Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23-01 / 147. szám

4 NAPLÓ I960. JÚNIUS Kádár János elvtárs beszéde a Román Munkáspárt III. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) hogy megtudják fékezni az ag­resszió erőit. Népeink jól fel­fogott érdekében, s az egész emberiség érdekében cselek­szünk akkor, amikor fenntar­tás nélkül támogatjuk a Szov­jetunió kormányának sorozatos békekezdeményezéseit, s min­dent megteszünk azok sikere érdekében. A Magyar Szocialista Mun­káspárt egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy szüntelenül tovább erősítsük a szocialista országok népei­nek 'barátságát, nem utolsó sorban a magyar és a ro­mán nép barátságát. (Taps.) A Magyar Szocialista Munkás­párt azon dolgozik, hogy a maga részéről is hozzájáruljon a kommunista és munkáspár­tok, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egységéinek további megerősítéséhez. Fel­adatunknak tekintjük, hogy a szocializmus és a béke érde­keit jól kifejező, s nagyszerű eredményeket hozó 1957-es moszkvai tanácskozás határo­zataihoz híven, a testvéri szo­cialista országokkal, a testvér- pártokkal egy sorban haladva küzdj fink céljainkért; Pártunk harcának legutóbbi tapasztalatai is megerősítik, hogy csak a marxizmus—leni- nizmus eszméitől vezéreltetve, az osztályáruló revízión izmust és a „baloldali” kalandorságot egyaránt elvetve tudunk a tö­megekkel még jobban össze­forrni, a szocializmus építésé­ben új sikereket elérni, a szo­cializmus és a béke ügyét erő­síteni saját hazánkban és az egész világon. Napjainkban a föld minden országában terjed az emberek tudatában az a felismerés, hogy a kommunizmus zászlaja alatt küzdő Szovjetunió, a szo­cialista országok, valamennyi kommunista pártja a világnak, miközben a kizsákmányolás- mentes társadalom győzel­méért harcol, engesztelhetetlen az imperializmussal szemben, Igaz védelmezője a béke ügyé­nek. így nyertük meg az olyan embereik százmillióinak rokon- szenvét, akik még nem öntu­datos hívei a szocializmusnak, de békében szeretnének élni és reménnyel, braalammal for­dulnak felénk. (Taps.) Min­dent meg kell termünk, hogy e bizalomra méltóak legyünk, s a reménység valósággá vál­jék. Román Munkáspárt III. kongresszusának, a kougresz- szus minden egyes küldött­jének, valamennyi résztvevő­jének. Éljen a romániai munkás- osztály, a dolgozó nép, a ki­próbált élcsapata: a Román Munkáspárt! (Taps.) Éljen a párt Központi Bizottsága, élén a mindnyájunk által nagyra becsült Gheorghiu Dej elvtár­sunkkal és barátunkkal! (Taps) Éljen és erősödjék partjaink és népeink széttépheteüen barát­sága, testvéri szolidaritása; a mesbonthatatlan magyar—ro­mán barátság! (Nagy taps.) Él­jen a marxizmus—leninizmus, a proletárintemacionalizmus, a szocializmus és a béke! (Taps.) Az U. Dózsa megnyerte a bajnokság« A Szombathely és a BVSC kiesett A szerdai utolsóelőtti forduló végleges döntést hozott mind a bajnoki cím, mind pedig a két kieső csapat kérdésében. A rangadón aratott újpesti győzelemmel a Illa-fehérek már megnyerték a baj­nokságot. A bajnoki tabella utolsó két helyezettje, a Szombathely és a BVSC kikapott, így a két vasutas csapat sorsa megpecsételődött — kiestek az NB 1-bőL Pécs—BVSC 2:1 (1:0) Elvtánsaki Még egyszer szívből eredmé­nyes, jó munkát kívánok a Kádár elvtárs felszólalása után az elnöklő Gheorghe Maurer üdvözölte a kongresz- szusra érkezett új küldötteket: a