Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-25 / 303. szám
1959. DECEMBER 38. ' 1944 karácsonyán [kántéáeiőször és utoljára. Nem a vallási buzgalom kedvéért. Nem eresztett nálunk mély gyökereket. Apám •— mint a bányászok többsége *— istentagadó volt, és anyám sem imádkozott már' vagy hat éve. Kinevettek, amikor első és másodikos elemista koromban a hittant bifláztam. Ez a nevetés először megdöbbentett, aztán meggyógyított. Másért mentünk kántálnl. A szomszéd bácsi, a cipész azt mondta, a Jtöszöntők tarisznyáját teletömik kaláccsal, dióval és mindenféle földi jóval. Kaláccsal! Nekünk már kenyerünk sem volt! Mivel tarisznya csak a parasztházakban volt, kukorica- csuhébó] fant szatyrot fogttinlk, és öcsivel, a barátommal, elindultunk a gazdákhoz. Ám hiába fújtuk telitüdővel a Mennyből az angyal-t, nem hullott dió. Több helyen még az ajtót sem nyitották ki. Máshol „semmink smcs”-csel utasítottak ei bennünket. Színét se láttuk a kalácsnak, a legszívesebbek is csak húszfil- lérest nyomtak a kezünkbe. Korgott a gyomrunk. Mit csináljunk az értéktelen, lyuka; pénztel? Nem lehet megenni. Bosszút állunk! Odaáll- tunk a kapuba, és csúfondáros hangon rázendítettünk: Mennyből az angyal. Adjatok krajcárt. Nincsen már! Mennyből az angyal, Adjatok pengőt, Nincsen már! A földön meztelen ülepű gyerekek csúsztak-másztak, mert fűtötték a helyiséget. A férfiak legnagyobb csodálkozásomra kártyáztak. Egymás után szívták a cigarettát, vastag füstfelhő úszott a levegőben; Néhány asszony megbotránkozó tekintettel nézett az emberek felé. Az egyik odaRlál- totta: — Nem szégyenük magúikat! Ilyenkor kártyázni?! A férfiak ügyet sem vetettek rá. Izgatottan osztották a lapokat; Az volt az érzésem, azért csinálják az egészet, hogy eltereljék gondolataikat a kinti eseményekről; Nem tévedtem, mert mindig közbeszólt valaki egy-egy „frontos“ hírrel. Ilyenkor miii- denkl maga elé tárta a lapját, aztán — mintha mi sem történt volna — folytatták a Kártyázást Dobogott a lépcső. Az egyik cigarettavéges bányász elfúlva Rohant be: e* Találkoztam Farkassal! És? És? — A szárazági hegy felé futott, leventepuskával a kezében. Azt* kiabálta, megyek, mert nincs ellenállás!; »? ve magyarázkodni. Mint a forrást szimatoló erdei vad, úgy fülelt a „vijúzó“ szárazági hegy felé, arról is megfeledkezhetett, hogy mellette vagyok. — Nyam, nyam, nyam::, — jött valami felénk vésztjósló — Vigyázz! Szilánk! — kiáltotta apám, és elkapva karomat, odarohant velem a ház falához. Torkomban dobogott a szívem. Elegem volt a nézelődésből, alig vártam, hogy leérjünk a pincébe. Üdvrivalgással | fogadták 11 ■ apámat. Mindenre kíváncsiak voltak. Hogy vijjog a sztálinorgona? KözeledJk-e a harci zaj? Véleménye szerint mikor lesznek itt az oroszok? . j, Én kifeszített mellet, fontoskodó képpel járkáltam a pincében. Hősnek képzeltem magam, aki szilánkot is hallott. Csak akikor zökkentem viasza természetes magatartásomba, amikor apáimat a férfiak gyűrűjében láttam. Vagy öt nyitott dóznit tartottak az orra elé; — Gyújtson rá! Apám a fejét rázta— Ne bolondozzon! Gyújtson rá, hiszen itt vannak márt Kíváncsian figyeltem apóA hülye! — szólalt meg Vajop effogadja-e? egy mély hang és mindenki hahotázni kezdett. Én is nevetőgörcsöt kaptam. Magam előtt láttam a cingár nyilast, amint kispuskával hadonászik az ue orosz tankok előtt. Annyit kagyors volt a lábunk, nem értek ^tam, hogy belefájdult az ol- ^ me^m dalomnak. Egyre kevesebb lett a füstölni való, zsírt, lisaAz utolsó sornál mér futottunk, mert ránk uszították a kutyákat, és szitkozódva fenyegettek bennünket. De dalaim Amikor felocsúdjam, [ apám felfelé ment a lépcssőn. Utánairamodtaip, s minden tiltó kiáltás ellenére kiléptem vele a hidegen sziporkázó ég alá, Apám nem küldött vissza. A part széléhez mentünk. Alattunk egy másik utca húzódott, lobunk előtt a pék. Máskor olyan jó kenyérillat szokott utói, és halálra nevettük magunkat. így teltek az órák egymás után. Ha kalácsot nem ettünk, legalább nevettünk és elfelejtettük, hogy éhesek vagyunk; Hanem úgy kilenc óra tájt mégiscsak etezonty olodtunk, mert egy fia <»6 sem csörgött a szatyrunkban. Mi történt az emberekkel? Miért húzódnak olyan félősen a vackaik mögé? Mert — ha nem is jártunk kántálni —• azért megéreztük, hogy a többi karácsony barátságosabb szokott lenni. Lógó orral bandukoltunk hazafelé, öcsi egyszercsak felki állott: i — Nézd. Rakéta! Valóban, az tündökölt a szárazáéi hegy felett. Sisteregve, sziporkázva hullott alá, majd egy másik követte. Utána kettő vakított egyszerre. Valóságos tüziiáték volt! Ujjongva gyönyörködtünk benne. De nini! Az út sem olyan, mint oste volt. Tele van katonákkal. Magyar bakák, fázósan topognak a hidegben, $ a /vakító fényre felhorkanó igás- lovuikat csiíítgatják. Aggodalmas képpel ptllongnak a száraz ági hogy felé. Megsajnáltuk a fáradt kato- volna foszlós húsát, nákat. Vidán* kedvünk elszállt, — Figyelj csak! megéreztük, hogy ideért a háború szele. Úgy vacogott a fogunk, mintha nótát vert volna. Gyorsan hazaiszkoltunk. felfelé áradni finom rengőbé- lű kenyéréi Magam előtt láttam egyet, beletudtam volna mami s vadállatként téptem- suttogta megbökte Szidást váriam |a késésért, -------------------’ám anyám ap ám izgatottan és a vállam. Halkan morgott a szárazági hegy, azután dörögni kezdett a világ. — Vjiú, vjiú! — süvített vaössze-vissza csókolgatott. Halk lami a távolban. suttogó hangon, mintha félne, azt mondta, lemegyünk a izomszédék pincéjébe. Ideért a /ront, hátha valami bajunk tenne idefent. S gyorsan bebugyolált. — És a bútor? aggodalmaskodtam a küszöbnél. — Ugyan fiamt — kuncogott anyám. — Hé* mit tudnának tőlünk ellopni? Körülnéztem a pirinyó szobában, konyhában, éléskamrában, — márt mindent a szo- bácska helyettesített — és én is elkacagtam magam. Valóban: mit lehetne nálunk lopni? Szekrényünk nincs, a ruhát magunkra vettük, az asztal apám eszkábáltaféle és az ágy Is. A ml lakásunkban még a betórő Is tetette volna máshonnan hozott bátyúját. így, vidáman lépkedtünk a pincébe. Vagy öt család vaj* ott. Kü- Mn a tréeselö asszonyok át ■ g férfiak. Apám minden elővigyázatosságról megfeledkezve nevetni kezdett. Nagyon furcsán/ Ijedten néztem rá, még soha nem hallottam így nevetni. Harsogott a hahotája, úgy éreztem, a túlsó faluvégen tét és tubát adtak a bagós- emberek cserébe érte. Hanem apám nem akarta a cigarettáit elkótyavetyélni. Inkább túlórázott, hogy tegyen lisztünk, de a dohányt nem adta oda. A bőröridbe rakta» Néhány év alatt mind a két bőröndünk tele lett cigarettával. Apám sokszor belenézett gyönyörködve, s amikor anyám megkérdezte, hogy mi a csodának «vüjtögetí, rejtélyeden mosolygott Hát ezért vártam olyan kíváncsian apám válaszát. Nem csalódtam benne. Félretolta a dóznikat s azt felelte, csak akkor gyújt rá, ha a faluban lesznek. A többiek fejcsóválva tették M a cigarettatárcájukat Faltam valamit és többre nem emlékezem. Úgy látszik elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy megint éhes vagyok. ' \ Szobánkban voltam az ágyon. Megdörzsöltem a szemedet. Igaz volt-e, amit átéltem éjjel, vagy álmodtam talán? Anyám a tűzhely körül tett vett a rotyogó babnál. — Apuka hol van? — Elment az oroszok elé. — A mindenit! — kiáltottam mérgesen és felugrottam az ágyról. — Hát miért nem vitt el? — Éppen te kellettél volna oda1 — válaszolta anyám enyhe gúnnyal, és ügyet sem vetve rám, a forró babot kóstolgatta. Egy pillanat alatt kiszállt szememből az álom. Gyorsan ettem a. babból és levégtattam a falu közepére. la meghall Ják. Rémülten rántottam meg «mJurMmo» I állta « karját. Caak nem tett beteg? Magrázkódott, aztán nagyon melegen a fülembe súgta: — Itt vannak az oroszok! — Vjiú, vjiú! — szólalt meg újra a kísérteties hang. Most már szünet nélkül dór- gött és csattogott. Megint nótát vert a fogam, pedig nem fáztam. Félve húzódtam apámhoz: — híi vijjog úgy? — A sztálinorgona. — Ml az sztálinorgona? — Sorozat-aknavető. Szerettem volna megkérdezni, hogy ml a sorozat-aknavető, de láttam, hiába teszem. Apámnak eauttal nem teái kod szobra előtt, s majd agyonnyomott két szürkeköpenyes katonát. Furcsa katonák voltak. A mellükön érdekes géppisztoly, a farukat sáros kisásó verte. Prémes sapkájukra nagy vörös csillagot varrtak, annak közepén sarlót és kalapácsot láttam. Két német gép húzott el a magasban: Az emberek ijedten rebbentek szét, de az oroszok csak megvetően legyintettek. Erre mégbátorodtak, a visszarohantak hozzájuk. Alig tudtak előremenni. Szerettem volna közelükbe férni, megtapogatni a köpenyüket, de hiába tülekedtem, félrenyomtak a bányászok. Amint anyámtól nemrégen megtudtam, fogadalmat tett. Amikor a németek a Szovjetuniót megtámadták, elhatározta, hogy nem fog cigarettázni, csa akikor, ha az oroszok beIgy csak a két prémes sapkát láttam, amint a tömeg árjában úsztak. így értünk a falu alsó szélébe, ahol a két orosz bement egy házba. A fele nép utána, mi gyerekek pedig megálltunk a kapunál. — Itt ebédelnek! —- mondta az egyik. , Úgy éreztem, e ház lakói a legboldogabb emberek a világon. Aztán edöntött a sárga irigység. Miért ide mentek be — miért nem jöttek hozzánk? Később eszembe jutott, hogy mi csak csipetkés bablevessel tudnánk megkínálni. És azonnal feltámadt bennem a kétely: szeretik-e a bablevest egyáltalán? Nem tudtam várni, úgy látszik sokat marasztalták a két katonát. Türelmemet Vesztve bandukoltam hazafelé. A küszöbön l majdnem fcl......-’kiáltottam. Ké t orosz katona ült az asztalnál. Egy feketehajú és egy szőkebaj úszos idősebb. Otthonosan érezhették magukat, mert kigombolták a köpenyüket, ágyra tették sapkájukat, s úgy beszélgettek apámmal mindenféle mutogató keverék- nyelven, mintha régi »íaerö- sök lennének» Apám „moment !”-tet mondott és az ágy alá nyúlt. Előhúzta a nagyobbik böröedöt Az asztalra tette és kitárta az ajtaját. Kivett egy csomag cigarettát és Szertartásosan kibontva, megkínálta a vendégeket. A két katona egymásra pillantott, és meglepetten nézett a bőrönd tartalmára. — Ti Spekulant! — ráncolta össze homlokát az idősebb, és tréfásan megfenyegetteapámat Elnevettem magamat/Velem kacagott anyám te, derült az egész család. — Nyet Spekulant! -*» kiáltotta apám vidáman, éa rágyújtották. A feketehajú fiatalabb még mindig bizalmatlanul nézegette a cigarettát, apám pedig mosolyogva mesélte, a sok bagó történetét. Am én keveset hallottam belőle, még a messzi földről jött katonákról is levettem a sze- j mem. A cigarettát néztem,: amelynek füstje kékesein kígyózott apám keze fölött. Magyar László , Káldi János: Télalkcmyi jegyzet * Kékje fonnyad a futkos az árva _ dér les az esti vidékre, fi, fa, lm, fájva zihál Hervad az őszt madár*« jön, jön a jég} világ, K*t piluä IKrJfrWO vaDCO-’ z ablak«» ál Nyílik a lámpa világa végig az »tea során,, zúz fii a kéve, a sárra, iádul a szél, a zsivány. Szállóm a köd is, a feszié: Megy haza férfi, gyerek, nyúlik a régi harangszó. Pál Jótsef: Vetők A bóka lovakat az egyik férfi hajtja, a másik meg ott lép a vetőgép mögött. Igazgatja, motoz s füleli, mint zörög csöveken át a mag a porhanyó talajba. fis öt hasonló pár. Porosak, 8 nines ma se füttyszó szájukon. De hasit s (Rítok, ha félrelép a ló. mert holnap esni fog • s mikor végzik be A szivükben, miként majd a i nőtt ki bizalmak ég este a < Virágh Márta: Béreslegény Desks ingét cafatokká tépte a veríték. Vöröshagymát falt hetes ke s káromkodott, hogy rövid « Szikráztak még a csillagoké / ért rá lökte a lányt 5 Na, nem törte magát pálinka veit Most könyvek borítják Adyt idézi. Vitatkozik. Tudást kívánó elméje MM kitárta szűz ölét ezernyi volt titok. S ha párjához úzl a vágy, már csendben súgja kérő sua’ Árnyékold be kicsit, szivem az ablakot. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván kedves vásárlóinak a PÉCSI RUHÁZATI BOLT Ajándék ajánlataink: Férfi ing Férfi bőrkesztyű Divat nyakkendő Félkész öltöny Férfi télikabát Női estélyt ruhák Női bundacipők színekben 90,00— *99.841 59,09- moó NŐI és gyermek gumicsizmák 118,SS— 239.50 FI Női és gyermek hócipők 92,39— 115,11 Ft Fi 50,09- 333.00 FI 19,59— 99,99 Ft 1009.99-1999,09 Ft 999,99—9179,99 Ft 300,09— 909,09 Ft 499,00 Ft /
