Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-19 / 196. szám
M«0. AUGUSZTUS 19. NAPLÓ 3 Negyedszer nyerte el az élüzem címet a Mélyépítő Vállalat A SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaj óval kitüntetett Baranya megyei Mélyépítő Vállalat egymás után négyszer nyerte el a kitüntető élüzem címet: Amikor megyénk dolgozói olvassák ezt a hírt, mindjárt arra gondolnak, mi volt sikereik oka, hogyan tudtak ilyen szép eredményt elérni. Alábbiakban erre a kérdésre adunk" magyarázatot. Egyenletesen emelkedő termelés A 24Ó0 dolgozót foglalkoztató mélyépítők 12 építésveze tősége dolgozik Baranya és Tolna megyében: A nagy létszámú ópítőváilalat első féléves termelési tervét 105,1 százalékra teljesítette. Az egy tőre eső termelésük, múlt évhez viszonyítva nem kevesebb, mint 21 százalékkal (!) növekedett. A termelés növekedésének alapját 47 százalék ban a létszám szaporodásából nyerték, míg 53 százalékot a termelékenység hozott számuk ra. Nem lebecsülendő eredményt értek el az önköltség csökkentésében, mert az első félév alatt 17 millió 730 ezer forint nyereséggel termeltek: A vállalatnak egyébként 3 éve nem volt béralap-túllépése, annak ellenére, hogy a munkások keresete — a termelékenység növekedése következtében — egyenletesen emelkedett. Ezeknek az eredményeknek alapján tüntették ki a büszke él üzem címmel a Mélyépítő Vál lalatot immár negyedszer. A jó gazdasági eredmények mögött elsősorban nagyszerűen szervezett munka áll; Minden kezdet nehéz? A Mélyépítő Vállalat ez év januárjában nehéz feladatok elvégzésének nézett elebe. A tossz tervellátottság következtében 800 munkástól kellett megválniok; A vállalat úgy anyagban, mint munkaszervezésben 300 milliós terv teljesítésére készült fel, melyből ! egyre kevesebb lett. Ebben az időben nem volt könnyű dolog a feladatokkal megbirkózni. Szerencsére a második negyedév kezdetére mégis megkapták azokat a megrendeléseket, melyekre számítottak, így lehetővé vált 300 dolgozó visz azavétele. A tervellátottság is oly mértékben nőtt a hónapok múltával, hogy még munkaerőhiánnyal is meg kellett küzdeniük: A gépek jobb kihasználása tette lehetővé a tervféladatok elvégzését, sőt túl teljesítését. 1959 év átlagához képest 6,5— ? százalékkal fokozták a gépek kihasználását, nem egy helyen két műszak beállításával. Nagy gondot fordítottak a helyes műszaki fejlesztésre. A csatornaépítéseknél például fenyőpallő helyett vaslemezzel végezték a ducolést, bevezették az osztrák rendszerű zsaludeszkák alkalmazását, a csúszó zsaluzást. Az építési munkáknál igyekeztek a legkorszerűbb technológiát alkalmazni Vállalatfejlesztési alap hói 1 millió forint értékben újabb gépeket szerezték be. A gépbeszerzéseknél figyelem mel voltak mindig azok gazdaságosságára. Az egyik munkába állított szovjet gép például árkot ás és be is temeti az árkot. A gépi könyvelés be vezetését már országosan is több vállalat tapasztalja né- Mí« , ; A szocialista munkaverseny Minden műszaki intézkedés, gépesítés kevés lett volna ezeknek az eredményeknek az eléréséhez, ha nem él a dolgozókban a szocialista versengés nemes szelleme. A Mélyépítő Vállalatnál 33 brigád mintegy 600 fővel küzd a szocialista címért. A szocialista brigádmozgalmon kívül folyó munkaversenynek is kellő fontosságot tulajdonítottak. Szinte nem volt brigád, melynek tagjai ne tettek volna fel ajánlásokat a takarékosságra, a határidők csökkentésére. A Mohácsi Farostlemezgyár második lépcsőjén dolgozók a gyár szerelésének érdekében kétműszakos munkavégzést vállaltak. A határidőnél jóval korábban adták át rendeltetésének a mecsekaljai és nagy- harsányi vasútépítési munkákat. Az eredmények kovácsai A 12 építésvezetőség közül legjobban a mecsekaljai építésvezetőség dolgozói tettek ki magukért, Nagy András építésvezető és Almach Gábor művezetővel az élen. A mohácsiak is derekas munkát végeztek, s eredményeik részese Czank Nándor építésvezető és Petrovics Péter művezető. Hossizuhetényben Vaszdilov György építésvezető és Szatmári Géza művezető, valamint az összes többi dolgozó dicséretet érdeméi. A szocialista munkaverseny ben kimagasló eredményt ért el Grill István 21 fős kubikos brigádja, Tröszt Vendel 30 fős kubikosbrigádja, Molnár Ferenc vasútépítő-brigádja, Czin derics Jenő ácsbrigádja, valamint Rózenberg János kőművesbrigádja. Nem lehet utolsónak említeni a tervek teljesítésében a KlSZ-fiatalo- kat, akik közül Marosi Lajos 8 fős kőművesbrigádja vitte a pálmát: A jó munka után a jutalom sem marad el Ma délután 5 órakor tartják a mélyépítők élüzem-avató ünnepségüket, ahol sok ezer forint jutalmat osztanak ki a dolgozók között. A Mélyépítő Vállalat munkásai, mérnökei, gazdasági-, párt- és szakszervezeti vezetői jó munkát végeztek. Ezért a jó munkáért kellő elismerésben részesülnek. A Mélyépítő Vállalat dolgozóira a második félévben még nagyobb feladatok elvégzése hárul. Gátolja bizonyos mértékig őket egyes építőanyagok hiánya. Éppen ezért megyénk dolgozói elvárják hogy a SZOT és Minisztertanács vándorzászlajával kitüntetett négyszeres élüzem vállalat munkásai, mérnökei, vezetői hasonló lelkesedéssel és szorgalommal munkálkodjanak az éves tervek határidő előtti befejezésén, legyőzik a nehézségeket és a határidők előtt adják át népgazdaságunknak a fontos létesítményeket. 1 SS tS r~ Pécsi iskolaigazgatók tanévnyitó tanácskozása CSUtOrtOkbn délelőtt 9 órakor a Nagy Lajos Gimnáziumban ültek össze a pécsi iskolák igazgatói, hogy tanácskozzanak a rövidesen induló új tanév feladatairól. A tanácskozáson megjelent Szentist- ványi Gyuláné elvtársnő, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője és Papp Imre elvtárs, Pécs város Tanácsának mb. elnöke is. A tanácskozáson Gábriel József elvtárs, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott beszámolót. Beszámolója első felében a múlt évad művelődés- ügyi munkájáról számolt be. Bevezetőben elmondotta, hogy a város művelődésügyi helyzetében újabb javulás következett be a múlt időszakban, de ez a fejlődés nem tart eléggé lépést a növekvő igényekkel. A város nyugati és keleti részén épült új városrészekben nincs művelődési ház, az igényekhez képest kevés a napközi otthonok és diákotthonok férőhelye, s az iskolákban is gondot okoz a mind több tanuló elhelyezése. Ennek ellenére a művelődésügyi munkában, különösen annak tartalmát illetően jelentős eredményekről lehet beszámolni. A múlt évad egész munkáját a VII. Pártkongresszus szelleme szőtte át, a kongresszus határozatai adtak irányt az oktatási és nevelési munkának. Nagyszabású megmozdulás volt idén a Felszabadulási Kulturális Seregszemle és álA gépállomások túlteljesítették terveiket A legfontosabb most a cséplés mielőbbi befejezése s a felkészülés az őszi talajmunkákra Józsa Istvánnak, a gépállomások megyei igazgatójának nyilatkozata volt, s ezt 43 290 Ijatasztrális holdra teljesítették. Az aratógépkezelők közül különösen szép eredményt ért el Pankotai József, vajszlói gépállomási dolgozó, aki a tervezett 160 katasztrális hold helyett 534 holdat aratott le. Kiász József, a palotabozsoki gépállomás dolgozója 510 holdat, id. Kovács János, a szentlőrinci gépállomás aratógépkezelője pedig 400 katasztrális hold gabonát vágott le. A kombájnosok közül Csikós Mihály, a sellyei gépállomás dolgozója érte el a legkiemelkedőbb eredményt, a tervezett 200 katasztrális hold helyett 421 holdat takarított le, Szabó Lajos, a kozármislenyi gépállomás kombájnosa a tervezett 180 hold helyett 375 katasztrális holdat aratott le, Berta Ferenc pedig, aki szintén a sellyei gépállomáson dolgozik — 371 katasztrális hold gabonát takarított le. A gépállomások mindent megtettek a termelőszövetkezetek gabonáinak mielőbbi sikeres betakarításáért. A fontos, hogy a csépléssel is mielőbb végezzenek. A cséplés mellett még megfelelő számú erőgép áll rendelkezésre, amelyekkel máris megkezdték a szántásokat, az őszi vetések előkészítését. Az őszi munkáknál nem kisebb feladat vár a gépállomásokra, mint az aratási-cséplé- si idényben, hiszen az őszi vetéseken múlik a jövő évi termés, a termelőszövetkezetek boldogulása. tálában az évadban folytatott munka eszmei tartalmát a fel- szabadulás 15. évfordulója határozta meg. A továbbiakban a művelődésügy dolgozóinak politikai, világnézeti és szakmai fejlődéséről, a pedagógiai egység kialakulásáról számolt be Gábriel elvtárs, megállapítva, hogy a legnagyobb eredmény a politikai fejlődésben jelentkezik. Megnőtt a politikai események iránti érdeklődés, javult a pedagógusok politikai tájékozottsága, összlétszámúk mintegy 60 százaléka részt vett ideológiai továbbképzésben is. A szakmai képzést is változatos továbbképzési formákkal oldották meg. A szervezett tanulást továbbfejlesztő önképzés azonban még nem tekinthető kielégítőnek. A város területén is sok művelődésügyi dolgozó vett részt a termelőszövetkezeti mozgalom segítésében és sokat tettek a város közvetlen közelében vagy a város külterületein létesült termelőszövetkezetek szervezéséért. Más természetű társadalmi munkában is a nevelőknek mintegy 75 százaléka vesz részt. Általában a közéleti szerepléstől ma már nem vonakodnak a művelődésügy dolgozói, sőt, a pedagógusok tekintetében már hangsúlyozni kell, hogy elsőrendű feladatuk az iskolában folyó munka. Ezután részterületenként elemezte Gábriel elvtárs a művelődésügyi munka eredményeit és hibáit. Többek között megállapította, hogy az „5-f 1”- es módszerrel folytatott kísérletek beváltak. Bebizonyosodott, hogy az üzemi gyakorlat valóban hasznos mind a tanulók, mind az üzemek számára, jó iskolája az életre nevelésnek és az eddigi tapasztalatok jó alapot nyújtanak a szakmai, gyakorlati oktatás továbbfejlesztéséhez. A szülői munkaközösségekről szólva elmondotta, hogy a választmányok átszervezése légyegében sikerült, bár a munkaközösségek egyenletes aktivitását még nem sikerült biztosítani. A kisdobos, úttörő és KISZ-szervezetekkel kapcsolatban jó tapasztalatokról számolt be Gábriel elvtárs, különösen azt kell jó eredménynek tekintenünk, hogy az ifjúsági szervezetek munkájuk középpontjába a tanulást állították, s ^különösen e szervezetek, elsősorban a KISZ vezetői jártak elől jó példával, amit magasabb tanulmányi átlaguk bizonyít. Egyéb művelődéspolitikai kérdések elemzésével fejezte be Gábriel elvtárs beszámolójának első részét, majd szünet után vázolta a megjelentek előtt a most következő évadban végrehajtandó gyakorlati feladatokat, amelyeket jórészt a múlt évad tapasztalatai határoznak meg. Ezzel a tanácskozással lényegében meg is kezdődött Pécsett az 1960—61-es új oktatási és művelődési évad. A művelődésügy dolgozói, a pedagógusok és más kulturális területen dolgozók a múlt évad tapasztalatait, a nyári szünetben tartott továbbképző tanfolyamokon tanultakat felhasználva, néhány nap múlva megkezdik munkájukat, hogy az évad végén újabb, az eddiginél ismét jobb eredményekről számolhassunk majd be. Öt év alatt több mint egymillió televíziót gyárt az ipar * Híradástechnikai iparunk egyik legfiatalabb ága a televíziógyártás rohamosan fejlődik és a következő években igen nagy feladat előtt áll: Az ipar az ötéves terv idején több mint egymillió televíziós készüléket gyárt; Az eddigi tervek szerint 450 000 készülék kerül belföldre: Az NDK-val hosszúlejáratú szerződést is kö töttünkt amelynek értelmében öt év alatt 165 000 készüléket exportálunk. Az Orion Rádiógyárban már a jövő évtől több mint százezer készüléket gyártanak, s ennek a mennyiségnek megfelelően fej lesztik a gyártást; Nemrégen kezdték meg a nagy távolsági vevőkészülék, az AT 611-es gyártását. Az idén elsősorban exportra készül, s jövőre jelenik meg tömegesen a belföldi piacon. A jövőben egyre inkább törekednek a televízió-gyártásnál is a tranzisztorok felhasználására, s az ötéves tervben kialakítják a hordozható készüléket ÍS; ^Jjűibála-napi emlék pankotal József aratógépkezelő — Elmondhatjuk, hogy a gépállomásaink várakozáson felül szerepeltek a tavaszi és a nyári mezőgazdasági munkálatokban. A tavaszi tervünk 262 600 normál hold elvégzése volt, s a traktorosok jó munkájának köszönhető, hogy ezt 308 213 normál holdra tudtuk teljesíteni. Ami pedig az aratást illeti, egyetlen esztendőben sem tapasztaltunk olyan lelkesedést, olyan fáradhatatlan kitartást a kombájnvezetők és az aratógépkezelők részéről, mint éppen az idén. Úgy terveztük, hogy 18 690 katasztrális hold gabonát aratógéppel, 18120 katasztrális holdat pedig kombájnnal takarítunk le. Augusztus 11-ig 31 650 katasztrális holdat arattunk le kévekötő gépekkel, 20 475 katasztrális holdat pedig kombájnokkal. Ezek a számok ékesen bizonyítják, hogy a gépállomások magasan túlszárnyalták a terveket, s a kombájnvezetők és az aratógépkezelők szaktudásuk legjavát adták az aratás sikeres befejezéséért. A talajművelési és az aratási munkák mellett jelentős segítséget adott a megyei gépállomás a termelőszövetkezeteknek a szálastakarmányok és rétiszénák betakarításához is. Közel 18 000 katasztrális holdat vágtak le a gépállomások. A kapálási tervük 32 860 hold Csikó» Mihály kombájnos Sok Borbála napot megértem, de az 1932- es a legemlékezetesebb mert akkor töltöttem be harmincadik évemet és vájárságom ötödik esztendejében jártam. Egyébként ez a Borbála nap is olyan volt, mint a többi. . Úgy kezdődött, mint máskor. December 3-án, Zsidai József főaknász leszállás előtt papírlapot vett! elő, és olvasni kezdte: SrA hivatalfőnökség elrendeli, hogy a munkások holnap reg gél kilenc órakor jelenjenek meg a nagyiroda előtt Szent Bor bála napja a bányászok védőszentje megünneplése céljából. A nagyiroda elől háílaadó istentiszteletre vonulunk, majd három helyen — a nagyirodán, szénosztályozón és fűrésztelepen megkezdjük a Borbála-pénz kifizetését. A hivatalfőnök ség értesíti a munkásokat, hogy aki a gyülekezetből, illetve a hálaadó istentiszteletről elmarad, annak nem folyósít Borbála- pénzt,^ Néma csendben hallgattuk mind a kétszázan. Csak akkor kezdődött el a zúgási, amikor magunkra maradtunk. Ha csak a miséért fizetnek, akkor egyék meg a pénzüket! —* mondta Niedling János, akit tíz év múlvg a Donnál öltek meg a fasiszták. — Úgy van! Nem megyünk! — kiáltották sokan. Másnap délelőtt a bányászoknak alig több mint fele ácsorgóit a nagyiroda előtt Közöttük én is. Ha- fodmagammal éltem a keresetemből, nem mertem otthon maradni: Nagy munka- nélküliség volt abban az időben, nem tudom mi lett volna belőlünk, ha az utcára kerülök. Volt abban az időben egy bányászzászló, amit a munkások filléreiből vásároltak, és a nagyirodán tartották; Mól nár András felvigyázó kihozta, megszólalt a bányászzenekar, és megindult a bandukoló menet a templom felé. A bányászok hetven százaléka már akkor sem volt vallásos. Mind többen kisurrantak a sorból. „Kioldódott a cipőfűzőnk", vagy más „halaszthatatlan” dől gunk támadt A gyülekezetnek csak a fele ment be a templomba. Én is kintmaradtam. Már kívülről tudtam, hogy mit mond a pap. Égi» magasztalja Borbálát, a poklok kínjával fenyegeti meg azokat akik a kórhozat útjára lépnek. Mosolyogtunk rajta — hiszen mi közel jártunk hozzá! Fullasztó 30—35 fokos 'hőségben dolgoztunk odalenn, patakokban folyt rólunk a veríték. Hiába dobáltunk le magunkról minden ruhát a szédülés kör nyékezett bennünket Hát kellett ennél nagyobb pokol? Erről persze nem szólt a pap; Borbála napja volt ez, és nem a miénk: Mise után elmentünk a kifizetőhelyre A bérelszámoló kipipálta a nevemet — (majd elfelejtettem: indulás előtt névsorfelolvasást tartottak a nagyirodánál), s mint ha nagy értéket tenne elém, odatolta a jutalmat: egy pengő húsz fillért Gurult a krajcár és eltűnődtem magamban: íme, Reinhardt András, ennyit érsz a nagyfej űeknek. És még boldog lehetsz, hiszen vájár vagy mór. Ha segédvájár, vagy csillés lennél, akkor csak nyolcvan, illetve hatva«. fillért kapnál: Szomorú szívvel bal lagtam haza. Három bizsuajándékot vettem a Barbála-pénz- bőL Három ócska semmiségre tellett a gyermeket mnek. A többit már nem nekünk találták ki: A kör- és hajóhintára alig volt pénzünk, a klubba magunkfajta nem léphetett be. — Uraknak húzta a cigány, nem a mi legényeinknek kacagtak az ápolt iroda- kisasszonyok. Kívülről néztük a mulatozást, csak az ablakból kisugárzó fény volt a miénk. Elmondta: Reinhardt András, nyugdíjas komlói bányász«
