Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13-01 / 216. szám

2

NAPLÓ

I960. SZEPTEMBER IS.

Alakítson irafikai-tioográliai részlesel a TEMPÖ ÜÍSZ!

Akár ipari, kereskedelmi, kulturális intézmény, tanács vagy társadalmi szerv működését nézzük, mindenütt találkozunk olyan tevékenységgel, amelynek grafikai, tipográfiai (nyomdatechnikai) vonatkozása van. Falragasz, illusztráció propaganda-nyomtatvány vagy más, nyomdatechnikát igénylő munka szerkesztése szabvány- szérűén „nyomdaérettre“ elkészítése — szakértelmet kíván.

A közönség elvárja, hogy a megjelenő falragaszok, a ki' sebb nagyobb nyomdatermékek a közlésen kívül valami szé pet, esztétikailag megfelelőt nyújtsanak. A legegyszerűbb nyomdaterméktől is elvárják, hogy megfelelően szerkesztett, alaposan lektorált munka legyen. És ez eddig közérdek is. A készíttető érdeke is ez, sőt jóval több, hiszen a kiadott „termékek” annál hatásosabb, minél inkább megfelel a fenti követelményeknek;

Jelenleg érdekes és sajátságos helyzet áll fenn ezen a téren, főleg a kis- és középszerveknél és főleg vidéken. Mivel egy vállalat, intézmény életében ez sokadrangú kérdés, nyilvánvaló, hogy nem tar tanak magyar tanárt, tervező grafikust, képszerkesztőt és lektort, arra az esetre, ha valamire a figyelmet „grafikai eszközökkel" is fel kívánják hívni, vagy egy időszaki kiadványt adnak ki. A közönséget viszont nem érdekli, hogy kis szerv, vagy nagy szerv, egyformán ízlést és kulturáltságot vár minden szervtől. Már most nézzük, mi történik a „felszín alatt”? A közönség részéről az igény megvan. A különböző szervek — kevés kivétellel — ezt az igényt ki is elégítik, legalábbis igyekeznek. A kis- és középszerveknek ilyen célra, mint plakáttervezés, kéziratszerkesztés, nyomtatványtervezés, korrektor, lektor, linóleum-metszés sem béralapjuk. sem szakemberük nincs. Városunkban viszont vannak az előzőkben felsorolt valamennyi tevékenységre szak emberek. Minden együtt van tehát: igény és szakemberek, csak éppen kivitelező szocialista szektor nincs! Jelenleg amolyan félmegoldásokkal születnek itt-ott grafikus plakátok, leporellók, prospektusok. Némely szerv „kiszorít“ valamit az állományon kívüli béralapból, a másik a nyomdától szívességet kér, a harmadik „kis pénz — kis nívó” jeligével ízléstelenségeket készíttet dilettánsokkal vagy egyáltalán

i nem ad ki semmit. Az is előfordul persze; hogy némely grafikus jól megvágja ilyen címen a rászoruló szervet.

Sokan azt hiszik, ha a nyomdában a megrendeléskor elmesélik, hogy nagyjából mit szeretnének, ezzel az ügy rendben is van. Pedig nincs, mert a pécsi nyomda erre nincs felkészülve és ilyen megbízást nem is vállal. Sőt ezek a legkülönbözőbb igények ösz- szességükben komoly mértékben akadályozzák a nyomdai munkát, amely viszont nép- gazdasági szinten már kárt jelent.

Célszerű lenne tehát, ha a Tempó KTSZ létrehozna egy olyan részleget, amely ezeket az igényeket kielégítené. Ilymódon egyrészt számos kis- és középszervnek megoldódnának ezzel kapcsolatos állományon kívüli béralapproblémái, másrészt szakszerűen szerkesztett, ízléses kiadványokat adhatna ki. A Tem- pó-nak ez a részlege foglalkozhatna plakáttervezéssel, linómetszéssel, nyomtatványtervezéssel, szövegszerkesztéssel, kéziratnak nyomdára való előkészítésével, korrektúrázással. Propaganda-felaaatok ki vitelezésével, dekorációval, kirakatrendezéssel. A lakosság részére meghívók, stb. terve- fényképalbumok szerkesztésével, de számos egyéb feladatot is megoldhatna.

Helyes lenne, ha a Tempó egybevonná azokat a szakembereket, akik ilyen munkával foglalkoznak és méltányos árakon e téren is a lakosság és a vállalatok szolgálatára állna. Hálás munka lenne!

Vasárnan véget ért a bécsi vásár

Bécs (MTI) Vasárnap este bezárta kapuit a bécsi őszi vásár. Sokan keresték fel a magyar kiállítást, amely — általános vélemény szerint — a rendkívül ízléses svájci után a kis országok legszebb ég legsűrűbben látogatott kiállítása volt. Az érdeklődők között egyébként megjelent Figl osztrák parlamenti elnök is. aki feleségével együtt látogatta meg a magyar kiállítást.

A magyar pavilonban negyedmillió érdeklődő fordult meg

Gázkitörés István-aknán

Négy bányász meghalt

Pénteken délután fél három körül súlyos gázkitörés történt István-akna 5. szintjének épülő mozdonyszíntjében. A szén fal mögött rejtőző gáz hirtelen kitört, és több mint 1500 csille szenet dobott ki a mozdonyszintbe és vágatba. A Komlói Aknamélyítő Vállalat négy dolgozója, Szauter József és Magyar Gyula vájár, Bíró István és Fekete József csillés meghalt.

A mentés azonnal megindult. Huszonöt—harminc ember dolgozott éjjel-nappal a széntömeg eltakarításán és kiszállításán. Hétfő reggel 6 óráig 1320 csille szenet szállítottak ki. Még vasárnap délután és este rátaláltak a négy bányászra, és a külszínre szállították holttestüket.

A gázkitörés okát kivizsgálják.

JClltez tatt&zik?

Harmadik napja, hogy 32 család, mintegy százhúsz _'m,ber nélkülözi a villanyvilágítást Pécs kellős közepén, a József Attila utca 6. és 8. számú házakban. Az Aram szolgáltató Vállalat üzemvezetősége egész hétfőn azzal hitegetett a telefon érdeklődésre, hogy kijönnek és megjavítják a hibás kábelszakaszt. Amikor azonban délután — látva, hogy az Ígéret Ígéret marad — ismét érdeklődtem az ügyeletestől, és azt a meg lepő választ kaptam, hogy a komlói építőkre tartozik az egész ügy, mert a két épületet még nem adták át és ők — mármint

az Áramszolgáltató — meg nem csinálják a hibás kábelt. Ellenben megnyugtattak, hogy jelentették az ügyet a városa tanácsnak, mely értesítette a komlóiakat és azok majd jönnek. Hogy mikor? Az tőlük függ. Megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy már több mint egy éve fizetjük az Áram- szolgáltatónak a vil lanytarifát, talán mégis van valami közük nekik is a két házhoz. Nem használt azonban semmi kérés, érvelés. Függetlenül at tói, hogy este tízig ügyeletet, függetlenül attól, hogy ráér nek, vagy nem — ők ki nem jönnek.

Ha ötperces, ha eg? órás munkáról van szó, nem rájuk *ar* tozik az ügy.

Mindenesetre fuf csa álláspont, manapság szinte szokatlan elintézési forma. Van a házban egész sereg ess csemő és iskoi ás gyermek és a második műszakját gyári, hivatali mull Icája után végző háziasszony. Figyelmébe ajánlom eíj mind az Áramszolgáltató, mind a Komlói Építőipari Vállalatnak és a mulátottnál sokkal sürgősebb intézke- minden dést, valamint a két tartanak ház áramellátását nak rendezését várjuk!

Igaz Sándot

Elfekvő készletből keresünk 20—100 m3-es

vaslemez tartályokat

fekvő vagy álló kivitelben fűtőolaj tárolására, valamint 3.5, 10, 15 és 25 m-es

szállítószalagokat

könyvjóváírással való átvételre. Ajánlatokat kérjük: Pécsi Hőerőmű Vállalat Pécs 12. Postafiók 19. címre megküldeni. Telefon: 19-96, 153 m. á. 32813

— A VÁROSRENDEZÉSSEL ‘kapcsolatban a Mohácsi Bútorgyárat a kijelölt új ipari negyedbe telepítik ki. Ezzel a gyárnak korlátlan lehetősége nyílik a további fejlődésre. A helykijelölést az illetékes szervek szeptember 13-án, kedden tartják meg.

— PÉCS VÁROS tanácsának végrehajtó bizottsága az ürögi és a mecsekaljai kultúrotthon részére egy-egy pia- nlnót vásárolt egyenként 18 ezer forintos költséggel. A daindoli kultúrotthon pedig televíziót kapott. Itt esténként most mintegy félszázan nézik végig a televízió műsorát.

