Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
»Me. Április 13. NAPLÓ 5 Prótasziiattyízás a siklósi vár kútjában A vízügyi szakembereket már régóta foglalkoztatta az a kérdés, vajon milyen meny- nyiségű, milyen minőségű vizet tartalmaz a siklósi vár öreg kútja. A sziklába vésett 38 méter mélységű kút még valószínűleg a törökök idejéből való. Rendszeresen már nagyon régóta nem használták, legfeljebb csak annyi vizet vettek ki, amennyi éppen a várban kellett. Mivel Siklós vízellátása nem kielégítő, a Komlói Víz- ós Csatornaművek dolgozói érdekes kísérletet hajtottak végre. Fekete Károly, a Vízügyi Igazgatóság főmérnöke kötélhágcsón ereszkedett le a régi kútba, hogy „terepszemlét“ tartson. A vízállás nem volt magas de a szakemberek reménykedtek, hogy a kút kitisztítása után megfelelő mennyiségű vízre bukkannak. Le is bocsátottak egy hatalmas búvárszivattyút, amellyel 3 kútból kitdsztítottták az iszapot és a szivattyú egy Perc alatt 500 liter vizet hozott felszínre. A kísérletet végző munkások Örömmel látták, hogy a kút ismét megtel- iett. igaz tehát a feltevés, bogy a kút tulajdonképpen karsztvízgyűjtő. A víz 19 fokos volt és a vegyelemzés szerint ivóvíznek teljesen megfelelő, Ha a kiutat még mélyítik, tisztítják, valószínűleg emelkedni fog a vízhozam. Így lehetővé válhat, hogy egész Siklós vízellátását a siklósi vár öreg kútjából biztosítják. W. M. Javnlé »zeljfáltatást! Gyorsmosó, gyorsvasaló — Javító pavilonok a peremvárosokban A pécsi kisipari termelőszítvetkezetek elsősorban a lakosság rendelkezésére állnak. A szövetkezeti tagok anyagilag Is érdekelve vannak abban, hogy új cikkek helyett Inkább javításokat végezzenek. Az évvégi osztalék azokban a szövetkezetekben volt magasabb, amelyek a legközvetlenebb kapcsolatot teremtették meg a lakossággal, s amelyek munkájuk javát közvetlenül a lakosságtól kapják. így jó volt az ered mény többek között a bádogosoknál, a cipészeknél, a kazán- javítóknál. De beszéljenek a szövetkezetek összesített eredményei! A tavalyihoz képest ez év első két hónapjában több min/t félmillió forint értékkel több szolgáltatást végeztek a lakosság számára. A kazánjavító szövetkezet harminc, a cipész szövetkezet huszonnyolc, a villamosgép-javí- tó szövetkezet tizenkét százalékos eredményjavulást tud felmutatni a szolgáltatásban. Természetesen nem állíthatjuk, hogy a kisipari szövetkezetek most már maradéktalanul ellátják feladataikat. Van olyan pécsi szövetkezet is, amelynek csökkentek a szolgáltatásai a tavalyihoz képest. Ilyen többek között a „Hámán Kató“ Fehérnemű KTSZ, amely elsősorban új cikkek Meghosszabbították a néprajzi gyűjtfipályázat batáridejét Meghosszabbították a Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete által meghirdetett IX. Országos Néprajzi Gyűjtő-pályázat jelnőtt tagozatának beküldési határidejét. A szeptember 30-i új határidőig így mód adódik a pályamunkák alaposabb kidolgozására. A pályázat ifjúsági tagozatának beadási határideje továbbra is április 30. Pályázhatnak önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok (szakkörök, úttörőcsapatok, művészeti csoportok stb.) bármilyen néprajzi és nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamumkék-i kai, mint pl. ősfoglalkozások.1 gazdálkodás, település — épít' kezés — házberendezés, viselet,' táplálkozás, háziipar mes-1 terkedés, díszítőművészet, népszokások — hidelmék, népdal1 “7 népzene, népi tánc, népi já-] tékok, történeti hagyomány,i irodalmi néphagyomány, nép-; mese — népköltészet, népi kéziratok, munkásfolklór,i nyelvjárási anyag (pl. földrajzi hevek, ragadványnevek, szólás! mondások, stb.). Néprajzi tár-i gyű rajzokkal, fényképekkel,1 néprajzi tárgyakat (pl. helyi! péprajzi kiállítások, múzeális jellegű gyűjtemények anyagát)' s a rájuk vonatkozó adatokat megörökítő, részletesen leíró' Pályamunkákkal is lehet pá-j ’yázni. A régi népéletire vonatkozó kiadatlan levéltári anyagból is lehet péflyamuwkát készíteni; Pályadíjak: nagydíj 2000 Ft.. I. díj: 1000 Ft., II. díj: 750 Ft.; III.—VI. díj: 500—200 Ft. Az egyes díjfokozatokat többszörösen kiadják. A díjat nem nyert, dicséretes pályamunkák értékes könyvjutalomban részesülnek, A megyebeli pályázóknak a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya (Pécs, Rákóczi út 15.) szívesen ad bővebb útbaigazítást. A pályázatot hasonló feltételekkel jövőre is megrendezik. előállítására rendezkedett be, s a lakosság számára alig végez például javításokat, — ami végeredményben főfeladata volna. Szerencsére a szövetkezetek többségében olyan vezetők van nak, akik — nemcsak az anyagi ösztökélés kedvéért — állan dóan szorgalmazzák az újabb és újabb szolgáltatások bevezetését. Vannak olyan tervek például, hogy gyorsmosó, gyorevasalo és gyorsjavító szol gálatot szerveznek a háziasszonyok segítésére. Törekvés tapasztalható az- irányban is, hogy a szövetkezetek javítóműhelyeikkel eljussanak a peremvárosokba, Meszesre, Kertvárosba és a III. kerületi új városrészbe. Annakidején vállalták, hogy saját költségűikre, reprezentatív kiállítású javítópaVllonokat hoznak ezeken a helyeken 1960-ban létre. Az erre vonatkozó javaslatot előkészítették, eljuttatták a városi tanács illetékeseihez, ők azonban ide- s tova egy esztendő óta nem jelölték meg a pavilonok helyét- Talán mondani sem kell, hogy ilyen megvilágításban nemcsak a kisipari szövetkezetek vezetői hibásak abban, hogy a peremvárosokban úgyszólván egyáltalán nincs javítószolgálat, s ha van is, nem fedezi a lakosság.szükségleteit. A huzavonának ebben az esetben is a lakosság látta kárát, amikor például villany, vagy vízszerelési munkákhoz kénytelenek a városból hívni — borsos ellenszolgáltatásért — szerelőt. A szövetkezetek munkájával általában elégedettek a megrendelők. A Bádogos Ktsz „Panaszkönyv”-ében például hosszú hónapokra visszamenően egyetlen panasz sincs, de annál több dicséret! Ilyenek: „A munkával nagyon elégedett voltam.” „Köszönöm, hogy Ilyen gyorsan elvégezték a javítást”. „Örülök, hogy elvállalták a munkát, mert a kisiparos sokkal többet kért volna érte”. S ha minden szövetkezet úgy intézi ügyeit, mint a bádogos, ahol még a szemétbe kívánkozó fazekaikat is elvállalják javításra — csak öreg- bedik jóhírük. Más kérdés — s nem kevésbé fontos —, hogy a szövetkezeteknek szűk a Javító kapacitása, általában kinőtték már a javítóműhelyeket, újabbakra, tágasabbakra lenne szükség. S talán ebben igényelnék a szövetkezetek elsősorban a tanács segítségét. Igaz, hogy a tanács sem rendelkezik tartalék műhelyekkel, üzlethelyiségekkel, s ha ezért nem Is tud kellő támogatást nyújtani — az olyan terveknek nem szabad elsikkadniuk, mint amilyenek a peremvárosok gyorsszolgáltató pavilonjaié voltak. Mindenki tudja, hogy egyes pécsi szövetkezetek az elmúlt majdnem tíz esztendő alatt valóságos középüzemekké fejlődtek, mint a kesztyűs, a cipész és a faipari ktsz-ek is. A kesztyűs ktsz termelésének 99 százaléka exportképes, a faipari szövetkezet jelentős mennyiségű bútort ad a kereskedelemnek, a cipész ktsz pe- d g ugyancsak exporttermelésével biztosít hasznot a népgazdaságnak. Ezeknek a szövetkezeteknek a munkájában már megtorpanást okozna az árutermelés leállítása. Ezért nekik a jelenlegi árutermelés mellett feltétlenül arra kell törekedniük, hogy kielégítsék a lakosság körében jelentkező javítási igényeket is, annak a feladatnak a szellemében, amely egyre inkább áthatja a szövetkezetekben dolgozók munkáját: a lakosság szolgálata. Harsány! Márta Négyszemközt // A KPM PÉCSI AUTÓKÖZLEKEDÉSI IGAZGATÓSÁG azonnali belépésre keres lehetőleg számviteli főiskolát vagy közgazdasági egyetemet végzett Jelentkezni lehet az igazgatóság tervosztályán, Pécs, Rét a. 43. II. em. 245 Szakképzett szakmai gyakorlattal rendelkező villanyszerelő szakmunkást azonnali belépésre felveszünk, Komlói Helyiipari Vállalat. Kossuth L. u. 21 sz. Telefon 20-92 282 Rlkalii Szociális Otthon györgyipusztai részlegénél egyelőre helyettesi minőségben egy GONDOZÓNŐT veszünk fel. Állás minimálisan az ált. iskolák nyolc osztályának jó eredményű végzettségét követeli meg. Elhelyezésről, üzemi étkezésről gondoskodva van. Részletes önéletrajzot a Baranya megyei Szociális Foglalkoztató Otthon vezetőségének Bikái, kérjük küldeni; 278 ^QO0O0©0©GX3OG)OOOG)OOOOOGX3OGXDOO0OOOiOOGOOOOOOO©0OOOOOOOOOOQOO©OOOOO<3 Elfogták az ótaieas leányszöktetík Elolvas három de- tektívregényt s úgy érzi, hogy ő a modem A1 Capone és Casanova egyszemélyben. Mert valami nagy dolgot akar véghezvinni, hogy felfigyeljenek rá. No, nem valami munkatettre gondol, hanem inkább csibészségre. Először Is bandát kell szervezni — gondolja. Kiválogatja a haverok közül az arra „érdemeseket". Minit zsák a foltjára rájuk is talál. R. Károlyra, K. Arankára, és Cz. Józsefre esik a választás. A bandavezér természetesen ő, J. Sándor. Elindulnak. Kóborolnak a Mecseken s közben azon tanakodnak, mivel is kezdjék pályafutásukat. — Ott egy pince tör jümk be — javasolja az egyik; Hurrá! Gyerünk! Már törik is az ajtót. másznak az ablakon. Csapolják a hordókat. Akad a pincében egy kis sonka is, kenyér Is. Sütnek, főznek, bort forralnak. Amikor már nem fér beléjük se étel, se ital, akkor a maradék borba beledobálják a cigaretta- csikkeket ... Másnap kezdik elől ről. — Ujatab pince. újabb lakoma. A Mecsek 15 pincéje tanúskodik vandál pusztításukról. De evés közben jön meg az étvágy. A pincebetörések már nem elégíti ki „magas vágyaikat”. Piti dolgok ezek, valami nagyobb tettet akarnak véghezvinni. Meg aztán már érzik: szorul a hurok körülöttük. — Disszidáljunk! — javasolja az egyik. Még nagyobb hurrá a válasz a „kitűnő javaslatra”. Arra nyugaton, ott az igazi vadászterület a számunkra! Ott vannak az igazi „nehéz fiúk” — felkiáltásokkal támogatják a javaslatot. Igen ám, csak egy kis hiba van a dologban. Nincs a vezérnek nője. Mert egy vezér hogyan néz ki nő nélkül. Hiszen a regényekben is mindig ott van a vezér oldalán a gyönyörű vöröshajú nő. K. Aranka nem azért tartozik a bandába, hogy semmi hasznát ne lássák. Majd ő szerez lányt a főnöknek. Már írja is a levelet Vidákpusz- tára a leánynevelő intézetbe barátnőjének. Két levelet is váltanak, de konkrét válasz nem érkezik. SisemeUfee*» beszélem meg a dolgot •— határozza el J. Sándor, s máris utazik Vldákpusztára. Egy bamdafőnöfcnek azonban nem illik csak úgy hétköznapi módon megbeszélni a lánnyal az ügyet. Már megjelenésével is bizonyítania kell, hogy ő nem akárki. Kieszeli, hogy éjjel belopakodik az intézetbe éa megszökteti a lányt. A véletlen úgy hozza, hogy még aznap találkozik a lány nyal, délután beszélget vele. Megegyezni azonban nem tudnak. A lány fél. — Ha nem jössz szép szerével, viszlek — gondolja a vezér s éjjel „munkához lát”. Sállal takarja el arcát és lopakodik. Már előzőleg térképet készített magának, tudja merre van az a szoba, ahol Jutka és a többi lány alszik. Óvatosan kinyitja a szoba ajtaját és ..; és máris ott áll a lány ágya előtt. Jutka felébred, megijed az álarcos idegen láttán. De felébrednek a többiek is. Vitatkoznak, aztán a lányok úgy határoznak, hogy Jutka megy, csak előbb felöltözik. Addig men jen ki a szobából kénytelen kelletlen kimegy a folyosóra Egy lány az oldalajtón az igazgatóért szalad. Amikor J. Sándor ismét a szobába lép, m'ár az igazgatóval találja magát szembe. Egy pillanatra megdöbben, aztán mint a kelepcébe szorult farkas, dühödten veti magát az igazgatóra Kést ránt elő, az igazi gató felé döf egyszer, kétszer... de az igazgatónak sikerült a támadást kivédeni. Mindez egy pillanat alatt történik. J. Sándor látja, hogy itt rajtaveszthet a kalan dón. kiugrik az ajtón és sikerül az intézetből elmenekülnie. Nem sokáig bujkált Elfogták. A banda most ismét együtt van. Mert R. Károlyt és K. Arankát Be reimend mellől hozták vissza. Disszidálni akartak. J. Sándor és Jutka majd jön utánunk —> gondolták: Az elsőrendű vádlott J. Sándor 15 rend beli betörés és lopás, szándékos emberölés kísérlete, a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten bűszövetkezetben elkövetett vétség miatt kerül bíróság elé. A többieknek is „szép” a bűnlajstromuk. Vége a regénynek. 'z álarc lehullt. Garay Ferenc „Csodagyerekek' és tehetséges fiatalok \Japjairtkban zajlik a felszabadulási kulturális seregszemle ’ és ennek arányai, méretei és eredményei elgondolkodó tatóak. A seregszemle iskolákban, művelődési házakban folyik» újsjgokban, rádióban, televízióban olvasunk, hallunk, látunk belőle részleteket. Fiatalok, még egészen gyerekek és már nem egészen gyerekek lépnek a közönség, a mikrofon, a fei-* vevőgép elé és bemutatják, mit tudnak. Magabiztosan vagy lámpalázasan verseket szavalnak, saját szerzésű mesét man- dánok, énekelnek, zenélnek, táncolnak, karban és szólóban, Összemérik tájékozottságukat, találékonyságukat, tehetségű-1 két. Százával találkozhatunk velük és mivel a seregszemle egyúttal versengés is, nagyon' sok az „első”, a „legjobb”» Elsőséget lehet elérni iskolai, területi, kerületi, járási, iskoláik közötti szinteken. Ez az, ami elgondolkodtató. Ismerjük — a burzsoá sajtónak manapság is fel-felbukkanó „hőse” — a csodagyerek figuráját. Ismerünk róluk szentimentálisán megható történeteket, amelyek elkallódó tehetségükről számolnak be. Ismerünk — kivételképpen — „naggyá” nőtt csodagyerekeket is, akik korán kibontakozott tehetségüket továbbfejlesztve világhírességekké váltak, s ezeknek a kivételeknek az életéből is ismerünk szomorú adalékokat. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a gyermekművészek, a „csodagyermekek” kultusza nem a mi szájízünk szerint való, nem a szocialista nevelés módszerei közé tartozik. Nem válik-e a felszabadulási kulturális seregszemlén szereplő sok száz tehetséges fiatal némelyike amolyan csodagyerek-félévé? Nem okoz-e a nyilvánosság előtti sikeres szereplés, majd az azt követő esetleg kevésbé sikeres próbálkozás az életűikben törést, csalódottságot, nem idéz-e fel hiú ábrándokat, amelyek kergetése közben elsikkadhat az élet igazi célja? A kérdésfeltevést elsősorban az indokolja, hogy míg a bwzsoá környezetben jelentkező csodagyerek-probléma csupán nagyon kevesek ügye, sőt gyakran egész egyszerűen hatásvadászó álprobléma, nálunk a tehetséges gyermekek és serdülők szerepeltetése tömegméretű, a „gyermek-kultusz”■ a megjavult életfeltételek között általános, a szülőknek saját gyermekeik iránti elfogultsága pedig közismert. Mindez együttesen melegágya lehet egyszerűbb esetben a gyermek tehetsége túlbecsülésének, esetleg szűkebbkörü „családi sztdrkuttusznak”, sőt az ezekből kinövekvő és elburjinzá divathóbortnak is. (Valami ilyesmit tapasztalhattunk a „Pancsoló kislány” slágerré válásának körülményeiben is.) Erre a kérdésre megnyugtató választ kell adni. Nem elég csupán arra hivatkozni, hogy a mi szocialista körülményeink amúgysem engedik meg az egészségtelen kinövéseket, a hivatalos kultúrpolitika sem kedvez ezeknek, tehát nem kell tennünk semmi különösebbet. Kell tenni egyetmást. Elsősorban azt, hogy hangsúlyozzuk és a seregszemlén szerepelt fiataloknak is megmagyarázzuk: a felszabadulási kulturális seregszemle nem sztárok versengése, hanem felszabadulásunk tizenötödik évfordulójának ünneplése, amely verseny-jelleget azért kapott, hogy ezzel is a fiatalok nagyobb tömegét mozgósíthassuk a seregszemlére. Azután azt, hogy az ünnepi rendezvények fényében elhangzott dicséreteket a továbbiakban tárgyilagos és elfogultság nélküli bírálattal váltsuk fel» amely csak akkor nyilvánít valamely produkciót művészinek, ha valóban az. Végiül azt, hogy fiataljaink figyelmét a seregszemlén történt szereplésük után a hétköznapi, de s2á-< mukra legfontosabb feladatokra, elsősorban a tanulásra irányítjuk. Természetes, hogy erről szólva elsősorban a szülők felelősségét kell felvetni. Az iskolában a pedagógus — miután a nevelés szakemberre — ritkábban követ el tévedést atekln- telben, hogy a tehetségét túlbecsülő ifjú emberkét hogyan lehet visszavezetni a realitások talajára. A szülő azonban hajlamos arra, hogy csalódott gyermekével együtt szidja a zsűrit, amely nem értékelte a „művészi teljesítményt”, vagy éppen túlértékelje a kulturális szemlén aratott sikereket és túlzott reményeket tápláljon arról, hogy gyermekéből most már mindenképpen „nagy embernek" kell lennie. A kulturális seregszemle néhány apró és jelentéktelennek látszó, de nevelési szempontból valóban elgondolkodtató mozzanata arról tanúskodik, hogy nem árt erre figyelmeztetni a szülőket. Szép eredményeket hozott a felszabadulási kulturális seregszemle, láthatjuk, hogy annyi a tehetséges fiatal ebben az országban, mint még soha, olyan lehetőségük van tehetségük kibontakoztatására, mint soha sem volt, s ez a látvány még nagyszerűbbé teszi számunkra felszabadulásunk ünneplését. De tehetséges fiataljaink ne legyenek — nem is lesznek —■ csodagyerekekké. Ne fakuljon meg bennük az érdeklődés a művészet és mindaz iránt, ami szép, ami kedvessé és boldoggá teszi az ember életét, emléklapjaik és díjaik legyenek egy nagyszerű ünnep emlékeivé, tehetségükekl pedig gazdálkodjanak okosan, úgy használják fel, hogy népünknek is, maguknak is csak hasznuk legyen belőle. MÉSZÁROS FERENC Itt a. taj/ajri... Oft a. nyak I Vegye meg már most a„SUPER" hűtőszekrényt Ara: 6400.— forint. OTP hitellevélre is kapható. 276 ^«acscí<acsc*»csd<aK^