Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
1960. FEBRUAR 28. NAPLŐ & 'wnr m Timer A BARÁTSÁG ÜZENETE Megkezdődtek a Chopin-év emlékünnepségei . ,.,A Béke Vilägtanäes és az UNESCO kezdeményezésére Chopin születésének ISO. évfordulójától, február 23-tól október 17-ig, halálának 111. évfordulójáig szerte a világon a legkiválóbb művészek előadásában felcsendülnek a „Forradami etude”, a mazurkák, keringők és balladák dallamai. D e nemcsak a zeneművészet, hanem a film, színház, rádió és televízió is kiveszi részét az ünnepségekből. Most, hogy elérkezett az évforduló, Arthur Rubinstein, az Amerikában élő világhírű íem- »yel zongoraművész, Varsó koncerttermében Chopin f-moll »ngoraversenyének szárnyaló lallamaival jelt adott a Chopin- iv ünnepségeinek megkezdésé- fe-.j S egyszerre, mintha saskör- Oiök ragadták volna meg a hallgatókat: ;; lovasok dobogása, harsány vágtatása harcba induló katonáknak::;, a ángyéi szabadságharcosok romantikus lendülete sír, árad, muzsikál a hangokban a keze nyomán;,, „A muzsika lelke ment el e‘ "61 a világról,:— írta * évszázaddal ezelőtt Schumann, amikor Chopin haláláról értesült; Elment? Nem! Csak elköltözött, de olyan örökséget hagyott maga irtán, amelyből még ma is irad a lengyel nép szabadság- 1 '■'ágya, a nép érzésvilága, s Öleg hazaszeretete, S akár kínai, szovjet, argentin, lengyel vagy francia művész ujjai nyomán is kel életre zenéje, a hangversenydobogókon, műveit mindenhol értik és értékelik világszerte: Hadd vigye hát a barátság üzenetét, áttörve országhatárokat ez az izzig-vérig lengyel muzsika, hadd repüljön tova hegyek ormán és óceánok felett, mert ma már mindenhol otthonra talál, hisz’ Chopin az egész emberiségé, művei a nép közkincsévé, az emberi kultúra kincsestárának örök értékű gyöngyszemeivé váltak. —. 3 —^ írók és olvasók A helyi irodalmi élet az utóbbi időben örvendetesen fejlődik. Nemcsak a megjelent művek számával, hanem azok színvonalával is mérhetjük ezt a fejlődést, s még egy tényezővel: az irodalomnak az élethez, az íróknak az olvasókhoz, a dolgozókhoz való közeledésével. A társadalmi szervek, a tanácsok és a Jelenkor rendezésében az ősztől kezdődött idényben, s ezt megelőzően már a múlt év első felében is átlag minden hétre jutott legalább egy olyan megmozdulás, amelyen a helybeli írók közvetlenül találkozhattak az ipari üzemek és a falvak dolgozóival. Viták, szerzői estek, irodalmi összejövetelek követték egymást. A termelőszövetkezetek Írókat hívtak vendégül. Mindez jő, egészséges dolog. Legutóbb azonban Ujmecsek- alján új kezdeményezés született, az üzemi KISZ-bizottság támogatásával irodalmi kNr alakult irodalomkedvelő dolgozókból, s ez a további fejlődés irányába mutat. Miért ne tehetnénk az írók és olvasók, irodalombarátok közötti kapcsolatot az égj,’szeri — és többnyire egyoldalú — találkozókon túlmenően rendszeressé? A könyvesboltok és könyvtárak statisztikája is arra vall, hogy ez helyes lenne, hiszen a könyvek szeretete felkelti az igényt a ma élő irodalom megismerésére is. Az újmecsekaljai példára másutt Is alakulhatnának üzemi, lakóterületi, falusi ol-: vasókörök, irodalmi körök, amelyek rendszeres látogatá-: sát egy-egy pécsi fró vállalná.: Érdemes lenne ezzel a gondolattal komolyan foglalkozni, i M. F. : Képzőművészeink gondjairól Reresnyei József: Férfi portré A felszabadulási HATÁRIDEJE 1960. MÁRCIUS 15. A műveket 1960. március 14- *n és 15-én délután 2—6 óráig kell beküldeni az alábbi címre: hazafias Népfront nagyterme; Janus Pannonius u. 11. A Képzőművészeti Alap tóárcius l1! és 18-án zsűrizi a pályázatra beküldött alkotásokat. Presszóban, társaságokban ál különböző-helyeken mind több szó esik