Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-12-01 / 138. szám
I960. JUNIUS 12. NAPLÓ 3 'vmm/ 0 liiwmr ts* Az első pécsi operaidény mérlege ía!ery Violetta holtan háfcrapiyatlik mermyezetes selyem- fyán. Környezete néma IrmyhuHatással állja körül, ksze csapódik a függöny, ezdődhet a teljes idény átfo- i értékelése; Mintegy két évtized óta erő- kük az az óhajtás, hogy Pécsek is legyen egy olyan saját •atársulata, amely lehetővendégművészek igényfoe- ie nélkül is képes nagy- ák elfogadható megszólaltra. Hála kormányzatunk tpontosító művelődési elvé- s a pécsi muzsikusok kö- főleg Paulusz Elemérnek, ! az óhaj ebben az évadban legvalósult. 1959 október 22I a „Rigoietto“ bemutatásáII elindult útjára az önálló lesi opera játék, hogy ezen az haladva mind több mér- höz érkezzék. Ez az okeste a pécsi színjátszás yes napja, amelyet az egész igyar színháztörténet nyil- fog tartani; Van valami felemelően nagyierű érzés ebben a fegyver- ínyben! Egy nagyranőtt vidé- művelödési központban ott- wira lelt a legsokrétűbb szintéi műfaj, ott, ahol korábban lak szerényebb alkalmi ope- lelöadásokat tartattak, kezd- a volt „Hattyú“-fogadóban üködő német színészek „Va- zsfuvolá’-jától a múlt évti- *d „Tosca“-jáig, „Színigazga- “-jáig és a debreceni operis- k 2 szabadtéri vendégjátékáig, tt, ahol azelőtt csak akkor 5dolhatott nemes szenvedé- ének az operarajongó, ami- őr a Gördülő Operastaggione sndszertelenüi idelátogatott, »csak nem utazott fel Buda- s tre, az Operaház valamelyik iadásának megtekintésére.; Ezt az áldatlan állapotot ’üntette meg a pécsi opera- yüttes létrehozása. Lendüle- ä rajtolásával, majd további rom teljesítményével (Pillan kisasszony, Carmen, La tra- ata) bebizonyította életrevg- ságát, az élethez való jogát, em olyan kis dolog vidéken tkját játszani! A szükséges ottaanyag beszerzésétől, illet- e másolásától minden hangtér értőjének előteremtéséig az újoncokkal telített eloadó- tetület neveléséig terjed az többletmunka, amely a nagy peraházak működését nem írheli; A világ legkiválóbb operaháza em a gyémántpatkót fitogtató letropolitan, hanem a két- táz éves múltra visszatekintő Jilamo-i Scala. De ne akartak vele összehasonlítást ten- 1, tíz hónap után! Vizsgáljuk j kérdést a mi sajátos viszo- yainkba beleágyazottan. Hátak nagyságát tekintve, szov- kt vagy német mértékkel mér- e hat-nyolc önálló operaháziak kellene működnie. E hétéit van egyetlen dalszínhá- nrtk és négy operarészleg, lem számítva a kisebb jelen- Beégű, alkalmi színpadokat. 1 négy részleg keletkezésük Bőrendjében: Erkel Színház, ízeged, Debrecen és most Pécs. flz első idény várakozáson elül jól sikerült. Az együttes eljesítette tervét, vagyis be- nutatott négy dalművet. Igaz, >°gy negyediknek nem a Bánk bán“-t kaptuk. Ez a hő- i opera még meghaladja az igyüttes erejét. Ezért helye- ebb, hogy várnak vele, hegyiem kivívott jó hírüket egy enge előadással beámyékol- Sajnos, így magyar ope- it még nem játszottak. Való- üleg Kodály Zoltán „Háry änos“ daljátéka lesz az első műsorszámuk; Az operastúdió előadásában fezre halasztott Mozart „Figaro lakodalma“ című vígoperá- íának bemutatója. Ez lett volta az idény ötödik operapro- Sukciója. Ám ne legyünk telhetetlenek vagy követelődzőek! Észrevételünkből nem is ez Szól, inkább az, hogy annyi évi taeakozáe után nem tudunk betelni a pécsi operával. Az első évadban véletlenség- ből csupa olyan opera került színre, amelynek hősnője — Gilda, Cso-cso-szán, Carmen, Violetta i— életét veszíti, őszintén megsiratjuk szomorú sorsukat, együtt könnyezünk a többi szerep alakítójával. A négy operát három rendező vitte tető alá. A „Rigodet- to“-t dr. Németh Antal, a „Pil- langókisasszony“-t és „La traviaita“-f Radványi Zsuzsa, a „Carmen“-t Katona Ferenc igazgató. Valamennyit Paulusz Elemér első karnagy vezényelte. Hangfaj szerint csoportosítva a következő művészek énekelték a magánszólamokat: Szoprán: Bárdos Anna, Cser Tímea, Illés Éva, Nagy Józsa, örfy Judit, Rögöz Eszter, Söj- tör Lenke. Mezzoszoprán: Dőry Dénes- né, Fónagy Gertrud, Kabdebó Mária, Komlóssy Erzsébet, XJher Zita. Tenor: Bonnet Kálmán, Hotter József, Kotsis Péter, Wág- ner József. Magas és mély bariton: Be- dő István, Berczeli Tibor, Fodor Pál, Majláth Ottó, Marczis Demeter, Szendrődi Ede, To- manek Nándor, Turza Imre. Basszus: Tréfás István. Mindjárt az első évben huszonöt magánénekes — részben szólista, részben az énekkarból alkalmilag kiemelt tag — nem túlméretezett kissé? Tellett belőlük kettős, sőt hármas szereposztásra is. Az igazgatóság nyilván a további évadokra gondol, amelyekben mind több, évenként négy operával szaporodó feladat megoldására keH a legmegfelelőbb énekesanyagot kiválogatnia. Két énekes — Hotter József és Tréfás István — nem operában, hanem oratórikus műben, Mozart Requiem-jében jutott igazán tartalmas, nagyszabású megnyilatkozáshoz. A magánszereplők nagyrésze szerepét most, itt Pécsett, énekelte először. Bár jól megfeleltek, mégis szeretnők, ha az illetékesek számotvetnének azzal, hogy ez a nagyváros már túlnőtt a gyakorlótér igényén! Minden női szerepben messze- csengő hangot, minden férfiszerepben tömör zengést szeretnénk hallani. Jól tudjuk, hogy az énekhang mint hangszer, minden instrumentum között legkevésbé független a szervezettől, amelybe beleépült. Legszorosabb függvénye a lelkiállapotnak, a közérzetnek. De másfelől nagyon sokat kívánunk attól, aki „a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese“ büszke címet viseli! Sajnos a száraz, acélos, párát- lan pécsi levegő — amelyet a Hőerőmű még tovább szeny- nyez — nem kedvez az énekes- toroknak; Az alakításokra visszagondolva, egyik legnagyobb meglepetés számunkra Tomnnek Nándor Sharpless konzulja volt. A belcanto-ének magasiskoláját mutatta be — nem tudtuk róla, hogy erre is képes ez a sokoldalú művészünk, aki a legnagyobb magyar színészek közé emelkedik. A néhány szereposztásbeli tévedés egyike is öt érte, bár itt is derekasan helytállót t, mint Dan- cairo csempész, örülnénk, ha a jövőben rendszeresen bíznának rá komoly operai feladatokat. Ha megtartja a kötött éneklésmódot, riüpa tömör hangja szívtől szívig fog hatolni. Tomanek maszikja — bár nem szándékosan — kísértetiesen emlékeztetett a mesterre. Mintha maga Puccini járkált volna a színpadon, Sharp- less-nak, ennek a szelíd, gyötrődő férfialakjának képében! A zene-, ének- és tánckar hivatása magaslata felé halad. Gondosan, szépem dolgoznak és bly könnyedén, mintha csak korzóznának. Természetesen a létszám további növelése kívánatos volna. Túlnyomóan megfelelőek a jelmezek és díszletek is. Az előadások zeneileg pontosak voltak, a szövegmondás hangzó szerinti érthetősége a század elejéhez viszonyítva lényegesen jobb. Amit kifogásolunk, az az, hogy neu) mindig van stílusbeli összhang az előadások hallható és látható elemei között. A szép éneket olykor takarja a kísérő-szerepéből kilépő zenekar, a játék nem elég meggyőző, esetleg a jelmez nem fejezi ki elég híven azt a kort, amelyben a cselekmény történik. A művész-személyzetben az a változás történt, hogy a tánc- együtes korrepetitora, Demuth László átkerült tanárnak a Kaposvári zeneiskolába. Utódja egy fiatal zeneszerző, Tamási Tibor, aki főleg a Casella „A korsó“ című táncjátékának próbáin bizonyította be rátermettségét. Összegezésünkben nemcsak az előadókat vizsgáljuk, hanem a közönség számára is van egy mondanivalónk. Az operaelőadásra készülni, ráhangolódni kell. Nagyon helyte lenítjük, hogy van a közönségnek egy része, ez a nyitányt meg a közzenéket csak az opera műfajából eredő szükséges rossznak tekinti s elviselni csak úgy tudja, hogy a sötét nézőteret összetéveszti a zenés étteremmeL Fesztelenül társalog és cukorkázik közben. Kérjük őket, hogy ha már nem gyönyörködnek a színpadi történésisei szervesen összefüggő zenekari részekben, legalább jóneveltségükről tegyenek tanúságot azzal, hogy szótlanul végigvárják és nem zavarják az élvezetben elmélyedni ' vágyó szomszédaikat! Azzal búcsúzunk az együttes minden tagjától, hogy a jól megérdemelt nyári pihenő után még fokozottabban színvonalas teljesítményeket várunk tőlük. VERESS ANDRÁS Bárdosi Németh János: Ceruza-sorok a könyvről Nincs nap, óra, perc, melyben ha üdvöd keresed vigaszt nem lelsz. Több ő, mint gondolod, simogató kéz, mely a homlokod hfis ujjal törli le, vagy ha láz emészt és búnak betege szegény, gyötört szíved, ö a te árnyad, kísérő dervised. És utat mutat, legyűrni a rossz kusza, indás múltat. Szabadság, hajnalos a szóból indul el, míg egekbe-növő jövő, ereje mindent elsodor, és pórúsodon érzed, itt a kor. Mely ott szunyadt szelíden« mint kisded a bölcső mélyiben. Itt a villámos szép idő. csak élj vele, mert bíztat ő. S emberség, szépség így lehet általa, benned: vér és tett. Várady Gésa: Az első órámon Tizennégyéves, kis fruskák ezek: Szőkék és barnák egyként kedvesek. Tán udvarolnék nékik farsang táján. És jól emlékszem, egyiknek bokáján Játékát lestem a nyári fénynek, a strandon. És most tőlem félnek* Volt nékem már sok nehéz napom: pufojkában s a Duna-gátakon. A számok titkát lestem, hogy legyen meleg, meg kenyér; jót egyen a Szociális Otthon rejtekén, kinek unokája lehettem volna én; De harminc szempár tiszta fényei most bátorságom jogos kémei. — Az admirális fényes páncélban állt, úgy kutatta a látóhatárt: Kolumbusz is ezt érezte ott, mikor a Föld feléje ragyogott! s Barátaim jövendő boldogsága, ti, férfiéltünk hetyke aranyága, azért jöttem, hogy elhozzam tinéktek a hüvösfényű, bölcsszavú igéket; Hallgassátok, bongnak, mint harangok1 A mássalhangzók mind akadályhangok *. CJHataL&k a mai iroda/amiéi Soltra Elemér rajza. Négyen a Pedagógiai Főiskoláról. Valamennyien irodalomszakosok. Egy vagy két év múlva tanárok lesznek, nagy városba, vagy kicsiny faluba kerülnek, ahol nemcsak Petőfi, Ady, Móricz, Mikszáth sorainak titkaival ismertetik meg a diákokat, hanem új életünk, az elmúlt 15 év alkotásaival is- Megkérdeztük őket, miben látják az új magyar irodalom jelentőségét, feladatát. HORVATH VERONIKA II. éves magyar—történelem szakos: Ahány költő, annyi féle a hang, a szín. Sokféle forma, sokféle stílus jellemzi ma élő költőinket. De egyben megegyeznek: érzik a papírra vetett szó felelősségét. Művészi megnyilatkozásainkban új, napról-napra változó, fejlődő életünk tükröződik. — „A vers legyen az életé” — Olvasom Jankovich Ferenc sorait. Ez az a feladat, melyet mai költőink megértettek. Olyan verseket írnak, amelyekben az élet apró realitásai úgy tökröződnek, mint az VIDÁM NÉMET EPIGRAMMÁK: BESZÉLGETÉS A. : Mért oly szomorúan, szólj, mi történt veled? B. : A kutyám megveszett s megmarta nejemet. A. : Szent isten és meghalt? B. : Neki kutya baja, de a harapástól felfordult a kutya. M. A. Thümmel (1738^1817) TANÄCS A borod vén, ifjú nejed: hívhatod a vendégeket! Karl Friedrich Kretschmann (1738—1809) A VESZÉLYES PRÉDIKÁTOR Bár hűségről prédikál a róka, tyúkjaidat zárd be jól az ólba. Wilhelm Mülle* (17 AZ EREDETI Égy fajankó jön és azt mondja: „Soha nem tanított engem iskola, biz én mindentől távol voltam s a holtaktól sem tanultam.” Azt jelenti, ha jól értem, buta és övé az érdem. Goethe (1749—1833) FELESÉG Opim így szól a nejéhez: „ö. te szépséges feleség!“ Jól beszél ám, dehogy téved, mert a szomszédé fele rég. Georg Christoph Lichtenberg 1742—1799) Gaáari László fordításai egész nagy emberi küzdelem közelmúlt, vagy a jelen harcai ihletik- Erre csak egy példát. Négy év telt el az ellenforradalom óta, s az ilyen nagyobb megrázkódtatások vetületei a regényirodalomban általában több év múlva jelentkeznek; Nálunk viszont meglepő gyorsasággal születtek azok a regények, amelyek e tragikus eseményeket és az azt követő konszolidációs időszakot helyesen ábrázolják. Gondolok itt elsősorban Berkesi András, Mesterházi Lajos, Molnár Géza, Zalka Miklós regényeire, amelyek jelentős mértékben segítették az ellenforradalom erőinek leleplezését, és az ideológiai frontok szétválasztását. — Eleven pezsgés, józan útkeresés jellemzi a mai magyar regényírást. Reméljük, hogy a napjainkban folyó termékeny irodalmi viták rövidesen tisztázzák az új magyar regény részletproblémáit is; apró, mindennapi megnyilatkozásai. Olyan témákat választanak, amelyek hozzá tartoznak az ember hétköznapjaihoz. Művészi megformálásuk sokszor újszerű, meghökkenti, majd gyönyörködteti a verskedvelő embert. Mai líránk híradás az életről, amely nehéz, kemény és harcos, de mégis gyönyörű és emberhez méltóOBERDING LASZLÖ I. éves magyar—orosz—német szakos: Sokat járok színházba, és nagy figyelemmel kísérem a budapesti és vidéki színházak műsorát. A népi demokratikus és haladó nyugati írók mellett egyre nagyobb teret hódít színpadjainkon az új magyar dráma. Az elmúlt néhány év terméseként olyan darabokkal dicsekedhetünk, mint pl. a Szélvihar, a Bekötött szemmel, a Pesti emberek, vagy a Kormos ég. E darabok szerzői nemcsak felhasználták és továbbfejlesztették a külföldi drámairodalom formai-technikai eredményeit, hanem — ami ennél sokkal fontosabb — szocialista mondanivalóval tettek hitet új életünk művészi ábrázolása mellett. Szerintem minden színháznak fokozottan kellene támogatnia a fiatal írók első lépéseit. Ügy, ahogyan ezt a pécsi színház teszi, amely több új magyar darabot mutatott be az utóbbi időben. Gondoljunk csak a Kötéftánc- ra, a Testvértüzekre, vagy akár a most felújított Kapitányra; ELEK TIBOR III. éves magyar—történelem szakos: Új magyar irodalmunkban az utóbbi évek mérlege határozottan pozitív. íróink egyre inkább a jelen kérdései felé fordulnak* műveik, ARATÓ KAROLY 11. éves magyar—német szakos: Az igazi irodalom mindig korának függvénye, és formálója is; kora valóságában gyökerezik, belőle szívja fel éltető nedveit, egyben segíti azt problémái megoldásában Mai irodalmunk — buktatók és vargabetűk után — magában- hordja születő új korunk leg- izgatóbb kérdéseit, és ez/kre próbál válaszolni. Nem könnyű dolog ez. A kifejezés sokszor nyersnek, ki nem kalapáltnak tűnik, de néha gyémántként pontos, adekvát és olyan új asszociációkat teremt, amelyek csak a mai élet mély és őszinte ismeretéből adódhatnak. Türelemmel kell kivárnunk ezt a kristályosodási folyamatot, amely lassú ugyan, de végül meghozza az új tartalom és a hozzá simuló forma remekműveket teremtő harmóniáját. Gárdonyi B- Tárnái
