Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-24-01 / 148. szám
tm. június u. NAPLŐ s haza Libaikáim!“ Itt van hát a vakáció, amit még az sem ronthat el, hogy az idea nyár valamivel fukarabb az elődeinél. Megkezdődött tehát a gyerekek számára a szeptemberig tartó ezerfelvonásos tarka műsor, amibe beleszólhat ugyan jégeső, zivatar, de csak időre, órára ragadhatja el tőlük az egész évben megdolgozott kiérdemelt jusst, a gondtalan játékok szezonját, Kiss Gyuszt «Int« orvossz Ariiba megy a klinikán. Már önállóan kontrollálja betegtársai állapotát, persze csak Illegálisan, amikor nincs a közelben orvos, ápolOnO. Szinte lelkendezve mesélnek arról a nagy meglepetésről, amely Laci orvosát fogadta, amikor végre viszontláthatta kis betegét Lacika is igen jól időzített, mert csak akkor szólalt meg, amikor a pártfogója íöléje hajolt. — Papa... papa .;; papa .;. így köszönte meg Lacika a sok fáradtságot, aminél viszont szebb köszönetét aligha kapnak orvosok. Mégsem lenne egész a történet ha kihagynánk belőle a nővérek áldozatos munkáját, hozzájárulását ahhoz, hogy a lacikák, a gyuszik, a klárikák és a rozikák végül is egészség gél elhagyhatják a klinikát és odakint ebben a rakoncátlan nyárban újra hozzáidomulnak a levegősebb, szabadabb élethez; A mi SCÍflfl & is a végére ért Amikor elbúcsúztunk a gyerekektől, az orvosoktól, a mrnlmöiNKi \e£lz7 JÉpítészszemmel ' Látogatásunk legvé- gére hagytuk a klinika sebé- szed osztályát, a legradikálisabb beavatkozások, a legrövi• debb lejáratú kezelések osztá- . lyát, ahol az orvos és a nővér alig-alig ismerheti meg szemé• lyesen is a betegét Néhány ■ nap, esetleg néhány hét alatt váltakoznak, cserélődnek itt a ; kis betegek, nincs sok idő tehát az ismerkedésire, a barát- kozásra. Az egyetlen kivétel Bécs Lacika, aki közel tizenöt hónapja lakója és kedvence is az osztálynak. A csepp Laci még hat hetes korában került a klinikára, igen konok bélbetegséggel, vagy inkább rendellenességgel. Deli Dezsőné osztályosnővér és Vass Mária kisnővér mondott el mindent Lacikáról. Azt is, hogy súlyos, szinte reménytelen állapotban került a klinika sebészeti osztályára, ahol az elmúlt tizenöt hónap alatt háromszor operálták, ami ilyen zsenge korban külön komplikációkkal jár. Bécs Lacika ma már túl van a veszélyen; Milyen Jó lenne most éknon dami, hogy kinek a révén jutott túl a veszélyeken, de szavamat adtam, hogy erről nem beszélek. Nem beszélek az orvosról, de engedtessék meg. hogy az emberről beszéljek, aki nemcsak a tudását, hanem a szívét is hozzáadta Lacika megmentéséhez, lassú, de már egyre inkább közelgő gyógyulásához. Ezt is a nővérek mond ták eh Nem összefüggően, csak ilyenformán: — Ha Lacika lázas, a tanársegéd úr sem találja a helyét. — A múltkor kis ruhát, papucsot hozott Lacikának; •— Legutóbb, amikor Bécs- ben járt, levélben érdeklődött Lacika hogyléte felől; Azt már részletesen elmesélik, hogyan tanították meg Lacikát beszélni, amíg a tanársegéd úr Becsben járt. Persze nem sokra mentek a nyelvleckével, hiszen Laci kicsi még ahhoz, de arra megtanították, hogy tisztán kimondja: — papa; mumm mnw»mwrmtm Mint régi pécsi tüke, nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérem nagy- multú városunk fejlődésének és megújulásának minden mozzanatát. A. volt repülőtér már csak emlékeink ben él, mert rövid néhány év alatt modern, korszerű város épült ott. Ezen városcentrum szom szédságában azonban szépséghiba is van, amely egyáltalán nem válik díszére városunknak. Nemrég a Hullámfürdő előtt fürge kőműveskezek bontották a falat, amit örömmel vettem tudomásul, látva és ismerve jelenlegi elhagyott külsejét. Az öröm azonban korai volt, mert másnap reggel meglepetve láttam, hogy az egyik lakásnak hasz nált üzlethelyiségre egy esztétikailag egyáltalán nem cda illő és