Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-09 / 289. szám

I9S». DECEMBER 9.

NAPLÓ

5

Tíz hét alatt rántani való csirke

Tollseprű

Szórokonság

A megálmodott

ozámok!

December 2-án este a hi- mesházi moziban fizették ki nagy nyilvánosság előtt a 47. játékhét két lottó négytalá- latos nyereményét. 88 902 forintos összegben. A boldog nyertes Skorday Károly 51 éves rokkant nyugdíjas hi- mesházi lakos, aki eddig 625 forintos nyugdíjából élt szerényen. A szerencsés nyertes Skorday Károly bácsi elmondja, hogy amióta a LOTTO fennáll, hétről hétre megjátszotta a maga lottó- szelvényét, de ezen kívül számos esetben részt vett a kollektív játékokban is. Mosolyogva mondja, hogy a fenti nyerőszámokat már régen megálmodta és hosszú idő óta állandóan megjátszotta abban a biztos meggyőződésben, hogy egyszer hi fogják húzni. Ez sikerült is, annál is inkább, mert tévesen két szelvényt egyformán töltött ki és ezek hozták meg a két 4 találatot. Elmondja, Károly bácsi azt, hogy amikor ezt a tévesen kitöltött kit egyforma szelvényt viészavitte Himeshá- zán, ahol vásárolta, nem vették ciisza azzal, hogy későn vitte már kicserélni, ekkor mérgében dühösen bedobta mind a kettőt. Ismerőseinek mindig azt mondta, hogy „Ami késik, nem múlik".

Neki volt igaza.

Mik m távlati terveit

Nincsenek nagy álmai, tok mindenre szükaége fűn, — egy szép lakás, nem veti meg a finom ruhát, cipőt és azt, ami a legszükségesebb — mondja.

Büszke arra Károly bácsi, hogy álma valóra vált. Szívből kívánjuk Károly bácsinak, hogy sok siker érje a 88 902 forinttal.

VADON ANTAL

Néhány nappal ezelőtt a Népszabadság hasábjain olvashattuk, hogy a Szolnoki Keltető Állomás 45 000 naposcsibét szállít a Szolnok megyei termelőszövetkezeteknek, amelyek ezzel a mennyiséggel a kora tavaszi húscsibe-ellátás gondjait akarják csökkenteni.

Jóllehet megyénkben a baromfitenyésztés színvonala fejlett, sőt fejlettebb mint Szolnok megyében, termelőszövetkezeteink mégis Idegenkednek a téli csibeneveléstől. Nálunk Baranyában a termelőszövetkezetek mindössze kb. 3500 decemberi csibét rendeltek eddig.

Ma már minden kisállattenyésztő előtt világos, hogy a baromfitenyésztés az Időjárástól függetlenül az év minden szakában sikeresen valósítható meg és jól tudja, hogy a fiatal rántani, sütni való csirkéért a legmagasabb árat a

kora tavaszi hónapokban kapja. így például ha hosszú

évek során a tavaszi csibeárak alakulását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az kg- ként 45—36 forint között mozog átlagban, azonban március-április hónapokban biztosan tartja a 40,— forint kg- kénti árat.

Számos termelőszövetkezetünk, így különösen a mágocsi „Béke” és a kátolyi „Uj Elet” termelőszövetkezetek példája mutatja, hogy a téli csibeneveléssel érdemes foglalkozni, mert ez biztosítja az arányi», gosan legnagyobb jövedelmet.

Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol arra törekszenek — és ez lenne a helyes mindenütt —, hogy havonta munkaegységelőleget fizessenek, ott nagyon jól tudják, hogy a korai nevelésű csirke az első bevételi forrás, mert hiszen a mai fejlett baromfitenyésztési módszerek mellett 10 hét alatt rántani való csirke állítható elő naposcsibéből.

A Baranya megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya a termelőszövetkezeteknek különleges összetételű baromfltápo; juttat, amelynek segítségével elérhető, hogy az állatok fejlődése gyors és egyenletes legyen. A Keltető Vállalat jó minőségű csibét árul. A 3004/2/1959. számú rendelet alapján a termelőszövetkezetek külön állami támogatásban Is részesülnek a naposcsibevásárlásnál és így a téli beállítású naposcsibéket úgyszólván féláron szerezhetik be.

