Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-14 / 38. szám
196«. FEBRÜÄR 14. o NAPLÓ A tavaszias időjárás kaptádat bontott és elöntötte, teli szórta az utcát zsongó emberékkel. Ilyenkor pedig a legsie- íősebb, a legsürgősebb elintézni való is veszít valamit a jelentőségéből. Legalábbis néhány percig, amíg a napsütötte utcasarokról kényelmes léptekkel által érünk a szaporább tempót diktáló utcák, telet lehelő hidegébe. A fényképezőgép kísérletképpen egy ilyen napsütötte sarkot célozott meg, azzal a A Perczel utca sarkait tettük fel a második kérdést. Olyan tavaszt csalogató, minden pécsi embert többé-kevésbé érintő kérdést. Mi az ön véleménye, lesznek-e az idén is csodáiéi Mecsekünknek, múzenmainkrutk, műemlékeinknek? így kezdte a választ. .— Mivel a vendéglátóiparban dolgozom, egészen közelről érint ez a sajátságos pészándékfca?. hogy a verőfwnybe lépő ember önkéntelen derűjét, kényelmességét, pillanatnyi ráérősét ne nagyja kárba veszni. És már meg is született a gondolat: — mi lenne, ha azt a micisapkás, szemüveges férfit megállítanánk, valahogy így: — Bocsánat a zavarásért, de ügy érezzük, ön ráérné most néhány percre. Aztán olyanokat mondtunk, hogy nekünk is a napsütés adta a gondolatot, erre az ártatlan útonállásra. Meg azt, hogy ne lepődjék meg, ha a következő utcasarokig három kérdésünkre, három spontán választ várunk. Három olyan kérdés, amelyből az egyik általában minctoa embert . foglalkoztat, amijei másik kettő speciális pécsi probléma. Előre bocsátjuk, 'egyik sem könnyű kérdés. íme az első! — Mi az ön oéleménye Hrm- Í-.SO» elvtárs ázsiai körútjáról? És Lőcsei László, a Beiváro- ai Étterem üzletvezetője ilyen óvatosan válaszolt; ■— Magunk között maradjon, de az ilyen újságíróé kérdések zavarba hoznak. Elnézést hát, ha a magam modorában adom -Heg a választ, fin úgy vélekedem, hogy Hruscsov ázsiai utalása Eisenhowert fárasztja ki. (—<?) — Mert gondoljuk csak meg ~ tovább a különös logikát, hogy a jjgt államfő egy időbeni utazása nemcsak Küdmeterpkbcii mutatja meg a Al öHbseget. Hruscsov százezer kilométereit sok milliónyi jó- oarátnal piheni ki, s minden ven ut után felüdülve kopog :x> a következő jóbarátnál. S ha nem is mindenütt jóbarátok a vendégfogadó államfők, a nép annál inkább. Azok örök időkig megőrzik a játogatáB emlékét. — És mennyivel haszontalanabb Eisenhower körútja öt legtöbb helyen csak maroknyi rjóbarát” fogadja, olyan ha ®zíek” jóbarát, akinél ,en? le!let felüdülni, ahonnan csak megsavanyodva lehet búmési/hnni' , Igaz is’ egyben a két államk,senhower látogató-. ^ «‘nlekét. i« *záno«rtart,te esi proMéma. Hiszen évek óta a szemem előtt játszódik le az a sokszor igen kellemetlen látvány, amikor a városba érkező vendégek nagy része reménytelenül, magukra hagyatva szaladgál szállás után. Először is ezen kellene segíteni. Ezután pedig a túlzsúfoltságon. Ha rajtam múlna, én újra visszaadnám a vendégeknek a Kossuth téri egykori Vadasz- kürt és a Hungária vendéglőket. Tehát mindenek előtt az idegenforgalom előfeltételeit biztosítanám. Aztán ha rajtam múlna, a város és a megye műemlékeiről, gyógyfürdőjéről kisfilmet gyártanék, de minél előbb, hogy még az idei pécsi mezőgazdasági kiállítás előtt megfelelő propagandát nyújtsunk a kiállításra tízezrével özönlő vendógekfek. A harmadik kérdésünkre is igen szenvedélyes hangom válaszolt Lőcsei László. / ~ Mi az ön véleménye a nemrég r lezajlott Dunántúli Napló Kupa labdarúgó-mérkőzésekről? Megbocsátanak, tfe egy kissé elfogultan úgy adok választ erre a kórdésne, mint a vérbeli Dózra-druikteerek egyike. Őszintén szólva a kupa- mérkőzéseket is egy kicsit ebből a szemszögből kísértem végig. Mégis legelsősorban azt mondanám, nagyon jó gondolat volt a kupamérkőzések életre hívása. Azt hiszem, nem túlozok, ha azt mondom, hogy mind a négy csapatunknak felbecsülhetetlen előnyt szereztünk a bajnokság megkezdése előtt. — Különösen jól jött ez a Dózsának. Amíg a fővárosi első osztályú csapatok könnyű ellenfelekkel készülnek a bajnokságra, addig a Pécsi Dózsa partnerei valamennyien jónevű és jó játékerőt képviselő csapatok voltak, ami remélem meg Is látszik majd a Dpzsa, de a többi csapat néhány hét múlva kezdődő bajnoki rajtjánál iß. íme ez volt Lőcsei Läszäo három> válasza a, váratlanul jött kérdésekre. S hogy a jövőben ne érjenek masokat is, ilyen váratlanul kérdések, jó- elöre bejelentjük: Máskor is lesben állunk majd a, fényképezőgéppel Egy bányásztanár költségvetése Talán éppen abban a pillanatban, amikor Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs felállt az országgyűlésen a költségvetési beszámolót megtartani, fordult az asszonyka férjéhez: — Ugye megvesszük ebben az évben a gépkocsit? Igen. Ök is készítenek költségvetést, Horváth Kálmán fiatal bányamérnök és felesége. Éppen erői beszélgetnek ebben a barátságos újmeszesi lakásban. A férj magas, szőke, göndörhajú fiatalember, könyvvel a kezében, elmerengve ül a süppedő fotelban. Talán éppen az ábrázoló geometria rengetegében kószál. A bányaipari technikum tanára. A jövő bányásztechnikusait tanítja reggeltől — sokszor — a késő esti órákig. Terüké, szőke hajú kis felesége a Tejipari Vállalatnál gép író. Látni arcán, hogy kissé durcás. Meg is kérdem okát. — Hogyne lennék mérges — feleli szikrázó szemekkel — azt a kis időt is, amíg itthon tartózkodik állandóan műszaki könyvek olvasásával tölti! Jelentősen egymásra néznek, a férj elmosolyodik, az asszonyka arca is felderül. Márts „szent a béke”, mint áftogy mondani szokás. — Mióta házasok? Milyen körülmények között találtak egymásra? — kérdezem. — 1957-ben végezte el férjem a bányaműszaki egyetemet —• feleli a felesége — közvetlenül utána kerültünk össze. Férjem most 28 éves, én 21 vagyok, de azért nem vagyunk öregek, ugye? Azt lehet mondani semmink sem volt mikor összekerültünk. — Idejöttünk Pécsre, bútorozott szobában laktunk fél évig, havi halszáz forintért. Mióta a Bányaipari Technikumtól lakást kaptunk, azóta itt élünk. — Nagyon meg vagyunk elégedve, — veszi árt a szót Horváth Kálmán. — Igaz, hogy sokat túlórázom, az esti tagozatnál tartok órákat és a levelezőknél is. Legtöbbször este fél kilenc, mikor hazaérek. Nagyon szeretem a szakmámat és higj'je el szívesebben tanítom az ifjú bányásznemzedéket. Feleségemnek igaza van aban, hogy itthon mindig olvasok, de az ememek ha nem akar elszakadni az élettől, a modem technikától', erre is kell találnia idők Nemde? — Mi a kedvenc szórakozási*? — Mind -a ketten szeretünk motorozni. Addig nem hagytam a feleségem nyugodni — mosolyog mint győztes az asz- szonykára — amíg egy fekete Pannónia motorra valót össze nem gyűjtöttünk. Egész nyáron jártuk az országot, különösen a Balaton környékét. Igaz, a szórakozásról le kel-* lett mondani nagyrészt, de a motor sok mindent pótolt. — Furcsa lesz megszokni nyáron a gyaloglást, de. s. — Miért?v Hova lett a*> motor? — vágok szavába. — Mindjárt megmutatom — szól a szekrényhez lépve és elővesz egy takarékbetétkönyvet, — A nyár végén eladtuk, hogy idén ősszel egy újabb takarékossági akcióval kis Trabant gépkocsit vegyünk. Bár az anyósomék a múlt hónapban, mikor itt voltak nálunk nagyon ellenezték. Mondták, majd az lesz a vége, hogy kitörjük a nyakunkat „azzal a masinával”. — Csacsiság! — nevet az asszony — de hát az öregeknek tudja milyen nehéz megszokni a mi életfelfogásunkat, no meg azt is, hogy ügy előre tervezünk. Fertői Miklós Őszinte, nagy siker Both Béla, a Madách Színház főrendezőjének nyilatkozata Orsi Ferenc Fekete ventillátor című darabjának fővárosi bemutatójáról Őszinte, nagy siker mellett zajlott le pénteken este a Fekete ventillátor bemutatója. A Madách Színház kamaraszínházát zsúfolásig megtöltötte a leözönség s öröm volt látni, milyen odaadással kísérte végig az egész darabot Már az első felvonás végén nagy siker jelei mutatkoztak^ ami a második, majd a harmadik felvonás alatt még csak ,fokozódott. A fiatal pécsi szerzőt sólcszor hívták ki a függöny elé. Én, aki a darabot rendeztem, úgy éreztem, a közönség megszerette Őrsi munkájában azt az egységes, jó hatást keltő szerkesztést, amely a Fekete ventillátor legfőbb érdeme. Sok barátommal, ismerősömmel beszélgettem, valamennyien elmondták, milyen érdekes, izgalmas, a jó mondanivalót érdekfeszítő formával párosító őrsi Ferenc darabja. Bízom benne, hogy a bemutató közönségének ez g hangulata a további előadások közönségénél is megmutatkozik. Ismerem a Testvértüzeket, láttam tavasszal Pécsett a Kapitány előadását. Remélem, hogy őrsi Ferencnek még sok szép és igaz darabja kerül színpadra. Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról (Folytatás az 1. oldalról.) Mind az öregségi járadék, mind pedig a munkaképtelenségi járadék havi összege 260 forint. Abban az esetben, h*a a férj és a feleség egyaránt termelőszövetkezeti tag, a 260 forint járadékra a férj jogosult. Ha a férj meghalt, s a felesége termelőszövetkezeti tag, ez utóbbi kapja a 260 forint járadékot, , de csak úgy, ha az előbbi feltételek nála is íennállanak. Ha a termelőszövetkezeti tag egyéb jogcímen törvényszerű nyugellátásban részesül és ennek összege a havi 260 forintot nem éri el, akkor az egyéb jogcímen járó nyugellátás és a 260 forint közötti különbözetit kell részére folyósítani. Gondoskodik a rendelet a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyéről akkor is, ha az nem volt ugyan termelőszövetkezeti tag, de a 65. életévét (férfi-özvegy a 70. életévét) betöltötte, vagy az orvosi bizottság megállapítása szerint teljesen munkaképtelen. Ezeket az özvegyeket havi százharminc (130) forint özvegyi járadék illeti meg, ha törvényszerű özvegyi nyugdíjra nem jogosulták. A járadék mellett a termelőszövetkezeti tagnak megmarad a háztáp gazdaságai, megkapja a tagokat általában megillető egyéb szociális kedvezményeket, valamint a bevitt földje után őt megillető földjáradékot is. Nem jogosult öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékra az, akinek a vele együttélő házastársának havi 260 forintot meghaladó nyugdíja, keresete, vagy jövedelme van, kivéve, ha ez a jövedelem a háztáji gazdaságból vagy a föld járadékból származik. * Ha valamely naptári évben az öregségi, vagy munkaképtelenségi járadékban már részesülő férfi termelőszövetkezeti tag 120, a női termelőszövetkezeti tag pedig 80 munkaegységnél többet teljesített, a teljesítést követő hónap első napjától a naptári év végéig megszüntetik a járadék folyósítását Ugyancsak megszüntetik az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék folyósítását, ha a tag kilép a termelőszövetkezetből, vagy kizártált. Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíj-igényének bejelentését, illetőleg a halálát közvetlenül megelőzően legalább három éven át nem folytatott élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetőleg a mezőgazda- sági lakosság szükségletét kielégítő ipari tevékenységet, akkor a tag részére öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék, özvegye részére pedig özvegyi járadék csak különlegesen indokolt esetben ál lapítható meg. A járadékot a termelőszövetkezet útján az erre a célra rendszeresített nyomtatvány űrlapon kell kérni. A termelőszövetkezet, valamint a községi (városi) tanács végrehajtó bizottságának javaslata alapján az országos nyugdíjintézet állapítja meg és folyósítja a járadékot. A rendelet alapján legkorábban 1960. január 1-től kezdve lehet járadékot megállapítani. Özvegyi járadé- j kot ettől az időponttól kezdő« j dően az az özvegy is kaphat, ! akinek férje 1959-ben halt ] meg, ha legalább 1958 január 1-től kezdve termelőszövetke j zeti tag volt. A rendelet hatálybalépésé- : vei egyidejűleg a kormány a j volt mezőgazdaság dolgozóknak (gazdasági cselédeknek) folyósított OMBI-járadékot a termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékával azonos öszegre emelte fel. 1960 január l-től kezdve tehát ezek a já- ‘ radékosok is —• & családipótlék bdfezámításával havi 260 forint járadékot kapnak. Szemnek szájnak ingere Szerény tábla hirdetö a -fe~ nus Pannonius utcában: Pécsi Vendéglátó Vállalat Ostyasütő Üzeme. A gyanútlan járókelő joggal hihetne, hogy valóban ostyát, vagy legfeljebb fagylalttölcsért és tortalapot gyártanak az udvar mélyén megbúvó üzemben. Néhány évvel ezelőtt valóban effélékkel foglalkozott az üzem, s csak két éve tért ált a csokoládé desszertek, tiroli rétesek, habrollók, diós, csoko- ládés pu&zedlifc és ki tudná felsorolni , hány féle ínycsiklandozó édességfélék nagyüzemi gyártására.' Horváth Gyük,, az asztyasü- tő üzem vezetője, a sokszorosan kitüntetett* szakember, méltán dicsekedhet tehát az üzem szemlátomást növekvő A húsdarálóból átalakított gépen, napi 8—9 mázsa csillagkekszet állítanak elő. S hogy néhány érdekes adatot is felsoroljuk az üzem kapacitásáról, sós teasüteményekből, dióspu szedliből két és fél—három mázsát, vajas árukból 150—200 ezer darabot, csokoládé csemegeárukbgl 45—50 ezer darabot, túrón buktákból, bugyrokból, kuglófokból 18—20 ezer da*c zhat áWtomak •*4 Rumbach Árpád cukrász éppen nőiszeszélyen munkálkodik Háttérben, a képviselőfánkok, habcsókok, krémések marcipánok tengerén is túl Morvát)' Dezső bácsi ügyködik a cso- koládé desszerteken. 72 eves már, 52 éve dolgozik a szakmá- ‘ «íwhctn sincs még nyugdíjba menm. ä eredmenygivei.- Elmondotta,- hogy két évvel ezelőtt, atni- kor átvette az üzem vezetését,- igen szép eredménynek számí- tott a negyedévenkénti 80 ezer 1 forint értékű termelés. *-“> BBa már kevésnek találjuk a ’600—700 ezer forintos negyedévi termelést is, s egyre szőkébbnek bizonyul a néhány évvel ezelőtt, még kihasználatlan üzem.