brazil, a kanadai, az izraeli és a tunéziai testvérpártól!: kül­dötteit. Ezután a pionírok harsonájá­nak hangjára fiatal úttörök köszöntötték a kongresszust. Miután az úttörők kivonultak a teremből, az elnök bejelen­tette, hogy a kongresszus szer­da délelőtti ülése végétért. A következő ülésre magyar idő szerint délután három órakor kerül sort Tokió már ratifikálta a „biztonsági szerződést“ Átűtőerejű sztrájk kezdődött szerdán Japánban Washington (MTI). Az rikai szenátusban kedden dél­után hétórás vita folyt az ame­rikai—japán úgynevezett új „biztonsági szerződésről”; A késő esti órákban Johnson sze­nátor javaslatára a szenátorok úgy döntöttek, hogy a szerdán délben kezdődő ülésen fél órára korlátozzák a vitát, majd megkezdik a szavazási Mint a Reuter jelenti, a fel­szólalók üres padsorok előtt beszéltek: átlagosan mintegy féltucat szenátor tartózkodott az ülésteremben. Volt olyan beszéd, amelyet csupán egy szenátor hallgatott végig A szenátus döntése után a szerződés hatálybalépéséhez szükséges még: I; az elnök aláírása; 2. a ratifikációs ok­mányok kicserélései Tokió. Mint az UPI Je­lenti, a japán közvélemény­nek nagy meglepetést okozott, hogy a Kisi-kormány ko­rábbi álláspontjával ellentét­ben — nem várta meg a „biz­tonsági szerződés" elfogadását az amerikai .szenátusban, ha­nem azt kedden este sebbel- lobbal jóváhagyta. Szintén az UPI jelenti, hogy Kisi még minisztertanácsot sem hívott össze, hanem küldöncök vitték el aláírásra a szerződés példá­nyát a kormány tagjainak la­kására, majd a -császári palo­tába, ahol Hirohito császár is ellátta kézjegyével az ok­mányt; A szerződés hatálybalépésé­hez még ki kell cserélni Tokió és Washington között a rati­fikációs okmányokat —, ennek az eljárásnak időpontját azon­ban még nem jelentették be hivatalosan. A japán nép ugyanakkor megkezdte újabb általános til­takozó sztrájkját a ráerőszakolt „biztonsági szerződés” ellen, a Kist-kormány lemondásáért, a parlament feloszlatásáért^ Hajnali négy óra körül a sztrájkoló vasutasok — diákok segítségével — megszállták Tokió nagy pályaudvarait, le­zárták a bejáratokat és elfog­lalták a pályaudvari forgalom irányító központjait. Mint az AP jelenti, „a lobogó vörös zászlók erdeje alatt, az Inter- nacionálé-t énekelve felvonu­ló” sztrájkolok és diákok ez­rei több pályaudvaron össze­tűztek a kivezényelt rendőr­séggel és az úgynevezett „vas­úti őrségekkel”, Többen meg­sebesültek; A sztrájk három órán át tel­jesen megbénította a kora reg­geli távolsági és helyiérdekű forgalmat, a jelentések szerint több mint ötmillió tokiói dol­gozó csak késve érkezett mun­kahelyére. A forgalom meg­indulása után is még órákig óriási utastorlódás nehézítette meg a közlekedést.; Szunyi út, SOM néző, vezette: Póia. PÉCS: Zenből — Farkas, Kocsis, Csupák — Kresz, Hegyi — Hor­váth, Rádi, Opova, Dunai, Kovács. BVSC: Katona — Zalai, Fekete, Kárpáti — Szalai, Bárkányi — Ken dek, Murár, Nagy J., Vereb, Ge­rencsér. Az első 20 perc meglehetősen unalmas mezőnyjátékkal telt el. Bikább a hazaiak támadtak többet, de csatársoruk szétesőcn játszott. A 30. percben adódott az eső érde­kes esemény. Opova hátraliúzva továbbított a kapu felé egy lab­dát, mely a balkapufa tővéről a me zőnybe pattant. Utána élénkebb lett a Játék. Dunai nagyszerű cse­lek után nádi elé játszott, s a jobb összekötő fit méterről elügyetlen- kedte a helyzetet. A 35. percben született a félidő egyetlen gólja. Mintegy 25 méterre a BVSC kapu­jától Szalai szabálytalankodott, s a szabadrúgást Hegyi védhetetlenül bombázta a sorfal mellett a háló­ba. 1:0. Ezután a pécsiek támadtak többet, Kovács, Horváth, majd Hegyi lövései fogalkoztatták Ka­tonát. Az utolsó percekben ismét a BVSC lett a játék Irányítója, de a helyzetet a csatárok nem tudták kidolgozni. Szünet után is a pécsiek marad tak támadásban. Horváth kitűnő beadását Opova rálötte, Katona azonban vetődve hárított. A 50. percben Rád! megsérült és csak 5 perces ápolás után tért vissza. A Pécs változatlanul fölényben ját­szott. A 67. percben született az újabb pécsi gól. Bárkányi a IC-oson belül felvágta Horvátliot s a megítélt 11-est Du­nai a léc alá vágta. 2:0. Ezután hosszabb mezőnyjáték következett, s a 82. percben Rendek beadását Gelencsér a hálóba fejelte. 2:1. A nagy becsvággyal küzdő Pécs a látottak alapján megérdemelt győzelmet aratott. A BVSC terv- szerűtlenül, szétessen játszott — már olyan „NB n-es formában”. Jók: hátvédhármas. Hegyi, Opo­va, a két szélső és a végén Dunai, illetve Katona, Szalai és helyen­ként Nagy I. Újpesti Dózsa—Ferencváros 1:0 (1:0) V. Dózsa: Török — Rajna, Vár- hldi, Győrvári — Színi, Borsányl — Halápi, Göröcs, Szusza, Ku- har.zky, Tóth. Ferencváros: Horváth — Berta; Mátrai, Thomann — Vilezsál. Ko­csis — Fricdmanszky, Orosz, Al­bert, Rákosi, Fenyvesi. A Ferencvároa vezette az első támadásokat. Feltűnt, hogy az első negyedórában mindkét csapat Játé loosai szóróé emberfogást alkimar­ták. A 9. percben megszerezte a vezetést a Illa-fehér együttes. VI- lezsál felvágta Kuharszkyt, a 20 méteres szabadrúgásra Szusza állt neki, s lövése nyomán a labda a sorfal ■ között a jobb alsó sarokba suhant. Változatos volt tovább a mérkőzés, az Iram fokozódott. Az utolsó percekben teljesen beszorult a Dózsa, Jól záró védelmét azon­ban a ferencvárosi csatárok nem tudták „feltörni". Fergeteges ferencvárosi roha­mokkal folytatódott a második félidő. A 49. percben Győrvári a 16-oson belül kézzel ért a labdá­hoz de a Játékvezető nem Ítélt li­est. Később Szusza húzódást szen­vedett s ezután már csak statisz­tált. A Ferencváros egyenlítő gól­ja a levegőben lógott. Az 58. perc­ben Vilezsál a hálóba Is talált, a Játékvezető azonban nem adta meg a gólt. A Ferencváros nagy nyo­más alatt tartotta a Dózsa kapuját, a Illa-fehérek azonban kitünően védekeztek, ■ Időnként még veszé­lyes ellentámadásokra Is telt ere­jükből. A 79. percben Halápi gólja okozott Izgalmat, amelyet a Játék­vezető azonban les miatt nem adott meg. A 87. percben Orosz egyenlthetett volna, de közelről Törökbe lőtt. Rangadóhoz méltó, változatos. Jő mérkőzést hozott a találkozó. A Játék képe alapján a döntetlen Igazságosabban fejezte volna ki az erőviszonyokat; Szeged—Szombathely 4:1 (1:0). Szeged: Mészáros — Szabó, Por­törő, Kürtösi — Dezsőfi, Zalár — Nemes, Barát, Hajós, Poyvás, Nyá­ri. Szombathely: Takács — Monár, Tarr, Szöllősi — Kulcsár, Szakály — Papp, Varga I„ Fém, Komora, Tóth. A Szeged lendületes rohamok­kal kezdett s 8 perc alatt hat szög­letet ért el. Később a vendégek Is lendületbe jöttek, s a 15. percben Komora a kifutó Mészáros mellett nagy helyzetből fölé lőtt. Néhány perc múlva Pém labdája már el­ment a kifutó Mészáros mellett. Portörő azonban a gólvonalról ki­fejelte a labdát, a Szombathely ez­zel el is lőtte a puskaporát, a to­vábbiakban már a Szeged Irányí­totta a Játékot. A 44. percben Jobboldali támadás után Hajóshoz került a labda, aki 11 méterről nagy erővel lőtt a ka­pu Jobboldalába. 1:0. A második félidő erőteljes sze­gedi rohamokkal kezdődött, az 57. percben Polyvás szögletét nyári a hálóba tejelte. 2:0. öaszeropoant a Szombathely, s a félidő közepéig a hazaiak újabb két gólt szerez­tek. A 65. percben Nemes hatalmas 18 méteres lövése jelentette az újabb gólt. 3:0. Majd röviddel ez­után Hajós átadását Polyvás 12 méterről belőtte. 4:0. Az utolsó percben váratlanul szépített a Szombathely. Hibázott a védelem, kavarodás támadt és Pém közelről a hálóba lőtte a labdát. 4:1. Meglátszott a játék képén, hogy a Szombathely számára Igen nagy jelentőségű a mérkőzés. A vendé­gek rendkívül idegesen játszottak, s az élénkiramú, közepes színvo­nalú találkozón a nyugodtabb ha­zaiak azonban megérdemelt győ­zelmet arattak. A Szeged lényege­sen többet támadott csatárai Is sokkal veszélyesebbek voltak. Jók: Szabó, Kürtösi, Zallár és Polyvás, illetve Molnár és Papp. Bp. Honvéd—Csepel 0:0 BP. HONVED: Kiss “ Dudás. Solti, Bányai — Galambos, Törőosik I. — Marosi, Bozsik, Tlchy, Nóg­rádi, Szllasl. CSÉPEL: Tóth L — Bulla, K6- czlán I„ Takács — Ughy, Kielbán — Tetnovszky, Tóth IL, Gondos, Pál. Németh. Az első 15 percben hullámzó mezőnyjáték folyt, enyhe csepeli fölénnyel. Gyengeiramú, unalmas volt a játék, később a Honvéd csatársor kissé magára talált, több szép támadást vezetett — ered­ménytelenül. A második félidőben folytatódott az unalmas, tervszerűtlen, gyenge­Mi a Különbség * főváros* forgalmú pécsi Rákóczi út és az ócsárdi poros makad ám út között? Ennek Molnár Jánosné a legilletékesebb megmondható­ja, aki immár nyolc hónapja tapasztalja a különbséget. Reg­gelenként indul el a pécsi la­kásáról, amikor az első teher­kocsik, dömperek, végigzúdul- nak a Rákóczi úton és ami­korra kiér Ócsárdra ott már csend fogdja a néptelen utcán, egészen a tanácsházig; Tehát ez lenne csak a kü­lönbség? Nem egészen. Mert akármilyen furcsán hangzik is, ebben a néhányszáz lakosú kis­községben jóval korábban in­dul meg a forgalom, mint Pé­csett. Már hajnali három óra­kor ébresztőt csinálnak a gép­állomás aratógépei, vontatói és bizony kakas legyen a tal­pán, az a derék szárnyas, ame­lyik megelőzi őket az ébresztés­ben. Végig böfögnek a poros utcán, neki egyenest hét határ­nak. Bizony .elkezdődött a fal­vak nagy ünnepe, az aratás. Ezért várja Molnár Jánosnét csend az utcán, néptelenség a tanácsházán. No azért a csend, a népte­lenség nem azt jelenti, hogy Molnár Jánosné talán ideg- nyugtatásra jár ki ebbe a köz­ségbe. mert igencsak látszó­lagos ez a körülötte lévó nagy nyugalom, Tanácselnök ő. asz­yy cAmzű n (furatom a szony létére parancsnoka en­nek a községnek, sőt nemcsak ennék, hanem másik kettőnek is. Nevezetesen Öcsárdnak, Kisdérnek és Siklósbodonynak. És Molnár Jánosné nagyon komolyan veszi azt, hogy ta­nácselnök. de azt is hogy asz- szony. Az elsőt azért, mert jól tud­ja mit jelent a község élén állni, azt meg különösképpen, hogy asszony létére eredmény­nyel, tekintéllyel viselje a ne­néz tisztséget A látottakból ítélve megfelel mind a két kö­vetelménynek. Van már le­mérhető, kézzelfogható ered­ménye a munkájának és ami ebből fakad, tekintélye is. Pe­dig látszatra úgy néz ki, mint­ha egy kevéskét bizony asz- szonyuralmat vezetett volna be a tanácsházén. Hiszen rajta kívül asszony még az adóügyi előadó és a