Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-19 / 15. szám
««•. JANUAR IS. N APIÖ s Elfoglalta hivatalit a töldníiveletigyi és a pénzügyminiszter Losomczi Pál földművelés- ügyi miniszter hétfőn elfoglalta hivatalát. A Földművelés- ügyi Minisztérium vezető munkatársai ez alkalommal búcsúztatták az eddigi hivatalától megvált Dögéi Imrét és köszöntötték az új minisztert. Nyers Rezső pénzügyminiszter hétfőn délelőtt elfoglalta hivatalát. Nyers Rezső elmondotta, hogy a párt és a kormány célkitűzései szerint elődjének, az elhunyt Antes Istvánnak szellemében kíván munkálkodni az ország pénzügyeinek élén. Munkájához a minisztérium és valamennyi intézménye vezetőinek támogatását kérte. J?9V berlini képe »hetilap a Freie Welt „Apák ét fiúk“ címmel riportsorozatot közölt Magyarországról. A riporterek arra akarnak választ adni, hogyan él, mit gondol fairól álmodik ma a Magyar Népköztársaság ifjúsága, amelyet 1956-ban arra szemeltek hi legádázabb ellenségei, hogy idegen gesztenyét kaparjanak ki a tüzből, s amelyért krokodilkönnyek egész áradatát ontották az utóbbi évékben. . . Az első riport, amely december 12-én jelent meg, a pécsi Széchenyi gimnázium diákjairól szól. A gimnázium 32 most érettségiző tanulójától azt kérdezték, mik akarnak lenni. Ezt írja a Freie Welt riportere: • ,,.A mosolygó fiatal arcokról a látogató tolmács nélkül is leolvashatta, hogy a híres „Az tűi J*end6 hivatásom“ című tételt már mindegyikük kidolgozta. Tízen technikusok akarnak lenni, hatan különböző ipatágban mérnökök, heten tanítók, hárman jogászok, hárman orvosok, kettő újságíró (közbevetett kérdés a riporterekhez: Javasolja, vagy lebeszéli?) egy agronómus. Egyesek hozzáfűzték, „ha képességem és bizonyítványom megfelelő lesz“. De egy se kételkedett komolyabban abban, hogy az lehet, ami akar, egy sem mondta: „ha az apám a tovább tanítás költségeit fizetni tudja...“ Mindenütt így van ez a világon? Harminc apa közül (kettő "teghalt), n munkás, 9 alkal- tttazott, 2 egyéni gazda, 2 to* mtó, egy-egy orvos, zenész, PaP, mérnök, magánkereskedő f? önálló kisiparos. Az ősi, tiszteletre méltó pécsi Széche- n>'i Gimnázium végérvényesen olyan iskolának bizonyult «Helyhez egyáltalán nem mindenütt a világon van hasonló. Találomra kiválasztottunk hetet az apák közül, a munkások és alkalmazottak köréből. Foglalkozásukon kívül semmit sem tudtunk róluk. Mindennapi munkájukat vé- sezték, amikor feltettük nekik «t a kérdést: milyen volt az ön élete, amikor olyan idős Volt> mint a fia most. A vála- Ä* önmagukért beszélnek. Mintha összebeszéltek volna annyira hasonlók. Ez nem vé- !etlSn; E8yáltalán nem lehet ® négl Magyarországra ráfogni, hogy különbözőképpen bánt volna munkásaival és napszámosaival!. A „gl Magyaror- 82ágon — mondja Steiner József kertész — még az álmodozás is nehéz volt. A fiúknak könnyű az álmodozás, mivel olyan valóságban élnek, ^melyről apáik álmodni is alig merészeltek. Ferlc János bányász (fia János (1.) technikus akar lenni ez autóiparban.) Tőlem senki sem kérdezte, akarok lenni. Mikor 17 éves voltam, apámmal leszálltam a bányába és elkezdtem puszta kézzel a kutyákat (csille) tolni. Mi ketten, apám és én, kimerülésig gürcöltünk, de alig Volt elegendő a jólakásra. Apámtól azt tanultam, hogy •enki sem fog bennünket a nélkülözés tói megszabadít**;, ha mi munkások magunk nem tesszük, Közösen sztrájkokat nak nem volt kuckóm sem. Esténként titokban a mester műhelyében maradtam és egy pádon aludtam rettegve, hogy felfedeznek. Mikor 17 éves szerveztünk, sem hó, sem eső, sem a rendőrség nem tudott bennünket visszatartani. Es nem volt hiábavaló. Most is bányász vagyok, de most emberhez méltóan élek. Évek óta saját házam van. Steiner József . kertész: (fia László (2) erdész akar lenni.) * Szegény parasztcsaládból származom. Mióta emlékszem nagy vonzalmat érzek az állatok iránt. Mikor fiatal voltam, arról álmodtam, hogy erdész leszek. De a régi Magyaron voltam, résztvettem egy agyonvert kommunista temetésén. Attól a naptól, mint politikailag gyanús , rendőri felügyelet alatt álltam. Tamás József lakatos: (fia László (4) technikus akar lenni az orvosi műszeriparban). Mindig volt egy szép állmom és azt hittem, hogy nem is szerénytelen: mozdonyvezető szerettem volna lenni. De valószínűleg mégis szerénytelen leim napszámosok voltak gazdag panasztokinál, szegénységükben megtettek értem mindent, amit tehettek. De mit tehettek? Nevetni fog! Az én ifjúsági álmom megvalósult. Képzelje el, sorompóőrig akartam vinni és semmi másig. De akkor ez áhított állás volt. Az én fiam most vegyész akar lenni. Egészen őszinte akarok lenni önhöz. Amikor én ilyen idős voltaim, mint az én Jóskám most, még nem is hallottam azt a szót, „vegyész", Gyeni* Sándor egy állami mészárszék vezetője: (fia (6) ügyész akar lenni). Szüleim nem tudták megfizetni a magasabb iskolát. Sze- gényparaszt-család voltunk és az én szüleim igen örültek, mikor egy mészáros felvett tanulónak. A tanoncldő igen kemény volt. Minden reggel 3 órakor munkához kellett látni. Ahogy mondani szokás, volt szagon még az álmodozás is nehéz volt. Kertész lettem, később gróf Majláth vadászatainál hajtó. Tizennyolc éves koromban elvesztettem szüléimét, de ők sem segíthettek volna nekem. A magunk fajtájának a régi időben az erdésziskola zárva volt. Karácsonyi Péter festő: (mostohafia Szekeres József (3) magyar irodalom és történelem tanár alkar lenni. Cselédlány törvénytelen gyereke vagyok. A gazdagok, akiknél szegény anyámnak szolgálnia kellett, nem tűrték, hogy gyermekét magánál tarthassa a „szégyen" miatt. Ide- oda lökdöstek és a nélkülözés állandó társam volt már mielőtt olvasni és írni tudtam. Festő lettem. Az ajtók és ablakok százait íeategettem a gazdagok viHáában, de mafla** • voltam: még a vizsgán sem jelenhettem meg; túl sok a jelentkező — mondták. Lakatos lettem. Letettem a segédvizsgát s ezzel vége is volt: munkanélküli lettem. Mint pályamunkás és napszámos verekedtem keresztül magam szegényesen. A ml gyermekeink számára ez mind távoli műit. De ón úgy gondolom, gyakran kellene nekik elmondani, milyen is volt egykor. Hargyó József sorompóőr: (fia, akit mint őt, Józsefnek hívnak, (5) vegyésztechnikus szeretne lenni.) Ne ertoen félre, nem mondom, hogy nem szívesen vég* ***» Wt a munkámat. De ha nesok munka, és kevés kenyér. Húsról nem is szólva. Jó évben kétszer mentem moziba egy év alatt. A fiam, igen ő tanulni fog. Jogász akar lenni. S miért ne legyen — kérdem én — Gyenis mészáros fia jogász. Kingl Adóm üveges (fia Ernő (7) újságíró akar lenni.) Szüleim kieparasztok voltak Pere közelében. Mikor elég idős voltam, tanoncnak adtak egy üvegesmesterhez. Csendes, kissé vézna fiú voltam. A mester ütött és kitolt velem, ahogy csak tudott. Mikor egy nap egy nagy táfefra kicsószcubt a kezemkem azok a lehetőségeim lettek volna, mint á mai fiataloknak, ma nem itt állnék. Szülői, elfutottam, s ahogy vol- .am, gyalog Budapestre mentem. Útközben koldulásból éltem. A nővérem akkor egy textilgyárban felvétetett, mint tanulatlan munkást heti 18 pengőért. Ez volt az én ifjúságom. Képzés — számomra idegen szó volt. A szoc aMsta országok koncerUrodáinak ionferenc ója A szocialista országok koncertirodái Budapesten rendezik meg negyedik nemzetközi konferenciájukat. A megbeszélések célja, hogy szélesebb alapokra fektessék a zenei és színházi művészcseréket, s a koncertirodák képviselői kicseréljék tapasztalataikat. A többnapos konferenciát hétfőn nyitották meg a Fészek Klubban, s ezen képviseltették magukat a baráti országok nagy- követségei is. Dr. Nyáor László, a színházi és zenei főigazgatóság osztályvezetője a Művelődésügyi Minisztérium nevében köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd Csillag Miklós, a Nemzetközi Koncertiroda igazgatója tartott referátumot A lengyel könnyűipari miniszter látogatása Magyarországon E. Stawinski lengyel köny- nyűipari miniszter A. Olszewski minisztériumi főosztályvezető kíséretében egy hétig baráti látogatáson hazánkban tartózkodott. A lengyel vendégek megtekintettek több kömy- nyűipari üzemet, majd tárgyalásokat folytattak és.megállapodást kötöttek a magyar könnyűipar vezetőivel és a két minisztérium együttműködéséről. ✓ Január 21 és 27 között lesz a második Sabin védőoltás Munkatársunk felkereste dr. Szalon lay Istvánt, a megyei KÖJÁL közegészségügyi felügyelőjét és a Sabin védőoltással kapcsolatosan néhány kérdésre kért választ. — A Sabin védőoltás első fázisa már megtörtént. Milyen tapasztalatok vannak ezzel kapcsolatban? — Az első oltás alkalmával közel 70 ezer gyereket oltottunk, Illetve immunizáltunk a megyében. A gyermekbénulás elleni védekezésnek ezt a módját nemcsak a szülők, de a gyermekek is nagy megelégedettséggel fogadták, mert ez által a gyermeket a szúrásártalomtól kímélte az orvos. A Sabin-fóle oltóanyag tulajdonsága alapján a gyermekbénulás megelőzésének jelenleg legtökéletesebb és leghatékonyabb ismert eszköze. Az immunálást 3 hónapos kortól 15 éves korú gyerekig végeztük el. Úgyszólván minden oltásra kötelezett gyermek megjelent, kivéve azokat, akik heveny lázas megbetegedésben szenvedtek. Az iskolákban különösen jól folytak az oltások, sok segítséget nyújtottak a tantestületek tagjai, előre elkészítették a névjegyzékeket, megfelelő helyiséget biztosítottak és segédkeztek az adminisztrációban is. A kisebb gyermekek oltásánál pedig a Vöröskereszt-aktívák segítettek.. Elmondhatjuk, hogy az oltás első része megyénkben is teljes sikerrel zárult.. — A Sabm védőoltást három részben kapják meg a gyerekek. A második fázisra mikor kerül sor? — A második odtás január 21 és 27 között kerül lebonyolításra. Minden szülő értesítést kap, melyben feltüntetjük az oltás helyét, pontos idejét. A második rész oltása is az elsőhöz hasonlóképpen bonyolódik le. — Mikor kerül sor az oltás harmadik részére? — Az oltás harmadik részére február második felében kerül sor. Három hónapostól 15 éves korig kötelező ez az oltás, mert ezekben a korcsoportokban a gyermekek a legveszélyeztetettebbek., Ameny- nyiben a rendelkezésre bocsátott oltóanyag mennyisége lehetővé teszi, az idősebb, tehát 15 éven felüli korcsoportúak is immunizáJhatók. A védőoltásra igényt tartó idősebb korcsoportúak 27-én jelentkezzenek a körzeti orvosnál. Az oltás zavartalan lebonyolításában mind a második, mind a harmadik részénél a megyei tanáas egészségügyi osztálya és a KÖJÁL továbbra is számít a pedagógusok és a vöröskereszt-aktívák tevékeny közreműködésére. Ugyanakkor felhívják a szülőké:, hogy az első oltáshoz hasonlóan vigyék el gyermekeiket a második oltásra is, mivel az oltásokkal a gyermekbénulás veszélyét előzhetik meg és az első oltás alkalmával már meggyőződhettek és tapasztalhatták, hogy u oltóanyagnak sem ‘káros, sem kellemetlen meUétdtttáea Jánosok
