Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

m. f£bitoar n.

NAPLŐ

3

rjTfirmnom

V# 1HKMP

M A. C B JE T H ^

Shakespeare tragédiája a Pécsi Nemzeti Színházban

hakespearet játszani raa- iság egyre nehezebb lesz; n azért, mintha egyre ke- bé értenénk meg. Ellenke- !g, azért, mert történelmi etű, s önmagukban is térelemmé vált drámáit a vi- úgyszólván valamennyi ipadán előadják és a dráma ívelő közönség ma már a äern technika segítségével kben a drámákban a világ íobb színészeit láthatja és Ihatja. Ezért mind maga- bra emelkedik az a mérce, íllyel egy-egy Shakespeare- idást mérünk.

1 Pécsi Nemzeti Színház részeinek is ebben az dban a Macbeth színre- ása jelentette a legnagyobb próbát. Már bevezetőben lállapíthatjuk, hogy az üttes ezt a próbát nemcsak szerűen kiállotta, hanem I jól kiállotta, játszani tu- ; úgyszólván a teljes sha- pearei skálán, amely a pro- élcelődéstől a legmagasz- ibb érzésekig terjed. Kőtélén, hogy ebben nagy érié van dr. Németh Antal iezőnek, akit kiváló Sha- peare-szakértőnek isme- k.

rendezésről szólva elsősor- azt kell dícsérően említe- k. hogy a dráma eredeti gulatát igyekszik vissza- i, mintegy visszatér a Sha- jeare-korabeli felfogáshoz, ár ellentmondásosnak lát- , éppen ez a visszatérés ital a modern elem is a iezésben. De ez a vissza- s eredményez néhány rendbeli hibát is, s itt elsőin a csatajelenet nem épsikeres megoldását kell [fenünk. (Mellesleg a kel- kr kiegészítésének kérdését elveti ez a jelenet. Bár ez a legfontosabb, az oda való kellékek sokat árt- lak a darab hatásának.! lelyik jelenet a hatásvadá- , gyanúját is felkelti, ami i volt ugyan idegen a Sha- »eare korabeli színjátszásle nem a követendő hagyo- yok közé soroljuk, címszerepet alakító Szabó I játékának legfőbb pozi- ma. hogy emberi gyöngékből, hiúságból és gonoszól összegyúrt Macbethet itt elénk, olyant, amilyen ai közönség számára is ető. A középkorvégi karcát láthattuk benne meg- medni. Nem hallgathatjuk zonban, hogy van néhány s mozdulata, arcjátéka, lyet a legváltozatosabb ipekben is láthatunk tőle, lel vek annál kevésbé he- ^ióak, mert nem egyéniből. játékfelfogásából, ha- inkább megszokásból fa- ak. Vigyáznia kell, nehogy igosan a rutinra alapozva >nossá váljon a játéka. Et- LZ_ inkább veszélytől, mint m eltekintve, alakítása is színvonalú, különösen a :osság utáni nagy jeleneté- maid a látomásos jelenetányik Éva Lady Macbeth- ® *}e,m egyszerűen a becs- ó leleség jelenik meg, ha- a démoni erőket felszaba- wc-a?szony' aki még a Macbethet is visz

c nrÍtflPllk0SSáS°t iS s praktikus hétköznapi

hírek

BRUÁR 27-én nagykanivendegszereplésre készül

kV énekkar. A nagyka. i jubileumi hangverse- a helyi dalárdán és a énekkaron kívül meg- k még a szombathelyi, gerszegi és budapesti r énekkarokat ÍS;

SCSI MÁV énekkar I96ft ■ínnepli fennállásának 50 évfordulóját. A tervek fi, a nagyszabású ünnepi versenyre három külföldi <art is meg szeretnének a kassai, az eszéki és ozsván vasutas énckkeilotetté varázsolni, aki e tettre ködből épült tündérpalotát épít, s akit nem a lelkiisme- retfurdalás őrjít meg, hanem az a tudat, hogy egész műve, egész élete hiábavaló volt. Az első részben még nem mindenütt teljesen meggyőző a játéka, de a második részben, s különösen az őrülési jelenetben igazán értékes művészi teljesítményt nyújt;

Petőházy Miklós egyszerű eszközökkel hozza emberi közelségbe a jóindulatú, alattvalói iránt atyai érzéseket tápláló Duncan királyt; Ez a szerep mintegy aláhúzza Macbeth gyilkosságának alávaló és oktalan mivoltát, hibátlan megoldásának része van Macbeth további sorsának hitelessé tételében;

Malcolmot, a trónörököst Kutas József alakítja. Nem tudott egészen beleilleszkedni szerepébe. Szövegmondását, mimikáját feltétlenül csiszolnia kell, hogy hasonló szerepekben megállja a helyét. Shakespeare nehéz, nagy előadókészséget követelő szövege úgylátszik meghaladta az erejét. Ezzel szemben Dariday Róbertnek Macduff szerepében a szövegmondás szépsége volt a legfőbb erőssége, de játéka sem okozott csalódást, sőt korábbi szerepeihez képest ezúttal nagy fejlődést láthattunk az érzelmek pontos, hű megjelenítésében.

A kisebb szerepek közül emlékezetes marad Korándy Dénes kapusának zamatos monológja. Koós Olgának anyai ösztöntől és hitvesi szeretettől átitatott Lady Macduffje, valóban kísérteties boszorkányt alakított Pataky Erzsi. A többi szereplőt nemcsak azért nem soroljuk fel, mert nincs erre elég helyünk, hanem azért fs, mert sokuk alakított már

jelentősebb szerepet, s a Mac- beth-ben kapott kisebb szerep jó megoldásáért dicsérni nem lenne illő;

Shakespeare a színházaknak nemcsak állandó műsorát, hanem állandó problémáit is szolgáltatja. A Pécsi Nemzeti Színház előadása néhány problémát megold: a díszletezés, a puszta jelzések és a natura- lisztikus megoldás szélsőségeit kiküszöböli, a rendezés a történelmi figurákból kihámozza

az emberit; néhány problémát azonban felvet: a korszerűbb, előadás szükségességének és' lehetőségeinek kérdését, a sha- kespearei stílus és a mai közönség igényeinek összehangolását. A dolog lényege az, hogy ezekre a kérdésekre minden színháznak, a pécsinek is, saját adottságaiból és tapasztalataiból kiindulva kell ke resnie a választ.

(MÉSZÁROS—HAMAR)

PACNIZMUS ES SZNOBIZMUS

Kísérleti filmeket hozott Pécsre a Lengyel Népköztársaság magyarországi olvasó terme. Számszerűit hetet. A filmeket be mutatták a Bartók Béla klubban, Ez eddig jó.

Franciaországban

tévedésből egy festő tárlatán a művész ecsettörlő vásznát is a képek közé akasztották A zsűri ezt találta a festő legjobb alkotásának. Viccnek ez sem rossz.

Hát akkor mi a baj? __

Az

, hogy a Bartók- klubban a lengyel kísérleti filmeket „állították ki” és a közönség volt a zsűri. A bemutatót a fiatal művészek klubja rendezte, a .zsűri” tagjai tehát feltehetően művészek voltak. És ez a „zsűri” nagyjából ugyanúgy járt, mint az a bizonyos francia zsűri. Ez már csakugyan baj.

A bemutató a következőképpen zajlott le: Peregnek a filmék: Egyszer volt, hol nem volt (Taps), Szamár oroszlánbőrben (Taps), Ház (Nagy taps), Cica és egér (Taps), Tassiz- mus, azaz „Álomszerűség” (Nagy taps), őrségváltás (Nagy tepe), Szép aa élet (Nagy taps).

