Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14-01 / 217. szám

4 NAPLÓ I960. SZEPTEMBER 14. Hruscsov elvtárs válásiéi a Daily Express szerkesztőének kérdéseire A „Baltika“ óceán járóval New York felé tartó Hruscsov szovjet kormányfő táviratot kapott az angol Daily Express szerkesztőjétől. A szerkesztő a táviratban azt kérte, hogy Hruscsov válaszoljon néhány kérdésére. Az alábbiakban kő zöljük a kérdéseket és Hrus­csov válaszát. KÉRDÉS: Mit üzen a brit közvéleménynek, abból az al­kalomból, hogy partjaink mel­lett elhalad? VALASZ: Mindenekelőtt szívből jövő üdvözletemet kül döm a brit közvéleménynek. Ahogyan mi a Szovjetunióban értelmezzük, a mi vélemé­nyünk és a brit társadalom véleménye 60k Időszerű nem­zetközi kérdésben megegye­zik. A brit közvélemény — a közvéleményre a szó átfogóbb értelmében gondolok — híve a népek, az államok közötti viszony megjavításának, a hi­degháborús állapot megszün­tetésének és a leszerelési meg­egyezésnek. Ez elősegíti a világbéke biztosítását. Mi ezt az álláspontot képviseljük. Igaz, önöknél vannak más álláspontok, vagy árnyalatok is a nemzetközi kérdések ér­telmezésében, de ismétlem, át­fogó értelemben beszélek a brit közvéleményről, amely­nek abszolút többsége a béke és a barátság híve. Szeretnék ezért sikereket kívánni hazá­juk közvéleményének. Azt kí­vánom, hogy lankadatlan erő­vel folytassa a harcát a bé­kéért és a barátságért, az ál­lamok békés együttéléséért. Ez csak Is állhatatos és célratö­rő cselekedetekkel érhető el. A nemzetközi béke és barát­ság olyan nemes cél, amely­nek eléréséért nem szabad kí­mélnünk erőfeszítéseinket. KÉRDÉS: Hogyan értékeli az amerikai hatóságoknak azt a döntését, hogy New York Manhattan kerületére korlátoz zák az ön amerikai tartózko­dását? VALASZ: Szerkesztő úr, 5n érdekes kérdést vet fél. Jó­magam úgy gondolom, hogy ön és ón egyíoftnán ítéljük meg az amerikai külügymi­nisztérium bejelentett dönté­sét. Ha ön úgy vélte volna, hogy ez a döntés ésszerű és az ilyesféle korlátozás rendjén való, gondolom, nem tette vol­na fel nekem ezt a kérdésit, ha viszont feltette, nyilván azt tartja, hogy ez a döntés nem ésszerű. Egyetérthetek önnel ebben. Én is úgy vélem, hogy ez nem ésszerű döntés. Azért gondolom így, mert az a kor­mány, amely határozatot ho­zott utazásaim korlátozásáról, nyilván nem tanúsított jószán dákokat annak a szervezetnek tevékenysége iránt, amelynek az ülésére megyek. Követke­zésképpen ez a kormány nem érez egyet a megoldásra váró és az ENSZ-közgyűlés napi­rendjén szereplő kérdések ren dezésévél. Ha az Egyesült Államok kor many át jószándék és az egész emberiség szempontjából ha­laszthatatlan és létfontosságú kérdések tényleges megoldá­sára irányuló óhaj vezette vol­na. nem akart volna ilyen hely zetbe juttatni engem. Ilyen döntés ugyanis nem illik az általam képviselt ország és az említett kormány képviselte ország jobb megértéséhez. Nem szabad, hogy egyes sze­mélyekhez, egyik vagy másik társadatmi-polifikai rendszer­hez fűződő egyéni rokon- vagy ellenszenv vezéreljen bennün két. hanem reálisan kell a földünkön kialakult feltétele­ket figyelembe vennünk. A tényleges helyzetből kell kiindulnunk és tudomásul kell vennünk, hogy ma a kapita lizmus sem vállal, sem más képp nem tudia kiszorítani a szocializmust, amely egész sor országban megszilárdult és nemcsak sikeresen fejlődik, hanem sikeresebben is halad elfte, mint a régi, kapitalista rendszer. Ez arra volt, hogy a szociálist* rendszernek nem­csak a jelene szilárd, hanem nagy jövő áll előtte. A lényeg most az, hogy vá­laszt találjunk a kérdésre: hogyan éljenek az államok együtt a kialakult körülmé­nyek között, amikor vannak szocialista és kapitalista or­szágok. Ehhez mindenekelőtt biztosítani kell a világzékét és békés együttélést, a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés versengését. E cél megvalósításához azonban meg kell találni a megoldat­lan nemzetközi kérdések bé­kés rendezésének útjait és amennyire lehetséges, minden állam között biztosítani kell a normális viszonyt. Minden eszközzel erősíteni kell az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, mert az ENSZ igen fontos nemzetközi szerv, amelyben mind az egyik, mind a másik rendszerhez tartozó államok képviselve vannak. Egyik vagy másik államférfi megítélése sok tényezőtől függ. Én a magam részéről természete­sen nem követelem, hogy az amerikai hatóságok valamifé- különleges elbánásban ré­szesítsenek. De felhatalmazá­som van népemtől és kormá­nyomtól, hogy keressem a vt lágbéke biztosításának lehető­ségeit. Ezt tettem és ezt fogom tenni, a legkövetkezetesebben. Érthető, hogy azok az intéz­kedések, amelyeket a sajtó közlései saerint velem szem­ben készülnek foganatosítani Egyesült Államok hatósá- nem. indokolhatók sem ideológiai, sem erkölcsi meg­fontolásokkal. Mindenesetre azok, akik ilyen döntést szán­dékoztak hozni, nyilván nem óhajtották jobb feltételeket te­remteni a küldöttségek együtt működéséhez az ENSZ köz­gyűlésében a megérlelődött nemzetközi kérdések megoldá­sa céljából: KÉRDÉS: óhajt-e valami­lyen megjegyzést tenni n kon­gói helyzetről, vagy bármely más kérdésről? VALASZ: Kérdése nagyon érdekes. Helyes, hogy ön elő­térbe állítja a kongói kérdést. Kongó most valóban minden politikust és államférfit fog­lalkoztat. A Kongóhoz való viszony jelenleg próbaköve sok ország politikájának és elsősorban az Egyesült Nem zetek Szervezete politikájá­nak. Mint Ismeretes, a Bizton­sági Tanács határozata meg­bízta Hammarskjöld urat, az ENSZ főtitkárát, tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy segíthessen a kongói kor mánynak ez új afrikai állam függetlensége és szuverénitása biztosításéiban. Ha viszont a kongói események alakulását elemezzük, legnagyobb sajná­latunkra meg kell mondanunk, hogy Hammarskjöld úr, az ENSZ főtitkára, nem teljesiti a reá ruházott feladatokat. Hammarskjöld úr intézkedései lényegében egybevágnak azok nak az országoknak politiká­jával, amelyek a gyarmatosí­tás álláspontján voltak és van­nak. Nyilván nem véletlen, hogy ezek az országok eléggé han­gosan pártfogolják Hammarsk jöld úr kongói politikáját. Ez a dicséret rosszabb a szidás­nál. Megmutatja, kinek az in­tézkedéseit támogatja Ham- manskjöld úr. Az imperialista gyarmattar­tók most a maximum és a minimum politikáját folytat­ják Kongóban. A minimum politikája megtartani a gyar­mattartók számára Katanga tartományt, elszakítva Kongó­tól. A Csombéhoz hasonló bá­bokon keresztül igyekszenek ugyanazt a politikát folytatni amelyet a belga gyarmattartók és pártfogóik folytattak. Azt a látszotot keltik, hogy Katan­ga függetlenné váll Ez szá­mukra a minimum. A maximum a Kongói Köz­társaság törvényes kormányé­nak megdöntése, ez a kormány valóban független, nemzeti politikát folytat, mind a kan­goi nép, mind a gazdasági és politikai függeülenségéén küz­dő összes afrikai népek érde­kében. A gyarmattartók ter­mészetesen nem állítanak bel­gákat e kormány helyére. A belgák az úgynevezett pótol­hatatlan szakemberek minő­ségében maradnának ott, a kor­mány pedig Csombéhoz ha­sonló, bőrszínűket tekintve fe­kete, felbérelt személyekből* valójában a gyarmattartók politikájának megvalósítóiból állna. Legbántóbb az, hogy az imoerialista gyarmattartók az ENSZ főtitkárának. Ham­marskjöld úrnak a közvetítésé vei viszik keresztül politiká­jukat. És nem lehet azt mon­dani, hogy Hammarskjöld úr nem érti meg ezt. Nem, na­gyon is jól megérti, tudatosan cselekszik az imperialista gyár irattartók érdekében. A Szovjetunió hű lenini poli- politikájához, nemcsak együtt­érzést tanúsít, hanem segíti és támogatja is azokat a népeket, amelyek felszabadulásukért, a gyarmati járom levetéséért, politikai és gazdasági függet­lenségük megszilárdításáért harcolnak. Mindenkinek vilá­gosan kell látnia, miért nem folytatnak az imperialista gyarmattartók ilyen politikát Kongó viszonylatában. Először is félnek attól, hogy ha a kon­gói nép kivívja országa füg­getlenségét, ez ragadós példa lesz a többi gyarmati és függő ország népe számára. Másod­szor, és ez a legfőbb, meg akarják tartani maguknak ezt a gazdag országot, hogy foly­tathassák kirablását. Hammarskjöld úr buzgón védelmezi azt a saját javasla­tát, hogy Kongó csak az ENSZ-en keresetül részesül­jön segélyben. Ennek a buzgói kodásnak a magyarázata ugyancsak az a törekvés, hogy megoltalmazza a gyarmattar­tók érdekeit. A fiatal Kongói Köztársaság kormánya, Lu­mumba miniszterelnök, aki a kongói parlament bizalmából kapta tisztségét, nem talál tá­mogatásra Hammarskjöld úr­nál és azoknak az országoknak vezető köreinél, amelyeknek érdekeit képviseli A gyarmato sító politika védelmezői kom­munistának nevezik Patricie Lumumbát, ennek az ámítás­nak a tarthatatlansága nyil­vánvaló. Azt mondanám hogy Lumumba úr olyan kommu­nista, amilyen katolikus Hrus­csov. De ha Lumumba beszé­dei és cselekedetei egybees­nek a kommunista eszmékkel, számomra kommunista szá­mára ez igen örvendetes. Azok, akik kommunisták­nak igyekszenek beállítani a nemzeti függetlenségi harco­sokat, akarva akaratlan beis­merik, hogy a kommunisták politikája a gyarmati népek érdekeit és törekvéseit tük­rözi a függetlenségükért és szabadságukért vívott harc­ban. Ez nagy megtiszteltetés ne künk, kommunistáknak. Az idő majd megmutatja, hogyan alakulnak a kongói események. Egy dolog világos: a gyarmati országok népei nem csökkentik erőfeszítései­ket, nem hajtanak térdet a gyarmattartók előtt. Ami pe­dig Kongó politikai és társa­dalmi fejlődését illeti, maga a kongói nép határozza meg, milyen úton akar haladni a jövőben. Elérkezett a döntő pillanat, az Egyesült Nemze­tek Szervezete helyes politikai irányvonalának megválasztása szempontjából. Szeretném re­mélni, hogy az ENSZ-köz- gyűlés közelgő ülésszaka vé­leményt nyilvánít az óriási je­lentőségű kongói helyzet kér­désében, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete helyes politikát fog követni a füg­getlenségükért és szabadsá­gukért küzdő népek és nem a gyarmattartók érdekében. A Szovjetunió segítette és segí­teni fogja a kongói nép füg­getlenségi harcát, hogy mi­előbb leszámolhasson a gyar­mati rendszerrel, hogy mi­- előbb gazdája és birtokosa le i gyen a Kongói Köztársasó)- minden klnssének. A? EiSZ-szerveií c nkosként v* részt az el'eazék isszeestsAviséJea Lumumba beszámolója a hétfőt eseményekről Lumumba kongói miniszter- elnök nyilatkozatban számolt be Kaszavubu legújabb mester kedéseiről. Elmondotta miként tartóztatták le, hogyan sike­rült kiszabadulnia. „Délután fél négy volt és hi­vatalomban dolgoztam, amikor Bolikango (volt tájékoztatás­ügyi miniszter) vezetésével egy csoport Bakongo-katona jelent meg nálam, hogy letartóztas­son. A magukkal hozott letar- tóztatási parancsot Rom állam­ügyész írta alá. Tehát őrizet­be vettek. Tudtam, hogy egyes félrevezetett katonák pénzt kaptak az ENSZ-től, de abban is bizonyos voltam, hogy a hadsereg hű maradt hozzám". A katonák magatartása egyál­talán nem volt ellenséges. En­gedelmeskedtek a letartózta- tási végzésnek, anélkül, hogy tudták volna, hogy azt egy belga államügyész írta alá.” A Leopold katonai táborba érkezésemkor a katonaság kö­rében általános volt a felhá­borodás. Az engem őrző kato­nákat a többiek félrevonták egyesek meg így kiáltoztak: „Meg akarják gyilkolni, vág: börtönbe akarják vetni”. Ekkor nyugalomra intettem a katonákat. Többen ezután azt kiáltották: „Kasza vubut kell letartóztatni, ö mindennek az oka. Azonnal le kell tar­tóztatni az államügyészt is. A városban is fejtetőre állt minden — folytatta Lumum­ba. Nagy volt a lakosság és a katonaság felháborodása. Azon nal egy jeepbe ültem és a vá­rosba hajtattam. Hangszórón felszólítottam a lakosságot, őrizze meg nyugalmát. Közöl­tem. hogy a hadsereg segítsé­gével kiszabadultam, a hadse­reg a mi oldalunkon áll. Min­denki nagy tetszéssel fogadta szavaimat, többen lelkesen ki­áltották „győztünk!” Sokan azt mondták, meg kell szállni a rádióállomást. Össxeült a kongói parlament A MTI kűlöntudóeitójának jelentése Köves Tibor, az MTI külön- tudósítója jelenti Leopold- ville-ből: Miután a kongói ENSZ- hatóságok a leopoldville-i rá­dió hétfőn történt megnyitása után „saját hatáskörükben” eldöntötték, hogy mi tekin­tendő propagandának, illetve ki az „igaz kongói hazafi”, kedden délután lehetővé tet­ték Bolikangónak, az Ileo „kormány” tájékoztatási mi­niszterének, hogy rádióbeszé­det mondjon. Az újdonsült „tájékoztatási miniszter”, aki­nek „kormányától” a kongói parlament két háza hétfőn megtagadta az elismerést, kö­zölte az ország népével, hogy most már „szabadok” s kérte: támogassák Kaszavubu és Ileo „kormányát”. A parlament két háza ked­den délután három órakor együttes ülésre ült össze, ezen hír szerint Ileo bizalmat akar kérni „kormánya” számára. A parlament épületét kongói ka­tonaság veszi körül. Kezdetben olyan hírek terjedtek el, hogy ezek a katonai egységek Ka- szavubut támogatják. Mint­hogy azonban Lumumba mi­niszterelnök jelen van a par­lament ülésén, ebből arra le­het következtetni, hogy az épületet körülvevő katonaság hű maradt Lutnumbához. A parlament ülésén egy Lumumba-párti képviselő tör­vényjavaslatot terjesztett be. A törvényjavaslat kijelenti, hogy a köztársasági elnöknek nincs joga meneszteni a mi­niszterelnököt. A legújabb jelentések arra engednek következtetni, hogy változatlan erővel folyik az ádáz küzdelem a törvényes kongói kormány és az imperia­listák, valamint az ENSZ kon­gói hatóságai által támogatott Kaszavubu-klikk között. A rádió épülete előtt azon­sán .smét ENSZ-katonák tar­tóztattak fel —. Nem akartam katonai összetűzést, nem akar­tam háborút kiprovokálni az ENSZ-csapatokkal. Erőt vet­tem magamon és' nyűgöd lan megkenem az ENSZ-őröket engedjék meg. hogy beszédet intézzek népemhez. Megbíztam Mpolo tábornokot, teremtsen kapcsolatot az ENSZ-parancs- nokával és rendkívüli megbí­zottjával. — Nyilatkozni akar­tam, hogy megnyugtassam a lakosságot”. Bolikango az ENSZ segítsé­gével be tudott jutni a stúdió­ba és a rádiót -- e nem tör­vényes tájékoztatási miniszter — jogtalanul fel akarta hasz­nálni. Azzal vádoljuk az ENSZ szerveket, hogy cinkosként vesznek részt az ellenzék ösz- szeesküvésében. Ezt bizonyítja az is, hogy Bolikango kétszer is bejuthatott a rádió épüle­tébe. Én mindig lemondtam arról, hogy erőszakosan nyis­sak utat magamnak. Mindig udvarias voltam, s mégis min­dig visszautasításban volt ré­szem. Vihettem volna magam­mal százegynéhány embert és elfoglalhattam volna a rádió- állomást. De ez esetben ha­lottak lettek volna. Szeret­nék elkerülni minden véron­tást. minden összetűzést. Két ízben mér csaknem összecsa­pásra került sor. Ha a legkö­zelebbi alkalommal mégis az összetűzés mellett döntök, min denki tudni fogja, hogy nem én vagyok a felelős” — mon­dotta Lumumba, II Budapest Nagycirkusz sátorépítéshez alkalmi munkásokat vesz fel. Jelentkezni lehet szeptember 16-án reggel 6 órakor a Balokány-llgetben. 32688 Szovjet jegyzék az amerikai kormányhoz A szovjet kormány jegyzé­ket intézett az Egyesült Álla­mok kormányához és ebben tiltakozik az ENSZ történeté­ben példátlan intézkedés el­len, amely szerint az amerikai kormány korlátozni kívánja Hruscsovnak, a szovjet Mi­nisztertanács elnökének, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetőjén- - mozgási lehetősé­gét. — Az Egyesült Államok kor­mányának ezt az intézkedését — hangzik a szovjet kormány jegyzéke — kifejezetten barát­ságtalan lépésnek lehet tekin­teni a Szovjetunióval szem­ben. E lépésnek az a célja, hogy akadályozzák az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán részt­vevő szovjet küldöttség mun­káját. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az amerikai kormány­nak ez az eljárása csakis arra irányulhat, hogy már eleve megrontsa a nemzetközi lég­kört olyan időpontban, ami­kor sok államfő újabb erőfe­szítéseket szándékozik tenni a nemzetközi feszültség enyhí­tésére. A szovjet kormány jegyzé­kében tiltakozást jelent be az amerikai kormány Jogtalan kí­sérlete ellen, hogy akadályoz­A „Baltika“ visszhangja Amerikában za a szovjet küldöttség nor­mális munkáját A szovjet kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai kormány maradéktalanul teljesítse azo­kat a kötelezettségeket, ame­lyek az ENSZ központi intéz­ményeinek ottani tartózkodá­sával kapcsolatos egyezmény alapján hárulnak rá. A szov­jet kormány elvárja, hogy az amerikai kormány biztosítsa a szovjet küldöttség vezetője számára az akadálytalan moz­gási lehetőséget New York és Glen Cove között, ahol a köz­gyűlés ülésszakai idején a szovjet küldöttség tartózkodni szokott. Moszkva (TASZSZ) Ahogy közeledik a Baltika Amerika partjához, az Egyesült Álla­mokban mind erősebb politikai vihar kezdődik a szovjet kor­mányfő küszöbönálló érkezésé­vel kapcsolatban. Az egyszerű amerikaiak meg könnyebbülten és elégedetten fogadták azt a hírt, hogy Nyi- klta Hruscsov, a szovjet kor­mány feje. az ENSZ elkövet­kezendő ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség élén az Egyesült Államokba érkezik. A washingtoni szovjet követ­ség és a Szovjetunió New York-i ENSZ-képviselete sok táviratot kap az egyszerű ame­rikai polgároktól, az üzleti kö­rük képviselőitől, rádió- és telefonállomások tulajdonosai­tól. Sikereket kívánnak Hrus- csovnak az ENSZ-közgyűlés (Béwafcáa ét meghívják szovjet kormányfőt, mondjon beszédet a rádióban, televízió­ban, gyűléseken. Egész másképpen tekintenek a szovjet kormányfő látogatá­sa elé Amerika hivatalos kö­rei. Nem átallják a Baltikát, amely a nagy óceánjárókhoz képest kis személyszállító ha­jó úgy lefesteni az amerikai­ak előtt, mint valami szörnyet, amely az Egyesült Államok létét fenyegeti. De Washington nem csupán jajveszékeL Olyan diplomáciai és katonai lépéseket tesz. ame­lyek nyilvánvaló célul a nem­zetközi viszonyok összekuszá­lását és a légkör megmérge- zését tűzték ki. S mindezt az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka előestéjén. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok politikájá­nak egyik sugalmazója Rocke­feller. nyíltan dicsekszik, azzal. hogy az Egyesült Államok .második Koreát’’ akar Kon­góban. Rockefeller és az ame­rikai kormány új beavatkozást tervez a kubai nép szabadsá­ga ellen is. Miért fél az Egyesült Álla­mok kormánya Hruscsov ér­kezésétől? Miért fél az ENSZ- közgyűléstől, ezek és az ENSZ- üléssTvakkal kapcsolatos más kérdések izgatják az amerikai népet. E témákról éles vita zajlik az amerikai lapokban. És nem véletlen, hogy Herter külügyminiszter még a gondo­latától is retteg annak, hogy az Egyesült Államok válaszút elé kerül: vagy elszigetelődik, vagy pedig aláveti magát a többség akaratának az általá­nos és teljes leszerelés kérd©-

Next

/
Thumbnails
Contents