Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-10-01 / 136. szám

i960. JUNIUS 10. NÄPLÖ 3­Védekezzünk a sertéspestis ellen! Baranya megye pár községé­ben az utóbbi hetekben sertés- pestis lépett fel. Ez az igen nagy gazdasági kárral járó fer­tőző sertésbetegség csak a ser­téstartó gazdák segítségével számolható fel úgy, ha minden segítséget megadnak a betegség ellen küzdő állatorvosoknak. Miről ismerhető fel a sertés- pestis? A betegség kezdetén a sertés bágyadt, étvágytalan, társaitól elhúzódik és az alomba bújva fekszik. Eleinte székrekedés, később állandó, makacs has­menés, hányás, a szem csipás- sága, a beteg nagyfokú levert­sége észlelhető. A beteg állat járás közben imbolyog, „hátul­jára gyenge”, szaporán léleg­zik. A betegség gyors lefolyá- isa esetén az állat sok esetben csak étvágytalan, de feltűnő ide gesen rángatózik, körbe forog és már egy-két napi betegség után elhullik. Sok esetben azon ban két-három heti betegég után hullik el az állat. Hogyan védekezzünk a beteg­ség ellen? Ne járjunk más sertéstartó udvarában. Ne engedjünk ud­varunkba idegen embert, külö­nösen kóborló, házaló személye két. Az újonnan vásárolt ser­tést a meglévők közé ne en­gedjük, hanem két napon át tartsuk elkülönítve és a meg­betegedését, vagy elhullását azonnal jelentsük a helyi ta­nácsnak és a hatósági állator­vosnak. „Nyers hús mosóvi­zét sohasem öntsük felforralás nélkül se az udvarra, se a moslékba. Idegen helyről szár­mazó moslékot is csak felfor­ralás után szabad megetetni.” Az állattartó kötelessége: azonnal jelenteni a helyi ta­nácsnak és a hatósági állator­vosnak ha sertésén sertéspes­tisre gyanús megbetegedést észlel, ha sertése elhullott vagy azt kényszervágta. A hatóság csak akkor tud a betegség továbbterjedése és az általa okozott népgazdasági ká­rok ellen eredményesen véde­kezni ha az állattartók a be­jelentési kötelezettségüknek idejében eleget tesznek. Aki bejelentését elmulasztja, vagy kényszervágott, illetve el­hullott sertését kóborló szemé­lyeknek adja, kihágást követ el, mivel a betegség terjedését ez­zel elősegíti és a népgazdasá­got súlyosan megkárosítja, Felemelték a mércét István-aknán István-aknának jelenleg hat .szocialista brigádja van, a Szlavek, Bokor, Pavlicsek, Boczka, Takács és Németh csapat. További hatvamkilenc nevezett be a szocialista bri­gád címért íolyó versenybe — az összes föld alatta csapatok száma mintegy száztíz, E néhány kurtácska, ténysze­rű megállapításból is látható, hogy valami nem „passzol“. Mert milyen magas lehetett ott a szocialista brigád elé állított mérce, ahol az összes csapat több mint fele benevezhetett? Alacsonyabb, jóval alacso­nyabb a kelleténél! Nem sztárrendszer Mindezzel az Istvén-aknaiak nak nem mondtunk újat. Ma­guk is rájöttek a hibára, ők is látják, hogy így nem mehet tovább. Ezért hívták össze a múlt héten a kibővített párt­vezetőségi ülést. Itt derült nap fény arra, miért olyan sok a szocialista címet akaró brigá­dok száma« Amikor a szocialista brigá­dokról szóló sajtótudósitások megjelentek, kevés bányász tudta, hogy miről van ponto­san szó. Inkább megérezték az új mozgalom nagyszerűségét, és minden különösebb toboro- zás nélkül tömegesen nevez­tek be. Többségük jó eredmé­nyeket produkált a munkában, de a tanulásban és a közösségi életben már nem tudták tel­jesíteni a megkívánt feltétele­ket. Érthető is, hiszen az akna bányászainak közel háromne­gyede még nem áll az öntudat olyan fokán, hogy rövid idő múlva szocialista emberré vál­jon» öreevek Erzsébet­napja leleten Idős bányászokat és más fog- kozású nyugdíjasokat tinne- Itek szombaton este az Er­bet-telepi József Attila Mű- ődésd Házban, ahol ezen a pon az MSZMP alapszerve- a Hazafias Népfront, a nő* íács és a Vöröskereszt ren­dében elsőízben tartották ;g az öregek napját. \z ünnepeiteket Horváth Já- s nyugdíjas bányaellenőr, a rtalapszervezet titkára udvö- Ite és beszédében kitért azok ra a gazdasági és politikai har­cokra, amelyeket 1890 óta a bányászok vívtak: Az öregek virágcsokorral a kezükben, amelyeket a beszéd­elhangzása előtt vörösnyakken- dős úttörőktől kaptak, akik műsorral is kedveskedtek ne­kik, hallgatták végig a beszé­det. Ezután megvendégelték az ünnepeiteket jó pörkölttel és sörreiL Hát így került sor a kibőví­tett pártvezetőségi ülésre, Na­gyon viharos volt. Sokan még mindig nem tudták belátni az addigi gyakorlat helytelensé­gét. Amikor meghallották, hogy a körülmények gondos számbavétele alapján legfel­jebb tíz olyan brigád fenntar­tása lenne célszerű, amely a szocialista címért küzd — til­takoztak. Úgy vélték, ez új sztárrendszerre fog vezetni. Csak hosszas vita után lehetett őket meggyőzni, hogy szó sincs erről: A régi sztárrendszer egyes embereket emelt ki, ma­gasztalt érdemen felül, s jutta­tott számukra túlzott kedvez­ményeket — itt pedig több, húsz-huszonöt fős kollektívák neveznek be. Ezek a közössé­gek semmivel sem kerülnek előnyösebb helyzetbe, mint a többi — követelni viszont sok­kal többet fognak tőlük. A szó cialista brigád címnek tehát sokkal nagyobb súlya és te­kintélye lesz, mint korábban volt Tanulnak? megismerik egymás családját A szocialista brigádok az akna legfontosabb, úgynevezett „kiemelt“ fejtési és elővájási munkahelyein dolgoznak majd. A szocialista brigádokra bízzák a legújabb gépeket. így az egyikhez kerül majd a „Ramm­gerät" nevű nagyteljesítményű szénjövesztő-gép, amit a napok ban hoztak, egyenesen a Bu­dapesti Ipari Vásárról; Ennek a brigádnak kell bebizonyíta­nia a gép létjogosultságát és azt, hogy a 140 méteres tele­pet gyorsan lehet fejteni vele. Mint mondottuk, a termelés­sel eddig nem volt különösebb hiba István-aiknán. Egyes csa­patok lemaradtak ugyan, a zöm jómunkája révén azonban az akna hónapról-hónapra túl­teljesítette tervét. Az első négy hónapban — Béke-aknával — első volt a pécsi bányakerüle­tek közötti versenyben, és má­jus végére is — igaz, ekkor már csak hó végi hajrával si­került! — többet adtak az elő­írtnál. Az István-aknai szocia­lista brigádoknál — mint a legtöbb üzemben — a tanulás és a kolléktív élet okozza a gondokat. A bányászok többsé­ge szívesen olvas egy-egy szép- irodalmi könyvet, de általános iskolába járni, vagy komo­lyabb szaktanfolyamon részt- venni nem szeret. A munka utáni kölcsönös családlátoga­tások, közös szórakozások pe­dig azért mennek nehezebben, mert a csapatok egy része a legtöbb helyen vidékiekből verbuválódik. Mégis lesz tanulás. (Minden­ki azért nem fél tőle). Legalább két fiatalabb ember minden szocialista brigádból beiratko­zik az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályába. Leg­alább két törekvő vájár vájár­továbbképző tanfolyamon vesz részt. Igaz, hogy ez csak négy ember és nem sok a húszegy­néhányból, de már ez is ered­mény, hiszen eddig ennyi sem volt; A szakszervezet és üzemve­zetőség az idén háromszázöt­ven példás dolgozót egynapos abaligeti, illetve balatoni ki­rándulással jutalmaz meg. Kö­zöttük 150 nős ember lesz, akik magukkal hozzák feleségüket is. (Az asszonyok utazási költ­ségeit is az üzem fizeti.). A szocialista brigádok városon és vidéken élő tagjai ilymódon megismerik egymás „család­ját“. Igaz, hogy nagyon rövid ideig tart ez az ismeretség, de ez is több lesz a semminél, hi­szen eddig még azt sem tudták mindegyikről, hogy nős, illetve legényember-e. Ha ez megva­lósul, majd kitalálnak valamit, hogyan lehetne bővíteni a csa­ládok közötti kapcsolatot. így, lépésről-lépésre akarják az István-aknaiak megközelí­teni a célt. Ez a szívós apró­munka nem olyan látványos, de hogy így a helyes — senki előtt sem lehet kétséges. Bf, £. Egészségügyi tanfolyam az élelmiszerinari üzemek vezetőinek E héten két napra benépe­sedett a Pannónia Sörgyár kultúrterme, ahal a KÖJÁLL orvosai vetitettképes elő­adásokat tartottak az élel­miszeripari üzemeik igazga­tói, főmérnökei, főkönyvelői és műszaki vezetői számára. Az előadások annak az egy­éves tanfolyamnak a kereté­ben hangzottak el, melynek elvégzését kötelezővé tette az élelmiszeripari miniszter, a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok vezetői számára. A. VÁROSRÉSZ OTTHONA A Pécs-Vasasra kanyargó övesút mellett tábla figyel- tieztet, hogy nem falu követ­kezik, hanem városrész, Pécs egkeíetibb városrészét azon- lan vagy tíz kilométer választ- a el a város szívétől, s már sak azért is érdekes a kérdés: niiyen kulturális élet folyik tt. vajon nem marad-e el a ráros belterületén tapasztalha- ó színes, eleven kulturális te­vékenység mögött? És bár vá- osrész, féligmeddig mégiscsak álu, ha a dolgozók többsége lányába és a városi üzemek- >e jár is dolgozni, termelőszö­vetkezet is működik itt. Ezért íz is kérdés, nem hagy-e alább lyáron a művelődési munka így mint sok faluban tapsz- aLhatjuk. Jubiláló zenekarok A művelődési házban nagy lagyománya van az élénk ze- íei életnek. Mióta Wezzl bá- si harmincöt esztendeje meg- ilakitotta az első fúvós zene- sart* Vasason mindig saját senekar játszott a fontosabb innepeken, műsoros esteken. Tizenöt esztendővel ezelőtt, a 'elszabadulás után a fúvós mel lett vonós zenekar is megala­kult, s vasasiak most tizenhat­tagú szimfonikus zenekarral iicsekedhetnek. Valóban di­csekedhetnek, mert zenekaruk szép sikert ért el az idei ifjú­sági kulturális seregszemle ke­rületi versenyében. Most mindkét zenekar jubi­leumát készülnek megünnepel­ni. A nyárra tervezik az ün­nepséget. Hogy pontosan me­lyik napra, az még vitás, mert a vasasiak ezt a jubileumot nagyszabású hangversennyel szeretnék emlékezetessé tenni, s ehhez a pécsi művészek segít­ségét is kérik. Valószínű, hogy ez a segítség nem marad el, s a vasasi zenekedvelőknek nagy élményben lesz részük a ju­bileum alkalmával. A helybe­liek mindenesetre erősen ké­szülnek. Repertoárjukat, amely már most sem nevezhető sze­gényesnek, hiszen többek kö­zött Bartók, Kacsóh Pongrác, Csajkovszkij szerzeményeit is rendszeresen játsszák, most még új számokkal is bővítik. A zenekar tagjai büszkék arra, hogy már a Mecsek együttessel is szerepeltek kö­zös műsorban, a bólyi ME- DOSZ énekkarral pedig úgy rendeztek közös műsort, hogy egyszer a bólyiak mentek el Vasasra, egyszer pedig a vasa­siak Bólyra. Ezeknek a közös műsoroknak a szervezését is folytatják. A zenészek tovább­képzése nyáron is folyik, nem­csak próbálnak, hanem Huba karmester zeneelméleti előadá­sokat is tart, s próbák előtt művész mikrolemezeket hall­gatnak. amelyeket e célból szereztek be: Kirándulnál! a latosok A művelődési házban foto- szakkör is működik. Mióta megalakult, egyre többen csat­lakoztak: Jelenleg tizenhatan­vannak. Nemrég jelentkezett a bánya üzemvezetője és több mérnöke is, akik szeretik a fényképezést és a fotókör eredményes működése idevon­zotta őket. Rövid működése folyamán már két kiállítást rendezett a fotoszakkör. Egy év alatt nyolcezer forintot köl­tött a művelődési ház vezető­sége a szakkör munkájára. A fotosok minden héten ösz- szegyülnek továbbképzésre, a hét többi estjén folyik a gya­korlati munka. Természetes, hogy számukra nem jelent szü­netet a nyár, sőt most jött el igazán az ő idejük. Azt terve­zik, hogy a nyár folyamán csoportosan indulnak témake­reső kirándulásra. Annyi bizo­nyos, hogy a Mecsek vadregé­nyes tájain könnyen találnak megörökítésre méltó témát, de ha sikerül, messzebbre is elkalandoznak. Menüin! a művelődési ház A művelődési ház épülete kívülről is, belülről is, megle­hetősen sivár képet nyújt. A valamikori aknagépházat nem kulturális célokra építették. Bútorait is ugyancsak megrág­ta az idők vasfoga, nem szól­va arról, hogy korszerűségüket régesrégen elvesztettek. A téli nagy forgalom után. amikoris kivétel nélkül minden este tele voltak a jólfűtött szobák a nyáron valamivel kisebb lesz a zsúfoltság, s a művelődési ház vezetői ezt az alkalmat arra használják fel, hogr csi­nosítják házukat, felújítják be­rendezését. Kis tamás Gyula elvtárs, a művelődési ház igazgatója^ úgy „maguk között” elárulja, hogy tizenegyezer forintjuk van bútorvásárlásra és ebből szép klubszobát fognak beren­dezni. Terveik azonban ennél messzebbre is mennek, a mű­velődési ház környékét is meg akarják szépíteni. Mindenek­előtt kerítést építenek, rend­behozzák az udvart, majd sor kerül a több évvel ezelőtt el­hanyagolt és lebontott szabad­téri színpad újbóli felépítésére is, hogy a nyári rendezvénye­ket jó időben ott tartsák meg. A művelődési munka tehát nyáron sem szünetel Vasason. Csak kis részét sorolhatnám fel a terveknek, de ebből is vilá­gos. hogy ebben a Pécs bel­városától meglehetősen elszi­getelt városrészben olyan mun­ka folyik, amelyet nem kell szégyellnie a városnak. A mű­velődési ház itt valóban az egész városrész dolgozóinak otthona. A szakkörök, a kultú­rált szórakozási lehetőségek, televíziós müsorc* és ismeret- terjesztő előadások, tanfolya­mok és a minden évben gya­rapodó könyvek ide vonzzák a dolgozókat, aki egyszer beleke­rült abba az izgalmas, érdekes, hasznos és szórakoztató életbe, amely a művelődési házat az év minden szakában jellemzi, nem tud, de nem is akar töb­bé attól megszabadulni. Közösség — munka — magánélet A mindjobban kibontakozó szocialista munkabrigád- ^ mozgalomban sokan csak a szocialista munkaverseny- nék egy bonyolultabb, jobban megszervezett, magasabb ti- pusú formáját látják. A valóságban a szocialista brigádok tagjai ennél sokkal többre vállalkoztak. A megtisztelő címért folyó munka során egymást tanítják meg a kollektíva ere­jével szocialista módon élni és dolgozni. Életerős, nagyjelen­tőségű és nagyjövőjű mozgalom ez. Kifejezésre juttatja azt a fejlődést, amely a felszabadulás óta eltelt tizenöt év alatt a magyar dolgozók tudatában, érzésvilágában, munkához és egymáshoz való viszonyában végbement. A szocialista bri­gádmozgalom jelentősége az, hogy kibontakoztatja az új tí­pusú szocialista embert, aki minden tettével, egész lényé­vel a közösség javán, hazája felvirágzásán munkálkodik. Olyan embereket nevel, akik nem húznak válaszfalat az egyéni és a társadalmi érdek között, nem választják ketté munkájukat és magánéletüket. Igen gyakran találkozni még ilyen fajta nézetekkel: — Az üzemben teljesítem kötelességemet, kinek mi gondja rá, hogy otthon, a magánéletemben mit csinálok. — Az ilyen érvelések persze csak látszatigazságot tartalmaz- nak. A magánélet és a munka között igen szoros kapcsolat van, mindegyik befolyásolja a másikat. Hogyan végezhet például huzamosán jó munkát, hogyan fejlődhet az a mun­kás, aki munkaideje leteltével az égvilágon semmi gondot nem fordít szakmai képzésére, tanulásra, műveltsége gyara­pítására? Az ilyen ember elöbb-utóbb zsákutcába jut, mert a régebben tanult ismeretei — még a feltételezhető nagy gyakorlati tapasztalatok ellenére is — mindinkább kevés­nek bizonyulnak. A technika rohamosan fejlődik, évről évre óriási erőfeszítéseket teszünlk az üzemek korszerűsítésére, technikai színvonalának emelésére, a különböző termelési folyamatok gépesítésére, vagy akár automatizálására. Aki ismeri a bányászat háború előtti technológiai színvonalát, az könnyen igazolhatja a fenti megállapítások jogosságát. Van aztán ennek a dolognak még egy oldala is. A múlt rendszer — mint ismeretes — éppen a társadalom legprog­resszívebb osztályát, a munkásoíkat zárta el leginkább a mű­veltségtől. Ezerszám ismerünk megyénkben is olyan becsü­letes, szakmájához nagyszerűen értő munkásokat, akik a múlt rendszerben még az elemi iskola hat osztályát sem tudták elvégezni. Ahhoz pedig, hogy a korszerű gépek 'keze­lését, szerelését, az új technológiai eljárás alkalmazását el­sajátítsa valaki, ma már igen sokszor a nyolc általános is­kola által nyújtott ismeretek — sem elegendőek. Az általá­nos műveltség hiányai tehát a szakmai fejlődés gátjává vál­hatnak. Az a dolgozó sem vallhatja magát szocialista ember­nek, aki ugyan jól dolgozik, de közömbös a munkásosztály, a szocialista haza közügyéi iránt, „nem politizál’’, közöm­bösen hagyja a legégetőbb vagy belpolitikai esemény is« A politikai tájékozottság megszerzése tehát szintén alap­vető kötelesség. A „szocialista módon dolgozni” fogalma ma már többé-kevésbé tisztán áll a dolgozók előtt — a „szocialista módon élni” fogalma viszont annál kevésbé. Ahány ember, annyiféleképpen értelmezi. Nem arról van szó, hogy a szo­cialista magánélet jelenleg általánosított normái túl ala­csonyak lennének. Az általánosan elfogadott mérce már most is eléggé magas. A szocialista ember, a szocialista magatartás fogalmát, máris úgy tekintik a mi társadalmunk­ban, mint a legjobb emberi tulajdonságok megtestesülései a csúcs — amelyre dolgozóink legtöbbje szeretne, vagy szí­vós akarattal fel is akarja tornászni magát. Ugyanakkor persze azt is látnunk kelli hogy a szocia­lista módon élés egyáltalán nem jelenthet valamiféle rosszul értelmezett puritánizmust, szerzetesi önmegtartóztatást vagy éppenséggel önsanyargatást. A szocialista rendszer célja ép­pen az, hogy bőségben, boldogságban, megelégedetten élhes­senek az emberek. Hogyan éljen tehát a szocialista emberi a szocialista brigád tagja? Pontos recept erre nincs. Nincs és nem is lehet olyan előírást adni, amely pontosan meghatározza, hogy a szénbányász ideje hány százalékát fordítsa társadalmi mun­kára, tanulásra, közösségi életre, családja számára stb. Nincs és nem is lehet olyan szabály, amely kimondja, hogy például egy szocialista brigádtag hány pohár bort fogyaszt­hat el, milyen közel és mit táncolhat kolleganőjével vagy éppenséggel hány filléres alapon ultizhat, és ha már ultizik, akkor csak otthon kártyázhat-e vagy egy kisvendéglőben is. Arra sincs recept, hogy háztartását gépesítse vagy motort, autót vegyen a megtakarított pénzéből, esetleg választéko­sabb öltözködésre költse a pénzét, anélkül, hogy az „elpol- gáriasodás” vádját rásüthessék. És egyáltalán polgári-e aZi hogy valaki jól vasalt ruhában, divatos cipőben jár dolgozni, hogy ápolt, gondozott megjelenésű? Első olvasásra talán erőltetettnek hatnak e példák. A valóságban azonban lép- ten-nyomon ilyen konkrét fogalmazásban jelentkeznek. Sókan vannak még, akik szűkkeblű szektariánizmusból helytelen gyakorlatot, nézeteket alakítanak ki ezekkel kap­csolatban, túlzott követelményeket állítanak a szocialista brigádok elé. A szocialista brigád cím elnyerésének felté­telei megállapításánál nem eshetünk kispolgári radikaliz­musba, nem túlozhatjuk el a brigádok elé állított követel­ményeket. Ha tehát egy brigádtagtól azt kérjük, hogy tu­dását gyarapítsa, vegyen részt a kollektív szóralkozásban, vállaljon társadalmi munkát stb. az semmiképpen sem jelentheti azt, hogy most már mindig és mindenütt munka­helyének problémáival foglalkozzék, minden szabadidejét a tanulásra, a kollektív rendezvények látogatására fordítja. Ennék megfordított ja is helytelen lenne. Nagyon sokan azt képzelik ugyanis, hogy termelőmunkában való helytállás vagy esetleg havonta egy-egy kollektív mozilátogatás vagy éppenséggel az újság rendszeres elolvasásával már eleget t* tettek minden vállalt kötelezettségűknek, A realitás valahol a két véglet között vám, —* de ismétel­ten hangsúlyozni kell, hogy biztos receptet adni nem lehet. Minden ember más — a körülmények is mások — úgy kell kialakítani a szocialista brigádok életformáját, hogy az a brigádok társadalmi — de otthoni, családi helyzetét, tekin­télyét, becsületét is erősítse. Mindig az egész embert kell néznünk és arra kell törekednünSk, hogy benne a legjobb, legnemesebb tulajdonságokat fejlesszük, a maga, családja és embertársai javára. Ez a szocialista brigádmozgalom legfőbb célja. Ezt Ikell türelmes szervező, nevelömunkával, a szocia­lista brigádokkal való fokozott törődéssel folyamatosan ki­alakítani. VASVARI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents