Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-25 / 122. szám
«50. MÁJUS 25. •m NAPLÓ 5 Mi újság a b Mozdonyiavitó fiatalok A komlói Kossuth-bánya szállító főkörletének 14 KISZ- fiatalja vállalta, hogy egy rossz bányomozdonyt nagyobbrészt társadalmi munkában megjavít. Felajánlásukat határidő előtt teljesítették, összesen 198 órát dolgoztak a mozdony megjavításán, ebből 158-at társadalmi munkában. A mozdonyjavítás értéke mintegy 48 ezer forint. Ha a rezsiköltséget is hozzászámítjuk, eléri a 60 ezer forintot is. Pályázat az iszapszén kitermelésére A Pécsújhegyi Szénmosó mö got’ — mint ismeretes — több iszaptó terül el. A legfinomabb szemcséjű széniszap kerül ide, a mosóié révén; A legnagyobb, északinak nevezett tó megtelt, és igen sok, mintegy 1800 vagon iszapszenet tartalmaz. A kitermelés azonban több akadályba ütközik. A Pécsújhegyi Szénmosó üzemvezetősége ezért pályázatot tűzött ki a kitermelésre. A legjobb pályázatot ötezer forinttal jutalmazza. Eddig 4 pályázatot adtak be — hármat Pécsújhegyről, egyet a trösztből, — és újabb pályázatok beküldése várható; Uj, nagy teijesiiményO fúrógépe! kap Komló A Komlói Szénbányászati Trösztnek eddig egy Hauscher- féle nehéz ütőfúrógépe volt, a zobóki aknán. Amint Viato- risz Róbert elvtárstól, a műszaki osztály vezetőjétől értesültünk, az év folyamán legalább még egy ilyen fúrógép érkezése várhatói A Hauscher-féle fúrógéppel nemcsak a bányászok munkája válik könnyebbé, hanem az előrehaladás is jelentősen meg gyorsul. A fúrógépet rakodógéppel használják, így alig van lapátolásra szükség. E szerint csak a TH-vasak Ösz- szeszerelését kell gépesíteni, s az elövájás, Illetve a feltárás teljesen gépesítve lesz; Elkészült az Isiván-ahnai nagyinhaláló Korszerű, nagy költséggel épült létesítményt adtak át István-aknán a bányászoknak: a nagyinhalálót. A tetszetős, világos helyiségben egyszerre 25 bányász kezeltetheti magát. A desztillált vízben oldott wiesbadeni só, amelyet a levegőbe permeteznek, csökkenti a szilikózist kísérő fulladá- sos érzéseket, és kedvezően hat az asztmás, illetve légcső- hurutos megbetegedésekben szenvedőkre is; Az új bányászok nem kapnak szilikózist, ha naponta 15 —20 percet töltenek a nagy- inhalálóban, Szocialista brigádok megbeszélése A Hidasi Szénbánya szocialista brigádjai a közelmúltban megbeszélést tartottak, A tanácskozáson a vállalat vezetői is megjelentek. Amint az elhangzottakból kitűnt, jelenleg nyolc brigád 131 tagja versenyez a vállalatnál a szocialista címért. Ebből kettő — a 10-es és az 51-es — már elnyelte a „Szocialista brigád’’ címet. Az 51-es csapatot a pártszervezet vándorzászlóval tüntette ki. A szocialista brigádok elbeszélgettek egymással és a vállalat vezetőivel, s úgy határoztak, hogy minden negyedév ben tartanak ilyen tanácskozást, mert közös erővel sokkal könnyebben megoldhatják a különböző problémákat. (Hartmann Béla levele nyomán.) Hízónak szánt sertésből — anyakocát... A kocaállomány növelése érdekében új és előnyös szerződéses feltételeket biztosít a Termény forgalmi Vállalat a tsz-tagoknak és az egyéni termelőknek. Ha a termelő, a hízóba állított sertései közül a kocasüldőket kiválogatja és bebúgatja, az Állatforgalmi Vállalat szabályosan felbontja a már megkötött hizlalási szerződést és kocatartási és süldőnevelési szerződést köt a termelővel. A hízóból kivett és bebúgatott kocák első szaporulatából a termelő két 40— 60 kilós súlyú süldőt ad visz- sza a vállalatnak, melyet a mindenkori állami szabad árnál kilónként 50 fillérrel magasabb áron vesznek át. A vállalat természetesen nem csali a nevezett két süldőt, hanem az egész szaporulatot is megvásárolja; Eredményes kapcsolat Most, az átmeneti időszakban még meglehetősen sok probléma adódik a tsz-ek gép- ellátásával. Nagy feladat hárul a gépállomásokra, a lehetőségekhez mérten nekik kell ellátni a termelőszövetkezeiteket, a munkák nagy részét nekik kell elvégezni gépeikkel. Hogy egy-egy termelőszövetkezetben hogyan végzik el a gépi-munkákat — az természetesen függ attól is, hogy milyen a kapcsolat a tsz és a gépállomás között Muszung Lajossal, az ócsár- di termelőszövetkezet elnökével és Vízkélety Mátyással, a gépállomás igazgatójával járjuk az ócsórdi termelőszövetkezet tábláit. — Nálunk a lehető legjobb a kapcsolat a termelőszövetkezet és a gépállomás között — mondotta az elnök elvtárs. Igaz, hogy nem is vagyunk messze egymástól; Valóban jóleső érzés, széttekinteni itt a határban, mindenütt a gondos előkészítés, az ,,Minden állatorvos neveljen egy állattenyésztőt!“ Amikor napi munkám után kezembe vettem a lapjukat, megragadta figyelmemet egy cikk: „Minden állatorvos neveljen egy állattenyésztőt”. E cikkhez szeretnék néhány gondolatot fűzni; Jól ismerve járásunk termelőszövetkezeteinek állattenyésztési helyzetét, őszintén elmondhatom, hogy igen nagy szükség van jó állattenyésztőkre. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha valóban minden termelőszövetkezetben szakképzett állattenyésztőink lesznek. Tudom jól, hogy ez egyik pillanatról a másikra nem megy. Az embereket állandóan tanítani kell, hogy helyesen és biztosan járhassunk az új úton. Az emberek szaktudásának növeléséhez pedig hozzá kell járulnunk. Ezt a magam és a járásunkban dolgozó valamennyi állatorvos nevében meg is ígérem. A cikk másik gondolata igen helyesen világítja meg a paraszt ember felfogását, hogy a nagyüzemben is az ő kis 'gazdaságában alkalmazott — sok esetben bevált — módon akarja az állattenyésztést folytatni. Ez pedig merőben ellentétes a két gazdálkodási forma között. E téren van igen sok nevelő munkára szükségük, amelyből mi is nap nap után kivesszük a részünket. Ha ezen az úton haladunk tovább, akkor biztosan elmondhatjuk pár év múlva: nem volt hiábavaló fáradságos munkánk. Tönkő Pál járási főállatorvos Sellye alapos talajmunka nyomait láthatjuk, ezt mutatják a már szépen kikelt növények: a mák, burgonya, a cukorrépa iSj — Az idén először vannak így együtt ilyen szépen tábláink, amelyeket az ősszel a gépállomással a legnagyobb alapossággal készítettünk elő az őszi és a tavaszi vetésre. Az ősszel 37 cm mélyein megforgattuk a talajt és mésziszap- pa! megszórtuk, mivel eléggé mészszegények erre a földek. Minden gépimunkát a gépállomással végeztetünk, nekünk ugyan még nincs semmiféle gépünk. Valószínű, hogy az év harmadik negyedében kapunk egy szupergépet, de még ezután is a gépállomás erő- és munkagépeit kell igénybe vennünk. Kétszázhúsz hold búza- és száztíz hold árpavetésünk van az idén, kombájnokkal és aratógéppel akarjuk a legnagyobb részt betakarítani a gabonát. — A gépállomáson már most megkezdődött a felkészülés az aratásra és cséplésre. Ha kedvező lesz az Időjárás, az idei évben sokkal többet tudunk betakarítani a tsz-nek, mint tavaly, és sok kézierőtől mentesítjük a szövetkezetét •— mondja Vízkelety elvtárs; — A trágyakihordást is mind gépekkel végezzük, mindössze hat pár lovunk van, amelyeket főként csak a háztáji munkákra használunk. Az ócsárdi termelőszövetkezet 916 kataszt rális holdon gazdálkodik. Huszonkét tehenünk van, de most akarunk még vásárolni vemhes üszőket, s nagy súlyt helyezünk kocák beállítására is. Jelenleg 47 anyakocánk van, az ősszel 370 hízóra kötöttünk szerződést. Már most van 170 darab hízónak valónk is, s úgy tervezzük, hogy az idén még egyszer fialtatjuk az anya kocákat; Egyik érdekessége még a termelőszövetkezetnek, hogy 34 cigány tagja is van, akik becsülettel kiveszik részüket minden munkából; — Sőt, a nehezebb munkákban talán rájuk lehet legjobban számítani; — mondja Muszung elvtárs; A gépállomás igazgatójának a szeme is naponként vigyázza ezt a határt, sűrűn kilátogat a szövetkezet birtokára, s neki is öröme, ha a gépimunka után könnyebb a tagoknak a kapálás, a kétkézi munka. KÖNYVELŐKET keres állami gazdasági gyakorlattal a Zengőaljai Állami Gazdaság. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a szilágypusztai központban. Fizetés megegyezés szerint. 151147. A szakszervezeti kulturális munka „többlakiságáról 66 SOKSZOR már bosszantó volt az a „többlakiság”, amely a szakszervezeti kulturális munkát megye, sőt országszerte jellemezte az elmúlt időszakban. A szakszervezeti művelődési otthonok munkájára pontosan illett az a szólásmondás, hogy a jobb kéz nem tudta, mit csinál a bal kéz. Az egyes szakszervezetek központi vezetőségei az azonos politikai és kulturális feladatokat más-más időben és különböző módszerekkel hajtották végre, s ennek elsősorban a kulturális munka tömeghatása szenvedte a kárát. Az a gazdasági és szellemi befektetés, amelyet a szakszervezetek kulturális munkája igényelt, közel sem állt összhangban a politikai és kulturális munka eredményével: A SZOT V. teljes ülése és a SZOT Elnöksége látva ezt a lehetetlen állapotot, határozattal kibővítette a megyei szakszervezeti tanácsok hatáskörét a politikai nevelőmunka és kulturális élet területén. Sokkal nagyobb jelentőségű dolog az, semmint az első pillanatban gondolni lehetne. Ez a határozat ad elsősorban és egyedül lehetőséget arra, hogy a szakszervezetek kulturális munkájában megszűnjön a sokféleség, a szervezetlenség. Az elmúlt hónapok a múlt év, még a korábbi állapot kézjegyeit bizonyítják a szakszervezeti művelődési otthonok munkájában. • S ez elsősorban a kulturális aktívák politikai, világnézeti felkészítésében jelentkezik. Minden szakszervezet más és más módszert választott, esetenként, sajátosságokra hivatkozva, éppen a művelődéspolitikai irányelvek által megszabott feladatokat kerülték meg. Az összevont statisztikai adatok szerint az elmúlt évben a szakszervezeti kulturális szervek 2092 ismeretterjesztő előadást rendeztek, mintegy 84 ezer résztvevővel Ez így tetszetős számadat, de ha hozzászámítjuk, hogy ebből 1965 előadást 60 ezer résztvevővel az Építőik Szakszervezete rendezett, akkor önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy vajon a többi szakszervezetből hol maradt az aktivitás, a rokonszenv az ismeretterjesztés iránt? Bár az építők előadásait átlag kevesebben látogatták. A statisztikai adatok között szerényen szerepel egy megKét brigád a „hétemeleteseken // je Szakképzett cukrászokat azonnal felveszünk. Baranya megyei Vendéglátó Vállalat Pécs, Rákóczi út 50. sz. 151162 MINT \ÉKONY fácskák ritka erde, meredezik magasba a három hétemeletes épület pilléreinek vasbeton szerkezete, mellettük a felszálló, szélkergette por úszik a terheket vivő gépkocsik után. Gólyaként álló daruk himbálják a szürke födémeket, szállítószalagok csusszantják a temérdek kavicsot, homokot, az épületéken félmeztelen, barnatestű építőmurilcások szorgoskodnak. Pécsett, a nyugati városrész építése jó ütemben halad. Cslzmek elvtárs a Baranya megyei Építőipari Vállalat (reptéri) főépítésvezetősége szakszervezetének műhelybizottsági elnöke még fél órával ezelőtt maketten mutatta meg az épülő hétemeleteseket. Természetesen maketten most még szebbek, mint a valóságban. Fehérek, „tisztáik“, körülöttük aprócska műfáik. Relatív magasságuk jól érvényesül a többi ház között. — Nagyon szépek lesznek ezek a valóságban is — mondja büszkén Lábady András mérnök, fiatal építésvezető. — Vállaltuk, hogy még ebben az évben 3 épületnél a teherhordó vasbetonszerkezetet elkészítjük. A 62-esen az első emeleti födémeket rákjuk be, a 63-ason a földszinti pillérsor betonozása folyik, a 64-esen nz alagsor felületi födéméit helyezzük el. Egy egy épületben 93 lakás lesz. Teljesen korszerűek, kétszoba összkomfortosak, központi fűtéssel ellátva, bár lehet, hogy a távfűtésbe is bekapcsolják. A födémek ezeknél az épületeknél teljesen előregyártottak, a falazatnál „C“ jelű falazóblokkot használunk. Itt a téglának kevés szerepe van. kitöltésül szolgál. — Beszéljünk akkor a hétemeletesek építőivel isi r— Két brigádom van, — magyarázza maisét közben « fiatal mérnök —* a Zstokó és a Tóth brigád. Nagyon jó munkás valamennyi. — Mégis a két brigád közül melyik dolgozik jobban? — A „Zsivkóék“, talán egy hajszállal. A 64-es épület alagsorában találjuk meg a Zsívkó-brigádot, amint éppen a pilléreket készítik elő betonozásra. Abbahagyják a murikat és rágyújtanak cigarettára. — Zsivfkó János, brigádvezető, Kiss Antal, Gulácsi Sándor, Takács István, Treitz György, (majd végül egy apró termetű ember, a brigád legidősebb tagja) Szabó István. Nos nézzük azt o „hajszálat“. Miből tevődik? — Az a fontos, hogy a legjobb technológia szerint keverje az ember a betont — mondja Zsivkó János. — Az a fontos, hogy összedolgozzon az ember — véli Gulácsi. — Sokat kell vibrálni, hogy jól, szépen egyenletesen töltse ki a pilléreket — állítja Szabó István. — Három évvel ezelőtt is így betonoztak mint most? — kérdem a brigád- tagákat. — Nem volt azóta valami technológiai változás munkájúikban? — A betonkeverőgépet szállítószalaggal láttuk el — szól közbe az építésvezető — a Zsivkó-brigád pedig szerkesztett egy daruval szállítható állványt, ami a kézi karolás nagyrészét kiküszöböli. — Olyan egyszerű, hogy fejét üthetné az ember, miért is nem csináltuk már meg előbb — mondja Szabó bácsi. — Sök munkafolyamaton kell változtatást eszközölnünk, hogy gnorsnhban. köny- nyebbon lehessen dolgozni, — A brigád tett valami vállalást ebben az évben? —i Igen, tettünk —» húzza ki magát ZsMcó Jánot, «a Vállaltuk, kom a három épület betonozását hamarabb elkészítjük a határidőnél. Sajnos anyaghiánnyal küszködünk és így nehéz a vállalás teljesítése. Azért a versenyben mindent eikövetürik, hogy ne maradjunk el a Tóth-brigád mögött — Mit szól ehhez a rivális Tóth- brigád? UGYANAZON az épületen, de a födémelhelyezésben jeleskednek a „hajszállal“ gyengébbek. Tóth János pirospozsgásarcú brigádvevezető nyugodt, megfontolt ember. — Lehet, hogy Zsivkóék betonja jobb, mint a miénk, de ők másképpen keverik. Majd mi is áttérünk arra a vágányra. csaík a kijelölő engedje. Kétféle kavicsot kapunk, Gyékényesről és a Dunáról. Egyikbe több homok kell, másikba kevesebb, vagy semmi. Itt a differencia! — Meg ott Tóth elvtárs, hogy jobban meg kell vibrálni a pilléreket — mosolyog Lábady András. Nem igaz? — „Húz“ ez a brigád építésvezető elvtárs, egytől-egyig kipróbált ember. Hátha még a Kovács Lajos is itt lenne, aki elment bányásznak! Úgy járt a falon Jkumt szemmell“ Bizony ám! Dehát így is lefőzzük majd Zsivkóékat. — Nagyon jól dolgozik mindkét betonozó brigád — erősíti meg Csizmek elvtárs a párbeszédet később. És nem is rossz dolog, hogy versengenek. Legalább előbb tető alatt lesz a három hétemeletes. SÖPÖR a szél a leendő „Főutcán“, felkap egy cementzsákdarabot és végiggörgeti az útcsinálók előtt. Ebben az évben már három hétemeletes épület veti majd árnyékát napos időben az új betonúira. ~ tmhm--’ jegyzés: A szakszervezeti szervek tekintélyes összegeket takarítottak meg kulturális területen és ez így látszatra még dicsérendő is. Csupán az a szépséghibája ennek a statisztikai adatnak, hogy az évvégi megtakarítások jelentős része az ismeretterjesztésre betervezett összegek fel nem használásából adódik. KULTURÁLIS feladataink közül legfontosabb a művelődés tömegjehegének biztosítása és erre az egyik munkamódszer az ismeretterjesztés. Az ismeretterjesztés a legfontosabb eszköze a világnézeti nevelésnek is. Ez oldalról figyelve az ilyen tetszetős megtakarításokat, aggasztó jelenség, amit az SZMT hatáskörének bővítésével elsősorban kell megszüntetni. Az ismeretterjesztés területén még élnek az általános hibák. Sok helyen részletíel- a daloknak tekintik, nemegyszer ismeretterjesztő előadásnak tekintenek olyan rendezvényeket is, amelyeknek vajmi kevés közük van a világnézeti neveléshez, az ismeretterjesztéshez. Az előadások témakörét spontánul határozzák meg. Az általános tapasztalat szerint sokkal több meg- gondoltság, előrelátás szükséges az ismeretterjesztéshez a szakszervezeti kulturális szerveknél. A szakszervezeti művelődési otthonokban sokkal jobb h helyzet az öntevékeny művé» szeri csoportok terén, de a könyvtári munkáiban is. Szemmel látható az az igény — persze nem kivétel nélkül —, amely a színjátszó csoportok műsorpolitikája iránt megnyilvánul. Sokfkai inkább napi- rendre való az a törekvés, hogy a színjátszó csoportok, önerejüket nem kímélve és nem értékelve, kizárólag há- romfelvonásos drámáikat — de ez még a jobbik eset — vagy nagy felkészültséget, nagy statisztériát és kelléktárat igénylő operetteket akarnák műsorra tűzni. Nem véletlen, hogy ezeic a kísérletek többnyire kudarccal vagy a vártnál jóval kisebb sikerrel végződnek, SZERENCSÉS az az elképr zelés — amelyre néhol mar van példa, hogy ahol jelentősebb színjátszó csoportot működtetni kockázatos, ott elsősorban üzemi irodalmi színpadokat hoznak létre és működési területük elsősorban a munkásszállás. Ami színjátszó- csoportnak az operett vagy a nagy felkészültséget jelentő háromfelvonásos dráma esetében megoldhatatlan feladat, az üzemi irodalmi színpad kereteiben viszont dicséretes, sikeres munka lehet. Nem beszélve arról, hogy az irodalmi színpad az ismeretterjesztésben — műsorpolitikája miatt is — sóikkal többet tehet, mint az operetteket, kabaréműsorokat produkáló színjátszó csoportok. Természetesen ez a néhány gondolat nem ölelheti fel a szakszervezeti művelődési otthonok kulturális munkájának egészét. Megérdemelne például néhány gondolatot az üzemi iskolák szervezése, vagy a könyvtárak munkája és helyzete, de a felsorolt kulturális területek a legfontosabbak közül válók. Mert ezeken a területeken a legélénkebb a szakszervezeti művelődési élet. Eddig sok nehézséget okozott az „ahány kultúrotthon, annyi gazda”. Sokszor egészségtelen állapotokat hozott a kulturális beruházások terén is. Egy-egy szakszervezeti központ „kedvenc” művelődési egysége aránytalanul több „felső” segítséget kapott, mint esetleg a többi és egyébként is ez a többlakiság a tapasztalatok szerint nem vált be. AZ SZMT megnövekedett hatásköre minden bizonnyal javít a jelenlegi körülményeken. Egységes, helyi jellegű irányítás, jobban átgondolt és összehangolt kulturális munka. Erre van szükség elsősorban a megye szakszervezeti művelődési otthonaiban, a szakszervezeti művelődési tevékeny-» ségben. (TfaMKI*