az utóbbi időben képzőművészetünk helyzetért és szűkebb hazánk Baranya megye képzőművészeinek gondjairól, problémáiról. Pécsett és Baranyában köziéi hatvan festőművész, szobrászművész él, akik arra* törekszenek, hogy mind művészibb formában örökítsék meg korunk vívmányait, munkáshétköznapjainkat, s mindazt, ami jellemzője mai életünknek és a szocializmus építésének. És igen örvendetes jelentásg, hogy éppen az utóbbi években találjuk meg ezt a helyes törekvést képzőművészeinknél. Ha itt- ott még kísért is a sematizmus veszélye, alapjában elmondhatjuk, hogy a képzőművészetünk átjutott a tisztulási folyamaton s a legtöbb festőművész megtalálja azt a kifejező formát, amely a széles tömegek számára érthető. „Pécsett csak absztrakt festők és rossz festők vannak“ — mondotta egyik képzőművészünk a közelmúltban. Igaz ugyan, hogy Pécsett élnek rossz festők, absztrakt festők is, mégis elhamarkodott és alaptalan volt ez a kijelentés. Nincs szándékunkban ismét egy absztrakt-vitát indítani és azt is hadd mondjuk meg mindjárt, hogy nem vagyunk kerékkötői az új forma keresésének, a kísérletezésnek. De nem engedhetjük, hogy olyan irányzat váljék uralkodóvá itt (j iLÁMBOSl JÍÁSZLÓ: HARMINCSZOR INDULOK Harmincszor indulok, immár lassan 0, nyárh Hagy, fülelő gulya mozdul a dombon Messze a város fészkel alattam, nagyszerű kürtök harsona hangja zeng a fülembe. Mély kapualjak szÜtalan küldik útra az embert. Lágy koszorúkat ringat az utca; kékszínű taxik futnak a körbe, cinke-színekben surranó villamos csenyel. így táncoltak a fények hosszú selyemben a zöld kupolákon, így kacagott föl a gyárak száz remek ajka köröttem. így csikorogtak a fékek a reggeli utón s engem a bábák illatos gyolcsba takartak. így lehetett születésem hajdan a földre. Napra nevettek vígan a fecskék s a harmatos gólyák harmatos égre repültek. Vagy csapatokban jöttek a 'melyből, kardszerű testük partig evezték a büszke halak. Minden a nyárhoz vitte szívét. Lent a kalászok nagy tava izzóit, járták derékig a víg aratók, Kltem majd harminc lángpiros evei Fölfelé mentem bátran a hegyre, láttam az éjfélt, láttam a gondok zátonyán törve az embert. Láttam a földet újra születni a verbot s nőni nagy ágat a csonkon. Szűk-szemű vágyak jöttek el énem s vittek a mélybe esti szobámból. Szenvedő lelkek tárnái mélyen buktam merészen bün-szakadekba S gyoZtßTYl C TOSSZOTk. Fordul-e sorsom? . Harmincszor indulok immár H* san a nyárim. LOVÁSZ PÁL: EPIGON A mester léptét, nyomát figyeli, már minden porcikáját ismeri, s taglejtése, bölcs homlokának ránco haja, gallérja: — teljes hasonmása De szól, a hallgatást nem bírva már - * kiszáll torkából « mol yasmadMt LOVÁSZ PÁL: retus Ifjú arc volt, fénylő vonását grdnátszilánk ronccsá zilálta, orr nélkül él, halálvigyorral, mentség már nincs gyalázatara. Iszony rebben rá lányszemekbo álarcos ért vár menedékül: homály, i/Háiség balzsamában Hátságbál, tomb# uOftmtm Pécsett is, amelyről számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nem életképes és nem; nyújt élményt a tömegek szá-j mára, akiknek kell és akikről: kell, hogy szóljon művésze-: tünk. Kétségtelen, így kategó-; rizálják nálunk többen is a; festőket: absztraktok és nem absztraktok. Mi egyértelműen; állástfoglalunk és törekvéseik-: ben is a szocialista, realista: festőket támogatjuk: Meg kell azt is említeni,; hogy idestova három éve nem volt se közgyűlés, se vezetőségi gyűlés. Többen is felvetették már, hogy a képzőművészek Baranya megyei munka- csoportjának a vezetőségében az absztrakt-irányzatok képviselői vannak túlsúlyban, süni eléggé rányomja bélyegét a munkacsoport tevékenységére. A munkacsoport tagjai egy mielőbbi közgyűlést óhajtanak,: tagrevíziót és új vezetőség-; választást: Mivel nem tartottak közgyű-: léseket, vezetőségi üléseket, — ■ lényegében fóruma sem volt az • egészséges vitatkozó szellem-: nek. A vezetőség sem volt egy-: séges s nem foglalkoztak a mű- • vészek szakmai nevelésével,: eszmei irányításával, ami egyik: legfőbb feladata lett volna a: munkacsoportnak. Előfordultak olyan esetek,: amelyek nem hogy ösztönözték: volna, hanem inkább lehango-; lólag hatottak egyik, másik művészre. Legutóbb például a munkacsoport bírálóbizottsága lezsürizte Túri Nagy Sándor képeit, amelyek közül mintegy hetvenet megfelelőnek tartott a kiállításra. A kiállítás mégis elmaradt. Mondani sem kell. hogy milyen hatással van ez egy alkotó művészre, aki a kiállításon méri le munkájának eredményét A portré, a esendőét és a táj festészet értékes hagyományai élnek képzőművészeinkben. Még közülük sem látja és ábrázolja azonban mindenki a tájat alakító, a tájban élő embereket. Különösen a munkásélet ábrázolásában vannak még wotámiatk Bezzegh Zoltán rajza PÁL JÓZSEF: ŰJ-MECSEKALJA Körötte kölykek még a fáik, gyökerük épp hogy megkötött. De már megismerte a szél a házak homlokát s a napfény az ember-rajt att az ablakok mögött. Nem vegetálák élnek itt, hétköznap dolgos férfiak. Egyszerűek s a lángból font formás asszonyaik fehér kocsikat tolnak a szép erkélyek alatt. Nem vegetálák élnek itt, egyszerű boldog emberek. És a boldog emberek szívében remény lakik. EUéphetetlenek már a megkötött gyökereik. Egy sem készít fegyvereket. Bár van köztük, ki gyárba jár, de bőrüket cserezni, vagy szerelni gépeket S van köztük bányász, kőműves, mérnök is és tanár. Körötte kölykek még a fák De szélben olyan hangra lelsz, akár az erdőé. S a hazatérők homlokán nyugalom, míg felettük a csillag-világ neszes, PAKOLITZ ISTVÁN: BUCHENWALDI ELÉGIA 1» Jedem das Seine — szivén öt az Mi a kovácsoltvas táborkapunál — (Bömbölt a sláger, kéjes torát ülte a beteg hajlam a a cinkos halál) Jedem das Seine. Lenn a völgyben Weimar alig négy-öt kilométernyire.,; de akkor, mérhetetlen messzeségből, sóhajtása se juthatott ide.«« * Ilse Koch a buchenwaldl vérengző nőstény nem ismerte se Bach-ot se Wagner A, Goethe-ről is csak annyit tudott: valami gazdag pasas lehetett, mert sok nő lebzselt körülötte és utcát neveztek el róla =« Ne csodáljátok hát: preparált emberi bőrből készült rétikul volt vágyai netovábbja! Buchenwald, 1959, PORTRÉ Berlinben él már harminchárom éve és nem él rosszul. Ó, miért is élne? Jó üzletember, háza is van három; Abbáziában volt az elmúlt nyáron meg Svájcban is. S mert alföldi gyerek, magyarságából semmit oe feled, még magyarul is tud. Bizony, nagy áldás! Szüreti bálon huzat magyar csárdást magyar cigánnyal. Ez már csak elég? S a magyar nóta, Istenem, be szép! El is dúdolja (a legszebb nótája): „Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma.“ Festőművész volt, de már ennek vége: a Friedrich-Strassen képkereskedése van és nem fest. De így beszél magárul: Jól festé voltom!' — Most csak giccset árttb öt-hat festő (6 így mondja: a társa, de hát ilyenkor mindig egész másra kell gondolni, mert nagykereskedő s így a művészet máris bökkenő; ezek szerint a társ: alkalmazott, vagy még rosszabb, de nem alkalmazok megjelölést, hiszen ez társulás, ezen felül művészet-árulás); szóval az öt-hat festő festeget ijesztően siralmas képeket. A szovjet kiállítás? Meg se nézte. Hipermodern — és fütyül az egészre. A művészetről többet mit se szólt, de elmesélte, hány hold földje noít a Kiskunságban, s ,Amikor lehet“ haza is jön! — A borosüveget •saknem levertem és mulattam: ezt nii Megsértődött. És nem hagyott fizetni. 3ertíth Í0*I I * r l *
