Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-27 / 22. szám
19«. JAYUÄR VI. NAPLÖ Munkaverseny vállalások új módon Tollseprg Humoros címfeliratok Január 25-én a délutáni órákban aktívaértekezletre jöttek össze a Sopiana Gépgyár dolgozói, megbeszélni az 1960- as esztendő versenyfeladatait. A kisgyűlésen részt vett a gépgyár igazgatója, a pártszervezet vezetősége, az üzemi bizottság, a művezetők, brigádvezetők és minden üzemrészből egy-két jól dolgozó munkás Nem állítottak elnöki asztalt, csak úgy „egybe” helyezkedett el mindenki s figyelte az előadót. Golváth József elvtárs, a pártszervezet titkára megnyitotta az értekezletet, majd a rövid beszámolót vita követte. Miről is döntöttek a Sopiana Gépgyár dolgozói, aktivistái ezen a hóolvadáso6 januári napon? Arról, hogy az 1959-ben elért szép eredményeket tovább akarják folytatni, tovább akar» ják szervezni a szocialista munkaversenyt. A gyár gazdasági és pártvezetői, a szak- szervezet új módon fogott a versenyszervezéshez. Egy pontos, csaknem minden részlet- kérdésre is kiterjedő felajánlástervezetet mutattak be a dolgozóknak, illetve aktíváknak. Mit javasoltak a dolgozóknak? A kidolgozott munkaverseny vállalásban a gazdasági vezetők, a pártszervezet, az üzemi bizottság javasolta, hogy 1960-ban teljes termelési tervüket 101 százalékra teljesítsék. A befejezett termelési tenet 101,5 százalékra. így a felajánlások forintban kimunkált öszege 780 000 forint többletet jelentene a népgazdaság számára. Exporttervüket az eddigi specifikált megrendelésekkel 100 százalékra teljesítik a határidők előrehozásával. Az egy főre 1 napra eső teljes termelési értéküket 101,5 százalékra teljesítsék. A terv szerint az egy főre eső termelési érték 460 forint, a felajánlással 466,90 Ft lenne. Önköltségi tervüket a 89 százalékos indulási szinthez viszonyítva 87,5 százalékra tervezték. A gépgyár dolgozói további 1 százalékos csökkentést ajánljanak fel. Válla ják el, hogy az egy százalékos önköltségcsökkentést műszaki fejlesztéssel biztosítják. Felülvizsgálják gyártmányaikat technológiai vonalon. Például: rozsdamentes anyag- megtakarítás, (súlycsökkentéssel), hidrofix alkalmazása, revolveresztergapad alkalmazása VHK gépeknél elszívás módosítása, öntödében légszerszámok alkalmazása, csiszológépeknél súlycsökkentés stb. Emeljük a termelékenységet a helyes létszámgazdálkodással is — jelentette be az előadó. Helyezzük üzembe a gépeket a beérkezéstől számított 25 napon belül. Biztosítsuk a gépek teljes kihasználását. Ennek érdekében a műszakiak munkaerőgazdálkodási tervet készítsenek. Kísérleti műhelyt állítunk fel az élelmiszeripari gépek automatizálása és korszerűsítésének érdekében és a megtervezett prototípusokat pontosan terv szerint legyártjuk. Jó lenne, ha az öntödei selej- tet az 1959. évi 6,6 százalékos szintről 6 százalékra tudnánk csökkenteni — hangoztatja a javaslat egyik érdekes pontja. Ezt az öntödei technológia javításával, valamint az eddig felmerült selejt kieleonzésével és kiküszöbölésével kívánjuk biztosítani. Öntödében az 1959 évi költségszintet 3 százalékkal javasoljuk csökkenteni. Továbbképző tanfolyamot indítanak be a technológusok részére, bevonják az oktatásba az esztergályosokat, lakatotokat, öntőket A műszaki dolgozók felajánlják, hogy elsőrendű fontosságot tulajdonítanak a termelé- kenyrégl mutatók teljesítésének, új, korszerű technológiáik alkalmazását szorgalmazzák. Egy technológiái brigádot alakítanak. mely a legfontuwibb műszaki kérdésekkel foglalkozik A vita. Gerbecz Tivadar elvtárs, a gyár igazgatója hangsúlyozta, hogy az elmondottak csak alapjait képezhetik az 1960. évi felajánlásóknak. A jelenlévő dolgozok, az aktívahálózat tagjai, a műszakiak, brigádvezetők beszéljék meg a munkásokkal a tervezetet, a vállalat javaslatát. Mindenki a saját területén bővítse ki a felajánlásokat, adjon ötletet helyes megvalósításukra. Mihály János elvtárs, az üb titkára bejelentette, hogy a szak- szervezet biztosítja a verseny nyilvánosságát és mindazt átveszi a múlt évből, ami helyesnek bizonyult az 1959-es évben. Ez azonban nem jelenti, hogy ne gazdagodhatna új formákkal, például a szocialista brigádmozgalam erősödésével a versenymozgalom. Nagy Gyula, az I-es telepi dolgozók nevében felajánlotta, hogy alaposan foglalkoznak majd a vállalat javaslatával, megbeszélik a dolgozókkal a feladatokat és az I-es telepiek állják a sarat 1960-ban is. Málnási László KISZ-titikár bejelentette, hogy a fiatalok tovább szélesítik az „exportbrigád” és a „szakma ifjú mestere”, valamint a takaréBudapesten a péksütemények egész garmadájával árasztják el a sütőipari vállalatok a boltokat, s kapható az egyszerű vajaskiflitől kezdve a különleges diétás kenyerekig mindenféle pékáru. Nálunk másként alakul a helyzet. Nem tudni miért, úgyszólván nincs választéka a pékárunak. A belvárosi üzletekben mégcsak kapható rozscipó, itt-ott vajaskifli, pogácsa, néhol sajtos- rúd és briós is, de a peremrészek boltjaiba ezekből semmi sem jut. Miért nincs nagyobb választék? A kérdésre Tegzes József, a Pécs-szigeti Élelmiszerkereskedelmi Vállalat osztályvezetője ezt mondta: — A Sütőipari Vállalattal egyáltalán nem vagyunk megelégedve. Zsemlét, kiflit fennakadás nélkül tudnak szállítani, de a kenyérrel már baj van. Itt nemcsak a késői szállításokra gondolok, önkiszolgáló boltjainkban szükségünk lenne egykilós kenyerekre, de nem tudunk eleget kapni belőle. A sós, l köménymaoos kiflik szinte eltűntek... — Ebben azért ludasak a boltvezetők is, mert ők adják fel közvetlenül a rendeléseket. A szakboltokban már nagyobb a választék. Meggyőződésem, hogy a búrkifli, a kuglóf, a cukros briós és a túróstáska —, melynek gyártásával tudomásom szerint leálltak — jól „menne” a nagyobb boltokban és a tejivokban is. Vécsei Kálmán elvtáns, a Pécs-budai Élelmirzerkereske- delmi Vállalat, áruforgalmi osztályvezetője másként vélekedik: — Jelenleg más problémák vannak. A hófúvás óta közlekedési nehézségekkel küzd a Sütőipari Vállalat, emiatt rendszertelenebb a kiszállítás a perifériákra. T- Nekünk százhúsz boltegységünk van. Ezekben körülbelül 10—IS féle péksüteményt hozunk forgalomba. Kapható nálunk perec, briós, mákos, zsúrkenyér, szegedi vágott. túróstáska, nagy zsemle, pozsonyi kifli s még néhány mos sütemény is, melvet a Sütőipari Vállalattól szerzünk be. — Véleményem szerint a buci és a kilós kenyér kivételével — ebből a jelenleginél sokkal többet tudnánk eladni — o Sütőipari Vállalat által nyújtott pékáru- vaiMKék megjelelő. kassági mozgalmat. A felszólalók többsége helyeselte a felajánlástervezet kidolgozását. Kommentár A Sopiana Gépgyár dolgozói 1959. évi kongresszusi versenyükben egy főre eső termelési értéktervüket 107,1 (!) százalékra teljesítették. Exporttervüket 115,5-re, teljes termelési tervüket 106 százalékra. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a forradalmi műszakban a párt VII. kongresszusa időszakában. 1960-ban termelési tervük az elmúlt évihez viszonyítva 22 százalékkal magasabb. Ezzel szemben létszámuk csak 7 százalékkal nőhet. Jelentősen kell emelni a termelékenységet, csökkenteni önköltségüket. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy ezeknek a mutatóknak teljesítése esek jól szervezett munkavenseny segítségével érhető el. Á felajánlástervezet kidolgozása ügyes ötlet, jó segítségnyújtás volt a versenyezni akaró munkások számára. A felajánlások megtétele így könnyebb, egységesebb és forintban jól értékelhető. A Sütőipari Vállalat felügyeleti ezerve a városi tanács ipari osztálya. Mit válaszolnak itt a kérdésre? Berki Ede elvtárs, az élelmiszeripari előadó’ beszerezte a Sütőipari Vállalat egy napi termelésének adatait. Ezek pedig egyeznek a kereskedelem által feladott napi rendelés számadataival. Íme: — 45 ezer zsemlét, 46 ezer tejeskiflit, ezerötszáz zsemlecipót, ezerkétszáz szegedi vágottat, hatszázhatvan pogácsát, ötszáz sósrudat, háromszáz sóskalácsot, háromszáz vajaskiflit, negyven cukros brióst, száznyolcvan búrkiflit, százhúsz pozsonyi kiflit, nyolcvan dióscsigát, százharminc túráatáskát, háromszáz kávéházi fonott- kalácsot, százkílencven zsúr- kenyeret és négy kiló kuglófot szállított a Sütőipari Vállalat például a múlt hét keddjén a boltokba — mondatta Berki elvtárs. — Nem mondja sen)tí, hogy teljes a választék. Sőt, az ipar nyújtana többet is, hg. a kereskedelem arra igényt tartana. D« ha a kereskedelem nem rendel, miért gyártson többféle árut a Sütőipari Vállalat? Pedig Vizsgáztak t színjátszó rendezek A Népművelési Intézet által indított Színjátszó Akadémia levelező tagozatának rendezőszakos hallgatói 24- én, vasárnap délelőtt vizsgáztak a Városi Művelődési Házban. A kétéves időtartamú akadémia első évének leteltével a rendezőknek számot kellett adniok az elmúlt év anyagából, amely művészettörténet, színjátszás és drámaelmélet, jelmez- és környezettörténet és ezekkel kapcsolatos tanulmányokból állott. A felsorolt elméleti tárgyak elsajátítását gyakorlatilag is bizonyítani kellett. (Jelenet-beállítás, scenikai szempontok kifejtése stb.) A vizsgázó rendezők valamennyien működnek a színjátszó-mozgalomban, nagyrészt mint rendezők, illetve segédrendezők. Ezért igen nagy szerep hárul rájuk az öntevékeny színjátszás színvonalának emelésében. A vizsgázók általában jól birkóztak meg a nehéz és széles területet felölelő tananyaggal. Az eddig szerzett elméleti és gyakorlati tudást nagymértékben fel tudják használni munkájukban. Különösen jelentős ez a sorra kerülő kulturális seregszemlére való felkészülésnél. bizonyára örülnének a pécsiek, ha megjelenne a boltokban mondjuk a több mint egy évtizede nem kapható „pacsni”, vagy rendszeresen kapható lenne a császárzsemle ... — Azt hiszem — folytatta —, hogy a boltok vezetői nincsenek anyagilag érdekeltté téve a választék bőví- vítésében, s ez lehet a fő oka annak, hogy legtöbb még a meglévő választékot sem használja lei. Ennek ellenkezőjéről beszélt Arpódi József elvtárs, a Pécs- szigeti Élelmiszerkereskedelrni Vállalat igazgatója. — A boltvezetők — mint mondotta — csak abban vannak érdekelve, hogy minél nagyobb forgalmat csináljanak. Mi akkor a végső megoldás? Kétségtelenül az új kenyérgyár, de még ezelőtt a volt szappan gyár épületében az automata kemencék üzembeállítása. De addig is joggal több kezdeményezést várhatnak a boltvezetőktől a vásárlók s — elsősorban a periférián lévő boltokban — a mindennap gyártott pékárukból a választék bővítését. H. M. Városunkban sok a „humoros” ember. Kicsoda humoros? Mivel a humor szavunkat a latin nyelvből kölcsönöztük, nézzük meg mi az eredeti jelentése! Folyadékot, nedvességet, nyirkosságot jelent. Az orvosi nyelvből került a köznyelvbe. Galenus hívei használták abban az időben, amikor az orvosok azt hrdették, hogy egészséges vagy beteg voltunk a testünkben keringő nedvektől függ. Évszázados hányódósváltozás után ma általában azt az embert mondjuk humorosnak, aki nem száraz, hanem elmés, élces, kedélyes, amolyan „jópofa“-alak. Mindezt azért volt szükséges elmondanunk, mert városunkban valóban sok akad ebből a fajtából is. Vagy nem humoros ember volt-e az, aki elkészítette a Széchenyi tér 6. számú ház kirakatában olvasható táblácska szövegét? Szól pedig a szöveg ekként: A Posta Rádiófelvételtechnikai és Elektroakusztikai Üzeme Rádiózavaró Uzemosztálya Pécsi Ki- rendeltsége. És ha ennek a ki- rendeltségnek az ügyiratait az igazgatóhelyettes írja alá, akkor a neve alatt több mint száz betűből álló cím díszeleghet. Pár lépéssel adább, a Kossuth tér 8. számú házban székelő bolt sem szerénykedhet cím dolgában. A Kossuth-szo- bor felé kacsingató cégtábla szövege a következő: Déldunántúli Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat Felsőruházati Osztálya. Itt ugyancsak 75 betűből rótták össze a címet, de az igazgatóhelyettes címét most kihagytuk a betűkészletből. Nem sokkal marad el mögötte a Lyceum utca 1-es számú ház cégtáblája: Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda Baranya és Tolna Megyei Körzeti Irodája. Levelet hozott a posta Markócról. A levél írója biztosít bennünket, hogy az alábbi eset valóban megtörtént, s kéri a szerkesztőséget, hogy tegye közzé az újságba: Éleget teszünk kívánságának. íme: „Január 20-án kenyérért mentünk a markóci szövetkezeti boltba. Utunk az italmérésen keresztül vezetett. Vagy nyolc-tíz drávakereszturi embert láttunk odabent, közöttük Pintér Zs. József bácsit. Magához hívott és megkérdezte: — Nem tudja, hd találok egy keseszőrű, nógy-öthetes, ti z-t izénk étki 1Ó6 malacot? — A sellyei piacon! — válaszoltam neki csodálkozva. — De miért kérdi Jóska bátyám? A Kossuth téri boltnak van egy másik érdekessége is. A Bem utcai oldalon lévő kirakatban kis tábla található: „Figyelem! Kiszolgálás csak nagytételben a kiskereskedelmi boltok felé“. Azért kiíogásoljuk ezt a táblácskát, mert az utóbbi időben se szeri se száma a felé névutóval elkövetett helytelen szerkezeteknek. Nemrégiben ezt olvastuk egy jegyzőkönyvben: „X. elvtárs szerint nyíltan meg kell mondani az igazgató elvtárs felé .,(Helyesen: Igazgató elvtársnak.) Másutt: „Meggyőzően kell agitálni a falu felé“. (Helyesen: falun.) Ismét más helyütt: „A határozatot közölni kell az üzemek vezetősége felé is.“ (Helyesen: vezetőségével.). A felé névutónak ilyen és efféle használata elszínteleníti, határozatlanná teszi a világos mondanivalót, és nem az általános megértést szolgálja, hanem csak zavart okoz gondolatközléseikben. Viszont helyesen használhatjuk a feli névutót helyhatározói értelemben vagy az időhatározó kifejezésére. Például: Pécs felé közeledik a vonat. Dél felé már felszállt a köd. Az előbb említett Kossuth téri tábla szövege tehát helyesen ekként hangzanék: „A kiskereskedelmi boltokat csak nagy tételekben szolgáljuk ki.“ Ha már a névutóknál tartunk, hadd említsük meg a Sallad utca 46. számú ház falán ékeskedő tájékoztatót is. E szerint az ottani leíró irodába a bejárat a kapu olóí történik. Az „alól“ mévutóról tudnunk kell, hogy akkor használjuk, ha egy függőleges helyzetben lévő tárgyon (a kapun) a szóban forgónál (tehát a kapunál) lejjebb lévő helyiről van szó. Szép kis bejáraton keresztül lehet itt bejutni a leíró irodába! És még azt mondják, nincs Pécsett pincehumor! Dr. Tóth Irtván Eddig minden kérdezés nélkül szokott malacot venni?! — Az igaz! — felelte. — Csak most nincs malac a piacon. Onnan jövök. Nekem pedig malac kell, mert az én becsületem többet ér egy malacnál! __ ? — Igen^ Csokona elvtárssal, a járási tanács elnökével fogadtam, hogy nálunk nem lesz termelőszövetkezet. Egy malac volt a tét. El is feledkeztem róla, csak akkor jutott eszembe, amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot, és a többiek nevetni kezdtek ..; Hát most mondja meg, honnan szerezzek malacot! Mert ösz- szejárok mindent, de seholsem találtam még kedvemre való, keseszőrűt. Nincs! i;; «: .Mivel Pintér bácsi becsületszavát adta Csokona elvtársnak, én meg Józsi bácsinak, hogy segítek neki, kérem a szerkesztőséget, hogy a levél közlésével támogasson bennünket i: .** Eddig a levél. (írója nevét — kívánságának megfelelően — elhallgatjuk.) Hozzátenni csak annyit kell, hogy érdeklődtünk Csokona József elvtárstól is, s derűsen mondotta, hogy valóban így történt. El- újságolta, hogy ha meglesz a malac, az ő felesége fogja megsütni — mivel Pintér bácsi asszonya beteg — és közösen fogyasztja el a két csalód A KÖRZETÜNK tulajdonát képező „Bányászati Aknáméi yi tő Bécsi Körzete, Anyagraktár” feliratú bélyegzőnk ELVESZETT január 12-en. Ennek fel- használása érvénytelen és az ebből származó visszaélésekért körzetünk felelősséget nem vállal. Bányászati Aknamélyítö Tröszt Pécsi Könelvezctö- sége Pées. 78 ■■ ■" - ——1 ■ 1 '«i Házépítés „egyéni módszenei" Korántsem valami új technikai eljárásról van szó. Ha a házépítéssel kapcsolatban valami új mód szert talált volna ki Kocsis Dezső, a in, sz. Aknamélyítö Vállalat volt munkavezetője, akkor most az újítási irodába, esetleg a Találmányi Hivatalba hívták volna. Mivel új módszerről szó sincs, így a bíróság invitálta meg. Munkavezetőként dolgozott az egyik pé- asi építkezésen s arra gondolt, miért ne építhetne 6 is kertvárosban egy házat. — Házat építeni r— nincs ebben semmi különös, sokan teszik. De Kocsis Dezső nem a hagyományos módon akart hozzálátni mmt aokan mások, hogy először pénzt gyűjtenek, megfogják a munka elejét is végét is a több keresetért, aztán, ha szükséges, még kölcsönt is vesznek fel. — Nem, 6 „egyéni módszert” talált ki. A .módszer” pedig abból állott, hogy az építkezésnél, ahol munkavezető volt, hol az egyik kocsira, hpl a másikra dobatott fel egy kis salakot, egy kis cementet, deszkát, ami volt. Természetesen az építkezés anyagából. Már vagy 20 ezer forint értékű anyagot ellopkodott ilyen módon. De hát a kocsisok nem tudták mit szállítanak? Hogyne tudták vólns, hiszen őket is megvesztegette. Azzal honorálta a kocsisé*, tevékenységét, hogy az indítóleveleket — amelyeket neki kellett volna nap mint nap kiállítani és aláírni — nem ellenőrizte, sőt a levelek kiállítását is a hajtókra bízta. így aztán a hajtők olyan fuvart és annyit írtak be, amennyit akartak. Sőt, ha volt rakodó munkásuk, ezt sem jelezték a leveleken, hanem a rakodást is magukra írták. Ezzel ismét jelentősen megnőtt a fizetésük. A szokásos havi 2000—2200 forint helyett több mint 3000 forintot kemstek Ez a jelentős kereset- többlet ötlött az ellenőrök szemébe. — Kezdték vizsgálni, hogyan és miért. Végül is az egész kipattant és a bíróság tett pontot az ügy végére. A pécsi járásbíróság tegnapelőtt hirdetett ítéletet, amely szerint Kocsis Dezsőt bűnösnek mondotta ki a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében és 1 évi börtönbüntetésre ítélte és egyes jogainak gyakorlásától 2 évre eltiltotta. Árbogács Józsefet, a SZEFU dolgozójót, aki a fuvarleveleket meghamisította és a lopott anyagot szállította 10 hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette- Á másik hajtót Arbogáes Jánaat — mivel egyszer már büntetve volt, — 6 hónapi börtönre ítélte (—7.) Saüte István 1 kérdés 4 v á I asz Miért nem megfelelő a péksütemények választéka? Keseszőru malac kerestetik h
