Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
NAPLÓ I960. AriULIS i BAjL JSl SÄVOYBAN Bemutató m Péeai Nemzeti Színházban Pogány tavaszünnepektől húsvétig Csinos, nérná ügyeíogyott Bággal megáldott márki, halkan és szomorú bájjal szenvedő márkiné, akit' a későbbiek során a nizzai nőegyletek kevés híján szentté avatnak, mert „cóntracsalta“ a férjét, egy szemtana«, várbő, nagyvilági nő, aki mellé még egy furcsa és beváltandó csekkel is rendelkezik, továbbá egy kedves, szellemes, ugyancsak némi ügyefogyéttaággal megáldott diplomata és egy, a harmincas évekből Európába és a színpadra szökött amerikai flapperlány, colt és sombre ro helyett jazz-zeneezerzöi talentummal; Kész a történet, A márkának be keC váltania a „csekket“, Tangolita ezt meg is teszi, inkább hidegséggel, mint tűzzel, legalábbis a beváltás előzményei meglehetősen fagyos hangulatot ébresztenek. A márkiné pedig fenyegetéseit akarja beváltani, miszerint, ha férje megcsalja a nagyvilági nővel, akkor ő i6 megcsalja a nagyvilági „bárkivel“. íme a Bál * Savoyban operett története, amelyet körítésként kiegészít, és szerencsére ez a kiegészítés csaknem a humor legjavát adja <— Daisy Parker és MuBztafa bey vidám, friss szerelme. Néhol felcsillan némi férfiellenesség is, de mivel azért operett at operett, hogy happy-enddel végződjék, ez a férfiellenesség is' idejében konszolidálódik, A színház által kibocsátott prospektus is megjegyzi: «operett, habkönnyű történet,..“ Ami a habkönnyűséget illeti, valóban az, némi áporodott illatú porral fűszerezve, amelyet 6ajnos az időnként szellemes rendezői megoldások se tudtak eltüntetni. Könnyed, kicsit frivol operett, amelyben minden lehetőség, minden felelősség és egyben minden művészi élmény iránti igény a zenére hárul. Nem kevéssé Ábrahám Pál máig is élő muzsikájának köszönhető, hogy a Bál a Savoyban végeredményben szórakozást nyújt. Körülbelül afihyit, mint a száraz melegben egy pohár limonádé nyújthat; A Pécsi Nemzeti Színház előadása megkísérelte, hogy valami újat adjon, a port úgy fújja le a szövegkönyvről, hogy közben a rendezés odahelyezze a polcra korunk modernizmusának Jelzéseit. Ez úgyszólván csak külsőségeiben sikerült. Az expozíció végén, de még utána is felvillant a lehetőség, hogy a rendezés egyrészt egyre fokozódó ritmussal ellensúlyozza a számunkra gyermekmesébe Illő, távoli történetet, másrészt pedig megkísérli, hogy az egész operettet szatirikus hangvétellel pergesse le. Erre időnként kínálkozott lehetőség, mutatkozott is ez a törekvés, de a rendezés nem tudta egyenletessé tenni ezt a tendenciát. Ilyenformán az előadás mint egy kézjegyként magán hordott egy bizonyosfajta felemásságot. A történet, a téma gerince megmaradt olyannak, amilyen volt, a a színészi munka igyekezett heiyzethu- morral, frissességgel ellensúlyozni az operett másik pólusát. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy operettből szatírát lehet vagy kell csinálni, de ha a rendező kezében ilyen miliő van, karikatúrára kiválóan alkalmas, és a rendezőben is van efajta szándék, szerencsésen „megfűszerezhette“ volna a darabot. Az előadás egyelőre magánviseli a nyers állapot jeleit, és ezt nem feledtetik a formai újdonságok se — egyébként a .vetítéttdíszletes prológ szellemes lett volna, ha rövi- debb. ■— Azt se tudni, hogy az úgynevezett „szeparé jelenet” miért maradt ki, bár ezúttal a .kevesebb” — más értelemben ugyan, de „többet” jelentett, Az előadás egyik tanulsága, és nem is jelentéktelen tanulsága; megérett az idő arra, hogy az ilyen operettek — bárha muzsikájuk időtálló is — kiszoruljanak a színpadokról, A „dzsentribaj úszos” operettek ma már a legkisebb meghatód ást vagy rokonszen- vet se váltjaik ki a nézőből. Dicséretes az előadásból a második felvonás, különösen a revűrész pergő ritmusa, a balett színes, bátor kompozíciója, a néhány színészi alakítás, Mátray Mária, mint feleség, mint Madeleine halványabb volt a kelleténél, elsősorban a szenvedő asszonyt akarta alakítani, s így az amúgyis vegyes érzelmeket kiváltó cselekményben csak fokozta a dzsent ri vüág idilli hangulatát. Galambos György alakítása sokat vesztett, értékéből azzal, hogy nem tudta meghatározni helyét a szerepkörben. — Olyan férfit alakított, akiről kevéssé hihetők el korábbi viselt dolgai, de kevésbé, hogy a szerelem tilos útjaira merészel lépni. Az előadás kedves, dicséretes alakításét nyújtotta Gya- Páy Yvette és Széplaky Endre, Mindketten játékosan, természetes humorral, egyenletes, pergő ritmusban. Gazdag, bő humoruk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az előadás szórakozást nyújthatott. Koós Olga Tangolitája csupán dekoratív volt, a szövegkönyvben kihagyás megfoBtz- totta egy jelenettől, amelyben színészi erényeket csillogtathatott volna, A díszlet pompás veit, különösen a második felvonás díszlete, a zenekar sajnos annál nagyobb csalódást okozott. Sokkal igényesebb tolmácsolást kíván Ábrahám Pál muzsikája. Thiery Árpád A húsvét jellegzetesen val** lási ünnep. Böjt, kör- menet, feltámadás, ételszentelés egyházi szertartásai adják meg a tartalmát. Némi történelmi búvárkodással azonban könnye» ki lehet deríteni, hogy honnan is ered ez az ünnep. A szertartásokban és az ünnephez fűződő népi szokásokban ősi pogány elemeket fedezünk fel, ősi vallások mítoszait, amelyek évszázadokkal, sőt évezredekkel előzik meg a keresztény egyház keletkezését, következésképpen nem tulajdoníthatók a keresztény vallások istene kinyilatkoztatásainak, hanem csupán az emberi közösségekben időik folyamán kialakult szokásoknak. Húsvét középpontjában Krisztus feltámadása áll. Ez a lényege, alapvető tartalma az egész ünnepségnek. Isten, aki feláldozza magát a bűnös emberiségért, azután halálából féltámad. Nem új ez a motívum, már a régi földművelő népeknél megtalálható. A feltámadás tulajdonképpen a föld bevetett magból kihajtó új ftö- vény keletkezésének misztikus magyarázata. Legrégibb formájában, többek közt az egyiptomiaknál a feltámadást valóban úgy képzelték el, úgy is ábrázolták, mint a földbeve-' tett, csírázó magöt. A vallások történetében mindenesetre nem Krisztus az első feltámadó istenalak. Benne korábbi hiedelmek élnek tovább új formában. A kereszténység húsvét ünnepét közívetlenül a zsidó vallásból vette át, amely viszont korábbi, sokistenhitű „pogány” Vallásokból merítette ezt a síokást. A zsidóknál első formájában Pejszach-nak nevezték a pásztorkodó héber nép tavaszünnepét és ezen bárány- áldozatot mutattak be. Később, amikor a pásztorkodásról a magasabb fejlettséget feltételeÉ ző földművelésre tértek át, ez az ünnep az aratás kezdetének ünnepévé vált, s Palesztinában az aratás áprilisban kezdődik. A Pejszach helyét a ,,macot” ünnepe foglalta el, az áldozati bárány helyét az ünnepi lepény, a „maca”. Mivel azonban a régi elemek az új ünnepbe is beleolvadtak, lassacskán a kétféle ünnep helyett a harmadik, a „pászka” alakult ki, amelyben az előbbi kettő elemei vegyülnek. rdekes, hogy a húsvéti | bárányáldozatot milyen egyformán magyarázza a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A bárányáldozatra vonatkozó isteni kinyilatkoztatás meséjének lényege, hogy Ábrahám, (a mohamedánoknál Ibrahim) isteni parancsra fel akarja áldozni saját fiát, Izsákot (a mohamedánoknál Isz- mailt), de megjelenik Gábriel (Dzsebrall) arkangyal, lefogja a kezét és meghagyja neki, hogy egy bárányt öljön le. Ebből is látható, hogy egy-egy az adott társadalom fenntartásában felhasználható hitrege hogyan kerül egyik vallásból a másikba, bár a keresztények a mohamedánokat pogányok- nak tartják és viszont. A keresztény vallás ilymő- don a zsidó vallásból vette át a húsvét ünneplését. „Pogány” mítoszból ered a feltámadás meséje, tényleges történelmi alapja nincs. Az egyházi szertartások mellett azonban több népi szokás is megőrizte a pogány elemeket. Ilyen a verho- vinai rutének ünnepi kalácsa a Paska, amely nevében is a pászka emlékét őrzi, de húsvéti felszentelését keresztény szertartással végzik, utána pedig ismét „pogány” eredetű babonákra visszavezethető módon rendeznek a szentelt élelemből lakomát. Általánosan elterjedt a locsolás és tojásfestés szokása. Igaz, hogy az egyház a XII. században vei be a tojáeszentelést (benedl ovorum), de a tojásfestés ajándékozás szokása még gebbi, visszanyúlik a sok!» hívő (tehát keresztény mel; „pogáíly”)rómaiakig, < szerint Castor és Pollux W ból kelt ki, sőt az egyipt# ak már háromszáz észténél ezelőtt (tehát Krisztus feltói dósénak a keresztény hit# lek szerinti időpontját ezer tendővel megelőzve) ta' idején tarkára festett tói ajándékoztak egymásnak. Érdekes módon a székelj •nél és Zalaegerszegen élt káig az a népszokás, hog! nagyszombatról húsvétvW napra virradó éjszakán hal járásra indult a falu népe ezalkalommal egyéb hat* cselekmények között pálde* pásokkal avatták fel azój akik a határjáráson első ü1 vettek részt. A primitív né? nél ma is megtalálható fetí téavatás „pogány” szertárt! nak csökevénye ez az érdi húsvéti népszokás is; Cellehetjük persze a > 1 dést. hogy a keregíj vallás miért őrzött meg «*j pogány eredetű szokást és bonét. Erre csak azzal v* szólhatunk, hogy a vallás, népbutítás és népdlnycxmás6 köze természetes módon ol" tóttá magába mindazt, art* népámításban, a türelemre alázatosságra való neveiéi már bevált, s egyáltalán * finnyáskodott az egyház * hanem minden lehetséges J gány” eredetű szokásra, h* egyébként a vallási tétel«* és szertartásokba beilleszt volt, talált valamilyen ki* magyarázatot így lett a * mészet újjáéledésének, a “ mékenységnek, a szűntél«’ megújuló életnek az ősi kW tavaszi ünnepéből az isten feltámadásának ünnepe. Ménére« Fért*1 KROKODIL OOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Folyó hó 15-től a Dózsa Sportílteremtien az öttagú Tempo tánczenekar játszik, Beimel Károly vezetésével. Pécsi Vendéglátó Vállalat 2978 AUTO- motorköpenyek javítását futóaását és mindennemű gumilábbeli javítását rövid határidőre Vállaljuk. Pécsvéradi Vegyes KTSZ. Dózsa GvÖrg1 utca 1. sz. 2986 A medence nyálkás, zöldes, párátlehelő vizében fekszik hosszan elnyúlva, mozdulatlanul. A háta, mint a páncél, őskorból ittmaradt, nagyra- nStt gyík. Éppen olyan, mint egy gyík. Valami különbség mégis csak van közöttük. Csak ki kell próbálni, mi történik, ha kitátja a száját s felvillannak a tűhegyes, acélkemény fogak. Előfordult már, hogy valaki gonosz krokodilt ártatlan gyíknak nézett. Belepusztult. Ez az élet logikája. HAL Szeme olyan, mint az üveg. Konok és néma. Talán azért hallgat, mert a víz selymes és puha. Sikottana, úgy lehet — ha érdesebb Volna a közeg. SÜNDISZNÓ Hegyes az orra és komoly. Körme, ha fut, mint egy miniatűr írógép. Egyetlen fegyvere a tüskéi. Mindig fél — túhegyes dárdáit millió irányba mereszti. Olyanokat is megszűr velük, akik meg sem érdemelnék és akiket nem te akarna. Lehet, hogy ez bántja. De nem tehet róla. Túl sok az ellensége. bársony és mint az éjszaka, olyan feketék rajta a sávok. Ezt tudom. Meg azt is, hogy csodálatos a forró vér íze. Erős vagyok — a ketrec tetejéig pattanhatnék fektémből. Minek? Magának könnyű ott kint, nyakkendős úr. Most túl közel van a keze a rácshoz. Most ha akarnám.., (ásít, vörös lángot vet a torka —), hagyjuk ezt. S a két smaragdzöld csillag tüze kihuny. Alszik. Vagy úgy tesz, mintha aludna, KtGYO Karikában fekszik —1 aztán egy villanás és mint az acélrugó pattan. Néha mint a méterrúd •— egyenes és kemény. Céltudatos, pontos és hideg. Megfontoltan és nyugodtan él. Mondják, hogy bölcs. Kerüli a kockázatot és került a látogatókat, akik megkoppintják az üvegkalitkát. Alszik már. Ugy- látszik mégis csak bölcs. Ws szórgombolyag. Beszorították egy szűk kalitkába őt, aki sugaras ívben pattan ágról le, fára föl. Most két kis mancsát melléhez szorítja, aztán mogyorót majszol. Hirtelen be a kerékbe és rohan, rohan, be- száguldjg a nagy erdőt és — est hiszi. Nem, nem hisz ő. semmit, de úffy kell ez. Az illúzió, OROSZLÁN Olyan mint egy szobor. Homokszín szőre fakó, $ a rács vasa kiitörte fogát. Egyszer megnyalta fogiára kezét ts. Nyújtózik, feláll, fejét mélyre hajtja. Aztán felkübörög. felzúg valami és ,.i Mégis a legnagyobb. MEDVE KENGURU ELEFÁNT Egyedül van. Azt mondják, Afrikában és Indiában sok van még a fajtájából. De 6 est nem tudja. Egy szomorú tömeg. Szomorú, élő anakronizmus. MÓKUS TIGRIS Alattomos vagyok? Milyen furcsa. A bundám rézsárga Nem olvasta Fetter Salten „Perri”-)ét, így hát nem tudja magáról, hogy milyen bűbájos Amíg kicsi, bumfordi, kedves, megható. Aztán felnő, komor lesz és megbízhatatlan. Mint a trillám pattan és töri össze csigolyád. Megérdemled. Miért hoztad le a ködben úszó havasokról? Most megfizet. ___ BAGOLY Vl a faágon. Pislog egyat- egyet, Szeteti az életet. Sandán figyel és — kajánkodik. Naponta hat egér — ennyi az adag. Megkapta. Hát mi kéne még? Ül az ágon. Elégedetten figyelt — g hatodik egeret. Biztos benne, hogy bögyébe kerül. Csak ki kell várni az Idejét. És 6 kivárja. Két hatalmas láb —• fej. Esetlen Hibrid. Léte telmetlenség. Félóránként rik egyet, aztán leül, fw Megint ugrik — harap csomó füvet. Más nem is “ tőle, JEGESMEDVE Romeo piszkosfehér, * tálán — és komor. FM” marta a párját, Júliát. AJ ság tébolyba hajt. S ha ^ van, akkor nincs RomcO Júlia. — csak téboly. néha — nincs rajta cser való. ________ _ ______ STRUCC Sér tődött. Miért az < politikusokat hívják s politikusoknak? Hiszen ét dugom a fejem a hon csak néha kavicsokat n mert kell az emésztése Ezt már természettudós megállapították. Hát lu nak engem békén. Mi beszéd az, hogy strucc ka.. i És ezért állandóan sértődött. Mégis csak politikus, ÓZ A kis Bambi mégsz Fehérpettyes, barna btt kában, pálcikalábakon < és csodálkozik. Még ne beszélni. Ha tudna, bőrt kéme, hogy — ét, rJOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX»