kézbesítő is. Sőt a fennhatósága alá tartozó Sik- lósbodony községben a tsz el­nöke is nő. Ezekután nézzük meg mi származott eddig a „nöuralotn- ból.” Mindenekelőtt a tanács­házán kell körülnézni. Jártunk már nagyon sok falusi taná­cson, aha' nadrágon elnökök vezetik a községeit, és bizony meg kell mondanunk ez némi­képp meg is látszott a tanács­házak irodáiban. Tisztelet a ki­vételnek, de legtöbb helyen eléggé rideg, elég hivatalszerű a hivatal. A férfi ember nem tűr magakörül felesleges hol­mikat, elég neki az íróasztal az iratszekrény és a felsepert tanácskozó terem. Ds nem így ócsárdon. itt is megvan az imént felsorolt bútordarab, de megfogja az ember szemét a sok „felesle­ges” holmi. Az ablakokon csip­kefüggöny, drapéria, a széke­ken tarkamintás párna, tükrös, fényes padló és virágok, virág- állványok mindenütt. Amikor tréfásan megjegyez­zük, hogy szerintünk mindez női szeszély, mintha kissé el­borulna az elnökasszony tekin­tete. — Oka van ennek kérem, ha nem tudnák. — És meg is mondja az okát; — Azt, hogy miféle tanács az, ahol meghirdetik a ver­senyt a járással a „Tiszta falu, rendes ház” mozgalomért és ebből éppen a tanács marad ki­— Hogvan nézne ki — mond­ja, — ha mi kritizálnánk a fa­lut és közben Itt állna cégér­nek a lompos tanácsháza* Ez ellen valóban nem lehet apelláta. Annyira nem. hogy a községben egyre többen vesz­nek példát belőle. Egyre több házat szépítenek azóta kívül belül, egyre több ház előtt nyí­lik azóta a liliom, a bársonyka. Egyszóval versenyben vannak, nemcsak a járással hanem a tanácsházával is. És mintha így lenne jobb, mert arra sen­kinek sincs ideje, hogy más községekben mérje le a ver­seny állását, de arra igen, hogy mintának tekintse a tanácshá­zát Valószínű ennek az ered­ménye a főtéren kialakuló park is, amiből az elnökasszony mindenáron vidámparkot sze­retne teremteni, méghozzá nem a szokásos eszközökkel. Nem a községfejlesztési alapból, mert az a járdaépítkezésre, kultúr- ház, klubhelyiség csinosítására és egyebekre kell, hanem más­ból. — Miért hagynánk ki a szá­mításból a gépállomást, ha egyszer Itt van a községiben? Elmondja, bő®? nem beszélt ugyan még Vízkerti elvtárssal, a gépállomás vezetőjével, de bizonyos abban, ha megkéri, kap tőle segítséget a vidám­parkhoz. Hiszen mi kell ah­tK»? Néhány hinta, esetleg dö­cögő és megvan a gyermekek öröme. — Meg aztán Vízkerti elv- tars tanácstag is — mondja — ez a kérdés tehát tagságon belül marad. Aztán a tipikus férfimunká­kat is sajátságos módon végzi, intézi. Ha valamelyik községe a segítségét kéri, csak szól a gépállomásiaknak és azok mód­ját ejtik, hogy kiszállhasson. Például a múlt héten kivitték Siklósbodonyba. ahol megkér­ték. segítsen hozzá, hogy a tsz pótistállót kapjon. Ez igen nagy kérés, de 6 azonmód el­intézte. hogy az egyik tsz-tag melléképületét megkapják is­tállónak. Hiába na. nehezebb ellentállni, vitázni egy asz- szonnyal, amikor az nem vitá­zik. hanem kér. Kisdéren ugyanilyen eredmé­nyesen járt el a háztáji rende­zések. a 1 ős zá aösszevon ások idején. Aztán kijár szorgalma­san a földekre is, hogy meg­nézze a gabonát, a kapásnövé­nyeket. — Nálam nem lehet melle­beszélni Megmondom ám első látásra, hogy először vagy má­sodszor kapálják-e a kukori­cát. Ha meggondoltak, hogy e sok tapasztalatot hozzáértést mindössze nyolc hónap alatt szerezte igazán elégedettek le­hetünk az asszony uralommal”-»8y­íramú játék. A két 16-os folyt a küzdelem, a kapura1 semmi veszélyt nem jelen»1 csatárok. Mindkét félidőben gyení“ gyenge színvonalú volt > A két csapat nem sokat ® a labdarúgásból Tatabánya—Dorog 2 Kl I TATABANYA: Groslcs ros. Polgár, Molnár — J Macsali — Török, Bíró, » Dombal, Demeter. DOROG: Ilku — Búzái»# kát. Fellegi — Pálmai, Ft* — Kékesi, Varga, Lánd. ’ Csórt A Tatabánya kezdett jött] 5. perc után azonban már V litetté vált a küzdelem. A 20. pertől fölénybe t* hazai együttes. 10 perc rom szabadrúgást rúgott * bánya. A Dorog ritkán Wj a Tatabánya térfelére, sz#! támadásai azonban vés# voltak Groslcs kapujára. Nagy lendülettel rohan» Tatabánya a második í® A 79. percben gólt rúg# futott el a jobboldalon. W* Jó ütemben érkező De#* bal sarokba tejelte <i:á percben alakult ki a végei* a dorogi védelem szabálP dott, Biró szabadrúgását kapta, s a védők között » nyomta (2:0). Tatabánya tartalékos i*J Igen jól szerepelt, a dór lelkesedésükért Illeti dicsé* MTK—Va 1:0 9* MTK: Geled *» Pallcská Lantos — Nagy, Kovái* Sándor, Kút! Bóta, Moln» Csák L VASAS: Kovaltk * Mészöly, Ihász — Bund® rendi — Csordás, Kékesi,1 Farkas, Matesz. A Vasas kezdett Jobban, vldeser. feljött az MTK í 1 lített lett a játék. A pin* nél Jól Illeszkedett be » csatársorba Machos, sok J mad list kezdeményezett * eseményt a 13. percben Bé" erejű lövése jelentette. » felső kapufán csattant mezőnyjáték következett ’ oldalról több bosszantó á*J bávaL A második félidőt leél szöglet és Kékesi lesgólj» be. Az 53. percben lűzljj a Vasas kapuja előtt s *• szöly szabadított tel. , A* mindig Jobhan játszott., átw tők Irányítását. A Vasas1 tott szóhoz, a 78. percbeítj meg o mérkőzés sorsát, f javára eldöntő gól. Móln# zott át a védőkön s 10 ' kapu baloldalába lőtt. ri percben még Sándor lőttj na gólt, de a labda eentfj kel elgurult Kovalik kap'” lett. A mérkőzés színvonal» radt a várttól. A kék-fel^ zelme megérdemel! s % alapján még nagyobb *r lehetett volna. Diósgyőr—Salgótarján í DIÓSGYŐR: Hódi ö , Szigeti, Pauláé — Török, ^ Iván, Csányi, Kiss. Papp. SALGÓTARJÁN: CseX« ' dór, Jancsik, Oláh n. — Menczel — Huszár, Répás, Taliga. Salgótarjáni támadások*3 a játék. Negyedóra után # fel a hazaiak kapuja, e, győr fölénybe került. A ■ ben született a hazai«» gólja. Kiss vezette fel » majd 25 m-ről rálőtte s 3 az elől állő Csekő föl»4' felső sarokba Jutott (i:W' A második félidő f gyorsabb let! A tarjánl*3 pereljen egyenlítettek ktt, kapta a labdát, és 6 m-r? a kapu Jobboldalába lőtt' A mérkőzés eléggé ' színvonalú Játékot hozoej két félidőben többet táj tarjánlak, a Diósgyőr vlj szélyesebb vol! így az * Igazságos. Az NB I. osztályú állása az utolsó ford»'1 1. u. Dózsa 2. Ferencváros 3. Vasa« 4. MTK 5. Diósgyőr 6. Tatabánya 7. Bp. Honvéd 8. Szeged 9. Salgótarján 10. Dorog 11. Pécs 12. Csepel 18. Szombathely 14. BVSC 23 18 25 13 25 11 23 10 25 10 I I í 25 io t ; 25 9 1 9 9 25 6 25 5 H 23 25 25 7 ; J!» 3 ti 11 A Győr lett az NB tt Az NB n. keleti ée nyj portjának bajnoka rött játszotta második A találkozó nagy meg'*]! hazaiak fölényes 9:0 «rJI zelmével végződött, s <8? lett az NB II. bajnoka. IIj világcsúcs a 100 n1' síkfutásban Kedden ette Zürichbe», b&sú nemzetközi átlót!”, kezdődött, amelyen férfi síkfutásban új vU*^ róna-csúcs ízületeit: * met'Armin Hary 10.0 nm ményt ért e>. A régi ,, ío.i rap-cet 8» amerlk»* unott»,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents