Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-13 / 293. szám

2 N APLÖ 1959. DECEMBER IS. —­ftosztonyi Jánost Az ötödik parancsolat Hamvai, Szabó, Somló Igen helyes és dicséret­re méltó a Pécsi Nemzeti Szín­háznak az az immár hagyo­mánnyá fejlődő törekvése, hogy minél több új, mai tár­gyú darabot mutat be. A do­log lényedéből következik, hogy egy-egy ilyen vállalko^ zás nem minden esetben gyü- mölcsözteti kellően a ráfordí­tott gondot, munkát és törő­dést. Üttörő kísérletek nél­kül azonban semmi, a magyar színház ügye sem fejlődhet megfelelően; a - bátor kezde­ményezések színessé, válto­zatossá, vonzóvá teszik szín­házaink munkáját, nagyszerű élményt nyújtanak színész­nek, rendezőnek, nézőnek egy­aránt. A minap bemutatott új Gosztonyl-darab műsorra tű­zésével mindezek alapján Igen szép és felelősségteljes feladatra vállalkozott a pécsi színház kollektívája és már itt az elején megállapíthatjuk, hogy amit a színháztól, a ren­dezéstől, a színészektől vár­tunk, azt magas színvonalon meg is kaptuk. . Maga a tragédia Oösztönyi felfelé ívelő pályájának újabb jelentős, — ha nem Is új sza­kaszt nyitó —■ állomása. Gosz- tonyi János sokat ígérő tehet­ségét régóta ismeri és érté­kelj a pécsi közönség. A Ko­lumbus és Rembrandt életé­ről írt drámája után fokozott érdeklődéssel vártuk a mos­tanit, már csak azért is, mert a történelmi drámák írójától, mindig érdeklődéssel és jogos örömmel fogadjuk, ha művé­ben a mával, a mai élettel, a a ma embere problémáival foglalkozik. Az ötödik parancsolat pedig ízi-vérig mai témájú darab, és ezt még akkor is örömmel nyugtázzuk, ha a cselekmény színhelye pár ezer kilométer­rel^ odébb, egy amerikai vá­rosban játszódik le. Ez a ha egyáltalán nem azért került a mondatba, mintha bednünket nem érdekelne éppen az ame­rikai kisemberek élete, —* mégcsak zárójelben sem igyekszünk megjegy&ni, hogy szívesen fogadnánk Go6Zto- nyl Jánostól mai magyar té­májú darabot tó, -- hisz ta­lán a színpadon lehet legin­kább megértetni az adott né­zőközönséggel, hogy a játék róluk, nekik tó Szól. Azt azonban úgy hisszük, jogosan kérhetjük számon a szerzőtől, hogy miért nem a saját, — tehát a mai, ma­gyar szocialista realista író — szemszögéből, miért hősei — az amerikai kispolgárok — i szemüvegén keresztül mutatja be Amerika Igazi arcát, Il­letőleg az ottani élet egy tra­gikus mozzanatát. A darab mondanivalója így eléggé le­szűkül szereplőinek tragikus, de mégiscsak anarchista ízű és semmiképpen sem menthe- tő lázongásává az írott tör­vények . ellen. Bátran és több- • nyire következetes nyíltsággal mondatja ki ugyan a szerző a* amerikai életforma bírála­tát; ahol az ember az ember­nek farkasa, ahol az erőszak hovatovább zsebrevágja a szel­lemet, ahol álszent törvények megvesztegetett bírák és rend­őrök védik a ragadozók áler­kölcsét, ahol a pénzért folyó hajsza minden szépet, szentet, folyamattá alaceonytt, A Pécsi Nemzeti Színház ősbemutatójárói sántítanak. A Hamlet Májá­ban oly erőtlenül ható kés- monológ, avagy az elhagyott szerető fájdalmát szenvedő Katty és John párbeszéde, ma­ga a bosszú „beszennyezése” azzal, hogy az eszmei, lélek­tani síkról a biztosítási csalás egzisztenciális problémájává szürkül — és sok más mozza­nat tó azt mutatja, hogy ha érdekes és sok tekintetben bravúros tett is volt a Ham­let komplexum átültetése, a forma egyben korlátokat állí­tott a szerző elé. Bármennyi­re tó jó ismerője, sőt mestere a színpadnak, ezeken a korlá­tokon Gosztonyi János se tu­dott keresztül törni, A szerző mindezek ellené­re sok tekintetben szerencsé­sen élt az analógia adta elő­nyös lehetőségekkel és figurái megformálásában bőségesen merített a klasszikus tragédia tapasztalataiból anélkül, hogy a legkisebb mértékben is csök­kentené azok eredetiségét. John például emlékeztet Ham­letra, de ha szabad így mon­danunk, némileg feledteti a Hamletet, éppen azzal, hogy tipikus Képviselője a kátyúba jutott amerikai kispolgári élet tévelygő, ábrándozó és tala­ját elvesztett emberének. És ilyen Ronald tó, az önző, erő­szakos, mindent magának aka­ró rabló-típus megtestesítője, aki azonban éppúgy rabja és nem alakítója -a könyörtelen nyugati világnak, mint a töb­biek. Jól megformált szerepek, ízes, szép irodalmi nyelvezet, ötletes, pergő cselekmény, —- ezek mind olyan erényei Gosz­tonyi János darabjának, ame­lyek izmos tehetségének, ma­gas színtű mesterségbeli tudá­sának újabb meggyőző bizo­nyítékát jelentik. A szereplők «zöi vét­ség kívül Fülöp Ziigmond já­tékát kell elsősorban kiemel­nünk. Szerepről-szerepre fej­lődik ez a nagykópességű fia­tal színészünk, és nem túlo­zunk, ha azt mondjuk, bogy John-t alakítva az egész év egyik legszebb, legemlékeze­tesebb színészi teljesítményét nyújtotta. Somló Ferenc az előadás másik nagy erőssége, - annyira hiteles volt, mintha valamelyik amerikai filmből vagy képeslapból lépett volna ki a feltörekvő, szorgalmas, erénye« kisember szerepében, Felesége — szerepében Ham- vay Lucy i“pn meggyőző ala­kítást nyújtott — nem Játszott, élt a színpadon és ez igen ko­moly teljesítmény. Szabó Ol­tó olyan volt, amilyennek el­képzeltük: sokszínű, dinami­kus, ellenállhatatlan. Együtl fejlődött és nőtt szerepével, hogy a második részben rlt-' kán tapasztalt szuggesztlvltás­*- de kérdésfelvetésén, a vád­ló szavakon túl semmiféle el­fogadható megoldást nem tud nyújtani. Mert azt valamennyien éreztük, hogy a John féle egyéni pokolgépes akciók, a „mély lélektani alapon” de­terminált tömeggyilkosság semmiesetre sem old meg semmit. Ezt alighanem a szer­ző is érzi, — mert különben miért is biggyesztett volna a keresztjátók keretén kívül még egy befejezést a néger rab kinyllatkoátatásszerfl fi­gyelmeztetésével: a földön is van szabadulás. Van hát, de hogyan’ Az ért­hetetlenül öntudatos villany- székkezelő Is csak abban hi­báztatja Johnt, hogy „nem oda ütött, ahova kellett vol­na”, de hogy hova kellett vol­na, ő sem tudja. Ha például John korábban végez Rö- nald-del, akkor sem oldódott meg semmi, hisz az érdekesen megkonstruált második rész­ben újra kezdődik minden élőiről. Újra jön Charlie Brown és Clara Wheeler, hogy Charly terved szerint fellendít­sék a kis bárt és már a bemu­tatkozásnál előrevetődik a kö­vetkező — Bili BrownóRo* hasonló tragédia árnyéka. Nem. — Amíg csak szemé­lyes bosszúk és olyan vegeta­tív igények ösztönzik az em­berek tetteit, hogy valaki bentmaradhasaom — persze a többiek ietiprása árán — az első csapatban, vagy, hogy akár tömeggyilkossóg útján megtarthassa kényelmes kis­tulajdonosi egzisztenciáját, addig bármennyire^ is hirdeti az-epilógus, nem jöhet szaba­dulás. A nagytőke rideg vilá­gát nem az anarchia megszál­lottjai, hanem azok képesek szétrombolni, azok képesek magukat és a John féle álmo­dozókat Is felszabadítani, akik ebből a színdarabból kima­radtak. (Tévedés ne essék, nőm egy munkásmozgalmi drámát kérünk számon Gosz­tonyi Jánostól, csupán elítél­jük főhőse szörnyű gs tragi­kus tettét, amelyet nemcsak a kapifhlizmua, de a ml törvé­nyeink sem büntethetnek más­képp, mint halállal.) Az ötödik parancso­lt -—a Hamlet modern, Amerikába átültetett változa­ta. Érdekes, hogy éppen az a szerző vállalkozott erre a fel­adatra, aki tulajdon darabjá­nak monológjában arról kí­ván meggyőzni bennünket, hogy nem szabad a régi sza­bályokat fetisizálni, ha Jobbat tudunk, cselekedjünk a meg­lévő szabályok ellenére, mert a „tett a fontos, nem a merev szabály”. Lám, ő maga mégis odakötötte magát az évszáza­dos formához. Ez vitathatatla­nul növelte a darab megírásá­nak nehézségeit, sok dolog­ban megkötött« a szerző ke­zét és talán még akkor sem érte meg, ha Shakespeara- rajongók éppen a Hamlet után nagyszerű csemegét kaptak a darab nem mindennapi meg­oldásában. Es ha a fentebb említett buktatókra van ma­gyarázat, akkor azt csupán ebben a Hamlet párhuzam­ban kereshetjük. A társadalmi párhuzamok persze két Ilyen távoli kor esetében egy kissé mindig sál bontsa ki előttünk a „na gyobbacskn hal” tragédiáját aki csak addig félelmes, mi rá nem döbben, hogy a na gyobbaktól neki Is félni kell. Vág Mari kettős szerepében a Clarant igen szimpatikus bájjal, meggyőzően alakította. Carol megformálása már nem veit olyan meggyőző — bár ebben a szerző és a rendező is ludas egy kissé. A fiatal tzí- nósznő komoly nyeresége a pécsi színtársulatnak és mind­járt első szerepében bebizo­nyította, hogy aok szép művé­szi alakítást várhatunk tőle. Igen tetszett Pataki Erzsi az angyalcsínáló, piszkos mester­ségét, önmagát és a világot részeg undorral bámuló Sara Mueller szerepében. Padi László Jii Sullivanje megrázó volt, játéka nagyszerű bizo­nyítéka annak, hogy a rövid szerep egyben nem kis szerep. Az esküvői pantomim játék Gyapay Yvettel ón Fülöp Zs\g- monddal megdöbbentő élményt nyújtott, amelyet a harmadik táncos, Boros István nagysze­rűen egészített ki. Percyt, a villamosszékkezelőt Darlday Róbert alakította fanyar nosz­talgiával, amint az a halállal foglalkozó emberekre jellemző. A nagyszerű együttesből azonban nem felejthetjük ki Bakos László, Hanti Sándor, Fekete András, Kutas Béla, Szerencsi Hugó, Poór Zoltán, Bercelli Tibor játékát sem Valamennyiük együttes mun­kája eredményeképpen szüle­tett meg a kétségkívül nagy közönségsiker. A rendező — Katona Ferenc, Jászal-díjas — Igen jól oldot­ta meg a nehéz, problemati­kus feladatát. A rendezés — és ne haragudjon meg ezért Gosztonyi János — felhozta a darabot a lényeges társadal­mi és emberi momentumok mértéktartó, de határozott hangsúlyozójával, pergő, dina­mikus, ötlettel telt játékot lát­tunk és néhány olyan eredeti megoldást, amelyről még so­káig beszólni fognak. Az elő­adás során valóban az ember — a szenvedő, a küszködő és sorsát megváltoztatni nem tu­dó ember kerül előtérbe és hogy ez így volt, nagyban elő­segítették a stílszerű, frappáns díszletek, amelyeket szintén Katona Ferenc tervezett. Számítunk arra, hogy kritikánk kritikusai ellent- mondást vélnek majd felfe­dezni a szerzőt ért és színészek játékáról szóló bírálatban. Pe­dig nem az otóő eset, hogy húsz szerepből még nem lesz éppolyan jó színdarab és az is isme« dolog, hogy a jó ren­dezés, a Jó színészi játék fe­ledtetni tudja egy színmű kl- sebb-nagyobb hibáit. Ez történt az ötödik paran­csolat esetében tó. Vasvári Ferenc HíitKi: Ki akar személygépkocsit venni? Városunk is megyénk lakói az elmúlt évben több, mint tíz­millió forint értékben vásároltak gépjármüvekéi. Az igények az­óta csak nőttek, miiül többen akarnak autót és motorkerék­párt venni. Az országos Piackutató ltoda Baranya megyei Kirendeltsége annak érdekében, hogy a jövő évi, s a második ötéve* terv so­rán várható igényeket minél jobban megismerje, még ebben az évben közvéleménykutatási tart. Mintegy ezer embert kér dez meg. Meg akarja tudni, hogy milyen a jelenlegi ellátott ság kerékpárban, kis és nagy motorkerékpárban, valamint sze­mélygépkocsikban, továbbá, hogy milyen kereslet várható az el­következő években, A piackuta­tás kitérjed arra is, hogy mi­lyenek lennének az Igények ak­kor. ha nemcsak egyes motor­kerékpártípusokat lehetne rész­letre vásárolni, hanem személy- gépkocsit is, Megkérdezik azo­kat is, akik az elmúlt két évben vásároltak személygépkocsit) hogy ennek figyelembevétele­vei, a Legjobban bevált típuso­kat hozhassuk be külföldről. ■ A legkülönbözőbb foglalkozású emberek között osztottak ki kér­dőíveket. A kutatás elsősorban a jelenleg behozott ismertebb személygépkocsikra terjed kit a Skoda Spartak, Skoda Feltciá, Skoda Octávla, Moszkvics, Wart­burg, Slmca. P 70-es és P 5'‘-e* gépkocsikra. Megvizsgálják azt is, hogy milyen az érdeUöáes a kevésbé ismert típusok iránt, amelyek behozatalára eddig nern került sor. A lakosság életszínvonalának és kulturális igényeinek állanáé növekedését bizonyltja az a tiny, hogy a korábbi motorvásári ás* kereslet mindinkább a szeméW- qépkocsik Irányában tolódik el‘ Bgyre több azok száma, ak,K motor helyett autót kérnek. BESE LAJOS, , S megyei tanács keresk. ö&u munkatársa. — A TÖRZSKÖNYVEZÉSI Felügyelőség felhívja az ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és a törzsköny­veztető dolgozó parasztok fi­gyelmét, hogy az V. országos tejtermelés! versenyre a je­lentkezés december 28-án le­jár. Azok a tenyészetek vágj' tenyésztők, akik még nem je­lentkeztek, de a tejtermelés! versenyben részt kívánnak venni, a határidőig írásban, szóban, vagy telefonon jelent­kezhetnek a körzeti felügye­lőnél vagy a Felügyelőségen, Pécs, Széchenyi tér 9. szám alatt. A verseny beindulása 1960 január l. — EGY KIS FLORIDAI elekt­ronikus berendezéseket gyártó cég vezetője sajtókonferencián bejelentette, hogy a vállalat olyan készülékét szerkesztett, amellyel helyettesíthető a gép­kocsik generátora. Á berendezés a gépkocsi zaját átalakítja any- nyi energiává, amennyi elegen­dő a fényszórók és a kocsiban felszerelt egyéb árammal mű­ködő berendezések üzemelteté­sére. A Pécsi Brikettgyár teljesítette tervét A Pécsi Brikettgyár dolgo­zói december 11-én délután 16 órakor befejezték 1B59. évi tervüket. Ebben a gaz­dasági évben 94 ezer tonna jóminőségű brikettet termel­tek. Kongresszusi vállalá­suknál, mely szerint éves tervüket 101 százalékra tel­jesítik, a tervidőszak előre­hozása, Illetve éves tervük teljesítése következtében, eleget tudnak tenni. A Pécsi Brikettgyár dolgo­zói elhatározták, hogy ter­ven felül még 5000 tonna 1, osztályú brikettet termel­nek ae év végéig. Eves szin­ten előre láthatóan 4,8 szá­zalékos önköttségmegtaka- rftást érnek el. — A REPÜLŐTÉRI mun­kásklub köretén belül meg­alakítják a növénykovi velők baráti körét. A kör prog am' jában klubestek, filmbemu­tatók, növény cserék, sajtó­szemlék, gyűjtő és tanulmá­nyt kirándulások stb-k s*e' repelnek. Az első megbeszé­lést december I8-án, pénte­ken este 6 órakor tartják meS az új-mecsekaljai munkás- klubban. Minden érdeklődőt szívesen várnak. — BLAGONRAVOV professzé á kiváló szovjet tudós egy pá­rizsi újságnak adott tnten'ifá bon elmondotta, hogy a St'>v‘ét- vnlóban nemsokára olyan ut<P> szállító rakétákat építenek, ame lyek hatvan embert szálUtháj nak IS perc alatt Párizsból Név’ Yorkba. A szovjet teahnika 1*1 lenlegi fejlettsége lehetővé tesz' ezt a rendkívüli ulvmánvt. " Szovjetuniónak máris vonná* rakétái, amelyek alkalmasak ro> hogy so—lé embert hosszú távé1' Ságokra elszállíthassanak. — A HAZAFIAS NÉPJ FRONT városi bizottsága, & városi tanács művelődési tálya és a Képzőművészén Baranya megyei Csoporty* rendezésében képkiilU'td3 nyílik a Janus Pannonitji u. 11. szám alatt. A Hazafi4s Népfront nagytermébe* Czencz János Tolna megV*\ festőművész ötven képbei álló anyagát mutatják be. f kiállítás ma délelőtt fél t}J zevikettőkor nyílik és januáf 15-ig lesz nyitva. «= A CHICAGÓI közlekedést detektívek éppen a r«tí/oi« suiZ, buszon készültek letarfóztáJT Robert Hinton ismert zsebtől vájt .Meglepődve vették *,lT„L hogy a zsebtolvaj Isebébe üleá*" kéz süllyed és boszorkánV°* ügyességgel emeli ki onnan e híres tolva! pinstárcáját egycsapdsrq mindjárt a mái<‘a', zsebtolvajt is letartóztatták újabb fogoly, Franklin Palmer tehetséges kezdő volt a »eoN»77®' ban, és 0 maga csodálkozott lf,Z jobban, hogy éppen hires ko'íe* IIáját akarta meglopni. — PISKÖN a községiéi' lesztés során, legutóbb 4s0" négyzetméter beton-cement* lap-járda épül. — A BARANYA MEGYbI Talajerőgazdálkodási Vál^' lat december 11-vel bef$ieZ^ te éves tervét. A fénytenger alján Természetesen a legeslegelső moszkvai dolgok közé tarto­zott az egyik legnagyobb él­ményem: „megkóstoltam“ a világhírű moszkvai metrót. Egy sző van csak rá: szédü­letes. Ha egy jelzőt még fo­kozni lehet, akkor azt tenném még hozzá, hogy — elképesz­tő! Metrót is láttam már, nem egyet, de ilyen nincs több a föld kerekén, higyjók el! Illet­ve be kell vallanom, hogy még egy helyén láttam a világnak ilyet: Leningrádbanl ott, ha lehet, hót még szebb a metró. Hementem reggel és bolyong­tam benne étlen-szomjgn ké­ső estéiig. A tolmács csak ne­vetett és koplalt .velem együtt, mert ahogy mondani szökés „nem tudott levakarni’* a moz­gólépcsőről, a kísérteti zúgás­sal az állomásra ki- és basü- völtő pompás hétkocsis, csupa műbőr, csupa nikkel szerel­vényekről Gyönyörű ddoft gyönyörű és esküszöm, hlgyjék el, nem lehet betelleni véle! Nyikita majd megszakadt a nevetéstől, mert odaálltam a hatalmas villanyóra alá, amelynek mutató-rendszere másodpercnyi pontossággal közölte velem és mindenkivel: milyen messzi jár a következő szerelvény és hány minutum múlva ér ide? Könyörögtem neki, mint egy gyerek: ne menjünk még édes jó Nyikita! Várjuk meg — várjunk meg ' csak egyetlen szerelvényt, amelyik — elkésik! Olyan nem Jött egyse! Pedig kétpercenként dübörögnek ki a szerelvények a végállomá­sokról és kétezer utassal sü­völtenek Állomástól állomásig. Csend-rend-fegyelem, jutott eszembe a régi iskolai regula, azzal idomítottak kisgyerek korunkban bennünket, itt az emberek mosolyogva ás ön­ként tesznek mindent: fent a metró kupolás „külszíni“ csar­nokában sorbanállnak és apró- pénzt KésztteneK eWj aztán tu­relmesen várják a sorukat, amíg a mozgó lépcső leviszi őket két-háromszáz méter mélységbe. Igen, Jól látták, a Komszomolszkéja-csomópon- ton, ahol három metróvonal találkozik a föld mélyében egymás alatt: háromszáz mé­ter mélyen száguldoznak a sze­relvények és suhannak a zaj­talan mozgólépcsők. Régebben a propaganda azt szokta szajkózni, hogy a szov­jet boltok kirakatában semmi sincs, csak porosodó modern ikonok, üres ládák, elpusztult legyek ás efféle tömör sület­lenségeket mondogattak. Nos, én most szeretném kicsit meg­dobogtatni háziasszonyaink szí vét, tudniillik én éppen egy háztartási gépeket árusító üz­let előtt torpantam meg. Szem­kápráztató mennyiségben lát­tam ott a legkülönfélébb ma­sinát. Minden csupa műanyag és csupa nikkel. Ilyen daráló, olyan „paaszírozó-szerkezet*', porszívó és padlókefélő „kom­binát- tm a® zat, illetve gép, amely min'*! egyik konyhai munkát egye1-111 Végzi el, ha csereberélik ben* ne a különféle alkatrészek ár­mádiáját. Ideírom az árát ls' kilencszáz rubel! Az hámoz, a köpül, az kever, az habot v'er_' szeletel, ráz, üt, húst máng0' rol: szerintem csak a neve nem tudja még leírni, de mar ez is csak rövid idő kérdése-- Kóválygott a fejem, amíg minden árucikken végigfuttat' tam a szemem. Nagy ég! Ha' talmas u-alakú üzlet, két ütem bejárattal, csupa pult lent az eladók háta mögött, fönt es mindenütt áru éa áru és ismT rétién gépek, amelyeknek ná­lunk még bizony sokan kézi1' csókolommal köszönnének hé' zlaaszonyaink közül és ml”“ egyik más, hiába keresgéltél? két egyformát egymás Nyüzagött a nép az üzletbe” és a két nagy számológép vef> tényt berregett. k Azért csak kikászálódtunk egyszer onnan tó és elhatároz' tam magamban, most Pec1!? egyelőre végeztünk pz ól rar nyekkel, hiszen már annyi na*” dent láttam, hogy wótpati*” a fejem! ­Httnynér

Next

/
Thumbnails
Contents