Nomármost, ki minek tapsolt? Az előbbiek közül három nem kísérleti film. (Szamár oroszlánbőrben, Cica és egér és őrségváltás)? Erek «»rresAr&OT

rajz- és trükkfilmek. A műfaj nem új, a téma nem új, néhány jó ötlet teszi ezeket eredetivé és élvezetessé. Megérdemelték a tapsot. A Ház Brüsszelben nagydíjat kapott a kísérleti filmek között, ezt illett megtapsolni. A Szép az élet „brossura módszerrel” készült rövidfilm. Nevezzük így ezt a módszert, mert nálunk agitációs brosúrákban gyakorta alkalmaztuk az ellen tétek szembeállítását, bemutatván: ez a háború, ez a béke, ez a tőkés társadalom, ez a szocialista társadalom, — okuljatok emberek. A film ezt csinálja; Mondanivalója feltétlenül pozitív, ezért és főleg érért megérdemli a tapsot. De hogy minek szólt a taps az „Egyszer volt...” és a Tas- sizmus című filmek után, ezt nehéz kinyomozni. Nehéz, de nem lehetetlen. Nyomozzunk.

Egy kis lélektan segíti a nyomozást: mit csinál a kedves szülő, ha a szomszédék kisgyereke esetlenül csetlik-botlik a gyerekszínpadon? Tapsol és azt mondja elragadtatva: —■ ..Nahát, ez egy csodagyerek, egy született tánetehetség, meglátja kedves szomszéd, még sokra viszi.” Mit csinál a botfülű, ha a hangversenyen éktelen tapsra ébred? összeveri a tenyerét, ne VinK*flk> átad*.

Mit csinál Sajó, ha nem érti a poént? Nagyobbat nevet, mint ha értené.

No hát, ez a sznobizmus. Meg az is, hogy a szóbanforgó bemutatón a felszólalásokból az derült ki, hogy ezeket a

„remekműveket” egyrészt ne is próbáljuk megérteni, mert nem az a céljuk, másrészt ők (mármint némelyik felszólaló) tökéletesen megért mindent.

Az sem jó, ha laikusok között elterjed a sznobizmus. A sznobok nem az igazi művészetet támogatják, hanem azt, amit a pillanatnyi divat éppen művészetnek kiált ki. De a tassizmust (meghatározhatatlan alakú foltokkal, ezek közti véletlenszerű színhatásokkal operáló irányzat, melynek néhány művelője több méter távolságról spricceli a festéket a vászonra, hogy eredeti legyen) még az absztrakt irányzat többi követői is „paenizmus- nak” csúfolják. Ha olyan sznobizmus terjed el a mi ifjú művészeink között, amely a „pacniz- mus” mázolmányait a valódi művészet alkotásainál többre értékeli, ez már súlyos hiba, veszély, amire fel kell figyelnünk.

Erre a veszélyre figyelmeztetett bennünket a Lengyel Olvasóterem jószám- dékű bemutatója, amely leültei»»* <t*tékes és érdekes volt, mert láthattuk, miféle csodabogarak is születhetnek ki sérletezés közben és mennyi' buktató akad, amíg valami igazán jó, haladó és hasznos gondolat megszületik. Afféle vázlatok ezek a kísérleti filmek, vásznak, amelyeken a festő az ecsetjét próbálgatja, hasznosak a maguk módján, míg fel nem bukkan valami sznob „zsűri' tag” és meg nem magyarázza, hogy egy fagocita-szerű formátlan folt, amely éppen egy coli-bacil- lus-szerű foltot kebelez be, tulajdonképpen a hazaszeretet és internacionalizmus szimbóluma, aki pedig ezt nem érti, buta és megérdemli azt a sorsot, hogy lilásvörös belsőrész- tájak helyett Mona Lisában gyönyörködjék.

Igen, itt kezdődik a baj és ott folytatódik, hogy akad még egy-két „zsűritag”, aki szavazásra emelve kezét, a festéktörlő rongynak ítéli az első díjat. Mert ők nem akarnak elmaradni hozzáértésben az elsőnek jelentkezett sznobtól.

Egyébként nincsenek sokan ezek a sznobok, csak hangosak. Hagyjuk meg nekik az egymásba- folyó foltok műélvezetét, mi megelégszünk a közönséges élet közönséges művészi ábrázolásával.

ÍMési-)

Pákolite István:

BERLINI ANZIX

U

A Spree fölött sirályok szállnak. Kelet, vagy Nyugat: oly mindegy nekik; könnyű a madárnak, a határzónákat nem ismeri.

De Kari nem megy oda és Lőtte nem jöhet át —■

Ami osztatlan-egész volt, kétfelé különíti magát?

Hátha mégis lehet segíteni!

2.

Georg Maurer költő versekkel, sligovicával kínált.

Két koccintás közt idézte Adyt S dúdolt Bartók-muzsikát,

Nem kell már lesütnöm szemem a csikós, gulás, paprikás miatt: kis országom, másról is ismerik v '1 fiaidat!

Menj odaát, ott van kakaó is, déligyümölcs is, minden szemrevaló, márkás, jó nyugati:

$ mennyi a fényreklám! Tengerként zúdul a szebbnél- szebb luxuskocsi — és ott a Valencia-bár; ott a divat ízléstelenebb, de a műanyagokból mennyi pazar dolgot láthat a messzi magyar! pompás jampi ruhák, bundák s csak a jófene tudná végigmondani mind, annyi a szép kirakati

Úgy bizony az: kirakat. Keleten sokkal szolidabbav élnek az emberek és — nem terem erre banár és autó se szaladgál annyi az utcasoron, mint mondjuk a Kurfürsterdam palotái között; ám odaát nem tódul az árus-házba a polgár, mint ahogy itt láttam; sőt még jönne ide, futgyha lehetne csak úgy, igazolvány nélkül is enni, jönne bizony örömest, olcsóbb húslevesért!

4.

Ne mondhatom, hogy véka alá rejti a szándékát e volt keretlegény, ki most sofőr és folyton arra biztat, menjek csak át Nyugatra: az igen!

— ö nem megy át, mert állandó lakást van itt. S fanyalgón még hozzáteszi: no és állandó munkaalkalom (!)

Nem mondhatom, hogy véka alá rejti a szándékát e légyszámybajszú hős, ki Ukrajnában kétszer sebesült,

(bár egyszer verték volna szét fejét) mert ki is mondja gúnyosan nevetve:

.Mein Gott, wenn ich noc keinmal Waffe hätte«,,*

a

Ez a szekszárdi otthon is finom, itt némi sovinizmussal iszom; nem dorbézolok: jól érzem magam, iszogatok elég derekasan.

Fakó sör mellett egy szikár üreg figyel, figyelget s nem állhatja meg: valami német közmondást hadar, majd kuncogva megkérdezi; mad jár?

Berlin, 1959.

• —

Pál József:

cA (^Lóra-frihenanél

i»

Nem látszik innen a Négytomyu Templom.

Csak a Kokszmü por- és füstzászlós salakhegye Csak az épülő Erőmű vasbikái.

Csak a széntermelő aknák felvonó-tornyai.

Csak a meszesi bányászlakások.

Nem látszik innen a Négytornyú Templom Csak a Zengő s kék-zöld tölgyei.

Csak a fű, a sziklák s a kövirózsák.

Kirándulóként jöttem. Cipőm mellettem, barna állatként pihen a napon.

Városom zaját kabátommal együtt levetette s most a táj és a szívem csendjét hallgatón; Az egyik: szinte mozdulatlan.

A másik: bordáim boltozata mögött ritmusát dobogja szakadatlan.

Kirándulóként jöttem. Elnyúlva fekszem, akár a táj. Azt is, szivemet is figyelem.

S szavak börtönébe zárni igyekszem, mint ráng bennem s köröttem küzdelem.

Az egyik: úgy látni innen, mozdulatlan A másik: sejtjeim pontos épülete, értem lüktet szakadatlan.

Elnyúlva fekszem. Fejem alatt szikla Rajta moha és kőrózsa virít.

Fel sem figyelsz tán társulásunkra, pedig mit nélkülöztek s küzdenek itt, az elődök is, az előbbi nemzedékek, nappal, viharral — vagy másik növénnyel.

S most virágbaborultak. Szépek,

Elnyúlva fekszem. Fejem alatt szikla. Szemem látókörében az ipari táj.

Füstöl a salak s úgy látni, mintha az óriás csiga mozdulna a vasbikán: érzem test. >en a láncszemek csikorcr Szememet is lehunyom. Szivem dobol.

S hallom holdjaink surrogóját. —Nem. Utntk léc c négy eotony • tanítómon.