Az egyéni kisállattenyésztők Is egyre világosabban látják azt, hogy a téli csibenevelés a háztáji gazdaság egyik legszámottevőbb bevételi forrása és a téli naposcsibe-megrendelések növekedése azt bizonyítja, hogy helyes úton indulnak el tenyésztőink akkor, amikor a csibét nemcsak tavasszal, és nyáron, hanem az év minden szakában nevelik.

Az állami gazdaságok példájából nagyon sokan tanultak, hiszen az állami gazdaságaink — köztük a Pécsi Állami Gazdaság Is — százezrével nevel télen csibét, hogy a húsellátást változatossá tegye és minél szélesebb körben nyíljon lehetőség arra, hogy ne csak vasárnaponként, hanem hétköznapokon Is ott legyen az ízletes rántott csibe a dolgozók asztalán.

A Baranya megyei Mező- gazdasági Vállalat pécsi keltetője minden érdeklődőnek szívesen ad felvilágositást a téli csibenevelés módszereiről, a vállalat szaktanácsadói pedig a helyszínen is segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek a csibeneveléshez.

Most már az a feladat, hogy ne csak gondolkozzunk a téli csibenevelés fölött, hanem valósítsuk is meg, hiszen az 5 éves tervben előirányzott baromfitenyésztés 40 százalékos növelése elképzelhetetlen téli nevelés megszervezése nélkül és a mi megyénk se maradjon le az alföldi megyék kezdeményezései mögött.

Geller B. Miklós

Nemcsak az emberek, a szavak is tartják a rokonságot. Nyelvünkben a rokonértelmű szavaknak olyan bőségszaruja van, hogy a nagy nemzetek nyelvkészletével is versenyezhetünk. A rokonértel-m'i szavak jelentése közel áll egymáshoz. Olyan szó, amelynek jelentése teljesen fedi egymást, alig van nyelvünkben. Ha nincs is eltérés a jelentéstartalomban, eltérnek egymástól a használat módjában. Az egyik szó csak tréfás kapcsolatban használható, a másik csak bizalmas körben. Az egyik a régi nyelv szava, a másik talán kissé bántó árnyalatú szó. A rokon jelentésű szavakat tehát nem használhatjuk minden válogatás nélkül egymás helyett.

Tévesnek tartjuk ezért Szinnyei Józsefnek, a kiváló magyar nyelvtudósnak a megállapítását: „Azonos vagy rokonértelmű szavaknak mondjuk azokat, melyeket az értelem megváltoztatása nélkül bármikor felcserélhetünk.”

Valójában ennek éppen az ellenkezője igaz. Nincs két olyan szó, amelynek használati köre teljesen egyeznék, s amelyet éppen ezért bármikor felcserélhetnénk egymással. Egy-káh példával szeretnénk állításunkat igazolni.

Mindenki tudja, hogy az eb és a kutya szó ugyanazt jelenti. Egyes szóösszetételekben mégis hol az egyik, hol a másik szó használata a helyénvaló. Mert öleb helyett ser.Jci sem fog mondani ölkutyát és kutyafáját helyett ebfáját. Más és más az értelmi kapcsolása a következő rofkonértelmű szavaknak is: kis, kicsiny, kicsike, kisded, pici, picike, ici-pici, apró, parányi; vagy: öreg, idős, koros, ó, régi, éltes, vén, agg, elaggott stb.

Ez a gyermek még kicsi — helyett nem mondhatom: Ez a gyermek még kis. Álruháról beszélünk, hamis pénzt mondunk, de fordítva nem mondhatjuk: hamis ruha, álpénz.

Bőr és paraszt ugyanazt jelenti, mégsem mondhatjuk a középparaszt helyett a közép- pórt.

íróink, költőink, nyelvészeink rokonértelmű szócsoportokat gyűjtöttek össze. Jókai klór például száz szót sorol fel a verekedésre, Bánóczi József 322 szót szedett össze a buta ember megjelölésére. Valami baj lehet nálunk évszázadok óta a szeszfogyasztással, mert Lehr Albert 3000 magyar szót írt össze a részeg ember jelölésére.

