Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

im. február m. NAPLÓ Hidasi tanulságok Eg? évvel ezelőtt így szere­pelt a hivatalos népművelési jelentésekben: „Vannak mun W*lakta községeink, melyek­ben alig van kulturális élet, ilyen például: Hidas“. Az új­ságírók is hasztalan erőlköd­ik, jobbat ők sem nagyon ír­hattak. Ha már baj van, oká­nak is kell lennie! Talált is Üdenki szájaíze szerint va­lót. Ki a pedagógusokat kár­hoztatta tétlenségükért, ki az ifjúságot tunyaságáért; volt hki a szakszervezetek nemtö­rődömségét emlegette fejcsó­válva, volt aki a községi ta­kácsét, a gazdasági vezetőkét vagy éppen a termelőszövet­kezetekét. Egyesek az anyagi támogatást keveselték, mások a szakmai vezetés színvonalá­val elégedetlenek. A falu és áz üzemek, valamint a külön­böző nemzetiségek ellentétel- re is rámutattak, mint a hibák forrására. Szép kis csokor! Né­hány virágszála is elegendő a kulturális ólet eltemetéséhez, he így együtt —- talán kicsit ntégis sok! Ne bogozzuk most, mennyi volt az igazság a fenti megái- lapításokban? Mindenképpen Volt egy kevés, de a legna­gyobb ba.) az volt, hogy inkább bivatkozgattak rájuk, indokol- Oattak velük, mintsem közös érövei harcoltak volna elle­nük. Az itt-ott éledő partizán­harcok kudarcba fulladtak, Ennyit a múltról! Kár rajta keseregni! A művelődési otthon gaz­dag műsorát végigkísérő, gon­dosan összeállított összekötő­szöveg utolsó mondata ez volt: »Első fellépésünk ez. Ha hiba csúszott bele, nézzék el!“ El­nézzük hát a lámpalázat, a szövegtudás itt-ott felbukkanó hiányait, a tréfás jelenetek könnyen lefaragható túlzásait, * rossz világítást, a kopott ku­lisszákat, annál is inkább, mer' «* leltcee munka és a biz­tató eredmények könnyen fe­ledtetik az apró botlásokat. Inkább a tanulságokat vonjuk le a hidasi öntevékeny művé űzeti csoportok jól sikerült be Wutatkozása Után; Hogyan születtek meg a cső Portok? Októberben megalakult Művelődési otthon tanácsa. A első ülésen kiderült: a peda Sógusok dolgozni akarnak, tömegszervezetek is, az i*ze *nek támogatnák a kulturális Munkát, a tanács szívesen ál sdja a művelődési otthon szakszervezeti kezelésbe. A dí Szes „csokor“ legágaskodóbl Yírágai hervadozni kezdtek. í ifjúsági nagygyűlése ojabb meglepetést hozott. A .1 atalok összejöttek, és vállai r-h a munkát. A nevelötestil , tt ülésen minden nevelő rész a vezetésből, szervezés rendezésből. A nemzetisó- V. ellentétekről is kiderült könnyén áthidalhatók 8y kezdődött... J művészeti csoporfohban t vesznek az üzemek, a rtuí^e'öszövetkezet fiataljai, k°h. ipari tanulók, a peda- laí?ds°k és a község felnőtt kp01' harminc színjátszó, hús/ J^hrakóruMag, huszonnégy sáa taT|cos és két zenekar tag- jj.§a első sikerének örvendel !:j as közönsége. Ma már sen­PorM oai> melyik szerV »elÁ 'k.én* léptek, fel. A mü- hr' --es* °tthon a tanácsé, fenn 0űM°Ja « szakszervezet, támo- az üzemek, haszonélvl- íő] i ' ® k&zség. Ez így is van A Ugl vezetés szempontjából h«vnacsak megnyugtató a Oay Mihály, a műve­ké,?1 otthon igazgatója és a fii;,; Vhkórus vezetője, Orlh és snépművelési ügyvezető ZSu 8*fnját*zó csoport rende- n0s Pedagógus; Glöckner JA- Í>T’ a tónccsoport, Friedrich Q* a jZenegar vezetője Bélel munkás. Tévedés ne es- Ortilf. ,.^em a fe*es aránynak ée>„. . hanem a rátermett 'U-'r\ek. Iskoaz is. hogy ar. k uévelőinek közremükö- immérhetetlen kivet a népművelési munkában. Hida­son 23 nevelője van az ált. is­kolának. Az említett vezető­kön kívül öt pedagógus énekel a kórusban, kettő tagja a tánc­csoportnak, egy a színjátszó­csoportban működik. A töb­bieknek is akadt munkájuk a rendezéstől, a pénztárig. Borai János igazgató felelősségteljes irányító munkája és a peda­gógusok áldozatkészsége egyik fő forrósa az eredményeknek. Mit tesznek az üzemek? Többé-kevésbé figyelembe veszik már a dolgozók kultú­rál is tevékenységét, örülnek az eredményeknek, bár akad­nak még olyanok, akik a sta­tisztikai számokat becsülik legtöbbre. Elnémultak azok a hangok, hogy: „nem színész­nek vettünk fel, hanem mun­kásnak“. Egyre inkább meg­értik, hogy a jó munkásnak műveltnek Is kell lennie. Néha még előfordul, hogy egyes ve- zetők el-el feledke znek ígére­teikről, s szívesebben adnak anyagi támogatást, mint er­kölcsit; de a jóindulat lépten- nyomon tapasztalható jelei bi­zakodással töltik el a népmű­velési dolgozókat, s kultúrára vágyó üzemi munkásokat. Az előadás után fájlalják, hogy az üzemek vezetői közül senkit sem láttak a zsúfolásig meg­telt teremben. Pedig az elő­adást követő zártkörű mulat­ságon meggyőződhettek volna arról, hogy a számok mögött milyen igényes, jókedélyű, jó­modorú fiatalság nevelődik, A műsor is tanulságokat kí­nált. Mindenekelőtt azt, hogy igényes műsorral is meg lehet birkózni szerény keretek kö­zött. A példamutató konferálás (Orth Béláné munkája) meg­találta módját a humor eszkö­zeivel történő okos nevelésnek. A vidám jelenetek nem voltak ugyan túl igényesek, de sike­rültek; a bosszantó silányság és ízléstelenség távol állt tő­lük, pozitív mondanivalójuk elérte hatását. A szavalok szép versmondása, a kórus kultú­rált éneklése, a táncosok ki­alakulóban lévő kifejező moz­gása, az egyéni énekesek és zenészek szép előadása dícsér! a pár hónapos munkát. A sze­replők megjelenése ízléses kis- estélyi ruhákban külsőségek­ben ia igényességről tanúsko­dott. (No, meg a falu megvál­tozott életkörülményeiről!) A közönségBlkeren túl a leg­nagyobb eredmény az, hogy már a próbák idején is, a az előadás után j» új jelentkezők kérték felvételüket az egyes művészeti csoportokba, mert meggyőződtek arról, hogy ér­demes azok munkájában részt venni. A szereplőkről Ferkel néni, a művelődési otthon gondno­ka, a művészeti csoportok műn kájanak első kritikusa mond­ta: „Mind szeretem. Nagyon aranyosak. Mondtam is nekik: piszkafával verem el a lábato­kat, ha nem jól csináljátok!' A piszkaiéra nem volt szükség ség. A színjátszók: Scharfen- berget Katalin, Both Géza, Enok Irén, Faluközi József, Veres Zoltán, Virányi Péter, László Irén és Glöckner János sok derűs percet szereztek a közönségnek. Both Hona két Kozma-sanzont énekelt kelle­mes árnyalt hangon, megnye­rőén. László Irén, Kölesdi Má­ria és Glöckner Jánosné, Vö­rösmarty-, Babits- és Heltai- versekkel arattak sikert. A tánccsoportnak meg kellett is­mételnie a Békési és Kalota­szegi csárdást. A kórus klas­szikus négyszólamú művekkel és Kodály: Béke-dalával nyer­te meg a közönség tetszését. A fiatal kórusnak 65 éves tagja is van: Boán Mihály bácsi, aki 35 éves dalos múlttal dicse­kedhet. Orth Béláné szelleme­sen összeállított Sláger-paró­diáját Scharfenberger Katalin és Bárány Armin adta elő, s igazi vidám farsangi hangula­tot teremtettek. Az első erőpróba a Felsza­badulási Kulturális Szemle helyi bemutatója volt. A szín­játszók a Nem vagyunk angya­lokat és Bródys Tanítónő-jót tűzik műsorra, a kórus és a táncosok Is új számokkal ké­szülnek a körzeti, járási és megyei bemutatókra. Többen neveztek az egyéni versenyek­re is. A jól sikerűit bemutatkozás utón bizonyára nem maradnak el a további sikerek sem. Lemle Gézá i Üzemszervezési problémák a tsz-ekben Már az első évben növelni kell a termést — Az állattenyésztés egyik alapja a takarmányalap megteremtése (1) Az elmúlt napokban, a Ma­gyar—Szovjet Mezőgazdasági Napok keretében többek kö­zött Rapl János elvtáns, a me­gyei pártbizottság mezőgazda­sági osztályának munkatársa is tartott előadást, mégpedig a Baranya megyei termelő- szövetkezetek üzemszervezési problémáiról. Ez a cikksoro­zat Rapi elvtárs elhangzott előadása alapján készült. A termelőszövetkezetek szer vezésénél, létrehozásánál a ki* indulási alap az. hogy a szo­cialista átszervezés előrehala­dásával egyldőben növekednie kell a mezőgazdaság termelé­sének. Az ellenforradalom óta eltelt időszak tapasztalatai azt igazolták: ez reális, megvaló­sítható célkitűzés, A főbb ka­lászosokból már az első évben többet termeltek termelőszö­vetkezeteink, mint az egyéniek Ezt mutatják a következő szá­mok te. Búzából 1957-ben 2,7, 1958-ban 1,7, 1959-ben pedig 1,5 mázsával termeltek többet termelőszövetkezeteink, mint az egyéni gazdaságok holdan- kint. Hasonló a helyzet az őszi árpánál, a cukorrépánál, a burgonyánál és más növény- féleségeknél is. Arukenyérga- bonából is lényegesen többet adtak a múlt évben a terme­lőszövetkezetek, mint az egyé­ni gazdaságok. A termelőszö­vetkezeteknél 100 hold szán­tóra 84,6 az egyénieknél 61-8 mázsa árukenyérgabona jutott a múlt évben. Az átszervezés után ideigle­nesen a külterjesség felé to­lódik tsz-gazdaságaink egy ré­sze, elsősorban azok, ahol gyengébb a munkaerő ellátott­ság, ahol magas az egy tagra jutó szántóterület, s emiatt a kapásnövények százalékos ará nya csökken a vetésterületen belül. Különösen káros ebben az esetben a kukorica részará­nyának csökkenése, mert tud­valevő a fejlett állattenyésztés egyik fontos alaptakarmánya a kukorica. 1960-ra a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács azt javasolta a termelő­szövetkezeteknek: vetésterü­letük 24 százalékán termelje­nek kukoricát. Termelőszövet­kezeteink terveikben vetéste­rületek 20—21 százalékára ter­veztek terveik szerint 1960- ban kukoricát vetni; Három év összehasonlító adatai azt mutatják, hogy me­gyénkben a termelőszövetke­zetek kapásainak termésátla­ga az egyéni gazdaságok átla­gával azonos nagyságú, vagy alig haladja meg azt. Ez arra figyelmeztet: a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordítani a kukorica és általában a ka­pások termesztésének megszer vezésére. Sok esetben szüksé­ges a szakmai felvilágosítás te, de ezzel párhuzamosan a munkaerő biztosítás szempont­jából helyes olyan ösztönző Nemzetközi fodrászverseny Budapesten A két évvel ezelőtt megala­kult Magyar Fodrászklub ezen túl évenként megrendezi Bu­dapesten a nemzetközi fod- rászvereenyt, amelyre Békeku­pát alapítottak. Az első ver­senyre február 28-án, 29-én kerül sor Budapesten. A ver­senyre három csehszlovák, egy lengyel, egy olasz, egy fran­cia és négy magyar csapat nevezett be, ezenkívül két francia női fodrász is részt vesz a versenyszámokban, összesen mintegy százötven külföldi vendéget várnáik. Versenyen kívül mindkét napon bemuta­tót tartanak a világbajnoksá­got nyert fodrászok. A verse­nyen alakul majd ki az ez évi frizuradivat. jövedelemelosztási módszere­ket is alkalmazni elsősorban a kapásoknál, amelyek bizto­sítják a növényápolási mun­kák időben, jó minőségben va­ló élvezését. így be lehet von-* hi a termelőszövetkezeten kí­vüli családi munkaerőt is. Ez pe dig nem lényegtelen- mert az idei szervezési tapasztalatok alapján megállapítható, hogy növekedett az egy tagra eső összterület, ezen belül a szán­tó is. Míg 1959-ben egy tagra 7,4 hold összterület jutott, ad­dig 1960-ban már 8,4 hold ossz terület jut. Hasonló a helyzet a szántónál is. 1959-ben szán­tóból 6,1 hold jutott egy tagra, idén viszont már 6,6 hold jut. Bizonyos fokig ez azt mutat­ja, hogy megint sok középpa­raszt lépett be a termelőszö­vetkezetbe, de mutat valami mást is. Azt, hogy szinte álta­lános jelenség volt, hogy egy családból egy fő lépett be. A kint maradottak munkába állításában nagy szerepe van az ösztönző jövedelemelosztá­si módszerek bevezetésének* amelyek formáit most dolgoz­za ki a megyei üzemszerve­zési szakbizottság. Persze ez néni old meg mindent. A ter­melőszövetkezetek ha körül­néznek saját portájukon, ak­kor maguk is rádöbbennek an­nak Igazságára, amit a számok is mutatnak. A tapasztalatok szerint sok termelőszövetkezet ben gyenge munkaerő jut a növénytermelésbe. Ha meg­nézzük az állattenyésztésben, a segéd üzemágakban és egyéb helyeken dolgozók számát, ak­kor kiderül: aránytalanul sok a növénytermesztőkhöz képest Ezt számok is bizonyítják. — 1957-ben a megyében az ösz- szes munkaegység negyven százalékát, 1958-ban pedig 48 százalékát használták fel a növénytermelésen kívül, ho­lott a legnagyobb munkát a növénytermelés adja, mivel az állattenyésztés termelőszövet­kezeteink többségében még csak kialakulóban van. (Folytatjuk) ^KecjijaaikH éa a szakmában Sokáig együtt dolgoztunk az „öreg Jóci’’ bácsival. Öreggel? Talán kissé erős ez a tituláció. Hiszen de solcat gondoltam ar­ra, milyen jó is lenne, ha eb­ben a korban csak legalább felényire bírnám így a mun­kát én! Végig a nyolc órát, ki sem mozdulni a gödörből, a hőségből. Talán nincs is neki érzéklése, nem érzi az idő mú­lását. a meleget, a port, a sze- met-torkot fojtogató égett lltzt füstjét, a kétezerhntszáz, de néha még több lapátemelést. Negyvenkét év nagy idő. Bi­zony-bizony ennyi időt meg leélni sem kis dolog. Mennyi öröm mennyi bánat, mennyi keserűség és mennyi megnyug­vás tér el ebben a négy év­tizedben' S neki minaegytkből kifutott bőségesen Most a Sütőipari Vállalat 1-as számú üzemében dolgo­zik. Ott is találok rá a ke­mence előtt a aödörben. Műszak közben azonban nem lehet beszélgetni, mert ha. kissé megáll, akkor vagy jennég a kenyér, vaay pedig elkel és csúnya, lapos lést. Megvárom míg vége a mű­szaknak és az öltözőszobá­ban foglalunk helyet, mely egyben olyan kis társalgó féle helyiség is. Komótosan veszi elő ciga­rettatárcáját, Ennem is kínál. Rágyújtunk. Mélyet szippant­va fújja ki a füstöt, Látom, hogy ráncos homloka mögött nessze szállnak a gondolatok. — Régen volt, mikor én *1- egyeztem wagam a pék szak­mával. Kilenc éves voltam, amikor árván maradtam. Ta­nácstalanul néztem a, , “ Mi lesz most veled. Joci? Po­rosán és éhesen kerültem a ►ácsi papok kezelésében levő árvaházba, a Julián fiúotthon­ba. Sovány gyerek voltam, so­kat éheztem. Pedig de jó lett volna egyszer úgy igazábul jól­lakni! Sajnos, nem lehetett, ebben az időben már vége felé járt a világháború, és vége felé járt a szűkös kenyérpor­ció is. Tizenhárom éves vol­tam akkor. Szakmát kellett választanom* Megkérdezte az otthon vezetője, hogy milyen szakmát akarok választani. Mondtam neki, hogy olyat, ahol enni is lehet. Az intézet konyhájának igen csak vékony volt a. szaftja, hat adag is ke­vés lett volna belőle. így lett belőlem pékinas a mostani tejüzem helyén, ahol akkori­ban építettek egy nagy pék­séget Is a tejüzem mellé. Itt aztán istenigazából jól lehetett lakni, persze meg­engedve nem volt, de az idő­sebbek elmondták a fortélyát, hogyan lehet mégiscsak jól­lakni. Ez 1918 szeptember el­sején volt. Négy év volt az inasidő. Reggel négy órakor kezdtük el a munkát mindennap. Nem mondom, kissé szokatlan volt eleinte a korai felkelés, de az­tán ezt is megszoktam. Na­gyon szigorúan bántak velünk a fiúotthonban. Nem engedtek ki a szabadidőben sem, főlep nagyon, vigyáztak a kimenő miatt a tanácsköztársaság ide­jén. Két év után egy korona hetibért kaptunk, addig ugyan­is nem kaptunk semmit. De amikor a gondnok megtudta az otthonban, ezt az egy koro­nát is le kellett adni. löd­ben végre felszabadultam. Na­gyon vártam ezt a napot, de teltem is tőle mert sohasem volt biztos, mikor kerül az ember az utcára. Nemsokára é* I« megtudtam nU tt, "W kóstoltam jó párszor a mun­kanélküliek kenyerét. o Fiatal segéd voltam, amikor 1922-ben bekapcsolódtam, a szervezett munkásmozgalomba. A Zrínyi utcában volt a szak- szervezet, ez a helyiség lett a második otthonom. Itt tanul­tunk, beszélgettünk, itt volt a sütőmunkások „főhadiszál­lása”. Itt szerveztük meg a sztrájkjainkat, itt csapott a rendőrség is egy párszor ránk. Sokáig vezetőségi tag voltam, először könyvtáros, majd ké­sőbb a szervezet pénztárosa. Sose felejtem el. amikor 1938-ban sztrájkot kezdtünk. Nem mentünk be dolgozni, ha­nem a kisréten gyülekeztünk, ott olvasgattunk és beszélget­tünk. Ennivalónk nem volt, hanem éppen akkor érett a kö­kény és bizony az volt az egész napi ennivaló, de ebből legalább nem kellett porciózni, csak legelni. Sztrájkunk nem sikerült, mert hoztak sztrájk­törőket, akik nem voltak szer­vezett munkások és felvették a munkát. Ekkor én egy évig nem tudtam elhelyezkedni, nem vettek fel bosszúból. Na­gyon nehéz volt ez az idő, majdnem minden a zálogház­ba vándorolt, meg a zsib- ámshoz. Pedig ekkor m.ár negyedmagammal voltam. Még az volt a szerencsém, hogy a feleségem mindenben egy volt velem. Megosztottuk gon­dunkat, bajunkat, ha már má­sunk nem volt. Emlékszem, ekkor már elmúlt egy éve, hogy munka nélkül voltam, elmentem sétálni, bámész­kodni, hátha valamit találok, amikor üzentek a lakásomra, hoay az Anna-malotnban vesz­nek jel egy segédet. A felesé­gem papucsban tea-kuk utá­nam keresni, hogy szaladjak, le ne késsem ezt az alkalmat. • Később jött a háborús idő­szak, ekkor már jobban kel­lett a szakmunkás is. Az üzem hadiüzem lett. Megszigoritot- tak mindent. Betiltották a Zrínyi utcai szervezetünket is. Mi azért tovább tartottuk a szakszervezeti életet, titokban az utcán találkoztunk, ott fi­zették a tagdíjakat is. Sokszor a lakásokban tartottuk a gyű­léseinket. Marosán elvtárssal tartottunk összeköttetést. Ö sokszor lejött és velünk együtt járta a lakásokat. Megszer­veztük az oktatást. Marxiz­mus—leninizmus kérdéseit tanultuk, de valaki beárult bennünket a rendőrségen és rajtunk csaptak. A vezetőket elvitték, minket pedig meg­büntettek. Éppen ez hiányzott még a nlncstelenségben. A há­ború vége felé méginkább romlott a helyzet. Bevezették a krumplis és a kukoricás ke­nyeret, de abból is igen keve­set adtak és azt is jegyre le­hetett csak kapni. Nagy volt a katonai termelés. Ekkor kel­lett a legtöbbet dolgozni. Még most is érzem, ha eszem­be jut, amikor a németek be­jöttek 1944-ben, három napig nekik kellett dolgozni. A sze­meim egészen tönkrementek ez alatt a három nap alatt. A hadiüzem parancsnoka azon­ban nem engedett el az orvos­hoz. Beszélni nem nagyon mer­tünk, mert nem lehetett tud­ni, hogy ki figyeli az embert. Sokszor lefüleltünk olyanokat, akiket a rendőrség öltöztetett be péknek és úgy szimatoltak közöttünk Végre felszabadult a város. Nem kellett már félni a mun­kanélküliségtől, s bizonytalan­ságtól. Amikor az üzem meg* szűnt, végkielégítést kaptunk. Ebből házasítottam ki a két lányomat. A harmadik cigarettát veszi elő, bodrosan fújja a füstjét. — Most itt dolgozgatunk, de azt hiszem, ezt már jobban tudja maga, hiszen szakma­beli és egy jó pár évig együtt voltunk, ezt már nem kell ne­kem elmondani. — Lassan a zsebébe süllyeszti a cigarettás­dobozt meg a gyufát. Qsendesen elköszön. • Nagyon elmerültem közben. Sok-sok gondolat kergetőzött fejemben. Először az jutott eszembe, hogy évekig voltain ennek az embernek üzemveze­tője és csak annyit tudtam róla, hooy ő a Fekete 1/'~fef. az egyik csoport vezető*" De hogy mennyi küzdelmet kel­lett végigjárnia, mennyi ál­matlan éjszakán át töprengeni a holnapon, amikor nem dol­gozhatott. Kökény bonvőt szedni, hogy gyomrát ott'tsa, holott vagonszám sütötte a kenyeret. Becsületben meg­maradni a mozgalomban, ami­kor a rendőrség leselkedett utána. Nem volt azonban hiába­való az a sok küzdelem, az a sok harc és nélkülözés. Las­san itt van az ideje a csen­des nyugdíjas öregkornak, amiért oly sokat dolgozott éle­tében. Csak azt kívánom neki, az egész városban mindenki által csak „Jód bácsinak” is­mert öreg szaktársamnak, hogy még nagyon sokáig él­vezze ezt az életet, amiért ő nagyon sokat küzdött s amit csak álmodott akkor, amikor a Julián árvaházba fáradtan és éhesen belépett. Gazdi*gh István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents