Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

»eo. ÁPRILIS 17.

N A P LÖ

5

Mi így kezdtük

Csak pénzt osztunk

Kél év megszakítással 1950 óta vagyok tsz-tag. A jövedelmet mi is úgy osztottuk ki, mint a legtöbb termelőszövetkezet: terményben és pénzben.

Az idén nem osztunk terményt. Negyvenkét forintos munkaegység-értéket terveztünk, s ezt mind pénzben adjuk ki. Körülbelül egy és negyedmillió forintot osztunk munkaegység címén és 53 ezer forintot föld járadék fejében.

Sokéves tapasztalatok győztek meg bennünket, hogy így a legokosabb. De maradjunk csak a múlt évinél, amikor a természetbeni részesedés a felét tette ki a munkaegység értékének. Még így 6em helyes, hiszen ha ehhez ragaszkodnánk, az idén csak 21 forint lenne a készpénz. Ezt az összeget ketté kellene osztanunk, munkaegység-előlegre, és hagynunk kellene az év végére is. Mennyi munkaegység- előleget fizethetnénk így havonta? Tíz, legfeljebb tizenöt forintot! Húszat semmi esetre sem, hiszen egy forint maradna terményrészesedés mellé zárszámadásra.

Ezért jobb mindent pénzben osztani. így minden hónapban kifizethetünk húsz forint előleget egységenként, s az év vegére is megmarad huszon- kettő forint. S hogy a havi eiolegpénz mit jelent, azt hiszem a legtöbb tsz-ben tudjak. Nagyon sokat! Úgy dolgozik a tagságunk, mintha kicseréltek volna! (Januártól kezdve minden hónapban kifizettük az egységenkénti húsz forintot.). Már a krumplink is a földben van, csak a kukorica és a magkender vetése van vissza. A cukorrépát már sa- raboljuk.

A sok természetbeni munkakieséssel is jár, hiszen a tsz- fagnak nincs szüksége annyi

terményre, mint amennyit kap, pénzből viszont több kellene. Mit tehet? Felpakolja őszi árpáját, kukoricáját és bekocsi- kázik a piacra. A korábbi évek ben a tagok fele minden héten elpiacozott egy napot. Ma a negyedrésze sem teszi ugyanezt, és ezek is a háztájit szállítják.

Mindent pénzben osztunk, de azért a tagságnak nem kell Sellyére mennie búzáért és kukoricáért. Megkaphatja nálunk is — pénzért. A tsz vezetősége kiszámította, hogy a tagságnak mennyi búzára, árpára, kukoricára és másra lesz szüksége, és ezt a mennyiséget tárolja. A terményforgal- mi vállalat árain adjuk át. Nem szabadpiacin, hiszen a tsz nem akar a saját tagságán kereskedni;

Azt tanácsolnám minden termelőszövetkezet vezetőségének, hogy ők is térjenek át a készpénzfizetésre. Úgy is ez lesz a jövő mindenütt, meg miért is várnának az új tsz- ek éveket okulásért, amikor az idősebbek példája már előttük áll.

Elmondta:

Varga SánAor,

a csányoszrói Uj Tavasz Tsz elnöke.

Kukoricavetés

Tyíwaszi enyhülés

M

lÉibfei:

, '■

Látszik, hogy itt a tavasz. Tegnap a burgonyavetökröl írtunk, ma meg a kukoricavetőkről emlékezünk meg egy felvétel és néhány sor erejéig.

Megérdemlik, hiszen nem a legkellemesebb itt Szentkútpuszta előtt. Hideg áprilisi szél fúj. De nem azért ül Mátrai András már tizenegy éve a Pécsi Állami Gazdaság traktorának nyergében, hogy fázzon. Oda se neki, megszokta már, akárcsak munkatársa, ifjabb Kraft János is.

Már kedden hozzáfogtak. Harminc holdat vetettek el a három nap alatt. Lassan megy, türelmetlenkednek is kicsit, de azért aprólékos gonddal hullatják a magot, hiszen négyzetesen veinek, annak pedig pontosnak kell lennie.

Még 299 hold kukoricavetés vár rájuk. Sietnek, hegy mielőbb földben legyen a mag.

Négyszáztizenhárommal nőtt az óvodai, 140-el a bölcsődei férőhelyek száma

Baranya községedben az idén négyszázüzenhárommal több óvodai férőhely áll a dolgozó szülök gyermekeinek elhelyezésére, mint ámennyi volt a múlt évben. Uj, 75 férőhelyes óvoda épült Szászváron, míg a többi férőhelyet tíz termelőszövetkezeti községben társadalmi munkával és a községfejlesztési alapból, meglévő épületek átalakításával teremtették meg.

Az óvodák kihasználtsági foka azonban a termelőszövetkezeti községekben még mindig igen magas és ezért a munka dandárjának hónapjaira Baranya 34 községében szerveznék idénynapközi otthonokat, ebből harminchat a termelőszövetkezeti községekben. Épületet és felszerelést a falvak, kisebb részben a termelőszövetkezetek adnak, több termelőszövetkezet a felügyelőszemélyzet fizetését is felajánlotta. A Baranya megyei tanács viszont a kéthónapos tanítási szünet idejére a pedagógiai pályára készülő végzős hallgatók társadalmi munkáját szervezi meg az idénynapközik részére. Nagy segítségére van a megyei tanács művelődésügyi osztályának az idénynapközi-hálózat szervezésében a nőtanács és a szülői munkaközösség is.

Hasonlóan gondoskodnak a legkisebbek megfelelő felügyeletéről. öt ícfénybölcsődét — Mágocs, Véménd, Dunaszek- cső, Bár, Magyarbóly tsz-,, községekben — még korábban állandósítottak, többet bővítettek és így az állandó bölcsődei férőhelyek száma száznegyvennel nőtt a megyében. Ezen felül nyílik meg májustól kezdve nyolc idénybölcsőde — ebből hat a mohácsi, kettő a pécsi járásban — ezekhez a helyiséget és a felszerelést a községek, a személyzetet az Egészségügyi Minisztérium adja.

Kössön

selyemtermelési szerződést kedvezőbb beváltási áron!

A fonható I. és II. osztályú selyemgubó 40 FORINTOS KILOGRAMMONKÉNTI ÁRON

kerül átvételre. Befektetés és költség nélkül 1000—2000 FT MELLÉK- JÖVEDELMET ÉRHET EL, ha 1, vagy 2 adag selycm- / hernyót nevel fel. Jelentkezés és felvilágosítás a helybeli

Hiíessziietaliiél

174

KÉMÉNYSEPRdT LATOK

ány napja nyitott könyv °'i előttem öreg városunk.

1 im, hány mozink, színhá br núzeumunk, rpűemlé» u an, sőt arról is tudo- •zereztem, hány utast itak az utolsó negyed- ‘ 1 a pécsi villamosok, autó

*s '■*. hogy hány mázsa ke- íe: 1, húst, hány hektó bort, : t fogyasztanak hetente a csiek, de még sohasem ju- } eszembe, hogy megtuda- liam, hány kéménye van c,nek, beleértve a gyárké- ’^l’eket is.

esnap azután egy ilyen- statisztikával is megis- ~ fedtem. Berlász János Je- „ ~s Eélix Ferenc, a Baranya >yci Kéményseprő Vállalat ,d'Czetői mondták el. Tőlük el me®’ h°sy Pécsett közt .. ezer kémény van, s s * füstölgő dzsungelt mind- 5 ,e harmincegy kéménysep- a ' T'üja. Azt sem hittem vol- 0(j u?ey. a városi tanácsnak in k m<^nye vau, s a máso- helyet a megyei tanács

tartja a maga 111 kéményével.

De mást is megtudtam. Azt, hogy hazánk földjén az első kéményseprők Mária Terézia jóvoltából jelentek meg, méghozzá külföldről, főleg olaszhonból importálva. A császárnőt állítólag az indította e mindenképpen hasznos cselekedetre, hogy annak idején . „rengeteg Dűzvész emésztette javainkat”.

Mégis inkább a cilindernek, e minden kéményseprők szimbólumának történetét tartottam a legérdekesebbnek. Eleddig azt hittem, hogy valamiféle jelvénye ez a kéményseprő társadalomnak, mint a borbélynak a réztányér, a lakatosnak a kulcs, s kiderült, hogy annyira korántsem a foglalkozás címere, mint a fentebb felsoroltak. Persze ebből nem kell arra következtetni, hogy talán azért viselték a cilindert, hogy általa 20 centivel magasabbnak tűnjenek, de mindenképpen a hiúság, a mesterségbeli büszkeség jelvénye volt a cilinder. Amolyan hivatalos kísérője, pénzbeszedője a mestereknek, akik sohasem süllyedtek le annyira, hogy alkudozzanak a munkadíjon, hanem e hozzájuk nem méltó aktust minden esetben a cilinderre bízták.

Hogyan?

Elég egyszerűen. Azzal kezdődött, hagy a msgrendcló

házát megtisztelték ugyan kalapemeléssel, de nyomban utána az asztal sarkára helyezték a cilindert, amely zálog volt a cserébe kapott pad- láskulQsért. Természetesen a cilindert öblével felfelé helyezték el, hogy ilymódon nyeldeklője legyen a majd belé hulló obulusoknak.

Na, de az a világ már a multté. A cilinder is valahol a szekrény mélyén porosodik, nincs szükség rá. Eltünedeztek a háziurak, el a vándorló kéményseprők, összefogta őket a szakszervezet. 1949-ben vállalattá alakultak. S ahogy elmaradoztak az ősi sátorkémények, vele együtt a szokások is megváltoztak. Nem is szokások már ezek, hanem törvény által védett jogok, melyek nem a véletlenre, a szerencsére bízzák e tisztes szakma virágzását

Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy bizonyos mértékben építészi, technológusi képzettségre van szükségük, hogy a gyárak, a középületek bonyolult szellőztető labirintusában biztonságban mozogjanak, s ne csak megtalálják, hanem sok esetben ki is javítsák az elég gyakran előforduló műszaki, építészeti hibáikat

Egyet azonban mégsem tudott megmagyarázni a • két művezető. Nem tudták megmondani, miért a szerencse csmbólutnaj • toémóftjwprrór

Miért címszereplői ők az újévi képeslapoknak, mi közük nekik a kabátgomokhoz, a négylevelű lóheréhez és egyéb talizmáinokhoz.

Nahát, ha ők nem tudják, én megmondom, vagy legalább is megközelítem az igazságot, Azt hiszem, ők állanak minden mesteremberek .közül a legközelebb hozzánk. A kőműves, ha felépítette otthonunkat. utána már nem igen találkozunk vele, a szerelő is csak akkor jön, ha hívjuk, (akkor sem minden esetben), a kéményseprő azonban hívás nélkül is felkeres bennünket, s beavat a szakma titkaiba. Mit kell tennünk, ha „folyik a kémény”, ha nem bámul a kalácsunk a sütőben, ha tűzhelyünk visszaköpi a füstöt, ha nem'melegít a fürdőkályhánk s ha kell, igazít a kandallónkon. Szóval a család legközelebbi bizalmasa a kéményseprő. Hát körülbelül ezért tartjuk szerencsésnek a megjelenését. Na és nem szerencse-e az, amikor kéménytisztítás alkalmával egyszer-egyszer meg- ússzuk a mindenünket elborító pernyehullást? Vagy amikor szerencsénkre nem a fehér asztalterítőn íratja alá velünk a mellényzsebéből előhúzott munkanaplóját?

Soroljam tovább? Felesleges. Mindezekből is látható, hogy mennyire a szerencse embere a kéményseprő.

Pálinkás

A személyes élmények néha kibírhatatlanul nyugtalanítóak. Makacsul kísérik az embert, s néha elegendő egy-egy hír, éterből elkapott nyilatkozat, s a személyes élmények óhatatlanul összekapcsolódnak a mindennapi élet apró és nagyjelentőségű dolgaival. S vajon ki tagadná, hogy a nemzetközi helyzet, az emberiség jövője minden józan ember személyes ügye.

Háborúkat megjárt nemzedékek vagyunk. Sokkal érzékenyebben reagálunk a legkisebb — borús vagy derűs nemzetközi eseményre — mint évtizedekkel ezelőtt apáink. Aki megjárta a koncentrációs táborok iszonyú, feneketlen poklait, aki megtanulta a háborúban, hogy mi a társta- lanság és embertelenség, mi a szégyen és a méltánytalanság, aki a fronton a gránát- vijjogás közben az utolsó dörrenést várta, az asszony, akinek évek múltán kézbesítették a szűkszavú holttányilvánítási a gyerekek apjáról, a kamasz, akit vállára akasztott puskával kontinenseken át kergetett a fasiszta háború — ezek az emberek, mi mindannyian nagyon érzékenyek vagyunk az emberiség, a saját jövőnket illetően.

Békülékeny a nemzetközi légkör, a májusi csúcstalálkozót már most megelőzi az emberiség közvéleményének bizakodó hangulata. S nem alaptalan ez a bizakodás. A genfi értekezlet értekezletsorozatai minden nyugati hú- za-vona ellenére közelebb hozták egy bizonyosfajta megegyezés lehetőségét a nukleáris fegyverek korlátozását illetően.

Adenauer kancellár washingtoni útja se sikerült úgy, mint a nyugatnémet revan- sista politikus párthívei számították. Adenauer nem tudta saját, merev elképzeléseit Eisenhower elnökre erőszakolni a berlini kérdésben. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis még a nyugatnémet kancellár kívánságára se hajlandó visszavonni a tavaly, Camp Davidban tett tárgyalási ígéreteit, s így Adenauer tulajdonképpen kudarcot vallott.

S nem utolsó sorban jelentős Hruscsov elvtárs francia- országi látogatása. Attól a nagyobb eredmények mellett szinte eltörpülő dologtól, hogy a szovjet miniszterelnök franciaországi látogatása idején az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapjának példányszáma, olvasótábora napi több tízezerrel növekedett — a legnagyobb eredmény mégis az, hogy a két állam között kialakuló békü- lékenység sokkal mélyebb alapokról kezdődött, mint azt a nyugati burzsoá politikusok szerették volna.

Mindezekből következik, hogy az idei év tavasza a világbéke erőinek bizonyos méretű előretörését jelzi. Példáért — a fentieken kívül — nem kell messzire menni. A nyugatnémet kormány „szabadságolta” Oberländert, éppen a haladó erők rendkívül erős nyomására, majd nyugdíjba küldik. Hasztalan a nyugatnémet hivatalos körök mosakodása, miszerint ők az Oberländer ügyet más szempontok alapján „mérlegelték”, ez mindenképpen az európai haladó erők részletgyőzelme a nyugatnémet re- vansizmus fölött. t

A januárban veszélyes méretekben elterjedt fasiszta provokációs hullám is megtört, a fasiszta erők visszahúzódtak nyílt hadszintéri állásaikból. Európa városaiból, az utcákról eltűntek a zöldfestékes vödrök, eltűnt a

koncentrációs táborok fekete, égett gőzét lehelő fasizmus.

Természetesen nem arról van szó, hogy a háborús politika kalandorai egész egyszerűen letették volna a fegyvert, de az emberiség közvéleménye a nyugati vezetőpolitikusokat meggondolásra kényszeríti. Ma már nem le- | hét a nyugati népeket külön- } böző „védelmi”, és naciona- : lista szólamokkal megnyug- ♦ tatni például az atombomba ♦ gyártást illetően. Az embe- t rek olvasnak, ismerik a sta- l tisztikákat, s legalább olyan j jól látják a nukleáris bomba- ♦ kísérletek és bombagyártás ♦ embertelenségét, mint bárki I a nyugati politikusok közül. ;

Kuzin professzor kiszámí- ♦ tóttá például, hogy az atom- ♦ kísérletek milyen veszélyt ♦ jelentenek az emberiségre, t Megdöbbentő számítások, i megdöbbentő, hogy esetleg az j emberiség egészsége, jövője » háborús kalandoroktól függ. ♦ Kuzin megírja, hogy az Egyesült Államok területének nagyfokú radioaktív szeny- nyeződése jórészt annak a többtucatnyi robbantásnak az eredménye, amelyet Nevada államban hajtottak végre. A kisebb radioaktív részecskék a légáramlatokkal gyorsan szállnak nyugat- ról-ketetre, s ezekből a felhőkből a radioaktív csapadék több éven át hull a földre, hóval, esővel együtt. Az ilyen felhők mozgási sebessége rendkívül gyors. 1955 március elsején Nevadában atombombát robbantottak, március 8—10 között már Angliában észlelték a robbanás radioaktív csapadékát, két nappal később Görögországban és Törökország nyugati részén.

Kuzin professzor viszont azt számította ki, hogy ha az atombomba kísérletek az 1956—57 évi iramban folytatódnak, akkor néhány évtized alatt ezek a kísérletek nemzedékenként tízmillió halottat követelnek.

Mindez azért kívánt több helyet, mert a vitás nemzetközi kérdések közül az emberiség és a béke számára a leszereléssel egyetemben a nukleáris fegyverkísérletek és a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetése pillanatnyilag a legfontosabb.

S ezen a téren előrelátható, hogy Genfben bizonyosformájú megegyezés születik,

Iláborukat megjárt nemzedékek vagyunk, és ♦ soha nem felejtjük el a húsz • év előtti hadoszlopokat, az t akasztófákat, a kenyérért : sorbanállókat, a mezítlábas ♦ gyerekeket, akiknek álnokul ♦ a mellükre tűzték: „Apámat ♦ adtam a hazáért” című érmet. | Űjra és újra életre kel ben- j nünk minden emlék, a bará- | tok, ismerősök által hozott | tragikus beszámolók, a szem- S tanúk könnyes emlékezései, * s kell is, hogy ezek az emlé- i kék szakadatlanul éberségre ; intsenek. ;

A nemzetközi politikát az . utóbbi két évben az enyhülés | jellemezte, s az jellemzi a I jelek szerint ma is, de ez az t enyhülés nem önmagától i következett. Szívós, kérlel- ♦ hetetlen tömegharc eredmé- | nye az, amelyet a szovjet { külpolitika mögé tömörült ! haladó erők folytattak és | folytatnak. Az emberiség félti t békés jövőjét, s ez szükség- | képpen következetes béke- i harcot jelent. Józanok, bíz- j tatóak a közeljövő kilátásai, g de csak a korábbi szilárd i békepolitika alapállásából. | Ez a további út, s akkor I minden bizonnyal a tavaszi | enyhülésre meleg nyár kő- | vetkezik. ?

...................