Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-05 / 286. szám
2 NAPLŐ 1959. nErP.MBER 5. Tanácskozik az MSZMP VII. kongresszusa (Totytatág az í. oldalról.) maguk ott Amerikában a farm jaikon 80—90, sőt még ennél Is magasabb százalékos gépesítés, sei termeljenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt, ősrégi kapával, kaszával, ekével dolgozzunk. Nekünk vannak olyan titkos ambícióink, hogy egyszer mi is utolérjük magukat. — Nem lehetünk meg mező- gazdasági nagyüzemek nélkül. Voltak itt gróíi nagybirtokok, tőkés nagybirtokok. Vagy visz- sza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagyüzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni a szocialista nagyüzemeket. A magyar népnek valahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokosokat, az ispánokat, meg a csendőröket. Inkább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (derültség) — azt mondta, hogy: én tulajdonképpen értem is magukat. Hogyan is áll a helyzet valójában ezzel a mezőgazdasággal. Nem tudom pontosan, mikor konstruálták meg a Pannónia motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több, mint másfél esztendeje. Es már magara is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb típusú Pannonia motorral, vállán kapával indult ki a földre. (Derültség). Elgondolkoztam, mikor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámítani, mert akkor még nem volt újítási hivatal, meg „szabadalmi hivatal”, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, né- hányezer esztendeje. A parasztnak személyes ügye az, nogyan jut ki a munkahelyére — mint ahogyan ez mindenkinek személyes ügye — de tény, hogy ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél, vagy három kilométerre még se repülővel, se helikopterrel nem lehet közlekedni, — az ilyen távon a Pannonia motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társadalmi fontosságú tevékenységéhez, a termeléshez, M tudja hány ezer éves kapát visz a vállán. Ez nem normális helyzet, elv-társaik, Ha az <llető parasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt érte nie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a legkorszerűbb traktorokkal, meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tehát rengeteg meggyőző érv, csak élnünk kell velük. Jelenleg is olyan a helyset, hogy ismét lehet egy tépést előre tenni A továbbiakban emlékezte* tett arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év végén megvitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megállapította, megvannak a politikai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk. — Márciusban aztán — folytatta — kezdődtek olyan „filozófiai" jellegű viták, hogy a beköVetkezett fejlődés lépés volt, vagy ugrás (Derültség). Aet hiszem, országos értelemben feltétlenül előrelépés, határozott és jelentékeny előrelépés volt, és nem volt semmiféle ugrás. Az a véleményünk: jelenleg la olyan a helyzet, hogy ismét lehet egy lépést előre tenni, ha értelmesen és jól oldjuk meg est a feladatot. Már a XX. kongresszuson, «miikor az önök nevében felszólaltam — bevettem a felszólalásomba, hogy md a magunk körülményei szerint mehetünk előre; ha csak lépésre telik az erőnkből, akkor nem ugorhatunk, mert könnyen érok közepébe ugorhatunk, ahelyett, hogy előre lépkednénk. Még a mesében is azt mondják a legénynek — amikor a királylány kezét akarja elnyerni — hogy háromszor kísérelheted meg a találós kérdés megfejtését. (Derültség). Tudják az elvtársak — és ez már nem tréfa, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom esetében a ml pártunk és a mi népünk most harmadszor Indul meg a felfelé vezető úton és ennek az útnak többé nem szabad megtörnie a ml hibáink miatt. — Már a mostani őszi fejlesztés kezdetén Is vannak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11 000 paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 60 000 hold földdel. Az Indulás tehát biztató. Jelenlegi adottságaink értelmes kihasználásával a következő hónapokban olyan lépést tehetünk előre, amellyel a szocialista elem már döntő fölénybe kerül mezőgazdaságunkban. Ml azt ajánlottuk és ajánljuk az elvtársaknak, vegyék figyelembe, a lehetőségeket, s kommunista forradalmár módjára gondolkozzanak. Azt ajánljuk, hogy a megye felelős emberei időnkint — amikor egy bizonyos munkát elvégeztek — álljanak meg egy kicsit, vizsgálják meg, hol tartanak elképzeléseik végrehajtásában, tárgyalják meg a tapasztalatokat és azok figyelembe vételével dolgozzanak tovább. A megszervezés után azonnal hozzá hell látni a termelőszövetkezetek megszilárdítása hoz- Emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt azt mondtuk: nem lehet a termelőszövetkezeti mozgalmat úgy szervezni, hogy előbb építsük fel a termelőszövetkezet központját, a melegházat, vagy a disznóólát és utána hívjuk oda az egyénileg dolgozó parasztokat: legyetek szívesek sétáljatok be a termelőszövetkezetbe. Ez a felfogás komolytalan. A rendes parasztemberek nem is így képzelik az életet Az anyagi eszközök előzetes biztosítása nem lehet feltétele a szocialista fejlesztésnek. Egy előfeltétel van: a politikai. Ha az nem lenne meg, nem lehetne termelőszövetkezetet létesíteni, mert életerős termelőszövetkezeti mozgalom csak a parasztsággal egyetértésben Jöhet létre. így viszont létrejöhet! Emlékezzenek csak az ez évi tapasztalatokra. A télen és kora tavasszal alakult termelő- szövetekezeteink élnek és dolgoznak: kivétel nélkül mind- agyifc megvan éa fejlődik. Déliét tehát a parasztsággal egj)et értésben fejleszteni is, szilárdítani is a termelőszövetkezeteket. A politikai feltétel a fontos. De amint a szervezés előfeltétele nem lehet az előre biztosított anyagi eszköz, ugyanúgy nem lehet magukra hagyni a megalakult termelő- szövetkezeteket sem. A megszervezés ntán azonnal hozzá kell látni a termelőszövetkezetek megszilárdításához. A termelőszövetkezet meg- szilárdftása szempontjából nagyon fontos, talán még az anyagiaknál is fontosabb, hogy milyen vezetőséget választanak. A dolog nagyjából úgy áll — és ezt nyugodtan lehet mondani — hogy a jelenleg még egyénileg dolgozó magyar parasztemberek tudják: termelőszövetkezeti parasztok lesznek. Általában már rá is adták erre a fejüket. Van még bennük maradiság, van még olyan is, hogy előbb férjhez adom a lányom, meg még 1—2 ezer forintot a takarékba nyo- gabonát meg fel a padlásra és majd aztán... (Derültség). A magyar paraszt r.em fél már a termelőszövetkezettől, nem fél az államtól, bízik a pártban. Mitől fél tehát? Attól, hogy a termelőszövetkezet rossz vezetőt kap. És őszintén megmondva, elvtársak, kell Is ettől egy kicsit tartani. Hiszen amilyen brigádvezetőt kifog magának az ember, aszerint van, vagy nincs létezése, mert azt még valahogy csak ki lehet bírni, egy ideig, ha egy országban mondjuk a Központi Bizottság titkára, vagy valamelyik miniszter „nehéz” ember. De ha a brigádvezető ilyen, azt nem lehet sokáig bírná. (Derültség, nagy taps) és a parasztember azt mondja: nem félek én attól a Dobitól, Mün- nichtől, Marosántól, meg Kádártól. ök nem fognak engem bántani; három évig nem bántottak, miért bántanának ezután? De az nagyon fontos, hogyan bánik majd velem az elnök, meg a brigádvezető. A múlt évi tapasztalatok e téren is nagyon hasznosak voltak. Jő, hogy bátrak voltunk és azt mondtuk: — keressétek ki magatoknak azt, akit elnöknek, brigád vezetőknek vagy agronómusnak akartok. Elvtársak, megmondom őszintén, ebben • parasztok az elsőrendű érdekelt felek és nem mi. ök dolgoznak majd azzal az emberrel, azzal a vezetővel. Ha a brigádvezetó jól dolgozik, nekik dolgozik jól, ha rosszul dolgozik, ők' látják kárát. Ha komisz az ember, velük komisz, ha rendes, velük bánik jól. A paraszt nem ellensége önmagának, azért hát jól meggondolja, kire bízza ott magát. Többé-kevésbé a sorsát, a jövedelmét, a megélhetését. — A tavalyi és az idei tapasztalatok jóik, a szövetkezeti vezetők többsége bevált. És ez a jó tapasztalat most segíteni fog. A parasztok ugyanis a közbeeső időszakban nagyon figyelték, milyenek az elnökök, hogyan viselkednek és mit csinálnak a többiekkel Természetesen volt olyan parasztember is, akit már hét esztendeje hívtak a termelő- szövetkezetbe és mindig azt mondta: „Én nem akarom, hogy nekem más parancsolgasson”. Aztán nagynehezen belépett. Másnap úgy döntött a tagság, hogy ő legyen az elnök. Akkor meg attól esett kétségbe, hogy neki kell majd mátoknak parancsolnia. (De- rütlség.) Ilyen csoda is előfordul. A vezetők többsége bevált, és ez nagyon fontos, mert ismétlem: a parasztoknak most már nem a rendszerrel, nem a szocializmussal van alapvető problémájuk, hanem azon belül egyes részkérdésekkel. S néha bizony ezek a részkérdések is nagyon fontosak. Nálunk már majd 15 éve népi demokrácia van. — A rendszer jó volt, a népi hatalom jó volt, azonban előfordultak hibáik is, amelyek időnként megbántottál'.-: egy-e-gy embert. Ezekben a dolgokban segíteni kell tehát a parasztembereknek. A legjobb segítség, ha bízunk bennük és bátrak vagyunk. Higyjék el elvtársak, a parasztembereik közül nem kevesen azt hitték, hogy mi legalább tíz esztendeig nem merünk rájulk bízni semmit, mert ök öt, vagy hat évig vitatkoztak velünk: az idén lépjenek-e be a tsz-be, vagy jövőre. S az a tény, hogy bízunk bennük és azt mondjuk: vállald el, meg fogod csinálni — olyan erkölcsi kötelezettséget jelent az ember nett, amely őt sarkallja, hogy becsülettel meg is feleljen a bizalomnak. A szocialista mezőgazdaság sokkal több árut ad a népnek, mini az egyéni gazdá< kodás — A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyidőben — folytatta Kádár János — nagyon fontos a termelés fejlesztése is- Ellenségeink azt mondják erről: nem tudjuk megoldatni, hogy a mezőgazdaságot szocialista útra vigyük és egyidejűleg a termelést is növeljük, fejlesszük. Hozzá kell tennem, hogy most már •llenségeink hangadói — mint például a Szabad Európa, sem mondják azt, hogy minek az a termelőszövetkezet, hanem olyasmiről vitatkoznak, hogy „nem győzik,majd beruházással”, „nem tudják majd egyidejűleg fejleszteni a mező- gazdasági hozamokat”, „a munkások életszínvonala sínyli meg” — szóval ilyen és ehhez hasonló ,;gondjaik” vannak nekik. (Derültség.) Más síkra helyeződött át tehát a vita. Természetesén komolyra fordítva a szót, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a hozamok egyidejű növelése nem köny- nyű feladat. Az l^el eredmények azonban azt bizonyítják, bogy megoldható. A termelőszövetkezeti mozgalom ugyanis ebben az évben körülbelül háromszorosára nőtt, * a mezőgazdasági termelés is növekedett. Az idei terméseredményekben, a hozamok emelkedésében bizonyos kedvező ’dójárási körülmények is közrejátszottak, de nem javulhattak volna a mezőgazdasági termelés eredményei, ha nem menték volna rendjén a dolgok. Az úgynevezett kettős feladat végrehajtható tehát, de nem könnyen. Ugyanis tény, hogy a falu szocialista átszervezése közben az egyéni parasztok termelési kezdve bizonyos mértékig váltakozó. Érthető, ha egy parasztember gondolkodik és azt mondja: másfél hónap múlva már a termelőszövetben leszek, tehát nem vásárolok gazdaságom számára mezőgazda- sági gépet és nem eszközlök beruházást. Az egyes parasztok termelési lendületében tehát jelentkezhetnek bizonyos közbeeső hullámvölgyek. Ez magától értetődik. De ezt a kiesést ki lehet és ki is kell pótolnunk a szocialista bázis segítségével. Az a mezőgazdaság, amely mint a mienk, a szántó- terület több mint felén már szocialista bázison áll, az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek termelési színvonalának fejlesztésével kiegyenlítheti, sőt túlszárnyalhatja az említett termelési megtorpanást. Ezért a termelőszövetkezeteket to vább kell szilárdítani, a termelőszövetkezetektől több árut kell kapnia az országnak! Elvtársak! A néptömegek előtt ez a számvitel rendkívül egyszerű. Ezért önmaguknak is úgy tehetik fel a kérdést: többet ad-e a termelőszövetkezet a népnek, vagy nem ad többet? Ha a termelőszövetkezet nem képes több árut adni az országnak, akkor — megmondom őszintén — mlr^inyá- jan jobban tesszük, ha a fel- világosító szó helyett elmegyünk egy kicsit kapálni. Mert abból is kijöhet vagy tíz kiló kukorica — bár egy kicsit már kiestünk a folytonosságból. No, természetesen ez tréfa. A valóság: a szocialista mezőgazdaság sokkal több árut ad a nép; nek, mint a kisárutermelő gazdaság, az egyéni gazdálkodás. Ez így van és így is kell hogy legyen. A nyár elején a Győr megyei győztesek, az ország első szocialista megyéjének küldöttel bent jártak nálunk a Minisztertanácsban, önérzetes emberek, igazuík is van, nem kis dolgot vittek véghez — s ebben az 6 személyes munkájuknak — nem kis része van. De azért mi feltettük nekik a kérdést, mondván: Nos, a győzelem megvolt, meg is ünnepeltük azt, hogy Győr megye az első szocialista megye; de most gyerünk tovább egy lépéssel: több búzát fog-e adni Győr megye az országnak, mint tavaly? Ad-e több kukoricát, több sertéshúst, több marhahúst és több tejet? Az egész harc, az egész munka végső számvitele ugyanis eb- Sen jelentkezik! Ha többet ad, akkor az egész nép azt fogja mondani: hurrá! gyerünk, próbáljunk még egy-két szocialista megvét csinálni! Ha meg az sül ki belőle, hogy nem ad többet, akkor sok ember kérdezheti: minek szerveztük mi ezt a szocialista megyét, ha még több áruja sincs belőle az országnak? A kommunisták hevesen fogták fel a kérdést, Győr me- gye szövetkezeti parasztsága pedig méltóan válaszolt: teljesítették terveiket, s a kongresszuson már joggal hivatkozhattak eredményeikre. Ez is része a falu szocialista átalakításának. Máris bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a falu szocialista átalakítása együtt jár a mezőgazdasági termelés emelkedésével. Azt szoktuk mondani, — mégpedig belső meggyőződésből — hogy a magyar paraszt munkaszerető, értelmes, az okos dolognak nem ellensége és ha akar, nagyszerű dolgokat csinál! Már az új termelőszövetkezetekben is neki fogtak a munkának és közülük sokan nagyon szép dolgokat csináltak. Azt hiszem, ha parasztságunk szocialista útra lép és jó központi vezetéssel, jó helyi irányítással dolgozik, akkor mi arról a bizonyos 115 százalékos szintről — amelyet a mezőgazdasági termelés 1938-hoz képest elért — nagyon hamar előre megyünk. Ezt a „hamart” természetesen években számoljuk. Kádár János ezután a tudomány és a Kultúra egyes kérdéseiről beszélt. A tudósok hangolják össze kutatómunkájukat a népgazdaság előtt álló feladatokkal — Központi Bizottságunk — hangsúlyozta —■ tisztában van azzal, hogy az elvont tudományos kutatás Is szükséges, kell olyan kutató munka is, amelynek nincs meghatározott, közvetlen gazdasági célja. Ebből születhetnek olyan ismeretek, amelyek később a munka, u termelés és a technika fejlesztésének alapjaivá válnak. Arra kérjük azonban a tudósokat, hogy a lehetőség szerint hangolják össze kutató munkájukat a népgas- daoác előtt álló feladatokkal. A tudósok és nemcsak a tudósok, hanem más kutatók, mérnökök, technikusok is nagyon jól tudják most már; mi tisztában vagyunk azzal, hogy eredmény csak kísérletekből születhet. Sót, a nagy eredmények nem Is az első kísérletekből születnek. Tudjuk, hogy a nagy eredményekhez tdö kell, munka kell, kísérletezni kell. Igaznt adok Novobát2ky elvtársnak abban, amit ő úgy fejezett ki: tudomásul kell vennünk, hogy évről-évre bővebb anyagi lehetőségeket kell a tudomány éa kutatás rendelkezésére bocsátanunk. Az emberi munka differenciáltsága növekszik, mind nagyobb és nagyobb teret nyer a technika, az pedig nem fejlődhet tudományos kutatás nélkül. Világos tehát, hogy a tudományt és a kutatást évről évre nagyobb anyagi segítséggel kell támogatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. — Egyik beszélgetésünk alkalmával azt kértük az akadémikusoktól, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének tagjaitól, hogy legyenek olyan szívesek és az ideálist kapcsolják össze a reálissal. Ez a dolog másik oldala. Hogy képletesen fejezzem ki magámat, nagyon jó az, ha a ml tudósaink gondolataikkal, bp rész elképzeléseikkel az ege* két ostromolják, de lábukkal azért maradjanak a földön. (Nagy taps.) Csak azt kérjük: az ideális törekvéseket — hiszen tudóstól nem is lehet kíVánhw hogy ne a lehető legjobbra törjön — kapcsolják össze a <n* reális lehetőségeinkkel. Ha tg) tesznek, megvalósíthatjuk hogy a tudomány évről-óvre igenis növekvő arányban kap* jón támogatást a kormánytól — S hogy milyen lehetőségek állnak előttünk, arra csak eg) példát. Bár nem jó korán dicsérni, mégis meg kell mondani: nagyon dicséretes és Jé dolgokat lehet látni az Akadémia fizikai kutató intézetében, amely még nem is nagyon regi. Az ott dolgozó tudósok kutató munkájuk közben olyaf műszereket állítanak elő, »mélyek kísérleteikkel összefügg nek, s amelyeket már most exportálni is tudunk. Tehát egy elméleti kutatással foglaj' kozó intézmény gyakori»11 munkájával, ügyességével, 5*' letességével előteremteni saját fenntartási költségeinek egy f4' szét, — mégha kisebbik részét >*• Azt hiszem, további tényle8e? eredménnyel járna, ha ezt 8 példát figyelembe vennék 8 hasonló tudományos intézetek' ben. — Szó esett Itt a kultúr8 munkásairól is. Sokan beszel' tek erről a kérdésről, tehát nem akarom részletezni, merj véleményem szerint Kállai e1;' társ felszólalása meglehető» teljességgel tartalmazza az ej' végzendő munka lényeget- Amit hozzá szeretnék fűti1” az a következő: — Közismert, hogy van 88 írók között egy-kettő, aki oly^J ellenzék-féleségben van lünk. Ezen azt érjük, hogy ó* cosan nem csinál semmit. iPj rültség.) Nincsenek sokan kissé az olyan szomorú kánra emlékeztetnek, amely, szárnya aJá dugva fejét, fw18 bon állva gondolkodik: jen-e egyet a jövő héten? {PT rültség.) Nincsenek »°*8„ olyan kevesen vannak, hoSJ meg Is tudnám Itt őket never{ ni, de nem nevezem meg, m* nem akarom őket megbánt ni. — Pár hónappal ezelőtt /Jj tatkoztunk az „ellenzékié»* dó” írókartársakkal. (Déri*1' ség) A vita első stádiumé“8, mi elsoroltuk az 6 hibái* ók pedig a mi hibáinkat. Ne* ‘ az a fő problémájuk, hogy . párt vezet és még az ír008 mat is irányítani akarja. /V óta már a második állási8’ rendezkedtek be és azt m°n, Ják: amit a Központi ság mond, azzal ml egyel tünk, de lejjebb vannak ol? { nők, akik helytelen von* visznek (Derültség.) így 0 $ kúráltunk. Gondolkoztam . hallgattam őket. Aztán ^ mondtam: nézzétek, ne gy ünk egymásnak sok hányást. Valahogyan ugy8^ úgy érzi az ember, hogy . egy kicsit Jobb pártot ksP,^ tok, mint amilyent megáj-v meltetek (Derültség.) nekU' pedig olyan íróink vanILc- amllyeneket ml megérde ,, lünk (Derültség). A még zenkedő éa velünk nem tu ^ gócán Jóban lévő (rókát 1» lisan kell néznünk ét ha., <6- gunk van velük, arra keü ^ rekednünk, hogy a ml v~ v elónk megtámadhatatlan, >* 1 ságoc legyen. A továbbiakban • ***?Lj. egye« kérdéseiről beszélt ^ dár elvtárs. Hangsúly0^,, hogy a háromnapos vlt* (( sok elismerő «zó hang*011 e ^ vezetésről, da volt Mindkettő nagyon fonti*- f^t az elismerés biztonságot- * , ad a vezetésnek, erősíti •* v.( tudatot, hogy alapjában t helyesen Irányít, és sokat *c az U, ha bírálatot kap(Totvástás a I, oMá***
