Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 23. szám

4 napló ' '"-f I960. JANÜÄR 2«. A polgárháború veszélyének árnyékában újabb minisztertanács ült össze Párizsban i Jelentések az algiri ultrák lázadásáról PÁRIZS Párizsban szerdán délután De Gaulle tábornok elnökle­tével a legszigorúbb biztonsá­gi intézkedések mellett meg­kezdődött a francia kormány rendkívüli minsztertanácsa. A szokástól eltérően nem en­gedték meg az újságíróknak és a fotóriportereknek, hogy az elnöki palota előtt várakozza­nak a miniszterekre. Harold King, a Reuter pári­zsi tudósítójának beszámoló­jában rámutatott, hogy az ult­rák zendülésének negyedik nappján még jobban kimélyült a szakadék a párizsi kormán# és az algiri nacionalisták kö­zött. A helyzet rosszabbodásának jelét látják az algériai cenzu ra megszigorításában, ami olyan méreteket öltött, hogy francia és külföldi újságírók tiltakoztak Delouvrier algiri főmegbízottnál. A Reuter tudósítójának ér­tesülései szerint a szerda dél utáni minisztertanácson De Gaulle ismertette a válság meg oldását célzó terveit, majd csütörtökre öszehívják a nem­zetgyűlést. A tábornok-elnök feltehetően teljhatalmat kér és felszólítja a képviselőket, hogy ismét foglaljanak állást a kormány algériai önrendelke­zési politikája mellett. Pénte­ken azután De Gaulle rádió­beszédet mond. Az AFP jelenti, szerdán dél előtt ülést tartott az Unió az Uj Köztársaságért degauelleis- ta párt parlamenti csoportjá­nak vezetősége, hogy megvizs­gálja az algériai helyzetet. A kiadott nyilatkozatban az UNR képviselők „fenntartás nélkül” támogatásukról biztosították De Gaulle tábornokot. Szerdán több más párt és szervezet is állást foglalt az al­giri helyzethez és elítélte az ultrák zendülését. Az Autonom Szocialista Párt vezetősége készültségi állapotot jelentett be és felszólította a párt tag­jait, táviratokban, biztosítsák De Gaullet arról, hogy támo­gatják az algériai önrendel­kezés politikáját. Mint az ADN jelenti, a fa­siszta veszély növekedésének láttán különböző politikai be­állítottságú köztársasági érzel­mű francia hazafiak — kom­munisták, szocialisták, szak- szervezeti funkcionáriusok és volt frontharcosok •— közös akcióegységre szólítanak fel. Mint már jelentettük, Brest kikötővárosban kedden anti­fasiszta gyűlést rendeztek, amelynek szónokai az algiri ultrák azonali megbüntetését követelték. ALGÍR Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik Algírban szerdán délelőtt nem változott a hely­zet. A zendülők által megszállva tartott barikádok és épületek környékén, különösen a főpos­ta bejáratánál nagy tömegek gyűltek egybe. Az AFP jelenti, hogy Algír városi tanácsa délelőtti ülé­sén „egyhangú határozattal felszólította a város lakossá­gát, támogassa a szent nem­zeti mozgalmat”. Elhatározták, hogy csütörtökön gyűjtést in­dítanak a zendülők támogatá­séra. NEW YORK A szerdai amerikai lapok hasábos címekkel első oldalon foglalkoznak az algériai vál­sággal. A New York Herald Tribu­ne kiemeli, „az Algériában ál­lomásozó francia hadsereg nem hajlandó tüzelni a zen- dülő telepesekre.” A Wall Street Journal úgy vélekedik, hogy „bármi legyen is az algiri zendülés kimene­tele, De Gaulle nem kerülhet ki megerősödve a mérkőzés­ből.” ALGÍR Nyugati hírügynökségek je­lentik gyorshírben, hogy Paul Delouvrier, a francia kormány algériai főmegbízottja szerdán délután az algíri rádión ke­resztül felhívással fordult Al­géria lakosságához. A főmegbizott felszólította Algéria lakosságát, hogy „ne tegyen semmit, ami veszélyez­tetheti a haza jövőjét és szün­tesse meg az általános sztráj­kot. Ha a rend helyreállt, — folytatta — mindent végleg meg lehet nyerni”. Mint az AFP jelenti Challe tábornok szerdám délután az algiri rádióban kijelentette: „a francia hadsereg folytatja a harcot, hogy Algéria végér­vényesen francia maradjon, mert harcának más értelme nem lehet.” ALGÍR Mostaganem nyugat-algériai kikötővárosban szerdán lövöl­dözés kezdődött egy tüntetés közben. Az AFP szerint az algériai és a szaharai olajmezők dolgozói elhatározták, hogy csatlakoz­nak az általános sztrájkhoz. Az afrikai népek tuniszi értekezlete Tunisz (MTI) Az afrikai né­pek második értekezlete ked­den folytatta munkáját. A dél­előtti ülésen megválasztották az értekezlet hattagú elnöksé­gét, ennek elnöke Ahmed Ta- lili, a tunéziai küldöttség ve­zetője lett. A TASZSZ tudósítójának je­lentése szerint Talili beszédé­ben kiemelte, hogy egyre több ország tanúsít rokonszenvet az afrikai népek függetlenségi törekvései és szabadságharca iránt. A. Diallo guineai küldött, az értekezlet állandó titkársá­gának főtitkára beszámolt az 1958 decemberében tartott el­ső értekezlet óta kifejtett mun­káról. Hangsúlyozta, hogy az Akkrában tartott első értekez­let óta a kontinens népeinek harca szervezettebb formát öl­tött és ma már egész Afriká­ban visszhangzik a független­ség és az egység jelszava . Az afrikaiak szolidaritása szilár­dabb mint valaha. A szónok utalt ezután a hidegháború és a nemzetközi feszültség eny­hülésére és a Szovjetunió bé- kekezdeményezésének óriási jelentőségére. A délelőtti ülésen felszólalt még Szeddik és Ben Barka (Marokkó), Oszmán (Nigéria) és Abdel Ali (Szomáliföld). Az ülésen — mint az AP je­lenti — beszédet mondott Fé­lix Mounie, a törvényen kívül helyezett Kameruni Népi Unió nevű párt száműzetésben élő elnöke is. Élesen támadta az Egyesült Államok politikáját. Kijelentette, hogy az ameri­kaiak — a neokolonializmus vezetői — gazdasági kapzsisá­gukat és hódító terveiket a kommunista-ellenesség leplébe burkolják. Az Egyesült Álla­mok támogatja a Kameruni Nemzeti Mozgalom ellen irá­nyuló kíméletlen francia im­perialista háborút — mondot­ta. Szeddik marokkói küldött afrikai fejlesztési bank alapí­tását indítványozta, hogy ide összpontosítsák Afrika kin­cseit és a beruházásokat hoz­zák összhangba az afrikai nem zetek érdekeivel. Szeddik sík­ra szállt Afrika teljes függet­lenségé mellett, követelte a gyarmati rendszer minden for­májának felszámolását, igazi demokrácia megteremtését, a szociális igazságosság megho­nosítását minden afrikai szá­mára. Otven ország kilencezer öl kiállítójának részvételével rendezik meg az idén a tavaszi lipcsei vásárt Sajtótájékoztató as NDK nagykövetségének kereskedelmi osztályán Egy hónap múlva nyílik meg a Kelet és a Nyugat kereske­delmi köreinek újabb nagy ta­lálkozója, a tavaszi lipcsei nemzetközi vásár. A vásár elő­készületeiről szerdán a Német Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ke­reskedelmi osztályán Helmut