— HÍRNEVES csehszlovák oboa-művész, Hanák október

12-én pécsi vendégszereplésre érkezik. Itt a Liszt Ferenc hangversenyteremben önálló hangversenyt ad zenekari kísérettel A zenekart Fehér György budapesti karmester vezényli.

— A SZIGETVÁRI Konzervgyár hidroglóbuszát szeptember 13-án, kedden adják ét rendeltetésének. Ezzel a gyár vízellátását korszerűsítik és ennek eredményeként megkönnyítik majd a zöldséges gyümölc&konzervek készítését.

— SZEPTEMBER 14-éft szerdán tartja évnyitó ünnepségét a Pedagógiai Főiskola délután 5 órakor a főiskola dísztermében.

— A JÁRÁSI Nő tanács szervezésében szeptember fi' án a himesházi és székely szabari asszonyok ellátogat' nak. a lippói termelőszövetki' zetbe. Itt a közös gazdáiké dós eredményeit tanúimé' nyozzák majd.

Mert elkerülhetetlen

A holdról porfelhő, füstgomolyag, izzó meteoritok, milliárdnyi színben pompázó titokzatos gőzök és gázok szökkentek fel.

A világsajtó pedig hatalmas betűkkel hirdette: „A szovjet tudomány újabb világsikere!” „Másféltonnás űrrakétát lőttek ki a hold felé!” London, Washington, Párizs, Peking, Varsó, Prága, Berlin — és a világ sok száz országának fővárosa zengett a szovjet rakétasiikerről. Hitetlenek és hívők kémlelték az eget, papok magyarázták, hogy ez csalás, kommunisták bizonyították, hogy ez lehetséges.

„A béke és barátság rakétája” — írta a Népszabadság a világszenzációról, a második szovjet kozmikus rakétáról, amelynek feladatául azt tűzték megalkotói, hogy előkészítse a bolygóközi repülő- utakat, tanulmányozza a kozmikus térséget s ezért szárnyalja túl a második kozmikus sebességet, a másodpercenkénti 11,2 kilométeres gyorsaságot.

Gyorsaságot? Szürke, semmitmondó szó ez!

Sebességet mondjunk helyette? Mondjunk sebességet. Ez talán jobban kifejezi a lényeget.

Az űrrakétán zászlócskák voltak a Szovjetunió címerével és ezzel a felirattal: „1959 szeptember”.

Sebesen száguldott az űrrakéta, nátriumfelhőt húzott maga után, amelyet jól lehetett fényképezni is. Látni lehetett. Háromszázkilencven kilogrammnál nehezebb volt a súlya és repült és száguldott és vitte a világ első szocialista nagyhatalmának zászlóit és felségjelvényét a világűrben.

És békéről beszéltek ekkor az emberek. A jóakaraté emberek. És Leningrád népe ujjongva ünnepelte a Néva partján a világ első atommeghajtású jégtörőhajóját is ezekben a napokban. „Rakéta, atomhajó, Hruscsov, Ame- ^■rika!’’ Ezeket a szavakat lehetett hallani akkor, azon a na- •pon is, amikor az űrrakéta; becsapódott a holdra.

Mintha csak ma lenne... „Béke, atomhajó, űrrakéta, Hruscsov, Amerikai” — ezek a szavak röpködnek ma is a világsajtóban, ezeket mondják az újságírók, ezeket hirdetik a rádióállomások a világ minden táján.

És megy a hajó.

A Baltika.

A béke hajója. New Yorkba megy. Viszi fedélzetén Hruscsovot, a belorusz, a magyar, az ukrán, a román, a bolgár ENSZ-delegációt, élükön ezeknek az államoknak legjobb politikusaival.

S mint akkor, egy évvel ezelőtt, ma is úgy robbant a világhír: „Hruscsov Amerikába megy!” S mint akkor, i ma is olyan izgalomba hozta i a hadianyaggyárosokat, s i mint akkor, olyan lelkesedés- i sei töltötte el az egyszerű i emberek millióit. i

Az űrrakéta elérte a hol- < dat... I

A szovjet tudomány, a bé- I ke tudománya legyőzte a I háborús tudósok minden el- I képzelését, igájába fogta az I elemeket, a hihetetlen erőiket, < a fantasztikus monumentali- < tások legnagyobbikával lepte < meg az emberi értelmet. I S ma is vitatkoznak. <

Hitetlenek és hívők, kom- 1 munisták és polgári radikáli- 1 sok, munkások, parasztok, 1 bankárok, kereskedők, ipar- 1 bárók Vitatkoznak az ENSZ { közelgő ülésszakának kilátá- * sairól.

