Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-25 / 303. szám

Han9 Christian Andersen.

A kis gyufaárus lány

If egyetlen, hideg volt, hül- lőtt a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó nap- iát mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőit és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak néni sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy *— <az édesanyja hordta valamikor — 8 ahogy két arra Vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt Je, a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el — azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

Mezítláb járta hát ai utcákat és kicsi lábát kékre-vö- rösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis Ikötényét összefogta: egy hálom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nép kinál- gatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle és alamizsnát se adott senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább: szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópely- hek tapadtak szépen göndörödő, hosszú, szőke hajára, de nem is gondolt vele.

Az ablakokból ragyogó világosság és sültliba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, Szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében..

Behúzódott egy zúgba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, $ apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémbered- tek kis ujjal. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlen egy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál melegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja l Fényes volt és meleg. mint a gyertyaláng s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kto gyufa- árus lány úgy éregte mintha Szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne — olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette. Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de ebben a pillanatban kilobbanl a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s <t kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.

Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufadirus lány beláthatott a szobába. Hófehér térítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán- edények csillogtak rajta, s a közepén aszaltszüvával meg almával töltött sültliba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sültliba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-VÍl- lával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja s nem látszott más, csak a púszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, nmüket eddig csak a kirakatban láthatott.

mar nyújtotta a !kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

— Valaki meghalt! — mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen; aki jó Volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: „Valahányszor lehull egy csilag, egy lélek áll az isten színe elé".

Megint odadörzsőU egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. 'Tt tiszta fényben ott állt rég-halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára:

— Nagyanyó ! — kiáltott föl a kislány. — Nagyanyó, vigyél magaddal!. Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végéig, eltűnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!

És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomó gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyát: a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt s felemelkedett vele: magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.

A hideg reggelen ott talil" ták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyérnek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásska- tulya, és sok-sok elégett gyufaszál. t

— Melegedni akart szegényke ! ** mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja lmján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot,

Képrejtvény

KiSOOCTÁS .

MATIS ISTVÁN, a gyárvárosi általános iskola VII, osztályos tanulója arról ad hírt levelében, hogy az út* törőcsapatuk nagyarányú hulladékgyűjtést rendezett; A pajtások bejárták a kör* nyező üzemeket, gyárakat és a házakba is bementek; Több tonna hulladékot gyűjtöttek össze.

H OFFER ILONA, a díny- Hyeberki úttörőcsapat tagja arról számol be, bogy a csapatuk milyen társadalmi munkát végzett.

— Azokra a helyekre, ahol még nem voltak fák az utcákban, facsemetéket ültettünk. A labdarúgó-pályát is hársfacsemetékkel ültettük körül. Úgyszintén az iskolánkat is élő kerítéssel vettük körül.

*

A komlói Fürst Sándor úti Iskolában serény úttörőélet folyik. Ebben az évben otthont is kapott az úttörő- csapat. A falakon minden őrsnek kijelöltek egy részt amit az őrsök tagjai ügyesen feldíszítettek.

Az úttörőcsapat már most készülődik a téli táborozásra. A tábor a Hidas-völgyben lesz és öt napig tart.

A csapatban dolgozik két gimnazista őrsvezető is, akik nem hagyták el az őrsüket és mindig szívesen vesznek részt a csapat megmozdulásaiban.

(Tóth László őrsvezetői Komló)

*

— Hány forint ez a könyv? «—•'Mennyibe kerül ez a baba? — Ilyen kérdésekkel

ostromolták az elárusító úttörőket a gyárvárosi általános iskola fizikai előadótermében rendezett karácsonyi vásáron. —- Az úttörőőrsök könyveket, képeslapokat, társasjátékokat, gyufacímkéket, babákat, játékokat árusítottak. A bevétel az úttörők ásszát gyarapította.

(Matis István)

*

A szigetvári „Zrínyi Miklós7’ úttörőcsapat rendszeres nyomolvasói munkát végez; Az őrsök elhatározták, hogy felkutatják Szigetvár felszabadításában elesett szovjet katonák sírját, felkutatják a szigetvári partizán- mozgalom nyomait és emlékparkot, ligetet létesítenek a felszabadítók emlékére.

(KoUcs Pál rajvezető) A

SzüCs Endre pajtás arról fr levelében, hogy a bükkösül úttörőcsapat hulladékot gyűjtött. Az ócskavasért 3000 forintot, a rongyért pedig 500 forintot kaptak. A pénzt takarékbetét-könyv be tették, —. ~ -i — a

Pajtások! Készüljetek a felszabadulási kulturális versenyre I

A z úttörők felszabadulási 1 szünidőt használjátok feL ** kulturális versenyt reá- okosan. Kutassatok versesködeznek a tavasszal. Erre már most fel kell készülni, Örsükben, rajokban, országszerte folynak már a selejtező mérkőzések. Akik győztesen kerülnek ki innen, azok csapat- versenyben vesznek részt, majd a legjobbak a járási, Hitetve megyei döntőbe kerülnek.

A felszabadulási kulturális versenyre a következőkkel lehet benevezni: versmondás, mesemondás, ének, zene, báb- csoportok, tánccsoportok, zenekarok (Jdslétszámmal) is részt vehetnek a művészeti versenyen.

A- verseny célja, hogy a pajtások megmutassák egész évi művészeti munkájuk eredményét. Ez természetesen nem. azt jelenti, hogy az iskolában megtanult versekkel állnak ki a pajtások.

Kedves Pajtások! Bizonyára van közöttetek sok olyan, aki egy-egy szép mű elolvasása közben kedvet kap 'az előadásra is. Vágy fogja el, hogy ezt a többi pajtásnak is elmondhassa, akár őrsi órán, vagy rajgyűlésen. Ha a hallgatók Is át tudják élni a verset a te előadásod nyomán, gyönyörűséget okozol nekik, akkor nevezz be feltétlenül a szavaló versenybe. A hangodnak is a legmegfelelőbb verset válaszd ki, és kezdődjék, a mű kidolgozása. Alapvető kérdés tisztán e.ited-e Jd a han-— gokat. Hangerő, hangmagasság, hangszín megfelel-e? Sokféle verset olvasgass hangosan. míg a legnmegfelelőbbr« rátalálsz.

Ugyanígy tegyen a mesemondó is. Regényrészletet, novellát, mesét sokat olvasgassatok hangosan, aztán próbáljátok még előadni, eljátszani. Természetes hangon, biztos kiejtéssel, átéléssel keű tolmácsolni a művet;

Kedve Pajtások! A téli

tétekben. Ajánlom, hogy forgassátok sokat, Arany János, Petőfi, Ady, József Attila, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc versei mellett, mai költőink műveit is.

Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Simon István verseire gondolok, de elsősorban a mi Baranya 'megyei költőinkre: Csorba Győzőre, Pákolitz Istvánra.

Pajtások, aki tehetséget érez magában, lásson munkához. Természetesen ez csak az első lépés. A következőkben majd megírom azt is, hogy mi mindenre kell vigyáznia annak a pajtásnak, aki az előadóművészet komoly tudományába szeretne belekóstolni.

Komiósl Sándomé a Megyei Úttörő Elnökség tagja

AzÚttöröbáz rtmfenáiya

27-én, vasárnap: 11. A kisdobosok csillagos próba- rendszere, beszélgetés a kisdobos pajtásokkal. D. u. 4 órakor: Vidám szilveszteri karnevál, jelmezverseny, tombola, büfé a kisdobos és úttörő pajtások részére. Rendezi a 20. sz. Hunyadi János úttörőcsapat.

Sl-én, este 7 órakor: Vidám szilveszteri klubössze- - jövetel felnőtt úttörővezetők részére. Rendezi: a Városi Úttörő Elnökség.

Minden hónap utolsó hetében hétfőn: Úttörőcsapat- vezetői összejövetel.- Szerdán: őrsvezetők Gárdája

összejövetel. Péntek: Ifjúvezetők klubja összejövetel lesz az Uttörőházban.

Hogyan töltsék a téli Hsöneíet tanulóink?

A lighogy elkezdődött a tanítás, máris mérföldes léptek• kel közeledik a várva várt téli szünet. Az utolsó napok lázas tervezgetésekkel telnek el. Milyen jó lesz játszani, nagyokat aludni, kirándulni! S&nte tobzódnak a tanulók a kellemesnél kellemesebb tervekben. A szülők is várják a szünetet, hiszen gyermekük megerősödve, felfrissülve folytathatja majd a munkát. — Es mégis, mikor elérkezik a szünet, az első pár nap után már ngm tudnak, a szabad idejükkel mit kezdeni.

Itt is, ott is felhangzik a panasz: „Mit csináljak, unatkozom." A szülők is keseregnek nemegyszer: „Rosszabb ez a gyerek, mint a tanulási idő alatt!" Ezeknek a kifakadásokr nak komoly alapjuk van, mert a sok szép terv egyszerre szertefoszlik, amikor élhetnének vele. A gyerek egyedül nem érzi már jól magát, hiszen közösséghez szokott. Hiányoznak az osztálytársak, a közös játékok, sőt még néha talán az iskola is. Ezért kell arra törekedni, hogy a szünetet úgy használjuk fel, hogy a gyerekeknek, is, a szülőknek is örömük teljék benne. Hasznosan és kellemesem ez a pedagógusoknak és a szülőknek a törekvése.

„De hát csak nem foghatom a gyermekemet munkára7** *— hangzik nemegyszer a csemetéjüket túlságosan féltő szülők aggodalma. — „Dehogy nemi" Változatosságot jelent számukra az otthoni munka, szívesen vesznek részt a házi teendők elvégzésében, a bevásárlás munkájában. Kellemes is, hiszen új munkakörbe szoknak béig; ■— hasznos is, mert a szünet végére félig kész kis gazdasszonyként folytatják újra a tanulást. Nem riadhatnak és nem is riadnak vissza az ilyen apró munkáktól, hiszen csábító kirándulásokat, közös mozilátogatásokat, úttörő-foglalkozásokat is tervbe vettek számukra az úttörő- és kisdobosvezető kartársak. Ezeken a foglalkozásokon játszhat a gyerek, cicázhat és ha a Télapó megkönyörülne rajtuk, még ródlizhatna is.

Az általános iskolai szakkörök is folytatják munkájukat a téli szünetben. A második félév rendezvényeinek előkészítését végzik a szakkörvezető kartársak. Melyik gyerek ne menne szívesen az ilyen próbákra? Melyik gyerek ne szeretne szerepelni?-Örömmel vesznek részt ezeken a szakköri foglalkozásokon, mert játéknak tekintik ezt a nagyon is komoly munkát.

Most van alkalom arra is, hogy az év közben elhanyagolt kötelező ás ajánlott olvasmányokat is előszedessük a tanulókkal. Erről gondoskodik azt előre betervezett olvasómozgalom. — Na és ne feledkezzünk meg a rendszeres korrepetálási alkalmakról sem! Talán ez fog a legkevésbé tetszeni a kis nebulóknak, de feltétlenül hasznos, főleg azoknak, akik a tanulási idő alatt kissé elhanyagolták kötelességüket. Módjával alkalmazva, változatosságot jelent, $ ‘fftf szórakozásszámba is mehet.

Van tehát program bőven, csak ki kell használni a lehetőségeket. Nem kell aggódniok se a szülőknek, se a gyerekeknek: a tanulás se szenved hiányt, a szabadság is teljes lesz, s kellemes emlékekkel térnek vissza az iskola padjaiba. Hallgassuk csak meg január 11-én a sok pirospozsgás, ragyogó szemű, megerősödött lurkót, amint szüneti élményeiről számol be! Persze, lesz ezek között tódítás is, de az igazság az, hogy kellemesen, hasznosan töltötték el a téli szünetet. —

A fakorcsolyát két darab 12 centiméter széles, 10 centiméter vastag puhafa-hasábból lehet készíteni Hosszúságát a láb nagyságához mérjétek; A hasábok két oldalát (a vastagságát) reszeljétek le úgy, hogy annak alsó fele (siklófelülete) 1 centiméter vastag legyen. Felső része (ahová a láb kerül) 8—10 cm széles legyen.

A 1 ereszelés után a hasáboknak olyanoknak kell lenniök, mint egy csónak, amely belül nincs kivájva. Két oldalát és tetejét csiszoljátok le szépen, hogy egyenletes és sima legyen. Utána vágjatok kf 1 és fél centiméter vastag. falemezből 4 darab íélhodalakú lemezt, ezt a korcsolya felső részére a sarok és az orr helyére erősítsétek"három szöggel. A lemez felszögelése Igen fontos, mert ezek megakadályozzák, hogy a láb lecsússzék a korcsolyáról.

A fakorcsolyán keresztül a sarok és a talp alatt 3 centiméterre két 1 centiméter magas, 2 centiméter széles lyukat vágjatok. Abba fűzitek a szíjat, amivel a korcsolyát a lábhoz erősítitek.

A-korcsolya elkészítése közben nézzétek meg, hogy a

méretek megfelelnek-e a cipő méreteinek. Fontos, hogy se kisebb, se nagyobb ne legyen a fakorcsolya, mint a cipőtök.

Ha idáig eljutottatok, következik a legnagyobb pontosságot igénylő munka, a korcsolyaél rászerelése.

Korcsolyaélnek 8 milliméter vastag, 8 milliméter széles szögletes vas, vagy acélrudat használjatok fel, hulladékvasból. Az él siklófieiületét reszeljétek meg, hogy két széle jó éles legyen. Az élbe. mely 28— 30 centiméter hosszú, fúrjatok 3 lyukat. Kettőt az él végére, egyet a közepére. Három csavarral erősítsétek a farészhez úgy, hogy az él szilárdan álljon, ne mozogjon. Lehetőleg facsavart használjatok, mert az jobban odaiszíorítja a vaséit a farészhez. A csavarok fejét reszeljétek le úgy, hogy az ne álljon ki a siklófelületből. Ezzel el is készült a fakorcsolya,

Befesthetitek valamilyen élénk színre, akkor csinosabb; Könnyebb .az acélkorcsplyá»

nál és nem is csörömpöl olya« hangosan, amikor korcsolyázni mentek vele;