Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-24-01 / 174. szám
tSM). JÚLIUS 24. NAPLÓ 3 'WMMMT/ mlUMMr A vidék irodalmi alkotóműhelyei A dunántúli írók balatonfüredi tanácskozásához A Veszprém megyei párt- bizottság és a tanács Dicséretes kezdeményezése Volt három évvel ezelőtt, hogy évről évre Balatonfüre- den rendezzék meg a dunántú ti írók tanácskozását. Idén harmadszor gyűltek össze Ba- atoniüredesn a Dunántúl írói, 8 ezúttal megjelentek a Jelenkor szerkesztői is, akik a múlt évi tanácskozásról a tendező szervek sajnálatos izervezési hibája folytán maradtak el. Idei meghívásuk lemcsak a tavalyi csorba ki- töszörülése volt, hanem egyúttal annak elismerése is, togy a Pécsett szerkesztett olyóiratot ma már valóban lent a sok helyi kiadvány ■gyikének, hanem a Dunántúl ólyóiratának ismerik eh A megbeszélés hasznosnak lizonyult. A beszámolókban s a vitában az irodalmi ai- otó tevékenység számos elvi s gyakorlati problémája me- ült fel, s néhányra kielégítő álasz is született. Igaz, a vi- éki és fővárosi írók külön- Öző helyzetét vitató felszólalok ezúttal sem vitték sokai előbbre a kérdést Csu- án addig az általános megalapításig jutottak el, hogy önek a különbözőségnek a ^vetése helytelen, az egyes 'ók helyzetét a magyar iro- alomban nem lakhelyük habozza meg, hanem világné- ttük, irásművészetük szín- onala, új társadalmunk új fenségeinek meglátását se- itő képességük és mesterségei i tudásuk: Ez igaz, mégis jtonyos mértékig jogosult a ■déken élőknek az a panasza, Ogy könyvkiadáshoz, orszá- og irodalmi fórumban való legjelenéshez nehezebben itnak. Természetes, hogy ezt Problémát sem vitával, sem ihány szervezeti intézkedés- I nem lehet megoldani, a ért az ekörül forgó polémia íros, mert fontosabb kérőéiről tereli el a figyelmet, övezetesen arról, hogyan leit az adott — és nem is kitt — lehetőségeket minél 'bban felhasználni a vidéken élő írók segítésére, nevelésére, a szocialista irodalom vidéki alkotó műhelyeinek kialakítására. A pécsi írók megjelenésének és felszólalásaiknak legnagyobb haszna éppen az volt, hogy a tanácskozás központi problémájává ez utóbbit tették. Sikerült a szűk helyi korlátok közé szorított, mintegy „beszűkült” szemlélet helyébe az átfogóbb, az egész magyar irodalom és ezen belül a dunántúli irodalom egyetemes érdekeit szem előtt tartó szemléletet állítani. Ely módon végülis kialakult az az álláspont, amely a megyehatárok közötti irodalmi törekvéseket összehangolhatja, s az elszigetelt, szétforgácsolódás- ra vezető kísérleteknek értelmet adhat azzal, hogy meghatározza ezek helyét a dunántúli irodalomban, /"'supán néhány hozzászóló adott hangot annak a szűklátókörű álláspontnak, amely elkülöníti és egymással szembeállítja a megyei irodalmi csoportosulásokat, azzal, hogy egy dunántúli folyóirat helyett több, mindösz- sze egy megyét vagy kisebb tájegységet képviselő folyóiratot kívánt. A vita egészéből végeredményben kikerekedett az az álláspont, amelyet azután Dobozy Imre és Köpeczi Béla elvtárs is kifejtett összefoglalójában: a megyei irodalmi csoportosulások, a megyei antológiák és egyéb irodalmi kiadványok, a megyei napilapok irodalmi tevékenysége szolgálják azt a célt, hogy a vidéken élő tehetségeket felszínre hozzák, a helyben élő írókat neveljék, segítsék alkotómunkájukban, alakítsanak ki széles talapzatot, amely re a Dunántúl egészének irodalma felépülhet. Az egész dunántúli irodalomról képet adni, a helyi irodalmi műhelyek munkájának irányt szabni, s az e műhelyekből kikerült legtehetségesebb írók további fejlődésére lehetőséget nyújtani — ez az egész táj folyóiratának a Jelenkornak a feladata. Ebben a szellemben született a tanácskozásnak az a határozata is, hogy a következő évben már nem kötetlen napirenddel ülnek össze a dunántúli írók, mint az eddigi három tanácskozáson, hanem azzal a határozott céllal, hogy valóban a dunántúli irodalomról tanácskozzanak. Ezért a jövő évi tanácskozás napirendjére egyrészt a dunántúli irodalom helyzete kerül, amelyet a dunántúli írók a megyékben létrehozott irodalmi alkotások alapján vitatnak meg, másrészt a Jelenkor munkája, amely szintén dunántúli méretű probléma; A megyei irodalmi műhelyek kialakítása, a megyék egymás közötti, új szellemű, az irodalmi műveken alapuló, tehát többé-kevésbé a szocialista munkaversenyhez hasonlítható vetélkedése végeredményben eszmeileg is új alapokra helyezi a megyékben működő irodalmi csoportosulások munkáját. Eddig ugyanis őszintén szólva inkább valamiféle „konkurrenciaharc- ra” hasonlított az az igyekezet, hogy valamennyi megye maga teremtse meg a maga íróinak a megjelenési és fejlődési lehetőségeket, s hogy a „fővárosi” irodalommal szembekerüljön: A vidéki iro dalmi műhelyek ilyen kialaki tása tehát nem egyszerűé szervezeti kérdés, hanem egy úttal a szűkebb helyi szem pontok helyébe a szocialista magyar irodalom egyeteme érdekeinek állítását is jelenti \/I eg kell mondanunk ■LTJ- hogy a tanácskozáson résztvett pécsi íróknak a adott erkölcsi bátorságot a vi ta ilyen irányba tereléséhez hogy — bár a határozat még nem került a tanácskozás élőt nyilvánosságra — a Baranya megyei Pártbizottság is, a Jelenkor munkáját bírálva ilyen nézőpontot alakított ki, a hi bák kemény bírálatával egy idejűleg a folyóirat dunántúli sőt hovatovább már országo jellegét hangsúlyozva mutatót rá szerkesztőinek felelősségé re. Ha a dunántúli írók tanácskozásának további, vár ható eredményeit körvonalaz zuk, kétségkívül az lenne legszebb eredménye, ha a töb bi nyolc megye hivatott vezetői is ilyen szempontbó néznék és segítenék a Du nántúl irodalmát, a helyi tö rekvéseket alárendelve az átfogóbb, egész szocialista irodalmunk fejlődését szolgáló céloknak: Mészáros Ferenc ÍARL-HEINZ JAKOBS KÖLTEMÉNY j Ismerek folyamot, amelybe a vad kamaszálom ezer csatornán beleszalad. Ismerek gátat, abol rejtett borjúért a kupééból csak bulla maradt. Ismerek karácsonyéjt, mikoron szobabútorokat a SA emberei összetörtek. Ismerek anyát, ki gyűlölt gyermekét vízbe fojtotta s lett egyre szörnyebb. Ismerek zászlót, melyet háromszáz fiú az országban szertevitt. Ismerek vezért, kinek parancsa nyomán a felbukónak hályog lepte el szemeit. Ismerek szavakat, melyek szikráztak s a nyugtalan vért megfertőzték. Ismerek fiúkat, kik mocskosán hevertek, mert mindnyájukat főbelőtték. Ismerek lányt, akit valaki ha látott, a vágytól megremegett. Ismerek óvóhelyet egy kertben és ismerek házat, hol élni már nem lehet. Ismerek barátot, ki a ködben elment, még csak vissza se nézett. Ismerek parasztot, ki katonáknak munkálkodott s faluja hajnalra leégett. Ismerek asszonyt, ki idegen gyermek lába elé sírva rogyott. Ismerek esős éjszakákat, mikor villanó fény jelezte a kezdődő ostromot. Ismerek beszédet, melynek forró és gyűlölt volt e két szó: hírnév, becsület. Ismerek hat férfit és nőt, a parancsnokság í vezényszavát: nyissatok tüzet! Ismerek éhséget, szomjúságot, konyakosüvegek csábító sorát. Ismerek gránátot, mely a combba ütve, sziszegve köpi a halált. Ismerek gabonaföldet, fogolyvonatot — a bombák után j a szem még csak nyomot se lelt. Ismerek asszonyt, ki a szétszórt holtak közt átkait mondta, de rá senki se figyelt. Ismerek osztagot és Vaskeresztet három lépésre a szőke gyermekek frontja előtt. Ismerek őszt és telet, de kevésnek van ősze és tele ilyen tizenöt. Ismerek tavaszt és ismerek fiút, ki feküdt a sárban véresen szája szögletén. 8 nehogy felejtsek, nehogy múltba vágyjam: ezért született e költemény. Arató Károly fordítása £ ■ ^HmHimiiiumininnaiviui Diskay Lenke: Kaszakalapáló (metszet) ALMASSY KÁLMÁN: Ember megállj! Ember, megállj! Nálam is van puska! Neked is van asszonyod, fiad! Ne lőjj reám, s én sem lövök vissza! Ne ámítsanak hamis jelszavak! Pilóta várj! Ha fent ülsz a gépen, ott lebegsz a házaink felett, ■— ne tétovázz! Vidd csak vissza szépen, ahonnan küldték, bomba terhedet! Nehogy talán bombazápor hulljon itt is, ott is házaink felett. Ravatalán várjon Rád az asszony s mellette üszkös, égett gyermeked! Aki küldött, az várjon csak élve atombiztos óvóhelyek mélyén!? Kormos üszkök, a házak kiégve ., ■. sírnod kelljen hazád temetésén! „Halál kaszálj! Hulljon atombombaP Ki akarja? Csupán az urald Ember megállj! Nálam is van puska. Neked is van asszonyod, fiad! Tokod, 1959; VARADY GÉZA: JtLi liw haza? Mi hiv haza? Talán a nádas? A sürgető sirályok zaja? A szemednél nem zöldebb mélység: viharosvágyú éjszaka? A tornyok alatt, ott Tihanyban hol ezüst halak várnak rád, tudom költőibbek a kékek, Es szeret az édesanyád. Tudom a nap arany meséjét: úgy fonja szívünket körül, legyet a pók hálójába ölelve zsákmánynak örül. Tudom, bársonytalpad csókolja pengés kagyló, ha rádakad. Vitorlást gyorsan hajt a hullám, ha átöleli derekad. — Mi nem adhatunk mást teneked csak a zöldlombú Mecseket, meg a négytomyú, sapkás dómot, s előtte kócos gyereket A nekünk kedves utcák titkát Hős Hunyadit szilaj lován: itt szelíd szerelmesek fognak találkozni, ma délután. —Már ismerős szellők sikongndk, sejtik jöttödet, a nádon. Megdobban majd a hegy nehéz szive: Ha visszamegy.^ a nyáron:n AZ IDEGENVEZETŐ Nyarankint találkozom vele a Balaton mellett. Hol itt, hol ott tűnik fel kockás ingben, szürke bőrből varrott turista nadrágban, mutogatva erre is, arra is jelvényekkel sűrűn teletűzdelt fokosával a körülötte sereglő külföldieknek. Naptól cserzett barna arcán ilyenkor mindig a lelkesedés szívélyessége, a barátság melege és az öntudatnak az a méltósága dereng, melyet az az ember érezhet, aki többet tud másnál; Felhasználva barátságunkat néha magam is csatlakozom követőihez, s órákon keresztül izzadok nyomában hegyre föl, völgybe le, városba be, városból ki, hogy megtanuljam más szemmel nézni hazámat: ö ugyanis mindennek elmondja hivatalos történetét, majd utána saját, különbejáratú magánvéleményét. Őszintén csodálom szellemének élénkségét, mellyel olyan sikeresen kavar össze bennem mindent Szerencsére nem egészen ez a helyzet a külföldieknél. Náluk nem fenyeget ez a veszély. Ha szlávokat vezet németbe töri a franciát, ha németeket, spanyolba az angolt néha latin szavakat is mormol, és meg vagyok győződve, hogy némi ismeretekkel rendelkezik az ó szanszk- rit vonatkozásában is. így tehát csak rendkívül kifejező mozdulataira és klasszikus arcára kiült érzések leolvasására szorítkozhatnak hallgatói, s ezek nem kelthetnek bennük kételyt: amit látnak, az nagyon komoly, történelmi és emlékezetes. Hálára, sőt honorálásra méltó; Nos, idén nyáron is találkoztam vele; Éppen egy házat csodáitatott a külföldiekkel, melyen — izégyen, de bevallom, — én nem találtam semmi különöset. Szlovákokat kísért a Felvidékről, tehát németbe törte az olaszt. Odamegyek, hallgatom; Nem értem én sem, hogy mit hadar. Körülnézek a vendégek között. Barátom mellett egy csinos fekete leány. Unhatja ő is az idegen- vezetést, mert közömbösen sütkérezik a napon, nekitámasztva hátát a ház sárga falának; Ejnye de tetszik, közelebb furako- dom. Barátom meglát, leereszkedően magához int; Megkérem, hogy mutasson be a szép leánynak. — Bitte, gnädige Madonna, mio Frend! A nő ránk néz, arcizma se rándul, nem nyújtja kezét szemét lesüti és napoz tovább. Barátom újabb kísérletet tesz: — Liebe Madonna, bemutatni mio FnundJ A nő arca egy pillanatra megvo- nágiik, aztán megint bámul maga elé, mintha nem hallana semmit A turisták lassan, kíváncsian gyűrűznek körénk. Barátom elvörösödik a sikertelenségtől, és szélsebesen hadar. Én arra gondolok, hogy a Felvidéken sokan beszélnek magyarul, legjobb volna anyanyelvemen próbálkozni. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam, — kérem. ■— Nem, — mondja világosan, tisztán, magyarul; — De miért? •— kérdezem kicsit neheztelve. — Külföldi utazásnál ez igazán megengedett! — Csakhogy én nem vagyok külföldi — válaszolja nyu god tan. Kezével hátra mutat a házra. — Itt vagyok elárusító a boltban; Azzal napozik zavartalanul tovább. Bakác« Tibor. A Gondolat Kiadó harmadik negyedévi terve A Gondolat Kiadónál a következő hetekben 60k érdekes ismeretterjesztő mű lát napvilágot. Megjelenik Ákos Károly: Érzékeink világa című munkája; A Stúdió-sorozatban bocsátják közzé Dávid Böhm: Okság és véletlen a modern fizikában című kötetét- Rubinstein: Gondolkodás-lélektani vizsgálatok című könyvében a modem szovjet pszichológiában alkalmazott legújabb kísérleti mód szereket foglalja Ö6sze. Nagy érdeklődésre tarthat számot Király József könyve Az élet és tudomány sorozatban megjelenő: Mi az igaz a spiritiz- musból című kötet Az irodalomtudományi munkák közül említést érdemel az Auróra sorozat következő kötete: A Giacomo Casanova írá sálból válogatott emlékek című gyűjtemény. F egy in: Az író és a kor című kötete a kiváló szovjet író esszéit tartalmazza. Érdekes útleírások jelennek meg a kiadónál a harmadik negyedévben. Közreadják Magnien: Tibet régen és ma című riportkönyvét, Róna István: Híres vadászkalandok című kötetét és Eva Lips: Könyv az indiánokról című kézikönyvét. A világjáró sorozatban jelenik meg Heyerdahl Akuaku című, a Hűsvét-szige- tekről írott munkájaj