S nagyon félnek ettől a ( békehajótól, ettől a Baltiká- 1 tói azok, akik a tőkés haszon 1 érdekében mindig csak azzal 1 vannak elfoglalva, hogy fé- J leimet gyártsanak. Most ők félnek. Nagyon reszketnek, hátha béke lesz a földön, hát- 1 ha mégis leszerelnek a had- 1 seregek, hátha mégis győz az 1 emberi értelem és józanság.

Egy éve, hogy az űrrakéta ( elérte a holdat.

Azóta sok űrrakéta kering ( már a világűrben. A békés- ( ség, a békés verseny, a szó- 1 clalizmus programja kering * a Világon. És becsapódik. Mert elkerülhetetlen.

— virag — I

Prolog.

I Ittfelejtették a falut a hegy 'lábánál.

• Keletről az égre lépő hegyék 'kárpitja veti rá az árnyékot. 'Nyugatról a végtelen puszta 1fekszik a szélső házak alá.

1 A legközelebbi falu nyolc 1kilométerre van. A távol him- 1báló vasút füstjét csak tiszta 'időben látni. Az autóbusz esős időben nem érinti a falut.

! Tegnap ketten befogták a .lovakat a szekér elé és átkocogtak a másik községbe. Nem jöttek vissza.

A rádió mindenütt szól. Hörög az éteri hang és némák,

'feketék az emberek. Árnyék 'nőtt a szívükre.

1 Mozdulatlanok, mint a fú- [vatlan őszi fák.

*

Első felirat.

1 BUCSI ANTAL

1 — Galambászni megyünk?

— ráncolja Csabai a homlokát ét a rendőrőrmesterre néz.

halne a faluba? — kérdezi kan az őrmestertől.

Az őrmester vállat von.

Legszívesebben felrepülne az égbe, a felhők közé és együtt úszna az apjával. Ragyogó, fekete köntösben és manlichereket, géppisztolyokat szórna a falura.

Csak ne kellene ezzel az öt, emberrel szembenézni. Ne I gyilkolna a szemük, ne törtek volna rá, ne csillogna Bucsi f tekintete olyan bogárfeketén.

Megfullad. Nincs egyetlen kéz, amelybe megkapaszkodhatna, nincs a járásban egy józan parancsnok, akitől parancsot, okos szót kérhetne.

Nem bírja tovább.

Felugrik.

Bucsi arcába hajol.

— Mit képzelnek maguk? Mi vagyok én? Isten?... Honnan adjak fegyvereket, ha egyszer nincs? Honnan? ... Mit csináljak, ha betörnek a fasiszták?... Mi vagyok én, hadvezér? ... Mi?

Bucsi sötét tekintete rákapaszkodik az őrsparancsnok arcára. Csendes szomorúsággal hullik belőle a szemrehányás. ,

— Kommunista : >•. — mondja halkan, aztán egyetlen nyers mozdulattal lesöpri az asztalról az aktákat.

Az őrmester megrezzen.

Bucsi hangja rávág, mint a( jeges ostor. ,

— Hallgass! Te azt mondtad három éve ebben a faluban, hogy kommunista vagy. Mii is azok vagyunk. Én is. Csabai i is, Cifra is meg Jónás is... (

(Folytatása ktív.)

A hét vége az országutakon

o

ÜgylátszUc, hogy az elmúlt hé ten gépjárművezetők, gyalog* sok jobban ügyeltek a közúti közlekedésre, a balesetek elk? rülésére. Pénteken és szombá ton — ami ritkaság — nem vo» közúti baleset. Vasárnap azofl" ban kettő Is akadt.

Tomsics István (Patkánya 96- Ittas áUapotban motoron utazót1 Palkonya és VUlánykövesd k* zött. A 23-as kilométerkőnél lév( kanyart gyorshajtás miatt ven» nem tudta, az árokpartnak sz*' ladt s felborult. Sérülése g n* pon túl gyógyuló 6 a motof kerékpárban mintegy 2000 fori» kár keletkezett Súlyosbítja »’ esetet, hogy még vezetői lg»' zolványa sem volt!

A másik közúti baleset Pécse* ’ történt Kolompár Lajos ki* I fogatú lovaakocslval a Józs* ) Attila utcában vágtatott A M* , gyerl útra akart befordulni, i ' a kocái kerekei az útszegély

• érintették és a kocsi megdől;

( A dólés következtében a kocsi*

. utazó Kolompár Lajosné leeset*

Sebesülése 8 napon belül gy*

• gyűlő. A megvadult lovak »

1 eset után tovább vágtattak * i nekimentek egy vlUanyoszlotJ . nak. azt kid öntötték. Az egyU ' ló lába eltörött

I

I -------------| Közlemények

' A Pécsi Cséti Ottó BányaiP»'

1 Technikum Igazgatósága értesi i a technikummal kapcsolatos de i gőzé és levelző tagozat hallgat**

. hogy a tagozatok ünnepélyes t»r évnyitója 15-én, csütörtökön de 1 után 16 órakor lesz. A megnytj i után osztálymegbeszélést tartan»1 ahol minden további fel világa» tást megkapnak a hallgatói Könyvekre és füzetekre kb. >• forintot minden hallgató hozz* magával.

Áramszünet lesz 13-án T-'j óráig nagyfeszültségű hálózat laszthatatlan karbantartása mi» az alábbi helyeken: Kertváf“

egész területén, valamint Mú'ű! községben, továbbá készül lő1: és nyugati Kőhíd dűlő egész teó létén,

*

A városi nőtanács értesíti a új tanácsokat, nóblzottságokat, 1*1“ Iákat, hogy l«-én, szerdán dú- órára hirdetett szabadtéri nst nőgyülés elmarad.

ár

Áramszünet lesz 16-én óráig nagyfeszültségű hálózat laszthatatlan karbantartása m1» az alábbi helyeken: Tabl kerw területén, továbbá az ÉMUK MÁV vUlamoemídiely területé»'

Áramszünet lesz 11-én nagljj szültségű hálózat halaszthat»*!» karbantartása miatt 7—16 óráiig alábbi helyeken: Postavölgy

területén. Patnáth pusztán. mint a temető déli oldalán liyA.

kóMwikban fs Nagyárpád *g területén.

A többiek a lócán, a fal mellett mosolyognak. Fehér, jeges mosollyal.

Csabai lebiggyeszti a szája szélét, kedvetlenül forgatja kezében a kispuskát. A csövébe néz, hunyorog, megtapogatja a dióbarna tusát. Emelgeti, kocogtatja, azután felsóhajt.

— Ugye Jól mondtam?

Keresi az őrmester tekintetét, de a másik az asztalra hajolva a kiterített aktákat böngészi.

Ügy robbant a faluba a fővárosi események híre, mint amikor a szélvihar kivágja az ajtót és a bennülők szemébe marékszámra szórja a port.

Sági István őrmester nem lát ebben a porfelhőben. Azt se tudja, hogy merről jön, hova megy, merre hordja a szennyt, csak valami nagy- nagy sötétséget érez és ha az égre néz, az apja úszik fekete

köntösben a felhők között,

Pokoli érzés ez. Megfullad.

Csabai hangja is mintha aa égből jönne.

A betűk is kicsúsznak a papírról és nincs ereje, hogy utánuk nézzen.

Csabai morog, zsörtölődik.

Nem felel neki.

A betűk után csúsznak az emberek, a lóca és a puskák.

Végigsimít a homlokán.

Száraz. És vacog a szíve.

— Ezzel a madárijesztőve] védjük meg a munkáshatalmat? — kiabál Csabai és legszívesebben az őrmester elé csapná a puskát.

A levegőbe suhint.

Az íróasztal szélén megleb- bennek az akták.

— Tudja elvtársam, hogy nekem ilyen játékszer még nem volt a kezemben? De még az unokámnak se adnám ... Mire jó ez?

Az őrmester felnéz. Csabai szemében vastag ködcsomók úsznak.

— Puskát! Manlichert! Meg géppisztolyt!... Meg lőszert!...

Ember! Érti?

Az őrmester a ködcsomókat nézi az öreg szemében.

Bólint. S mintha más bólintana.

— Ha lenne, elnök elvtárs... akkor azt adnék — mondja csendesen.

— Kérjen! Követeljen! — csattan az öreg hangja és idegesen reszket a szoba.

Bucsi Antal feláll á lócáról. Nehéz, koloneos mozdulatokkal az asztalhoz lép. A két férfi közé éli. Fekete az arca és kemény, mint az érc.

Az aktákra könyököl.

— És ha az ellenség betör-