Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 19. szám

\ P T Ó P mo. JANUAR M. Termelési tanácskozások István-aknán Olyannak képzeltein ezt a termelési tanácskozást, melyen — kölcsönös segíteni akarás­ból — érv, ellenérv csap össze és (képletesen szólva) egy szál gyufával lángra lehet lobban­tam a levegőt..; E helyett egy ötperces is­mertetést hallottam a körlet­vezetőtől, utána másfél órás vitafélét arról: szenszám-csa- var-csavar-szerszám ki kezén vándorol egyik fejtésből a má­sikba a bányában. Elnézést kérek a Pécsi Szénbányászati Tröszt István- aknai vezetőségétől, hogy mindjárt a lényeggel és ezen belül negatívummal kezdem. De amikor a termelési ta­nácskozás előtt Tátrai József üzemvezető elvtárssal beszél­gettem, azt mondta: — öt témakörre építettük fel ,a termelési tanácskozások anyagát. A termelés, a telje­sítmény, a minőség, a műszaki fejlesztés és a balesetelhárí­tások. • Mind — --------------------------­fé rát, amit elvárhatott volna minden résztvevő az 1960-as esztendő beindításakor tartott megbeszéléstől egyik jelentős bányaüzemünkben. A termelési tanácskozást körletenként tartották István- aknán. A Vill ás korlet ' az öt téma rendkívül fontos, szinte élet­bevágóan fontos. Vegyük rö­viden szemügyre őket. Az el­múlt évben a márciusi párt- határozat az 1960-as termelési színvonal elérését tűzte ki cé­lul a főbb gazdasági mutatók­ban. Ezt a célt bányászaink el is érték a múlt évben, át­lagos 104 százalékos tervtel- jépítéssel. Ebben az évben ter­vük: a felajánlással, tehát (kb. 4 százalékkal) megnövékedétt 1959-es tervek teljesítése. Lát­szólag nem követel komolyabb erőfeszítést az 1960. évi tervek teljesítése. Ha a múlt évben sikerült 104 százalékot elérni, akkor az idén miért ne lehet­ne elérni a szazat?! Igen ám, csakhogy a terme­lékenységnek sokkal nagyobb mértékben kell emelkednie, javulnia kell a szén minőségé­nek, kalóriatartalmának, csök­kennie „áráriák"; azäz önkölt­ségének. A termelékenységet 'Oem léfcs zámameiéssel, többlet- mű-zakkal, hanem anyagtaka­rékossággal, a munkaidő tel­jes kihasználásával, a foko­zott gépesítéssel, az improduk­tív idő csökkentésével, jobb munkaszervezéssel (stb.) kell növelni. Nyílik-e lehetőség, hogy bányászaink bére emel­kedjék? Igen, éppen így, ezek­nek a gazdásági mutatóknak teliesíté'ével nyílik igazán le­hetőség aira, hogy az egyes dől gozók bére is meghaladja az 1959. évit. Lehet-e beszélni a műszaki fejlesztésről? dolgozóinak elmondott beszá­moló gyenge volt. Jóformán a tények számszerű felsorolásá­ból állt. Érdekes például, hogy a két óra hosszáig ’tartó ta­nácskozáson egyszer sem ke­rült szóba a munkaverseny. Annál több szó esett a szer­szám eltulajdonításokról, s en­nek kiküszöbölő módozatairól. A gyenge szervezés ellenére sok pozitívumot és hasznos bí­rálatot is tartalmazott a kör­let dolgozóinak felszólalása. Szóba hozták az anyaghiányt, illetve a nyugati és a keleti bányamezők közötti anyag- ellátási zavarokat. „Legyen elég bányafa — akkor növe­lem a teljesítményt” — han­goztatta az egyik csapatvezető. A másik kardoskodott, hogy a bánya rendelkezik elég fával, csak egyszer az egyik helyen sok van belőle, a másik helyen meg semmi. Jobb műszaki «szervezést kémek. Az István- akna főmérnökének felszóla­lása is több konkrét javasla­tot, észrevételt tartalmazott. Kitért beszédében az energia­zavarokra, majd az anyag­vitával kapcsolatosan meg­jegyezte, hogy a bányában egy alkalommal 980 forint ér­tékű fejtőkalapácsra lapátol­ták rá a meddőt, s a csillében kikerült a palahányóra. Elő­fordult, hogy egy fél csillére való csavar, s egyéb anyag jutott ugyancsak hasonló mó­don ki a palahányóra. A bá­nyában sok a földbetapo-ott szerszám és ennek meg kell változnia. Gondosabb anyag- kezelést kér a bányászoktól. A bányafát szállító csillét több esetben a brigádok nem rakják ki és visszakerül az ak­nához, ahonnét a mozdony új­ból beszállítja a bányamezőbe. Helytelen dolog, szánni kelle­ne időt a bányafa kirakására. Fokozni kell a súlytöbblet- kihozatali. Nem mindegy, hogy a csillét a bányákban hogyan rakják meg. Á bányától ton­nában veszik át a 6zenet, nem csillénként. Ha jobban meg lennének rakva, öt százalékos költséget lehetne megtakarí­tani. A munkafegyelem meg­szilárdítása terén is akad ja­vítani való­A termelési tanácskozás vé­gén a körletvezetőktől meg­kérdeztük: a másik körletek­ben tettek-e javaslatokat a bányászok a műszaki fejlesz­téssel kapcsolatban? A válás: nemleges volt. — Ilyesmiről nem beszélnek a dolgozók — mondták. — Nem is várható tőlük csak az, hogy az ő kis apró dolgaikkal foglalkozzanak — véleményezte a főmérnök is­Vajon az „apró“ dolgok és a termelési tanácskozás egész menete, nincsenek kap­csolatban egymással? Nem csak azért tartottak termeién tanácskozást, mert „tartani kellett?!’’ Sajnos, ilyen gon dolatok is felvetődhettek bár­kiben, aki végighallgatta ja­nuár 20-án az István-akna egyik körletében megtartott beszélgetést. Ezzel azonban nem lehet megelégedni. A ter­melési tanácskozást — mint az üzemvezető elvtárs közöl­te — már két nappal előbb különböző gyűlések nehezítet­ték. Hétfőn, kedden is meg­beszélések voltak, szerdán kezdték megtartani a terme­lési tanácskozásokat. A leg­több dolgozó siet haza család­jához és nem szívesen érteke­zik három napon keresztül. Igen, ez kétségtelen így he­lyes. Jobb is a termelési ta­nácskozást nem kötni ilyen kategórikus időpontokhoz, hisz értekezletet nem az értekez­letért, hanem annak eredmé­nyéért hívják össze! Jobb len-- ne talán először előkészíteni, például minden illetékesnek, még lenn a bányában elbeszél­getni a dolgozókkal. Előre ki­kérni véleményüket, illetve felhívni a figyelmüket arra, hogy a termelési tanácskozá­son tegyék meg észrevételei­ket az egész üzemmenettel kapcsolatban. Csakis így lehet a munká­soknak, a bányászoknak, — akik mintegy 1300-an szállnak le naponta István-aknán is a föld mélyébe— építő, alkotó véleményét erővé változtatni., mely valóban elvezet az 1960- as év komoly és nehéz felada­tainak megvalósításához. Szflts István Liszenha akadémikus éiogalfca Oekrec n en is Hosszíháton T. D. Liszenko akadémikus íz országos kukoricatermesz­tési tanácskozásra hazánkba érkezett szovjet küldöttség ve­zetője, a küldöttség tagjaivá1 rgyütt pénteken a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiára Iá togatott. A vendégeket Magya ri András földművelésügyi mi niszterhelyettes és Somos And­rás Kossuth-díjas akadémikus kísérte. Bancsik István, az akadémia igazgatója üdvözöl­te a világhírű szovjet tudóst, aki több,mint két őrás tudo­mányos eszmecsét folytatott a jelenlevőkkel a talaiiavítás- ról, a vefőburgonya előállításá­ról és betegségeinek megelő­zéséről. A nagy érdeklődéssel kísért megbeszélésen részt vet­tek a tiszántúli és a Duna— Tisza közi mezőgazdasági ku­tató intézetek igazgatói, a me­zőgazdasági technikumok taná­rai, a környék legkiválóbb gyakorlati szakemberei. T. D. Liszenko délután a hosszúháti kísérleti gazdaság­ba látogatott, ahol megtekin­tette a kosztromai és a szür­ke- magyar szarvasmarhák ke­resztezésével létrehozott te­nyészetet. Azok a nők... Csudajó a színkózis. Csuda­jó szélsebesen lecsúszni a Bá­rány út meredekjén. Porzik a hó. csak úgy száguldanak a ródlik a havon. A domb tetején, ahonné' legtöbben ereszkednek le. há­rom emberke beszélget. Tíz­éves formák leheltek. Két fiú. egy kislány. A kislány copfos volt, kékszemű és a hidegtől piros arcú. — Vigyetek le, legalább egy­szeri — kérlelte a kislány a fiúkat. — Nem lehet — válaszolta a ródlitulajdonos komoran. — De segítenék felhúzni is a ródlit — így a kislány. — Akkor sem lehet — mönd- ta a fiú. így beszélgettek. Végül is á kislány otthagyta őket és lánycsavathoz csatlakozott. Megszólalt ekkor a másik fiú a fejével a kislány felé intve■ tgvihettük volna azért -• — En soha nem viszek I® nőt — jelentette ki erre a ródlitulajdonos. — Nem én. Engem nem érdekelnek Va­sárnap levittem egyet, fel ^ borultunk. Nem érdemes ve­lük kikezdeni... — ÉJFÉLI DZSESSZ- ÉS DIVATREVÜT tartanak ja­nuár 27—28-án a Nádor szálló helyiségeiben. A divatrevűt az Állami Áruház rendezi, a tánczenét Holéczy Alkos dr. ég zenekara szolgáltatja. Fel­lépnek: Kovács Erzsi, Ke- méndy András, Pozsonyi Er- zsii, Pusztai Eta és Majláth Jenő. A belépőjegyek árusí­tását már (megkezdték az Ál­lami Áruházban és a Szín­ház téri elővételi jegypénz­tárnál. Pécsre jön Bruchollerie francia zongoraművésznő Érdekes hangversenyre szá­míthat Pécs zenekedvelő kö­zönsége. Január 27-én, szer­dán Monique de la Brucholle­rie — világhírű francia zon­goraművésznő ad koncertet a városi Művelődési Ház nagy­termében. Bruchollerie vendég szerepléséről már az elmúlt 1959-es évben is szó esett, de tavaly, a művésznő elhalasz­totta magyarországi hangver- senykörútja, amelynek Bu­dapest mellett Pécs is állomá­sa. Bruchollerie először 1957- ben járt Pesten, ahol különösen romantikus művek tolmácso­lásával ért el viharos sikert, elsősorban Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével. A zenei közvélemény emellett mint a A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság Lajosmlzsén a községi művelődési otthonban tartotta meg a lottó 4. játék­hetének sorsolását. A negye­dik játékhétre 4 089 830 szel­vény érkezett be, tehát egy- egy nyerőosztályra 1 533 686 fo­rint nyeremény jut. A kihú zott számok a következők: e. 35, 30, 33, 48 Debussy—Ravel-féle francia impresszionizmus egyik leg­avatottabb tolmácsolóját tart­ja számon. Külföldi és hazai kritikák szerint nála a káprá­zatossá fejlesztett technikai, a sziporkázóan szellemes „fran­ciás” előadókészséggel párosul. Mint Ilyet talán leginkább a pécsi közönség által is jól is­mert és nem egyszer megcso­dált Jeane Marie Darrehoz tudnánk hasonlítani. — AZ ELMÚLT napokban nagymennyiségű zippzár ér­kezett Kínából. Ezek árusí­tását már meg is kezdték a pécsi rövidáru boltokban. — 65 MAZSA ementháli sajtot indítottak útnak szer­dán Villányból belga meg­rendelésre. A véméndi sajt- üzem az elmúlt napokban ugyancsak 100 mázsa emen- tháli sajtot küldött Belgium­ba. — KÉRDEZZ-FELELEK- estét tartott hétfőn este a siklósi Gerencsér Sebestyén kultúrotthonban az Országos Takarékpénztár megyei fiók­ja. a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek és a Gong­együttes tagjainak közremű­ködésével. Az esten felléptek Galambos György, Tomanek Nándor, Széplaki Endre és Bíró Attila. — AZ MHS, a Magyar Par­tizánszövetség és a TIT ren­dezésében január 29-én 1® órakor az MHS megyei klub­jában (Pécs, Megye u. 20.) Sallai Elemér elvtáns, alezre; des, a Zrínyi Miklós katonai akadémia tanára a firenzei nemzetközi partizán konfß' renciáról tart beszámolót. Korszerű gépeket kap az idén az építőipar Az idén hazai gyáraink és a baráti államok mintegy 120 millió forint értékű építőgépet készítenek. Az előregyártott szerkeze­tek beemelésére 146 különbö­ző darut kapnak az építkezé­sek. Ezenkívül a termelőszö­vetkezeti istállók és gazdasági épületek elkészítéséhez meg­kétszerezik az autódaruk szá­mát. Sokoldalúak a Szovjet­uniótól vásárolt 0,3 köbméte­res gumikerekű exkavátorok. Hatféle munkás zerszámot 1** hét rajtuk felszerelni. A betonozást több mint 20“ új betonkeverővel és minted 1300 vibrátorral segítik, s 3 vakolás gépesítésére másfél' száz új habarcsszivattyút be' lyeznek üzembe .Az idei gép*! sítéssel együtt az Epítésüg)'1 Minisztérium a hároméves te^ ben több új berendezést a<* az építőiparnak, mint a meg' előző hat év alatt. De még mennyire hogy lehet! István-aknán .tovább folytat­ják a tervek szerint a vágat- köhszerúsítéseket, az acél tá­rnokkal való biztosítást, kon­centrálják a munkahelyeket, növelik a „hazafelé” való fej­tések számát^ április 1-től kezdve széngyalut üzemeltet­nek. kiterjesztik a száraz tö­medékelési eljárást, hogy a vásatox teleperszetörését el­kerüljék, a védőtelepes műve­lést kibontakoztatják, a „Hu-her” típusú, nagyteljesít­ményű fúrógép a fúrási mun­kát könnyíti meg, fokozzák a dieselesítést, ebben az évben nem kevesebb, mint 7 millió köbméter metánt kívánnak le­csapolni (!) és a szén telepek kimosatéra egyben a bánya­munka könnyítését is hozza, a baleketek számának csők- kontásévcl Mint láthatjuk, terv és fel­adat ezernyi, a megvalósítás módozatainak milliónyi szem­pontját kínálja, kéri, sőt kö­veteli. Az öt pont szinte ma­gától értetődően összefügg a bányász keresetével biztonsá­gosabb. könnyebb munkájával, a bányászok jobo életével. Feltételezi a több száz bánya­munkás, csillés, vájár, aknász, talán aprónak tűnő javasla­tait. eey folyóba való duzzasz­tóját. Lenne tehát miről be­szélni, lenne miről vitatkozni. A termelési tanácskozáson azonban nem tükröződött tel­jességében ezeknek a közös problémáknak fontossága. A ermelési tanácskozás légköre mmn árasztotta azt az atmosa­— No — szólt az asszony én végeztem, a szoba tiszta. Csakugyan, szinte kínos a rend, minden a helyén, égő cigarettám vége alatt tenye­remben hordom a hamutartót, mert így szól a háziparancs. De a szoba túlsó végében kajánul les ránk trónjáról az új isten, a háromfejű, egysze­mű Orion. Idegen isten, még magyar neve sincs, televíziós készüléknek nevezik hivatalo­san. Odahaza sohasem szólít­juk teljes nevén., (ősi szokás, már Adonájt sem illett nevén nevezni), hanem csak így: ,A gép“, ,A kiszni-, „az a vacak“. Hogy mikor, melyik változatot használjuk, az az alkalomtól és hangulattól függ. Mondom, kajánul les egyet­len nagy bagolyszemével, mert közeledik az ő ideje, az esti istentisztelet ideje, amikoris hívei alázatosan járulnak elé­je, hogy hódolattal tűrjék sze­szélyeit. Tizennyolc óra ötvenöt perc. Kattan a tárcsa, halk zúgással közelednek a dzsinek. Szörcsö­gés, horákolás, de már le is tették a tenyerükben hozott palotát. A tornya kissé össze­ment és meggörbült a hosszú úton és az egész palota min­den ízében remeg a félelemtől, mint a miskolci kocsomia, de­kát ez igazin nem csoda. Máris jelentkezik a müez- zin. Modem müezzin. A haj­danvoltaktól abban különbözik, Mai mohamedánok hogy fehér keppet visel, pla­tinaszőke hajat, hangja bárso­nyosan zümmög és főleg: nem a minaret erkélyéről kiabál, hanem házhoz jön. — Kedves hall... brrr... — mondja és szikrák özönében elenyészik. Ettől azonban nem jövünk zavarba. A berregés kívülről jön, az előszobából, a szikrák özöne még kívülebbről, az út­ról, ahol éppen elhaladt egy teherautó. A csengetőt beengedem. — Megengedi ugye? — kér­di vagy inkább közli maga biz­tosan. — A nyomorultak ... — Igen, hogvne — mondom. — A nyomorultak ... Nyomul befele, de a szoba küszöbén útját állom. Kicsit meghökken, erre barátságosan intek neki a jobbiában nagy- újjával. Aha, érti a célzást, már veti is a cipőjét. Negyedóra múltán az elő­szoba padlatát negyvenkettes férficsónakok és tűsarkú topá­nok fedik. — Allah« agbar — sóhaj­tom, amint elviharzok köztük, hogy bébocsássak egy későn- jövőt — egy mecset sem néz­het ki különbül. — Bocsánat — esik be a ké­sőn jövő — megkezdődött? — Igen — mondom. A nyomorultak.; § Kissé furcsán néz rám, mi­re gyorsan közlöm, hogy per­sze a filmről van szó. A cipő- gyűjtemény gyarapszik. Helyünkre imbolygunk a sejtelmes félhomályban, köz­ben halk pisszenések és szisz- szenések. Aszerint, kinek mi­jére léptünk rá. Az izgalom tetőfokára hág. Jean Gabin, azaz Valjean éppen Cosette- tét szökteti. Makacs buldog­ként ügetnek nyomukban a rendőrkőpók. — Most fogja kikészíteni a pacákot — suttogja egy izga­lomtól rekedt hang a sarok­ban. De ez az Orion, ez egy mo­dern isten. Nem szereti a vér­ontást. Lángbetűk jelennek meg, mint Babilónia szurokkal ragasztott falán a Mene Tekel. Csak a szövegezés modernebb Aszongya: „A hiba nem az Or. készülékében van“. Ez vigasz­taló. Részint az, hogy nagy O- vel tisztelnek meg, részint az, hogy a hiba nem az én készü­lékemben van, hanem valaki máséban. Az a valaki most nyilván ezt a szöveget olvas­hatja: „A hiba az ön készülé­kében van“. Ámbár ez egyre- megy, hibátlan készülékemen hiába olvashatom a hibátlan szöveget. Nemtudomhány szempár fe­szült várakozóéul tapad a lángbetűkre. Közben a tech­nika haladását elemző meg­jegyzések gazdagítják gyerme­keim szókincseit. Az előbbi iz­galmat egy újfajta izgalom váltja fel. A várakozás feszült izgalma. A szempárok válto­zatlanul tapadnak, mert hátha beugrik a film. Optimista lélek vagyok. Szá­mítok néhány perc lélegzetvé­teli szünetre, s ezt kihaszná­landó, kibúvók a rekamié, két székláb, valamint egy bolyhos és egy kevésbé bolyhos, de il­latosabb láb által körülhatá­rolt páholyomból. De nem ér­kezem kiegyengetni a dere­kam, máris ugrik, a film. A tiszteletre méltó Jean Val­jean éppen félfrankost gube­rál ki hófehér kézelőjéből, vi­szont a félfrankosból acélfű­részt varázsol elő, « máris fű­részel, akár egy szakképzett lakatos. A tömött sorokból halk lifte­zés kíséri a műveletet. Sikerül vagy nem sikerül? — És most kiszabadul? — kérdi egy naív női hang. — Naná — felel egy suttogó bariton, — különben vége len­ne a filmnek. Neki van igaza. A művelet sikerül. Jean Gabin már Pá­rizsban éli a szegény, de be­csületes nagytőkés titokzatos életét, miközben a rendőrW pók már a kolostor falait sztfl' lásszák. De Orionunk ismét közbelH Találékony ez a háromig', egyszemű isten, mert tneíM lángbetűket bocsát a képerntl,, re. A szöveg a változatos kedvéért így szól: „Film*?., kodás“. Valjean úr tehát egérutat nyert, amit onnan • tudunk, hogy ezúttal a pár,, ban sétál a gondjaira blffL Cosette-tel. Fess fiú szegfű nyomukba, akitől Valjean \ kissé megijed, Cosette azonb3 annál kevésbé. .i, A film pereg, a mohamed nők cipői az előszobában du t kréten párolognak. (Erről Q eszembe, valami dúsfantá*^ ,j író nemrég eresztett me0 kis elmefuttatáat század^, nagy vívmányáról, a száí .. filmről. De ezt csak úgV gunk között...) *,/,( Vége. Fine. Ende. Konec- ^ End. Hadd legyek egy natra kozmopolita, kedves e szó bármely Egyenlő értelmű a derékrof0^ tató nyújtózással, a friss j* , gővel, a kéken karikázó e j rettafüsttel, a háromfejü ^ előtti térdelésből és hajl°í,^í,|. ból való felegyenesedő,, Allah il Allah., nagy a ^ mad, te vacak kiszni„ de tart örökké és ez jó. „ J (»ttsr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents