Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04-01 / 209. szám
1960. SZEPTEMBER 4. N APLÖ 7 P etrák Illés „siht“ után hazafelé ballagott. Nem sétált, mint aki a járkálás- ban örömét leli, hanem egyik lábát a másik elé téve, döngölte a földet. Forró, júliusi nap égette homlokát, fekete szöghaját nyirkos tenyerével slmítgatta. Erősen kifakult, zöldes színű ballankabátját átdobta a vállán, s úgy lépkedett, Ha visszanéz az erdő széléről, kicsinek látja már az akna tornyát és természetszülte dombnak a eaüakhegyet, de Petrik nem pislogott semerre, csak befelé, saját magába. Autóbusszal hamarabb hazaért volna, de s plé- hemyóban zötyögni ilyen gondolatokkal nem tehetett. ..; egy hónap óta minden felfordult ebben 8 süket bányában, — mondta Lovász Lajos aknász tegnap, amikor egy percre megálltak a szereléssel. :..öregem, ha ez beválik, akkor kétszer annyit fogunk keresni — lökte oldalba Schenk Árpi, a segédvájár; ;;. Hülyék vagytok, ha azt hiszitek, hogy azzel a gyaiűval Itt lehet valamire is menni — hadonászott a kiszállás után arra előtt Karcagi bácsi, aki már harmincöt éve fejti a szenet. ...Lehet, hogy más bányában ,kóser" a gyalú, de itt, ahol úgy fekszenek a rétegek« mint a földhözvágott tartóban a csokoládé, kész marhaság — toldotta meg a szót Kovács brigádvezető. íj;A Kzéngyalú holnap megindul. Ha tt minden tudástokat beleadjátok, akkor megnyertük az első ütközetet — mondta Szabó üzemvezető nekik, miközben ide-oda csóválta lámpáját a jókora pocakja előtt. s;;Ezt a kis mérnököt itthagyják velünk, hogy figyelje a beindulást — mutatott a keszeg kis emberre Józsa Laci és fitymálva köpött a szénbe. — Ez tálán életében most lát a sok Íróasztal után fejtést. . -.; Kellett nekünk „dumálni* a vállalásról, most aztán bedugtak bennünket ide a gyalú- hoz. Ha bedöglik, fuces a szocialista címnek, — kiabált át az ácsol&t alól bátyja, Petrik János. ... Könnyebb lesz vele a marta és gyorsabb — mit beszéltek összevissza — szólt rájuk az öreg Grant Péter, akit mindig álmodozónak csúfoltak. — Nem volt buta ember, aki kitalálta; Illés tapossa a kókadtan lógó fűszálakat és ballag hazafelé öt esztendeje jegyezte el magát a bányamunkával és vájár lett. A bed szeme alatt egy mély kék folt tanúsítja, nem adták Ingyen a szakmát. Egy hatalmas szén- darab felöfclelte az egyik fejtésben, jövő hónapban lesz egy éve. Akkor nyugalom volt pedig az aknán, ment szépen a munka, mint a karikacsapás. Most meg mindig jönnek valami újítással, legutóbb ezzel a gyalúval Nem mondhatja, az aeéltám tényleg jó, a vas is jobb, mint a faácsolat, de azért fejteni régi módon kellene. Három hete szerelik már és készítik elő a gyalút, 90 méter hosszú fejtésben, a hatodik szinten. Meredek dőlésű a fejtés és a fedü. 5. Fhü, de meleg van, jól befűtöttefc ott fent; Ha a gyalú beválik, akkor Julikénak vesz valamit, valami nagyon szépet és nagyon drágát. Ha nem? Julika apja, amikor elvette a lányt feleségül, azt mondta: ilyen rossz választást nem csináltál életedben. A bányász jól keres, de kiszívja a munka. Tíz év múlva azt hiszik majd, az apád megy veled karonfogva. Mert ezek mind hamar megöregednek. Sose érik el ezek, hogy géppel dolgozzanak. Az én szakmám az más. Illés maga elé képzelte az öreget, amint szétvetett lábakkal áll a fényesre tisztított kerekek között és figyeli a műszer mutatóját. Egyszer bent volt nála a gyárban, és még nevetett is, hogy apósa kék overállt hord, meg siltes sapkát. Az overáll egészen tiszta volt, a bakancsán a legyek is elcsúszhattak volna. Akár fehér köpenyben is járkálhatna ott az öreg: kerekek, gépek, súüynyomás-műszer, olajnyomás-mutató, és nagyképűségből egy logarléc az após zúbbonyzsebében. Bizony a bánya más... egészen más. A hetedik szint déli keresztvágata után .;. igen... emlékszik még arra a fejtésre. Ha oda lejött volna az öreg és végigkúszik hason, miközben orrát, száját tömi az izzadságtól képződött stamm... Nem, jobb, ha nem látja, mert Julika olyan büszke őrá, mindig kidugja a nyelvét és kurtát bólint apja hátamögött, ha elkezd példá- lézkodni a gépekről, meg a szakmájáról. Julika, Julika! Petrik nyom egyet a lélegzeten és felkapja a fejét. Julika nem szép nő, de nagyon jó -teremtés. Az arca karanyáron szeplős és a haja inkább vörös, mint szőke. Kicsit kövérebb ugyan, mint ami divatos, de egy gyönyörű kislányt adott Illésnek. Most majd beér a Desziki utcába, onan már lehet látni a lakótömböt. Julika kint áll az erkélyen és úgy tesz, mintha ruhát teregetne, vagy söpörne... pedig ő tudja, hogy Julika várja. A betonúton találkozik ülés, Sohenkkel, persze a segédvájár autóbusszal érkezett, vállán már nylonszatyor, Schenk megy a szőlőjébe. Illés odabiccent fejével, Schenk vissza, ennyi az egész. Három éve, naponta hat-hét óra hosszat együtt vannak, már mindent elmondtak egymásnak; T űika nincs kint az erkélyen, vendég van a háznál Petrik felkocog a lépcsőkön, a második emeleten laknak és foeesönNem tudja tovább folytatni, mert Julika robban ki a fürdőszoba ajtaján, keze csupa hab, belülről a mosógép búgása hallatszik. Julika átkarolja Illás nyakát, odadugja fejét, pedig Illés nem is szereti, hogy mindig úgy fogadja Julika, mintha a pokolból tért volna meg. — Te ülj le ide a szobába, édesapám maga meg ülés mellé, én közben beteszem a másik adag ruhát, nyitva hagyjuk a szobaajtót és beszélgetünk. Csak halkan szóljatok, mert Á gi alszik. ülés eltép a konyhába, felhajt egy nagy pohár vizet, majd visszatér a szobába és Ági kisápra fölé hajolva megsimogatja a 6zöke hajfürtöket, parasztbot vastag ujjaival Aztán ledobja magát a székbe, cigarettát kotor elő zsebéből és a mennyezet felé fújja a füstöt. —* Jövő hónapban már több pénzt hozok haza — mondja tettetett nyugalommal és közben féLszeramél Julikat figyeli. Szíts 3stüán: P etrik ülés feltolja a bányászkobakot fejój és néz lefelé a gyalú irányába. Indítják a motort, megfeszül a 60 tonna teherbírású lánc, a szalag sima testén cikázik a fény. A levegőcső tompa morajlása duruzsol Illés fülébe. Csikorgás, zúgás, és ni- csak, ott jön fölfelé a gyalú, köpcös kis teste belemélyed a szénialba és tépi borzalmasan erős vasfogával Csorog a veríték Illés arcán, Schenkén is és Tóth Matyién hasonlóan, de milyen hús keze van a gondolatnak... a bányamunka roppant neheze válik könnyűvé... igen ... a gyalú letépi a szenet, amikor visszafelé halad, rakja a szalagra, a szalag kiviszi a hetedik szintre, ott újabb gumiszalagok hosszú során jut el a gyűjtőbe, onnan a csillébe kerül, majd ki a napszintre... Emberek! Ez nem is lehet igaz, kéz nem nyúlt még hozzá. . — Elvtársak — mondja Tóth Matyi — nagy pátosszal — ez a szocializmus, — de most nincs idő ilyen magasröptű dolgokhoz, meg MEG! n ^444 —■ No, tán előléptettek — kérdi elismeréssel az öreg Szatykó. fiié* nevetve tiltakozik, darabos mozdulatokkal legyez melle előtt, nem léptettek elő, csak új gép érkezett megint a bányába, egy széngyalú. Igen, a szenet Is úgy gyalúlják, nem nevetség ez, a korszerű biztosításban se akart hinni senki, most mégis biztonságosabb, tágasabb lett tőle a bánya, miért ne lehetne olyan gépet a fejtésbe hozni, mélyet csak ki kell szolgálni? Az öreg Szatykó hallgatja csak az előadást és hümimög, — várd csak meg a végét. A bánya nem adja meg magát, ott verejtékezni kell. Illés azonban nem hagyja magát, élfelejt minden véleményt, a brigádtagok tétovázását és csak az „álmodozó“ Grant Péter bácsi szavait ismételgeti« •— Könnyebb lesz vele a munka és gyorsabb, meglátja papa, még magukat is lehagyjuk a gépesítésben! Amikor az öreg búcsút vett tőlük és s kis Ágit lefektették, Julikéval még sokáig ültek a sötétben, beszélgetve. Az erkéljnajtó sziluettjét rövid Ms villém- lások csíkolták széjjel, kint vihar készülődött. Lassú cseppekben eredt meg az eső, és ormótlan könnyei végigcsurogtak az üvegen. olyan furcsa is ezt így kimondani, valahogy lejebb szállítja az értékét, a gyalú halad szép egyenletesen félfélé, már ott húz magabiztosan Petrik előtt, aiki visszafojtott lélegzettel figyeli az okos vasdarabot Kétszer fordul a gyalú le- és félfelé, ez idő alatt annyi szenet dob szalagra, hogy meg kell állni véle, lentről kiabálnak fölfelé: — Ha Így megy, akkor 50 vagonnal kiszór ez, egy nap alatt. A szalag lassan elszállítja a szenet, a gyalút újból megindítják. Petrik még mindig középen áll, a többiek pedig már fent, alig halad él előtte a gépezet, amikor két öklöm- nyi kődarab hull lefelé a {ötéből, aztán hirtelen, a másodperc tört része alatt, az egész mennyezet. Illés csak a fülével hallja, a szörnyű robajt asztalnyi kövek gurulnak iszonyú dörgéssel lefelé a szalagon, fojtó szénpor lep el mindent. ülés csak a kis vékonyarcú mérnök arcára emlékszik, aki elsőnek mászott fel a borzalmas szakadás alá, lámpájának fénye furcsán pislogó szemébe esett, ott, ebben a szürke szempárban látta meg Illés, hogy csatát vesztettek. Petriket térdig temette be a kő, de baj nem esett, a többiek pedig messze voltak, de bánta volna a fene, akár a láttát is, csak ez meg ne történjék.;; Illés gondolatába egyszerre robbant bele a fájdalmas tudat, elveszett a szocialista cím, a több kereset, és élveszett Ünnepeltek a gyógyszerészek valami meghatározhatatlan becsület is, amit a többiek iránt érzett. — Két hét kell minimálisan, míg rendbe lehet hozni az omlás helyét, — mondta a kis mérnök és a brigád tagjainak tarkába furcsa gombóc szorult. A máskor vidám Csere gi Ambrus mo6t úgy vitte be lámpáját a kamrába, hogy egy szót sem szólt. Schenk halkan káromkodott, Petrik bátyja pedig az üzemvezetőt szidta. Karcagi bácsi a kiszállásnál fogta el Illést és gúnyos hangon emlékeztette: úgye megmondtam, ügye megmondtam? Kint a szabadban még szomorúbb lett Illés. Az akna tornya felett piszkos, szürke felhőket kergetett a szél, az erőmű füstjét lecsapta az emberek orrába, vigasztalanul szemerkélt az eső. Julika miután megtudta a dolgokat, ahelyett, hogy bántotta volna, szelíd szavakkal vigasztalta Illést. A türelem olyan azonban, mint az idő, gyorsan elfogy. Két hét múlva Illés vékony borítékot hozott csak haza, az utóbbi hónapok legszerényebb fizetését. Julika arca megnyúlik, közli férjével, hogy lékötött már vételre egy hűtőszekrényt. Adjon férje pénzt, mert szégyenben marad a szomszédok előtt, akiktől kölcsön kért. ülés csak áll a konyhában és úgy érzi, ha m06t hozzátartanának egy szál gyufát, felrobbanna. — Nincs — kiáltja hangosan és odacsap az asztalra, hogy a tányérok is potyognak. — Nincs, értsd meg! — Aikkor... akkor.; t tudod mit? — ágaskodik mellének Julika. — Nem értek Ti semmit a gépetekkel, meg az egész mit tudom is én, milyen brigádoddal... Elsírja magát, Illés pedig behúnyja szemét, aztán hirtelen sarkon fordul és bevágja maga mögött az ajtót. Hónapok óta nem volt kocsmában, de most elmegy és leissza magát a sárga földig. Juldkának tényleg igaza van, becsapták őket ezzel a géppel. Lám, Karcagi megmondta, hogy a bányamunka mindig csak kézi munka lesz, nem lehet gépesíteni. A rakodást, a szállítást még igen, de a fejtést, a jövesztést? Mit is érezhet egy ember, ha elveszít valamit? A pénzt sajnálja talán? Nem! Ha őszintén magába néz, akkor azt mondja: a rosseb egye a pénzt. Persze Jó lett volna többet keresni, de.;, ez most egészen más. Mindenki azt beszéli a bányában, hogy elviszik a szén- gyalút. Kiszerelik és felajánlják más üzemnek. Schenk örül és bátyja is, úgy véli, jobb, minél messzebb lenni tőle. Petrik lent van már az udvaron, v nézi az aszfaltot és most legszívesebben úgy képen teremtene valakit. — Hopplá... nem tud vigyázni, a kutyafáját, hová öklelsz te, hallod-e? Grant Péter bácsi áll előtte, s néz fel Petiikre, akinek csak a nyakáig ér. ütést nem akarja a kocsmába ereszteni, de aztán mégis meggondolja a dolgot és elmegy *m véle egy korsó sörre. Az idős bányász szóba- 4 hozza a gyalút, kéri ülés véleményét. <> — A gyalú rossz, vigyék a fenébe — mond( ja ülés és Julikéra gondol. — De miért rossz? Emlékezzen csak viasza Ülés arra a szerencsétlen napra. Mit tapasztaltak? Rossz volt a biztosítás. Hiába mondja Schenk, hogy a fedü rossz, nem igaz. Laza, az biztos, de jobban kellett volna biztosítani. Hát miért vállalták akkor el, hogy szocialista brigád lesznek? Azért, hogy többet keressenek? Csak a pénz izgatja őket? Akkor jobb lett volna bele se kapni. A bányászat nem volt mindig Ilyen, mint most. öfc a pártcsoportér- tekezileten megbeszélték a gyalú dolgát és elhatározták, hogy beszélnek a Kovács-brigáddal. Persze, ha a brigád ragaszkodik ahhoz, hogy a gyalút elvigyék, aíkkar;.. Grant Péter kommunista és tagja a Kovács-brigádnak; Mint brigádtag azt mondja, vigyék a gyalút, de mint kommunista, csak annyit tehet: támogatni és támogatni az új gépet. Petrik jó óra múlva búcsúzik el brigád társától, egy mérges vitától csapzottan, összevissza mászkál az erdőben, aztán elindul és az akna felé veszi az Irányt. Szabó József üzemvezető az akna mellett lakik, egy kertes családi házban. Illés döngeti a földet és halad arra felé. A vasrácsos kerítésnél egy pillanatra megáll, tétovázik, majd nagy erővel nyomja meg a csengő gombját. A z üzemvezető felesége nytt ajtót neki; Bevezeti egy nagyon szép szobába, ahol Szabó József ül papucsban, házikabátban. Az üzemvezetőt ülés nem nagyon ismeri ilyen közelről, hivatalosan te csak pár szót beszélt vele. Szabó József, amikor meglátja Petriket, felkel és csodálkozó arccal nyújtja kezét. — Mi olyan sürgős, Petrik ülés? Petrik nyél egyet és azt mondja: — Szabó elvtára, ne vitesBék el a saéngya- lút, én ott dolgoztam mellette, tudom, hogy majd beválik nálunk. Az üzemvezető ülésre néz nagyra tágult szemekkel. — Persze, hogy nem vitetjük el. Mi ezt már megtárgyaltuk a pártszervezetben a műszakiakkal és holnap röpgyűlést tartunk a brigádnál. A gyalú jól dolgozik, csak tanulni kell még mellette. Ülés bólint és kifelé indul irtózatos zavarában. Az üzemvezető utána szól. — Várjon, Petrik elvtárs! Csak azt akarom mondani, hogy köszönöm, amiért szólt,.. t khm... szóval köszönöm.,. Az akna környéke csendes, ember alig van 1 a közelben. Csak onnét tudna meg valaki, 1 hogy lent a bányában zajlik az élet, hogy aa 1 aknatorony kereke néha fordul egyet5., get— Erőt, egészséget, papa — nyújtja a kezét meglepetten apósának. Hogy s mint van? — Eljöttem hozzátok fiam, kicsit körülmé- ■k, meg... A megyei Gyógyszertári Köz- Opcmt 10 éves fennállása álltáiméból jubileumi ülést tartottak a város és a megye gyógyszerészei. Az ünnepségen részt vettek az Egészségügyi Minisztérium, a megyei és városi párt- és 1tömegszervezetek képviselői. A megnyitó után dr. Kishonti 11 Tibor, megyei főorvos és dr. Hall József, városi főorvos üdvözölte a jelenlévő gyógyszerészeket, majd Koritsánszky *'Dénes, a Budapesti Orvostu- \dományi Egyetem gyógyszertani tanszékének adjunktusa tartott előadást a gyógyszerkuta- ttás új módszereiről. Az ünnepség résztvevői dél- ~ irtán megtekintették a Janus Pannonius múzeumban ren- 1t dezett gyógyszerészeti kiálií- {1 tást, majd a Dózsa sport-tét- , 1 teremben sor került a kitünte- 11 tések, jutalmazások, valamint 11 a szocialista munkaverseny , 1 vándorzászlóinak átadására. (1 Az ünnepélyes jutalmazások i > előtt Szabó Pál, a megyei |i gyógyszertári köszönt igazga- 11 tója a szocialista gyógyszeré- (1 szét elmúlt ttz esztendejéről ártott megemlékezést. Beszédé ; ben visszaidézte a tíz év élőt- ■ ti küzdelmes napok emlékeit, amikor az államosítás után hoz zákezdtek a város és megye gyógyszertárainak decentralizálásához, hogy az eddig elhanyagolt külvárosok, de községek is közelebb kerüljenek a gyógyszerellátáshoz. Első lépésként hét község, illetve külváros kapott gyógyszertárat, de ■néhány év alatt sor került nyolc gyógyszertár áthelyezésére is. Ezekből két községben, Bükkösdön és Bér emend en új gyógyszertárat létesítettek és ez idő alatt újabb tizenöt vidéki gyógyszertárat újítottak fel. E nagyarányú fejlesztési munka költségei meghaladták a 10 millió forintot. A hatalmasan megnövekedett gyógyszerforgalom biztosi tására drogista, technikusi stb. tanfolyamaikat indítottak, ahöl 60 fő szerezte meg az oklevelet, illetve a szakmunkás bizonyítványt. 1951-ben 77 gyógy szerész és 37 technikus közel 14 millió forintot gyógyszerforgalmat bonyolított le, ómig avaly 123 gyógyszerész és 76 j echnikus 48 milliós forgóimat 1 átott el. , { Vitathatatlanul nőtt a gyógy- < merészek erkölcsi -megbecsii- { lése is. A központ dolgozói 3{ cormánykittintetést, 3 Érdemes < gyógyszerész és 3 miniszteri < kitüntetést kaptak. De a Ba-{ ■anya megyei Gyógyszertári1 Központ is 16 kiváló dolgozó' jelvényt és 38 kiváló dolgozó1 oklevelet adott az arra érdé-1 nes dolgozóknak. Szabó Pál igazgató ezután aj második ötéves terv előirány- ( rátáiról beszélt, megemlítve, ( lágy egészségügyi kormányza- ( tunk a megyei tanáccsal egyet- { értésben újabb ötmillió forin- ( tot bocsát a megye gyógyszeré- ( ízeiének fejlesztésére, amiből, többek között csaknem 2 millió j forintos költséggel egy korsze-, rű Gálenusi-laboratóriumot lé- ( tesítenek. A második ötéves , terv során állami támogatás-, sál három új gyógyszertár épí-, tése válik lehetővé, kb. 3 millió forintos költséggel. Az ünnepi beszámoló után Szabó Pál igazgató ismertette megyénk gyógyszerészeinek pá lyaműveit. Hat gyógyszerészünk pályázatát jutalmazták. Ezután a munkaverseny értékelésére került sor, ahol ismertették, hogy a város és a megye gyógyszertárai közül melyek nyerték el az Egészség ügyi Minisztérium, a Gyógyszertári Központ, valamint a szakszervezeti bizottság vándorzászlóit és a velejáró pénzjutalmakat. Ezekután a megyei tanács gyógyszertári központjának vezetősége, valamint a szakszervezeti bizottság nevében Nagy Gyula etotárs, a megyei tanács elnökhelyettese Kiváló Dolgozó jelvényeket és Kiváló Dolgozó okleveleket osztott ki a gyógyszerészeknek, technikusoknak, ületve a gyógyszertárak különböző beosztású dolgozóinak.
