Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07-01 / 159. szám

I960. JŰLIUS 1.

NAPLÓ

5

Tolnát9Baranyát megjártuk

j Két napig az egyik pécsi leányiskola irodalmi szakkörének voltam vendége egy kiránduláson. Az utazás más volt, mint a tanév végén szokásos iskolai kirándulások; ennek az adott különös célt és értelmet, hogy a résztvevők azokat a dél-dunántúli helyeket járták be autóbuszon, amelyekhez valami nevezetesebb irodalmi emlék tapad. „Tanuljunk játszva, könnyen irodalmat!“ — ezt lehetett volna címül adni az utazásnak. S ma, amikor az iskolareform során annyi szó esik iskola és gyakorlat, tanulás és élet kapcsolatának szarosabbá tételéről, különös figyelmet érdemel az efféle vállalkozás.

Az Élet és Irodalom hasábjain éppen a mai nap indított vitát a középiskolai irodalom- oktatás kérdéseiről. Ez az irodalmi autóbusz-kirándulás érdekes kísérlet és nagyszerű példa volt a magyar irodalom gyakorlati tanítására. — Mert lehet-e élményszerűbben irodalmat tanítani, mint bejárni azt a helyet, ahol a költő élt, s felolvasni a verset éppen ott, ahol a mű született? Látni a házat, ahol Vörösmarty élt és Petőfi tanult, megcsodálni a tájat, mely az Ozorai példát és a Halálfiait Ihlette?

De tartsunk rendet.

A harminchat órás útnak né hány villanásnyi képét forgassuk vissza.

Bonyhád

X jár ásd székhelyen ma minden Vörösmarty és a Penczel- család emlékét idézd. Nevüket viseli iskola, művelődési ház, utca, szövetkezet. Minden érdemes helyet emléktáblával és szoborral jelölt meg a kegyelete« utókor. Az autóbusz a közigazgatásilag ma már Bony- hádhoz tartozó Börzsöny főutcáján porzik. A Perczel- kastélyt keressük. Egy föld- .sy.in.tesy barokk ízlésű, hosszan elnyúló, kőlábakon álló, torná- cos épületet találunk. A ház Inkább egy gazdasági épületre, mint kastélyra emlékeztet. Itt született a későbbi legendás 48-ás tábornok, Perczel Mór, s itt nevelősködött a fiatal Vörösmarty. Ma a termelőszövetkezetben dolgozó családok lakjék az épületet. Vasárnap van, a férfiak borotválkoznak, a nők vasalnak. Tudják, hogy hajdan Vörösmarty élt a falak között. Mutatják is a házrészt, ahol állítólag a fiatal házitanító lakott. Ma ez a tsz irodája, újravakolva, festve, akár egy Balaton parti modem villának is beillene.

— Olyan, mint egy galamb- bú gó — mondja találóan az egyik férfi. Aztán szétmutat a tájon: merre van Széplak, a Völgység s a Két szomszédvár állítólagos és az Etelka-szere- lern valóságos színhelye.

A ház falán emléktábla: Itt élt Vörösmarty Mihály;. i A lányok mintha csalódtak volna. Hát ez az a „kastély“, amit az irodalomtörténet festeget? Igen, ez volt a hajdani Perczel- csslád fészke: a 48-as tábornokot adó, Vörösmartyt támogató Perczelek háza. A gyáros-utódok aztán bent a községben va főságos kastélyt is építettek. De ezt mi már nem nézzük meg.

*

Az országút a Sió völgyéhez

simu1.

Bor jódon

szinte népgyűlés fogad bennün két, A lelkes tanító, Máríay István, egész kis Petőfi-ünnep- séget hozott össze érkezésünkre A Sass-udvaxház elé kite‘- tek egy asztalt, s valami bájos esetlenséggel erre másznak föl a helybeli lurkók, hogy elsza- valják. A négyökrös szekeret, meg A magyar nemest, azokat a Petőfi-verseket, amelyeknek valami közük van a helyhez Egy gimnazisita lány — közülünk — aztán megmagyarázza a versek keletkezési körülményen is.

— 1R45 szeotemberében Púnál :. s —• De mennyire másként hangzik ez most, mint bent az iskolában, órán, feleléskor. Itt semmi diákos póz és modorosság.

Egy ábrándos Petőfi-dalba kezdünk, s ezzel véget is ér a rögtönzött „magyar óra". Ebédig még van idő szétnézni. A ház alatt, egy kőhaj ításnyira a fodros Sió folyik. A tanító kalauzol:

— Itt a híres méhes. Nemrégiben hoztuk helyre. A fedett részbe régi kaptárakat szeretnénk tenni. Ide, a zárható hely re pedig képeket, emléktárgyakat. Mert a helybeliek nagyon számon tartják ám, hogy hajdan oly jól érezte magát Itt Petőfi Egy csintalan anekdotát is emlegetnek a fürdőző Erzsikéről. S megvan az a kosfejet ábrázoló kép is, amely állítólag Petőfinek is tetszett..;

Bent a házban zene szól. Az egykori Sass-kúiriéból kultúr- házat alakítottak az utódok. Ebéd után még táncoltunk is. Talán épp azon a helyen, ahol egykor Petőfi járta a csárdást Sass Erzsikével.

Aztán újra felkerekedünk, s az autóbusz végigrobog velünk a borjád—uzdi országúton, aihol ama nevezetes szüreti nap éjjelén „a négy ökör lassacskán ballagott."

Félszáz lány dalol az autóbuszban. A velem átellenben ülőnek szemében látom elsuhanni a tájat: öreg haranglábat, nyárfák nyurga felkiáltójeleit és apró, guggoló fűzbo- kor-pon tokát, a Sió zöld szalag ját, s távolabb a dombon az apró présházakat. Minden olyan, mint 115 évvel ezelőtt. Fülünk mintha a költő szavát is hallaná: „Ne válasszunk magunknak csillagot?“ — De a valóság más. Most nyár van és dél. S az aranyfényű napsütést 60 kilométeres sebességgel hasítja az autóbusz.

Ozora

A várdombon állunk, a Scolari Fülöp rakatta komor falak előtt. Az egyik lány magyaráz:

— Itt zajlott le 1848-ban az a híres ütközet, amelyről Illyés Gyula Ozorai példa című drámája szól;

S a közben előkerült idegen- vezető körbemutat a tájon:

— Szemben velünk a Kálvária, melyet tízszer került meg a maroknyi magyar csapat. Balra a Tükörcsös, ahol a csata alatt a lányok a gulyást főzték a huszároknak.

Valakinél ailcad egy példány a könyvből, s most a díszlettervet összehasonlítja a valósággal Más valaki meg a verset kezdi idézni, amelyben Illyés először írta meg a szabadságharcnak ezt a szép epizódját: „ötven huszár volt akkor a Szabadság..

Bent a múzeumban kőkorszakból származó leleteket, régi fegyvereket, népviseleti tárgyakat nézegetünk. A vendégkönyvben egyszerre valaki ismerős névre bukkan: éppen Illyés Gyuláéra. Néhány hónappal előbb járt itt — mondja vezetőnk, — akkor írta be nevét a könyvbe. Ma is élnek, itt rokonai, s Rácegres, a szülőhely sincs messze innét. A tavasszal, amikor itt járt Illyés, a régi puszták megváltozott, új népének életét vizsgálta, kutatta, hogy megírja — úgymond — a Puszták népe folytatását

Lassan vége a kétnapos csavargásnak. Visszafelé hoz bennünket az autóbusz. Átvágunk a Mezőségen, aztán újra beúsznak az ablaik négyszögébe a hullámzó dunántúli dombok.

Szekszárd

Az utcára emeletes, az udvarra földszintes, szerény, vidéki ház. Meszelt fal, zsalus ablakok. Itt született Babits Mihály. A ház mögött szőlő, magános, tömzsi présházak — tanyák, ahogy erre mondják, — sötét, titokzatos horhosok. Bizonyos izgalmat érez az ember, egy pillanatra behunyja szemét: mintha Cenci nénit

látná az ösvényen • közeledni. Itt érteni meg igazán Babits költészetének lényegét, s kiváltképp nagy regényét, a Halálfiait.

S míg lehajtott fejjel, elfo- gódottan állnak a többiek, s valaki Babits versét, A régi kertet idézi, arra gondolok:

— Jó volt ez a kétnapos tanulmány és szemlélődés, régi irodalmi emlékek ébresztése és új élmények gyűjtése. Jó volt nyomáiba szegődni a tűnő időnek, megnézni a változó s mégis valami örök hamvassá- got és bájt megőrző emlékeket, feltámasztani és végigjárni egy kis magyar irodalomtörténetet. Csokonait még azért küllebbí- tették a debreceni kollégiumból, mert tanítványait a természetbe vitte, a Nagyerdőn tanította őket biológiára. Milyen jó ma diáknak lenni: kirándulva tanulni irodalmat.

örülök, hogy hírt adhattam erről a remek vállalkozásról.

Villamosenergia-fogyasztás — engedély nélkül

A DÉDÁSZ villamosener- gia-ellenőrei, akik rendszeresen ellenőrzik a fogyasztásokat, megállapították, hogy esti csúcsidőben korlátoZimba

az

zás alá vont fogyasztók közül sokan engedély nélkül használnak villamosenergiát.

Tudni kell, hogy este a világításon kívül minden más fogyasztásnem, tehát a motorikus és termikus fogyasztások különféle változatai korlátozás alá vannak vonva. Motorikus és termikus célokra csak külön engedély alapján szabad villamosenergiát fogyasztani. Engedélyt a DÉDÁSZ illetékes üzem- vezetőségénél kell kérni, de azt a Körzeti Villamo6ener- gia felügyelet (KÖVILLEF) adja meg. Ha a fogyasztó az ellenőrzések során ilyen enge délyt nem tud felmutatni, akkor a havi összes fogyasztást — a külön mért világítási fogyasztás kivételével — kétszeres árral számlázzák;

Az ezzel kapcsolatos rendelkezés még 1958-ban jelent meg, de az elmúlt másfél év alatt az érintett fogyasztók zöme még mindig nem vette ezt tudomásul. A DÉDÁSZ 1959 és 1960 elején ismételten körlevélben figyelmeztette a korlátozás alá eső fogyasztókat, mégis — csak májust és júniust véve alapul — havonta 20—30 olyan fogyasztó akad Pécsett, aki az engedély nélküli fogyasztásért száz százalékos felárat fizetett. A felár gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. ha egy cuk rászda motorikus fogyasztása havonként 300 kilowattóra, ezért csúcsengedély birtokában 648 forintot fizetne, engedély nélkül azonban 1080 forintot köteles áramdíjként befizetni, tehát havonként 432 forint a feleslegesen felmerülő költsége. Ez évenként 5184 forintot tesz ki. Ennyit fizet rá arra, hogy

nem .tartja be a villamosenergia vételezési előírásokat. Nem ismerem a cukrászdák és más, esti csúcsban üzemelő fogyasztók költségvetését, de feltételezem, hogy az ötezer forintokat más forrás hiányában valószínűleg a fogyasztó közönségen takarítják meg.

A DÉDÁSZ havonta többezer forint büntető felárat számláz ki. Ezt az állapotot mihamarabb meg kell szüntetni, mert egyrészt rontja a DÉDÁSZ és a fogyasztók közti jóviszonyt, a büntető felár, másrészt felesleges költségként jelentkezik a fogyasz toknál és utoljára, de nem utolsósorban az esti világítási csúcsban engedély nélkül tömegesen belépő fogyasz tók összesítve nagy túlterhelést jelentenek, mellyel köny- nyen felboríthatják az esti, csúcsidei egyensúlyt.

A közösség zavartalan vil- lamosenergia-ellátásának érdeke megkívánja, hogy a villamosenergia-vételezési fegyelmet minden fogyasztó tartsa be. s ha valakinek esti csúcsidőben szüksége van nem világítási célra szolgáló villamosenergiára, akkor azt igényelje a DÉDÁSZ üzemvezetőségénél;

Temesi Róbert

értékesítési vezető DÉDÁSZ

Egyedülálló artistaszárrv* mái látogatott el Pécsre a híres Bánovits artista csoport. Egy erre a célra szerkesztett öt méter átmérőjű szalagvasból összeállított gömbben végzik produkciójukat.

Maga a gömb belsejében végzett motorosprodukció már nem új, de az, hogy hazánkban a kis szőke Marietta elsőnek ült egyedül a gömbben száguldó motor- kerékpárra — az már új. Amit pedig Zimbával, az óriás hím oroszlánnal együtt produkálnak — az egyedülálló Európában.

A csoport vezetője elmondotta, hogy Zimbát és Dau- dot a Cirkusz Vállalat fő- idomára, Szegedi Gábor idomította be. A két állat rendkívül tanulékonynak bizonyult s mindössze egy éve kezdték meg velük a motoros kísérletezéseket. Daud még egy hónapig nem produkálhatja magát, mert nemrég érkezett „nászújáról” és még nagyon ingerlékeny. Zimba most „dupla müszak"-ot végez s néha kissé ő is ideges, de idomára már ismeri. Megtudtuk azt is, hogy rendkívül hiú „férfiú”, mert nagyon szereti, ha fényképezik.

A Budapesten bemutatott attrakció olyan sikert aratott, hogy a csoport máris több külföldi meghívást kapott.

Az a 20 százalék.«.

Mint az asztal lapja olyan síma, gondosan megmunkált a hétszáz hold tsz-szántó.

— A huszonkilenc hold cukorrépát harmadszor, a kukoricát pedig másodszor kapáljuk — mondja büszkén, magabiztosan Mátyás Antal, a tése- nyi Egyetértés brigádvezetője. De majdnem egyszerre ejti ki

Tüskés Tibor

.OÖO0OOG0OOOOOOGOGOGOÖGXí)O©OlX3OOOOO©ÖQÖC

Nagysikerű balett vizsga Mohácson

A ragyogóan sikerült estet Boial- dieu: „Bagdadi kalifa“ nyitányával kezdték meg, majd egymásután peregtek a szebbnél szebb balett-táncok, zenekar, illetve zongora kísérettel. Nagy sikert aratott a babacsoport Kék Duna keringője;

A Bartók Béla Művelődési Ház nézőterét zsúfolásig megtöltötték a szülők és vendégek, mert a művelődési ház balettcsoportja éwégi záróvizsgáját tartotta. A nagy szabású és látványos előadást a szim fonikus zenekar kísérte;

A műsor második részében meseországba vitte a nézőket a gyereksereg. A látványos, színes műsor végén Kova- csics Mátyás, a művelődési ház igazgatója mondott köszönetét Sziliné elv- társnőnek, egész évi jó munkájáért;

Vadon Antal

tőfi néhány hétig Borjádon vendégeskedett a Saes-caalád- Qszebb lehetne.’

A téglalábú szénapajta valamikor gróf Janlkoviché volt a környékkel együtt.

Ma, amíg átballagunk a kopott téglapillérek között, Raics Lukács tanácselnök megállít egy pillanatra.

— Ebből hamarosan napközi lesz. Ügy gondoljuk, hogy ezzel sokat segítenénk a termelőszövetkezetnek ...

Nincsen ma olyan magyar falu, ahol a község vezetői ne szőnék a szebbnél szebb álmokat saját falujukról, a jövendőről, a pompás, új iskolákról, napköziről, intézményekről, a modem magyar faluról. Dunafalván is szövik az álmokat, de hát az álmok egyelőre álmok maradnak.

Itt az ember mindig és mindig belebotlik az áttelepülés- be. A néhány évvel ezelőtt árvízsújtotta falu a hivatalos tervek szerint hullámtér lesz, az Új falut mintegy másfél kilométerrel beljebb jelölték ki. S a kettős, furcsa helyzet szinte mindenre bélyeget nyom. A régi falu már nem falu, nem építkeznek — nem is építkezhetnek — az új még alig akikul.

— Talán négy-öt éven belül áttelepülünk — sóhajt Kovács Mihály iskolaigazgató, amikor a község kulturális helyzetéről faggatom. — S azt hiszi, hogy a művelődést nem gátolja ez a menetkész állapot? Tenne itt élénkebb kulturális élet, meg van is, de mennyivel

Tanteremhiány van.

Négy állandó és egy szükségtanteremben tanul közel kétszáz kisdiák. Részben osztott iskola, ami egyben azt is jelenti, hogy a továbbtanulók hátrányosabb helyzetben vannak, mert nem tanulnak orosz nyelvet. Ezenkívül tavaly megszervezték a dolgozók iskoláját olyan eredménnyel, amire nem számítottak.

— Nagy itt a művelődési kedv — mondja az iskola- igazgató — csak helyünk nincs. — Ügy volt, hogy 1961-ben ka- punik egy négytantermes új iskolát, de hát sok mindenre szükség van ebben az országban ... Máshol is.

A dolgozók iskoláját tavaly kilenc jelentkezővel, a hetedik osztállyal kezdték. A most következő évben mind a kilenc tovább megy a nyolcadikba, s még hatan jelentkeztek. A hetedik osztály létszáma eddig tizenkettő. Mind szövetkezeti tagok, brigádvezetők, üzemegységvezetők. A fejlettebb mezőgazdasági kultúra, magasabb általános és szakmai műveltséget követel.

Az ember hallgatja a duna- falvialkat, s .arra gondol, hogy talán a hegyeket és erdőket is megmozgatná ez a közösség, ez a kétezervalahány ember, annyi bennük « cselekvési

vágy. S azt lehetne gondolni, hogy ebben az elzárt kis világban, bekötőút, vasút nélkül, egy rendszertelenül közlekedő kompjárattal — a kompjáratra egyébként is sokat panaszkodnak és joggal — szóval azt gondolná az ember, hogy ebben a menetkész állapotban kisebb gondjuk is nagyobb az embereknek, minthogy a művelődéssel törődjenek.

— Higgye el, hogy a munkában nem látszik meg ez az áldatlan állapot — ellenkezik az iskolaigazgató, amikor feltételezem, hogy mindez kihatással van a falu művelődésére is. — A népházban (ahogy itt a művelődési otthont nevezik), szinte minden este van valami. Színjátszó előadások, mai tárgyú színmüvek, klubélet, az iskolás gyerekek énekkara, a két tánccsoport, a KISZ-es fiataloké és az iskoláé, az iskolás színjátszók benépesítik a népházat.

Körülbelül száz fő vesz részt állandóan és aktívan a falu kulturális életében. Szép szám ez, s nyilván eredménye is van. Mosolyogva mondják — némi panasszal is —, hogy milyen csatározások folynak a község társadalmi szervezetei közölt a népházért,

Helu és hely. Ez a legnagyobb gond Dtinafalva műve-t lődésében. Újabb „gond” leszj az ősszel, hogy üzemegységen-( ként megszervezik az ezüst- J kalászos tanfolyamokat, kiterjesztik a szövetkezeti tagoki szervezett oktatását. De ismét< csak a hely.

A termelőszövetkezet — úgy-i szólván az egész falu tagja ■ szívén viseli a község műve-\ lődését. Nemcsak olyan anya-t gi természetű dolgokban, hogy | a színjátszócsoportot ingyen' elfuvarozzák, vagy hogy amikor a napközihez az iskola- igazgató egy vontató homokot kért, akkor a szövetkezet két-' tőt vitt —, de a falu kulturális terveiből, a majdani munkából is részt vállal. Hiszen olyan egyik zsebem — másik zsebem dolog ez. A község szövetkezeti, amit áldoznak a kultúráért, azt önmaguknak áldozzák.

Sok dologban példát lehet venni a dunafalviaktól, szorgalmas, törekvő emberek. S ha valaki körkérdést intézne a kétezer valahány emberhez, hogy pillanatnyilag mi a leg-', nagyobb óhajuk, alighanem valamennyien azt válaszolnák,1 amit a tanácselnök mondottj búcsúzáskor, meleg kézszorítás kíséretében:

— Nekünk az áttelepülés je-j lenti a legnagyobb gondot,', akadályt. Addig kötve va- < gyünk, nem kapunk ide, a ré-\ gi helyére építési engedélyt, pedig kinőttük már az ittenit ruhát... f (—ry)

vele együtt ugyanezeket a szavakat Csepregi Gyula elnök is;

A távolban, a sárga árpatáblában zakatoló gép tűnik fel.

— Ott az őszi árpát aratják; 14—15 mázsát várunk holdan- kint — így a brigádvezető.

Beszélgettünk és egyszeresük kibuggyant belőlük a keres ű- ség.

— Még jobban állnánk, ha nem lenne olyan 20 százalék körül a passzív tagok száma — és leírom a neveket: Dékány József, Magyar György. Szászt Vilmos, Szabó János, Dékány János, Visontal Gyula, Kemsei Vince és a töbibek; Melléjük oda kanyar intóm mindjárt azoknak a nevét is, akiktől viszont példát vehetnek nemcsak a tésenyi Egyetértés, de a környék tsz-tagjai is. — Ezek: Fehér László, Szmák István, Dékány Józsefné, Varga Tibor, Kovács Béláné. Nagy Xrpádné, Bódis Lajos, Pintér István — és ki győzné a neveket sorolni; ök azok, akiknek már most több mint kétszáz munkaegységük ven. ők viszik előre a közös szekerét. ,

A termelőszövetkezet állattenyésztése máris szép, pedig alig egyéves a közös. Kilencven szarvasmarhájuk van és a tíz fejőstehéntől naponta 100— 120 liter tejet fejnek. A sertéshizlalási tervnél ugyan mutatkozik kisebb átmeneti nehézség, aminek oika a férőhely hiány, de ezen is segítenek majd. A termelőszövetkezet tel jesíti sertéshizlalási tervét annál is inkább, mert góréjában még mindig nyolcszáz mázsa tavalyi kukorica van.

A tsz tagjainak zöme a vezetők lelkes irányítása mellett nagy akarattal, lendülettel dolgozik. Gyarapodik is a termelőszövetkezet De még jobban gyarapodhatna, ha az a bizonyos kritikus húsz százalék is munkához látna a közös érdekében. a maga. a termelőszövetkezet boldogulásáért

Szentesi Flórián

A Mecseki Földtani Kutató-Fúró Vállalat

keres azonnali belépésre gyakorlattal rendelkező VEGYÉSZT.

Fizetés megegyezés szerint, útiköltséget alkalmazás esetén térítünk. Jelenkezés:

Komló. Kossuth Lajos u 1. sz. Személyzeti osztályon.

Zl