Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-14 / 88. szám

19«. Április 14. NAPLÓ 5 A TIT és a Hazafias Népfront szervezésében 200 jogász, ^ 150 közgazdász és 50 orvos segíti Baranya tsz-eit Az MSZMP Baranya me­gyei bizottsága még korábban határozatot hozott a termelő­szövetkezetek megszilárdításá­ra és ennek megvalósításához a különböző társadalmi szer­vezetek támogatását is kérte. A TIT jogi, közgazdasági és egészségügyi szakosztályai kü­lönösen a Hazafias Népfront Baranya megyei bizottságával » termelőszövetkezetek első lépéseinek segítségére 200 Jogászt, 150 közgazdászt és 50 orvost vontak be, munkájuknak irányítására a megye tekintélyes szakembe­reiből — jogi és orvostudomá­nyi egyetemek professzoraiból — különböző intézmények, Az újpetrei Petőfi Termelő- szövetkezetben éppen munka­egységet kontrollálnak. Többen fannak, mindenki mással van elfoglalva, így hát nem is cso­da, ha váratlanul hangzik a kérdés: — Igaz, hogy maguknál a fiatalok minden héten ötven forint zsebpénzt kapnak? — Nemcsak ők kapnak — válaszol egy középkorú ember '— kapunk mi is, ha szüksé­günk van rá. — Kapunk hát. — bólint rá egy másik. — De mit érnek vele? Elmu­latják és kész — toldja meg egy harmadik. — Na és, hla elmulatják? Te nem szerettél mulatni, amikor fiatal voltál? — Dehogynem. Még most is, nemcsak akkor. — Na abból a pénzből ugyan nem nagyon lehet mulatni. Még öt liter bort se kap érte. — De színházba azért el le­het menni — kel a fiatalok vé­delmére egy fiatal lány. — Hát arra elég. Sőt még a buszra is — hagyják jóvá a lÚQP kijelentését. — Járnak színházba? — Járunk hát. — így a lány — Télen mindig külön buszt is szervezünk. Vasárnap a dél­utáni előadásra pedig minden­ki elmehet. — Most már nem járnak annyian, mint azelőtt — told­ja meg a gondolatot a könyve­lő. — De most is sokan járnak. Tudja, van a faluban öt tele­vízió, a moziban is hetenként két filmet láthatunk.-.. Szó, szóba fűződik. Végül mégiscsak megtudom azt, ami­re kíváncsi voltam. Az újpet­rei Petőfi Termelőszövetkezet­ben minden hónapban tíz fo­rint készpénzt osztanak mun­I társadalmi szervezetek vezetői­ből intézőbizottságokat hoztak létre. A közös gazdaságok meg­szilárdításában résztvevő bara­nyai értelmiségiek a patronáló üzemekhez csatlakozva, komp- \ lexbrigádokban végzik majd munkájukat. A jogászok havonta leg­alább egyszer ellátogatnak a kijelölt termelőszövetkezetek­be és lehetőleg résztvesznek a közgyűléseken, ahol válaszol­nak a felvetődött kérdésekre. Munkájuk jelenlegi döntő ré­sze azonban a termelőerő vet­kezetek vezetőségének segíté­se, közreműködnek továbbá a gazdaságok állandó jogi képvi­seletének megteremtésében is. tanegység-előlegként. És a fia­talok ,elsősorban ők, minden szombaton felvehetnek ötven forintot. Ezt persze levonják a hónap végén a munkaegység előlegből. — így legalább nem állunk pénz nélkül — mondják a fia­talok. Igazuk van. A munkaegység-előleg, az ötven forint zsebpénz minden szombaton magával hozta, hogy mind kevesebb az olyan fiatal, aki Pécsett, vagy má­sutt keres magának munkát. — Off sem keres többet — mondják az idősebb Hágok. — Mert itt is, ha dolgozik rend­szeresen. átlagban megvan ne­ki a havi ezeregyszáz—ezerkét­száz forint jövedelme. — Sőt még több is, ha a ház­tájit is hozzászámítjuk. — egé­szíti ki a gondolatot egy kö­zéptermetű, harmincöt év kö­rüli ember. És, hogy bizonyítsák állítá­suk igazságát, mindjárt két ne­vet is mondanak: a Huszka Ferencét, meg a Maróti Mihá­lyit. — A Huszka Ferenc a mély­építőknél dolgozott, a Maróti Mihály is Pécsre járt dolgozni. Most mind a ketten itthon van nak. Itthon dolgoznak a tsz- ben. • A titok egyszerű. Visszajöt­tek, mert megtalálják számítása kát, mert itt is kapnak pénzt, nemcsak havonta, de minden szombaton is, hogy színházba, moziba mehessenek, hogy va­sárnaponként megihassanak egy-két fröccsöt. Okos gondolat ez az újpetrei zsebpénz. Más termelőszövet­kezetekben is be lehetne ve­zetni. A termelőszövetkezeteket érintő jogszabályokból már korábban gyűjteményt állí­tottak össze és ezt 2000 pél­dányban juttatták el a ter­melőszövetkezetek vezetői­nek. Ahol felmerül az igénye, ott előadásokat, illetve „kérdezz- felelek” formában jogi tanács­adást is tartanak a tagság ré­szére. A termelőszövetkezetek partonálásában résztvevő jo­gászok munkájának összehan­golásának jelentős eseménye lesz április 21-én Földes Iván, a Pécsi Állam- és Jogtudo­mányi Egyetem professzorá­nak előadása, amikor a terme­lőszövetkezeti jogszabályokról tájékoztatja a jelenlévőket. A közgazdasági szakosztály 150 tagja a szakszerű könyve­lési. számviteli munka, a pénz­ügyi gazdálkodás, a munka­egységnyilvántartás megszer­vezéséhez. a havi zárások el­végzéséhez ad segítséget a ter- malőszövetkezeteknek. Patro­náló tevékenységük másik fon­tos részeként közgazdasági elő­adásokat tartanak, ezeken a népgazdaságilag is hasznos, jö­vedelmező termelési ágakra, a közgazdasági méretekben való gondolkodásra irányítják a fi­gyelmet. Ebből a célból jelen­tetik meg a „TermelőszövetkF zeti vezetők közgazdasági ké­zikönyvé”^ is. Ezenkívül a ki­emelkedően jól és a különö­sen gyengén működő baranyai te rmef. ős zö vetke retekről mo­nografikus elemzést készítenek és azt okulásul széles körben ismertetik. Az egészségügyi szakosztály keretén belül a pécsi orvostudományi egyetem, a baranyai közkór­házak és a KÖJÁLL-hoz tar­tozó orvosok ötventagú cso­portja vesz részt a termelő- szövetkezetek patronálásá- ban. Az elmúlt hetekben nyolc ter­melőszövetkezetben több mint 250 főnyi hallgatóság előtt tar­tottak előadásokat. A tavaszi­nyári idénymunkák hónapjai­ban főként munkásegészség­ügyi vonatkozásban tevékeny­kednek. A TIT mindhárom szakosz­tálya közösen a Hazafias Nép­fronttal időnként tapasztalat- csere megbeszéléseket tart, munkájuk még hatékonyabbá tételére. Gyakorlott gyors- és gépírót keres a Pécsi Bőrgyár. 2973. (SZALAD WvvvvvyyyvvYvvYyywwywywYVYyvYYwyyvwA^vvv •• Otven forint zsebpénz A csatornatisztító A szobák padlója, az aszfalt, a villamos­sínek alatt húzódik Minden várna tárto­kká, a csatornavilág A pécsi csatomavi- Wg meglehetősen sze­nny. Nem emelke­dett történelmi rang­ra. mint a varsói. — Nem versenyezhet a budapestivel — a pé- Csi csatornavilágban bem lehet csónakkal ^evezni a város alatt Nálunk a főgyűjtő 8em magasabb 79 centiméternél, a töb­bi Pedig csak 25—30 Centiméter átmérőjű, ke azért igazi csa­témavilág ez. Több. "tint 180 kilométer hosszú, az örök sft- "Ctség, a mérges gá- ‘ok és patkányok ho­Et-re a világra ügyel ®rKa Tamás bécsi. Magashomlokú, be­tett arcú ember, hig ®aut, kimért mozdu­latokkal. A fiatalos úgy elszállt be­lőle mint az Ifjúkori álmok. Valamikor a csillogó egyenruha vonzotta, katonatiszt szeretett volna lenni. Szegény volt... Ké­sőbb cipészlnaskodás- ra adta a fejét, de azt is abbahagyta, mert a szülei korán el­haltak, s kenyérke­reső kellett a kis­testvéreknek. Volt vincellér, épí­tőmunkás, favágó és utána lett csa tonna- tisztító. 1929-ben. — Nem a kedv, a szük­ség késztette erre. — 1929—33 a nagy vál­ság, a munkanélkü­liség ideje volt, oda­ment, ahol munkát lehetett kapni. Igaz, csak huszonnégy fil­lér órabért fizettek, és nem is volt állan­dó a munka, de dol­gozni lehetett. Aztán maradt. — Megszokta a munkát. Rájött, hogy nem is olyan visszatetsző, mint amilyennek a laikusok elképzelik. Sohasem csúszkál és mászkál a csatornák­ban — nem is lehet­ne —, az ötven méte­renként leásott ak­nákból tisztítják, hosszú, összeszerel­hető vasakkal és ka­nalas kotrókkal. A kotró a saját találmá­nya. Egész életükben hadakoznak a patká­nyokkal, amelyek az aknákba gyűlnek össze. És védekeznek a mérges gázok ellen. Biztonsági lámpát használnak, addig nem mehetnek le, míg kialszik. Ma már a hatvan- harmadik évében jár. 1946 óta csatorna- mester. (Egyetlen csatomamester van a városban.) Sok em­ber tartozik a keze alá. 1900 forintot ke­res, jól megélne a nyugdíjból is, csak azért nem ment még, mert be akarja * he­lyettesét tanítani. A gyermekes álmo­kat elfújta az akkori élet, az újabbak be­teljesülnek. Végigjár­ta az ország üdülő­helyeit, pihent Galya­tetőn is. Az ország legfényesebb üdülőjé­ben! Kell-e nagyobb boldogság a város egykori lenézettje számára? Szolid családapa. Nem iszik, nem kár­tyázik és nem do­hányzik Részegen még nem látták. Sze­reti Jókait, a cigány- és tánczenét, minden vasárnap elmegy fe­leségével a moziba^ Szőlőt vett a Me­cseken. Présházat is épített a maga ere­jéből. Tavasszal ki­költözik a feleségé­vel és ott lesz őszig. Baromfit is nevel­nek. Kívánságai? Nyu­godtan dolgozhasson a szőlőjében holta napjáig. És a vásott gyerekek ne dobál­ják tele az aknákat téglákkal, kövekkel, mert feltör a lakások­ba a szennyvíz és felesleges munkát okoznak vele a csa­tornatisztítóknak. Magyar László Mi az Ön véleménye? Bizony meg kell monda - D ni, hogy ez a felvétel egy kicsit beállított, megren­dezett, mert úgysem hinné el senki, hogy a szolgálato.- rendőrőrszem csak úgy „lezse­ren”, sarkig tárt ajtó mögül irányítja a forgalmat. Éppen ez hiányozna. Ravai Sándomé ■— mert hi­szen ő az említett forgalmi rendőrőrszem — ellenkezett is egy keveset a „szabálytalan­ságért”, mégis rábeszéltük egy felvétel erejéig. Pedig az ügy neheze éppen innen kez­dődött, mert a felvétellel egy­magában nem sokra megyünk, ha nem kapjuk meg mellé a szükséges tudnivalókat. Például, mi a véleménye a pécsi gépjárműforgalomról, a szabályok betartásáról, a járó­kelőik fegyelmezettségéről. Ho­gyan látja mindezt innen az őrgombából, hogyan irányítja, vezérli a Rákóczi út fővárosba is beillő forgalmát. És ha lesz idő, azt is megkérdezzük, mi­vel tölti idejét a minden bi­zonnyal idegőrlő szolgálat után. Szerencsénk volt, hamarosan jött a váltás s ráadásul olyan kiváltságos helyzetbe jutot­tunk, hogy mi „kísértük” be a rendőrt a kapitányságra. A Rákóczi úti gombától a kapi­tányságig. azután alkalmunk volt meggyőződni arról is, mi­vel tölti szabadidejét a for­galmi rendőr. Az Alsó-Malom utca sarkánál egyszerre csak azt mondja: — Kettő óra tíz ... E—C- hetvenhét nulla hat..: Egy motoros száguldott el mellettünk s ritkán látott bra­vúrral előzött egy fogatos ko­csit. Gyönyörűség volt nézni. De úgylátszik az őrszem — vagy nevezzük újra Ravai Sándovnénak. hiszen letette a szolgálatot — szóval Ravai Sándomé más véleményen volt. — Ez nemcsak szabálytalan, hanem egyenesen életveszé­lyes előzés volt, s azt hiszem, holnap nemcsak a rendszám­mal, hanem az illetővel is sze­mélyes ismeretséget kötünk a kapitányságon. — Betétlap? ..: — Az attól függ — mondja, hogy volt-e már dolga nálunk hasonló esetekben. Es termé­szetesen az is sokat számít, belátja-e, hogy hibázott, mert a magatartás is sdk esetben mérvadó lehet. S amíg beszél, pillanatra sem veszi le a tekintetét az úttestről, a forgalomról, mint­ha abból olvasná, merítené a mondanivalót. — Igen, ha sorrendben kel­lene elmondanom, kivel van a legtöbb baj, akkor a motoro­sokkal kezdeném. Nagyon sok a „fenegyerek” közöttük. Azt hiszik, asak övék az utca, s ezt ki is nyilvártítjálk olykor, ha egy-egy szóra megállítjuk őket. Bizony, volt már példa arra is, hogy egy-egy ilyen díszpéldány elhajtott és rö­högve visszakiabált: — ,,Ne dumálj Land .: ." A hagy így oldalról élné* ” zem Ravai Sándornál, ezt a csinos, törékeny fiatal- asszonyt, valahogy arra gon­dolok, én bizony nem enged­ném, hogy nő létére annyi sér­tést, durvaságot elviseljen. Ezt meg is kérdezem tőle. — Igen, a férjemmel is so­kat beszéltünk már erről, de a hét év hosszú idő, nem is tudom, mit kezdenék, ha csak odahaza kellene foglalatoskod­nom. — « »■ Felszabadulási kiállítás Gyárvároson Pécs I. kerületének a felsza­badulás 15. évfordulójára ké­szült összevont kiállítása nyílt meg Gyárvároson, a József At­tila Művelődési Ház nagyter­mében. A kiálítást 16-án zár­ják, addig naponta 15—20 órá­ig lehet megtekinteni. A József Attila Művelődési klubhelyiségében szerdától péntekig húsvéti kömyvkiállí- tást és könyvvásárt rendeznek, naponta 18—20 óráig. A kiál­lítás külön részeként bemutat­ják a József Attila olvasómoz­galom ajánlott és kötelező ol­vasmányait, amelyeket a hely­színen is meg lehet vásárolni­— Nem is érzem jól magam civilben — mondja, hiszen ak­kor is minden idegemmel az emberek lépését, a gépek moz­gását ügyelem. És amikor tréfásan azt gya­nítom. hogy az egyenruha va­lamelyest gépemberré formál­ta és lám kísérti még akkor is, amikor levetette — kicsit rosszallóan néz rám. — Miért, talán maguk mun­ka után a jegyzetfüzettel együtt az érdeklődést is be­zárják a szerkesztőségi fiókba? Ez ellen nem lehet apelláta. Gyorsan a közönségre terelem a szót. — Nagyon sok baj van még velük — mondja. — És ha hi­szik, ha nem, nem is annyira a vidékiekkel, mint inkább a pécsiekkel és azok közül is az egyetemistákkal van a legtöbb bajunk. Az orvostanhallgatók­kal. Reggelenként, amikor a klinikákra iparkodnak, nem igen nézik a tilos jelzést, s ha szólunk, még nekik áll feljebb. Cinikusan szembe nevetnek velünk, megjegyzéseket tesz­nek, pedig elsősorban nekik kellene példát mutatni. Nekik, a leendő orvosoknak, akik az emberek egészségének, épségé­nek őrzői lesznek. Aztán elmond olyan esete­ket Is, megható kis epizódo­kat, melyek azon felül, hogy a hivatalát becsületesen ellátó közeg kötelesiségtudását bizo­nyítják,_ fényt vetnek az em­beri szív, a segíteni akarás legszebb példáira. Egy kétéves kisfiúról beszél, aki a szülők­től valahogy elkeveredve neki­vágott a forgalmas úttestnek és csák a rendőri önfeláldozás i mentette meg a száguldó jáy- művek kerekei elől. Elmond­ja. hogy nem segített volna már a tilost jelző fény, csak a pillanatnyi lélekjelenlét, amely azt parancsolta, hogy a majd két méter magas emel­vényről leugorva idejében el­kapja a vesztébe rohanó gye­reket. És tud-e arról a közönség, hogy nem is egy esetben kis csavargóikat, négy-ötéves gye­rekeket őriztek fenn az őr­gombában, hogy a szolgálat után hazavigyék őket gondat­lan szüleiknek? Ék arról, hogy a szolgálat hosszú ideje alatt arról is gondoskodtak, hogy a gyerek egyen, aludjon? Ha másból nem, hát a tízórainak szánt elemózsiából, s ha ágy nem Is volt, hát éppen az őr­szem ölében szunyókálva vár­ja meg a ki* tekergő sorsa fordulását? Éjiért nemcsak rendőr, ” nemcsak forgalmi őr­szem Ravai Sándomé, hanem édesanya is, aki ha kell, gond­ját viseli más szülők kicsi­nyeinek is. Neki is van kis­lánya, a kétéves Júlia s ahogy mondja, bizonyára mások is így cselekednének hasonló helyzetben. — Ne is haragudjunk — mondja —, de várja már a kislány a bölcsődében, meg odahaza i-s sok a tennivaló. A mosás, a varrás, a vacsora­főzés mind őneá vér. Csak amikor elbúcsúzunk, akikor jut eszembe, hogy nem Is tettem fel a szokásos kér­dést: — Ml az ön véleménye? — 9 — gy —

Next

/
Thumbnails
Contents