Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

1960. MÁJUS 11.

N APLÖ

3

Több vonatszerelvény termény, hús és tej

Tapasztalat híján:

•• rrW rrW

onerobol

Március 27-én jelent meg a negyei pártbizottság felhívása valamennyi termelőszövetkezet illami gazdaság és gépállomás iolgozóihoz. A megyei pártbi- iottság javasolta, hogy a tezik, állami gazdaságok és gép- illomások a lehetőségeik gon- los felmérése után kapcsolódanák be az országos mozgal- nakba, amelyek a magas ter- néseredmények elérését tűzik íi célul. így a tsz-eík nevezzelek be a 30 mázsás kukorica- ermelési mozgalomba (májusi dörzsöl tban!), illetve a 300 dázsás silókukorica, 200 mázsa ukorrépa, 80 mázsa burgonya, dásfél mázsa lucerna — illet- e lóheremag terméseredményt lérő mozgalmakba.

Hasonló célokat tartalmaz a elhívás állattenyésztésről szó- í része is. Indítványozza, ogy a törzsállománnyal nem bí 5 tsz-ek csatlakozzanak a 2600 .teres tejtermelési, a „Tíz te- én után nyolc borjú“, az „Egy Báládtól egy süldő“, az aEgy oca után nyolc leválasztott aalac“ című mozgalmakhoz, avasolja, hogy a kocáknál érőt el az évente kétszeri fiaz- atást, s adjanak hat százalékát több sertés- és marhahúst, nint az elmúlt évben adtak záz hold utáni

Merészen, de megfontoltan

Hát ez a felhívásnak a ter- lelőszövetkezetekhez intézett feze — dióhéjban ismertetve, áak dióhéjban, mert a jelzett mozgalmak mindegyikéről hosz eú cikkeket lehetne írni. De lég így ie felmérhető a felhí- Éts jelentősége. Sok munkával író, de teljesíthető célokat iz a tsz-eik elé, átfogja a me- Sgazdasági termelés minden

Kiállítás a pécsi

Tegnap délelőtt tizenegy a pécsi járási tanács

nácstermében dr. Tarifs Zoln, az Egészségügyi Miniszté- uín szoc pol. főosztályának ielóadója nyitotta meg a iogyan gondoskodik népi almunk az öregekről és a okként munkaképességüek- 1” c. kiállítást; A kiállítást iranya megye és Pécs város inácsa VB. szociálpolitikai oportja, a megyei és városi özegészségügyi- és Járvány- 5yi Állomás és a Vöröske- szt rendezte;

ágát, meghatározza munkájuk egész évi programját.

A pécsváradi járási tanács mezőgazdasági osztályán őrzött jegyzőkönyv-köteg a bizonysága annak, hogy a felhívás nagy visszhangra talált a járás tsz- parasztsága körében. Csaknem minden tsz megtárgyalta már a felhívást: a kátolyi, szellői, apátvarasdi, zengővárkonyi és a többi. Különösen a szebényi Vörös Csillag és a szederkényi Aranykalász Tsz vállalása figyelemre méltó. Az utóbbiak néhány területen még többet akarnak adni, mint a felhívás kér, így 80 mázsa helyett 100 mázsa burgonyát, 2600 liter tej helyett 3000 litert ígérnék. — Hozzáteszik, hogy nem a „levegőbe“ vállalnak, a 3000 liter tej például, a jelenlegi hozamot tekintve, biztosítottnak látszik.

Persze, a sorok olvasása közben felvetődik az emberben, hogy nem vállaltak-e többet a tsz-ék, mint amennyit bírnak? A válasz: nem. Nem a külsőségek, a hangos csinadratták jellemezték a felhívást tárgyaló közgyűléseket. Amint a járási tanács vezetői mondják, a tsz-ek talán még sohasem fontolták meg annyira, hogy mit vállalnak, mint most. Egyetlen olyan tsz sem volt például, amely a felhívás minden pontjához csatlakozott. (Ez irreális célkitűzés lett volna.) Az „Inkább kevesebbet, de jobban !“- elv szellemében mindegyik csak annyit vállalt, amennyit teljesíteni tud. A nagypalli tsz például pontról pontra megindokolja, hogy miért nem tud csatlakozni egyes mozgalmakhoz; Az indokok elfogadhatók.

A felhívás 30 mázsa morzsolt kukoricát kér. A tsz-ek 5—5ú holdnyi területen vállalták ezt a mennyiséget, tehát tengeriterületük csak egy részén; Ezt

járási tanácson

hogy hasznos tagjai társadalmunknak;

A megnyitón résztvevők ezután megtekintették az ízléses, szép kiállítást, mely az öregek és csökkent munkaképességűek mai életét mutatja be. A szociális otthonok lakói és a háziipari szövetkezetek dolgozói által készített munkadarabok és rengeteg fénykép teszik szemléletessé a kiállítást. A kiállítás tíz napig lesz nyitva és a tervek szerint Baranya több helyén is bemutatják; j

látva kíváncsian böngészi az ember a jegyzőkönyveket: vajon mi lesz a többin? Mert nem kell mezőgazdasági egyetem annak megértéséhez, hogy vajmi keveset érünk a 15 holdon termelt harminc mázsás átlaggal, ha a többi 200 holdon csak 16 mázsát érnék el.

Jó az indulás

A szűkszavú jegyzőkönyvek sajnos nem adnak választ erre a meglehetősen fontos kérdésre. Egyedül a szebényiek beszélnek róla, ilyeténképpen: 250 holdnyi kukoricaföldünkből 10 holdon csatlakozunk a 30 mázsás mozgalomhoz, a hátralévő 240 holdat háromszor megkapáljuk; - A burgonyánál 10 holdon elérjük a 80 mázsát, a másik 15 holdat háromszor megkapáljuk:; 5 így kellene lennie minden termelőszövetkezetben! Vagy így is van, csak a szűkszavú jegyzőkönyvek hallgatnak?

Tóth Antal elvtárs, a járási tanács tsz csoportjának vezetője határozott igennel válaszol erre, és hozzáteszi: a tavaszi munkák gyors elvégzése a bizonyíték rá. A munkák valóban jól haladnak, pontosabban: talán még egyszer sem mentek olyan jól a járás tez- eiben, mint az idén, dacára a kedvezőtlen időjárásnak. Rengeteg istálló trágyát hordtak ki a földekre, felhasználták a fogaterőt (nem vártak karbatett kézzel a gépállomásra) A különböző premizálási rendszerek (a tervezettnél nagyobb burgonya stb. termés 25—50 százaléka a tsz tagé) megteremtették a vállalások teljesítéséhez szükséges anyagi érdekeltséget. A kapásterületek családokra való kiosztása, s nem utolsó sorban a fez-tagság lelkesedése a biztosíték arra, hogy a megyei pártibizottság felhívása valósággá válik a pécsváradi járásban. Ez pedig — egyedül a járásból — több vonatszerelvény terményt, húst és tejet jelent, mint amennyire az év elején számítottunk;

Újszerű ünnepély színhelye volt május 7-én a mágocsi kul- túrház. Mágocs és környékéről közel hetven fiú és leány részére osztották ki ünnepélyes keretek közt a személyazonossági igazolványt. Az ünnepélyen a járási KISZ-titkár és a járási rendőrkapitányság ve— A Hidasi Brikettgyár helyén pár évvel ezelőtt még kukoricát kapáltak. Amikor felépült az üzem, a környékről jöttek emberek munkát vállal ni. Parasztok, kubikusok, bányászok, ipari munkások. De itt kérem, a brikettgyártáshoz, két-három embert kivéve, senki sem értett.

Czifferszky István igazgató íróasztalában kutat papírok után, s közben folytatja:

— Az egyik művezetőm lakatos volt, másik traktoros. A párttitkár elvtárs valamikori földjén áll az iroda. Az üb- elnök még a múltban juhász volt, aztán vasöntő lett. De micsoda nagyszerű munkás most és milyen jól politizál! Nem hiába mondják a mu-nká

Mihályi Gyula „beméri” a présformákat.

zetői is jelen voltak és a személyazonossági mellé kedves kis emléklapot adtak. Az ünnepi beszédet Szőcs Kálmán járási KISZ-titkár mondotta, az igazolványokat pedig a járási rendőrkapitány adta át a fiataloknak. A műsor után táncoltak, szórakoztak a fiatalok;

sok: ha Mihályi valamibe beleavatkozik, ott jól jár a gyár is, meg a melós is.

Elindulunk az üzembe, közben a termelési eredmények felől érdeklődünk.

— Az első negyedéves tervre „rávertünk“ — mondja az igazgató — 130 százalék volt. A brikett önköltsége a megengedett 700 forinttal szemben 549 forint Eredményjavulás három hónap alatt 2 millió 280 ezer forint. Áprilisi tervünket 102.3 százalékra teljesítettük, de többre is ,dement*’ volna, ha elegendő szenet küld a hidasi bánya.

Benyitunk az első munkacsarnokba, ahol a présgépek alakítják „csekély” 50 ezer tonna nyomással a hidasi brikettet. Kaj tár Gáspár préske- zelő és Fejes Lajos fiatal művezető magyarázza meg a gyár tás technológiáját. Két munkás mellettünk hatalmas présalkatrészeket emelget állványra. Fekete, szénporos arcukon izzadság csordul végig. Egyikük Mihályi Gyula, a vasöntő, üb-elnök.

— Hogyan politizál, Mihályi elvtárs? — kérdem tőle kíváncsian az igazgató magyarázata után;

— így ni — mondja és pe- helyként röpíti fel az állványra a súlyos prés-alkatrészt, majd nevetve hozzáteszi — első a példa a termelőmunkában, második a tanulás. A szakmát úgy kell ismernie mindenkinek, mint a tenyerét. Magasnyomással brikettet készíteni nem könnyű dolog. Nincs még tapasztalat. Az emberek is sokfélék. Továbbképzésüket célozza a brikett-technológiai, a hegesztő, a kazánIllcs András, áld már a gyár szerelésében Is részt vett.

fűtő, a turbinakezelő, a labor.- tanfolyam. Tizenegy brigádunk küzd a szocialista címért. Legfőbb célkitűzésünk: tanulni, tanulni, _ tanulni! Egyébként mindenki szeret itt lenni ebben a gyárban;

— Illés András is?

A fiatal géplakatos a gyalugép mellől néz fel

— Jó a kollektív szellem, s bár Pécstől nem volt könnyű

Ostyául! János nagyon bírja a meleget. Szahara! hőségben dolgozik a szárítóknál.

így gondoskodunk az öregekről

Tizenhat évesek avatása Hágocson

A megnyitón dr; Tarife Zolii hangsúlyozta, hogy a kiütést azért rendezték meg, ért nem ismerik kellőképpen ennyit áldoz államunk arra, >gy békés, nyugodt öregkort ítosithasson a dolgozóknak. — Nem tekintik tehernek a már az öregeket — mondta. — Ma a rászorultak rétre történő juttatások nem ínyöradományok, hanem a sgbecsülés jelei. Az öregek i csökkent munkaképessé- ek is úgy érzik ma már,

l Munkaügyi Minisztérium ®0 számú Iparitanuló In- ézet Pécs, Rét utca 41. sz. zonnali belépésre kizárólag Perfekt

Qyors- és gépírónöI

eres. Havi fizetése 1200— 300 Ft között. Tanműhe- yiink részére 1 fő techni- tusi oklevéllel rendelkező TMK VEZETŐT elveszünk. 11668

Motorikus és hálózat-építési munkához több éves gyakorlattal rendelkező

ÍHLLANYSZERELŐT

keresünk felvételre. Motor- kerékpár jogosítvánnyal rendelkezők előnyben. Jelentkezés: EM. Baranya megyei Téglagyári ES.

ECS. RÁKÓCZI ÜT 11. SZÁM.

11656

Beszélgetés porcelángyári asszonyokkal

Szándékosan kihagytam a címből az olvasóankét szót, mert egy olvasóanlkét több résztvevőt feltételez, mint ahá- nyan pár nappal ezelőtt a délutáni órákban összejöttek a Pécsi Porcelángyár kultúrott- honában. Mégis — a kezdeti elfogódottság után — annyira belemelegedtek az asszonyok, hogy a parlamenti gyorsírásban győztes ujjai is elfáradtak volna, ha mindent jegyezni akar. Wevsz Károlyné minőségi átvevő, Kovács hászlóné statisztikus, Schmal Imréné műhelyírnok, Balogh Józsefné és Kóbor Józsefné szinte egymásnak adták a szót. Varga Ferenc lakatos éppen a végét csípte el a mondókának, hogy a férfi becsület azért megmaradjon;

Miről is szóltak a porcelángyári asszonyok?

Egy olvasóankéton úgy illenék, hogy alapos mérlegre tegyék az újság munkáját, megbírálják, megvitassák: mát is kellene jobban csinálniuk az újságíróknak, szerkesztőknek. A legnagyobb baj ellenben mindenkinek saját baja. hát a porcelángyáriak is arról beszéltek.

A Pécsi Porcelángyár 1180 dolgozójának fele nő — mondták a jelenlévők — mégis a dolgozó nőfe helyzete nem éppen könnyű a gyárban. Napiközi otthon, bölcsőde biztosított a gyermekek részére, ellenben a „második” műszak megkönnyítéséért is lehetett volna már tenni valamit. Például mosógépieket beszerezni, vagy a dolgozó nők bevásárlását megkönnyíteni. A nőtanács nem dolgozik kielégítően, bár ehhez hozzájárul az a körülmény is, hogy a nőtanács elnöke nagyon elfoglalt asszony. Sok a társadalmi munkája, ülésekre, értekezletekre jár, nincs ideje ezekkel a problémákkal behatóan foglalkozni.

Jó lenne arról olvasni a Dunántúli Naplóban, hogyan kíván a gyár vezetősége, szak- szervezete, nötanácsa segíteni a dolgozó nők pjroblómáin — hangoztatták a résztvevők.

Annyiféle tanfolyamot indítanak a gyárban, győzze valaki a részvételt. Szabás-varrás, .egészségügyi tanfolyam és sok más szervezetlenség, később részvétlenség miatt abbamarad. Az asszonyok akadémiájára a legjobb orvosokat kérték fel előadásokat tartani, a megjelentek létszáma (írva és mondva) négy (4) fő volt. Sok mindenbe belekapnak a gyárban, de nem viszik következetesen végig. Inkább kevesebb tanfolyamat kellene megszervezni, de jobban«

A KIÖZ nagyon szépen dolgozik, a fiatalok sok társadalmi munkát végeztek a gyárban. A gazdasági munkán félül azonban úgy látszik, nem maradt elég erejük, hogy másban is tevékenykedjenek. A József Attila olvasómozgalam kiterjesztésére jó szolgálatot tesz a mintegy 20 ezer könyvtári könyv, de sokan még nem olvasnak a gyárban.

Dr. Kurucz Sándor, a kultúrotthon igazgatója elmondta, hogy jó lenne esti 'technikumot indítani, a technikum iránt nagy az érdeklődés.

— Nincsen eléggé megszervezve a gyárban a dolgozó nők egészségvédelme — szóltak közbe újra az asszonyok — a a szilikózis elleni védekezés céljából porelszívókat lehetne felszerelni. Nehéz testi munkát is sok nő végez, bár többségükben nem is akarják abbahagyni, annyira szeretik a gyárat. Éveken keresztül a gépesítésre nem sok gondot fordítottak, de most nagyon szívén viseli a gépesítést a gyár vezetősége. Öröm az új gépeket látni, hisz a munkát is megkönnyítik, amellett, hogy gazdaságosabb velük a termelés. Meg lehetne azonban oldani még gépekkel számos olyan munkafolyamatot, melyeket kézzel végeznek] Például a mázaiéban a mázszűrést gépesíteni, hogy ne kelljen nehéz vödörrel emelgetni az anyagot.

Varga Ferenc lakatos munkahelyén az újítások kivitelezésében segít, elmondja az egybegyűlteknek, hogy mennyi új gép segíti most már a dolgozók munkáját. Ott van például a masszarúdhegyező, a deltaszigetelő formázógép, a bögregyártó automata. Az asz- szonyok is újíthatnak — védelmezi derekasan a kisebbségben lévő férfiak jogát.

A jelenlévőik végül megállapodták abban, hogy a gyár területén egy ládácskát szerelnek fel, ahová a dolgozók panaszos vagy egyéb leveleiket bedobják. A ládácska tartalmát minden héten eljuttatják a Dunántúli Naplóhoz, s így az újság mindig frissen értesül a porcelángyári dolgozók életéről, problémáiról, eredményeiről

A porcglángyári asszonyokkal folytatott megbeszélés nagyon hasznos volt. Megmutatta, hogy a dolgozók életéről, gondjairól, problémáiról lehet sokat, de sosem eleget írni az újságban. Igénylik, várják a segítséget a párt lapjától, bíznak benne. Bírálatuk nagy ösztönző erő az újság számára.

Szilt* István

elszakadni, mégis jól megtaláltam itt a helyem.

Ostyánfi János, volt agrárproletár, talán a legnehezebb munkahelyen dolgozik, a szárítóknál. ötven fokos hőség pörköli itt az ember arcát. Termetén, jó kondícióján és főleg kedélyén nem látszik a nagy meleg. A szénporon viszont igen, mert a nagy hőségben elveszti nedvességtartalmát. A dob elején 40—42 százalékos a nedvességtartalma, s mire Ostyánfival szembe néz, a dob végén, addigra már tizenötre soványodik.

Meredek lépicsőkön kop>o- gunk fel a törőbe, a szénválogatóba. Kiss Mihályné és Farkas Pálmé sem jegyezték él magukat régen a brikettgyártással. Úgy tudják, ebben a hónapban avatják fel ünnepélyesen a gyárat Már emiatt sem lehet lemaradni most a munkában;

Czifferszky elvtárs az esőtől áztatott gyárudvaron azt mond ja: „Jobb brikettet akarunk, még kevesebb pénzért gyártani.“ Ehhez a célkitűzéshez hozzáfűzhetjük látogatásunk tapasztalataként: a hidasi új gyárban „jó technológiával“, aránylag rövid idő alatt, kitűnő munkásgárdát kovácsol* tak egybe a brikettkészítok*