Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13-01 / 216. szám

19«#. SZEPTEMBER IS.

NAPLÓ

5

Előszó - az iskolai reform vifájához

negyvenhétben volt még,

a kerület legnagyobb üzemének kommunista munkásai az egyik tavaszi vasárnap reggel néhány középiskolás diákot is elvittek magukkal falujárásra. Emlékszem, a kultúrteremből kölcsönzött lócán szikár, szürkebaj uszú ember ült mellettem. Néha szólt, de többnyire csak hallgatott Nézte a keskeny, zöld parcelláikat, az eke elé fogott ökröt, a bámész gyerekeket, a háborút idéző, k a t on azu bbonyos parasztembereket.

Néha megkérdezte, hogy tanuljuk-e az iskolában a munkásmozgalmat, mit tanulunk, mennyit és hogyan, aztán egyszer csak felém fordult.

— Mit gondolsz öcskös, mikor lesz itt igazán jó világ?

Azt se tudtam, mit feleljek. Vállatvontam.;

— Egyszer:

— Nem is olyan sokára fiam. Mert nálunk másképpen lesz. Nem úgy, mint volt. Mi közösen, egyszerre csinálunk mindent. Figyeld csak majd meg. És mindig akikor kezdünk hozzá, ha eljön az ideje. Mert jól jegyezd meg: mindent csak akkor szabad elkezdeni, ha megérett az idő rá. Dialektika ez fiam::,

Ez a szikár, szü rbeba j uszos ember jut most eszembe, amikor néhány nap alatt országos üggyé vált az iskolai reform. Közös ügy, közös gond, és már javában készülnek a hozzászólások, alakulnak a vélemények, javaslatok. Nagyszerű dolog ez

Sokszor elmondjuk, hirdetjük — így is van —, hogy mennyit dkult. haladt ez a nép az elmúlt tizenöt esztendő alatt, de gyakran ez a társadalmi valóság egy kicsit megfoghat atlaimá válik. Pedig nagyon egyszerű, gyakorlati dolgokban is megtalálható. Vajon ez a gyors, általános és segí- teniakaró felismerés, amely az iskolai reformra vonatkozó irányelvek megjelenését kíséri, vajon ez nem az előbbi társadalmi valóságot igazolja?

Ha az ember olykor kénytelen is a közhelyekhez folyamodni —, amelyek csak formájukban tűnhetnek közhelyeknek — mégis igaz, hogy a szocialista építés feladatai egyre rohamosabban növekednek. A hétköznapi élet megannyi jele bizonyítja, hogy a tudomány, a technika, általában a mai élettartalom szédületes iramban fejlődik. Eddigi normáink, amelyek elegendőek voltaik az elmúlt másfel évtized munkájához, ma mar elégtelenek.

Aki néhány évvel ezelőtt az érettségi után megelégedett a középiskolában szerzett tudománnyal, önmagában pedig sorsára bízta a világot, az ma csodálkozva nézhet körül: elmaradt. De ez csak a dolgok egyik oldala;

H f6Í!Ő{Í6S már az iskolában is megköveteli az alaposabb, magasabb igényű oktatást, az egész oktatási rendszert olyanná kell alaSkítani, hogy az minden tekintetben lépést tudjon tartani más eredményeinkkel. Nevezetesen olyan feladatok állnak előttünk, amelyeket csak magasszintű képzettséggel csak olyan szakemberek oldhatnak meg, akik már az iskolában, az első iskolai esztendőtől kezdve egy meghatározott iskolai rendszer, meghatározott és korszerű tanulmányi rendszer alapján készülnek az életre.

Iskolai rendszerünk elavult. A párt hetedik kongresszusának határozata egyértelműen megjelölte, hogy ki kell dolgosunk, — meghatározott idő alatt — új oktatási rendszerünket. Elavult, nem alkalmas már céljainkhoz.

Hosszabb gyakorlattal rendelkező

épkoc~ ve eW

1,5 tonnás tehergépkocsira felvesz a Pécsi Bádogos KTSZ, Pécs, Kossuth Lajos út 63. sz. 312

Az általános iskolai rendszer általában jó, de elsősorban az a lényege, hogy a tananyag szilárd alapokat adjon a továbbtanuláshoz, megalapozza a szocialista erkölcsi nevelést, lehetőséget nyújtson az általános alapismeretek elsajátítására amellett, hogy a gyakorlati életre nevel. Számítani kell arra, hogy egyre több diák tanul tovább, hiszen az általános iskolai végzettség hovatovább kevés lesz a szakmunkához. Az a tény pedig, hogy az elkövetkezendő években a továbbtanulás tömeges méretű lesz, feltétlenül az általános iskolai oktatási rendszer alapi- ismereti jellegét teszi szükségessé,

Jelenlegi középiskolái, illetve gimnáziumi oktatási rendszerünk, eltekintve a tudományok frissítésétől — közel egy évszázados. Nyilvánvaló, hogy ma alkalmatlan. Általában mindenből kevesebbet ad a kelleténél, túlságosan akadémikus jellegű. A gimnáziumban érettségizettek nagy százaléka — még évekkel ezelőtt is — ha nem vették fel egyetemre, hiszen az egyetemek és főiskolák nagyjából az érettségizettek negyedét-ötödét fogadják be — alig-alig találta meg helyét az életben.

Ezen nagyon sokat segített már eddig is a gyakorlati oktatás bevezetése és még többet fog segíteni az az iskolai elv, hogy a gimnáziumokban az elméleti képzéssel egyidejűleg olyan szakirányú gyakorlati képzést is nyújtsanak, amely megrövidíti egy-egy szakmában a szakmunkáskép- zettség megszerzéséhez szükséges időt,

A szakközépiskolákban is sok

a tennivaló, csak a helyzet előjele más. Ezekben az iskolákban — egyébként az általános elv szerint helyesen — elsősorban a szakmai műveltség az elsődleges. Az a lényeg ezekben az iskolákban, hogy kezelni tudják majd a modem gépieket, képesek legyenek alkalmazni a korszerű technikai eljárásokat, a termelés egy-egy ágát át tudják tekinteni és viszonylag gyorsan mozgatható, megbízható káderei legyenek a termelésnek. Emellett múlhatauanul szükséges, hogy a szakközépiskoláikban tartalmasabb és több humánműveltséget is adjanak. Mert nekünk általánosan js művelt szakemberekre van szűk ségünk.

Gyakran némelyek azt hiszik, hogy a magasfokú kép>- zettség egyenlő az egyetemen szerzett tudománnyal. Bár szűnik, de a felsőfokú oktatásban még ma is bizonyos fokú ellentmondás van. Például a nappali tagozaton tanulóknál még ma is jórészt a falakon kívül marad a termelés gyakorlata, mert a ritka, nem egyszer felületes üzem- vagy munkahelylátogatósok sem jelentenek többet, mint egy né- hánynapws TIT-kiróndulás. Ezt a gondot eddig még a felsőbb évesek kötelező, több hetes üzemi-termelési gyakorlata sem oldotta meg.

Az esti és levelező tagozaton ennek az ellenkezője történik. A gyakorlati munka a hallgatók mindennapi kezeügyében van, de a tanulmányi idő kevés óraszáma miatt a tudományos ismeretek színvonala elmarad.

Nem biztos, hogy egyetlenül helyes módszer, de a szovjet egyetemi oktatásban megteremtették az újtípusú gyáriműszaki főiskolát. Az itt folyó oktatás alapelve: az elméleti anyagot a főiskolán, a gyakorlatit az üzemben sajátítják el, a gyár a főiskola egyik tagozata. Rendkívül érdekes, figyelemreméltó az az elképzelés is, amely szerint a szovjet felsőoktatásban az első évfolyamon csak esti és levelező tagozat lesz és a hallgató csak a második évfolyam előtt dönt, hogy nappali, vagy esti vagy levelező tagozaton folytatja tanulmányait, az első évben pedig tevékenyen részt vesz a termelésben.

Nem biztos, hogy ez vagy az I a módszer egyetlenül helyes,

de felsőoktatásunk rendszerét

1 is reformálni kell; A mi egyetemeinken is az élettel szoros kapcsolatban kell megvalósítani a kommunista szakember- képzést. A tanszékeknek fokozottabban bele kell kapcsolód- niok a közös népi és a nép>gaz- daság előtt álló tudományos és gyakorlati feladatok megoldásába. Meg kell teremteni az összhangot az oktatás tudományos jellege és a szakma gyakorlata között. A szakember- képzést p>edig elsősorban a termelésben dolgozók közül kell megoldani. Esti tagozatok, levelező tagozatok számának szaporítása, a tudományos utánpótlás tervszerűen kialakított szervezeti és anyagi feltételei, a népgazdaság szakemberigénye alapján kialakított hallgató létszám — mind olyan fontos terület a- felsőfokú oktatásban, amelyekre az irányelvek is kitérnek és amelyeket feltétlenül alkalmazni kell.

Hpgyon fontos, hogy a felsőfokú oktatási intézmények, de az alsó- és középfokú oktatási intézmények is szoros, alkotó kap>csolatot teremtsenek az üzemekkel, kutatóintézetekkel, a mezőgazdaság szocialista üzemeivel, hiszen a diákok ezeken a helyeken szerezhetik és szerzik meg elsősorban az élethez oly szükséges első gyakorlati ismereteket.

Az iskolai oktatás és a társadalom kapcsolata sokféle. Tartalmában egy, de formájában sokféle. Az egyik ilyen forma, hogy a diákok egyre nagyobb számban kapcsolódnak a termelésbe. Ha azt vesz- szük alapul, hogy például a középiskolákban, 1965-ig valamennyiben be kell vezetni a heti egy vagy két napi üzemi, termelési gyakorlatot, akkor a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság szerepe az új oktatási rendszerben — nemcsak a szülő kategóriájában jelentkezik.

A diákok közvetlenül részt vesznek a termelésben, a munkások és a parasztok oldalán. Tőlük tanulják a munka minden fortélyát, szakmáját, ők jelentik az első és maradandó élményű kapcsolatot a diák számára a termeléssel, az üzemmel, mondhatnánk azzal az élettel, amelyet eddig esetleg is csak elképzelt. A munkások, a parasztok ilyenformán nevelői, pedagógusai lesznek az ifjúságnak. Nagyon sokat tehetnek az üzem munkásai, a termelőszövetkezetek dolgozói az ifjúság érdekében.

A nevelésnek erre a formájára még nincs gyakorlat, tapasztalatunk kevés. Ezt is ezután kell kialakítani, megtárgyalni, megvalósítani. És ez is az irányelvek megvitatása közben időszerű. A pedagógusok nagy, hivatásbeli dolga az iskolai reform, az ő véleményük nagyon sokkal egészítheti, gazdagíthatja az oktatási rendszer reformját. A szülők közvetlen egyéni és társadalmi ügye a gyerek nevelése.

Közös ügy tehát az oktatási reform. Valóban, a szó legigazibb értelmében mindannyiunk ügye.

És hozzáteszem, hogy bármennyire is távolinak látszik, de az oktatási rendszer reformjának alapépítménye mégiscsak az a nagy, össztársadalmi teendő, hogy felszámoljuk a fizikai és a szellemi munka közötti különbséget.

Ez nem máról holnapra megoldható feladat, de olyan, amelyhez mindennap legalább egy-egy téglát hozzá kell tenni. Ennek a munkának egyik jeientős része az oktatási reform is.

Ha pedig ilyen nagy feladat része ez, ha mindenki személyes ügye, akkor alighanem mindenkinek lesz is erről mondandója.

Thiery Árpád

Nagy érdeklődés mellett folynak a beiratkozások a TIT Munkácsy Mihály Szabadegyetem orosz, francia, német, angol, olasz, horvát és latin nyel vű tagozataira. Az első félév szeptember második felétől január végéig, a második félév pedig június végéig tart. A nyelviskola hallgatói leckekönyvet és félévenként érdemjegyet kapnak. A pécsi hallgatók

részére a Nagy Lajos Gimnázium előadótermeiben tartják az előadásokat, az üzemeknél és a különböző intézményeknél pedig közvetlenül a munkaórák után tartják az előadásokat a helyszínen. Pécsett negyedik éve műkő dik már a TIT Mun kácsy Mihály Szabadegyetem nyelv- tanfolyama. mind nagyobb sikerrel. A nyelvtudás elmélyítésére minden esztendőben külföldi kirándulásokat is szervez a TIT, hogy ezzel is megkönnyít se a tanulók nyelvtanulását. Az elmúlt esztendőben mintegy ezer hallgatója volt a két félévben a nyelviskolának. Szeptember 17-ig tartanak a beiratkozások a jelzett tagozatokra, de kellő számú je- lentkző mellett bár milyen nyelvű tanfolyamra elfogad jelentkezést a TIT.

Országos rekordot állítottak tel a megyei Honvédelmi Sportszövetség Könnyűbúvárai

Pár nappal ezelőtt a Bárányé megyei Honvédelmi Sport szövetség könnyűbúvár szakosztályának tagjai Hévízre utaztak, hogy kipróbálják a közelmúltban kapott négy sűrített levegős, kétlépcsős készüléket.

Gyorsan beöltöztek és otthonosan bemerültek a vízbe Jártak ők itt már az év elején, jártak a tó kráterében is. de akkor ott volt a biztosító kötél a derekukon. Elsőnek Várkonyl Károly, a szakoszt. vezetője jelezte, hogy lemerül.

Tessedik-emlékillés a Tudományos Akadémián

A hazai agrárkutatás nagy úttörője, Tessedik Sámuel halálának 140. évfordulója alkalmából hétfőn kétnapos emlékülés kezdődött a Magyar Tudományos Akadémián. Az ülést dr. Mannin- ger Rezső, az Akadémia al- elnöke nyitotta meg, majd dr. Penyigey Dénes egyetemi tanár tartott előadást Tessedik életéről és munkásságáról.

Az előadás után Kovács Gábor, az öntözési és rizstermesztési kutató intézet igazgatója, Tamássy István, a Földművelésügyi Minisztérium főigazgatója tartott korreferátumot.

Az emlékülés kedden Tessedik Sámuel több mint félévszázados működési helyén, Szarvason folytatódik.

de biztosító készülék nélkül. Rövidesen el is tűnt a tölcsér alakú, sötét víztömegben, csak a kezében lévő zseblámpa halvány fénycsíkja látszott, aztán elsötétült minden. Mire Várkonyi Károly a 35.75 méter mélységű kráter fenekére ért, teljes sötétség vette körül, a zseblámpája ugyanis szétrobbant a nagy nyomástól.

A szakosztályvezetővel együtt, bár biztosító készülékkel, a csoport többi tagja is iemerült a mélységbe.

Várkonyi Károly elmondta, hogy a várakozástól eltérően a hőforrást nem a kráter mélyén, hanem a középrésznél, mintegy 18 méter mélységben találták. Itt mintegy 3—4 méter vastag víztömeg 40—12 fokos volt. Utána ismét hidegvíz réteg jött és egy meredek szik lafal vezetett a mélybe. A krá tér fenekén homokszerű, de nem süppedő fekete iszapot ta láltak.

A pécsi könnyűbúvárok tehát 35.70 méter mélybe merültek le, köztük Várkonyi Károly teljes biztosító felszerelés nélkül,, és ezzel országos rekordot állított fel.

Ezzel még nem ért véget a pécsi fiúk hévízi ténykedése. Másnap szabad tüdővel merültek le felszerelés és súly nélkül 15 méter mélységbe. Mivel súlyt nem vittek, a lemerülés és feljövetel mintegy másfél percet és sok erőt vett igénybe. Ez az eredmény azért is szép, mert ez év elején, felszerelés nélkül csak 12 méterre merültek le.

3400 idézet 600 nagy embertől

Kéziratban elkészült az új idézetek tára

A nagy gondolkodók, filozófusok, államféfiaík, politikusok, írók. költők, publicisták mondásai között számos olyan akad, amely szinte nemzedék- ről-nemzedékre száll. A rádióban, a sajtóban, szónoki beszédekben még ma is idézgetik. A legtöbbre azonban a feledés homálya borul. Éppen ezért elismerésreméltó annak a munkája, aki a szólás-mondásokat összegyűjti és közreadja.

Ilyen szólás-mondás gyűjtő volt például a pécsi Dvorzsák János, akinek Budapesten 1883-ban jelent meg az „Idézetek Tára“ című 592 oldalas kitűnő könyve. Azóta már 77 év telt el és a megváltozott politikai, társadalmi és egyéb viszonyok miatt, aktualitását ma már szinte elvesztette. Műve nemcsak revízióra, hanem alapos kiegészítésre is szorul.

Erre a munkára vállalkozott a Pécsett méhészettel foglal'

Snip“ a vadászgörény

soíkáig bírják a fogságot. Mind össze két három évig, mert elviszi őket a tbc, ami törékeny alkatuk, cseppet sem rezisz- tens természetük miatt hamar elragadja az értelmes, hasznos kis állatokat.

Értelmük, fogékonyságuk ha nem is azonos a radleréval, de eredményessége megközelíti a patkányzó ebek .teljesítményét. Hogyan idomítjuk a lids vadászokat? Egyszerűbben már talán nem is lehetne. Egy szűk kaliberű vascsövön csalétket húznak át zsinegen, ezután veti magát vad mohósággal a vadászgörény. A cső másik oldalára állítják a kölyök radiert, neki meg az a feladata, hogy a vadászgörény által űzött „vadat“ nyakonesípje.

Miután igy megszokták egymást a kutya és a vagászgö- rény, kiviszik őket az „életbe". Állami gazdaságokba, magtárakba, hizlaldákba egyszóval olyan helyekre, ahol túlon-túl elszaporodtak a patkányok. S aztán megkezdődik a mészárlás. Nem lehet még kézzelfoghatóan lemérni, hogy menynyiben végzett alapos munkát a vadászgörény. Nem mindig űzik ki rejtekéből a patkányt. legtöbbször a külvilágtól elzárva, lent a csatornák, lyukak

kozó 80 esztendős Vértesi Zoltán. Éjt nappollá téve, egy teljes esztendőn keresztül kutatta és a méh szorgalmával gyűjtögette össze a nagy emberek mondásait Fáradságos munkája eredményeként most elkészült az „Uj Idézetek Tára“ című műve. amelyben a régi görög—római kortól egészen napjainkig a világ kimagasló bölcseinek, költőinek, államfér- fiainak mondásait közli.

Aristotelestől Leninig, Bismarcktól Hruscsovig, Faludy Ferenctől Ady Endréig. Sien- kiewictől Solohovig, Kossuth Lajostól Kádár Jánosig, körülbelül 600 nagy embernek 3400 idézetét villantja feL Művében összesen 145 témát dolgozott fel mint például: állam, babona, béke, boldogság, egyenlőség, élet, erkölcs, függetlenség, háború, haladás, házasság, igazság, jellem, költészet, közösség, munka, nemzet, szabadság, szeretet, taka- rékosság, türelem, világnézet stb.

ízelítőül fané néhány Idézet } Vértesi Zoltán gyűjteményéit bői:

„A világbéke meg fog valósulni, nem azért, mert az emberek jobbá válnak (ezt nem remélhetjük), hanem azért, mert a dolgok rendje, új tudománya és gazdasági szükségletei rájuk kényeszeritik a békét, mint ahogyan valamikor épp>en létfeltételeik taszították őket örökösen háborúba“. — (Anatolt France: A fehér kövön.)

„Nem lehet Bzabad az a nép,

amely más népeket elnyom" (Lenin)

„Az ember nem magáért él és ami őt élteti: a szeretet" (Tolsztoj: Miből élnek az emberek.)

Vértesi Zoltán gyűjtményé- hez felhasználta Aldor Imre, Botyénszky János, Büchmann Georg, Büchnem, Gottfried, Duple P., Eötvös József, Dvorzsák János, Marx, Lenin, Sanders Dániel, Schwencker Fried rich, Zoozmann Richard és egyéb bel- valamint külföldi írók műveit. Kétszáz oldalnyi terjedelmű kézirata — bizonyos szűrés után — megérdemelné, hogy könyvalakban is megjelenjen. Szónokok, politikusok, publicisták, pedagógusok, szülők és diákok egyfor mén haszonnal forgathatnák és mindennapi munkájukban felhasználhatnák.

Úgy mászkálnak fel le gondozójuk lábai körül mint a (ilegjámborabb háziállataik.

Pedig ragadozók, gyilkos kis (' „fenevadak“, ezt látni sárgán foszforeszkáló szemükből, ál- 1' landóan szimatoló, mozgékony • ' orrukról, fehéren villanó horI gas, hegyes fogaikról. Nem az türgelyukas, vakondtúrásos mezőkről, bozótokból fogdosták

(löket össze, azt legfeljebb csak |iaz ükapjuk látta, de a vérengző hajlamot a vadászó ösztönt (I átörökölték, megtartották itt l'is a Pécsi Köztisztasági VálII tolatnál, ahol már fogságban i1 látták meg a napvilágot, Nem

sötét labirintusában játszódik le a gyilkos dráma. Néha ki- ( hallani ugyan a párbaj ismerős hangjait, de a vinnyogások, fii- \ jások, huppanások káoszából (, még nem derül ki melyik fél{, lesz a győztes. Bizony megtör-(i ténik, hogyha győztesen is, del súlyos sebekkel kúszik ki a (i lyukból a borzas, véres kis hős és amit odalent ádáz harcok árán elkerülhetett, azt idefent {i „hálátlansággal“ honorálják, i Bizony előfordul, hogy éppen (i a kenyéradó gazdái teszik el<i lábától a sebesült vadászt. Aj! p at kény mar ás igen gyakran fér i tőzéssel jár, amely nemcsak a<i sebesült vadászgörény sorsát < > pecsételi meg, hanem a tdr-i sálét is. Tehát nincs más meg-|l oldás, mint a szerencsétlen kisd jószág kényszerű feláldozása, i1 Ilyenkor van azért valaki aki keservesen elsiratja aé „mártírt“. Dudás Mária, a gon-*' dozójuk. ö az, aki egy-egy wa-jt dászat után szivdobogva várja |> vissza gondozottjait, aki nem-l1 csak számszerint tartja nyilván (> őket, hanem a sok egyformán i1 borzas állat közül is egyből || megmondja, melyik a Snip, (i melyik a Kati. i1

— sem —* I1

Nagy az érdeklődés a szabad- egyetem nyelviskolái iránt