Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24-01 / 226. szám
Óriási hatást váltott ki Hruscsov elvtárs beszéde Letartóztatták Lumumba két miniszterét Szóclienyi-akna teljesítene hl. negyedéves tervét WLÄC’PnmrTÄRjAi, egyesüljetek! DUNÁNTÚLI , ■ ' NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KVII. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM ÄRA: 60 FILLÉR I960. SZEPTEMBER 24. SZOMBAT. Szabadságot, függetlenséget minden gyarmati népnek! Oldjuk meg az egyetemes leszerelés kérdését! Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés IS. ülésszakának általános vitájában Négyszázezer családiház-építőnek ad tanácsot a Hazafias Népfront új akcióbizottsága Mai számunk 8 oldal. Ara: 60 fillér New York (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint, pénteken — magyar idő szerint 15.40 órakor •— összeült az ENSZJközgyülés plenáris ülése, hogy folytassa az általános politikai vitáu Elsőnek Nkrumah ghanai elnök szólalt fel Hosszasan foglalkozott a kongói helyzettel és követelte, haladéktalanul szervezzék át az ENSZ kongói parancsnokságát és lássák el félreérthetetlen utasításokkal, arra, hogy a Kaszavubu elnök és Lumumba miniszterelnök vezette törvényes kongói hatóságokat támogassa. Nkrumah a kongói helyzettel kapcsolatban élesen elítélte a neokolonializmust, amely — mint rámutat — egyik kezével függetlenséget ad az afrikai népeknek, de csak azért, hogy a másikkal visszavegye azt. Az algériai kérdésről szólva Nkrumah hangoztatta, hogy Franciaország nem arathat katonai győzelmet Algériában és az egyetlen lehetőség a problé ma megoldására a tárgyalásokban van. Ezután — magyar idő szerint 16.52 órakor *=* Hruscsov szovjet miniszterelnök emelkedett szólásra, hogy elmondja nagy érdeklődéssel várt beszédéti El kell ítélni és meg kell szűntetni a háború előkészítésének és a népek szuverén jogai megsértésének politikáj át! Hruscsov bevezetőben a ENSZ jelentőségét méltatta Rámutatott: nincs a világoi államok képviselőit magába: foglaló felelősségteljesebb gyű leicezet, mint aminőnek enne! kell lennie. Nem hiába nevezik az Egyesült Nemzetei 1 Szervezete közgyűlésének. Csupán két szót szeretnék kiemelni a többi közül — mondotta — ezt a két szót: egyesült nemzetek. Ebben a teremben sok nemzet képviselői vannak jelen és nemcsak a terem falai kell, hogy egyesítsék őket, hanem az emberiség magasztos érdekeinek közössége is. Ma már majdnem száz állam képviselői gyűltek itt ösz- sze a nagyfontosságú nemzetközi kérdések megvitatására. Hamarosan itt lesznek közöttünk az ENSZ új tagjainak küldöttei. Mintha szóttárulná- nak e terem falai, még több földet és országot fogadnak be. Mi csak örömmel üdvözölhetjük ezt az eseményt, mert azt kívánjuk, hogy az ENSZ- ben ténylegesen valamennyi állam képviselve legyen. Ezután a szovjet nép nevében üdvözölte az ENSZ-be nemrég felvett államokat, s jólétet és virágzó életet kívánt nekik. Rámutatott, hogy ezeknek az államoknak nem volt könnyű útjuk, amíg képviselőiket elküldhették ide. Ezeknek az országoknak a népei elnyomásban sínylődtek és nélkülöztek. Szívós harcot kellett vívniuk függetlenségükért és szabadságukért, mielőtt képviselőiket elküldhették ide. A gyarmatosítás igája alól felszabadult országok a béke hatalmas és tevőleges erejét jelentik. Mostantól kezdve a fiatal afrikai és Földközitenger menti államok is hozzájárulnak az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt állő fon tos és bonyolult kérdések megoldásához — mondotta Hrus csov. Most egy éve abban a meg tiszteltetésben volt részem, hogy beszédet mondhattam erről a szavát messze eljuttató szónoki emelvényről. Ez akkor volt, amikor az ein beriség előtt a nemzetközi légkör meg javulásának sokat- igérő távlatai tárultak fel. Bővültek a különböző országok felelős állami vezetőinek kapcsolatai. A közgyűlés határozatot hozott az általános és teljes leszerelésről. Megkezdte munkáját a tízhatalmi leszerelési bizottság. Megállapodás lati létre a csúcsértekezlet megtartásáról. Az atom- és hidrogénfegyverrel végzett kísérletek megszüntetéséről folyó tárgyalások szemmellátha- tóan haladtak. Mindez világszerte nagy1 reményeket keltett az emberek szívében. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Szovjetunió régebben Is és most is mindent megtett, illetve tesz azért, hogy a nemzetközi kapcsolatok ebben az örvendetes irányban fejlődjenek tovább. De makacsul kitartanak állásaikon azok a sötét erők, amelyeknek érdekük fenntartani a nemzetközi feszültséget. Csupán maroknyi emberről van szó, de ezek eléggé befolyásosak és nagy hatással vannak hazájuk politikájára. Eme erők tevékenységének veszélyes megnyilatkozásába ütköztünk idén tavasszal, amikor az ENSZ egyik legnagyobb tagállamának, az Amerikai Egyesült Államoknak repülőgépei hitszegően behatoltak a Szovjetunió és más államok légiterébe. Sőt, az Egyesült Államok tudatos állami politikai elvévé tették a nemzetközi jognak ilyen fajtájú megsértését. Az amerikai repülőgép országunk fölé történt agressziós behatolása és az Egyesült Államok kormányának ezt követő minden cselekedete megmutatta a népeknek, hogy az Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával van dolgunk, s ez a politika a nemzetközi jog helyébe a rablómódszereket, a szuverén egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyébe pedig a hitszegéit próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére Ez a politika volt az oka a többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a szovjet légitérbe küldi? Talán olyan Incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőid él Márti —wn Imt.k tm ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhatolását tűzte ki céljául? Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állan-, dó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének, Mi mindig azért harcoltunk, és harcolunk továbbra is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tart sák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az utonállás, az agresszió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletbentartását, mint a tartós béke alapját földünkön. Talán olyan sok ez? És talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke, hazája szuverenitása és függetlensége? — mondotta Hruscsov, majd rámutatott; Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak; Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká- ban több tucat államot fon be. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Egyre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Auszt ria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos „szent szövetsége” körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióival való rosszul leplezett fenyegetésnek. Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok, amelyek a kubai dolgozók és termékeny földiák kincsem«* ktaaólcminuo. lósa utján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát. vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, terme szelesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és földjét. Egészen más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azo kát az amerikai monopóliumok szakították le. Ezekután lehet- e csodálkozni azon, hogy Kubában például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, mint az Egyesült Államokban. Ez már önmagában is ékesszólóan beszél. Most már rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batista diktátort, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: „Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvez ni munkánk és földünk kincseit!” Ily módon Kubának mindösz sze az az állítólagos bűne, hogy a szabadságszerető, bátor kubai nép saját független életét akarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy megszabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől; A kongói nép harcát nem lehet megállítani Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. A fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján agresszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedeteiket öfc azt bizonyítják, hogy Kongóban „zűrzavar” támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csapatok, hogy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: „Becsapni a népet anyán. Vtot hR oaDÍrba. akarnák csomagolni a tüzet”. Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agressziót Persze korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek aggodalmat, ha nem amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az érdekei igen érzékenyen fűződnek a kongói földhöz; Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kény szerftse e fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle a gazdag tartományát, Katangát. Amikor a gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói Köztársaság törvényesen megválasztott és • parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybe vették ä gyarmatosítók minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakítanak, amely fenntartja ugyan a „függetlenség“ látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti. A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt beavatkozással; Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és apparátusának kezével végzik. Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongód szerepét, majd így folytatta: Egyes amerikai és angol lapok bizonyos erőktől sugalmazva arról fecsegnek, hogy a Szovjetunió vereséget szenvedett Kongóban. Mit lehet mondani ilyen esztelen állításokról? Először, mi nem szenvedtünk és nem is szenvedhettünk semmiféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincsenek csapataink, részünkről nem történt és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyeibe. Mi síkra- szálltunk és a jövőben is síkra széliünk azért, hogy Afrjka népei, mint más világrészek néped is, miután kiharcolták felszabadulásukat a gyarmati elnyomás alól, saját belátásuk szerint, saját akaratuk szerint vezessék be országukban a nekik tetsző rendszert. Másodszor, mi mindig felléptünk és továbbra is fellépünk az ellen, hogy az imperialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felsza(Folytatás a 2. oldalon^