Egyes szavak kellemes, komoly érzelmeket keltenek bennünk, mások közönségesebb, köznapibb hangulatúak. Az Erzsi, Erzsiké nevek kellemesebben, megnyerőbben hangzanak, mint a Böske, Bözse, Orzse nevek. A házikó, a házacska szebben, kedvesebben hangzik, mint a viskó, vityilló, putri szó. Ha valakiről azt mernénk mondani, hogy hazudik — becsületébe taposnánk, de enyhül a megállapításunk, ha ilyen szavakat használunk: erősen hozzákölt, elvetette a sulykot, ujjából szopta stb. Az effajta kifejezések nemcsak szóbőségünket Igazolják, de megmenthetnek bennünket egy esetleges bírói eljárástól is.

Az apa, adva, papa és az anya, mama ugyanazt a két egyént jelöli, de mégsem használhatjuk ezeket a szavakat barmikor egymás helyett. Az apa szó melegebb, mint az atya, a papa szót pedig csak szőkébb családi körben használhatjuk:

A mos, mosogat, felmos sem használható vegyesen egymás helyett: mossák a ruhát, mosogatják az edényt, és felmossák a padlót. A hontalan és hazátlan között is érezzük a jelenténkülönbséget. Ezt érezteti Kölcsey Ferenc is a Himnuszban;

„Szertenévett s nem leié

honját a hazában.”

A rokonértelmű szavak néha a nyelv történeti fejlődése során váltják egymást. így például a ma már elavult arszlán és szelődön szó helyébe a dandy, majd később a jampec szó került. Pillanatnyilag a huligán szó divatozik. De bárcsak ne divatoznék!

DR. TÓTH ISTVÁN

X Az összefogás eredménye

Pe*$RÖ élet a Hidasi Művelődési Otthonban

Napról napra mindtöbben látogatják Hidason a művelődési otthont és kapcsolódnak be a népművelési munká ba.

A népművelési

időszak kezdetén két Ízben jöttek ösz- 6ze a község és az üzemek népművelési munkásai, hogy megbeszéljék ex elkövetkezendő év teendőit. Ax eredmény nem maradt el! Megalakult a népművelési tanács, amely azóta magabiztosan vezeti, irányítja a népművelési munkát. Elkészült a közös munkaterv is. A kitűzött feladatok megoldása sikeresen folyik.

Az összefogás, a

közös munkavégzés

új életet és munkát eredményezett.

Az új, helyes irányú munkát biztosítja a bányászakadémia beindulása, a megtartott Irodalmi est és a rendszeresen próbáló művészeti csoportok eddigi munkája. A tánccsoport 20 taggal, az énekkar 25, a színjátszó-csoport 30 taggal kezdte meg a felkészülést. A színjátszó-csoport e hó végén mutatja be Fehér Klára: A teremtés koronája c. színművét. A tánccsoport, az énekkar és a szorgalmasan gyakorló fúvószenekar egy műsor keretében kíván bemutatkozni Hidas dolgozóinak.

A népművelés munkásai bíznak

abban, hogy számosán hallgatják meg, illetve vesznek részt a „nők iskolája“ című előadásokon és a kézimunka szakkörben.

Másirányú igényt is igyekszik kielégíteni a művelődési otthon. A fölösök a foto-szakkörben fejleszthetik tudásukat A könyvbarátok könyvismertetésekre járhatnak. Akik pedig a táncolás híved, klubesteken táncolhatnak kedvükre.

A művelődési otthon tevékenysége a tél folyamán még színesebb lesz a

„Felszabadulási Kulturális Szemle“ szebbnél szebb fei- datatnak megoldásával.

(Várnai F.)

VfrrTtfw»s»rtwvivyrmvwfWT?TfwmwTTTfvv»T*mwm'mvmtv»»WfTwyfTmmwmfw«i

Ha meßsiondoljuk,

kétségtelenül Zsuzsa rendelkezik az élet leggazdagabb ajándékával. Hiszen barna hajú, kék szemű és ráadásul tizenhat éves. Na, és Önálló is. Már olyan értelemben, hogy biztos állása, jól megérdemelt fizetése van és ennék megfelelően a személyazonossági igazolványában is az áll, hogy: hVarga Zsuzsa kesztyüvarró- nő.”

Nagy sző ez és sok mindenre

jogosít.

Zsuzsát különösképpen arra, hogy kicserélje, megváltsa általa szomorú példának kínálkozó egész eddigi életét. Es ő azzal kezdte ezt, hogy Krisztinával a már tizennyolc éves nagylány barátnőjével odaáll- tak Szekeres mama elé és előadták nagy izgalommal, hogy vásárolni szándékoznak. És Szekeres mama, noha a bejelentőlap ezerint csak a szállásadójuk, mindjárt be is bizonyította, hogy jóval több ennél

*- Hét ceak

cAm'ig megtanul nenetuL

ám a szemed, nehogy valami olyat sózzanak oda ennek a lánynak, ami nem neki való.

Azzal kiküldte a lányokat,

de csak egy pillanatra, amíg a fehérnemüs szekrény fejtekéből előiteriteUc Zsuzsa megtakarított pénzét. Na, de ez csak formaság, mert dehogy nyúlnának a lányok olyan pénzhez, amit megőrzésre bíztak Szekeres mama gondjaira.

Ami IH&%% igaz — nem

sokat hoztak haza Zsuzsa fizetéséből, de amikor átöltöztél ték, bizony furcsa dolog történt. Pedig Szekeres mama csak annyit mondott:

— Hiába na. ugye mennyivel szebb egy lány, ha csinosan öltözködik.

Nagyon vidáman akarta mondani, mégis az lett a vége, hogy a hangja gyanúsan el- bicsaklott, de erre már a két lánynak nem kellett több. Egyszerre kezdtek rá bőgni nagy- nagy örömükben.

Mégtem innen kezdődik Zsuzsa története. Mert mi siratni való van azon, ha egy tizenhat éves lány új ruhát, új cipőt ölt magára. Tudták Ők jól mind a hdrmap. miért törött el a mécses.

A tükör miatt, a tükör előtt, ahol bizonyságot akart szerezni Zsuzsa: „Ez in vagyok. Most olyan vagyok, amilyenre mindig vágyakoztam.“

Csakhogy a tükör nem csal ám. Igaz, megmutatja Zsuzsa tizenhat esztendejének bájof törekvéseit, de mást if. Azt, hogy aki most szembenéz *■- jáűmmgémár nemcsak az új ruhát látja, hanem azt is, hogy a tükör pontosan olyan va/csi, kopott bútordarab, mint az ötté volt odahaza a Somogy megyei ki« faluban, ahonnan különös útja idevezetett a Teltye utcai albérleti szobába.

Talán, ha letörölni hirtelen jött könnyeit, akkor látná, hogy Krisztinkéi is Szekeres mama (< benne van a tükörben, akikor azt is látná, hogy amazok már tég nevetnek (s Krisztinka integet is neki, de így rémülten vili, hogy csak v áll ott egyedül a tükör előtt. Es újra látja a válla mellett félszegen leejtett karját, a röpködő ijedtséget őrző szemét, csupa olyat, ami elűzte hazulról. hogy felejtse a házat, amely csak menedéke volt eső és hó elől, elfelejtse azt az aSz- szonyt, aki csak azért volt ez édesanyja, mert megszülte Őt, hogy ne lássa a nevelőapja gyűlölködő tekintetét, hogy ne hallja többé, a mipefent nyilvántartó, a mindenen évnyin sopánkodó szomszédok sajnálkozó jóslatait.

— Emlékszel, Zzuzsa

— néz vissza rá a kíméletlen tükör — emlékszel-e? Ä» ta- nitgattalak nevetni. Meg arra Is, hogy észrevedd a körülötted settenkedő alattomos pillantásokat, amelyekkel nevelőapád kiférte minden mozdulatod. Nem rajta múlott, de az anyádon fém, hogy klshijdn földönfutó lettél. Emlikszel-e? Még ötéves Sem voltál, mikor már útjába kerültél annak űz asszonynak, akinek húsa, vére POffR

amikor anyád eszelősen ordítja — elpusztítalak, kútba doblak, te féreg —, mert már akkor útjában voltál. Akkor még csak azért, hogy ha falatkát is, de már pusztítottad azt a kenyeret, amit a mostoha apa sajnált tőled. Felajtheted-e, amikor anyád bekötözte a szemed, hogy ne lásd, amikor a kútba dob és azt amikor felkapott és rohant veled a kúthoz, is arra a csodára, hogy valamiképpen mégis megme- nekedtéL Pedig nem volt ctp- da. A szomszédok mentettek meg, de te ezt sem tudod, csak arra emlékszel, hogy még akkor is sikoltoztál, amikor letépték szemedről a kendőt. Igen a sikoltozást... Azt még most is hallod ...

És ha az értelmed nem is fogta még fel, de attól a naptól fogva mindenre emlékezel. Az átokkal lökött falatokra, a szitkaikra, az ütlegekre, arra is. hogy kilenc éves korodban már aratni hajtottak. Azt sem tudod már, hogyan ronthattad el a szalmakötelet, hiszen any- nylra iparkodtál, de még ma is fáj, ma <f sajog a vizbemár- tott kötél helye, amivel addig vert anyád, amíg hangot adtál.

És később, amtkor már a le- génylkék talán észrevették volna, hogy nagy lány vagy ...

nem. ne pirulj el Zsuzsa — anyád tehet arról le, hogy nem vették észre, de hogyan if, amikor nem került rád soha egy tisztességes ro%gy. Pedig kerülhetett volna, Mezen apád —, te mondtad, hogy édefoadá, akit nem is ismerül! rendesen küldte a gyerektar- tést te leveleket le mellé, amit te sohasem etrmshaUai.

Es ugye emlékszel a szégyennél ie szégyenitöbb büntetésekre, amikor serdülő lány létedre éjnek idején az utcán, vagy a pajták tövében aludtál, mert anyád kizárt. Pedig csak annyi volt a bűnöd, hogy elpanaszoltod a bánatod barátnőknek, olyanoknak, akik amúgy is tudták.

Aztán nem egészen egv esztendeje mégis történt valami a falutokban, amiről még most is azt vallód, hogy a sors akarata volt. Pedig ceaJc az történt, hogy a postái tatarozták ét egy pécsi asszony is ott dolgozott, aki már az első napon tudomást szerzett rólad. Azt mondják, harcias asszony volt és mindenáron el akart menni hozzátok, hogy elégtételt vegyen miattad, de végül is az okosabbik megoldást választatta. Üzent érted és veled beszélt. Arról, hogy elég mamlasz vagy, ha nagylány fejjel is eltűröd a gyalázatot. Ekkora lányok, mint te, már a saját lábukon is megállónak. Ne várd a sült galambot, menj, hagyd ott a rosszat. És még sokat, nagyon sokat beszélt, unszolt aznap és másnap és egész héten, amíg végre ráhallgattál. De amikor eljöttél hazulról, megint csak te sírtál keservesen, ne hidd. hogy anyádék egy stem könnyet is ejtettek érted. A kis barátnőid igen, azok megsirattak, azok láttak el jő szóval, útra- válóval.

És amikor megérkeztél, amikor leszálltéi a vonalról, a vil- nnyfényes város nem ijesztettse meg újra? — Még nem

visszafordulhatsz, de az új, a számodra ismeretlen éleire szóló belépő, amit a kezedben szorongattál, az a kis cédula, amit otthon a posta mögött a kezedbe nyomott a jó asszony, nem engedte meg a gyáva lépést.

Azon a kis cédulán fordult meg az életed. Az vezetett el Amrein Jánoshoz, a kesztyűgyár párttitkárához. Aztán ő vitt el kézenfogva Etus nénihez, ahol szállást kaptál és szereteted már az első órában, ő tanított meg a kesztyüvar- rá* sok apró csínjára, megosztotta veled a jó falatokat, ő vitt el először moziba, 6 szólt rád. hogy felemelt fejjel járj, és ó volt az első asszony, aki sírt utánad, amtkor a tanuló idő után Amrein bácsi elvitt magával a gyárba.

f.S most állsz elöltem és pityeregsz, nyírt én hasonlítok amahhoz, a vaksi gonosz tükörhöz és talán neheztelsz is egy kicsit, hogy elmondtam egyet és mást, de tudod, ml mir ilyenek vagyunk. Némán l* beszédesek. Megmutatjuk a krém. a festék alatt is a jól rejtegetett szépiákét, a szarkalábakat.

Rajtad még nincs ilyesmi, tiszta még az arcod. Kéknél ls kékebb a szemed, de lásd, a könnyeid mégis árulkodnak. Pedig újra van barátnőd és a jó Szekeres mama is mögötted áll és nézdd, már a nap is süt. pedig december van.

Na ugye. Csak körül kell nézni és Amrein bácsi két erős kezét is látod. És a pvárat, a millió meleg, puha kes-tvilt. a száz fiatal lányt, a »rá- úi barátnőt, és az ezemvi n.sr- szonyt, akik veled dolnorvnk és Zsuzsákat nevelnek és talán azt a bocit vagy Pistát is, aki egyszer maid megvár munka útin a gyár kapujában.

"ALtWKAM 1

Varé