Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-05 / 286. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

DUNÁNTÚLI ,

NAPLÓ

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Xvi. ÉVFOLYAM, 286. SZÄM ARA: 50 FILLÉR 1959. DECEMBER 5. SZOMBAT

f ..... ................. .........—........

Ba

ráti beszélgetés az MSZMP vezetői és az SZKP küldöttségének tagjai között

Pénteken délben az MSZMP Központi Bizottságának székházában Kádár János, Kiss Károly, Marosán György és dr. Münnich Ferenc elvtársak fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártjának a kongresszusra érkezett küldöttsége tagjait: N. Sz. Hruscsov elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát, A. P. Kirilenko elvtársat, az SZKr Központi Bizottsága Elnökségének pótiagját. P. N. Gyomicsev elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját, J. P. Kazanyec elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját, J. Sz. Naumova elvtársnőt, Moszkva város ieningrádi erű,ete pártbizottságának titkárátt, Ty. F. Stikov elvtársat, az SZKP Központi Bizottságának tagját és Nyina Hruscsova asz- szonyl.

A két párt képviselői baráti eszmecseréi folytattak. A szívélyes beszélgetés során N. Sz. Hruscsov elvtárs átadta az MSZMP Központi Bizottságának a küldöttség ajándékát: F. J. Golubkov Sztálin-dijas festőművész ,Lenin dolgozószobájában” című alkotását.

%

Pártunk VII. kongresszusa helyesli azt n irányvonalat, amelyet az elmúlt három évben követtünk

Kádár János elvtárs válássá as első és második napirendi pont vitájára

Az MSZMP VII. kongresszusának pénteki ülését Lombos Ferenc, a Győr megyei pártbizottság eúő titkára nyitotta meg.

Lombos Ferenc felkérte Kádár János elvtársat, tartsa Tűeg összefoglalóját az első és a második napirendi pont vitájáról.

Kádár János elvtáirs bevezetőben rámutatott arra, hogy a központ] Bizottság beszámolóját, a háromnapos vitát, a világos állásfogalalás, a kommu- hista kritikai mellem, az elvi bátorság jellemezte. Valar hvennyi felszólaló kifejezte: Pártunkban teljes az egység blinden kérdésben.

— Pártunk VU. kongresz- szusa, tehát helyesli azt az irányvonalat, amelyet az elmúlt három esztendőben követtünk — mondotta Kádár János elvtárs, s egyben az eddig követett irányvonal határozottabb, következetesebb és lendületesebb folytatását kívánja.

(Nagy taps.)

A kongresszuson több mint harminc testvérpárt küldötte szólalt fel, köztük Hruscsov elv társ. Kifejezésre juttatták, hogy pártunk vonalát marxista kommunista vonalnak tartják, politikáját helyeslik, sőt ami ennél még több is, szolidárisak vele.

zott felszólalásoknak nagy fontosságot tulajdonítottunk. Nekem tehát volna egy javaslatom. Kérem a kongresszust: járuljon hozzá, hogy

az újonnan megválasztott Központi Bizottság a vita anyagából gyűjtse csoportokba az egyes kérdésekeit és juttassa el az illetékesekhez,

Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezeket vizsgálják meg és rövid időn belül adjanak rájuk érdemi választ. Az érdemi válasz esetenként lehet olyan, hogy a felszólaló elvtárs kívánsága, észrevétele, kritikája nem volt helytálló. Előfordult ilyen már a történelemiben, sőt még itt a kongresszusi teremben is. A javaslatok, észrevételek többsége azonban olyan, amelyekre világos, határozott választ kell kapnia a Központi Bizottságnak. Az sem nagy baj, hogy a válasz nem egy önkritikus levél lesz, hanem megfelelő és jó intézkedés. Azt is elfogadjuk! (Nagy taps.)

Kádár János ezután a vitában is érintett néhány fő kérdéssel foglalkozott:

(Nagy taps.) Ez pedig számunkra rendkívül fontos do- j®8, mert testvérpártjaink küldöttei személyében valójában a nemzetközi munkásosztály 'an jelen kongresszusunkon

** mond véleményt politikánkul. (Nagy taps.)

— Valójában olyan érzése van az embernek, hogy az élet, * magyar nép egyre inkább ^teljesülő, gazdagodó, fényein áramló új szocialista élete hullámzott itt a kongresszus Nmeiben, s ennek az ezerszí- hű, gazdag életnek eredményei, *?gyatékoMságai kerültek szóba, helyes is, jó is. Az elhangÁdjunk nagyobb lendületet a szocialista építő munkának I

Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a külkereskedelemben is az a fontos most, hogy jobban kihasználjuk a lehetőségeket; adjunk nagyobb lendületet a szocialista épitőmun- kának; fejlesszük népgazdaságunkat, s ezzel teremtsünk reális alapot a dolgozók életszínvonalának további rendszeres emeléséhez és

vigyük előre harcunk központi és fő feladatát, a szocialista társadalom építését.

Eriről van szó hónapok óta párt összejöveteleken is, a dolgozók más tanácskozásain is. A kongresszus tehát nagyon helyesen és nyomatékosan húzta alá a gyorsabb előrehaladás fontosságát, — állapította meg Kádár János és kiemelte;

Hruscsov elvtórs autogramot ad az úttörőknek

döntő a termelékenység fejlesztése,

Nem alkarom ezt részletezni. Csak a vita alapján emlékeztetem az elvtársakat arra — Nemeskéri elvtárs mondta el — hogy a Lenin Kohászati Művekben 13 százalékos javulást értek el ebben az évben, örvendetes dolgot közölt velünk a Közép-Dunántúli Szénibányászati Tröszt igazgatója, Hidasi elvtáms is: náluk az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett a termelékenység. Körülményeik részben eltérnek az ipar más ágazataitól, de céltudatosságuk példa a termelés minden vonalán dolgozó elvtársak szamára. A Lenin Kohászati Művekről tud jvát, hogy ottimr

mér két és fél esztendeje a termelékenység növelésére összpontosítják a figyelmet, Szinte a fillérekért is harcolnak és megkeresik a helyes módszereket.. A következetes, körültekintő munka meghozza eredményét. Igen fontos kérdést említett meg — szerintem nagyon helyes fogalmazásban — Szőcs elvtárs, salgótarjáni mérnök. Azt mondta, hogy a szakemberek, a mérnökök, a technikusok, sőt a munkások is úgy nézegették új ötéves tervezetünket, mint alapjában helyes, megvalósítható célt. Nem volt azonban a legszimpatikusabb számúikra, hogy a műszaki színvonalat — és ezzel a termelékenységet — nem elsősorban új gyárak építésével fejlesztjük, hanem a meglevő gyárak és berendezések újjáépítésével, korszerűsítésével. Világos ugyanis, hogy ez a nehezebb út. Ennek ellenére helyes és jó az, högv így foglalnak állást az emberek. Bizonyos ugyanis, hogy azok, akik azt mondják: „Bár köny- nyebb lenne új gyárakat építeni és azokat új gépekkel felszerelni —, és ennek talán jobban is örülnének' — mégis helyeseljük, hogy a mi viszonyaink között a kissé nehezebb, de az ésszerű megoldást választjuk." — Az ilyen emberek tudatosabban, határozottabban dolgoznak majd a végrehajtásért is. Nem mindig annak az embernek a munkája ér a legtöbbet, aki — meg se hallva a mondat másik felét — az első szóra felugrik és azt mondja: „Hurrá! Ogy van! Helyes! Mindenben egyetértünk!:.; hanem azé, aki meghallgatja a párt szavát, gondolkodik rajta, és utána azt mondja: helyeslem, egyetértek vele, végrehajtjuk:

Egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista átszervezése a döntő kérdés

— A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése — folytatta Kádár János. Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetődhetett: mi ez? Mi valami mezőgazdasági kongresz- szusra tévedtünk? (derültség) Elvtársak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresszus, ez pértkongresz- szus, de azért jó azt világosan látni;

egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista át- • döntő kérdés.

s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat. Ismeretes, hogy iparunk termelése a kapitalista időkhöz képest már 350 százalékos szintre emelkedett, a mezőgazdaság pedig még csak 115 százalékra. Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jusson, akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazdaságban, emelni kell a mezőgazdasági termelés színvonalát is. Ez másképp nem lehetséges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése útján. Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásával egy Alsop «évű nagyhírű amerikai újságíró. Nem különösen barátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség). Beszélgettünk többek között a mezőgazdaságról is. Szóba került termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: Nézze, mi most mindenkivel beszélgetünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi fejünkbe vettünk, hajlandók vagyunk azt elfogadni. Ügy látjuk azonban, nem nyugodhatunk bele, hogy

(Folytatás a t oldalon J