Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

fHAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 9UNÁNTÚU , NAPLÓ 0 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ARA: 70. FILLÉR 1960. MÁJUS 29. VASÄRNAP Az ígéret napja így is nevezhetnénk a gyer­meknapot A m új ünnep­napjaink közül ez az, amelyen a jövendő ígéretét ünnepel­jük. A bányászok, a vasuta­sok, az építők, traktorosok, pe- degógusok napján a sikereket ünnepeljük, a nők, az anyák napján az emberiség egyik fe­lének áldozatos életét és fel- szabadulását nemzeti ünne­peinken a nép győzelmeinek évfordulóját, de a gyermekna­pon az eljövendő sikerek, ered menyek, győzelmek Ígéretét ünnepeljük. A mai gyermek a jövő felnőttje ezért ünne­peljük; Azt is mondhatnánk, hogy felesleges ezt az egy napot ün­neppé emelni, hiszen ma már szinte az év minden napján ünnep a gyermek élete. Az a gondtalan gyermekkor, amely­re a szentimentalizmus írói könnyeket csalogatva emlékez­nek, ma már nem kevesek sa­játja. Gyermekeink túlnyomó többsége élhet ma gondtala­nul csak a tanulásnak és szó­rakozásnak, készülhet a rá vá­ró életre és közben gyűjtöget­heti a szép és kellemes emlé­keket, amelyekre később, a fel­nőtt korban édes lesz az em­lékezés. De azért mégsem fe­lesleges dolog egy napot arra szentelni, hogy gyermekeinkre gondoljunk, jövőjükről gondol kodjunk, a mi múltunkat az 6 jelenükkel, a mi jelenünket az ő jövőjükkel hasonlítsuk össze. A mai szülök többsége keser vés megpróbáltatások között nőtt fel. Az egész életre szóló, felejthetetlen gyermekkori emlékek sötétek. Háború, ■ Ín­ség, bombák és rettegésben töl tött éjszakák, eltűnt és meg­halt hozzátartozók — ezek vol tak a mai felnőtt legmegrá­zóbb gyermekkori élményei; A mi gyermekeink nem tud­ják mi ez. És ez jó, mert ge­rincüket nem töri meg az ín­ség és megaláztatás, jó, mert derűs gyermekkorukra emlé­kezve felnőtt korukban is de­rűs emberek lesznek, jó, mert idegeiket, szívüket és agyu­kat nem merevíti keménnyé a rettegés és borzadás, mint a másfél évtized előtti gyerme­kekét. De azért az is jó, ha tudják, hogy amíg egész társa­dalmakat a féktelen önzés, haszonvágy irányít, amíg a vi­lág egy részének létalapja a kizsákmányolás, addig újra fenyeget a veszély, visszatér­hetnek a háború kísértetem A szülő gyönyörködik gyer­mekében, de gondjaitól sem tud megszabadulni. Nem a ki­csinyes, anyagi gondoktól, hi­szen az természetes, hogy min­denünkből, amink csak van, elsősorban a gyermekek része­sülnek. A szülők gondjai ma világméretűéit. Győz-e a vilá­gon a béke, nem borul-e újra lángba a világ? Ez a kérdés húz redőket a szülők homlo­kára, mert egyedül ez az, ami gyermekeink életét még beár­nyékolhatja. Mire neveljük gyermekeinket? Arra, hogy új házakat emeljenek gyerme­keiknek, a mi unokáinknak? Arra, hogy szorgalmas gépe­ket szerkesszenek és meghó­dítsák a csillagokat? Arra, hogy a maguk hasznára meg­változtassák maguk körül a természetet? Vagy talán arra, hogy felnövekedve hosszú so­rokban meneteljenek az értel­metlen korai halálba? Mi tudjuk, hogy mit aka­runk. De legyen világos ez gyermekeink előtt is. Ezért jó emlékezni és tervezni, ezért jó, ha egy ünnepet arra szánunk, hogy gyermekeinket is megta­nítsuk, mire érdemes emlékez­ni, milyen tervekért érdemes küzdeni. Ma még göndörhajú, angyalképű, pufók kis lénye­ket csókolgatunk, akik olyan ártatlanok, kedvesek, szeretet­reméltók, csintalanok és paj­kosak, amilyen felnőtt soha­sem tud lenni. De holnap már ők veszik át a mi gondjainkat, örömeinket, ők állnak a he­lyünkre a munkában és a szebb életért folyó harcban. A mai Ígéretből akkor lesz való­ság, ha minden tapasztalatun­kat — a jót és a rosszat — hiánytalanul átadjuk nekik, lássák és tudják, hogy mit le­het, mit kell, de azt is, hogy mit nem szabad tenni; Ma röpködjenek a színes léggömbök, fogyjon a csoko­ládé, cukorka és fagylalt, gátak nélkül csengjen a kacagás, gyönyörködjünk az ígéretben. És közben gondoljunk arra, hogy volt már élég sírás és jajgatás, volt hiábavaló áldo­zat és céltalan veszteség — többé ne legyen! A gyermek élete nálunk ma már az év minden napján ünnep. Marad­jon akkor is, ha felnő. Legyen az ember élete a következő nemzedékekben olyan vidám és gondtalan, mint a mai gyer­mek játéka. Már nekünk is van reményünk arra, hogy megérjük azokat az ünnepe­ket, amelyeken felesleges lesz a rosszra emlékezni, ünne­peink tisztán, ámyéktalanul csak az öröm ünnepei lesznek. Úgy dolgozzunk, küzdjünk, hogy gyermekeink életében ez a remény, ez az Ígéret feltétle­nül és egyértelműen valóság­gá váljon; Hruscsov elvtárs beszéde 6. old. Megalakult az új török kormány 8. old. Megnyílt az ünnepi könyvhét Szombaton este a szak- szervezetek zsúfolásig meg­telt művelődési házában tartották az ünnepi könyv­hét megnyitóját Az ünnep­ségen megjelent Benke Va­léria művelődésügyi minisz­ter, ott voltak a Mikszáth- emlékünncpségekre hazánk­ba érkezett csehszlovák Író- delegáció tagjai. Ascher Oszkár, Kossuth- díjas kiváló művész, Vörös­marty: Gondolatok a könyv­tárban című versét mondta el. Azután Darvas József, Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet; ■J' $■­~ •• • >'< •' ---V Erb János felvétele, n Hazafias Népfront élő, hatalmas és növekvő erő Kádár János elvtárs beszélt «, Hazafias Népfront II. országos kongresszusán Az Építők Rózsa Ferenc művelődési házának dísztermé­ben szombaton folytatta munkáját a Hazafias Népfront 11. országos kongresszusa, A tanácskozást Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta Beszéde elején tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága szí­vélyes üdvözletét és legjobb kívánságait, majd így folytatta: Kongresszusunk oly idő­szakban ült össze, amikor a helyzet fő jellemzője, hogy a felszabadult magyar nép a ha­talom és nemzeti függetlenség birtokában, békében él, önma­gának dolgozik, önmaga élvezi termékeny munkájának gyü­mölcseit és sikerrel építi az új szocialista társadalmi rendet. A helyzet tehát, amely­ben a kongresszus munkáját végzi, örvendetes és kedvező. — A kongresszus munkája egész népünk életére kihat és nagy jelentőségű. Ez következik a tanácskozás központi kérdéseiből is. Itt mindenki azt keresi, hogyan Á Hazafias Népfront Országos Tanácsának fogadása az Országházban A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa a Hazafias Nép­front második országos kong­resszusának tiszteletére szom­baton este fogadást adott az Országházban. A fogadáson megjelent Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának . első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bízót ságinak, az Elnöki Ta­nácsnak és a Minisztertanács­nak számos tagja* 1 Jelen volt a fogadáson dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tagjai, a második országos népfront-kongresszus küldöttei. Megjelent a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Részt vették a fogadáson a Hazafias Népfront második kongresszusára hazánkba ér­kezett külföldi küldöttségek vezetői: dr. Medar Shtylla, az Albán Demokratikus Arcvonal Nemzeti Tanácsának alelnöke, az albán nemzetgyűlés elnöke, Kirill Kliszurszki, a Bolgár Hazafias Arcvonal Országos Tanácsa elnökségének tagja, gittatjgjgjfülvsi. képviselőt Jozef Dénárt, a Csehszlovák Nemzeti Front elnökségének tagja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titká­ra, Boleslaw Podéworny, a Lengyel Népköztársaság állam­tanácsának elnökhelyettese, a Lengyel Népi Egységfront Or­szágos Tanácsának elnökhe­lyettese, Otto Britz, a Demok­ratikus Németország Nemzeti Frontja Tanácsának elnökségi tagja, Mauno Tamminen, a Finn Nép Demokratikus Unió­jának titkára, s a küldöttsé­gek tagjai. A rendkívül szívélyes, ba­ráti légkörben lefolyt fogadá­son Kállai Gyula pohárköszön­tőt mondott. Meleg szeretet­tel köszöntötte a fogadáson megjelenteket* tőmöríthetnénk még jobban a haza minden hű fiát, minden alkotó erőt népünk boldogulá­sának, a szocializmus és a bé­ke ügyének hasznos szolgála­tára. Ez ma a legnagyobb je­lentőségű, egyben legszebb fel­adat mindannyiunk számára. — A Hazafias Népfront ma élő. hatalmas és növekvő erő, nagy tekintéllyel és befolyással rendelkező mozgalom. Vezető meg, majd a küldöttek nagy tapsa közbén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra* ereje a munkásosztály forra­dalmi pártja, résztvesznek ben­ne dolgozó népünk legnagyobb tömegszervezetei, a magyar társadalom kiemelkedő és leg­aktívabb pártonkívüli szemé­lyiségei. A szó igaz értelmében a nemzetté vált magyar nép frontja. Szava ezért visszhangot keltő, alkotó tettekre serkent. A népfront tevékenységét a szocializmus eszméi vezetik Ezután a népfront történeté­vel foglalkozott Kádár elvtárs, majd így folytatta: — A Hazafias Népfront-moz­galom tevékenységét alap­vetően meghatározó eszmék — a szocializmus eszméi. Ámbár nemcsak ebből állnak. Ezen a szilárd elvi alapon lé­tesült a széleskörű népi össze­fogás, amely helyes irányba hat és alkotó tettekben jut ki­fejezésre. A párt úgy értékeli, hogy a Hazafias Népfront-moz­galom jól szolgálja szocialista céljainkat mind az eszmék ál­talános propagálásában, mind az eszme megvalósítását elő­mozdító gyakorlati tettekben. — Jogos az a többízben el­hangzott megállapítás, hogy 1956 után a Hazafias Népfront- mozgalom újjászületett és új magasabb, korábban nem is­mert fejlettségi fokot ért el. Meggyőződésem szerint a Ha­zafias Népfront-mozgalom új­jászületése és jelentős fejlődé­se mindenekelőtt arra a kölcsö­nös bizalomra vezethető visz- sza, amely ezekben az években kialakult és hónapról hónapra erősödött a mozgalomban te­vékenykedő kommunisták és oártonkívüliek között Ez a kölcsönös bizalom a mozgalom lelke és ereje. (Tam) — Mindenki, aki a Hazafias Népfront-mozgalom további fejlődését kívánja, mindenek­előtt arra törekedjék, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a továb­biakban is megtartsuk és még inkább erősítsük. Ez a bizalom nem kritikátlan vakhit ha­nem olyan kapcsolat, amely a kommunistákat vezérlő esz­méktől elválaszthatatlan, pár­tonkívüli tömegekben pedig a saját közvetlen tapasztala­taikból faikad. — Mi, kommunisták tudjuk, hogy eszméink, — a szocializ­mus, a kommunizmus — úgy és olyan mértékben valósultak meg eddig is. s valósulnak meg a jövőben is, amilyen mér tékben az eszmék igazságáról felvilágosító szóval meg tud­juk győzni a pártonkívüli dol­gozók millióit. Úgy és olyan mértékben valósulnak meg eszméink, amilyen mértékben azokat a magyar nép alapvető tömegei magukévá teszik és készek velünk együtt megvaló­sítani. A pártnak a tömegekbe ve­tett bizalma rendíthetetlen. A legnehezebb helyzetben is erre építettünk, ma is és a jövőben is erre építUnk. Közös feladatunk a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom megőrzése — Szeretnék külön 6zóbii a pártonkívüli dolgozó tömegek­nek a kommunisták iránt táp­lált bizalmáról. Miért erős ma ez a bizalom? Mi, akik jelen­leg a Magyar Szocialista Mun­káspárt különböző felelős poszt jain dolgozunk, magunk har­colunk legjobban az olyan kor­látolt szemlélet ellen, mintha a korábbi években mindenki mindent rosszul csinált volna, mi magunk pedig most hibák' ém hiányosságok nélkül dolgoz­nánk. Annak a bizalomnak, amelyet ma a tömegek a kom­munisták iránt táplálnak, vé­leményem szerint nem az a forrása, mintha bárki is azt hinné, hogy a párt összes szer­vezete, valamennyi funkcioná­riusa hibamentesen dolgozik. Nem. A tömegek nagyon jól tudják, ho"v minden ember, aki dolgozik, hibázik is. és ez a szabály a kommunistákra is érvényes. (Folutatása « 2, oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents