Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-17 / 194. szám

im AUGUSZTUS 17. NAPLÓ 5 „Hz embernek mindig rá kell érni" Éppen fehéret kever kékkel, Ebből alighanem felhős ég lesz, szép derült ég bárány felhőkkel. De lehet egy csend­élet háttere is, virágszirom vagy egyéb. A sarokban,’ aprócska -szobának majd ne­gyedét megtöltve egy teljes önálló kiállítás anyaga. A ki­állításnak tulajdonképpen már meg kellett volna nyílnia, de- hát mindig közbejött vala­mi... Most nem Is a kész, vagy készülő művekről faggatom Remecz Bélát, a művész most mint társadalmi munkás ér­dekek Ha kicsit nagyképű lennék, úgy is mondhatnám, arra vagyok kíváncsi, „meny­nyire él benne az életben”. — Mit beszéljek arról? — kérdi kicsit csodálkozva. — Megválasztottak tanácstagnak. Ez azt jelenti, hogy munkát is várnak tőlem a választóim. Nemcsak az ülések, gyűlések, fogadónapok... Azok is ' na­gyon fontosak, de az veszi el a legkevesebb időt. Hanem ennyi embernek mindig akad ügyes-bajos dolga. Olyankor aztán jönnek, hogy „Remecz bácsi, segítsen”. Le­het erre azt mondani, hogy nem lehet kérem, nem érek rá? Ilyen nincs, az embernek mindig rá kell érni... Kartonlapot forgat, rajta kusza ábrák. Fehér, kék, meg fekete színek. Elmosolyodik a bajsza alatt. — Nézd csak — mondja — éppen most böngésztem végig egy vaskos könyvet a modern művészetről. Komolyan mon­dom, ilyen képek is vannak benne. Igaz, a színek összeállí­tásában többnyire van valami művészi, de a képszerűség... Hát miért ne foghatnám rá én erre, hogy vaddisznó a hó­ban? — Milyen érzés az emberek ügyes-bajos dolgain segíteni? Hirtelen elkomolyodik. — Szép — mondja meggyő­ződéssel — szív kell hozzá. — Meg idő, , , , . — Az is. Dehát az én mun­kám olyan, hogy ha éppen ak­kor támad kedvem, festek éj­jel is.' Hangulat" dolga. Hogy miket is csinál az ember mint tanácstag? Hát volt például egy eset. A tettyei játszótér környékéről szüntelenül érkez­tek a panaszok, hogy a fut- ballpályáról elrúgott labdák beverik az ablakot, leverik a gyümölcsöket, a virágokat. Két éve gyűltek a levelek, lassan szép pocakos aktacsomag ke­rekedett belőle. A panaszosok­nak igazuk van. Egy bevert ablak, egy letaposott virág­ágyás — kár. De a gyerekek játszani akarnak, többek kö­zött futballozni — és nekik is igazuk van. ta ásóval, csákánnyal, és a ka­pufákat „áttelepítettük”. Né­hány tettyei legényke méltat­lankodott, de azóta nincs annyi panasz. — Aztán itt van az oktatási és népművelési állandó bizott­ság. Annak tagja vagyok. Létrehoztuk az if júságvédelmi szervezetet. Harminc-negyven aktivistával dolgozunk. A rendőrség is se­gít. — Harc a huligánok ellen? Csakugyan, pincérek is me­sélték már, hogy ahol ennek a szerveztnek a tagjai megjelen­nek, onnan iszkolnak a vagá­nyok és egyéb kétes elemek. — Igen. Értünk el némi eredményt. De ez már túl nagy feladat. Sok adminisztrá­cióval, szervezéssel jár, az ellenőrzések éjszaka folynak... — De „az embernek mindig rá kell érni” — idézem előbbi szavait. — Igaz, igaz, de kicsit több segítségre vártam. Itt van a lakónyilvántartás is. ötszáz lakó, rengeteg albérlő, ki-be jelentkező emberek, sokszor éjjel állítanak be, hogy most érkeztek a rokonukhoz, írjam be őket. Aztán a lakáspana­szok ... Néha sikerül elintéz­ni valamit, néha — mint a Zengő család esetében is — hónapokig tart a huzavona. Ez panasz? — Dehogy — nevet — csak azt kérted, mondjam el, miket csinál égj tanácstag. Az em­berek többnyire akkor kérnek segítséget, ha baj van, ez természetes. Ezért tudok leginkább ilyen esetekről be­számolni. Különben mondtam már, hogy a festőmunkámat jól össze tudom egyeztetni a társadalmi munkával. Ha ál­lásban volnék, kaphatnék ugyan fix fizetést, de ilyen munkákra aligha maradna időm. Persze, ennek ára is van: sokszor kell rendelésre dolgoznom. Hoznak egy-egy levelezőlapot vagy fényképet, hogy ilyesmit szeretnének a szobájukba dísznek. Igyekszem valami művészit „belevinni”, dehát ez mégsem igazi művé­szi munka, mert a rendelő ízlése megköti a kezemet. Csak azt remélem, hogy ebben is lesz fejlődés. Majd ha az emberek megtanulják, hogy ml is az, ami valóban művé­szi ... Újra, és most már végleg a festő problémái felé kanya­rodunk. Bonyolult problémák ezek, de úgy gondolom, Re­mecz Béla, a tanácstag majd­csak segít Remecz Bélának, a festőnek, hiszen annyi gondot vett már le mások válláról is. Bolyongás a város peremén (Mészáros) A szelídgesztenyés ligetei üde színeket varázsolnak a szénportól fekete tájképbe. A völgyből büszkén emelkedik ki István-akna, amelyet barri- kád-állványok fognak közre, most renoválják. De bennün­ket most nem a földalatti bi­rodalom kincskeresőinek ter­melékenységi grafikonja érde­kel, hanem az, hogy ezek az emberek miként élnek az egy kori CoJonia-telepen. SZABADTÉRI SZÍNPAD ÉS KERTMOZI Az autóbusz-végállomástól az út egyenesen a Zalka Má­té kultúrházba vezet. Ennek parkja valamikor még dzsgun- gel volt. Ma már azonban ren dezett, gondozott park fogad-- ja a látogatókat. Bányászok létesítették mintegy három­ezer óra társadalmi munká­val .Délutánonként, műszak után, mintegy ötven-hatvan bányász dolgozott itt. A kerthelyiséget a bánya­mentők bálján avatták fel. Az óta kék és zöld színű lámpák árasztják a fényt a hófehér abroszokkal terített asztalok­ra, színes virágok díszelegnek az útszegély mellett, minden szombaton és vasárnap dél­után 5-től 10 óráig sörzene mellett szórakoznak a bányá­szok. Alkotmányunk és a ta­nácsok tíz éves fennállásának ünnepén pedig itt nyílik meg a szabadtéri színpad és a kert mozL Megtalálta helyét a közösben ÚTTÖRŐK A BÉKE-PARKBAN És ha elindulunk az ország­úton, a Béke-parknál kötünk ki. Valamikor vendéglő volt, de most úttörő-sátrakkal talál kozunk az udvaron. Az ország minden részéből jönnek ide piros nyakkendős úttörők. Eh­hez a parkhoz is társadalmi munka fűződik. 6, 7, 8. osztá­lyos kisdiákok létesítették a kispajtások részére. Erre a hangulatos bányavidékre a társadalmi munka, a lakosság összefogása, a segí tenia kar ás a legjellemzőbb. A bányászok nem várnak mindent az állam tói, hanem a helyi források felhasználásával, a saját ere­jükből valósítanak meg léte­sítményeket. HOL AZ UTCASEPRŐ? Amd a köztisztaságot illeti, Borbála-telep lakossága meg­előzte Pécsbányatelepet. Itt a lakosság öt forintot ad annak az idős nyugdíjasnak, aki a közterületeket, ahol senki sem seper a ház előtt, tisztán tartja. Ott nincsen egyetlen­egy hivatalos minőségű utca­seprő, a közterületek mégis tisztáik, példásak. TISZTASÁGI VERSENY A CIGÁNYOK KÖZÖTT Leereszkedünk a völgybe, a nagybányaméti völgybe. Itt ti­zennégy cigánycsalád éli a maga külön világát. Nagy ré­szük bányamunkás, a többi pedig faiki termeléssel foglalko zik. Kis fabódékban laknak és a pécsbányatelepi tanácsi ki- rendeltség tisztasági versenyt hirdetett meg közöttük. Tiszta ház és udvar, tiszta lakás és gyermek, ez a feltétel a ver­senyben résztvevők között. A nőtanács, a vöröskereszt, a ta­nácsi kirendeltség a legszigo­rúbban ellenőrzi ennek betar­tását. Szeptemberben értékelik a verseny eredményeit és a tisztaság: versenyben győztes cigánycsaládot értékes juta­lomban részesítik. KISPIAC KELLENE Az aktuális kérdések meg­oldása a tanácsi kirendeltség­re vár. Ilyen probléma pél­dául: a közellátós. Pécsbánya- telepen csak egyetlen gyü­mölcs-zöldséges bolt van. Kis- piacra lenne szükség a há­nyás zasszonyok igényelnek ki elégitésére. Helyes lenne, ha Pécs város I. kerületi tanácsa itt piacot létesítene, hogy a bányászasszonyoknak ne kell­jen autóbusszal a városba menniök a gyümölcs-zöldség beszerzéséért. MIÉRT NINCS FODRÁSZ ÉS RADIÖJAVITÖ? A tanácsi kirendeltség épü­lete PIK-ház. Itt modern fod­rászüzletet lehetne megnyitni. Pécsbámyatelepen majdnem minden házban van rádió. És ezért jogos a lakosság kíván­sága, hogy a Pécsi Finommec­hanikai Vállalat létesítsen itt rádió^televiziós szervizt. A Gesztenyés úton erre meg is lenne a lehetőség. BÁNYÁSZNAP előtt... A Zalka Máté Kultúrházból most zeneszó árad ki. A föld­alatti munkások, a széncsaták hősei próbálnak. Legnagyobb ünnepükre: a bányásznapra készülnek. >. ötvennyolc eszten­dő szállt el idős Schott Henrik bácsi fölött, de fiatalos csil lógást kölcsönöz sze­mének a lelkesedés és rajongás, amely eltol ti a szívét. Amióta a közösbe járok, együtt örülök tagsággal, s együtt vagyok velük a gond­jaikban is. Nincs mi­ért panaszkodnunk, jól mennek a mun­kák mindenütt Nagy kár ugyan, hogy az ellenforradalom szét- bamlasztotta a Decem bér 21 Termelőszövet ékezetünket, amelynek ’ hat esztendeig tagja voltam. Ma már nem így állnánk, ha ak­kor nem kellett volna potom árért eladnunk nagy nehézségek árán kialakított törzsállo­mányunkat A sok szép jószágtól meg­fosztottuk magunkat, s 1959-ben. amikor megalakítottuk a Bé­ke Termelőszövetke­zetet — majdnem élőiről kellett min­dent kezdenünk. Melegen tűz le az augusztusi nap. behú zódunk az egyik hűs bokor alá. Schott bá­csi már reggel hót óra óta rakja a szénakaz­lat, azt hinné az em­ber, hogy örül is en­nek a pár perces pi­henőnek, amíg elbe­szélgetünk vele a tsz- ről, az emberekről, s a gondjaikról. De nem így van, az egyik szeme minduntalan a szénakazalon van, mintha azt várná, hogy mikor hagyjuk már dolgozni őt Mert ebben a nagy dolog­időben minden mun­káskézre. s minden percre szükség van. •— Ebben az észtén dóben még egyetlen napot sem mulasztot­tam, de nem is tud­nék otthon megma­radni. Sokat dolgoz­tam még egyéni ko­romban is 12 hold földemen, de most se akarok meghátrálni. — Valóban ígv igaz mondja a brigádveze­tő, — Schott bácsi az aratásban is jó mun­kát végzett mindig elől járt; — Az aratás külön gyönyörűség számom ra, a kaszát nem cse­rélném el semmiféle más eszközzel, * akar melyik fiatallal kiál­lók még. Jó érzés volt számomra, amikor a 29 kaszás között én is ott voltam, s mindig az élen. Olyan gyönyö rű volt a rozsunk, hogy az egyik kéve a másikat érte. Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen termés. Schott bácsinak ed­dig már több mint 250 munkaegysége van, egyedül július­ban 50 munkaegysé­get szerzett A felesé­ge, akinek a háztar­tásában és az otthoni állatok között ugyan­csak bőven akad ten­nivalója. szintén öröm mel jön a termelőszö­vetkezetbe, neki is van már 40 egysége. — Minden munkát időben elvégeztünk, szép is a mezőnk, akármerre nézzen az ember, gyönyörűsége telik a kukoricában, répában. A tagokat nem kell a vezetőség­nek ösztönöaii, a tag­ság ösztönzi azokat, akik olykor még aka­dékoskodnak. Schott bácsi megta látta helyét a község­ben, s ha a beterve­zett 38 forint meg­lesz munkaegységen­ként — már pedig a jelek arra vallanak, hogy meglesz — ak­kor szép jövedelem­re tesz szert év végén (H. I). Tekintse meg a MÉSZÖV bemutatóját a mezőgazdasági kiállításon Korszerű gépek Felvilágosítás SS6 Díjmentes szaktanácsadás <^33dM^sgcí<^0?r:í<«eSüí<i§oga<s<SöKSC)gcfrc8Cgcfr<3cgcK8<!^<*<agaí<«ogafcs<^^ ff DCelj {el fáarfu — Ilyenkor elkelne nálunk egy bölcs Salamon. Igaz? — Minek? Ha egyszer van tanácstag... Odamentem, kör­nyezettanulmány ... Persze, a labda azért talál folyton az ab­lakokba. meg a kertekbe, mert arra néz a kapufa. Egy tele­fon, megjelenik néhány kiszis­Hí alkotmfRV ünnepére készülnek a sásdi járásban A sásdi járásban a párt- és tömegszervezetek képviselői előkészítő bizottságokat hoztak létre az alkotmány ünnepének megszervezésére. Minden köz­ségben egységesen rendezik meg az ünnepségek műsorát. Minden községben szombaton délelőtt tíz órakor rendezik meg az ünnepi tanácsüléseket. Csikóstöttösön a KlSZ-szer- vezet fiataljai köszöntik azo­kat az elvtársakat, akik már tíz éve tagjai a tanácsnak, a tanácsülés után pedig a kul- túrcsoport ad műsort. Az egyházáskozári szövetke­zet népitánc csoportja az al­kotmány ünnepén csángó né­pitánc összeállítással köszönti a falu lakosságát. Sok község termelőszövetke­zetét a patronáló üzemek munkásai is meglátogatják az ünnepen. Az alkotmány napi ünnepet mindenütt táncmulat- rtegal fejezik be. /W éhány sorban összefog- laiható egy ember. 1925-ben született Versen­den. Apja napszámos volt, több mint tíz éve meghalt. 1949- ben megnősült, négy gyereke van, és naponta kerékpárral karikázik Versendről Szajkra és vissza. Határtalan, a mun­kásokat olyannyira jellemző szívós akarattal tanult. A nyolc általános mellett elvé­gezte az öthónapos államigaz­gatási iskolát, később a Ta­nácsakadémiát. Ha valami tel­jességgel betöltheti egy ember életét, nála a munka és a csa­lod. az. Neve: Carai Ferenc, a szaj- ki községi tanács elnöke. * /t cséplőgéphez készüli. dt. Naponta kijár a szérű­re, körülnéz, biztat, és meleg tekintettel nyugtázza, hogy minden a legnagyobb rendben, óramű pontossággal halad. — Ó, nem, nem, van még időm — tiltakozik, és máris helyet készít az asztalon, a la­kásbérleti jogszabályok, hiva­talos jegyzőkönyveik , tollak, bélyegzőpárnák között. Tíz éve a tanácsapparátusba dolgozik. Egyformán magánvi­seli a munkások emberségét és a kifejezés merev, ünnepi be­szédekből kölcsönzött közhe­lyeit, magánviseli a négygye­rekes apd boldogságát és gond­jait és egy alig ezer lelket számláló falu jelenét, jövőjét. — Tíz éve dolgozom tanácsi vonalon — gördül belőle a vá­lasz. — Negyvenhétben jöttem haza fogságból. Én már kinn a Szovjetunióban láttam, mi a helyzet, ha a munlkások veze­tik az országot. Beléptem a Magyar Kommunista Pártba, és utána hozzákezdtem tanul­ni... A valamikori munkásgyere­kek legtöbbjével megtörtént. Carai Ferenc tíz éves volt akkor. A tanító fogalmazvá­nyokat javított, és kihívta a katedrához. — Fiam, nem volna kedved polgáriba menni?... Értelmes gyerek vagy ...de akkor apád­nak biztosítani kell a ruhát, a szállást, a könyveket... Otthon lelkendezve mesélte az apjának, s előbb csordult ki a kemény napszámosemberböl a könny, mint a szó. — Fiam... ere én nem va­gyok képes... Hallgattam ezt az embert, a kiegyensúlyozottat, a népi ta­nács elnökét, a falu első embe­rét, ahogy ott ül velem szem­ben, néha messzenéz, ő se tud­ná talán megmondani, hogy hová, és bejegyzem a füzetbe: „hogy hamarabb jöjjön az óra, mely így szól majd: kelj fel és járj”. Jiri Wolker cseh köl­tő szavai. Kelj fel és járj. Az ember, aki tíz és tízezredmagával felkelt negyvenötben — rongyokkal, keserű társadalmi tapasztala­tokkal, betűéhséggel és sok próbát megjárt emberséggel, és azóta jár. Megy, előre, utá­na a többi. Jóllehet, ma még vezércik­kékben, ünnepi szónoklatok fogásaival beszél. Mindent nem tudott egyszerre megta­nulni, és kifejezőkézsége a fi­nom füleknek talán érdes, ke­vésbé kiművelt és változatos, de szíve van. Csodálatos kéz­sége az emberekhez. * S7Hersenden kezdte tanácsi „pályafutását”, és mint mondja, a tanácsi munka tit­kait, az emberekkel, aktákkal való bánásmódot kiváló „szak­embertől”, Devecseri János vb-titkártól tanulta meg. — 1954 óta vagyok Szaj­kón mondja. — Amikor idejöttem, mindjárt az foglal­koztatott bennünket először, hogy nem volt a községben napközi. A tsz tagságnak na­gyon kellett volna. Találtunk egy félbenmaradt épületet..; Ez volt itt az első tevékeny­ségem . i i Aztán a hangosbemondó, az­tán a járdaépítés, aztán a mo­zi — amelyhez fogható kevés van a baranyai falvakban — aztán az oktatás megszervezése ét aztán sokminden, ami a fa­lu életéhez tartozik. Szemmeltartja a falut. Min­dent tud, és mindent látni akar. És az emberek szeretik. A nagy többség. Persze, akad perpatvar, nem mindenkinek tetszik minden, de a többség­nek igen. — Hogy milyennek kell len­ni egy tanácselnöknek? — kér­di. — Talán úgy fogalmazhat­nám meg legjobban, hogy sze­retni kell ezt a munkát. És tanulni. Az emberektől is meg a tudományokból is .a Itt könnyebb Szajkón, műveltek, olvasottak az embereIk, jobban megértenek bizonyos dolgo­kat... De azért akad olyan ember itt is; a Széles mozdulattal kiint az ablakon. i— Nézze csak, azokat a há­zakat mind azóta építették, amióta itt vagyok... Most máshová keü építkezni, a szak­emberek szerint ott nem lehet, ahol elképzeltük.; s Most az­tán akad olyan ember, aki sé­relmesnek tartja... dehát hol lehet mindenkinek mindig a kedvére tenni? * í api teendője? Korán reg­1'- gél átkarikázik — télen gyalogol — Versendröl. Dél­előtt elintézi a sürgős aktákat, feleket fogad, jelentéseket szerkeszt. Délután a határt járja, szakadatlanul ismerke­dik az emberekkel. — Nem olyan könnyű ám az emberekkel bánni. Ne higyje. Sokszor az ember úgy érzi, hogy alaposan megismert vala­kit, aztán egyszer csak kide­rül, hogy tévedett;.; Figyelni kell az embereket, lépést kell tartani a gondolataikkal •.. ak­kor minden megy. Akkor lehet dolgozni velük, társadalmi munkában, becsületben, őszin­tén ;; t Kelj fel és járj —> irta a e»eh költő. Felkelt és jár ez az ország. És a Garai Ferecek, az egy­szerűek, az okosak, a nép dol­gaihoz remekül értők ott jár­nak elől egy lépéssel előbb a többieknél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents