Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

2 N A P Lö I960. MÁJUS IL ’ Paradicsomtermesztés— fagyzóna lelett A beremendi Dózsa Termelő­szövetkezet ötven holdon ker­tészkedik az idén. A terv sze­rint mintegy 600 000 forint ér­tékű zöldséget ad majd el az állami felvásárló szerveknek, kertészet eléggé mélyfekvésű területen van. amelyet állan­dóan fenyegetnek a tavaszi fagyok. Emiatt a kertészek csak akkor ültethetik ki a pa­lántákat, amikor már nem kell tartaniuk az elfagyástól. Kocsis Istvánnak, a termelő­szövetkezet idős elnökének ja­vaslatára a múlt év tavaszán érdekes kísérletbe kezdtek a kertészek. A község felett emel kedő domb oldalán — közel a tetőhöz — április első felében nagyszámú paradicsompalántát ültettek eL A paradicsom kü­lönösen érzékeny a hidegre. Év tizedes tapasztalat, megfigye­lés azt mutatta, hogy az áp­rilisi-májusi fagyok — még ha a síkságon erős mértékben jelentkeznek is — sohasem érik el a domboldalt A kísér­let bevált, tavaly már május 18-án piros paradicsomot szed­tek a termelőszövetkezet tag­jai. A tavalyi sikereken felbuz­dulva az idén — április első felében — már három holdon ültettek el paradicsompalántá­kat a domboldalon. A palán­ták megerősödtek, szépen fej­lődnek és az áprilisi fagyok, amelyek több síkvidéki kerté­szetben jelentős károkat okoz­tak, a fagyzóna feletti paradi­csomhoz hozzá sem jutottak. A tsz-tagok úgy számítják, hogy június elején már piros paradicsomot szállíthatnak a városba és mint primőráru igen jó jövedelmet hajt majd a közös gazdaságnak! A gyár legöregebb munkásai Ugye, hogy a meós is lehet népszerű! Erzsiké öccse kárpitos ta- nonc szeretett volna lenni. El­szegődött hát egy kárpitos- mesterhez. Igen ám, de nem volt ez olyan egyszerű dolog 1923-ban, mint manapság! Ak­kor még a tanoncok fizettek a mesternek azért, mert szerződ tette őket, Nagy volt a család. Hatan voltak gyerekek, négy fiú, két lány. Erzsiké volt a legidő­sebb, neki kellett tehát segí­tenie a családon; Gyári munkás lett, dolgo­zott, hogy megkeresse az öcsi taníttatásának költségeit így aztán mire öcsi kitanulta a kárpitos szakmát, Erzsiké is kiválóan elsajátította a ciga­rettacsomagolás „mesterségét“. Megtanulta kezelni a cigaretta csomagoló-gépet szépen. Csak ne lett volna olyan érzékeny! Még ma is emlékszik arra, hogy miképpen serkentették őt termelékenyebb munkára annakidején. 1924 elején lehe­tett, amikor Jung nénihez osz­tották be csomagolni. Nagyon nehezen ment a munka, de már az első hetekben olyan teljesítményt követeltek tőle, mintha már ördög tudja mióta dolgoznék a gyárban. S ő még négyszáz cigarettát se csoma­golt naponta. Amikor kérdez­te, hogyan kell, akkor meg nem valami nagy buzgalom­mal tanították. Jungné csak lenézően mosolygott és legyin­tett a kezével, jelezve, hogy nem nagyon bízik Erzsiké ta­nulékonyságában. Ezt annyira a szívére vette, hogy keserve­sen sírni kezdett és sírt egész nap. Másnapra megérett ben­ne az elhatározás, hogy bármi lesz, csomagolni fog annyit, Tollseprfi Cs&totú** ! A sokféle köszönési forma közül ez alkalommal egy sokat kifogásolt, de szokásbél még mindig kinemment köszönés­sel, a kezét csdJcolom-mai fog­foglalkozunk. Közismert, hogy ez a köszönés a kézcsókkal együtt a Habsburgokkal való államházasságunk hozománya­ként Bécsből került az emberi érintkezés formái közé. Eleinte a középosztály hölgyeinek kö­szöntésére szolgált, de később a városi lakosság nőüdvözlési formájává yált Sokan már régebben is hely­telen és európaiatlan csöke- vénynek minősítették ezt a köszönést. — Makkai János „Urambátyám országa" című művében például így ír: „Min­den esetben mellőznünk kell egy új korszakban a kezét csókolom köszönést.“ A Pórt­élét 1056. szept. havi számá­ban erről a kérdésről ekként szól: „A hagyományos jó na­pot, jó reppelt-köszönés egysze­rű józansága valóban méltóbb a hasonló korú férfiak és nők egyenjogúságon alapuló kapcso latéhoz, mint a cicomás kezét csókolom.“ Mivel azonban az értelmisé­gi nők körében még ma is eléggé lenézett a jó napot-os köszönés, a kezét csókolom tartja magát, ha a női kezet nem is tartják mjndig a szánk elé. Illetőleg..; a kezét csó- kolom-ot kezdi felváltani az egyszerűsített csókolom szó. Ma már a fiatalabb nemzedék­nek az idősebbek, főleg a ro­konok iránt megnyivánuló tisz­teletadó mondatszava kezd len­ni, Hogy a mai ifjúság ezt a szót kimondottan csak a kéz­re vonatkoztatja, nem nagyon hisszük. A kezét csókolom (helyte­lenül: kezeit csókolom!) kö­szönésnek különféle szórendi cserékkel gyakran születtek tréfás, tegező változatai is. Ilyen például a lovagiaskodó hangulatot keltő: csókolom a kesét, a finoman tegező csó­kolom a kezedet vagy kis ke­zedet, illetőleg a kacsódat. Pajkoskodó jellegű a németből faragott csókolom a kisztihand- ját és ennek tréfás franciás torzítása: csókolom a zsüszti- handját. Sokán a nőkkel kapcsolato­san a szervusz-1 udvariatlan­nak, túlférfiasnak találják, és más udvariasabban ható for­mával cserélik fel. így kelet­kezett az előbb említett csóko­lom köszönésnek az Ikerpárja: a csókollak. Persze ezt asszony­nak, főleg a férj jelenlétében nem igen kívánatos mondani. Majd kifelejtettük a huligá­nok nőköszönési formáját: a smárolom a jahtodat! Az ér­dekelt nőszemélyek feltehetően ezt is megértik. Dr. Tóth István mint Jungné, És teljesítette a fogadalmát Azóta sok-sok év telt el mun kában, gondokban és apró örö­mökben is. Gondjai azonban sűrűbben voltak. S Erzsikéből Bözsi néni lett, asszonynevén pedig Hauck Károlyné. A do­hánygyárban „mindenki ma­mája". így hívják a lányok és asszonyok. „Mamika, jöjjön, mutassa már meg, hogyan keli beállítani ezt a gépet!’* — kiáltják, s „mamika'* megy. — Nagyon szeretik a lányok — mondja róla Varga elvtárs, a gyár főkönyvelője. El is hisszük. A MEO-ban, ahol dolgozik, megbecsülik, mert több évtizedes tapasaz- talatait mindig örömmel adja át a fiatalabbaknak és egyál­talán nem olyan ellenszenves, nem olyan népszerűtlen, mint ahogyan általában azt a meo- sokről hiszik egyesek. Amikor a csehszlovák szivarkagyártó- gépet beszerelték, ő volt az első, aki megtanulta a kezelé­sét, pedig a modern, bonyolult gép kezelésének elsajátítása nem volt valami könnyű. Az­óta megtanította rá a fiatalo­kat is. Soha senkivel nem veszeke­dett még, soha senki meg nem tudta bántani semmivel. Az érzékeny Erzsikéből a tőkés rendszer éveiben megedződött, bátor, szakmáját kiválóan ér­tő, a fiatalokat szerető asszony lett Bözsi néni lett Üzemi ta­nácstag lett Beleszól a gyár vezetésébe, vitatkozik, érvel, tanít Szakszervezeti bizalmi is volt hosszú ideig. Kommu­nista. A párt tagja, aki köte­lességének érzi azon túl, hogy a munkájában helytáll, a mun ka és a szocialista haza sze­re te téré nevelni a fiatalabba­kat is. Élete, példamutatása pedig jó követőkre talált a Pécsi Dohánygyárban, felnőt­tek mellette a hozzá hasonló munkásasszonyok és munkás- lányok; A mQszeréS7-v9rBsfra!ona m IM,(-előadó A szlvankagyártó gépeket 1200 munkaóra után már ja­vítani kell. Egy ilyen tervsze­rű megelőző karbantartás tíz napig is eltart néha. S utána megint jól mennek, mupkabí- róak ezek a gépek. És a TMK előadó? ö nem? De igen. ő is munkabíró. Pedig „nagyjavítás“ alatt még nem sokszor állott Várnai Nándornak hívják. Nándi bácsi 1918-ban jött a Pécsi Dohánygyárba dolgozni, Azelőtt a vasútnál dolgozott, de amikor az első világháború kitört, áthívták a dohánygyár­ba; A gépek, amelyek vele együtt jöttek a gyárba, már nincsenek meg. Kiöregedtek, újakkal váltották fel azokat. Nándi bácsi azonban még ott van, ő nem öregedett ki. Az eddig ledolgozott negyvenkét év alatt soha el nem késett, beteg egyszer volt, igazolatla­nul nem mulasztott. Az iparigazgatóságtól kapott elismerő oklevelek bizonyít­ják, hogy kitűnő dolgozója a gyárnak. Amikor az 1918 óta lezajlott technikai fejlődésről beszélgetünk, örömmel mond­ja, hogy nagyot lépett előre a dohánygyár, de azért a lágy­mányosi dohánygyár modern gépeit egy kicsit irigyli. Jó lenne, ha nekik is olyan gé peik lennének már. Várnai Nándor 59 éves. Egy év múlva nyugdíjba megy. Jönnek a jól megérdemelt nyugdíj évei, jön a pihenés korszaka. A hajdani vöröskatona, akit a kaposvári honvédk'órházból kizavartak 39 fokos lázzal, aki másfél napig gyalogolt hazáig, s mire hazaért letar­tóztatták, — jól tudja, mit je­lent a népi állam. A munká­sak hatalmának megteremtése óta lett jobb, s vele együtt a gyár minden dolgozójának az élete. Igaz, hogy a fizetések­kel még lehetne feljebb men­ni, de tudja, hogy annak is eljön az ideje hamarosan. Nándi bácsi sokat gondolko­dik, újít, hogy könnyebbé te­gye a munkát. Van egy jelen­tőn újítása is a sok másféle újításon kívül. Égy kiselejte­zett gépet, amelynek a szivar- kagyártó levágó szerkezete el­avult, átépített olymódon, hogy amíg azelőtt egy műszak alatt 160 000 darab cigarettát csi­nált, most 240 000-et is meg­csinál. * Várnai Nándor 42 éve dol­gozik a dohánygyárban, Hauok Károlyné pedig 37 éve. Most ők ketten a legöregebb mun­kások itt, ha a munkában el­töltött éveik számát nézzük. De életkorban is szép időt töltöt­tek már eL Nem panaszkodhat az a gyár, amelynek ilyen szorgalmas, munkabiró, tapasztalt és a fia­talokat ßzeretö dolgozói van­nak; Gyevi Károly HilMEIt A Hazalias Képírón kiildiMlasztó gyűlése Hétfőn este hat órakor Mo­hácson a Hazafias Népfront városi bizottsága küldöttvá­lasztó gyűlést tartott, melyen a Hazafias Népfront országos központjától dr. Fábián László elvtárs is megjelent. A kül­döttértekezleten részt vett Og- nyenovics Milán elvtárs or­szággyűlési képviselő, vala­mint a mohácsi járási pártbi­zottság titkára és a városi ta­nács elnöke is. Szántó Lajos elvtárs, a Haza­fias Népfront városi elnöke mondott beszédet a küldött- gyűlésen, majd a hozzászólások után megválasztották a Haza­fias Népfront megyei küldött- gyűlésén résztvevő 150 küldöt­tet. Siklóson a Hazafias Nép­front járási küldöttértekezle­tén tegnap délelőtt 219-en vet­tek részt. A gyűlésen megje­lent Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára Achátz Imre elvtárs, ország- gyűlési képviselő és a járási pártbizottság titkára is. A beszámolót Czeigler elv­társ, a Hazafias Népfront já­rási elnöke tartotta. Beszélt a nemzetközi helyzetről, a Haza­fias Népfront-bizottságok mun­kájáról, a termelőszövetkezeti mozgalomról és a Hazafias Népfront II. országos kong­resszusáról, A beszámoló után többen felszólaltak, majd meg­választották a megyei értekez­letre a küldötteket. A siklási járási küldöttértekezleten 45 megyei küldöttet választottak, akik részt vesznek Pécsett a Hazafias Népfront megyei kül­döttértekezletén. — ELMÚLT már az az idő, amikor Indiában a maharad­zsák az elefántokra aranyat és ezüstöt aggattak, ormányu- kat és agyaraikat befestették, A köztársasági évforduló ün­nepségein még végigvezetnek ugyan néhány feldíszített ele­fántot Uj-Delhi és más váro­sok utcáin, de ez már csak „gyenge visszfénye" a régi pompának. — AZ ÉSZAKI SARKVI­DÉKEN termő faalgáik a 70 méteres hosszúságot és több mázsás súlyt is elérik. Néha hullámtörőként is jó szolgála­tot tesznek. — TUDOMÁNYOS Ismeret­terjesztő Társulat Baranya megyei szervezetének művé­szeti szakosztálya és a Mű­csarnok rendezésében május 11-én délután hat órakor nyitja meg kiállítását „Japán fametszetek" címmel. — AZ ŰTTÖRÖHÁZ szak­körei éves munkájukból kiál­lítást rendeznek május 15-én. — A SZÉCHÉNYI István Fiúgimnázium IV/a. humán, IV/b. politechnikai és JV/c. reáltagozatú osztályai csütör­tökön 12 órakor tartják bal­lagásukat az iskolában. Miért vagyunk mostohák? Vasat 1. kültelken lakunk, az állomással szemben. Hozzánk nem jár a postás, s ezt azzal indokolják, hogy kültelek s nem közvetlen a muút mellett lakunk. So újságot, se levelet nem koz­nak ki, mindig úgy kell érdek­lődnünk a Vasas I-i Sütőipart Vállalatnál, hogy jött-e részünk­re valamilyen küldemény, mert ha igen, akkor a postás ott adja le. Még a táviratot se kézbesítik Hl nekünk. Miért vagyunk mi ilyen mostohák? Hol lakunk? A világ végén? Kérjük a postát, in­tézkedjen ennek az áldatlan álla­potnak megszüntetésiért. MÓRICZ DEZSŐ Vasas I. kültelek. »MM«««««»»,»«»«»,,,«>>>»«««»«»,,,»♦»<»« BERKE5I ANDRÁS: (48.) Az ajtó halk nyitására esz­mélt fel. Pál atya óvatosan be­lépett. Becsukta az ajtót. — Jöjjön, fiacskám. Üljön le — mosolygott nyájasan a fiúra. István leült. Jól esett a pap látogatása. — Tisztelendő atyám — tört ki a fiúból és szeme könnyben úszott —, én olyan szerencsét­len vagyok. — Arcát kezébe temette. — Megértem fiacskám — mondta Pál atya és megsimo­gatta a fiú göndör barna ha­ját. — Nyugodjon meg, a jó isten megsegíti. Tudtam, hogy milyen állapotban van, azért jöttem fel magához. Segíteni akarok,,. Mikor elolvastam az életrajzát — folytatta kis szünet után a pap, s hangja melegen áradt szét —, nagyon megemdültem. Szegény fiam. Maga igazán sokat szenvedett. A fiú halkan zokogott. Pál atya folytatta. — Eszembe jutott a saját fia­talságom. A sok csalódás. Csa­lódás az emberekben, legjobb barátaimban. Én is olyan ma­gányos fa voltam, mint maga. Valamikor én is úgy, olyan Ma szociális nap Siklóson A Baranya megyei Tanács VB XI. Egészségügyi Osztálya ás a Baranya megyei Vöröskereszt Szervezete ma délelőtt Siklóson a várban szooiális napot rendez. A szociális napon megnyitó be­szédet dr. Klshonti Tibor megyei főorvos mond, majd dr. Tarifs Zoltán, az Egészségügyi Mmiszté­rium szociálpolitikai főelőadója „A szociális intézeti gondozás múltja, jelene és jövője"; dr. Hagy Tibor, az Egészségügyi Mi­nisztérium szociálpolitikai főelő­adója „A mai szociális gondos­kodás néhány alapkérdése", Ba­lázs lózsefni, a Megyei Vörös- kereszt titkára pedig „A szociá­lis gondozás társadalmi felada­tai'’ címmel tart előadást. Az előadások elhangzása után a résztvevők délután a harkányi szociális gyógyontthont tekintik mey. — A MÁSODIK Kamion­rendszerű, jégbehűtött kelká­posztaszál li'tmányt indítják Mohácsról külföldre. A vám- vizsgálat már Mohácson meg­történik s ezzel a szállítást gyorsítják. Csütörtökön va­gontételekben folyik tovább a kelkáposzta külföldre való szállítása, főképp Ausztriába, kisebb részt Csehszlovákiába- Az exportot a MÉK szervezi. — „NAPOLEONÉKNÁL* nem egyszer nagy családi perpatvar tört ki amiatt a pa­zarló kultusz miatt, amelyet Josephine császárné messze földön híres rózsatenyiszeté- vel folytatott. Az értékes ró­zsákra csillagászati összege­ket költött. — A HOLLAND tulipán- hagymák a XVII. században tőzsdei árfolyamokat ingattak meg és lázbahozták az összes németalföldiek kedélyállapo­tát. Az estélyi ruha kivágá­sába tűzött tulipánt nagyobb értéknek tekintették, njint a brilliánst. — A PÉCSI Zeneoktatói Munkaközösség ez évi elst növendékhangversenyét má' jus 12-én délután 6 órakot tartják a Liszt Ferenc hang- versenyteremben. Pécs város in. kerületi Hazafi« Népfront elnöksége értesíti n )1 és 18-as választókerület lni- sá gát, hogy május 12-én, csütiv .11 délután 6 órakor a erdőgazd„«áf gépállomás kultúrtermében szevont tanácstagi beszámolót tart Előadó: Mesztegnyel Imre kerület tanácstag. Beszámolnak Szendröi György és Marsalkó Vé tér tanácstagok. A 11. lS-as válási tókerülethez tartozó utcák: Megye' rl út 4l-től végig mindkét olda] Ungvár u., Nagyvárad u. 17-to végig mindkét oldal, Kassa u. iJ tót végig mindkét oldal. Atléta ú Athinay u„ Csend u„ Istvánffy U Móré Fülöp u., Alkony u„ Tulip# [dőiárá,«’>|pntfri A meteorológiai Intézet Jelent* várható időjárás szerda estig: vá> toló felhőzet, helyenként zápor eső vagy zivatar. Gyenge légárán* * lés. A nappali felmelegedés kiss' fokozódik. Vérható legalaoeopysPl éjszakai hőmérséklet 5—10, ie| magasabb nappali hőmérséklé szerdán 17—22 fok között. Távi labbi kilátások: helyenként záj* rak, zivatarok, tisztán szerettem, mint maga És az én szerelmemet is elszó­lította az úristen. — Sóhajtott —*Így lettem, ezért lettem pap Nem volt könnyű elhagyni ha­zámat. Sokáig azt hittem, hog\ hazaáruló vagyok, mert ott­hagytam népemet. Mert tudja fiaoskám, a hazát neme safe fl hegyek, a szelíd lankák, a vi­harzó Balaton, s csendesen hömpölygő folyók, a játékosan habcsipkéket szövögető halh patakok, a pirossipkát, békés tanyák és a bűnt, boldogságot, szeretetet, gyűlöletet magában rejtő hatalmas városok jelen­tik, hanem elsősorban a nép, aki szenved, izzad, dolgozik, aki most egy kisebbség véres igája alatt nyög. A nép szolgá­lata, fiaoskám, szent dolog. S én hálét adok a hatalmas istennek, aki felnyitotta a sze­memet ... István égő szemmel nézett a papra, aki most a távolba me­redt és halk, izzó hangon be­szélt. — Tudom, maga arra gon­dol, hogy ha visszamegy és végrehajtja ezt a cselekedetet, véteni fog a hazája ellen. Fiacskám, a hazája ellen nem vét. Legfeljebb a kommunista rendszer ellen, De «* nem azonos a hazájával. — Ráné­zett a fiúra. Elmosolyodott. — De hogy megvigasztaljam, még azok ellen sem fog véteni. A fiú érdeklődve nézett az atyára. — Elárulok magának egy titkot. De kérem, hogy ez köz­tünk maradjon. — István bó­lintott. A pap felállt, óvatosan kinézett az ajtón, majd újból leült. Közelhajolt a fiúhoz és suttogva megszólalt. — Clairk kapitány három évig Budapesten élt. mint kö- vetségi beosztott. Társaságban megismerkedett egy orvos lá­nyával. Egymásba szerettek. A lány apja lepaktált a kom­munistákkal és hallani sem akart a házasságról, mért kar­rierjét látta veszélyben. A ka­pitány és a lány Htokban ta­lálkozott. Az apa rajtakapta őket, és qzt is megtiltotta. A szerelem azonban makacs. Közben a Kapitányt Bécsbe helyezték. Nagyon nehéz az érintkezést tartani, mert a lányt szigorúan ellenőrzik. Ezt a módot eszelték ki. Postán nem küldhetnek levelet a cen­zúra miatt, a lány viszont nem mehet be a követségre. Sem­mi másról nincs szó, csak ar­ról, hogy most ön lesz a pos­tás a két szerelmes között. De maga erről nem tud. Érti? Érti, fiacskám? — Igen — felelte a fiú. — És.a és Donován ezredes úr?.;; — Azt bízza a jő öreg Clairkra, Majd mutat neki va­lami más dolgot. Az már, fiacs­kám,. nem « mi dolgunk — fe­lelte mosolyogva a pap. — No, megnyugodtunk? — Igen — mosolyodon el István is. — Tisztelendő atyám, hogyan köszönjem meg önnek? — Úgy fiacskám, hogy be­csülettel fog tanulni az egye­temen, és nem hoz szégyent erre a szegény magyar népre. Érti? Magának kitüntetéssel kell elvégeznie tanulmányait. Ezt Ígérje meg nekem! — ígérem — mondta hal­kan a fiú és újból a sírás foj­togatta a torkát, de most a hála könnyei tódultak a sze­mébe. — Akkor rendben volnánk. Lassan felkészülhet. — Pál atya megölelte a fiút és el­hagyta a szobát. István kinézett az ablakon. Az Alpok felől tömött, fekete felhőket hozott a szél. * Kocka az egyik beosztottjá­val alaposan megvizsgáltatta azt a házat, amelyben Éva la­kott. Meglepő eredménnyel járt a felderítés. Négy ház­tömbnek volt közös udvara. Igaz, az udvarokat alacsony drótkerítés választotta el egy­mástól, de ez nem jelent aka­dályt annak, akt át akar a ke­rítésen lépni. A főhadnagy el­gondolkozva nézett maga elé. — Ezek szerint — dörmögte — a lányhoz a Pozsonyi útról, a Parkból is be lehet menni. | Valószínű, hogy a fiú ezen az úton távozott. De — okosko­dott tovább — ehhez segítség kell. Valamelyik házfelügyelő­nek tudnia kell a dologról. (foJytatáM következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents