Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-13 / 87. szám

MM. Április is.

NAPLŐ

3

Dolgosamnak a lovak!

A megye több termelőszövetkezetében panaszkodnak:

= Nem viszik el a felesleges lovakat. Csak potyára etetjük őketl

» Miért nem dolgoznak Velük?

Erre aztán csak néznek, mintha nem tudnák, mit is feleljenek erre a kérdésre,

Nemrég a szigetvári Uj Elet Termelőszövetkezetben jártam. Ez a termelőszövetkezet is alaposan felfejlődött. 1959 őszén még mindössze 150 holdon gazdálkodtak, most meg azt mondja öléhé szné, az elnökasszony:

— Ezer holdunk van.

— És hogy állnak a lovakkal?

— Van belőlük bőven e-s válaszol mosolyogva. — Negyvenhét iiár lovunk van.

— És dolgoznak velük?

*— Hogy dolgozunk? Azt

mondják a tagjaink: ha etetjük őket, akkor ne álljanak az istállóban, akkor dolgozzunk is velük. Olyan parázs vita volt ebből. Többen azt mondták: bontsuk fel a szerződést a gépállomással, elgyőzzük lovakkal is. Hát ezt éppen nem, de abban viszont igazuk volt: dolgozzanak a lovak, ha már egyszer esznek. Most is kint vannak a határban: hengerezneki boronáinak.

Sok a lovuk a szigetváriaknak is, de ők legalább azt a helyes elvet követik: „Ha esznek, akkor dolgozzanak is.” Igazuk van. A lovak sokat segíthetnek a- most induló termelőszövetkezetben, helyes ha munkába fogjuk őket.

A szigetvári Uj Életről hallottam: kevés a tagság, mégis sok lesz a kapásuk. Ez érdekes. Vajon hogyan csinálják?

— Egyszerűen — kezdi magyarázni az elnökasszony. — Amikor agitálni jártunk, akkor mindenki azt mondta: i,A feleségem nem lép be, de

Bányászok a VII. pártkongresszus határozatának megvalósításáért

A VIIj pártkongresszus irányelvei a szocialista ipar termelését 1958—65 között 65— 70 százalékkal való emelésében szabják meg. Népgazdasági céljaink valóraváltásának továbbra is elsőrendű feltétele, hogy fejlesszük a szénbányászatod Ezzel kapcsolatban a kongresszusi irányelvek ezt rögzítik, ^A széntermelést 1965-re 27—29 millió tonnára kell emelni. Az egyes szénfajták termelésénél figyelembe kell venni a szénfogyasztők minőségi igényeit és területi elhelyezkedését. Az egyes szén bányászati munkákat folyama tosan gépesíteni kell, így a termett szén felrakását 1965- re az 1958. évinek négyszeresére, 40—15 százalékos arányban.“

a mennyiségi tervet emelik, hiszen ez állandónak mondható, hanem két feladatot valósítanak meg. Az egy főre eső termelékenység növekedését gépesítéssel szeretnék megoldani)

A minőség javítását is célul tűzték ki

Bányafejiesztés—fogadónap

mindenkor számíthatnák rá.” Mi ezt az ígéretet számon tartjuk. Megbeszéltük a tagokkal és úgy határoztunk: kiosztjuk családokra a kapálni valót. Ezért tudjuk megcsinálni azt, hogy 105 taggal 300 holdon kukoricát termelünk, 40 holdon cukorrépát, öt holdon mákot, öt holdon uborkát, 3 holdon zöldbabot, egy holdon paprikát — és sorolja, mi mindent termelnek.

És’ mindezt úgy érik el, hogy premizálják a tagokat, hogy apellálnak a régi közmondásra: „ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”. A szigetváriak tartják az ígéretüket.

E gondolatik jegyében kerestük fel a pécsbányatelepi Széchenyi-aíkinát. Hajek József főbányamesterrel és Heller András párttitkár elvtárssal beszélgettünk e kérdésekről, mert Kirsching János üzemvezető elvtárs fogadónapot tartott éppen. Igen sokan keresik fel e napon az üzemvezetőt, hogy külünböző ügyeiket elintézzék. Általában negyvenen—ötvenen vannak egy ilyen csütörtök délelőttön. Családi ügy, magánügy, nyereségrészesedési ügy, stb. problémákkal állnak elő a dolgozók. Mikor belépek az irodába, fiatalember áll az üzemvezető előtt s kéri, hogy a „fegyel- mileg elbocsátva“ bejegyzést javítsák át hozzájárulásra. Első a munkafegyelem, hiszen egy ilyen hatalmas és mindenféleképpen fontos üzemben nem lehet helye fegyelmezetlenségnek. Hajthatatlan az üzemvezető. „Többször figyelmeztettük, mig ide került a sor, nem mi csináltuk, saját magad csináltad ezt. A munkakönyvét pedig nem javítjuk ki“ — mondja.

Igen, ahhoz, hogy teljesíteni tudják terveiket, a minőséget javítani, ahhoz elengedhetetlen feltétel a jó munkáskollektíva, a jó munkafegyelem.

A Széchenyi-akna dolgozói vállalták hogy éves tervüket 102 százalékra teljesítik. Sajátos a bányaüzem. A csapatok éves tervet nem kapnak, hanem csak havi tervet. Ezt is a munkahelyi körülmények, geológiai viszonyok többször megváltoztatják, vagy jobbra vagy balra. Hajek elvtárs elmondja, hogy elsősorban nem

Az 1960-as évi terv így van felépítve. Amit a kongresszusi versenyben elérték, ezen kívánnak még javítani. Nézzük meg, mit tesznek a gépesítés minél szélesebb körben való bevezetéséért. Nemrégen állítottak be a meddő elővájási munkák gyorsítására, azaz a feltárások növelésének fokozására egy Hausherr nagyteljesítményű fúrógépet. Minden meddő munkahelyen felrakógépet használnak, így a teljesítményt növelik, a fizikai munkát pedig nagyban köny- nyítik. (Most ezen a téren száz százalékos a gépesítés). A szén elővájási munkahelyeken kanalas rakodógépet állítottak be LZK—P típusú gép dolgozik. Ez év március 15-ére két munkahelyen vezették be a Kóta-féle kis szénfelrakó gépet. A vágatok korszerűsítését tartják igen fontosnak még — hiszen a jövő év elejére a hatórás munkaidőt akarják bevezetni, éppen ezért a VII. szinti főszállító vágatokat korszerűsítik. Nagyon fontos még műszaki fejlesztési munkájukban, hogy a gázveszélyes munkahelyeken kiterjesztették a Nüsse- Gräfe-fele előfúrás alkalmazását. Ennek a lényege az, hogy hosszan fúrnak előre a szénfalban, meglazítják a réteget, a benn felgyülemlett gázok a lazítás eredményeképpen ki- áramlanak és így csökkentik a gázkitörés veszélyét A másik terület a minőség javítása. Ezen a téren nincs hiba Széchenyi-áknán, hiszen a megengedett 2,7 százalékos palamennyiséget nem lépik túl sőt 2,5—2,6 százalékos eredményt érnek el. A szén hamu- tartalmának mennyisége 2 százalékkal a megengedett alatt van. Ez azt jelenti hogy az előírt kalóriánál jobb minőséget adott az akna.

A pártszervezet és a műszaki vezetés

Heller András párttitkár elvtáns elmondta, hogy az évi termelési feladatokat taggyűléseken, pártcsoportvezetői értekezleten, termelési tanácskozásokon, röpgyüléseiken beszélték meg a dolgozókkal, a bányá szók megértették, hogy milyen fontos feladatot kell végrehajtanak. Jó a kapcsolat a párt- szervezet és a műszaki vezetés között, állandóan tájékoztatják a műszakiak a pártszervezetet a gazdasági eredményekről, s ahol valami baj van a termeléssel, ott a pártcsoport külön is foglalkozik ezzel. — Hogy a dolgozok tényleg megértették a VII. pártkongresz- szus határozatát és küzdenek is megvalósításáért, bizonyítja az a tény, hogy januárban

101.3 százalékra, februárban

106.4 százalékra teljesítették a tervet. A márciusi még nincs kiértékelve, de nem lesz lemaradás a februári eredmények mögött.

Távozóban a nagy előcsarnokban munkaverseny táblákat nézegettem s onnan jegyeztem ezt a pár eredményt is. A szocialista munkaversenyben részvevő brigádok közül februárban Kovács Lajos csapata 121,4 százalék, Ressz János csapata 120 százalék eredményt ért ed.

flúsnétra Mm)'«1'

Töändel: JEPHTA

Az oratórium-műfaj

megismertetése és népszerűsítése útján évek óta tudatos és magas színvonalú munkával haladó, Antal György irányította Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Szimfonikus Zenekar hétfő esti koncertjével jelentős állomáshoz érkezett. A klasszikus és modern zeneirodalom nagy alkotásai (Sámson, Requiem, Hősi Ének stb.) után nem volt egyszerű probléma olyan oratóriumot választani bemutatóul, amely zenetörténeti jelentősége mellett alkalmas arra is, hogy előadásával a pécsi együttes újat nyújtson hallgatóinak, nemcsak itt városunkban, hanem majd április 20-án a Budapesti Zene- akadémián is.

A mű, melyxv a választás esett, a höndeli életmű záróoszlopa: a Jephta. 1751 elején írta le Händel az oratórium első kottaféjeit a Bírák Köny- vé-ből merített elbeszélés szövegére. mely Jephtánák, a száműzetésből viisszah ívott

hadvezérnek az Izraelt megtámadó ammoniták elleni harcáról szól. A 65 esztendős Mester életét ekkor mar a vakság fenyegető tragédiája árnyékolta be, erre utalnak az egyik kórusrészlet bevezető

Largo mellé odajegyzett sorok: „Idáig jutottam szerdán, február 13-án. Munkámban gátol a bal szemem.” Többszöri megakadás után, augusztus 30-án fejezi be a művet.

A Jephta Händel ritkán előadott oratóriumai közé tartozik. Ezért külön elismerés illeti Antal Györgyöt, hogy mintegy magyarországi felújításként bemutatta ezt az 1922 óta Magyarországon nem hallott oratóriumot. De bemutatónak is nevezhetnénk, hiszen ezúttal szólalt meg először dr. Vargha Károlynak a drámai erőt és lírai szépséget egyaránt híven tükröző, magvas, jól énekelhető szövegfordítása.

LÁBASOKTÓL A HAJOKIG

De sok nagy tettet és érdekes munkasikert leíró kezdi igy történetét: „öten-tízen ösz- szefogtak és elhatározták.. •, hogy minden akadályon átvergődnek, minden nehézséggel megbirkóznak..stb... stb. Majd végül jön a megállapítás, miszerint a kemény akaratot siker koronázta.

A Mohácsi Gépgyár lelkes kis kollektívájának erőfeszítéseit is siker koronázta, ám a munka neheze még csak most kezdődik. A valamikor 1700 gyártmányt készítő, profiltalan vállalat ez évben összes termelési értékének 30 százalékát fordítja már hajóépítésre, megteremtve magának az ipari struktúrát.

A dunai kikötőben már áll a két sója, melyre ráépül majd a 2 darab 130 személyes hajó. 1959-ben még csak pontonokat készítettek (4 darabot), meg négy harmincszemelyes kishajót átkeléshez, azt is csak úszóképességig (aki vizijárttas ember, tudja, hogy az nem olyan nagy dolog), ebben az évben viszont a fcét nagy hajó- ban 130 személy utazgat majd a Dunán, s motorjait kivéve, a legkisebb lemeztől kezdve a kapitány borszékéig, minden mohácsi lesz abban.

A két nagy hajón kívül 4 kikötőpontont, 4 bejáróhidat, 9 tnentőcsónakot is készítenek,

Akár Kenderes Istvánt, a főkönyvelőt, akár Kiló Gábort, vagy a hajóépítő Burján Ervin művezetőt, Gulyás János lakatos brigádját kérdem, honnan vették a tudományát a hajóépítésnek, csak a vállukat vo- nogatják. Dunai ember nem hiába sétafikái már gyermekkorában a víz partján és nem hiába, tartja nyitva a szemét. Természetesen műszaki tapasztalatcsere is segíti őket, két 130 személyes hajót megépíteni nem kis dolog, sok feketekávét meg kell inni esténként a rajzok fölött, sokszor meg kell törölni a homlokot a lemezek hegesztés* közben.

Nem is ez a baj, fő dolog, hogy az apró-cseprő munkát végző vállalat eljutott idáig és az élüzem jelvény a kapu fölött egyaránt dicséri a munkásokon kívül a portásnéni és az igazgató jó munkáját is. A hajóépítés mellett a többi gyártmányt sem akarják „félretenni“. Erőteljesen gépesítik, fejlesztik az öntödét, la többi részleget. Múltkorában például szükségük lett volna egy hidraulikus lemezvágó-ollóra. Nem kapták meg. Hát kénytelenek voltak saját maguk készíteni egyet, s ki tehet róla, hogy készítése közben úgy megszerették, elviszik az ipari vásárra, hátha megrendeli más «am fc.

Azért la szivük mégis a Duna felé húzza őket, szeretnének hajóépítő gyárrá fejlődni. A 7—800 ezer Ft. költséggel készü ló ideiglenes „kikötőt“, ahol a sóják vannak, úgy szerelik fel, hogy alkalmasabb helyre a berendezések könnyen átvihetők legyenek. Apaiintól Vácig ugyanis nincsen hajójavító üzem, a sok külföldi hajó meghibásodás esetén kénytelen felvontatni magát 150 kilométerre. Az idő pedig — ezt már a régiek is tudták — pénz, s egy mohácsi hajójavító üzem még valutát is hozna az ország kosz szájába.

A megyei tanács, mint felettes hatóság, sokat segített a jól dolgozó, az új iránt rendkívül fogékony, öntevékeny gépgyáriakon, s úgy véljük, nem lesz homokba húzott vonal, ha továbbra is támogatják őket, népgazdaságunk hasz nára. Tudvalevő, hogy nagy hajógyáraink, (óbudai, füredi, váci) exportra dolgoznak. Belföldi hajóépítő igényeket nem elégítenek ki, arra éppen célszerűek lennének a mohácsiak.

Félni nem kell, hogy a hálóba nem akad szakember, én is láttam r>agy ötöt a vízparton, halnyelü bicskával alakítgattak deszkadarabokat torpedórombolóvá, míg az iskolatáska a fűben hevert.

SZÖTS ISTVÁN

Az előadás mindenben méltó volt Händel alkotásához. Antal György elmélyült, alapos műismerettel vezényelte az oratóriumot. Dirigensi pálcája nyomán különösen a monumentális kórusmészletek lírai tömbjei érvényesültek. A zenekar teljesítménye elismerésre méltó. Már a bevezető nyitány érzésekben gazdag muzsikája, majd a balladai komolyságú largo-rész megszólaltatása az első percekben megteremtette a kailgatófcban a hősi. tragikusan komoly, egyben felemelően szépséges lírai képek hangulatát. A későbbiek során is precíz játékkal kísérte a zenekar a szólisták ég a kórus előadását.- Az oratórium legjelentősebb szerepét a kórus kapta, hiszen a kórus jelenetek valóságos tartóoszlopai a műnek. Az előző Handel-kórusokkal szemben itt nem annyira előrevivője a kórus a cselekménynek, mint inkább a történés hátterét rajzolja meg nagy kontúrokkal, valóságos händeli freskót ábrázol a szólóénekesek által megszólaltatott cselekmény mögé, mintegy az antik tragédiák kórusaiként kommentálva Jephta lelki tragédiáját. E kórusrészletek monumentalitását híven tükröző Liszt Kórus fegyelmezett, pontos előadással tűnt ki. A zárókóruisban észlelt egyetlen zavaró intonálásitől eltekintve a kórus ismét bebizonyította kiváló képességét és az oratórium-éneklésben való elmélyült jártasságát.

E művészi erővel

megszólaltatott kórusjelenetek monumentalitása mellett mintha kissé halványabbnak éreztük volna az áriákat. Händel itt is eltér előző művei konven cionális áriatípusaitól, áriái — különösen a II. részben — sűrítettek, rövidek, de mindenképpen kifejezőek. A kitűnő vendégszólisták előadásában elsősorban talán épp a kifijező drámaiságot hiányoltuk. Legkevésbé volt ez érezhető a

nagr kuftróálfciáűú Tiszai/

Magdánál, aki Jephta hitvesé nek, Hannának szerepébe? nemes egyszerűséggel, és még>s megrázóan érzékeltette a léé nyárt aggódó anya fájdalma? Különösen tetszett rémi átom?' sós áriája, melyben az altszó lám zenekar feletti dallamve- zetése drámai elevenséggel éle' zi ki Hanna izgatott lelkiáU®' potát. László Margit tisztacseí gésű szopránját már szám«* oratóriumban hallottuk. B# Iphis, Jephta naiv lányéna* már-már mozarti színezeti1 szerepe nem igazi Händel szoprán szerep, László Marg'1 tot biztos stílusérzéke megóvd a szerep ellentmondásosságát* fakadó buktatóktól. Hazatér0 atyját köszöntő, körtáncjellegi' áriája, valamint a halálba!#" dúló fiatal lány drámai búcsú' ja az est legszebb perceit jelei tették. A Jephtát megszemé lyesítő Tarnay Gyuláról, opd házunk fiatal ösztöndíjas te- noristájáról még nem mond' hatjuk el, hogy jártas az or»‘ tóriuméneklésben; Indokola? lanul hangos recltativói, áriái' nak kevéssé árnyaltsága a^1 bizonyítja, hogy énekes-utáh' képzésünk nem számol elég# az egyre terebélyesedő hazai oratóriumkultusz előidézte óra' tóriuménekes igénnyel. Peti1 Miklós helytelen szerepfelfo- gásával magyarázható, hogy a szerelmes Hámor lírai bariton' ja helyett emelt tónusban éne' kelve szinte Jephtánák, a had' vezérnek hősi stílusát vette át szerepét túlénekelte, így adó' sunk maradt az oratórium né' hány szép részletével. Rögói Eszter hírnök szerepében tisZ' tán csengő szopránhangjával újból bebizonyította, hogy ko' moly Ígérete a pécsi éneked utánpótlásnak. Fónügy Gert' rúd rövid szerepében kitűnőéi megállta helyét. A contimi# igen fontos és jelentékeny szó lámát a tőle megszokott preei' zitással és megbízhatósággá Laky György látta el. Érdeke* volna, ha egyszer Pécsett ■* csembalón szólalna meg 1 continuo. Halász Béla közre1 működésének igazi jelentős^ gét csak a budapesti előadásod élvezhetjük majd, amikor a* orgona-continuo felcsendüld a kórus elementáris erejét kozza;

Igen, a budapesti előadó" son. Mert a pécsi főpróba' számba menő előadást — mélf nek őszinte közönségsikerét a mű zárókórusának megismé4' lésével hálálták meg az eló" adók — jövő héten követi 1 budapesti, zeneakadémiai, ah0* minden bizonnyal még hibátla' nabb és kiforrottabb produk' cióval öregbíti majd a pé^ Liszt Kórus és szimfonikus z#" nekar a pécsi zenei élet orszá' gos elismert hírnevét;

wwí*

JJ ótCQ'ÜL ^