az épület homlokzatába bele nem illő kis ablakocskát építettek be. De ezen a kömyé ken más szemet bántó dolgokat is tapasztaltam. A Hullámfürdő Vitéz utcai kerítése szinte életveszélyes állapotban düledezik, homlokzata omladozó, melyet sem kőműves, sem más Ipa ros évtizedek óta nem látott. Járda- szegélye eltűnt, járdája .ki töredezett, rossz. As úttest elhanyagolt, az utcai világítás minimális, de közvetlen környe zetében a terület is elhagyatott, gondozatlan. Úgy gondolom, ez a kis séta nem volt hiábavaló és a jövőben talán nem kell szégyenkezni, hogy ilyen rendezett és kulturális centrum szomszédságában el hanyagolt külsejű, de igen keresett és nagyforgalmú szóra koizóhely van. Csemy Károly építőmesteri Kiégett szemétgyűjtők Kalányos Bozallnda pipaszár bárónő —” így mutatkozott be a csepp feketeség. nővérektől, valami még tovább kísért bennünket a klinika kapujáig. Valahonnan az árnyas, parkos udvar mélyéről idáig hallatszott a tbc-osztály apró ápoltjainak játéka, éneke, f— Gyertek haza libuskáim... Több utcai szemétgyűjtőt láttam kiégve, bizonyára azért, mert felelőtlen, vagy rosszakaratú emberok a cigarettavégeket a szemétgyűjtőbe dobják, esetleg szándékosan meggyújtják az azokba dobált papírt. A rendőrségnek és a járókelőknek Is figyelniök kell ezeket az egyénéket, hogy megakadályozzák az ilyen cselekedeteket. A másik panaszom az autószí fon-patrónokkal kapcsolatos, melyet csak a legritkább esetben lehet kapni. Aki kitart amellett, hogy otthon készített szódavizet iszäk, annak naponként kell érdeklődnie az üzle* teliben, nehogy elszalassza az új szállítmányt, mert az pillanatok alatt elfogy. Amúgy is ritkán kaphatói a patron és ha van, akkor is csak kevés. Kérdem, minek árulják akkor a szifon palackot, ha nem lehet hozzá patront kapni? A télen a Dunántúli Napló egyszer már írt énről és akikor egyideig lehetett is patront kapni, de tavasz óta megint nincs. Most ismét az újságon keresztül kérjük, segítsenek rajtunk, „szomjaaókon”. Nowotarszki Miklós Dugonics u. 1, Válaszolnak az illetékesek Levelezőink írják c. rovatunkban megjelent Bodnár Já- nosné panasza, mely arról szólt, hogy a Május 1. út 28. sz. előtt lévő híd és az árofcpart rossz állapotban van és veszélyezteti a járókelők biztonságát. Az I. kerületi tanács a panaszt kivizsgálta és az alábbi választ közölte szerkeszt gyógyszerek nevét, de olyk< ’ beleokosodik még abba is, hog | injekciós, vagy tablettás gyóg: szerrel kezeljék. Most meg é] pen azt kérdezte az orvostól: — Doktor bácsi kérem, m kor szabad nekem már női mái kosztot enni? így mondta: — normál kos: tot. Az orvos világért sem m< solyog, hanem elmagyarázz) miért fontos egyelőre a diétá koszt. Gyuszi pedig szaporá bólogat rá, mint aki elégedd azzal, hogy ennyivel is többe tud. Különben rendkívül gyanú ma ebben a szobában a fegye lem. Ez nem nekünk tűnt fé hanem Júlia nővérnek, ak nem is mulasztja el kinyilvá nítami. — Mi az Zsolti, karót nyel tünk? Ez a kilencéves Sandi Zsoltnak szólt, aki különbéi még a viziteken is alig fér i bőrébe. A szoba tréfacsináh mestere ő, éppen ezért érthe tettem ez a részéről mutatkozi csuda nagy fegyelem. — Csal nincs valami különösebb ba, vele? A nővér megnyugtat, hogj Zsolti fegyelmezettségének nyomós okai vannak. Nemrég napokkal ezelőtt megint valam rossz fát tehetett a tűzre amiért őt is megtréfálták. Társai elkobozták tőle a pizsam? nadrágját és ezzel igen nagj szégyenben hagyták Zsoltit Ágyban kellett maradnia, amíg a „büntetés” le nem járt, A kisebbek ^ 5t.ha1 évesek már szolidaibbak. Az ő csintalanságukból legfeljebb csak arra futja, hogy füllentenék. Valahogy ilyen formán: — Nem eszem krumplifőzeléket, mert fáj tőle a fejem. — Nővérke, én a múltkor orrfájást kaptam a spenóttól. Az egyik apró Hári János meg emígy pöffeszkedett: — Ez is hőmérő? Én voltam már olyan helyen, ahol a nővérke a vállán hozta bel a hőmérőt. A Gyermekklinika tbc-osztályán mesélte ezeket Dankó Mária vezetőnővér, akitől azt is megtudtuk, hogy tíz esztendeje ezen az osztályén egyetlen betegük sem halt meg. Itt ismerkedtünk meg Kalányos Rozikával, az osztály kedvencével is, aki itt tanult meg magyarul; A nővérek kínnal, verítékkel összeállítottak egy cigány—magyar szótárt és ma már ott tartanak Rozalindá- val, (ők csak így becézik), hogy nemcsak beszéli a magyar szert a kis noteszbe, a kórlapra Kiss Gyuszi van soron, az osztály legtapasztaltabb betege. Tízéves még, de hatéves kora óta szinte minden vakációját itt tölti a klinikán. Reumás eredetű szívbetegsége őt is megfosztotta a nyári örömöktől, mégsem zúgolódik. Tudja, hogy gyógyulni hozták ide. Annyira tudja, hogy szinte már orvosszámba veszik itt a klinikán, Latinul fújja a nyelvet, hanem takaros nótákat, slágereket, sanzonokat éne kel hallgatói gyönyörűségére. Persze nemcsak ilyen kedves dolgokat hallottunk az osztályon, hanem panaszt is. Méghozzá azt, hogy a pavilon előtti parkot beépítteti a tanács. Házak, modem paloták kerülnek a park helyére, ami egyma gában dicséretes is, csak ott a nagy gond; — mi lesz akkor a tbc-osztály kis betegeivel. Hiszen a füves, lombos park éppúgy szükséges a gyógyulásukhoz, mint a leghatásosabb gyógyszer« •— Mi újság, fiatal- asszony. mi újság? A zöldruhás telt nő elsírja magát: — Nagyon rosszul élünk a férjemmel, igazgató elvtárs. Mindig megver. Ki akar kergetni a lakás bóL — Nem tudnak kibékülni? — Mindent megpróbáltam már. Szere _tem, de hiába — suttogja az asszony fá- £ radtan. — Szeptem- £ bér óta csak egyszer £ adott pénzt. Én tar- £ tottam el. és mégis £ ilyen, örökké üt és - ver. már az orvos is... — Gyerekük van? *— Nincs. — Milyen a lakás? — Egy szobás. Ugye igazgató elvtárs nem kell kiköltöznöm? Hét éve dolgozom már, ta Ián én. is megérdemlőm. — Nyugodjon meg! Senki sem küldheti el a lakásból. És ha még is zaklatnák, szóljon csak nekem! A néhány másod- percnyi szünet alatt, amíg a következő panaszos beér. körülnézek az irodában.' A déli és nyugati sarok csupa üveg, szabadon árad be a fény. A nyitott ablakokon behallatszik a bánya lélegzése: csillék csattognak, mozdonyok füttyögnek, halkan zúg a szénosztályozó. Néha megszólal a hangszóró a csillerendező körül. A mennyezeten kovácsoltvas csillár. A virágállvány is abból készült. Nemes, modem egyszerűség. — Csak a barokk bútorok törik meg a * Komlói Szénbányászati Tröszt * PIEGL JANOS TRÖ8ZTIGAZGATÖ Igazgatói fogadónap: • Minden hétfőn »—16 óráig • harmóniái Szinte meglepő a nehéz, agyoncifrázott, faragott tölgyfaszekrény ebben a környezetben De már itt is van a legközelebbi. Kövérarcú, bajuszos ember. Piegl elvtárs régi ismerősként köszönti. Ez is panaszkodik. Munkaképesnek tartják. Bárcsak dolgozhatna! Olyan szívesen tenné, — de hiába — nem tud. Már akkor is fulladozik, ha ül. Tönkrementek az ízületei, legalább ötvenszázalékos szilikózisa van, szívbeteg. — Hát miért nem hisznek neki? Lógósnak tartják? Piegl elvtárs arca elkomorul, megnyomja a telefon gombját és a szakszervezetet kéri; Alig lép ki az életben elfáradt, roskatag férfi, belép az ellentéte. Élénk tekintetű fiatalember, csu pa életerő. Szinte fel- tomyozza dús, fekete göndör haját. Karján tetoválás. Hajó- kormánykereket ábrá zol, „Ruzica” aláírással. Lakáspanasz.., ■— Vizes, albérleti szobában élnek, a felesége most szült. Nem merik odavinni a gyereket. Nem kér palotát, jó lenne egy szoba is, ahol meghúzhatnák magukat. Nehéz ügy. A fiatal ember még két hónapja sem dolgozik a komlói trösztnéL Korábban gyakran változtatta a munkahelyét. Piegl elvtárs megfedi, majd előveszi a jegyzetfüzetét Majdnem minden panaszt felír. És sűrűn nyúl a telefonhoz. Most a munkaügyit kéri. Hát ez is érdekes ember; Középkorú, félig kopasz már, de még ereje teljében van. A nadrágja nem tudni mikor látott vasalót. Zakója ujján ötforintos nagyságú lyuk. Ha az öltözékről ítélni lehet i—• márpedig lehet — ez a férfi sem sokat ad magára Egyik napról a másikra élhet, nyilván elkeseredett valamiért. — Igazgató elvtársi Intézze el, vegyenek fel a bányába! — Miért nem megy az üzemvezetőhöz? — Már voltam. Visszaküldték, mert „ültem”. — „Ült?” — Piegl elvtárs kutató pillantásokkal méregeti a férfit. •— Igen tudom miért.; i Már emlékszem magára... A férfi hátrakulcsolja kezét Ujjaival idegesen zongorázik. Milyen beszédesek a hát mögé rejtett ujjak! *— A két és fed évből csak huszonkét hónapot töltöttem benn. Megbecsültem magamat, jól dolgoztam a szabadságvesztés ideje alatt. Megbecsülöm magam csak engedjenek le! Nem szeretem a kubi- kolást a mélyhez szoktam én? Több mint tíz évig dolgoztam odalenn, elégedettek voltak velem — ne tegyenek tönkre idefenn! Bízzanak bennem! Az igazgató a férfi szeme közé néz, mint ha azt kérdezné: erős leszel-e? Megtartod-e az Ígéretedet? Vagy újra...» —• Megpróbálok se-; gíteni magán. De ha még egyszer baj _ lesz, ne jöjjön többéi ide, mert hiába..i ■ —• Nem lesz baj igazgató elvtárs, meglátja nem lesz! Talpig gyászba öltözött asszonynak adja át a kilincset. A fiának szeretne üzemi ösztöndíjat szerezni. Nemrég elvesztett férjét siratja, könnyel végiggurulnak az íróasztal tükörfényes lakkján:. i Beteszem magam mögött az ajtót A titkárságon várakozók tömege. Feszélyezett- ség nélkül, otthonosan ülnek a székükön 3 tréfálkoznak a titkár-3 nővel. 3 Magyar László4 gattant az úttesttől elválasztó vadvízárok gyalogh íd jának karbantartás« az ingatlan tulajdonosának kötelessége és ezt a tanácsi költségvetés tér« hére helyreállítani nincs módunkban. Az árokparton a tulajdonos által létesített száraz támfal ledöntése a közúti közlekedést nem veszélyezteti. Pécs I. kerületi Tanács VB Építési és Közlekedési Csoportja, Postaládát Kérőnk Köblényben as elmúlt évben elromlott a postaláda. Ha levelet akarunk valakihez eljuttatni, kény telenek vagyunk a postakézbesítöt megkeresni. Kérjük, a postaládáikat mielőbb javítsák meg. POZSOAI ISTVÁN vb-elnök. Por előttem por utánam Néhány nap óta a nyugati városrészbe haladó jármű- vek a Megyeri út érintésé- vei az Athinay utcán át köz- lekednek. Az illetékesek időben gondoskodhattak volna az Athinay utca portalanításáról, mert hajnaltól éjfélig olyan nagy a por, hogy az utca másik oldalára sem látni, ami súlyos balesetet is okozhat, figyelembe véve az utcában lakó sok gyermeket. A lakások takarításáról nem is beszélve, mert ablakot nyitni egyszerűen nem lehet, a nyitott ablakon ömlik be a por, szürkére festve ágyneműt, bútorokat. Kérjük az utca mielőbbi portalanítását. MÁTÉ JÓZSEFNE, Pécs, Athinay u, 3, Vagy talán mégis? Akadhat valami egyáltalán, ami keresztülhúzhatja az őszön, télen át őrzött gyermekálmokat? Ha akad, akkor az csak egyetlen valami lehet. A betegség. Ez az alattomos, váratlan, kéretlen valami lophatja csak meg a nyár mézét, a vakációt. De nézzük, hogy lopja meg, mennyit ragadhat el a vágyakból. az apróbb, nagyobb örömökből, melyek móg ide a gyermekklinika rideg falai közé is elhozzák a napfényt és felejtetni tudják a szellős, szél- hintás parkokat, a Balatont, a strandok forró homokját, hűvös vizét. Látogassunk hát el ebbe a sajátos szokásokkal, törvényekkel szabott külön kis világba, öltsünk magunkra fehér köpenyt, kísérjük el útjára a vizitelő orvost, a nővért, nézzünk körül a betegszobák halványarcú, sóvárszemű lakói között. S amennyire lehetséges, próbáljunk elfogódottság nélkül megállani egy-egy patyolat ágyacska előtt, csak annyi időre, amíg az orvos leBécs Lacika és a pótmamája Vass Mária.
