Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

**». Április n.

NAPLÓ

3

EZEnrMrzs

"wr// • //ifjr

Irodalom és közvélemény

N

em ?,irodalmi közvéleményről” van szó, az alatt egészen mást szoktak érteni. Az irodalmi berkekben és kritikusi körökben formálódó ^közvélemény” is fontos az irodalmi életben, de ma már arról is beszélhetünk, hogy az általánosabb értelemben vett közvélemény is kialakulóban Van az irodalomról és ennek feltétlenül formáló és alakító ereje van. Az új ebben a jelenségben az, hogy nemcsak burkoltan és közvetetten, az irodalmi művek megvásárlása vagy meg nem vásárlása révén jut kifejezésre, hanem közvetlenül, élőszóban és írásban is. Az a sajtóankélon felszólaló traktoros, aki több fiatel író művét szeretné olvasni ^ a helyi irodalommal szerétig közelebbi kapcsolatba kerülni, (erről legutóbb éppen a dunántúli Napló egyik híre 6zámolt be) nincs egyedül. Az idei évadban sorra tartott falusi és városi irodalmi és szerzői estek közönsége szinte min benőtt hasonló igényekkel lé- bolgoznak az itt élő írók, milyen műveik készülnek, s azo- pett fel, A megye dolgozói joggal kíváncsiak arra, hogy mit kát látni, olvasni is akarják. Ez egészséges fejlődésre valló jelenség, a kulturális színvonal általános emelkedését jelzi és minden vérbeli írónak csak örömet okozhat.

Az eddigiek során azonban az is bebizonyosodott, hogy a helyben élő írókat személyes találkozás útján csak kevesen ismerhetik meg. Műveikkel kell bemutatkozniok. És az már nem is annyira az olvasók, inkább az írók igénye, hogy valóban alaposan bemutatkozhassanak, hogy műveik hatását le is mérhessék, s hogy ilymódon az ismeretség kölcsönös legyen, ők is ismerjék meg a megye olvasóközönségét.

N

agyon időszerű kérdés, csak kis részben a közelgő könyvhét és a most zajló pécsi ünnepi hetek, nagyobb részben a növekvő kölcsönös érdeklődés és általános fejlődés folytán, hogy ez a kölcsönös megismerkedés, mondhatnánk az írók és olvasók leg-1 természetesebb, a művek közvetítésével történő találkozása hogyan menjen végbe és mik az akadályai.

Az írók műveinek közrebocsátását nagy mértékben segíti a kéthavonta megjelenő folyóirat, a Jelenkor. Ebben a friss irodalmi termés megjelenik és el is juthat az olvasóhoz De ezt egyelőre csak így mondhatjuk, úgy már nem, hogy valóban el is jut. Mégpedig egyszerűen azért, mert az odaju- tás már nem elvi vagy esztétikai, hanem nagyon gyakorlatias szervezési, gazdasági kérdés. Az irodalmi termékek nyomdai előállítása, a folyóirat megjelentetése, szerkesztése, terjesztése pénzbe kerül, következésképpen az olvasó is csak a kapott „szellemi táplálék’’ forintban kifejezett ellenértéke fejében elégítheti ki igényeit. Természetesen az olvasók többsége ennyi áldozatot szívesen hoz is, tehát csak a „közbeeső láncszemekkel“, a szervezéssel és terjesztéssel van baj.

kiállításáról

A MUNKÁSÉLET

Szonyi István: Favágók.

í

'P •'<>> <

■ j :. "• *

Hogyan lehetne ezt a bajt kiküszöbölni? • A megoldás egyik módja lényegében spontán módon máris kialakult. Az irodalomkedvelők szervezkedni kezdtek. Irodalmi körök alakulnak a művelődési otthonokban. Egyelőre csak itt-ott van ugyan mutatóba, de a folyamat elindult. Csak helyeselni lehet, ha mind több ilyen irodalmi kör alakul. Ezek a körök azután tűzzék napirendre a helyi irodalmi élet problémáit. Vitassák meg a Jelenkor számait, s véleményüket juttassák is el a folyóirat szerkesztőségének. A'versekben, el beszélésekben ma még gyakran jelentkező polgári szemléletet, az üres formalizmust és oktalan eredetieskedést bírálják meg keményen. Ez feltétlenül hasznukra válik az olvasóknak, az íróknak és a folyóirat szerkesztőinek egyaránt. Meghívhatnak írókat, akik ismertetik műveiket, választ adnak irodalmi problémákra. így formálhatja a közvélemény közvetlenül is az irodalmat és viszont: az eleven irodalom a közvéleményt.

A helybeli írók még ebben az évben néhány helyi kiadású kötettel is jelentkeznek. Ez újabb alkalmat nyújt majd a megye olvasóinak arra, hogy a megye íróival és irodalmával megismerkedjenek. Ezeknek a műveknek az olvasók körében történő megvitatása még nagyobb mértékben valósítja majd meg azt, amit irodalom és közvélemény egy- rnásrahatásának, kölcsönös for málódásának nevezhetünk. Ez a természetes módja annak, hogy az irodalom ne csak ábrázolja a mindennapi életet, hanem annak szerves részévé, a dolgozók szocialista tudatát formáló fontos tényezőjévé váljék. Epéikül az a veszély fenyeget, hogy az irodalomban elburjánzanak a való élettől elszakadó, öncélú művek, s hogy az olvasni szerető dolgozók ennek az önmagáért való irodalomnak hátat fordítanak. Jó jel, hogy a kezdeményezés az olvasóktól a dolgozóktól indult el. Reméljük, hogy ennek nyomán mind gyorsabban sikerül továbbhaladni, s Pécs és a megye irodalmi élete nemcsak nagyszerű kulturális örökségeinkhez, hanem tnég nagyszerűbb lövőnkhöz is méltóvá válik.

Pákoütm István:

te*

Arató Károly:

RAJZOK

Rajzolt a kisgyerek, rajzát büszkén mutatta: festett libákat, ólat, fát, utat s az útra Untával foltokat ejtett.

Volt még ló s kasza — a friss papíron hemzsegett az ezer paca.

Szín-orgia volt: zöld, sárga, lila mázolat;

hal lomb nőtt, feszült a spárga füstölt a vonat.

Szeszélyes négyszögek, körök

összekuszáltan

remegtek egy árva, törött

üvegszilánkban.

Elképesztő formák, színek

vad forradalma

már az eget, földet, vizet

megostromolta.

Mindenhol, mindenütt: a tó habján, híd alatt nem látott mást, mint izgató, új s szebb rajzokat.

Füvek, fák, kövér virágok hulltak tövestül, egek, melyekben villámlott s nyíl ment keresztül.

Fejek, arcok garmadája csonkán maradtan — rajz, kép: egy kisgyerek álma szénben, olajban.

Bárdosi Németh János:

Forog a Föld

A szülőházam nincs meg, elveszett, építettek rá szárnyat, üzletet, modern lett, sima, szép és üzletes,

• szegény költő itt semmit ne keress.

A nagy diófa áll, de egymaga, ránéz a cégéres ház ablaka, a bölcsőhely meg olyan forgandó, iroda lett és nincs benne lakó.

Ingatlanforgalom, hát ezt bizony magam is eléggé bizonyítom, bejárata is más utcába lett, ámuldoztam, hogy mondták a nevet.

Forog a Föld, az ember is forog, igy változnak az arcok, házsorok, az élet folyton forgatja magát, bölcs és okos, ki a valóba lát.

Hát én is így. Egy jót kacagtam rá és nem álltam az ablaka alá, nem is mentem be, csak a mész, cement szagában éreztem a végtelent.

Az időt magát, amely úgy örök ae emlékekre csúnyán rádörög, villan a fény és más lesz a világ, s a rikkancs meg egy új lapot kiált.

A KULISSZÁK MÖGÖTT

színész befejezte jelené- Kilép a színpadiról s ezzel eltűnik a közönség szeme elöl. öltözőjébe siet, hogy vissza- v®ltozzék magánemberré vagy "TT ha szerepe úgy kívánja — átöltözzék.

A közönség — amely a színházból csak a lázas munka eted menyét, a jobbnál-jobb Ráadásokat észleli — rendkí- vál kíváncsi sírra, ami a szín- körülhatároló díszletein kívül történik. Mi van azo- ,,Cn túl? Hogy zajlik ott az elet?

i, A Pécsi Nemzeti Színházba “esettenkedő riportert a mindenhol siető színházi dolgozók ' színészek, műszakiak, adrni- ‘isztrátorok — majd feldönti*; Alig Itidja néhány percre hltartóztatni némelyiküket. ..fgszoktuk színházunkban az ' landó élénk sürgés-forgást, h ez a mostani munkahév ?.'hdent felülmúl. Egymás ke- a titkárság kilináíóndoky Kálmán titkár is a megtestesült lendület. sz^SZerre három telefonbe- ípi init*z> tárgyal az ügy

ieel- levelet diktál, árkus sí*á Z^teket tanulmányoz, uta- tási-. at 051 zt> €Sy szempillan- ij,": a me8 nem áll. Agilis, mint m en vérbeli titkár. eka oghérdezzük tőle, mi az nak?ennelt a nagy munkarram•nriB?Zln^a,:un^,han háromszor te íLÜ, ^°Í8ozó, min* ahányra és igénybevételét

méretezték — magyarázza. — Ezen belül hatalmas munkatöbbletet okoz az ebben az évadban létesített opera- és táncegyüttes. Megszaporodtak a színészek, bővült az énekés zenekar létszáma, jöttek új táncosok. Ez természetesen az ügykezelő munkát erősen megnövelte. De minden fáradságunkért kárpótol a közönség lelkesedése. Amikor egy-egy opera- vagy balettelőadás után összecsukódik a függöny, elfelejtjük egész napi fáradalmunkat, mert úgy érezzük, hogy a közönség méltányolja azt a törekvésünket, hogy a színpadi műfajokat operával és balettal bővítettük, méghozzá egy állandóan ideszerződtetett gárdával. Életszínvonalunk emelkedését bizonyítja az a tény, hogy közönségünk igényeli a rendszeres opera- és táncjátékot.

Lenn, a pénztár után, hajó- fül ke-szerű helyiségben találjuk meg dr. Ehmann Béla szervezőtitkárt. Ez a közönségszervezés főhadiszállása. Itt tartja a színház a közönséggel az állandó kapcsolatot. Megkérjük, mondjon valamit felelősségteljes munkájáról.

— A közönség általában azt hiszi, hogy előadásainkat meghirdetjük az újságokban, rádióban, felragaszokon s ez elég. Várjuk, hogy jöjjenek jegyet váltani a pénztárba. Holott a dolog nem ilyen egyszerű. Sokkal eredményesebb a szervezés, ha a doieoeőkat munkahelyükön keressük fel. Hiszen :: nagyon sokan csupán csak i • azért nem jönnének el egyéb- ként, mert nincsen idejük ar- :: ra, hogy külön elmenjenek a :; pénztárba jegyért. Arra valók •: az üzemek és intézmények :: művelődés-felelősei, hogy elvi- :: gyek a dolgozóknak helybe a •; jegyeket.

— Azonkívül rendeznek kü- ::

lön üzemi előadásokat is, nem- j• debar? ' :

— Igen. Az ifjúságnak, egy- ; ■ egy üzemnek külön is tartunk:: előadást. Egyik rendszeres:: „fogyasztónk” a Nevelők Há-:; za, amely minden darabra meg | i szervezi a pedagógusok csoportos látogatását. Termesze-:: tesen ilyenkor kedvezményt j • biztosítunk.

— Látjuk, önnél is rendkí-:; vüM a forgalom — észleljük.

— Az opera és balett nagyon ■ megsokasította dolgunkat, de ezt egyik dolgozónk se bánja,:: mert műsorunk még színeseb-:: bé vált s a közönség határta- j • lan öröme minden fanadsé- : gonkért kárpótol.

Figyelem ezt a fáradhatat- : lan fiatalembert. Az ő lanka-:: datlan energiája biztosítéka az : állandó telt házaknak. A pénz- j • tárban hamar elfogynak a je- : gyek, mert nagyrészüket elvi- : szik az üzemek, hogy minden olyan becsületes munkás is el- :: jusson az előadásokra, aki azelőtt csak kívül rffl ismerte színházat!

A rostock-I lány

Rózsaszirmú fényözönben csillog a vie násfagyöngye, fodor hullám habzó zöldje sóhajtásként partra ér; sirály vijjog pár-keresve, tűzre hull, majd könnyű teste mint ezüstnyU ivei messze s félkörözve visszatér;

ffuflém csapdoe át a mólón. Mozdulatlan és borongon

— szíve súlyos, mint az ólom — leány várja kedvesét; hajó indul, hajó térül és katona-kedvesérül- se pokolból se az égbül _ hírhozó már nem beszél.

Vyäri napban, fényözönben csillog a viz rubingyöngye, fodor hullám habzó zöldje sóhajtásként partra ér; sirály vijjog pár-keresve, vízre hull, majd könnyű teste mint ezüstnyU ível messze s félkörözve visszatér.

Felhőt kérdez, az se tudja, lesz-e egyszer visszaútja, madártól is újru-újra kérdi, szellő sem felél; egyre várja, mindhiába, nem tér vissza katonája, kották útját sűrűn zárja véres-szürke ködlepel.

Felhó-sirta őszi könnyben csillog a «te tűrkizgyöngpe,

fodor hullám habzó zöldje sóhajtásként partra ér; sirály vijjog pár-keresve, vízre hull, majd könnyű teste mint ezüstnyil ivei messze s félkörözve visszatér.

A zöWbmbós tavasz Idogja tizenötször lobbant apiirfin. elillanó ifjúsága sziromként huU szerteszét;

• friss tavaszban, forró nyárban, sápadt őszön, Ml kaséban, köneytelen nagy árvaságban várja, várja kedvesét

Ködszitáló téli csöndben tompul a viz opálgyöngye, jégborostás habzó zöldje sóhajtásként partra ér; sirály vijjog pár-keresve, vízre hull, majd könnyű teste «m* ezüstnyU ivei messze a többé vissza sose tér.yn