Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-20 / 248. szám

r 19M. OKTOBER 20. N APlf 5 Va Többen is szeretnénk elvé­gezni a 8 általános iskolát, de sajnos, ez a ml munkaidő- beosztásunk miatt teljesen le­hetetlen. Ahol én dolgozom, négyszer hatórás váltóműszak van, vi­szont a dolgozók esti iskoláját hetenként kétszer délután 17— 22 óráig tartják. Nekünk ha­vonta négyszer kellene könyö­rögni más munkatársaknak, hogy cseréljenek velünk mű­szakot. Ez sem a termelés, sem a mi részünkről nem egészséges, mert egy összeszo­kott brigád. Vagy munkacsa­pat mindig jobb munkát tud végezni és többet is tud ter­melni. ígérettel jócskán el lettünk látva vállalatunk illetékesei részéről, hogy megszervezik a dolgozók Iskolájának délelőtti és délutáni oktatását, de ez úgy látszik nem sikerült, mert a kijelölt új-mecsekaljai álta­lános iskola vezetősége vissza­utasított bennünket azzal, hogy helyiség- és tanerő hiá­nyában ez nem oldható meg. Most itt állunk a továbbtanu­lás lehetőségétől elzárva. Hozzá kell tennem még azt, hogy mi valamennyien 30—40 év közötti emberek vagyunk, akiknek korábban nem adatott meg a lehetőség a nyolc álta­lános Iskola elvégzésére. Az általános iskola elvégzése után szeretnénk még tovább tanul­ni, illetve azt még 40 éves ko­runk előtt megkezdeni. Miért kell bennünket ilyen mostohán kezelni? Miért nem lehet megszervezni városunk területén a kétműszakos álta­lános iskolai oktatást? Mi egy­szerű segédmunkások, illetve rövid tanfolyamot végzett üze­mi szakmunkások vagyunk. Mi is szeretnénk többet tudni, ta­nulni, hogy könnyebben vé­gezzük munkánkat, mert tő­lünk is ezt követeli társadal­munk. Nekem volna egy javasla­tom: A város területén más többműszakos üzem van, itt is vannak hasonló égető problé­mák. Szervezzék meg valamelyik üzem kultúrtermében, nyug­díjas pedagógusok bevonásá­val a kétműszakos levelező, vagy dolgozók iskoláját. Biz­tos vagyok benne, ez menne is, csak legyen, aki szervezi. Varga Sándor, Pécs. Zsolnay Vilmos u. 59. és több üzemi munkatársam Becsütetboltot nyitottunk A Szentlőrinci Mezőgazda­sági Technikum IV. évfolya­mának KISZ alapszervezete a kongresszus tiszteletére az is­kolában létrehozta a tanulók önkiszolgáló becsület-boltját. A működési alapszabály ér­telmében a nyitvatartási ldö alatt szabadon vásárolhat min­denki a készletből. „A becsü­let-boltban” megtalálható: cu­korka, csokoládé, levélpapír, bélyeg, varrófelszerelések, író- és tisztálkodási szerek, és még több minden. A bolt nagy for­galmat bonyolít le. A tanulók mellett az iskola dolgozói is látogatják. A pénzt mindenki beteszi a gyűjtőbe, pénztáros nincs. Egy bizottság minden hét végén ellenőrzi a pénzt és a hiányzó árukat pótolja. Tantos Dezső KlSZ-tltkár \ Balokány utcai lakók panasza Csúcseredmény a MÁV-nál az őszi forgalomban A nagy esőzések állandóan kimossák a Felső-Balokány ut­ca kövezetét, többször már le is szakadt. Szerencsétlenség 1* történt. Nemrég egy kisgyerek a húsüzem mögött beleesett a gödörbe. De van más pana­szunk is. A Felső-Vámház ut­cáról a löld alá vezetett szenny víz a Baldkány utcán az árok­ban jön ki. Amikor esik az eső, az árokban méteres szé­lességgel zuhog a víz, hogy az átjárás teljesen lehetetlen. Mi, akik az árok túlsó részén la­kunk, s mind munkásemberek vagyunk, sok esetben vissza 'kell fordulnunk a Halász ut­cán s a Vámház utcán kerülve megyünk munkahelyünkre, vagy onnan jövet, úgy me­gyünk haza. Van egy másik megoldás is: a bokán felül érő, rohanó vízben átmenni. Igaz, hogy a leszakdt részt megcsinálták, de nagyon szük­séges lenne egy híd is. Kérjük az illetékeseket, orvosolják pa­naszunkat, öw. Végvárt Ferencné és még 10 aláírás. 1938-ban az akkori pécsi üz­letvezetőség statisztikai ada­tai szerint az egész évi összes áruszállítás 2 454 000 árutonna volt, s most ez év szeptembe­rében áruszállításunk elérte az egymilliót. A mennyiségi tel­jesítés mellett előtérbe került a minőségi munka és a gazda­ságosság is. Egy brigád új módszerrel vizsgálta felül, ho­gyan teljesíti a pécsi Igazga­tóság a párt és a kormány ön­költségcsökkentésére vonatko­zó határozatát. A pécsi igaz­gatóság dolgozói becsülettel állták meg helyüket. Ez év I—VIII. hónapjában az elmúlt év azonos időszakához viszo­nyítva 26 514 400 forint, míg a tervhez viszonyítva 23 164 900 forint önköltségcsökkentést értünk el. Foglalkozott a bizottság a költségkeret-gazdálkodás elem zésével Is, s megállapította, hogy ez év első felében a terv­vel szemben nyolc és félmillió forinttal kevesebb felhaszná­lás mutatkozik, de ugyanak­kor azt is megállapította, hogy ez az értékelés a vasútüzem sajátosságait tekintve nem fo­gadható el, mert a kiadott ön­költségi tervek még nem reá­lisak. A széngazdálkodás vizsgála­tánál megállapította a bizott­ság, hogy a vonali fajlagos szénfogyasztásunk az előző év­hez viszonyítva 2.547 tonna megtakarítást mutat. A vizsgálat jó és hasznos volt, mert megmutatta mun­kánk eredményét, fáradozá­sunk tehát nem volt hiába­való, de rámutatott a hiányos­ságokra Is, mely figyelmeztet bennünket, hogy például a tartalék-mozdonyok felhasz­nálását gazdaságosabbá te­hetnénk. Várnai László ttnrtizzék a Zólyom utcitl A Zólyom utca burkolatát már korábban elkészítették, de a burkolat összeszáradt és az­óta sok sár, por rakódott rá. Az arra járó teherkocsik nagy port vernek fel, ami ellepi a környék lakóházait és a Faipa­ri Szövetkezet műhelyeit Kí­vánatos lenne, hogy száraz Időben, amíg leöntik az úttes­tet bitumennel, öntözzék a Zólyom utcát. Molnár t. Még' ingyen sem kell? Városunk közlekedése a régi rendezetlen és keskeny utcák miatt eléggé nehézkes. Az új építkezéseknél egyes helyeken már nagy gondot fordítanak, hogy ahol lehet, az utcákat, il­letve a gyalogjárókat szélesítsék. Így történt ez a Perczel utca 31. sz. alatt lévő új háznál is. Én a Perczel utca 33. számban lakom, ahol már kezdettől fogva a ház előtt külön kert van elkerítve kőfallal és vaskerítéssel, amely igen alkalmas volna a gyalogjárda szélesítésére. Ugyanez a helyzet a mellette lévő szomszédos háznál is. A háztulajdonos díjtalanul felajánlotta a városi tanácsnak a területet, hogy csatolják a gyalogjárdá­hoz. Ügylátszik azonban, hogy a városi tanács nem tartja szük­ségesnek a gyalogjárda megszélesítését, mert az ajánlatra nem történt semmi. Pedig a tanács élhetne ezzel a lehetőséggel, ami hozzájárulna a város szépítéséhez, a közlekedés jobbá- tételéhez. Szabó Kálmán, Pécs, Perczel utca 33. * Leveleink nyomában... Igazságosabb bérezésre van szükség a Pécsi Hangszer- és Asztalos árugyár gépházában Sápi Éva hangszergyár) se­gédmunkámé ügye tulajdon­képpen akor lett ügy, amikor Éva, hallgatva valaki taná­csára, panasszal fordult a vá­rosi pártbizottság egyik mun­katársához. Panaszát ugyan­akkor megírta a szerkesztő­ségnek is. Íme a levél: „Hét éve dolgozom segéd­munkásiként a Pécsi Hangszer­es Asztalosárugyárban. Június­ban értesítettek, hogy vissza- helyeznek régebbi munkahe­lyemre, s így nem az enyvező- ben. hanem a gépházban ka­pok munkát. Az áthelyezésnek az a magyarázata, hogy egyik, szülési szabadságon lévő mun­katársnőm helyére beállították csoportvezetőm, flát, s így ami­kor Horvdthné megérkezett, az én helyemet kellett átadnom. Ez nagyon bántott, különö­sen azért, mert nekem azért kellett az enyvezőbői elmen­nem, hogy legyen helye a fő­nököm fiának. Panasszal for­dultam az igazgatóhoz és a Párttltkár elvtárshoz Is. Herke elvtárs meghallgatott és úgy tájékoztatott, hogy főnököm az igazgatóval beszélte meg a cse­rét, de nem ha), mert a gép­házban hat forint lesz az óra­bérem, i iffy nem leszek anya-' gilag megkárosítva. Három nap múlva közölték velem: az igazgató elvtárs nem engedé­lyezi, hogy annyit kapjak, mint azdk, akikkel most együtt dol­gozom. Azért kapok kevesebb fizetést, mert én nem vagyok csoport tag, engem nem telje­sítmény után, turném órabér­ben fizetnek. Egyébként ugyan ott és ugyanúgy dolgozom, mint a csoporttag segédmun­kásaik, s ezért tartom igazság­talannak, hogy kevesebb bért kapjak, mint ők." Sápi Éva személyesen is be­jött a szerkesztőségbe, s kéré­sére mentünk ki a gyárba, hogy megtudjuk, mi az igaz­ság ügyében. Évát mindenki szorgalmas, kitartó munkásnak ismeri. Ál­talában csendes, szerény, s csak nagyon vaskos durvaság­gal lehet kihozni sodrából. A gépházban ennek előtte egy­huzamban négy és fél évig dolgozott, szerették is s csak kérésére engedték át az cnyve- zőbe, mert ott télen jobb mun­kakörülmények között dolgoz­hatott. Közben dolgozott a fé­nyezőben is, ahonnan ismét az enyvezőbe került s ott is volt egészen addig, amíg nem kel­lett helyet csinálni a csoport­vezető fiának. Évátr bántotta ugyan az ügy, de abban re­ménykedett, hogy ha ismét be­veszik a gépházi brigádba, anyagilag nem fog károsodni. Az alkalom nem is váratott sokáig magára, alighogy visz- •zakerült Éva, az egyik gép­házi segédmunkásnő megbete­gedett s elment a vállalattól. A brigádtagok mindent meg­mozgattak annak érdekében, hogy Éva bekerülhessen a bri­gádba, a brigádvezető, aki egyben KISZ-titkár is, szemé­lyesen kérte Bertram Ferenc elvtársat, az igazgatót: adja­nak engedélyt Éva felvételére. A brigádba mégsem Sápi Éva került, hanem egy fiaUlasz- szony, akit a fényezőből he­lyeztek át a gépházba. Miért nem léphetett Sápi Éva egy lépéssel előrébb a gépházban, miért kell az ed­diginél kevesebb és jelenleg azonos munkát végző társai­nál is lényegesen kevesebb bérért dolgoznia? Nagyon ne­héz választ kapni erre a kér­désre. Bertram Ferenc elvtárs elzárkózik és Herke Lajos elv­társ a műszaki vezetővel együtt neki ad igazat. Közben kiderül, hogy sértődöttek, sé­relem érte őket azzal, hogy Sápi Éva a városi pártbizott­ság egyik munkatársához for­dult. Igaz, hogy nem a párt- bizottságon hivatottak munka­ügyi viták eldöntésére, de miért baj az, ha egy munkás bizalommal fordul a párt kép­viselőihez? Miért baj, hogy Sápi Éva egyáltalán ki merte mondani, hogy igazságtalan­nak tartja a vele tönténteket? Ha a Hangszer- és Asztalos- árugyár vezetői nem lennének sértődöttek, már rég találhat­tak volna orvoslást Sápi Éva ügyére. De ehhez túl kellene tenni magukat a személyeken. Bizonyos, hogy ha most nem Sápi Évából, később egy má­sik munkásnőből bukkan ki a kérdés: miért nincs igazságo­sabb bérezés? Miért nem ren­dezik a gépháziak normáját úgy, hogy a szükséglethez mérten több segédmunkást foglalkoztathassanak, hogy a foglalkoztatott segédmunkások mindegyike megkaphassa a teljesítmény után járó plusz bért? Ez sok munkával jár, az igaz, de utána elégedetteb­ben' végezhetnék munkájukat a segédmunkások. Félő, hogy e cikk megjele­nése után a Hangszer- és Asz- talosárugyár vezetői még in­kább „megkötik” magukat és már tekintélyféltésből sem történik semmi érdemleges Sápi Éva ügyében. Ezért he­lyes lenne, ha a városi tanács ipari osztálya is megvizsgálná az ügyet és segítene a gyár vezetőinek a helyes megoldás megtalálásában. Harsány! Márta Egymilliárd-kfitszázmiliió mozijegy N^gyezer-ötszáznegyvennyo c lilmszínház — így ev alatt tizennégy moziiatogatas esm az ország minden ionosára Hazánkban az államosítás óta — 1948-tól napjainkig — a fővárosban és vidéken 1,200 000 000 jegyet váltottak a filmszínházak előadásaira. Magyarországon 1951-ben ér be el a mozielőadások látogatói nak száma az ötvenmilliót. 1935-ben átléptük a százmilliós határt. 1957-ben a százharminc milliót, tavaly pedig már 134,8 milliósra nőtt ez a tábor. Az idén az első kilenc hónap ered­ményei alapján arra számíta­nak. hogy a filmközönség az év Végéig erősen megközelíti a száznegyvenmllliót. Hazánkban ma négyezer-öt- száznegyvennyolc moziban ve­títenek filmeket, tízszer any- nyi helyen, mint a felszaba­dulás előtt. A felszabadulás előtt Magyarország egy-egy lakosára évente 2,5 mozilátoga­tás jutott, jelenleg pedig 13— 14. A városok statisztikája még ennél is jobb képet mutat. Salgótarján áll az élen évi 26- os átlaggal. Követi Oroszlány és Kazincbarcika, ahol egy la­kosra 25. illetve 24,7 megvá­sárolt mozijegy jut. A sor­rendben Komló negyedik. Za­laegerszeg az ötödik. Buda­pesten. a kétmilliós főváros­ban. a csecsemőkre és a maga­tehetetlen öregeket is beleszá­mítva egy főre 21 látoga­tás jut. Évről évre új filmszínházak nyitják meg kapuikat; 1957 óta hatszáztizenhét új mozi­val bővült a hálózat. Tavaly, december 31-én még az ország négyszáztizenegy kislélekszá- mú falujában nem működött filmszínház. Az idén az év vé­géig 100-al csökken ez a szám. ldö járón je lenien A Meteorológiai Intézet Jelenti: várható Időjárás csütörtökön estig: felhős, párás Idő,több helyen, fő­ként az ország nyugati és északi részében kevés eső, a magasabb hegyeken hó. Élénkebb déli-dél- nyugatl szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 3—7 fok között. A Tiszántúlon helyen­ként gyenge talajmentl fagy. Leg­magasabb nappali hőmérséklet holnap 3—13 lók között. (VacL&Fa—saját rtzsibeu Főzünk. A barátom meg én. ö agglegény, én szalmaöz­vegy. Nyomorúságos helyzet ez mindkettő. Tehát főzünk. Pör­költet galuskával, A galuskáért Jenő, a pörköltért én vagyok a felelős. — Kisapám, ez olyan vacsora lesz, hogy még a brüsszeli világkiállításon is elnyerné a nagydíjat — henceg Jenő, én viszont nevetek. Azon nevetek, hogy barátom pocakján milyen komikusán fest a nylon-kötény, 0 is vigyorog: — Hihihihi... olyan vagy, mint egy termetes szakácsnő. De legalább főzni is tudnál úgy. Ez utóbbi nem volt szép tőle. Na majd én azért is meg­mutatom, hogy felérek egy igazi szakácsnővel, összeszorítom fogam, s hozzákezdek a hús előkészítéséhez. Kicsit ugyan el­vágom bal kezem mutatóujját, de tűröm a szenvedést, mert tudom, az igazi jó vacsoráért áldozatot kell hozni. Könnyezem. No, nem a sérült ujjam miatt. Öt fej hagymát szeletelek éppen. — Légy olyan kedves a másik öt fej hagymát Te szele­teld fel — leérem Jenőt szipogva, S 6 is hagymát szeletel, 6 is zokog. Hét kanál zsírt teszek a lábasba, utána bele a hagymát, t természetesen a paprikát. Tíz deka paprikát, hogy gusztusos piros legyen a szaft. Már totyog is a tűzön a finom, jó pörkölt, — Megkezdem a galuskafőzést — sóhajt elszántan Jenő. — Hm... mondd csak... mi is 'kell tulajdonképpen a galus­kához? Hirtelen most nem jut eszembe. — Egyáltalán főztél már valamikor galuskát? — Még nem. De imádom a galuskát. Tanácstalanul meredünk a totyogó pörköltre, amely mellé galuskát szeretnénk, ötletem születik. Rohanok a szomszédba. Szakácskönyvet kérek. Természetesen ott eldicsekszem, hogy főzünk. Kinevetnek. Dühös leszek, Méltóságteljesen meghí­vom a szomszédokat vacsorára. Így hát a szakácskönyvből diktálom Jenőnek a tennivaló­kat. Már az első kellékkel baj van. Nincs tojás. Ezt Jenő kér kölcsön a másik szomszédtól. Természetesen ő is meghívja azokat vacsorára. Puff neki! Belevágja a tojást a lisztbe. Borzasztó bűz tá­mad. Záptojás. Kidobjuk a kilónyi lisztet. Sajnálom, de hát záptojásáé galuskát mégsem adhatunk vendégeinknek. Mert ugye most már csak az a cél vezérel bennünket, hogy vendé­geink elégedettek Vegyenek szakácsi képességeinkkel, s hírül vigyék országnak-világnak: íme létezik két igazi férfi, aki a konyhában saját erejéből is boldogul! Végre valami alakul a veilingban. Jenő a tűzhely mellé áll. Forró vízbe szaggatja a galuskákat és veri fékezik. Már a fe­lét beleszaggatta, amikor félüklőmnyi tésztacsomók szállnak a forró víz felszínére. — Te, én azt hiszem, túl nagy darabokra szaggattad a galuskát. _ ö, ez nem tesz semmit. Ez speciális galuska lesz. Sztra- pacska galuska. Én nagyon szeretem az ilyen galuskát — mondja Jenő, s fájdalmasan felüvölt, a tésztaszaggató deszkát a földhöz vágja. Feldagadt képpel kezefejét fújja, mert sike­rült egy Ilyen speciális galuska vízbetottyantásánál leforráznia. Kóstolom a pörköltet. Nyolcvan perce van tűzön. De még kemény és sótalan. Nosza, bele egy marék sói, s nagyobb lángra a tüzet. Persze valamivel még ízesíteni is kell ezt a pörköltet. Mit is szokott ilyenkor az asszony csinálni? Ja, per­sze, borsot bele. A bors mellett találok babérlevelet is. Jó, ha van, tegyünk ebből is a pörköltbe. — Valami furcsa szagot érzek « dugja orrát a levegőbe Jenő. Felemelem a lábosról a födőt. — Atyaisten, erről elforrt a víz! ír-, kiált rémülten a ba­rátom. — Az nem baj, A pörkölt azért pörkölt, hogy pörkölve legyen. — Na, majd én segítek rajta — szól Jenő, s beleönt egy liternyi vizet és beledob egy marék sót. — Mit csináltál, Te szerencsétlen? Én már sóztam! — Annyi baj légyen. Ebbe a vén marhába sdk só keli. Megjönnek a vendégek. Jenő terít. Én tálalok. — Hát akkor talán jó étvágyat mindenkinek és fogyasz- szák csak az ételt jócskán... hehehe... — kedélyeskedik Jenő. Az első falat után az egyik szomszéd savanyú képet vág s mentegeti magát, hogy köszöni szépen, nagyon finom, de ő már vacsorázott. Így mindjárt a másik is a feleségével együtt. Jenő nem tud szólni, csak kidülledt szemmel néz, mert az egyik speciális galuska sehogy sem akar lecsúszni a torkán. A szomszédok gyorsan elmennek. Nem értem. Ott a lábas teli pörkölttel, s nem kell nekik. Jenő végre szóhoz jut: — Hát, hogy egy kicsit sós, erős, kozmás lett ez a pörkölt, arról én igazán nem■ tehetek. — Mi? — horkanok fel önérzetemben sértve. — Vedd tu­domásul, hogy az én pörköltem jó, s kizárólag a Te vacak, undorító, speciális galuskád*' miatt maradtunk szégyenben. Jenő elsápad. Bizonyít. Szolidaritást vállal galuskájával és megeszi a vellingra valót mind. Félóra múlva rosszul lesz. £n óvatosabb vagyok. Nem eszek a pörköltemből. igazam van. Amikor a Hcutydro elé tétien, annak sem kell. TÍMÁR EDE Tanulni szeretnénk! Szerveaaenek kétműszakos dolgozók iskoláját!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents