Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10-01 / 162. szám
JÜLIÜ5 UL NAPtö t 9 A Pécsi Nemzeti Színház műsortervéről \PÁKOím ISTViN; pénteken tárgyalta a Pécs városi Tanács Végre- hajtó Bizottsága a Pécsi Nemzeti Színháznak a most zárult évadban végzett munkájáról készült jelentést, s az 1960— 61. évadra kidolgozott műsortervet. Mind a múlt évadban elért eredmények, mind pedig a következő évad műsorterve a Pécsi Nemzeti Színház újabb fejlődését, ugyúttal Pécs és Baranya színházi kultúrájának fellendülését mutatja. A színház művészei és vezetői a múlt évadban számos tapasztalatra tettek szert, amelyek a következő évadra már útmutatással szolgálnak, s e tapasztalatokat a műsorterv már gyakorlatilag is hasznosítja. A legfontosabb tapasztalatnak az látszik, hogy a város és a megye lakossága igényli, sőt szinte követeli a magasabb színvonalat a színjátszásban, s nem elégszik már meg a puszta szórakoztatással, hanem keresi a magasabb, komoly társadalmi mondanivalója színmüveket. Az operettek „fénykora” lejárt: A korábbi években a sajtóban is számos bírálat szólt a „kasszasikerre” törekvő műsorpolitika ellen, amely a könnyű siker és nagyobb bevétel reményében látványos, de tartalmatlan operetteket állított műsorba: A most lezárt évad adatai bizonyítják, hogy ha néhány évvel ezelőtt voltak is bizonyos gazdasági meggondolások, amelyek teret nyitottak a „könnyű műfajnak” a színpadon, a színház vezetői és művészei sohasem az üres szórakoztatást tartották feladatuknak: Igen sokat tettek azért, hogy közönségüket neveljék!, igényesebbé, a tartalmi vonatkozásokra érzékenyebbé tegyék. Ezért számolhat be a színház munkáját elemző jelentés arról, hogy a most zárult évadban már a prózai müveké az elsőbbség a színpadon. A további fejlődés természetesen nem feltétlenül a bemutatók számának növekedésében nyilvánul meg: A múlt évadbeli huszonnégy bemutatóval szemben a következő évadra húsz új színmű bemutatását tervezi a színház, s ez éppen az eddigi eredményekkel magyarázható, hiszen az eddig bemutatott darabok jó része továbbra is műsoron marad, a műsor változatosságát tehát már kevesebb bemutatóval is fokozni lehet: A korábbi tapasztalatok “ bizonyították be, hogy helyes ha a Nemzeti Színház és a Kamaraszínház tevékenységének fő irányát egymástól eltérően határozzák meg, mégpedig úgy, hogy a Kamara- színház a jövőben csaknem kizárólagosan a prózai művek színpada lesz. Ennek megfelelően a következő évadban a Kamaraszínházban sorrakerü- lő valamennyi bemutató (ösz- szesen nyolc) prózai színmű lesz. A Nemzeti Színházban viszont a prózai művek itt is érvényesülő előtérbe kerülése mellett az opera is kellő mértékben szerepel: A következő évadra mind prózai műből, mind operából négy-négy bemutatót ír elő a műsorterv, de bemutatásra kerül két köny- nyebb fajsúlyú zenés darab és két balett is. Tartalmi tekintetben a műsorterv fő törekvése, hogy méltó teret biztosítson a klasszikus drámairodalomnak, valamint a mai, új magyar és külföldi drámairodalomnak. Hogy ezt a törekvést mennyire valósítja meg a műsorterv, azt legjobb a bemutatásra tervezett színművek felsorolásával szemléltetni. A Pécsi Nemzeti Színházban a következő évadban előreláthatólag a következő színműveket mutatják be: Arbuzov: Irkucki történet, Sándor Iván: Az R 34-es repülőjárat, Burkhard: Tűzijáték (zenés komédia), Kincses— őrsi: Aranypálma (zenés komédia). Ezek a mai drámairodalom termékei. A klasszikusok közül egy Shokespeare- drámát, valamint Rostand Sasfiókját, az operák közül Puccini: Bohémélet, Mozart: Varázsfuvola, Verdi: Aida és Gounod: Faust cknű operáját mutatják be, Természetesen a továbbiakban az új évadot kezdő együttes összetételétől, a társulat új művészeinek képességeitől függően módosulhat a terv. A Kamaraszínházban Cserhalmi Imre: Virág az asztalon, Orsi Ferenc: A hurok című drámája képviseli a legújabb magyar drámairodalmat, s további egy magyar és egy külföldi új dráma bemutatását tervezik, a klasszikusok közül pedig Schiller: Ármány és szerelem, Csehov: Ványa bácsi és Ibsen: Nóra című drámája kerül sorra. A korábban bemutatott művek közül továbbra is műsoron marad a négy opera: a Rigoletto, a Pillangó kisasszony, a Carmen ■ és a Traviata, a prózai művek ■ közül Az ember tragédiája, j Stuart Mária és az Aranyem- ! bér, a Nemzeti Színházban, : a Ltiliomfi, az Anna Karenina, ■ a Tündérlaki lányok és A vi- ■ lág legszebb szerelme a Ka- • maraszínházban: A művek felsorolása világosan mutatja, hogyan tűntek el a Pécsi Nemzeti Színház műsortervéből a korábban unalomig játszott operettek, amelyeket „kinőtt” már közönségünk. Még kiegyensúlyozottabb lenne a kép, ha jó, mai vígjátékokat is láthatnánk a tervben, de ezek hiányáért nem okolhatjuk a Pécsi Nemzeti Színházat: D eméljük, hogy ez a mű- sorterv meg is valósul, s ha megvalósul, megyénk színházlátogatói újabb élménvplfürpl tríi7/1af»nflnalr : ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ : ■ ■ C) Halid Al-Jader iraki művész rajza: „A béke galambja’’ »■ I ■ ABIMtÄXÖl A. Bort©IN MXÍTZTCr Pentosan feljegyzem a ritka halászzsákmányt. Mint újságolják — mert roppant barátságos, szívélyes emberek a felső szentmártomlalk —. a napokban negyvenkét kilós harcsát fogtak a Drávában. Persze, az igazi story az a rettentően nagy harcsa lenne — mondják, hogy talán két mázsa is meglehet — amelyik mindennap megjelenik a folyó menti meggyfa közelében, és incselkedik a halászokkaL Pontosan feljegyeztem, és ácsorgók a nyolc utcás falu közepetáján. Ott, ahol a falusi hagyomány legendákat idéz, a Tábor utcában, ahol hajdanában szent László király táborozott. Várok, kicsit csalódottan, mert az eddigi beszélgetésekből alig derült ki valami, minden olyan természetesen hangzik, hogy alig kívánkozik papírra. Újságíró nyelven: nincs szenzáció. Ami van, amit művel a falu — társadalmi dolgokban, belterjesebbé alakuló életmódban, kultúrában, az máshol i® megtalálható. — Nem vagyunk mi különlegesek — vígasztal egy bá- csika, és a kerítés deszkaitüské- in a nagykabátját melengeti —• Csak olyanok, mint a többi. Élünk, dolgozunk, aztán minden csendes itt a Dráva parton. .. *— Ne haragudjék a rendetlenségért, de én csak így tudok dolgozni, ha mindent magam elé terítek — mentegetőzik Rónai Tibor, a felsőszent- mártani tanácstitkár, amikor meglátogatom, A tárt szekrény zsúfolásig aktákkal, az asztalon temérdek ügyirat, s az egész irodát belengi valami kásnemesi hangulat, csak a jurátus száblya lWwyaife még- * fairól,. Rónai Tibor, kényelmes nyári viseletben, az előbbi hangulatot idéző bajusszal, a sok aktával — gondolom élő történelem és kalendárium is lehet. — Nagyon szegény volt ez a nép a múltban — és békésen rendezgeti az iratokat, mintha onnan olvasná a falu történetét. — Mocsaras vidék volt, mielőtt a Drávát szabályozták, s a mai ismeretek szerint az őslakosok pákászok voltak. Két-háramszáz esztendővel ezelőtt uradalmi cselédek és Zágrábból származó telepesek jöttek erre a vidékre, Szigetvár környékére.:: A szegénységet firtatom, a múltbelit. S elmondják később mások is, hogy ez a szinte színtiszta délszláv falu csaknem a nyomorok nyomorát élte még húsz-harminc évvel ezelőtt. —. Hónapszámra jártunk napszámba — mondja a mun- kásklub előtt egy korabeli ember. Sokszor harminc-negyven kilométerre te elmentünk.», Rétkaszálás, aratás, kapálás. -., mert mi nagyon szegények •voltunk földben. Ez már nem ae Ormánsághoz tartozik, az egykéből is csak egy szellőnyi érte a falut, de a nyomor, a szegénység legalább olyan nagy volt, mint az Ormánságban. Több mint kétezer lélek, s negyvenötben csak a váskai apátság földjét oszthatták fel, mert nem volt mit osztani. Családonként csak négy holdig egészítették ki a földterületet Ma a falu termelőszövetkezeti község, s h a az ember megkérdi, az-e valóban, önérzetesen rávágják: — Az egész járás az. „ Tegnap 18—49 cséplőosapat ment Irt egy-egy nyágo» w te* luból, ma keresni kell a munkáskezet. Tegnap tehén- és tinófogat járta a határt, öt éve is alig volt negyven pár ló, ma gépek művelik a földet. Tegnap is híres volt a felsőszent- mártoni állattenyésztés, de ma már belterjesen gazdálkodnak, vagy így akarnak, éppen az állattenyésztés miatt. Tegnap, éjjel egy órakor fogott be a felső szén tmártoni szegényparaszt és mire feljött a nap, reggeli után vitte legeltetni a tehenet. Késő délután meg újrakezd te. Van itt azért gond a szövetkezetben, s a vezetőséggel volt legfőképpen, amely külön megírandó riportot érdemelne. Ahogy az ősi népszokások, néphagyamányok eltűnnek, megkopnak, úgy töröli ki a mai hétköznap a régi keserű évtizedek emlékét. * Elszürkülnek a néphagy o- mányok, aldg-alig ápolják? — A faluban már csak egy néni visel bdklát —• mondja Lázár Péter iskolaigazgató — a fiatalság modemül él és öltözik. Csak a falu öntevékeny művészeti csoportja; csak a falu kulturális élete őrzi ezeket a hagyományokat. Kérdezgetem az öregeket, a fiatalokat, különösen érdekel, hogy miért válik le a mai magyar faluról oly könnyen a néphagyomány» Mert leválik. Valóban csak a népitánc-cso- portok és énekkarok mentegetik át a népviseletet, a népszokásokat. S egyszerű oka van ennék. A bolgár nép, a magyar nép és más népek is, a korábbi évszázadok idegen bübérurakna áfa* megnaontettéfc. eyetoSeet? ősi nemzeti kultúrájukat, mert ez az egyetlen dolog jelenthette a fennmaradást. Ma — például Felsőszentmártonban is — önkéntelenül leválik az emberekről a néphagyomány. Csak az ünnepek, néhány öreg és a kultúr csoportok őrzi'k. Mert leválasztja az élet praktikusabb, modernebb tartalma. Leválasztja a motor, az új szőnyeg, a nylon ruha és a selyem nyakkendő viselete; Egyszerű dolgofc ezek, s mégis alig lehet észrevenni, mert mindez a mai dolgok között árnyékba kerül, és nem dacos, létkérdés számba megy. Szövetkeznek és gyürke znék a szocializmussal. Nagyüzemi gazdaságot akarnak — némelyek kncisit úgyis, hogy adj uramisten, de mindjárt, — de megcsinálják. * Kulturális élet van. Nem is a szó egyszerű, szokványos értelmében. A felsőszentmártoni öntevékeny művészeti csoport nemrégen járt kilenc napig Zalában. Vendégszerepeitek. Az úttörő zenekar — némelyik gyerek lába alá sámlit kell tenni, hogy elérje a hangszert, például a bőgősnek — az énekkar a falu büszkeségei. S egy kicsit könnyebb is itt kultú- rális életet teremteni, hiszen muzikális, jókedvű nép lakik ebben a faluban. — Csak a fiatalok — sopánkodnak mindenütt az öregek» a falu vezetői — elmennek, itthagyják a falut, a földet... Most is láz van, minden harmadik lány fodrásznak akar menni a városba. Megállítok az utcán» közel a munkásklubhoz egy fiatalembert. Látom» hegy aktatáska a hóna alatt, overálja olajos, és kérdezem, hogy szokott-e a falu ízléses, ritkaszép munkásklubjába járni. — Nem nagyon... — feleli — bejárok dolgozni Szigetvárra, nemigen van időm. Hetenként ha egyszer így haza tudok jönni korábban ... Sok ott az elfoglaltság ... — Elfoglaltság? — kérdem, 8 gyanakodva faggatom. — Hát az ifjúsági szervezetben is dolgozom ott, az üzemben, meg ilyen szakkör, olyan elfoglaltság, televízió is van... — Itt is van szakkör, itt is van televízió — ellenkezem. Zavartan kavicsot morzsol az ujjai között. — Igen, de tudja, mégis város... és az ember vágyódik valami után, amit maga se tud meghatározni... No, persze elég rózsás a helyzet így is Felsőszentmártonban. Közel hetven tagja van a KISZ-nek. A már emlegetett munkásklub, a párt helyi székháza a falu kulturális és szellemi központja. Ízléses, rendben tartott berendezés, az asztalokon friss folyóiratok, és esténként olvasó, vitatkozó, szellemileg épülő emberekkel telik meg. Fiatalokkal is. • Megkerülném az igazságot, ha a falu kommunistáiról nem tennék említést. Nem, nem külön-külön, de a több mint harminc kommunista ■ keze- nyoma mindenütt ott van a faluban. Munkásklubban, társadalmi munkában, napköziben, kultúrában, szövetkezetben — egyszóval mindenben, ^ppeft úgy» fftkti az ember testében vér folyik, áthál1’ s nélküle nem is élne. — Nyugodtan merem alj ni — mondja az iskoláig*1 tó, — hogy ez a falu tö alatt sokkal többet feji® mint bármelyik más. Negyvenöt óta több 11 ötven új ház épült, 51 m* kerékpár van a faluban, 0 számlálhatatlan újság jáí s nem ritka, magam is lát1 hogy négyen-öten leül valahol, és az egyik fennhat újságót olvas —a falu vili* kapott, közel száz világ'1 rádió és több mint kétszáí zetékes rádió van. -Két * víziós készülék, mozi, D° zók Iskolája... stb. Egy riport terjedelme i* ges, és mindaz, amit az berekről, jellemükről, vér” sékletükről feljegyeztem' jegyzetek között marad vidámságukról, jó szívül szorgalmukról hallott és jegyzett történetek, a két f>es egyesület tárcába anekdotái — a méhész és ‘ gász helyi egyesület — a ° telenü) kimúlt baltázó és 6 kázó korszak, a társad* határvonal, amely a temp*1 nál húzódott valamik® amelyet egybeszánlott * korszakunk, a mi nagy"15 társadalmi feladatunk em‘ sége. S végül is csak az önm** számára levont tanul** jegyzem e sorok végére. Dráva mellett minden c des” írtam a jegyzetek v' re. Nos, ez a csendesség ' egyéb, minthogy a falu mai társadalmi hal*“ sága, kultúrája belterjes1 emberibb életmódja már ’ szenzáció. Mindennapos köznapi valóság. < Thiery Arr EGY SZNOBRA Tartalom híján addig csiszolgattad, diszítgetted a formát, míg felesleges cifraság lett; a szürrealista holdfénybe mártott bágyasztó egzisztencializmust addig szürcsölted, magyaráztad, míg értelmetlen és kilátástalan zagyvaság lett; jobb sorsra érdemes tenmagadból minden Paprikajancsi előtt hajbókoló kis hülye sznob lett, ki a brancsbeliek között magadra öltöd az értés bűvöletét; divatos lettél, mint ez a zsákban ugráló nőcske, aki után szívesen megfordulnék férfiúi gyengeségből, mert — minden külön értesítés helyett — esztétikai gyönyörűség i $ van a lélegzetelállítóan döbbenetes és elérhetetlenül — szép nőkben ~ de mit nézzek a zsákruháson, ki ostoba divatból éppen a lényeget ficamitja ki? és mit csodáljak rajtad, ki megcsúfoltad önmagadban az elhivatottságot, mert mindenáron divatos akarsz lenni s a gyóntató magány perceiben is letagadod lelki bibircsókjaidat; feltűnést keltő révületeidben Semmihezsemhasonlíthat ó-nak nyilvánítod tyúkszemedet is; magadra aggatsz minden nem-rád-valót t most már csak a pávatolI hiányzik! — Mi lenne, ha nem dörgölődznél ahhoz, aki biggyeszt, ha elköszönsz tőiéi aki mindenre legyint, aki semmiben sem hisz, de — mint fán a férges alma ■=» megköveteli, hogy számbavegyék!? Ó, aki azt képzeled ostobán, hogy rangot kaptál, mert a kevesek prostituáltja lettél, elmerenghetsz a -szűz imáján: de én ismerlek jól, mert megtanultam egyet s mást, míg elfeledtél egyet s mást fenyegethetsz, de jól nézz körül: szamárfület mutat és nyelvét ölti rád r‘ a nyers-egészségesen-ösz inte Jövendő! Balatonlelle, 1959
