Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10-01 / 136. szám

2

NAPLÓ

I960. JÚNIUS 10.

Újjáválasztották a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsát

Folytatás az 1. oldalról)

döttértekezlet alkalmával 74 265 szakszervezeti tagunk volt. s ez a szám 1959. végére 93 355-re növekedett. Jelenleg megyénk dolgozóinak 86 százaléka szakszervezeti tag:

A jelentéshez fűzött szóbeli beszámoló hangsúlyozta, hogy a VII. pártkongresszus célkitűzései reálisak és hogy a Baranya megyei termelési feladatokat is teljesíteni lehet az ötéves terv végére. Minden okunk megvan erre az optimizmusra, mert a párt 1959. március 6-i határozata után fellendült a versenymozgalom, amelyben a szakszervezeteknek nagy részük van. A béke kilátásai jók, a nemzetközi helyzet kedvező célkitűzéseink teljesítésére. Miután a szocialista verseny elvi kérdéseit a párt és a SZOT határozatai tisztázták, az üzemi versenyeket konkrét feladatokra lehetett megszervezni. 1960. I. negyedében a megye szocialista ipara 104,4 százalékra teljesítette a tervét. Sajnos, a harminckét miniszitériumi vállalat közül tíz nem teljesítette termelékenységi tervét:

A munkaverseny és a társadalmi aktívák

Bogár elvtárs hangsúlyozta, hogy jó az, amikor a szocialista brigádverseny szélesedik és terjed, de nem ez az egyetlen versenyforma. Van más forma is, amelyekben az összes dolgozók bevonásával lehet elérni tartós eredményeket Rámutatott arra. hogy a munka- védelmi eredmények nem jók. Sok a három napon túl gyógyuló baleset. Nem jó a munkavédelmi felvilágosítás, nem minden esetben vonják felelősségre a balesetek okozóit és a szakszervezeti bizottságok nem keresik meg a balesetek okait

Hangsúlyozta a társadalmi aktívák szerepének fontosságát a szakszervezeti munkában és az adminisztráció csökkentésének, valamint az ügyvitel egyszerűsítésének meggyorsítását;

A mandátumvizsgáló bizottság jelentését Horváth Ede elvitáns terjesztette be, majd megkezdődött a vita a beszámoló felett. A vitában huszonegyen szólaltak félj

Hozzászólások

Felszólalt többek között Bíró Sándor, a KPVDSZ megyebizottságának titkára, aki a nők háztartási munkájának megkönnyítéséről és a társadalmi életbe való bevonásáról’ beszélt. Szüts Istvánná küldött a szokszervezeti bizottságok és a nőtanács kapcsolatáról beszélt, majd Bánáti József SZB-titkár a vasutas szak- szervezet küldötte beszélt a tagdíjfizetések és a tagdíj- bélyegek kezelésének új rendszeréről,

Szokola Ferenc aknász, a Pécsi Szénbányászati Tröszt küldötte beszámolt arról, hogy a bányákban sikerült megszüntetni a szombati és vasárnapi pótműszakot és hogy a tröszt üzemeiben eddig 24 brigád nyerte el a szocialista munka brigádja címet.

Bujdosó László, a pedagógus szakszervezet küldötte hangsúlyozta, hogy a világnézeti nevelőmunkában a szak- szervezeti funkcionáriusoknak fel kell ha6ználniök a sajtót. A vallásos világnézet elleni propaganda módszereiről és a dolgozók kulturált szórakozásra való neveléséről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a pedagógus szakszervezet minden támogatást megad a dolgozók iskoláinak megszervezéséhez. Nyers Ilona csertői pedagógus arról beszélt, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében részt vett pedagógusok az új szövetkezetek megerősítésében is- eredményesen tevékenykednek. Dr. Hal József, az orvos-egészségügyi szak- szervezet küldötte arról szólt, hogy a dolgozók nevelése a munkavédelmi berendezések használatára az orvos-egészségügyi szakszervezet fontos feladatai közé tartozik. Dr. Steinmetz Endre az üzemi étkeztetés minőségének állandó javítását és a munkásszállások rendjének megóvását hangoztatta és kifogásolta, hogy az új építkezéseken — a határozatok és rendeletek ellenére — nem épülnek párhuzamosan az orvosi ég szociális épületek is. Tárnái János, a komlói bányászok versenyeredményeiről, Gelencsér József a vasutasok szállítási terveinek teljesítéséről, Molnár Károly a tanácsi ipar termelékenységéről számolt be.

Bláha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének üdvözletét adta át a küldöttértekezletnek, majd a

korszerű gépesítés és a szakmunkásképzés felemelt követelményeiről szólott. Hangsúlyozta, hogy a mai műszaki vezetőknek nem elég tudniok azt, amit tíz évvel ezelőtt, vagy még régebben tanultak, mert a technikai fejlődés gyors üteme ennél többet követel. Ugyanez áll a szakmunkásképzésre is. A baleseti oktatás módja sem felel már meg a követelményeknek. Igen sok ipari ivemben és bányában még nagyon

régimódiak ezek a módszerek. Határozat van arra, hogy az új létesítményeken munkavédelmi berendezéseknek is meg kell lenniök, mégsem hajtják végre mindenütt ezt a határozatot. A szakszervezeti funkcionáriusok felelősségét hangsúlyozta ezzel kapcsolatban. Török Károly elvtórs, a megyei pártbizottság titkára felszólalása elején a termelőszövetkezetek fejlesztéséről beszélt. Rámutatott, hogy a termelőszövetkezeteknek olyanok nak kell lenniök, amelyek a növekvő szocialista igényeket kielégíthetik, mind az emberek személyes fogyasztására termelő ágakban, mind pedig az ipari nyersanyag-termelésben. Jelenleg munkaerőhiány van a termelőszövetkezetekben. Helyes munkaszervezéssel, az erők jó elosztásával mégis teljesíthetik termelési terveiket, mert ebhez megvan a megfelelő politikai biztosíték is: a párt helyes politikája, A szak- szervezeti aktivisták feladatai megtisztelő feladatok — mondotta Török elvtárs — és a párt biztos abban, hogy ennek a feladatnak igyekeznek mindig jobban eleget tenni.

Tizenöt éves as MSZBT

Baráti találkozó a Bartók-klubban

Az SZMT újjáválasztása

Bogár József elvtársnak a felszólalásokra adott válasza után megválasztották az SZMT tagjait és póttagjait. A választás eredményének kihirdetése utóm az újonnan választott SZMT megtartotta első ülését és saját kebelében megválasztotta a Szakszervezetek megyei Tanácsának Elnökségét.

Elnök lett: Berki Fülöp elvtárs vezető titkár: Bogár József elvtárs, titkárok: Biró Bódis József, Bujdosó László és Gregor Sándor elvtársak; Az SZMT elnökségének tagjai: Biró Sándor, Csikós István, Czéder János, Horváth Lajos, Illés József, Kiss József, Kincz- li József, Kovács József, Mihály János, Péter Ferenc, Ruff Péter, Szandtner József, Varga Kovács István, Tihanyi János, Várkonyi József, Zsifkovics György elvtársiak; Póttagok: Dúsa János és Havrán József elvtársak;

Szerdán este a TIT Bartók klubjában baráti találkozóra jöttek össze a Magyar-Szovjet Baráti Társaság régi és új aktivistái.

A baráti találkozón Veres Erzsébet, az MSZBT Baranya megyei titkára üdvözölte a meg je’enteket, majd dr Hídvégi Tivadar, az MSZBT megyei elnöke méltatta a Magyar- Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 15. évfordulóját.

A magyar-szovjet barátság jelentőségéről s a 15 év alatt egyre szélesebb rétegeket vonzó és megnyerő eredményekről beszélt, amit — mint mondotta is — még az 1956-os ellenforradalmi propaganda sem tudott megbontani;

— Ezen az évfordulón 1— mondotta — reánk vár az a szép feladat, hogy ezt s virágzó barátságot tovább ápoljuk, mégimkább elméh’itsük

hazánk, népünk és a nagy

szovjet ország népei között;

Nem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy az ünnepi beszéd, a pohárköszönitő után felszólalások következtek. Nem felszólalások voltak ezek, hanem élménybeszámolók, tapasztalatcserék, melyeket pedagógusok adtak át és kaptak viszont a munkástól, a vállalat vezetőtől, a tisztviselőtől.

,,öreg“ aktivisták mondtak el tapasztalataikat, melyet a nép, a nagyközönség körében szegeztek, amelyből kiderült, hogy hamis, hazúg egyeseknek az az állítása, miszerint a magyar nép nem rokonszenvez, nem keres újabb kapcsolatokat a szovjet-magyar barátság erősítésére, ápolására. Szó esett gyermekeink helyes, vagy helytelen neveléséről.

Nem jegyeztük fel az egyik pedagógus aktivista nevét, aki ostorozta egyes szülők nevelési módszereit, az elkényeztetést, amely puhánnyá formálja a gyermeket, s aki utalt arra, hogy a szülő mennyiben felelős mindezekért;

— Sokan voltunk már a Szovjetunióban — mondotta — de mégsem elegen, hogy ne csalt nézzük, hanem lássuk is a szovjet ember, a szovjet fiatalság kemény küzdelmét, élet- felfogását, életakarását.

Szóba került az is, hogy a Szovjetunióban járt magyar

vendégek érezzék felelősségéi amikor idehaza beszámolna! élményeikről. Sajnos, ezek a; élménybeszámolók többnyin közhelyekkel telítettek, s arrí szorítkoznak, hogy milyei tiszták az utcák, milyen udva riasak a szovjet emberek. Pe dig arról is beszélni kellen? hogy problémák odakint i! akadnak, ott sem hibáktó mentes a dolgozó ember. S a: lenne az igazi élmény beszámol ló, ha elmondanák, hogy ezek hez a problémákhoz, ember hibákhoz hogyan áll hozzá hogyan küzdi le azt a szoviel ember. Ebből a beszámolóba derülnének ki igazán azok as általunk és mindenki által moe csodált eredmények, amelyel ma a kommunizmust építi Szovjetuniót jellemzik.

Az ősaintehangú, igen érté kés baráti találkozón nagyot sok hasznos tapasztalatot cseréltek ki a jelenlévők Az ünnepséggel is felérő találkozón könyvjutalmat és díszokleveleket osztottak ki a jó eredményt elért aktivisták között — pgy Film Film Film

FRANCI

Hamarosan nyit a pécsi állatkert

Szédítő képtelenség. Az ember a film elején meg nem is tudja eldönteni, hogy bosszankodjon vagy szabadjára engedje a képtelen helyzetek által fakasztott nevetőingert. Egy beszélő öszvér a hadsereg főhadiszállása mellett, háborús helyzetben, s minduntalan beleavatkozva a tábornoki és ezredesi kar manővereibe, egy ügyefogyott hadnagy, akit többrendbeli őszinte vallomásáért az idegosztályra dugnak — mindez olyan fonák vígjátéki, bohózati helyzeteket teremthet, amelyek már önmagukban is fél sikert jelentenek.

Francis az öszvér, „akit” az amerikai hadnagy ágyú- és gránáttűz közepette „ismer” meg. Az öszvér szokatlan tulajdonsággal rendelkezik; emberi nyelven beszél. Az ágyú- tűzből megmenti a hadnagyot, s amikor a hadnagy elmondja, hogy mindezt a főhadiszállás közelében tanyázó, beszélő öszvérnek köszönheti, gyorsan

Több alkatrészt!

Több gépállomáson panaszkodnak: v,Dolgoznánk. de nem tudunk; Aratógépeink, kombájnja nk vannak még javíts áai ul. Hiányoznak az alkatrészek.”

Egy héttel ezelőtt 2? kombájn és 19 aratógép volt kijavitat- lan. Pedig az idő sürget. És. ahogy sürget az idő, úgy sürgetik a gépállomások is a hiányzó alkatrészeket

— Sok bajunk van a KA—8-as magyar, aratógéppel mondja Jánossy László, a gépállomások megyei igazgatósága anyaggazdálkodási előadója Már három hónappal ezelőtt 76 garnitúra ponyvát rendeltünk ezekhez a gépekhez és a FÖMAV eddig mindössze hat garnitúrát küldött. Gépállomásaink azért igyekeznek javítani a helyzeten. Ahol lehet házilagosan oldják meg a ponyva kérdését. A bólylaímak teg nap hoztunk ponyvát, de ez mindössze 4—5 gépre elég. A mágo- csiak is elkészítettek már néhány ponyvát. de mindez még nem jelenti azt, hogy

a kérdést megoldottuk;

— És milyen alkatrészek hiányoznak még?

—i Vágószerkezet,

kaszavédő ujj, fogaskerekek. tengelyek. Aggasztó ez a helyzet, de reméljük, hogy az illetékesek gyorsan intézkednek és mire eljön az aratás ideje, addigra minden gépünket kijavíthatjuk. A palotabozsokiak például még decemberben megrendeltek öt garnitúra kombájn vágószerkezetet. —<

Vissza is igazolták az aratás előtti időre, de a vágószerkezetek még mindig nem érkeztek meg. A FÖMAV igazgatója mindenre azt mondja: „Sajnos, nem gyártották le! Igaza van; ő csak azt adhat, amit legyártottak;

— Miben látja az okát annak, hogy ilyen nehézkes az idén az anyag, illetve alkatrészen át ás ?

— Véleményem sze rint nem volt helyes átadni az aratógép és kombájn alkatrész gyártását a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnak; Vagy legalábbis nem lett volna szabad egyszerre rájuk bízni teljesen e feladat megoldását akkor amikor a mosonmagyaróváriaknak már nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk volt ennek gyártásában. Tu- domásom szerint a ’ szekszárdiak nem is nagyon lelkesedtek érte.

— A megyei pártbizottság hozott egy határozatot. hogy amennyiben lehetséges a megye valamelyik üzemében le kell gyártani a szükséges alkatrészeket.

•— Mi is nagyon örültünk ennek a határozatnak, de sajnos sem a Sopdana, sem a Mohácsi Gépgyár nem tud ilyen alkatrészeket gyártani — mondotta Jánossy elv társ. — Nem tud egyszerűen azért, mert mindkét helyen csak szürke öntést tudnának vállalni, ez pedig sajnos nem felel meg.

— Még az idén is lehet javítani az alkatrészellátáson; Ez nem vonatkozik a mo torikus alkatrészekre, mert őszintén mondom az Autókor minden szükséges motori kus alkatrésszel ellátott és ellát bennünket. Volna egy javaslatom. Ezt a javaslatomat egyébként megküldöm az illetékesek nek is. Véleményem ■szerint helyes lenne, ha aratás után azonnal megvizsgálnák a gépállomásokon a kombájnokat, arató gépeket, felvennék a hiba jegyzőkönyvet, amelyben szerepelnének a pótlandó alkatrészek is és ezt szeptember végéig, október elejéig eljuttatnák a gépállomások

— természetesen ősz- szesítve a FÖMAV- hoz; A FÖMAV így az igények alapján rendelhetné meg a szükséges alkatrészeket a különböző válla latoiknál. Ez a kis dolog is sokat segítene az alkatrész ellátásban, mert nem vaktában kellene alkatrészeket rendelni. — fejezte be nyilatkozatát Jánossy László, a gépállomások megyei igazgatósága anyaggazdálkodási előadója

— aki mint mondani szokás: „öreg róka” már ebben a szakmabej*

az ideggyógyászatra dugják. Közben Stirling hadnagyot a hírszerző csoporthoz osztják be, ahol a beszélő öszvér segítségével megsemmisít egy japán figyelőállást, egy japán járőrt, majd időben értesíti az amerikai főhadiszállást a japánok' készülő bombatámadásáról.

A végén már a tábornok is belekeveredik az ügybe, majd a tisztikar, a haditudósítók, s Francist,-mint az amerikai vezérkar „csodálatos alkalmazottját”, tanácsadóját, a beszélő öszvért az amerikai hadügyminisztériumba viszik ünnepi külsőségek között. Mindezt az időközben leszerelt hadnagy mondja el hivatali főnökének.

A képtelenségek szokatlanok, de hát a vígjáték, különösen a filmvígjáték határai szinte végtelenek — ötletekben, fantasztikus megoldásokban. De csak ezt a szokatlan- ságot észrevenni, csak ezen derülni — amikor a tábornok méltóságát levetve egzecéroz- tatja a beszélő öszvért, vagy amikor az öszvér a haditudósítók kérdéseire maró iróniával válaszol — csupán ezeket a friss, szellemes ötleteket észrevenni — fele lenne a dolgoknak.

A Francis határozottan anti-1 militarista jellegű film. A maga nemében rendkívül bátor, hiszen gúnyos fintorokat mutat az amerikai hadsereg vezetésének, a Pentagonnak, ahová a film alkotói Franc ist szánják, s csupán a repülő- szerencsétlenség vet véget a beszélő öszvér katonai karrierjének.

Az alkotói, rendezői felfogás, különösen a hadnagy alak ja magán viseli a svejki, chap- lini jeleket,, de mindezt modernül, természetesen és roppant mulatságosan, a legkevesebb utánzás nélkül. A filmet az eddigi legkiválóbb, mai nyugati filmszatírák közé lehet sorolni. Mondanivalója egyértelmű, mégha groteszk módon fejezi is ki, de éppen ez a sző katlanság ad különös jelképet, gúnyt, erős fűszert a mai amerikai mililtarizmug természetrajzához.

Elképesztő, irreális helyzetek, egy gyengébben sikerült kémhistória, váratlan fordulatok, szellemesség, a mondanivaló bátorsága — mindez együtt avatja jó filmmé a Francis^ (—-ry)

A fnc^icmdt&an bízni UM

Már a Rumjancev ügy sejtette, hogy a szovjet filmművészetben éld majd a detektív- film, mint témakör — reneszánszát, és az utóbbi két-há- rom esztendő hasonló témakörű szovjet filmjei ugyancsak ezt a sejtést tanúsítják. Tulajdonképpen az történik, hogy a szovjet filmművészet a detek- tív-filmek hagyományaiból átveszi az izgalmat, az érdekfeszítő cselekményszövést és a logika kimért pontosságit, s e mellé adja azt az emberi és művészi többletet, amely általában a szocialista filméit eszmeisége és embersége javára billenti a jelenkori filmművészet mérlegét.

Bár A megjavultban bízni kell című szovjet film nem kifejezetten detektív-film, mégis csak ebbe a kategóriába tartozik. Egy szovjet fiatalember, aki korábban büntetőtáborokban volt, és évek óta példásan viselkedik, a hajógyár egyik legjobb és legnépszerűbb munkása, ismét a rendőrség gyanújába keveredik. A gyanút maga is indokolttá teszi. Megjelennek az életében ismét a régi cimborák, tolvajok, rablók, huligánok, és a bűnözés íratlan törvényeit akarják a fiatalemberrel szemben alkalmazni. A fiatalember súlyos telki válságát még súlyosbítja, teiézi, hogy szerelmes, s mint

minden szerelemben megtörté ndk — ő és a lány között ép] pen ebben az időben köszön1 be az első „válság”.

A fiatalember ártatlanságé ban a reindőrőmagy és szerel me bízik, meg a fiú munkát ár sei. Ügyes logikai bonyolítás' sál, cselekményszövéssel, ér dekfeszítő változatokban tej” mészetesen kiderül a fiú ártat' lansága, a banda hurokra W rül.

Nem kimagasló film A me?' javukban bízni kell, de egyi; jelenetsorai rendkívüli sodi'é erejűek, mértékkel adagoltá* benne a legtisztább emberi ér zelmeket, amelyek soha ncP csapnak át az érzelgősségé Sugárzik belőle az embered nemessége, s az egész filmbe* élvényesül valami mély bizé lom az emberi jóság iránt.

Kár, hogy az egyébként né hol remek és modem eszköze'* kel komponált film túlságosa1] hosszú bevezetőt és befejezés1 kapett. A befejezésnél ez kü' Ionosén elnyújtja, halványít]'1 az emberi, erkölcsi és érzeltf’’ hatást. A filmet a tablók né!" kül kellett volna befejezn* ahol a fiú és a lány az isko^ léprsőházában találkoznak. )(

A megjavultban bízni ke* érdekes film abban a gyű j tej ményben, amelyet a vz>vf filmművészet ebben az téma' körben eddig alkotott,