Böhning kereskedelmi taná­csos tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Az idei tavaszi vasár Lipcsé­ben február 28-tól március 8- ig tart és erre ötven országból több mint kilencezerötszáz ki­állítót és nyolcvan országból sokezer látogatót várnak. Két' százkilencvenezer négyzetmé­ter terület áll a kiállítók ren­delkezésére. Ennek egyharmad- nészét a külföldi cégek és ki­állítási csoportok veszik igény­be. Az európai szocialista orszá­gok és a Kínai Népköztársaság A leszerelést valamennyi országban egyszerre kell megkezdeni Hruscsov elvtárs nyilatkozata a Horizons című francia lapnak Párizs (AP) Hruscsov szov­jet miniszterelnök nyilatko­zott Pierre Cotnak, s a nyi­latkozat megjelent a Horizons című francia képeslapban. — Hruscsov megállapította, a Szovjetunió nem ellenzi a le­szerelés szigorú ellenőrzését, de véleménye szerint először abban kell megegyezni, milyen eljárási módot alkalmazzanak a leszerelésnél. „Az ellenőrzés önmagában nem végcél, csu­pán eszköz a leszerelési egyez­mények végrehajtásának iga­zolására. Nem akarunk meg­támadni senkit. Nincs szüksé­günk katonai adatokra. De azt sem akarjuk, hogy bárki ellen­őrzés ürügye alatt katonai adatokra tegyen szert orszá­A nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kairói tárgyalásai gunkban” — mondotta Hrus­csov. A szovjet miniszterelnök kifejezte azt a véleményét, hogy a leszerelést valameny- nyi országban, a kis és nagy államokban egyaránt, egyszer­re kell megkezdeni. Különös tekintettel kell azonban lenni a nagyobb államok helyzetére. Hruscsov ezután rámutatott a szovjet fegyveres erők létszám csökkentésének jelentőségére. kollektív kiállításokat rendez­nek Lipcsében és bemutatják népgazdaságuk gyorsütemű fejlődését. A legnagyobb he­lyet, tizenkétezer négyzetméter területet a Szovjetunió kiállí­tása foglalja el, s az eddigiek­nél nagyobb területen mutatja be árucikkeit Csehszlovákia, Lengyelország, a Kínai Nép- köztársaság. Magyarország, Ro­mánia és Jugoszlávia. Megje­lennek Lipcsében a nagy nyu­gati cégek, közöttük a Rajna és a Ruhr-vidék hatvan legna­gyobb acélművének, a vezej.6 svéd acélkomazemnetk, Nagy- Britafmia, Franciaország, Bel­gium, Ausztria és Norvégia acéliparának képviselői. Nagy számban jelentkeztek a vásár­ra a tengeren túli országok is; A Német Demokratikus Köz­társaság. — amely az elmúlt év októberében ünnepelte fenn állásának tizedik évfordulóját, — a lipcsei vásáron számot ad arról, hogy az elmúlt év­tized alatt hogyan fejlődött népgazdasága. Lipcse, a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező vásárváros; felkészült a külföldiek fogadá­sára és a vásár idején gondos­kodnak a vendégek szórakozá­sáról is, gazdag kulturális és sport-programot állítottak össze. Nyilatkozat a laoszi reakció önkényéről Kairó (ADN). Erhard nyugat­német gazdaságügyi miniszter, aki vasárnap kilencnapos láto­gatásra az Egyesült Arab Köz­társaságba érkezett, hétfőn egy órát tárgyalt Nasszer elnökkel. A megbeszélés után nyugat­német részről közölték, hogy a következő kérdések kerültek szóba: — A nyugatnémet—egyipto­mi kereskedelmi mérleg, amely nek deficitje az EAK részéről 1959. november végén 250 mil­lió márkára rúgott; — Az egyiptomi igény hosz- szúlejáratű, de alacsony ka­matú hitelekre. Hanoi (TASZSZ). Faidamg, a Neo Lao Hakszat Párt Köz­ponti Bizottságának alelnöke a Lao Hakszat című lap munka­társának adott nyilatkozatában kijelentette. hogy a magát „Nemzeti Érdekvédelmi Bizott­ságnak” nevező militarista csoport önkényesen oszlatta fel a laoszi nemzetgyűlést. A „Nemzeti Érdekvédelmi Bizott­ság“ főkolomposai új kormányt alakítottak és ebben magukhoz ragadták a kulcspozíciókat. Terror-politikát folytatnak a nép ellen, tervbe vették az al­kotmány és a választási tör­vény módosítását, hogy az el­következő parlamenti válasz­tásokon felülkerekedjenek, s a szomszédos országokkal szem ben ellenséges külpolitikát folytassanak. Faidang kijelentette, hogy haladéktalanul vissza kell ál­lítani a nemzetgyűlés jogkörét, véget kell vetni a reakció ön­kényének. Csak így lesz Laosz valóban békés, semleges, füg­getlen, demokratikus, egységes és virágzó ország. Nyaszaföldi bennszülöttek tüntetése Macmillan ellen Biantyre (Reuter). Macmil­lan afrikai kőrútján még nem volt olyan zajos tüntetés el­lene. mint kedden a nyasza­földi Blantyre-ben. Amikor az angol miniszter- elnök a város egyik szállodá­jába villásreggelire ment, öt­főnyi bennszülött tömeg angolellenes kiáltásokkal fo­gadta, sőt megpróbálta áttörni a rendőrkordont is. A villásreggeli alatt a zajos tüntetés a szálloda előtt foly­tatódott. A tüntetők az angol hatóságok által betiltott Nya­szaföldi Afrikai Nemzeti Kongresszus jelszavát kiáltoz­ták; (Ct néuttí fasízjQuá hrt^zefm/záJioz ) VII. 1936-ban sokat írtak a „zsi­dó Teli Vilmosról”, a szeren­csétlen Frankfurter Dávidról, aki Davosban lelőtte a Svájc fasizálására kiküldött „Gau- leitert”: Gustloffot. Egy poli­tikai gyilkosság állt szemben az ezrek mártíriumával, de a náci sajtó ezt az egyetlen egy tettet használta fel tízezres kriminalitásai íeledtetésére. A tolvaj tolvajt kiált és a gyil­kos gyilkost! A német kom­munista párt emigráns lapjai, kihatása miatt, egyértelműen elítélték Frankfurter gyilkos vétóját: „A davofei merénylet a kétségbeesés értelmetlen tette, mely csak a nácik mal­mára hajtja a vizet”. A „Neues Tagebuch” az értelmi szerző­ség vétségével foglalkozott, .melyben csak azok marasztal­hatok el, akik száz és száz esetben kinyilatkoztatták, hogy nemzeti szocialista erkölcsi és becsületi fogalmazásban, sőt jog szerint is, a politikai gyilkosság nem bűn, de hős­tett . *. Kézenfekvő, hogy a davosi gyilkos fejében lassan megért a gondolat, hogy a nemzeti szocialista teória kell, hogy akkor is érvényes le­gyen. ha az ellenfél: nemzeti szocialista. Ha tehát itt értel­mi szerzőségről szó. lehet, akkor ennek vádja csak ennek a teó­riának megteremtőit és propa­gálóit illeti”} De ezt a gyilkos tan propagálói .nem tudják, nem akarják belátni. Így lett aztán Frankfurter Dávid a gyilkos, az egyetlen, akinek árnyékában elfér és eltűnik a német fasizmus minden addig volt gyilkos bestialitása. Tagadni, tagadni, tagadni'. Amikor már ezer és ezer hulla szegélyezte a hitlerizxnus út­ját, amikor 1934. júniusában már lezajlott a nácizmus egy­mást faló, dühöngő Szt. Berta­lan éjszakája, Rohm és hívei­nek legyilkoltatása, amikor — hogy asak a legismertebb írók­ra gondoljunk — már megöl­ték Erich Mühsamot és Theo­dor Lessinget, és megöltek volna mindenkit, .ha a német irodalom nem emigrál csak­nem teljes egészében — akkor Hitler — átkot szórva az egyetlen zsidó gyilkos fejére — ország-világ előtt képes volt kijelenteni: „Büszkén mondhatom, hogy a mi utun­kat nem szennyezi be egyet­len gyilkosság sem!” A kriminalitás törvényen kívüli. Embervonatkozás nél­küli, nincs emlékezete. Hitler a hazugságot pátoszba fullaszt - ja, megrészegedik hangjától, e hang állításától — és maga is elhiszi, amit mondott. Mert egy valóság van csupán: e to­rok dekretizáló hatalma. Ma­ga a kijelentés, mint csalha­tatlan kinyilatkoztatás. És a kinyilatkoztatás elemészti a evilkö-sáAnt. mint grülcoanAnn' — és szent haragjában képes a világ elé állni ás cáfolni — a cáfolhatatlan!! E napokban — és ez min­dennél jellemzőbb — Ade­nauer — Hitler lágereinek teg­napi foglya — a Hitler-adek- váció, a negligáló azonosulás oly meglepő és megdöbbentő példáját szolgáltatta, hogy ezt a töretlen militáns folyama­tosság, a neoíasizmus egyre nyilvánvalóbb fertőzésének bizonyítókául, feltétien ide kell iktatni. „Ebben az évszá­zadban — jelentette ki a kan- cellái — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió”. Ezt a merész visszájára fordítotteá- got Hruscsov budapesti beszé­de igazítja helyre. „Ha Ade­nauer kancellár beszédét ol­vassa az ember, azt gondol­hatja, hagy nem a hitleri Né­metország, hanem a Szovjet­unió robbantotta ki a máso­dik világháborút, amely em­beréletek tízmillióiba és meg­számlálhatatlan anyagi áldo­zatba került a _ népeknek”. Adenauer kijelentése nem vé­letlen elszólás. Aki II. Vilmos és Hitler után — az aggság mindennél veszélyesebb ko- norkságával — sorrenben har­madiknak szorgalmazza az új világháború kirobbantását, az mindent — Hitlert és a máso­dik világháborút, a nürnbergi pert é« az öuaes bizwHéko kát — feledve és feledtetve, az új számlanyitásnál, min­den megterhelés és tartozás nélkül nyit tiszta oldalt. A vi­lágháborúik kirobbantásában notóriusan bűnös német impe* rializmus minden és minden­nél nagyobb vétké* csak így lehet átírni, áthárítani és át­vezetni az egyik áldozat, a Szovjetunió számlájára. E tö­rekvésben az Oberlünder-ügy kellemetlen incidens csupán, amely azonban eddig Ade­nauer táborában egy pillanat­ra sem keltette fel az össze­férhetetlenség érzetét, vagy a kompromittáltság tudatát. Ha Hitler nem tud gyilkos­ságokról, és ha Adenauer egy­szerűen leírobtnak tekinti a második világháború gyilkos német tehertételét, akkor Oberländer miért hallott vol­na Lwowban lövöldözést? Fü­lemülék nem lőnek. Oberlän­der nem tud egyetlen egy lwowi atrocitásról. Miért ne tagadná, miért lenne Oberlän­der más, mint Hitler? A ná­cizmus szótárában a gyilkos­ság ismeretlen fogalom. A „német halál” — emlékezzünk vissza — Noémink fogalma­zásában is — valami egészen mást jelent; Nem gyilkosságot, de kimondhatatlanabbat, tel­jességében, kihatásában meg' íoghatatlanabbat, magát a gyilkosság fogalmát is el emész - többet. Itt a halál: „a németek szövetségese, papja, szentje, legelső istene, németek szim­bóluma, becsülete, feladata”- Hogy meritek ez istentisztelet emlékét zavarni?! Hogy meri­tek e halál egyik felszentelt papját egy más világ, egy má* fogalmazás reflektorával mer­ni éf. megsérteni'.'!

Next

/
Thumbnails
Contents