Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09-01 / 135. szám

1960. JŰNIUS 9. NAPLÖ 5 'Az NDK poe­laigazgatósága nemrég bélyeg­sorozatot adott ki a koncentrá­ciós táborok­ban meggyilkolt antifasiszták emlékére. A sorozat most újabb bélyegekkel bővül: az új bélyegek a sachsenhauseni koncentrációs táborban megölt antifasiszták emlékeit hirdeti. * A Szovjetunió építészeti akadé­miája központi tudományos Inté­zetében a gabona tárolására új­szerű léggömböt készítettek, ame­lyet különleges ventillátor és szál­lítószalag segítségével igen rövid idő alatt megtöltenek levegővel és gabonával. A „leifújható mag­tárakat szűzföldi gabona ideiglenes ftSA^yviuaBót régibb játékát játssza egymás­sal”. Százával érkez­tek a befizetések, melyeknek elle­nében a meg­adott címre a vendéglős hat képet kül­dött, melyeken tetőtől talpig fel­öltözött pár — sakkozik egymással. Néhány levél azonban a rendőrség kezébe is került és az ügyet ki­vizsgálták. A vendéglős azzal vé­dekezett, hogy tréfa volt az egész, ő maga csodálkozott legjobban, amikor ömlött hozzá a pénz. A rendőrség megállpította, hogy a vendéglős nem követett el bűn- cselekményt, viszont a címzettek f tárolására készítették. A léggömb­magtár 22 méter átmérőjű és 500 tonna gabona fér bele. A burko­latot műgumival átitatott és alu- miniumporral behintett pamut­szövetből készítették. A léggömb súlya összehajtogatva mindössze 400 kilogramm. * Miközben a torontói városi hatóságok azt a súlyos prob­lémát tárgyalták, hogy Toron­tónak melyik utcáját nevezzék el a Kanadába költöző Gina Lollobrigidáról, New York már megelőzte őket. New Yor'k egyik külvárosában ugyanis nemrég Gina körútnak nevez­ték el az egyik utcát. * Egy angol vendéglős kétezer ember címére a következő szövegű levelet küldte: „Harminc silling beküldése ellenében hat levelező­lapból álló képsorozatot küldünk önnek. A képeken egy férfi és egy nő a kereveten a világ leg­.'‘g> lajstromából kiindulva felfedezett egy olyan bűnszövetkezetet, amely valóban obszcén képeket terjesz­tett az országban. * A KLM holland légitársaság stewardessei ezentúl nem vi­selhetnek sem copfot, sem ló­fark frizurát. A légitársaság július 1-től kezdődően olyan rend eletet hozott, melynek ér­I 4» telmében a társaságnál alkal­mazott stewardessek hat „el­fogadott” hajviselt között vá­laszthatnak és sem copffal, sem lófarok frizurával nem teljesíthetnek szolgálatot a tár­saság gépein. * Az olasz rendőrség közlése sze­rint 1959-ben 524 gyilkosságot kö­vettek el az országban. Ebből 144, vagyis minden negyedik eset Szi­cília szigetén történt. ./llejtzf'shj fa olláqiiézet LEHET V. D. K. L. vagy éppen Mindegy, hogy mi a neve, mindegy, hogy hol lakik. Él. Van. Dolgozik, örül, né­ha bánat éri, de legfőképpen töpreng Ha a gondolatai közé néz valaki: elszömyed. Kétség- beesett kiútkeresés egy tart­hatatlan, világnézeti kettős­ségből. Napról napra őrlődik — mert szándékaiban okvet­lenül becsületes — őrli az anyag, amivel dolgozik, a keze nyomán kihulló anyagi igaz­ság, és őrli mindaz, amit évti­zedek alatt szokásban a szülői háztól, a környezettől „rendít­hetetlen igazságként” magába szívott. Napközben és sokszor késő éjszakáig a lombikok, kém­csövek fölött görnyed. Szán­dékai még nem határozottak, de becsületesek. Nem szilárd bizonyos dolgokban, amelyek a mi társadalmunkhoz kötik. Azzal tér ki, hogy ő elsősor­ban szakember. Az ellenforra­dalom alatt még az ablakon se nézett ki, 8 ma már nehéz lenne illusztrálni akkori gon­dolatait, de amikor a szovjet csapatok november elején a varosba érkeztek — rámosoly- gott a kommunistákra. A MUNKAHELYÉN a róla alkotott vélemények megosz­lanak. Van, aki szereti, rajong szakmai tudásáért. Van, aki mogorva és összeférhetetlen embernek tartja. Mások bámu­lattal nyilatkoznak műveltsé­géről, viszont olyan is akad, aki nyiltan rámondja, hogy re­akciós. De elég kevesen lát­ják benne a világnézetében ta­nácstalan, töprengő embert. Mérnök. Nem is régi, nem is új. A háborús évek alatt sze­rezte a diplomát. Politizálni alig akadt ideje. Az egyetemi évék alatt alaposan megdolgo­zott az eminens tanuló címért, utána szinte elveszett a mun­kában, mert szereti azt, amit csinál. A világnézetet először ott­honról hozta. A józanság érvei irányították a mérnöki pályá­ra, és a tanuló évek, a szülői ház, a felszabadulás előtti kor­szak hamis, misztikus világ­nézetétől képtelen megválni. Azt hiszem, több ez,' mint puszta egyéni töprengés. Igaz, hogy a szocializmust nekünk kell felépíteni. Együtt, kommunistáknak és pártonkí- vülieknek, de nem ilyen egy­szerű ez a dolog. Ez a közös út és ez a körülmény nem je­lentheti azt, hogy a ml társa­dalmunkban mindig és mindig lesznek útitársak, mindig lesz­nek olyan, viszonylag jelentős rétegek, akiket a becsület vagy csupán a jóérzés, a jólét kap­Megkerültek a jegyek Nemrégiben levél érkezett a Dunántúli Napló Szerkesztő- Bégébe, melyben arról panasz­kodott Huri Ferenc, a 26-os AKÖV jegyvizsgálója, hogy táskáját elvesztette, s benne több száz forint értékű jegyek is voltak. A Dunántúli Napló­ban megjelent ez. Most ismét írt nekünk Huri Ferenc, mely ben köszönetét mond azért, mert a közölt cikk alapján visszajuttatták táskáját. — Jegyeimet a bólyi bölcső­de előszobájának fali fogasán találta meg a személyzet, — írja levelében Huri Ferenc. — Az újságcikk alapján megvizs Amikor a leves többe kerül9 mint a hús! A Pécsi Kertészeti Vállalat egyik dolgozóját kártérítésre kötelezte, mert a vállalat ál­tal október végén szállított ró­zsákat kiselejtezte. A rózsákat értékesíteni fagyott szirmaik miatt nem lehetett. A dolgozó, jogorvoslati lehetőséggel élve a vállalati egyeztető bizottság­hoz fordult és kérte a 135 Ft gálták tartalmát és értesítették i kártérítés törlését. A VEB vállalatomat, Köszönöm nekik, I megvizsgálta a panaszt és a Fejlődő mezőgazdaságunk egyre több szakembert kíván r Jó a szakmunkásképzés a Görösgali Állami Gazdaságban Szocialista mezőgazdaságunk csak akkor fog tudni verse­nyezni más államok mezőgaz­daságával, ha a terményeket a jelenleginél kisebb önköltségi áron állítja elő. Ez a gondolat vezette az elmúlt esztendőben a Földművelésügyi Minisztériu mot, amikor létrehozták az úgy nevezett háromszor öthónapos szakiskolát. A Görösgali Állami Gazda­ságban tizenöten jelentkeztek a mezőgazdasági szakiskolára: nyolcán baromfitenyésztőnek, ketten tejgazdasági szakra, ketten méhésznek, ketten gyü­mölcs és kertészeti szakra. Az első öthónapos elméleti képzé­sen jó eredménnyel végeztek a görösgali fiatalok. Az év hét hónapját természetesen az ál­lami gazdaságban töltik fizikai munkában. Havi átlagkerese­tük 1100—1300 forint. Ezt az összeget azokra a hónapokra is megkapják, amikor elméleti kiképzésen vesznek részt. Ezen kívül az állami gazdaság fede­zi az összes tanszereket és az ezzel kapcsolatos kiadásokat. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy jelentős áldozatvállalás ez az állami gazdaság részéről. De mint az állami gazdaság vezetői is elmondották, a szak­iskoláról visszatért fiatalok viszonya egészen más a mun­kához, mint a korábbiakban. A gazdasági változást nem követte nyomon mindenütt az emberek gondolkodásának a megváltozása. A fejőgulyás ma Is úgy dolgozik, mint azelőtt a tőkés nagybirtokosnak. Olyan szakmunkásokra van szüksége a gazdaságnak, akik tudják, hogy mit, miért csinálnak. — Az apám is jól megcsinálta ezt vagy azt a munkát, s azt én is meg tudom csinálni — mond­ják sokan. Arról persze meg­feledkeznek. hogy a technika fejlődése mind több ismerete­ket kíván az egyénektől is Valóban lehet, hogy az apáim jól megcsináltak bizonyos dol­gokat, de ez is inkább ösztö­nös volt, mint tudatos. Elbeszélgettünk a gazdaság egyik szakiskolás tanulójával, Tamás Margittal, aki a barom­fitelepen dolgozik. Több mint ötezer baromfit látnak el hat társával együtt. Havi keresete 1450 forint. A szakiskolában tanult ismereteket már most jól tudja hasznosítani itt a te­lepen, s látja, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás mennyivel eredményesebb. Van itt a gaz daságban másfélezer jérce, amelyek 110 napos korukban már elkezdték a tojást Ilyen eredményt egyéni gazdának szinte lehetetlen elérni. Most az új beiskolázás al­kalmával a gazdaság szempont jának megfelelően ismét két gyümölcstermesztő, négy szán­tóföldi növénytermesztő, há­rom szarvasmarhatenyósztö és egy sertéstenyésztő fiatalt kül­denek szakiskolába. kártérítést 90 Ft-ra csökken­tette. A dolgozó a területi egyez­tető bizottsághoz fordult. A TEB mentesítette a dolgozót kártérítési kötelezettsége alól, mert a rózsák értékesitése egészen kismértékben volt le­hetséges. Ekkor a vállalat nem nyugodott a határozatba és a járásbírósághoz fordult. A já­rásbíróság elmarasztalta a vál­lalatot és a keresetet elutasí­totta. ám a vállalat a megyei bíróságig vitte az ügyet. A megyei bíróság végérvényesen elutasította a vállalat kerese­tét és megállapította: a dolgozó gondatlansága kisebb, mint a vállalaté volt. Felvetődik a kérdés, érde­mes volt-e ilyen ügyben a vál­lalatnak kardoskodnia, ami­kor igaza sem volt. A 90 forin­tért a TEB 5 tagját kb. egy óra hosszat foglalta le az ügy, a járásbíróságon 3 személyt, a megyénél 3-at. Az adminisztrá­ciót, tárgyaláselőkészítést nem is számítva megállapíthatjuk: a népgazdaságot sokkal na­gyobb kár érte a felesleges huzavonával, mint amennyit a vállalat kártérítési határo­zatában kimutatott. Megérde­melnék az ügyben ludas vál­lalati személyek, hogy az oko­zott kár erejéig kártérítésre kötelezzék őket. Kaposi János a TEB elnöke Barátság forrás // // A Mecsek legszebb vidékei közé tartozik a Páfrányos. So­kan nem is tudják, hogy e völgynek és az ott épült forrás­nak milyen jelentősége van a pécsi munkásmozgalom törté­netében. A pécsi idősebb mun­kások sokat tudnak a Barát­ság forrás történetéről mesél­ni. Hogyan épült fel, miért építették? Talán úgy kezdődött, hogy kirándultak oda és alkalmas helynek vélték a völgyet meg­beszélések, kisebb gyűlések megtartására. Lehet, hogy csak csupán a szabad természet utá­ni vágyból keresték fel a mun­kások vasárnaponként. Ezt ma már senki sem tudja. Tény az, hogy a harmincas években már rendszeresen oda jártak a baloldali szociáldemokraták és a kommunisták. A Páfrányos- ban felállított őrök pedig vi­gyáztak, hogy avatatlan ne hallhassa beszédjüket. Hiába figyelték messziről, bokrok mö­gé bújva a turistáknak álcázott rendőrspiclik a kis csoportot, mely a forrásnál gyülekezett Nem állapíthatták meg, hogy ott a Csehszlovákiából, Szov­jetunióból illegálisan kapott folyóiratokat, könyveket olvas­sák, tanulják. Még a házkuta­tások is hiábavalónak bizonyul tak amit ezeknél az elvtársdk- nál tartottak egy-egy ilyen ki­rándulás után. Mindenesetre a szép vidék nagyon megfe­lelt a „kirándulások“ céljaira. 1933-ban elhatározták, hogy emléket állítanak itt. Forrást építenek. Kinek jutott eszébe ez a gondolat azt nem tudjuk ma már, de az elhatározást tett követte. A forrást megépítet­ték. Igen, felépült, de hogyan? Sem pénz, sem építőanyag nem volt. Szinte fillérenként adták össze a munkások az anyag árát. A követ maguk bányász­ták ki vasárnaponként a hegy­oldalból. Sok kellett ebből is, mert a sok kisforrás vizét apró csatornákba akarták egyesíte­ni, hogy bővizű legyen. Csak vasárnaponként dol­gozhatták. A szerszámdkat úgy vitték ki minden alkalommal. Hátizsákokban, apránként Uci- hordtak mindent, amire szük­ségük volt. Csak az tudja meg­mondani milyen sok verejték­be került mire fél év alatt felépült a forrás, aki ott volt az építők között. De elkészült. Még vasajtót is szerezték rá. Nem lenne teljes a leírás, ha azt nem említenénk meg, hogy mindezt a rendőrség és a jobb­oldali szociáldemokraták ahol csak tudták, gáncsolták. Széj­jelszórták a kinthagyott és még fel nem használt anyagot. Meg­próbálták visszatartani az oda- igyékvő elvtársakat és állan­dóan figyelték munkájukat. Megszaporodtak a házkutatá­sok azoknál, akik az építke­zésnél segítettek, sőt több eset­ben el is vitt a rendőrség egy- egy elvtársat kihallgatásra. A Barátság forrás mégis fel­épült. Bár neve nem lehetett „Szabadság forrás", mégis a pécsi munkások szabadságvá­gyát hirdette. Hiába rongálták meg, az elvtársak újra megja­vították és a felszabadulásig eljártak oda, azután is. A Ba­rátság forrás ma is áll. Páf- rányosban és megérdemelné, hogy emléktáblát helyezzenek el ott. HILLEBRAND csői hozzánk. Mert ehhez a munkához hit is kell, nemcsak becsület. Egyfajta, egész em­beri hit, amelyet nem lehet megosztani az iskolai kated­rán, a laboratóriumban, sehol ebben az országban. Valóban nem egyszerű do­log. Nem könnyű kiszórni min­dent. ami a marxista világ­nézettől idegen, de hát ezt előbb-utóbb mégiscsak meg keli »enni mindenkinek — ön­maga által késztetett parancs­ra, mert vannak összeegyeztet­hetetlen dolgok. Vajon összefügghet-e az em­beri józansággal, ha például egy orvos — tegyük fel — idealista világnézetet vall? Hiszen ő gyógyítja a betege­ket, az ő tudása és a vegyé­szek gyógyszerei mentik meg ezer és ezer beteg életét. Ter­mészetfeletti erő gyógyítaná a betegeket? Akkor minek az orvos? Lehet, hogy leegysze­rűsített bizonyítás, de kézen­fekvő, amellyel az orvos min­dennap találkozik. MAGYARÄZHATÖ-E pél­dául egyes biológia-szakos ta­nárok idealista világnézete? Talán mindenkinél jobban kell tudniok, hogy a létezés kézzel­fogható anyagi valóság. Egy esztendeje az egyik biológiai kongresszuson mér bejelentet­ték, hogy a természettudo­mány felfedezett egy olyan jelenséget, miszerint, ha bizo­nyos vírusokat kiszárítanak, kristályos szerkezeti felépíté­sük az atomok és molekulák tekintetében ugyanolyan lesz, mint az ásványoké. S ha eze­ket a vírusokat ismét feleleve­nítik, ismét vírusok lesznek, táplálkoznak és szaporodnak. Ez már bizonyos fokig az élet teremtésének kategóriájába tartozik. Ma ezer és ezer gyakorlati példa szól a materialista világ­nézet mellett. Például az űr­rakéták. Az ember, aki először eszméit, gondolatait szabadí­totta fel a vallásos misztikum kötelékei alól, ma már eljutott a világűrbe. Oda, amelyet még néhány évtizeddel ezelőtt is az emberek milliói egyszerűen csak mennyországnak, a „föl­döntúli” erő birodalmának hit­tek. Az élet naponta nyújt bi­zonyítékokat a materialista vi­lágnézet egyedüli igazságára. S ezeket a bizonyítékokat nem észrevenni — ellentmond az emberi józanságnak. A TÁRSADALOM számára nem közömbös, hogy kikből hiányzik a materialista világ­nézet. Igaz, vannak a mi tár­sadalmunkban olyan posztok, amelyek nem elsősorban köve­telik — de feltétlenül követe­lik — az eszmei tisztaságot. Élhet-e, dolgozihat-e pl. tudós, p>edagógus. orvos, mérnök és más, fontos poszton dolgozó értelmiség világnézeti kétsé­gek között? Semmiesetre sem, S vajon az közömbös-e, hogy maga az ember, aki ilyen fon­tos őrhelyen áll, önmagával és két világnézettel vívódik? Kö­zömbös-e, hogy az ilyen értel­miségi esetleg éppen emiatt érzi magát kívülállónak, elvi tisztázatlanság gyötrt és csak mindennapi munkája után vár a társadalomtól elismerést? A szív, a hit az nem fontos? Hogy maradéktalanul önma­gáénak érezze azt, amit csinál, ami ebben az országban törté­nik? — Ott kezdődik a magunk­fajta ember kínlódása —* mondta mérnök Ismerősöm —, amikor arra gondol, hogy az anyag munka közben kineveti a misztikumot, és mégis a misztikumnak olyan erős gyö­kerei vannak az emberben .,, Igaz, erre ugyan nincs olyan recept, amitől az önmagában két világnézettel harcoló értel­miségi egycsapásra meggyó­gyul. De gyógyulni lehet és kell. Fontos ez a betegnek és orvosnak egyaránt. A PÄRT NEM TÉTLEN. Se­gítőkészséggel, figyelemmel kíséri az értelmiség ideológiai fejlődését, de a beteg számára nem fontos az egészség? Ha „máról holnapra” recept nincs is, de van kiút. S ezen az úton minden „útitárs” értelmiség­nek előbb-utóbb el kell in­dulni. Nem akarok én most kom­mentálni, új formákat találni a világnézeti harcra, mert je­lenlegi harci formáink egyelő^ re jók. De azért az „útitárs” értelmiségiek lelkiismeretét és józanságát csak szeretném fel­ébreszteni. Akár mindennap«, anyagi igazságot kiáltó mun­kájukkal, vagy akár azzal is, hogy mennyivel nagyszerűbb, ha az ember nemcsak fontos, p>éldás munkája után várja a társadalom elismerését, de azért is, mert bennevalónak érzi magát a munkások álla­mában. AZ ÖNMAGÁVAL, elvi tisz­tázatlanságaival vívódó értel­miségi számára — ha nincs is recept —, a legjobb út, ha meghittebb, őszintébb légkört teremt maga körül. Keresi a megoldást a világnézeti bo­nyodalmakra. Nem lehet olyan kommunista, aki a meghitt, őszinte légikör elől — segítés, baráti kéz helyett elzárkózás­sal válaszolna. S azt hiszem, hogy az önmagukban töprengő értelmiségiek eddig ezt a lég­kört mulasztották el megte­remteni. Pedig gyógyítani csak akkor lehet, ha a beteg be­vallja, hogy ml fáj. S gyógyul­ni is így lehet, mert gyógyulni nemcsak lehet, de kell is, Előbb-utóbb. Thlery Árpád. Munkára fel... ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT ADTAK AT A JANUS PANNONIUS LEÁNYGIMNÁZIUMBAN A NY ARI ÖNKÉN­TES ÉPÍTŐTÁBORBA INDULÓKNAK A MEGBÍZÓ­LEVELEKET Szerdán délután három óra­kor a Janus Pannonius Leány- gimnáziumban az iskola KISZ- szervezetének vezetősége ün­nepélyes keretek között adta át a nyári önkéntes építőtábor­ba jelentkezett 66 tanulónak a megbízólevelet. Az iskola tanu­lói június 10. és 23-a között két hetet töltenek a Balatonújhe- lyl Állami Gazdaságban és ott gyümölcsöt, illetve zöldséget fognak szedni. A munkaidő naponta reggel 6 órától 12 órá­ig tart, utána délután szabad foglalkozás lesz. Bőven lesz lehetőségük a lányoknak sport, kulturális é6 egyéb szórakozás­ra. Na és természetesen für­désre a Balaton hús hullámai­ban. A jelentkezések jóval meg­haladták azt a lehetőséget, amennyien elmehettek a tábor ba. összesen több mint kilenc- venen jelentkeztek, de csak 66 leány mehet. Elsősorban azok mennek, akik a tanulmányi és az általános magatartásuk te­rületén jó eredményeket ér­tek el. Minden tanulónak szü­lői beleegyezést és orvosi iga­zolást kellett bemutatni, csak azok mehetnek, akik már be­töltötték a 15. évüket. A vígkedvű diáklányok nagy örömmel készülnek a nyári ön­kéntes építőtáborba. Van aki már tavaly is volt és most is szívesen megy, mint piéldául Szelecsényi Judit és Dulánszky Mária a IV/a. osztály tanulói, de természetesen igen nagy vá­rakozással tekint a nyári mun­kák elé és nagyon várja már az indulást Der géz Zsuzsa IL osztályos tanuló, aki megígér­te, hogy majd a Balaton mel­lől tájékoztatja lapuinkat éle­tükről, munkájukról. Most megy először nyári táborba Dancsó Katalin I/c., Moór An na I/d., Füvesi Margit III/c. osztályos tanulók, és még so­kan mások. Legtöbben a IV/a, és a III/c. ósztályból jelentkez­tek és mennek a táborba. A lányokkal együtt megy az is­kola két tanárnője is, Szabó Éva és Bérces Éva. Jó munkát és kellemes szó­rakozást kívánunk a Janus Pannonius Leánygimnázium diáklányainak a nyári önkén­tes építőtáborban; <g-i>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents