Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

19*0. MÁRCIUS 9.

NAPLŐ

5

Kétezer holdon végeznek

A Mecsek vidéke az ország egyik legcsapadékosabb területe: évente két-három mázsa kalciumot lúgoz ki itt az eső egy-egy holdnyi földből. Már a korábbi években is történtek erőfeszítések a savanyú talajok megjavítására, de inkább csak az állami gazdaságokban, mivel az egyé nileg dolgozó parasztoknak nem igen állt módjukben ezzel is törődni. Most, hogy a naegye dolgozó parasztsága túlnyomó többségében a közös gazdálkodás útjára lépett, lehetővé vált a nagyobb arányú talajjavítás is.

Az Idén mintegy kétezer holt} savanyú talajt meszez- nek majd a termelőszövetkezetek, azaz csaknem akkora területet, mint az elmúlt tíz esztendő alatt együttvéve. A kétújfalusi Béke és Virágzó Tsz-ek például 312 holdon, a magyarbólyi Tartós Béke Tsz 345 holdon, a somogyapáti 2(>ld Mező Tsz pedig 360 holdon végez talajjavítást. Az állam másfélmillió forintos talajjavítási hitelt nyújt a megye közös gazdaságainak, de több helyütt elhatározták már a tagok, hogy saját erővel végzik el a meszezést.

A megjavított szövetkezeti földeken — a tapasztalat szerint — holdanként 2,6 mázsával több búza, 6,2 mázsával több kukorica. 39 mázsával több cukorrépa, 13 és fél mázsával több lucerna terem majd.

Tizenkét dühös ember

a Pécsi Kamaraszínházban

A rádió a televízió és a film után — immár a színpadon is bevonult hozzánk Reginaid Rose darabja, a Tizenkét dühös ember. A szerző eredetileg televíziós hangjátéknak írta, ebből készült a színpadi mü, majd a megfilmesítés. Meg értem a költőket, ha szomorúak. Egy verseskötet — még a legjobbak is — legfeljebb ha néhány ezer példányban megjelenik. S most jön egy szerző, aki egyszerre négy „nyelven“, négy műfajban beszél és egy év alatt híre átcikázza az egész Földet.

S Reginald Rose nem is annak köszönheti a sikert, a népszerűséget, hogy „divatos“ író, Nála a „siker titka“ nem az, ami a cslkoszokninál vagy a wurlitzernél. Reginald Rose valami olyan mond ki, ami a 20. század derekán élő ember ben nagyon mélyen benne van. Ez a mű — nyilván — félszázaddal ezelőtt nem váltotta volna kí ezt a hatást, s tálán ötven vagy száz év múlva is már más jelentést hordoz. — Mi teszi olyan maivá és egyetemessé Reginald Rose művét? Az, hogy kimond egy olyan gondolatot, ami ma szinte minden másnál döntőbb az ember életében: felelősek vagyunk

egymásért. A darab a humanitás, az embertárs iránti együttérzés, a szociális felelősség eszményét hirdeti. Nem irodalmi szövetében van a mű

o atznedtk szerel me

A szerelem költészete: bőség, változatosság. Történetét át- tek eni szinte lehetetlenség. Épp ezért nem lehet igényelni egy alig két órás irodalmi esttől sem azt, hogy a világirodalom teljes szerelmi lírájába vezesse be a hallgatókat.

Helyes célkitűzéssel csak kóstolót kíván közreadni dr. Nemerey Éva, az összekötő szöveg írója, midőn a szerelem ízének négyféle érzéshullámzását: a sóvárgást, a beteljesülést, a ■ búcsút és az emlékezést ragadja ki — időrendi sorrend nélkül — a szerelmi líra fejezeteiből.

És ha az időn, korokon áttörő szerelem érzékeltetése volt a cél, akkor megértjük, miért következik Petrarca szép szemeikről szóló verse után a mi Vajda Jánosunk, vagy Juhász Gyulánk sóvárgó epekedése, vagy: miért követi Propertius pompásveretű versét Radnóti Miklósunknak hűséges hitveséhez zsongó zsoltára.

De még így is nehéz fel-, adatot oldott meg a műsor- Ösrzeállító, ment a versválogatásnál a témaszerűségen kívül az újdonság, a váratlansági varázsát is nyújtania kellett.1 És ezt a feladatot is kitűnően oldotta meg a szövegíró, aki hol egy életrajz-villanásíény-1 nyel, hol a témaadta mondani való sejtelmével ötvözte körül a mintegy 50 versből álló tar talmi vonatkozásokat.

Az Irodalmi Színpadnak ez az újabb rendezvénye arról tanúskodik, hogy nemcsak Budapesten, hanem Pécsett if

mindinkább népszerűbbé válik a versmondás művészete Kétségtelen, hogy a legértéke sebb vem j,s veszíthet értékéből, nem hathat érzésviláguuk- ra a rossz vagy helytelen tolmácsolás miatt. Dr Németh1 Antal, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője a verseik gondos lelkiismeretes betanításával nagy mértékben hozzájárult a Sikerhez. Annak ellenére, hogy az irodalmi esten színházunknak csak két kiváló művésze Somlo Ferenc és Szabó Ottó bontakoztatta ki gazdag érzés- világának sokszínű skáláját nyugodtan mondhatjuk, hogy «^Irodalmi Színpad tagjai rengésükben méltóan megáll l&k helyüket és a néha nehéz Bzenvedélveket, vágyódásokai y nagy hatással érzékeltették S n^k közül a három Erzsébet ■ o öcsi 5—Horváth—Herendi — élményszerű. művészi ven? mondásán kívül Bérces Livié nnlktónasú tolmácsolása, a férfiak közül Baranyai Aurél- nak inkább az értelemre ható, Ohlmüller Miklósnak, Sugárt «l/őzőnek, Varga Jánosnak és*

Lisziák Eleknek sokszor csodálatosan csillogó hangfestése megkapóan érzékeltette a klasszikus költőkből kitörő szerelmi vallomásokat.

Úgy gondoljuk mégis, hogy az egyik érzéshullámból a másikba való átmenet hangulati aláfestését hathatósan fokozta volna egy-egy zenei betét. A vershallgatók ,nak feszült figyelemből fakadó fáradtságát is enyhítették volna ezzel'.

Hogy városunk közönsége megszerette az Irodalmi Színpad műsorait, mi sem bizonyltja jobban, mint a Városi Művelődési Házban vasárnap délelőtt és hétfőn este tartott előadás. A zsúfolt nézőtér közönsége hálásan tapsolt a versmondás önzetlen művészeinek. És bár odakint a március tele újból álomba dermesztette a tájat, bent a teremben a szerelem szavának meleg szenvedélye szőtte át a fiatal szíveket- Dr. T. I.

értéke. Mondjuk a Karenina Anna irodalmi, gondolati tartalma bízvást több, súlyosabb. De a hatás mélysége és intenzitása itt alighanem nagyobb. A darab gondolati magja oly erőteljesen jut kifejezésre, any nyira tömör, feszült és célratörő szerkezet hordozza, hogy még egy közepes előadás sem marad hatás nélkül.

Az olvflSO bizonyára eltekint attól, hogy a cselekmény újbóli elmondásával untassuk. Néhány dologra azonban rá kell mutatni. Reginald Rose darabja nem bűnügyi történet. Hogy ki volt a gyilkos, legalább annyira nem fontos, mint az, hogy csütörtökön vagy pénteken folyik a tárgyalás. Itt az esküdtszék embereinek lelkében zajlik a dráma. Hogy tíz vagy tizenkét emberében, megint csak másodrangú kérdsz. A szám fölfelé és lefelé tetszés szerint növelhető és csökkenthető. A Tizenkét dühös ember a lelkiismeret drámája. A két póluson helyezkedik el a 3. és a 8 számú esküdt, egyben ők a legmarkánsabban megformált alakok. Köztük az igazságra és emberségre különböző érzékenységgel reagáló emberek. Van köztük vállalkozó, garázstulajdonos, cukorkaügynök, bankár és két-három munkásember. Egyelőre szeretnének mind minél hamarabb túl lenni a dolgon, hogy végre saját ügyük után nézhessenek. A könnyűnek látszó szavazásból azonban nehéz ügy lesz, egy ember kételkedése a többi tizenegyben is elindít egy belső, lelki folyamatot.

A film és a kitűnő pesti előadás nemcsak ötleteket adott a rendezőnek (Túrán György), hanem nyomasztó terhet is jelentett az előadásnak. A néző — sajnos — óhatatlanul összemér. Pedig itt — ha ugyanaz is a történet — egy más műfajban, más kifejezési formában látja azt, amit a filmen. (A filmen kinagyított részleteket, itt végig összképet kapunk). Az előadás jól visszaadja a darab belső ritmusát. A pattanásig feszült pillanatok (mint pl. a két-kés jelenet, az öregember, majd a szemüveges asszony tanúvallomásának meg Ingása) után jól következnek az enyhülést, feloldást hozó részek. A ritmus, a feszültség megvan, de az indulatok pola- rizálása helyenként szándékolt és erőltetett. A színészek túlságosan szószerint veszik a darab címébe írt jelzőt. Máskor meg burleszkbe illő túlzások kedvetlenítik el a nézőt. Azon is gondolkodni kellene, hogy

bár a két pécsi színházban ugyanazok a színészek játszanak, a kamaraszínház játék- j stílusának mégis csak másnak, j kamara jellegűnek kellene lenni. Az alakok jellemzésében is van valami „eleve elrendelés“. A karakter szerep nem azt jelenti, hogy figurák elvesztik árnyaltságukat. Ez a darab éppen az átmenetek darabja. Mindegyik alak fokozatosan jut ugyanarra a felismerésre.

Somló Ferenc belső izzással alakítja azt az embert, aki elsőként hallgat a lelkiismeret szavára, aki tudja, hogy „a küzdelemhez hit kell“. Előbb csak kételkedik, aztán vállalja a harcot s végül győz. Játékát az intellektuális kétkedés helyett inkább az érzelmi fűtöttség jelelmzi. — A kamaraszínháztól tíz lépésnyire a Mac- bethben látni, hogy egy kitűnő rendező kezében mire képes Szabó Ottó. Egy-egy villanásnyi jelenetben itt is megfog, rabuiejt (amikor például fia j fényképét először előveszi), s elhiteti, hogy az az ember, akit a személyes ok és a bosz- szúvágy vakított el. Általában azonban erőtlen, színtelen alakítást nyújt. Ennek persze nemcsak ő az oka. Dariday Róbert (10. számú esküdt) előbb értelmetlen prüsszögésé- vel, aztán színfalhasogató kitöréseivel fölébe akar nőni: ezzel elveszi Szabó szerepének súlyát, ugyanakkor hihetetlenné teszi saját későbbi átalakulását. Avar István (7. sz. esküdt) egy lélektelen, könnyelmű, meggyőződés nélküli fiatalembert alakít lendületesen, s mégis mértéktartással. A hideg pénzember (4. sz. esküdt) szerepében Petőházy Miklósi láttuk. Visszaadta a száraz, precíz, pontokban fogalmazó külsőt, s azokat az indulatokat Is megéreztette, amelyek a máz mögött kavarognak. Az öregember (9. sz. esküdt) nem könnyű szerepét a fiatal Padi László játszotta néhány felejthetetlen, szép, emberi vonás hangsúlyozásával — Koppány Miklós, Szalma Lajos az átlagosat adták; Gergely István, Korándy Dénes, Kutas Béla, Szerencsi Hugó puszta feladatot oldottak meg.

A tizenkét színész

két és félórán át szinte megszakítás nélkül a színpadon tartózkodik. A kis játéktér különösen akkor szorít, ha mind asztalhoz ülnek. Azt hiszem, színfalak nélkül, körfüggöny- nyel, néhány jelzéssel szerencsésebb, hatásosabb s eredetibb megoldást választhatott volna a rendező.

Tüskés Tibor

Vészjóslóan felbúg a riasztó- csengő. A teiefonügyeletes még csak annyit hall, hogy valahol

f

i Űz ütött ki, de máris riasztja a lűzoltóka' Mire izgatottan elmondják a telefonban, hogy ho qyuladt ki valami és mi ég, addigra az ügyeletes tűzoltók mát a gépkocsikban csatolják magukra a felszerelést. Felbúgnak a motorok és máris szlrénázm száguldanak az autók a meg adott hely felé. Tizenöt máson perc telt el az indulás és a riasi tás között.

Sokszor megismétlődött ez - jelenet már a tűzoltólaktanya ban. Most azonban nem futnak ki a gépkocsik. Csak próbariasztást végzeti a parancsnok hogy bebizonyítsa bármikor is tűz ütne ki valahol, az ügyeletes egység másodpercek alatt elindulhat a helyszínre. Szinte hihetetlen rövid idő kell az induláshoz. Éjjel másfél, nappal egy perc a megengedett idő- különbség a riasztás és az indulás között. A tűzoltók azonban ennél mindig sokkal rövi- debb idő alatt állnak menetkészen.

5OOO0 OOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOŰ

Tipikus esete az el- züllésnek Varga Sándor története. A biri kérdései és az 6 válaszai egy olyan kanyargós életűtat elevenítenek fel. amely nem is torkollhat máshová, mint a börtönbe. S már nem is először áll a törvény előtt. Egy év börtön- büntetés van mögötte Pedig még alig húsz éves.

Az első bűncselekményt is a haverok miatt követte el. Két ' évvel ezelőtt az Ut- i törőházból egy kabátot, a Dózsa legénv- iszállásról egy öltönyt lopott. Mert nincs az a pénz, ami elég len- ine neki, illetve a haveroknak. — ö nem ' iszik, csak málnát — legalábbis ezt vallja 1 a bíróság előtt. De » nem tud meglenni ! .társaság” nélkül. Az 1 elmúlt év decemberé- , tői ezév január köze- i néig többezer forintot költött a haverokra í Pedig nem is dolgo- 1 zott. Honnan volt | pénze? A háziasszo- i nyától. Szállásadóját • becsapta úton-útfélen S ha becsapással nem

tudott elég pénzhez jutni, akkor lopott Kilopta az öregaszony vánkosa alól a pénztárcáját és a benne lévő 1100 forintot elköltötte. Egy részéből magának ruhát vett, a maradékból a haverokat itatta. Gyorsan „elfolyt” a pénz a Hullámban, a Pannóniában.

Ha nem volt a társaságnak pénze, Varga Sándor a legvégső esetben saját magáról adta el a ruhát.

De kik voltak á „barátai?”

— Nem ismerem őket név szerint — válaszolja a bíró kérdéseire. Fiatal ember, hónapokat, talán éve-- két tölt el „társaságban” s ismerőseinek még a nevét sem tudja. Talán nem akarja megnevezni őket — gondolhatnánk. De nem, mert a bírónak egy másik kérdésére adott válasza meggyőzi a hallgató* hogy valóban nem tudhatja „barátai” nevét. — a kérde? ugyanis a következő

— Mikor volt legutoljám BRfflelnél?

Gondolkodik, gondolkodik; de választ nem ad. Nem tudja. Ezt sem tudja! Egy alig húsz éves fiatalember még annyira sem érdeklődik szülei iránt, hogy időnként meglátogassa őket.

Igaz, valamit már kezd sejteni társaságáról. Mert megtörtént, hogy pénzt kért a „jó ismerősöktől”, de azok nem adtak. Még ennivalóra sem.

— Hát ilyen barátai voltak magának? — kérdi a bíró.

A padlót nézi. Hall gat egy ideig aztán alig hallhatóan megszólal:

— Ilyenek

De ezt az „ilyenek" et olyan hangsúllyal mondja, hogy érezni belőle: megveti őket

Jóképű, életerős Dolgozni? Azt nem -.zeret. Egy ideig vé’ lógatta munkahelye it, később már nem is változtatta. Egysze rűen sehol sem vál ’alt munkát.

— Már volt egysze börtönben. Nem vo! ez magának egy egész életre tanulság? — kérdi a bíró — Nem gondolkozott azon, hogy meg kellene javulni?

— A börtönben nem1 lehet megjavulni •— mondja.

Tehát sem a bör-! tönben, sem a szabad életben nem lehet megjávulni — szerin te. De hát akkor hol?

Úgy bizony nem, ahogy Varga Sándor élt. Mert alig töltijt-j te ki első büntetésé máris megkereste a vagányok társaságát. Ugyanott kezdte újra az életét ahonnan börtönbe került.

Fiatal ember- Hatással van rá a kör nyezet. De nem lehet a társaságot megvá lógatni? Nem ártana ha jónéhány fiatal egyszer „körülnézne” barátai körében. Addig, amíg nem késő , Érdemes!

Mert Varga Sándor elmulasztotta ezt; Időben megtenni. En nek következménye lett a lopás, a köz-! "eszélyes munkákéra Vs és az I évi és 101 ■'napi börtönbünte

— No és ha nincs tűz, akkor mit csinálnak? — tehetik fel Só* kan a kérdést.

Nem is olyan egyszerű erre « válasz. Né higgye senki, hogy tűzoltók a laktanyában tétlenül töltik a napot! Keményen meg kell dolqozniok mindegyiküknek azért, hogy megadhassa helyét veszély esetén. Állandó elméleti és gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. Sót még kötelező sportfog'.alkozás is elő van írva. Megtanulják a tűzrendészetI szabályokat, a motoros fecskendő kezelését, életmentést. elsősegélynyújtást és természetesén a tűz eloltásának módjait.

A gyakorlati foglalkozásokon különböző gyakorlatokat végeznek. Pillanatok alatt szerelik fel a tömlőt, sőt ha kell, nyolc-tiz percen belül két és fél kilométer hosszúságban fekteti te a gépkocsi a tömlőt.

Állandóan képezik magukat tűzoltóink, hogy felkészültséggel tudják embertársaik életéi és vagyonát megvédeni a fűztől.

> - >-«•-* >:;

Grünwald Géza rajparancsnok a kétütemű motorok működésének elvét kérdezi Ribac Józseftől az elméleti órán.

■

■

Sohasem tudhatják, mikor kall kötélén leereszktdniök az égő házból a tűzoltóknak. Ezért a H méter magas létráról végzik az önmentési gyakorlatot.

A gyorsaság nem boszorkányság, csak pontosan begyakorolt mozdulatok kel lenakt hogy pillanatok alatt víz zúdulhasson a tűzre,

HILLEBRAND LAJOS