Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

196«. FEBRÜÄR 14. o NAPLÓ A tavaszias időjárás kaptá­dat bontott és elöntötte, teli szórta az utcát zsongó embe­rékkel. Ilyenkor pedig a legsie- íősebb, a legsürgősebb elin­tézni való is veszít valamit a jelentőségéből. Legalábbis né­hány percig, amíg a napsütötte utcasarokról kényelmes lép­tekkel által érünk a szapo­rább tempót diktáló utcák, te­let lehelő hidegébe. A fényképezőgép kísérlet­képpen egy ilyen napsütötte sarkot célozott meg, azzal a A Perczel utca sarkait tettük fel a második kérdést. Olyan tavaszt csalogató, minden pé­csi embert többé-kevésbé érin­tő kérdést. Mi az ön véleménye, lesz­nek-e az idén is csodáiéi Me­csekünknek, múzenmainkrutk, műemlékeinknek? így kezdte a választ. .— Mivel a vendéglátóipar­ban dolgozom, egészen közel­ről érint ez a sajátságos pé­szándékfca?. hogy a verőfwny­be lépő ember önkéntelen de­rűjét, kényelmességét, pilla­natnyi ráérősét ne nagyja kár­ba veszni. És már meg is szü­letett a gondolat: — mi lenne, ha azt a micisapkás, szemüve­ges férfit megállítanánk, vala­hogy így: — Bocsánat a zavarásért, de ügy érezzük, ön ráérné most néhány percre. Aztán olyanokat mondtunk, hogy nekünk is a napsütés ad­ta a gondolatot, erre az ártat­lan útonállásra. Meg azt, hogy ne lepődjék meg, ha a követ­kező utcasarokig három kérdé­sünkre, három spontán választ várunk. Három olyan kérdés, amelyből az egyik általában minctoa embert . foglalkoztat, amijei másik kettő speciális pécsi probléma. Előre bocsát­juk, 'egyik sem könnyű kér­dés. íme az első! — Mi az ön oéleménye Hrm- Í-.SO» elvtárs ázsiai körútjáról? És Lőcsei László, a Beiváro- ai Étterem üzletvezetője ilyen óvatosan válaszolt; ■— Magunk között maradjon, de az ilyen újságíróé kérdések zavarba hoznak. Elnézést hát, ha a magam modorában adom -Heg a választ, fin úgy véleke­dem, hogy Hruscsov ázsiai uta­lása Eisenhowert fárasztja ki. (—<?) — Mert gondoljuk csak meg ~ tovább a különös lo­gikát, hogy a jjgt államfő egy időbeni utazása nemcsak Küdmeterpkbcii mutatja meg a Al öHbseget. Hruscsov százezer kilométereit sok milliónyi jó- oarátnal piheni ki, s minden ven ut után felüdülve kopog :x> a következő jóbarátnál. S ha nem is mindenütt jóbarátok a vendégfogadó államfők, a nép annál inkább. Azok örök időkig megőrzik a játogatáB emlékét. — És mennyivel haszontala­nabb Eisenhower körútja öt legtöbb helyen csak maroknyi rjóbarát” fogadja, olyan ha ®zíek” jóbarát, akinél ,en? le!let felüdülni, ahonnan csak megsavanyodva lehet bú­mési/hnni' , Igaz is’ egyben a két állam­k,senhower látogató-. ^ «‘nlekét. i« *záno«rtart,te esi proMéma. Hiszen évek óta a szemem előtt játszódik le az a sokszor igen kellemetlen lát­vány, amikor a városba érke­ző vendégek nagy része re­ménytelenül, magukra hagyat­va szaladgál szállás után. Elő­ször is ezen kellene segíteni. Ezután pedig a túlzsúfoltsá­gon. Ha rajtam múlna, én új­ra visszaadnám a vendégeknek a Kossuth téri egykori Vadasz- kürt és a Hungária vendéglő­ket. Tehát mindenek előtt az idegenforgalom előfeltételeit biztosítanám. Aztán ha rajtam múlna, a város és a megye műemlékeiről, gyógyfürdőjé­ről kisfilmet gyártanék, de minél előbb, hogy még az idei pécsi mezőgazdasági kiállítás előtt megfelelő propagandát nyújtsunk a kiállításra tízez­rével özönlő vendógekfek. A harmadik kérdésünkre is igen szenvedélyes hangom vá­laszolt Lőcsei László. / ~ Mi az ön véleménye a nemrég r lezajlott Dunántúli Napló Kupa labdarúgó-mérkő­zésekről? Megbocsátanak, tfe egy kissé elfogultan úgy adok vá­laszt erre a kórdésne, mint a vérbeli Dózra-druikteerek egyi­ke. Őszintén szólva a kupa- mérkőzéseket is egy kicsit eb­ből a szemszögből kísértem végig. Mégis legelsősorban azt mondanám, nagyon jó gondo­lat volt a kupamérkőzések életre hívása. Azt hiszem, nem túlozok, ha azt mondom, hogy mind a négy csapatunknak fel­becsülhetetlen előnyt szerez­tünk a bajnokság megkezdése előtt. — Különösen jól jött ez a Dózsának. Amíg a fővárosi első osztályú csapatok könnyű ellenfelekkel készülnek a baj­nokságra, addig a Pécsi Dózsa partnerei valamennyien jónevű és jó játékerőt képviselő csa­patok voltak, ami remélem meg Is látszik majd a Dpzsa, de a többi csapat néhány hét múlva kezdődő bajnoki rajt­jánál iß. íme ez volt Lőcsei Läszäo három> válasza a, váratlanul jött kérdésekre. S hogy a jö­vőben ne érjenek masokat is, ilyen váratlanul kérdések, jó- elöre bejelentjük: Máskor is lesben állunk majd a, fényképezőgéppel Egy bányásztanár költségvetése Talán éppen abban a pilla­natban, amikor Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs fel­állt az országgyűlésen a költ­ségvetési beszámolót megtar­tani, fordult az asszonyka fér­jéhez: — Ugye megvesszük ebben az évben a gépkocsit? Igen. Ök is készítenek költ­ségvetést, Horváth Kálmán fiatal bányamérnök és felesé­ge. Éppen erői beszélgetnek ebben a barátságos újmeszesi lakásban. A férj magas, szőke, gön­dörhajú fiatalember, könyvvel a kezében, elmerengve ül a süppedő fotelban. Talán ép­pen az ábrázoló geometria ren­getegében kószál. A bánya­ipari technikum tanára. A jö­vő bányásztechnikusait ta­nítja reggeltől — sokszor — a késő esti órákig. Terüké, szőke hajú kis fele­sége a Tejipari Vállalatnál gép író. Látni arcán, hogy kissé durcás. Meg is kérdem okát. — Hogyne lennék mérges — feleli szikrázó szemekkel — azt a kis időt is, amíg itthon tartózkodik állandóan műsza­ki könyvek olvasásával tölti! Jelentősen egymásra néz­nek, a férj elmosolyodik, az asszonyka arca is felderül. Márts „szent a béke”, mint áftogy mondani szokás. — Mióta házasok? Milyen körülmények között találtak egymásra? — kérdezem. — 1957-ben végezte el fér­jem a bányaműszaki egyete­met —• feleli a felesége — közvetlenül utána kerültünk össze. Férjem most 28 éves, én 21 vagyok, de azért nem vagyunk öregek, ugye? Azt lehet mondani semmink sem volt mikor összekerültünk. — Idejöttünk Pécsre, bútorozott szobában laktunk fél évig, ha­vi halszáz forintért. Mióta a Bányaipari Technikumtól la­kást kaptunk, azóta itt élünk. — Nagyon meg vagyunk elégedve, — veszi árt a szót Horváth Kálmán. — Igaz, hogy sokat túlórázom, az esti tago­zatnál tartok órákat és a le­velezőknél is. Legtöbbször es­te fél kilenc, mikor hazaérek. Nagyon szeretem a szakmá­mat és higj'je el szívesebben tanítom az ifjú bányásznem­zedéket. Feleségemnek igaza van aban, hogy itthon mindig olvasok, de az ememek ha nem akar elszakadni az élet­től, a modem technikától', er­re is kell találnia idők Nemde? — Mi a kedvenc szórakozá­si*? — Mind -a ketten szeretünk motorozni. Addig nem hagy­tam a feleségem nyugodni — mosolyog mint győztes az asz- szonykára — amíg egy fekete Pannónia motorra valót össze nem gyűjtöttünk. Egész nyá­ron jártuk az országot, külö­nösen a Balaton környékét. Igaz, a szórakozásról le kel-* lett mondani nagyrészt, de a motor sok mindent pótolt. — Furcsa lesz megszokni nyáron a gyaloglást, de. s. — Miért?v Hova lett a*> mo­tor? — vágok szavába. — Mindjárt megmutatom — szól a szekrényhez lépve és elővesz egy takarékbetétköny­vet, — A nyár végén eladtuk, hogy idén ősszel egy újabb takarékossági akcióval kis Trabant gépkocsit vegyünk. Bár az anyósomék a múlt hó­napban, mikor itt voltak ná­lunk nagyon ellenezték. Mond­ták, majd az lesz a vége, hogy kitörjük a nyakunkat „azzal a masinával”. — Csacsiság! — nevet az asszony — de hát az öregeknek tudja milyen nehéz megszok­ni a mi életfelfogásunkat, no meg azt is, hogy ügy előre tervezünk. Fertői Miklós Őszinte, nagy siker Both Béla, a Madách Színház főrendező­jének nyilatkozata Orsi Ferenc Fekete ventillátor című darabjának fővárosi bemutatójáról Őszinte, nagy siker mellett zajlott le pénteken este a Fe­kete ventillátor bemutatója. A Madách Színház kamara­színházát zsúfolásig megtöltöt­te a leözönség s öröm volt lát­ni, milyen odaadással kísérte végig az egész darabot Már az első felvonás végén nagy si­ker jelei mutatkoztak^ ami a második, majd a harmadik fel­vonás alatt még csak ,fokozó­dott. A fiatal pécsi szerzőt sólcszor hívták ki a függöny elé. Én, aki a darabot rendez­tem, úgy éreztem, a közönség megszerette Őrsi munkájában azt az egységes, jó hatást kel­tő szerkesztést, amely a Fe­kete ventillátor legfőbb érde­me. Sok barátommal, ismerő­sömmel beszélgettem, vala­mennyien elmondták, milyen érdekes, izgalmas, a jó mon­danivalót érdekfeszítő formá­val párosító őrsi Ferenc da­rabja. Bízom benne, hogy a bemutató közönségének ez g hangulata a további előadások közönségénél is megmutatko­zik. Ismerem a Testvértüzeket, láttam tavasszal Pécsett a Kapitány előadását. Remélem, hogy őrsi Ferencnek még sok szép és igaz darabja kerül színpadra. Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról (Folytatás az 1. oldalról.) Mind az öregségi járadék, mind pedig a munkaképtelen­ségi járadék havi összege 260 forint. Abban az esetben, h*a a férj és a feleség egyaránt termelőszövetkezeti tag, a 260 forint járadékra a férj jogo­sult. Ha a férj meghalt, s a felesége termelőszövetkezeti tag, ez utóbbi kapja a 260 fo­rint járadékot, , de csak úgy, ha az előbbi feltételek nála is íennállanak. Ha a termelő­szövetkezeti tag egyéb jogcí­men törvényszerű nyugellátás­ban részesül és ennek össze­ge a havi 260 forintot nem éri el, akkor az egyéb jog­címen járó nyugellátás és a 260 forint közötti különböze­tit kell részére folyósítani. Gondoskodik a rendelet a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyéről akkor is, ha az nem volt ugyan termelőszövet­kezeti tag, de a 65. életévét (férfi-özvegy a 70. életévét) betöltötte, vagy az orvosi bi­zottság megállapítása szerint teljesen munkaképtelen. Ezeket az özvegyeket havi százharminc (130) forint özve­gyi járadék illeti meg, ha tör­vényszerű özvegyi nyugdíjra nem jogosulták. A járadék mellett a termelőszövetkezeti tagnak megmarad a háztáp gazdaságai, megkapja a tagokat általában megillető egyéb szo­ciális kedvezményeket, vala­mint a bevitt földje után őt megillető földjáradékot is. Nem jogosult öregségi, mun­kaképtelenségi, illetőleg özve­gyi járadékra az, akinek a vele együttélő házastársának havi 260 forintot meghaladó nyugdíja, keresete, vagy jö­vedelme van, kivéve, ha ez a jövedelem a háztáji gazdaság­ból vagy a föld járadékból származik. * Ha valamely naptári évben az öregségi, vagy munkakép­telenségi járadékban már ré­szesülő férfi termelőszövetke­zeti tag 120, a női termelő­szövetkezeti tag pedig 80 mun­kaegységnél többet teljesített, a teljesítést követő hónap el­ső napjától a naptári év vé­géig megszüntetik a járadék folyósítását Ugyancsak meg­szüntetik az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék folyósítását, ha a tag kilép a termelőszövetkezetből, vagy kizártált. Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíj-igényének bejelen­tését, illetőleg a halálát köz­vetlenül megelőzően legalább három éven át nem folytatott élethivatásszerűen mezőgaz­dasági, illetőleg a mezőgazda- sági lakosság szükségletét ki­elégítő ipari tevékenységet, akkor a tag részére öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék, özvegye részére pe­dig özvegyi járadék csak kü­lönlegesen indokolt esetben ál lapítható meg. A járadékot a termelőszö­vetkezet útján az erre a célra rendszeresített nyomtatvány űrlapon kell kérni. A termelő­szövetkezet, valamint a közsé­gi (városi) tanács végrehajtó bizottságának javaslata alap­ján az országos nyugdíjinté­zet állapítja meg és folyósítja a járadékot. A rendelet alap­ján legkorábban 1960. január 1-től kezdve lehet járadékot megállapítani. Özvegyi járadé- j kot ettől az időponttól kezdő« j dően az az özvegy is kaphat, ! akinek férje 1959-ben halt ] meg, ha legalább 1958 január 1-től kezdve termelőszövetke j zeti tag volt. A rendelet hatálybalépésé- : vei egyidejűleg a kormány a j volt mezőgazdaság dolgozók­nak (gazdasági cselédeknek) folyósított OMBI-járadékot a termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékával azonos öszegre emelte fel. 1960 január l-től kezdve tehát ezek a já- ‘ radékosok is —• & családipót­lék bdfezámításával havi 260 forint járadékot kapnak. Szemnek szájnak ingere Szerény tábla hirdetö a -fe~ nus Pannonius utcában: Pécsi Vendéglátó Vállalat Ostyasütő Üzeme. A gyanútlan járókelő joggal hihetne, hogy valóban ostyát, vagy legfeljebb fagy­lalttölcsért és tortalapot gyár­tanak az udvar mélyén meg­búvó üzemben. Néhány évvel ezelőtt való­ban effélékkel foglalkozott az üzem, s csak két éve tért ált a csokoládé desszertek, tiroli ré­tesek, habrollók, diós, csoko- ládés pu&zedlifc és ki tudná fel­sorolni , hány féle ínycsiklan­dozó édességfélék nagyüzemi gyártására.' Horváth Gyük,, az asztyasü- tő üzem vezetője, a sokszoro­san kitüntetett* szakember, méltán dicsekedhet tehát az üzem szemlátomást növekvő A húsdarálóból átalakított gépen, napi 8—9 mázsa csillag­kekszet állítanak elő. S hogy néhány érdekes adatot is fel­soroljuk az üzem kapacitásáról, sós teasüteményekből, dióspu szedliből két és fél—három mázsát, vajas árukból 150—200 ezer darabot, csokoládé csemegeárukbgl 45—50 ezer darabot, túrón buktákból, bugyrokból, kuglófokból 18—20 ezer da*c zhat áWtomak •*4 Rumbach Árpád cukrász éppen nőiszeszélyen munkálkodik Háttérben, a képviselőfánkok, habcsókok, krémések marci­pánok tengerén is túl Morvát)' Dezső bácsi ügyködik a cso- koládé desszerteken. 72 eves már, 52 éve dolgozik a szakmá- ‘ «íwhctn sincs még nyugdíjba menm. ä eredmenygivei.- Elmondotta,- hogy két évvel ezelőtt, atni­- kor átvette az üzem vezetését,- igen szép eredménynek számí­- tott a negyedévenkénti 80 ezer 1 forint értékű termelés. *-“> BBa már kevésnek talál­juk a ’600—700 ezer forintos negyedévi termelést is, s egy­re szőkébbnek bizonyul a né­hány évvel ezelőtt, még ki­használatlan üzem.

Next

/
Thumbnails
Contents