Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1939. DECEMBER 23.

NAPLÓ

Amit > következőkben elmondok, az első szótól az utolsóig megtörtént. Csupán a neveket változtattam meg, hogy vé tétlenül se sértsek meg senkit a történet szereplői közül, mert valamennyien jószándékú, becsületes emberek.

P

AR HÉTTEL. EZELŐTT

népnevelők jöttek a faluba azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a parasztokkal közösen megszervezzék a termelőszövetkezetet,

Eddig még rendjén is lett volna a dolog, elvégre aki akar, miért ne társuljon, miért ne válassza a jobbat, ha már mindenképpen jobbnak gondolja a közös gazdálkodást. így vélekedett a legtöbb gazda, szóvivőjük nyíltan meg is mondta az első gyűlésen:

— Aki akar, lépjen be. Aztán majd meglátjuk, hogy mire megy. Ha jó lesz a terme- ' lőszövetkezet, jövőre vagy talán még később, .mi is belepünk. Kádár János elvtárs ot évet adott a kongresszuson. — Addigra mi is szövetkezetiek leszünk. Nem szabad semmit sem elsietni.

Egy nyílt arcú, szókimondó parasztember azzal toldotta meg az előtte szóló szavait, hogy legalább kialakul a ver- senyszellem a két szektor ko- zött. Ezzel az állam is, meg a falu is jól jár.

így zajlott le az első gyűlés de ilyen nesze semmi, fogd meg jól eredménnyel zárult az első hét szervező mun- kája is. Az éjszakába nyiflo beszélgetések végső mottója minden háznál az volt: igazuk van, tényleg jobb a termelő- szövetkezet, de nekünk így is megteszi. Jól élünk, nem vágyunk többre.

A népnevelők az első napokban bizony hiába magyarázták, hogy az a jó elet meny nyivel jobb lehetne a közösben, mennyivel többet tudnának földjeikből, * közös gazdaságból kihozni, ha beit* r.ie sen, gépekkel, nagyüzemi módszerekkel gazdálkodnának.

A tanácstitkár ezekben a napokban semmi mást nem csinált, mint a hangoshíradót kezelte. A pedagógusok külön brigádot alakítottak az agitá- eiós érvek, számítások kidolgozására. Plakátokat, grafikonokat készítettek. Számba vettek minden egyes gazdasagot, hogy a városból jött népnevelők pontos adatokkal, szinte „használati utasítással“ mehessenek el egy-egy családhoz.

A tanácsházán gyűlés gyűlést ért. Hol a párttagokkal, hol a tanácstagokkal, a keszegekkel, a földművesszövetkezet embereivel tanácskozott a község vezetősége. Úgy ment & munka, mint valami olajo- tott szerkezet.

A MÁSODIK HÉTEN megkezdődtek a belépések. Érdekes módon egy eddig teljesen magának való paraszt- ember írta alá először a belépési nyilatkozatot, akivel úgy számolt mindenki, hogyha be <s lép, az utolsók között teszi.

— Belépek, miért ne lépnék be. Csak egyet kötök ki — mondotta —, amíg nyolc-tízen Dem leszünk, ne hozzak nyilvánosságra a nevemet. — A hangos bemondó így csak magát a belépés tényét közölte, nevet, adatot nem mondott. — Érdekes módon — vagy tálán azért mert összebeszeltek, — ezen .íz estén még öten aláírták a belépési nyilatkozatot és m;nd azt kérte, hogy egyesre tartsák titokban a nevet.

Másnap estére azért csak kitudódott a dolog. AmltJl t asszony tud, az mar nem titok. Sokan meghökkentek erre, már csak azért is, mert a belépők közül négy 3°m°du’ “j" kintélyes gazda volt Bj^szeri- be megdőlt egy jól alkalmaz ható ellenérv; miszerint a tsz nem gazdáknak való. az. P

jen be, azon segítsen, akinek nincsen birtoka.

A népnevelők meggyőző szavaira persze azután is tudtak ér>n<*n elég tromfot mondani,

SS,HXn «Ol, cl?«,

biztos a hangjuk. Maguk is éreztek, hogy •**"'*.

grSÄiSÄ wOlyanformán: — belépek, de megvárom »

lósi vásárt, hogy a lovaimat eladhassam. A közösben úgysem kell annyi ló, ott lesznek 1 gépek... — vagy: — Ebben az évben még egyéni maradok, majd karácsony után, jöjjenek el, akkor aláírok — fagy — meg kell ezt még a vidéki rokonokkal is beszélni, közös a föld, még nem osztoztunk meg, — vagy — megvárom a disznóölést... Ki tudná felsorolni a különböző ki- fundálójuk által is komolytalannak vélt kifogásokat, amelyek már a születő elhatározás előjelei voltak.

Amikor a község már átjutott a bűvös ötven százalékon, egycsapásra új gondok kerültek előtérbe. A boltban, italboltban, tanácsházán, ekkor már azon folyt a vita, ki legyen az elnök, a brigádvezető? Kapnak-e hitelt, építkezzenek-e vagy sem? Mi legyen íz állatokkal, lesz-e földjára- flék, nyugdíj? Egyszóval már »lőrenéztek, terveztek, gondolatban már elindultak a közös lton.

]\ INCS OLYAN HELY.

1 ' ahol ne akadna ilyenkor vgy-két „karakán“ gazda, aki fhegmakacsolja magát és úton, útfélen hangoztatja, hogy ő bizony még akkor se lép be, ha egyedül marad. így beszélt Bányai Lajos is, pedig tőle iga zán nem ezt várták a faluban. A vezetők se, a gazdák se.

Régi tanácstag, népfront-bizottsági elnökségi tag létére és korábbi nyilatkozatai alapján mindenki azt hitte, az első belépők között lesz. Bányai azonban érthetetlenül megmakacsolta magát. Mert ugye könnyű volt a gyűléseken, általában felszólalni és minden kötelezettség nélkül a nagyüzemi gazdálkodást dicsérni, mégha egyébként őszintén és meggyőződésből is tette. Es írtóztatóan nehéz egy tollvonással fenekestől felforgatni az egész eddigi életmódját. Megválni kedves lovaitól, közösbe adni szépen gondozott teheneit. A szabad paraszti életillúzióját, a közösségi munkával felcserélni, amelyről legfeljebb csak elképzelései lehettek, de hogy milyen lesz, nem tudta bizonyosan.

így történt aztán, hogy éppen Bányai Lajos fogadta a leghidegebben a népnevelőket. Még a lakásba se engedte be őket, a pitvarban, istállóban, vagy akár a szabad ég alatt tárgyalt velük.

Az egyik reggel aztán meglepetéssel tapasztalta, hogy az 5 házát kikerülik a népnevelők. Először azt hitte, tévedés, de dél felé már tudta, hogy nem véletlenül történik ez így.

— Megúsztam — örvendezett az egyik pillanatban — mi lesz most, aggódott a másikban, — mit csinálok egyedül, ha az egész falu belép.

Mert azt, hogy már nyolcvan százaléknál tartanak, akar va, akaratlanul is tudta. A hangoshíradó minden percben új belépésekről tudatta a lakosságot és lassanként már a két kezén meg tudta volna számlálni, kik maradtak még maguknak.

— Józsáékat mégcsak megértem, beteg az öregasszony és azé a föld. Horváth Jánost két fia is segíti a városból, Nagy- néval úgysem menne semmire a szövetkezet, de mi lesz ő vele? ; : ;

így számolgatta, latolgatta a dolgot, amíg végül is győzött a józan esze.

A tanácsházán már várták. Jól ismerték, tudták róla, hogy ha makacs is, de nem konok.

— Hát akkor aláírod ugye — kérdezte az elnök, és már kezeügyébe is készítette a tollat, meg a papirost.

— Gyertek el este hozzám, te meg a brigádvezető. Otthon aláírom.

AMIKOR BELÉPTEK Bá**■ nyai házába, az eleddig morcos, a népnevelőket lakásába se engedő gazda, már ott várta őket a kapuban és szíves szóval tessékelte őket. A konyha helyett a nagyszobába, ahol már szépen megterített asztalon ott várta őket a trakta: kalács, sülthús és egy demizson bor.

— Hát ez mi? — csúszott ki a tanácselnök száján.

— Mi lenne? Amikor megszülettem, anyámék ebben a szobában ülték meg a keresztelőt. Amikor megházasodtam, ebben a szobában volt a lakodalmunk. Ez a mai nap is van olyan fontos, most is új életet kezdek, ezt is meg kell ünnepelni. Hol van hát az a nyilatkozat?

így szólt Bányai Lajos és tempós lassúsággal odakanya- rította a nevét. Azután a felesége is, mivelhogy a föld, meg a ház közös szerzemény volt.

Azok mondják, akik ott voltak, hogy a teli korsó többször is megtette az utat a kamra és a vidáman beszélgető társaság között azon az estén.

Bányai Lajos valóban szép, ünnepi traktát rendezett belépése alkalmával.

Vasvári Ferenc

Negyvennégymillió utast, 6 millió tonna árut szállítanak jövőre az AKIG vállalatai

4 Pécsi AKIG évvégi nagyaktívája

— „Az elvtársak tavaly ilyenkor eleget sírtak, hogy túl feszítettek a tervek, most mégis örömmel tapasztalhatom, hogy minden részletében felette vagyunk a tervszámoknak” — fejezte be referátumát Bakán József elvtárs, a Pécsi AKIG igazgatója az igazgatók, főmérnökök és forg. oszt. Vezetők részére tartott éwégi nagy aktíván.

A tervezett 5 millió 700 ezerrel szemben majd

félmillió tonnával többet

szállítottak ebben az évben! És milyen hatalmas számokat mutat a MÁVAUT utaslétszám: terveztek — feszítetten — 37 millió 800 ezret és elszállítottak majd két és félmillióval többet! És ugyanakkor az önköltségüknél is megtakarítottak három százalékot, amely jelent több mint 13 millió forintot a népgazdaság számára. Meghökkentően nagy számok ezek, jó munkáról tanúskodnak.

Van tehát mine építeni az AKIG-nál. Lássuk hát. hogyan

indulnak neki az új évnek?

Jövőre már 6 millió 120 ezer tonnát terveztek az árutonnára és 44 millió utast kívánnak elszállítani. Itt tehát bázis alapként vették a feszített túlteljesítést. Reális ez?

— Természetesen — mondja Bakán elvtárs — hiszen minden lehetőség adva van az egyes vállalatok igazgatóinak, vezetőinek, hogy az úgynevezett „rejtett tartalékokat” felkutassák és bátran, alkotó módon alkalmazzanak új megoldásokat. Egy apróságnak tűnő dolog csupán: a kocsikihasználás jelenleg a mi területünkön 54 százalékos. Ha csak 2 százalékkal javítják a kocsikihasználást, ez már egye dűl 3 millió forint közvetlen túlteljesítést jelent.

Van-e erre lehetőség ?

Ezernyi! Csak néhányat: az ésszerű fuvarkapcsolás, a pótfuvarok szerzése, a rezsikilo- méterek korlátozása, a rakodások gépesítése, ésszerű megszervezése.

KARÁCSONY

a Dömörkapui Menedékházban

A Dömörkapui Menedékház huszonnégy vendéget várt a karácsonyi ünnepekre. Az ország különböző városaiból érkeztek ide a Mecsek e szép vidékére. Kató Imre és felesége — ifjú házasok — már kedden megérkeztek Budapestről. Mindketten a Fővárosi Villamosüzem dolgozói, ott is ismerkedtek meg egymással és házasságuk első — legszebb napjait — itt kívánják eltölteni.

— Különösen fonti* a rakodási idő meggyorsítása — veszi át a szót Laky Pál, a forgalmi osztály vezetője — noha ezen a területen országosan a legjobbak vagyunk, hiszen mázsánként 2 perc 36 másodperc alatt rakodunk, mégis ha csak néhány másodperccel csökkentjük is a rakodási időt, ez újabb tízezer tonnákat jelent.

Szakemberhiánnyal, vezetőhiánnyal, szerelőhiánnyal küzd némelyik autóközlekedési vállalat. Hogyan akarják ért a keresztmelszetet leszűkíteni?

— Mindenekelőtt jelentős dolog, hogy megszerveztük — egyelőre a komlói ?4res AKOV-nél — a saját erőből való szakmai képzést, sofőrképzést. Az erre jelentkezett majd félszáznyi fiatal többszörös orvosi ellenőrző vizsgálaton átesett jelölttel a legjobb szakemberek foglalkoznak és a hallgatók igen kedvezményesen végezhetik el ezt a tanfolyamot.

— Az átlagos képzési díjnak mindössze 50 százalékát fizetik, és ha elvégezték a tanfolyamot és levizsgáztak, azonnal megfelelő beosztást kapnak a vállalattól Ez a gyakorlat úgy véljük helyes lesz, alkalmazni fogjuk más vállalatainknál .is, és ezzel már előre felkészülünk azokra a sokszorosan megnövekvő feladatokra, amelyek számunkra a távlati tervekben minden eddiginél jobb munkát követelnek — mondja Bakán József elvtárs.

Sok helyen tapasztalható, hogy „harcolnak” egyes vezetők a reális, feszített tervek ellen. A Pécsi AKIG példája azt mutatja: van még mindig mod és lehetőség arra, hogy

a tényleges tartalékok

ésszerű felhasználásával a feszített tervet is túl lehessen teljesíteni.

Csak ki kell nyitnia a vezetőnek jól a szemét, meg kell látnia a dolgozók javaslataiban, ötleteiben rejtőző hatalmas erőt, és — minden bürokráciát félretéve — bátran kell az újat keresni.

Szigeti István

VALAHOL EGY FALUCSKA3AI .1

Erzsi, nem vitt magával nehéz vakkot a hosszú útra. Mindössze egy kékmasnis sapkát, egy váltás pamutmelegítőt, fél tucat pelenkát néhány apró réklit, amolyan szerényke „női“ holmikat, na és a legfontosabbat, a „személyazonosságit“. Olyan személyazonosságit, amilyennel kevés, vele hasonló korú rendelkezik.

Mert Erzsi még csak tizenegy hónapos, mégsem elég neki a születési anyakönyvi papír. Igaz, a kartovfedeles •önyvecskére csőik annyi van rányomtatva, hogy „Gondozási könyv“, de belül valóságos személyazonossági adatok vannak. Ilyenek:

Születési helye: Hidas, 1959.

Törzskönyvi száma: 45 301.

Anyja neve: Schmetzer Anna.

Apja neve: t Molnár János.

Nahát, ez a kis kereszt az apja neve előtt, ez indította útnaJc Erzsikét. Először Hidasról Pécsre a gyermekgondozóba, onnan meg éppen két hete a megye másik sonkába, egy ormánsági faluba.

Szóval az a kis kereszt azt elinti, hegy Erzsik- é’csapm meghalt. Agyonsújtotta az áram.

öt kicsi gyereket hagyott hátra, közöttük Erzsikét, a

legkisebbet és a kétségbeesett

asszonyt.

— Most mi lesz? Mi lesz most a gyerekekkel? Még a négyet el lehet helyezni a napköziben, de mi legyen a kicsivel? Az még gyámoltalan, gyengécske még, hogyan tud ö attól munkába járni?

A szomszédok beszélték rá, hogy vigye el Pécsre, a gyermekgondozóba. Jó helye lesz ott és meg is látogathatja. Ott meg a gondozók, az orvosok bcszélfék rá. hogy adja beleegyezését, ha netán valaki . Kléfj

súlyos megegyezés történt. — Ha a gyereket valalki elfogadná, még akkor is az a feltétel, hogy havonta egyszer láthassa Erzsikéjét.

Erzsikéjét?

Nagyon jó lenne most egy kevéske Salamonéhoz hasonló bölcsesség. Olyasfajta bölcsesség, amely Erzsiké jelenlegi két mamáját megnyugtatná. De egyelőre csak az egyikkel beszéltem. Az örökbefogadóval, az alig két hetes új ria mával.

Úgy kezdődött, hogy evge bízott meg a darálással, amíg ő átszaladt kenyérért a pék hez. A falu másik végén vav a pék, de én még nem láttam olyan futást, s olyan gyors visszaérkezést.

— Jaj, ugye mennyi gond van egy gyerekkel. Nem lehet ám egy percre sem magára hagyni, mert mindjárt sír, mindjárt keres a lelkem.

És már kapja is el, csicsi- gatja, kényezteti, nevetteti. Es milyen gyorsan elkészíti a gyerek reggelijét, a hófehér zsemlebelet cukros tejben áztatva. ö még nem evett, a gyerek az első.

— Azt hittem ám, hogy a gverek miatt jött az autó. mert amikor elhoztam a gondozóból, azzal engedték el, hogy hamar"’ »n meglátogatják. Tudja, úgy félek.

Aztán elmondia. hogy miért fél. Onnan kezdi, hogy menynyire szeretett volna gyereket. De hiába, neki nem lehet gyereke.

Már két éve is elmúlt., hogy állandóan arról beszélünk a férjemmel: — Gyerek kellene, akárhonnan is. — Ha tudná, milyen :kálváriát kellett bejárni, amíg hozzá jutottunk, higgye el, felért egy terhességi idővel. Hát én megszenvedtem ezért a gyerekért.

Már megetette Erzsikét, már " lenkázza. de egy völcrnatra le nem teszi a kezéből Minibe től^m is féltené Közben elmondja, hogy hányféle orvosi vizsgálat, helyszíni szemle, tanácsi papír, hányféle • írás, v azg, ' í

kellett addig, amíg végre gondjaira bízták a csöppséget.

— A férjem hozta az állomásig. Pedig ő fiút akart, mégis ő választotta a kislányt. Amikor odahozták az ablakhoz. — mert csak. azon keresztül mutatták meg — azt mondta a férjem: Vagy ezt a lányt, vagy egyiket sem. — Mert őrá nevetett először a csepp lány, de a kis kezét is ö felé nyújtotta.

Nem tudom miért, de azt mondtam erre az asszonykának.

— Valószínű hasonlított a papájához ... Talán azért. — Bs nyomatékül jól megnéztem az asztal felett az esküvős fényképüket.

— Ugye —, kapott rajta a fiatalasszony, — ugye hasonlít a férjemhez?

— Nemcsak őrá, magára is hasonlít, épp olyan fekete a szeme. Es idővel majd egyre jobban hasonlít, ezt higgye el

— Jaj ezt mondták ám a

szomszédok is.

Az ablak elé lépett a gye- ’ ■’ kel és úgy nézte a világos- •• ínban, hogy tényleg-e, hogy igaz-e.

— Azt mondta az apja, hogy iskoláztatjuk §•<

Es ebben a pillanatban valóban úgy láttam, hogy a kis Erzsi megszólalásig hasonlít a mamájára, az új mamájára.

Mégsem tudom, honnan lőtt az a kis aggodalom, amikor azt találtam mondani:

— De volt ám már olyan eset, hogy a gyerek később, a változó korban valahogy elütött, ha kicsit is, de elütött a szülőktől.

— Na és! Az is baj?! Én

is hallottam már olyant, hoay éppen az ükapjára hasonlított a gyerék... — Jól is néznénk ki, ha ilyen kicsls'pre adnánk.

Tényleg. Hogy is mondhattam ilyet. Egy szülőnek. Aki képes az ükapjára is megesküdni a gyerekéért

Mégis nyugtalan volt, amikor elbúcsúztam tőle és kellemes karácsonyt kívántam. Kikísért a kapuig és zavartan fogott újra kezet velem.

— Ugye azt nem fogja megírni, hogy hol van a gyerék, hogy kinél pan... — azt ne tegye meg velünk, hogy megírja ...

Megígértem és be is tartom a szavam. De mégis s:eredném, ha valahogy mcc,"r' n öz"egy Molnár Pálné. Legalább azt, hogy jó helyen van a kis Erzsi. Nagyon jó helyen.

PÁLINKÁM