Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-25 / 303. szám

NAPLÓ 1959. DECEMBER 25. — -*-* bredj, kislegény! Felült az ágyban. Az apja megcsókolta, borostás arca megszúrkálta. Mosolygott, mert enélkül a reggeli szúr- kálás nélkül már el sem tud­ta képzelni az ébredést. Az­tán barackot kapott a feje búbjára. Nagy keze volt az apjának. Széles tenyere, vas­tag ujjai és minden ujján a fölső ízületen egy sűrű, kör alakú szőrcsomó. Ha megnő neki is ilyen lesz, és ő is ilyen barackot ad majd a fiá­nak, csak kisebbet, mert édes­apa biztosan nem tudja, hogy ez fáj. Újra visszafeküdt, az orráig húzta a takarót, és akkor szá­moltak. Közösen. — Egy — mondta az apja. — Kettő — vágta rá a fiú. A „hármat” már együtt mondták. így: — Hááá-rom. A fiú kipattant az ágyból, az apjára nézett nevetve meg dideregve. A férfi rákezdett a mondókára: — Ejnye bejnye, szedte-vet- te, a cipőjét hova tette? — Ha az éjjel el nem sza­ladt, biztos itt van az ágy alatt — felelte éneklő hangon a kisfiú, és előkotorta a két nagv magasszárú cipőt áz ágy lába mellől. Az apja kivette a kezéből az egyiket, megnézte és el komolyodott. — Na ez bizony jól átázott *— morogta, aztán a gyerekre nézett, kacsintott egyet s így folytatta — a lábacskád biz­tos fázott. Az apja hangtalanul, inkább a szemével nevetett, nagyon vidáman tudott így nevetni, 5 meg hangosan, vékony gye­rekhangon, csak úgy zengett bele a hideg szoba. Közben még a disznókra is volt gondja, mert így fenye­getőzött a nagy magányban: — Te, eriggy onnan, mert odaküldöm az Ügyest. S ha nem hallgattak a jó szóra — persze az ilyen disz­nóféle nagyon értetlen, csak rászólt a kutyára: — Na, előre, te! Aztán eszébe jutott, hogy így elkésik az iskolából, föl- szedelőzködött, de azért még futtából visszaszólt: — Olég, Ügyes, idegyere! Ez volt a tarisznya. Az édesanyja a tízórait az asztal szélére tette. Belerak­ta a táskába és elindult. Nem volt nagyon hideg, de a hó azért keményen roszo- gott a lába alatt. Mielőtt kilépett a kapun, köszönt katonásan a Kévéi bácsinak, aki egész éjjel ott fagyoskodott az udvaron és tényleg olyan nagy hasa volt mint az igazi Kévéi bácsinak. Tegnap csinálták édesapjával, mert jó ragadós hó esett — faszénből tettek neki szemet, orrnak meg egy nagy sárga­répát. Csodájára járt az egész család s Zsuzsika azt mondta rá: „Kévéi bácsi.” A Nagysarokig a lóré- " dombon kellett men­ni. Lefújta róla a havat a szél, még a sárga fűcsamók is kilátszottak. Innen már el lehetett látni tiszta időben a faluig. Igaz csak a templom- torony látszott, meg a nagy fenyő csúcsa az esperes kert­jében — de az már a falu. Ott van a templom háta mö­gött az iskola meg a Szalaiék romháza. A templommal szem­ben van a bolt —» nyáron szíjustorok lógnak az ajtajá­ban és cukrot is ott szokott venni az édesapja. Aztán Gáldonyi Béla: sorban a házak. Minden nap végigmegy közöttük — csak vasárnap nem, mert akkor nem kell iskolába menni. Az első házban Miszlai Pista bá­csi lakik a postás, aki minden reggel odakiabál neki: — Elkésünk főtisztelendő, úr. Azért mondja, hogy főtisz­telendő úr, mert a fiúnak bo­káig érő kabátja van — a bátyjától örökölte, de jó me­leg. A következő házban la­kik Jóska, a barátja. Aztán egy nagy sárga ház, a Grube- réké, ott harapós a kutya. Kovácséknak árpával érő körte van az udvaron, egy­szer szotyolaszárral le is akart verni egyet, ami kiló­gott az utca fölé, de észrevet­te a Kovács bácsi — nagy fehér bajusza van, az egyik szemének nincs' feketéje, szürke az egész és azzal a szemével nem is lát — oda­ballagott — ő nem mert el­szaladni — és azt mondta: — Na majd én fölemellek fiam, úgy eléred. De most azt sem, még az Er­zsébet dombig sem lehet el­látni, mert lomha köd tele­pedett a vidéki-e. A Nagysaroknál szalad az országúira a gyalogösvény. A tegnap esett hóban itt már egy lábnyomot sem talált — nem járt erre senki. Ennek örült, mert szeretett a fehér, tiszta hóban gázolni. Időn­ként hátrafordult. Hosszú, vé­konyodó, pontozott csíkot lá­tott: a nyomát. Néha elapróz­ta a lépést — így egyenletes vonalat húzott a hóba és fi­gurákat tudott csinálni. Csi­nált is. Egyszer egy emberfe­jet — két hétig is látszott, egyszer meg a nevét írta így ki, de azt biztos betemette a tegnapi hó. A hó olyan, mint a por­**■ cukor, — néha meg is kóstolta, de csak hideg volt. Akkor is olyan, mikor fellob­banó kis szelek végigsöpörnek rajta, fölkavarják, meg akkor is olyan, mikor a faágakról le­hullik. Most a faágakon már Kovácsék után laknak a Szamosiék, aztán a Nagyék, az 5 házuknál kezdődik a Le­vente tér — ott csak egy ház van a Szigetiéké, de geren­dával támasztották meg az elejét. Mindezt a lórédombról nem lehet látni. Csak a tornyot, meg az esperesek fenyőfáját. nem volt hó. Éjjel is fújt a szél — bedudált a kéménylu- kon — és most is hajlítgatta a meztelen faágakat. Szeren­csére hátba fújt, a „főtiszte- lendő”-kabát nem engedte a bőréhez bújni a hideget. Ki­csit szorongott, mert máskor ilyenkor mór világosabb szo- kot lenni, most meg inkább mintha egyre sötétebb lenne. — Lehet, hogy vihar is lesz — gondolta és fölnézett az égre. Csak mérhetetlen szür­keséget látott. Erről az ősz jutott az eszébe. Akkor is egy ilyen szürke nap volt és a szürkeségből vihar lett. ö azért elment a ziskolába és nagyszünetben hallotta mi­kor a tanító néni azt mondta az igazgatónak: — Ezt a kis tanyasit ebben a rossz időben is elengedték. Milyen emoerek ennek a szü­lei? Az igazgató egy kicsit hall­gatott, aztán így felelt: — Derék emberek... és a gyerek is az lesz. Elszégyellte magát, a kút mögött állt és a bokrok között gyorsan elszaladt az udvar másik végébe, nehogy az igaz­gató észrevegye, hogy kihall­gatta őket. Ez járt az eszében és lépe­getett csak egyre. A szél ak­kor már oldalról is csapko­dott és nagy fekete felhőkkel hajózott az égen. A varjuk sö­tét csapatokban keringtek, hangtalanul a levegőben az­tán beszálltak a tanyához köz­vetlen közeire a szalmakaza­lok közé. Távolról, mintha ég­zengést hallott volna. A keményre fagyott szél- hordta hókristályok . pirosra csípik az ember arcát... Még vissza lehetne fordulni, in­nen, ha a dűlőúton megy, ne­gyedóra alatt hazaér, de ott lehet, hogy hófuvásos az út. Arra is mehetne , amerre jött... az igazgató bácsi majd megint azt mondja a tanító néninek: „Derék emberek... és a gye­rek is az lesz.” A gyalogutat nem látta, be kellett hunyni a szemét — csak botorkált, meg-megcsú- szott — a tarisznya lődörgött a hátán (ide-oda, hallotta, ahogy a tolltartóban zörögtek a ceruzák. A téli szél másként fúj, mint a nyári. A hangok tisz­tábbak, élesebbek. Ez csak a szél hangja. Nyáron a falc is énekelnek. Teljesen besötétedett. A- hó is hullani kezdett, de nem olyan békésen és szelíden, mint amit annyira szeretett nézni otthon az ablakból. Csíptek a hópelyhek, bevág­tak a nyakába, az olvadt hó­ié végicsurgott a hátán. A mondókákat mindig együtt találták ki az apjá­val. Nagyon sokat tudtak, de ezt ma mondta először az ap­ja. Elismételte magában, hogy el ne felejtse, s kacagott. — Pszt — tette a szája elé az ujját az apja. — Felébred Zsuzsika. De a kishúga névn ébredt fel. Csak egy szöszsár­ga hajcsomó látszott a nagy felfuvalkodott dunyha alól. Az apja kiment, ő meg öl­tözött és közben vacogott. Nem nagyon fázott, de szere­tett vacogni — a fogát üte­mesen csattogtatta, s közben kifújta, meg beszívta a leve­gőt. A húga mocorgott az ágyban, aztán felült. Az or­rocskája olyan volt mint egy piros gomb. Hunyorgott, a Ezeme sarkából ránézett. A fiú abbahagyta a vacogást. — Még — parancsolta a kislány. Rákezdle újra. Zsuzsi . el­mosolyodott, .visszadőlt a pár­nára s újra elaludt. A füzeteit még ‘az pste a táskájába rakta. Nem bőrtás-r ka volt, pedig az apja a si- montomyai vásárból hozott neki egy szép sárga hátra-va- lót — az övé vászontarisznya volt, a bőr majd jó lesz Zsu­zsinak. Neki tarisznya kell, mert édesapja is olyannal jár nyáron a határba, és mindig szeretett benne kotorászni, meg aztán néha, de ezt nem tudja senki, mikor fölveszi a tarisznyát azt játssza, hogy ő most Kobrák bácsi a kaná.-?. Hajlott háttal megy a disznó után s délben majd a jószá­gé csendben ötébe kan varit:" a tarisznyakenyeret, haw-- mát meg szalonéit 'zed o' bo'r-c meg csontnyelű bicsa kot Tavasszal nem is vitte el soha az iskolába a tízórai­ját. hanem leült egy fa alá valahol és bicskával szeletel­ve megetye, a lekváros kényé­H A M O M §IM Három fakereszt van egymás meUett a falunkban, a nyárfákkal, akáccal benőtt j öreg temetőben. Ott, ahol vége szakad a zsinórba húzott házsornak, a göröngyös út­nak és az életnek. Korhadt fakereszt mind a három. Olyan egyforma, hogy azonnal feltűnik, ha belépsz a tövises sövénnyel kö­rülkerített temetőkertbe. A név la ugyanaz a megkopott táblákon. Szélről nyugszik az anya, néhai Katona Andrásné. fiit 26 évet. Mellette, jobbról a fia, elhúnyt hatéves korában, s Iegszélről a lánya. Nem volt még születésnapja. Aztán mellettük egy beomlott gödör. Ka­tona András ásatta nyolc évvel ezelőtt, amikor kiszabadult a börtönből, és ráka­pott a kertészkedésre. Azt mondják, hogy éjszakánként gyakran választja vánkosul a felesége sirhantjának egyre kerekedő dom­borulatát. Keveset beszél Katona András. Csak ép­pen annyit, amennyi az élethez szükséges, az olyan élethez, amilyent ő él már más­fél évtizede. Egyedül, Asszony, gyerek nélkül. Egyszer nekikese­redett és bőbeszédűen ennyit talált mon­dani: — Az én boldogságom odaát van — és felmutatott bütykös ujjával a vihart Ígérő égre. — Ott leszek már én csak boldog... Azóta sem hallották ennyit beszélni. Hallgatásának oka van. Olyan titkot őriz, amit mindenki tud, be­szél, de csak a háta mögött és suttogva, nehogy meghallja. Karácsonykor lett néma. 1941. karácsonyán a Tuzokos tanyán vár­ták a szentestét. A rselédtakí sok hosszú I iorín a Sötétség őrködött és két lompos pult. A kn télyt nyolc farkaskutya s-zalaÖ- ; ta ki> be ■ v;c.:oritvá. Nyolcéves volt a kis- i asszony i- c ezti‘. onyá növekedett a parkban 'ennek «mlCkdre. . jövőre ültetik I a kilencediket és újra meghagynak ;gy LírK. kutya-külyküt. Katona András kondás volt a major­ban. Két falkát bíztak rá, mert az öreg, kettes Lajtos Bálint még Miklős-nap előtt letette a karikás ostort és nem is vette a kezébe többet. i Egyetlen örölraég« * kondi;» vt«W. Ezt vette át András a maga kétszáz süldője mellé. Reggel kihajtott és a telihold vetette haza. Karácsonykor is dologra Irta ki a kasznár. — Süldőnek, cselédnek a legelőn a helye, ünnepen, vasárnap, mindenkor — hallotta szinte naponta a mondását. Már kívülről tudta. A szentestén későn jött meg a hajtás után. Fáradt volt és éhes. A kastély előtt húzó­dott az akáccal szegélyezett dűlő s Ide né­zett a konyha ablaka. Bent fürödnivaló meleg volt és a kövér szakácsnő kitárta az ablakokat. Sült kacsa illata csapta meg az orrát. Nagyon régen evett kacsát. Ami­kor a tekintetes kasznár úr lánya eskü­dött, meghívták a parádéskocsis mellé. Akkor vetettek neki egy szárnyat, meg a mellehúsából. A kommenclóba kapott vékony oldalszalon­na még szüretkor elfogyott, azóta babon él­nek. Most is az lesz odahaza. Tarkakhab, hozzá szalonnabör. Azt nem eszik meg. Kell a holnapi, meg a holnaputá­ni babba, szemet csalogatónak. q Becsapta maga mögött az ajtót. Bedobta folt hátán folt kabátját és széket búzott maga alá. — Ehetnék — mondta rekedt hangon. Az asszony csak állt, szikáran, megtörtén a tűzhely mellett. Alig két hónapja szült és a gyerek is szívta, a gond is sápasztotta csupa csont testét. — Hallottad? Az aszony csak állt tovább a tűzhelynek vetett, háttal. — Az Istenedet, hát hányszor mondjam? Nézi a tűzhelyet: üres, csak egy foltos fazékban gőzölög víz. A gyereknek lesz. Hirtelen tisztult az agy'., mint vihar után az és­— Nines bab? — Ninos. — Nem adott a kasznár... azt mondta, minek zabáltuk fel — és oko­lásba fulladt a hangja­— De a bitte,", "■ fajtáját az anyjának vette a kabátját és kiugrott az ajtón... Tornácos, vádszöllővel befnttatott ház volt a knsznáré nagy rtmlillussal és jó Illat leng­te körül díszes oszlopait. Szinte megrésze­gedett tőle. Nyelt egyet, amikor belépett. Kasznár dr. í, — kezdte, de nem tudta folytatni. Az asztalt nézte. Rajta fel­szeletelt vekni, mellette kékszélü tálon kacsasült, párolt káposzta. A poharakat már teletöltötték, pedig már nem la ettek. — El... elfogyott a babunk. — Hát aztán: — és a kasznár felugrott az asztaltól. — Még most sem lehet nyugta az embernek a barmaitól... Ogy botorkált haza, mint akit fejbevág­tak ... — Megölöm ... meg én. Nincs vacsora? Ne zabáljak? Öljem meg a kölykeimet? Berontott az asszonyhoz. — Nincs ... nekem Is azt mondta, hogy nincs, de ő sültet zabái káposztával — el­fulladt a hangja, mert nyelnie kellett a gondolatra. Édeskáposzta, sós krumpli, zsí­ros hús. El kellett volna hoznia az egé­szet. Szaladni vele, futni hazáig. Letenni az asztalra és ordítani: — Egyél asszony! — Megbolondultál András? t — Meg... a kutyaurislenit!... — és fel­kapta a kést az asztalról. Vérben forgott a szeme, a haja a homlokára hullott. Izzadt és csapzott volt, mint az űzött lé. Lihegett, fújt: — Zabáij!... Es nekirontott. A gyerek sikoltva kapaszkodott a kabát­jába. — Elhallgass 1 Menj az anyád után ..» A kislányt nem szúrta meg. Csak meg­fogta ... a nyakánál. Aztán kirohant. A kasznárék házánál még világos volt, amikor felrántotta az ajtót, a kacsasült ott párolgott az asztalon, a combját már kivá­logatták, csak a szárnya volt meg, és az illata. Erős, velőbemaró Ulat, — Egyél Andrási Vegyél, no ... — biztatta a kasznár, remegő hangon, fuvolázva. Bc-leszúrt a legnagyobb húsba és kibugy- gyant szájaszélén a nyál. A szájához emelte és a késen végigfolyt valami. Az orrát I» megcsapta... Eldobta az egészet és csak annyit mondott: — Dögszaga van.. < * Katona András mod kertészkedik. Olyan virágokat nevel, bogy az egész falu dicséri érte. Nem ad belőle senkinek, kihordja aa egészet a temetőbe, a bárom kereszt alá > ■. Mintha kiáltottak volna. Bal ról az országút mellett a föl­deken végigfutott valami. Le* hetetlenül nagy volt és feke­te. A cipője is teletömődötí hóval, de nem fázott a lába. Csak ment és számolgatott. Most a Kiserzsébet aztán a csordakút, onnan csak egy ugrás az Erzsébet domb s ak­kor már látom a Miszlai Pis­ta bácsi házát. Azt mondja majd a Pista bácsi: „Elké­sünk főtisztelendő úr.” A' szél belekapaszkodott a kabátjába) egy darabig húzta, aztán el­esett. A szája tele lett hideg hóval, a kezéről lecsúszott a kesztyű. A Kiserzsébetnél a part el­fogta a szelet. Ide le kellene ülni — gondolta, aztán eszébe jutott, amit az édesapja me­sélt arról a kisfiúról, aki le­ült a hóba — mert elfáradt — és harangzúgást hallott. I^ekete kevergés volt aa *■ előbb még hófehér táj: Az országúton egy kis pont. Csöppnyi lépésekkel megy elő re, néha elbukik a hóban, el­löki a szél... és föláll. Sza­kállas embereket lát, meg vil­logó fejszéjű cigányokat. Az arca csurom víz és belül a2 inge is. Csak megy. Néha el­tűnik, aztán előbukkan me­gint. A hátán vászontarisznya van. Az Erzsébet dombnál meg­állt. Megroggyant a térde. Mindjárt odaérek — gondol­ta és folytak a könnyei. Le­ült a hóba. Már csak kicsit kell menni és akkor mondja a Pista bácsi, hogy elkésünk főtisztelendő úr. Itt sokszor szokott ülni nyáron is. A bodzabokron vad- galambfészek van. De ilyen­kor a vadgalambok nincsenek itt. Messziről csengettyűk szól­tak. Talán szánkó. Fölállt- Csak kevergő hópdhék csaptak a szemébe, a csengettyűt nem hallotta. — Még kicsit pihe­nek — gondolta és beleesett a hóba. Jó hideg hó. Ide nem fúj a szél sem, mert elfogja a part... az arcomnak na­gyon jó ez a hideg — csak a kezem fázik. Zsebre akarta dugni, de nagynak és nehéz­nek érezte — és a zsebe Is vizes volt. ... bimm-bamm.., bimm; • • bamm. Harang. Valahol szól a harang. Fel kell kelni. Men­ni kell. Számolt. Egy ... ket­tő ... hááárom. Háromra fel­ugrott .:. na ez bizony jól át­ázott, a lábacskád biztos fá­zott. Szédelgett kicsit. Bor- zongott is ... de ment. A Miszlaiék háza előtt nem állt senki. Kihalt volt a fáim A kilincset nem tudta meg­fogni, elgémberedett a keze —' csak kotorászott körülötte. Valaki kitárta az ajtót. Jól­eső meleg csapta meg. Az* akarta mondani: megjöttem, de nem tudott szólni, nevetni sem tudott, pedig boldogság táncolt benne. A tanító néni odaszorította jó meleg arcát az övéhez, aZ ölébe kapta és szaladt vele a3 igazgatóékhoz. Itt, ebben a szobában volt már egysz®1'- Akkor is ilyen jó birsalma- szag úszkált a levegőben. — Havat — mondta az i8aZ' gató és vetkőztetni kezdte. J ó hideg hóval dörzsöl' lék a kezét meg a la bát és pálinkát itattak ve*c‘ Tűz szaladt végig a testén * Valaki hangos csattanássa verte le kint a havat a lábá­ról. Az apja. Tudta, hogy 02 apja. Szigorú volt az afc3' ilyennek csak egyszer látta, mikor Nagyanyó meghalt- Csupa hó volt, a fiához *e pett, megfogta a kezét. A m5 fiú kicsit felkönyökölt: — Cipőm, ruhám jól ázott, de a lábam mégse fá zott. t Az apja felemelte a keZ® ■ Azt hitte, barackot kap ~' csak a fejét-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents