Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-25 / 303. szám

N A P I Ó 1959. DECEMBER 25. Eisenhower karácsonyi üdvözlete az amerikai néphez Washington (MTI) Eisen­hower elnök nem egészen 24 órával 22 0Ó0 mérföldes világ­körüli útjáról történt haza­térése után karácsonyi üzene­tet intézett az amerikai nép­hez. Beszédét az amerikai rá­dió és televízió is közvetítette. Az elnök a többi között ki­jelentette, hogy vllágjkörüli út­ján meggyőződött sírról, mi­lyen mély vágy él a népek­ben „a szabadság jegyében megteremtendő béke után". Eisenhower kifejezte az a meggyőződését, hogy a béke biztosítása elsőrendű fontos­ságú és ez a kulcsa az általá­nos jólét és boldogulás meg­teremtésének. Az Egyesült Államok veze­tője kijelentette, hogy „az amerikaiak nézete szerint az emberiség jóléte szempontjá­ból nem szükséges, hogy el­kerülhetetlen összeütközés jöj­jön létre a különböző orszá­gok és társadalmi rendszerek között, ugyanakkor önmagában nem elegendő az egymás mel­lett élés sem.“ Az elnök felhívta az ameri­kaiakat és „tengerentúli ba­rátaikat“, ne feledkezzenek meg azőkról, akik nyomorban és elmaradottságban élnek, hangsúlyozta a hosszúlejáratú segélyprogramok folyatatásá- nak és kibővítésének fontossá­gát. Hozzátette, hogy ez nem jótékonyság, hanem Amerika érdekeinek is megfelel. KARÁCSONYI ÉTELEK különböző országokban A karácsony nemcsak benső­séges családi ünnep, hanem egyben a „szakácsmüvészeti termelés évenként megismét­lődő csúcspontja”. A Közép-Európában hagyo­mányos „karácsonyi liba” tu­lajdonképpen angol talámány, noha Angliában a icarácsonyi asztalt inkább a pulykapecse­nye díszíti. 1588 karácsony es­téjén történt, hogy Erzsébet királynénak éppen sült libát tálaltak fel, amikor futár ér­kezett és közölte, hogy meg­verték 11. Fülöp spanyol ki­rály hajóraját, a világhírű Ar­madát. Azóta az angol udvar­nál a pulyka mellett a liba is­hozzátartozik a karácsonyi va­csorához. Olaszországban karácsony­kor előszeretettel eszik a bá­rányhúst, továbbá különböző kolbászféléket, mázsoláskalá- csot, cukrozott gyümölcsöt és nugátot. Az ínyenc franciák legin­kább pulykát esznek kará­csony estéjén, ezenkívül véres és májas hurkát. Noha rend­kívül szeretik a családias éle­tet, karácsony estéjén hagyo­mányosan- étteremben vacso­ráznak — persze csak az, aki bírja pénzzel. Az éttermekben a tehetősek hagyományos ka­rácsonyi vacsorája osztrigával 'és fehér borral kezdődik, utá­na erőlevesen és gyümölcs- salátán át, a vajkrémmel töl­tött biszkvit tortáig folyik a lakmározás, amelyet végül egy pohár pezsgővel öblítenek le. Spanyolországban is pulykát esznek és hozzá — furcsa ízlés — rengeteg édes likőrt isznak. A karácsonyi torta nagyon édes. marcipánszerű dióska­lács, cukrozott gyümölccsel töltve, spanyol néven „tur- rón”. Svédországban karácsony es­téjén halat esznek. A tőkehal fogyasztását rendkívül körül­ményes és hosszadalmas szer­tartás előzi meg. A szárított tőkehalat három héten át na­ponta friss vízben áztatják, majd egy héten át fahamuba fektetik, ezt követően ismét három hétig meszes vízben ázik, majd újból három hétig hiaponta friss vízben tartják. Az eljárás következtében a hal ötszörösére dagad és borzal­masan bűzlik. A svédek ugyan azt állítják, hogy megfőzve rendkívül ízletes. Lehet azon­ban, hogy nem is érzik a hal ízét,' hiszen rendkívül erős pálinkát isznak hozzá. megszavazta az iskolaiigyi törvényt Párizs (AFP, Reuter).'A ír an cia nemzetgyűlésben az egy­háza iskolák állami támogatá­sáról szóló törvény vitája le­zárult. A törvényt a nemzet­gyűlés 427 szavazattal 71 elle­nében elfogadta. Meghalt Lord Halifax London (MTI). Lord Halifax egykori angol külügyminiszter és washingtoni nagykövet, volt indiai alkirály 78 éves ko­rában szerdán éjszaka meghalt. Narancsra írt karácsonyi köszön­tést kaptam Szicí­liából. Govanni vagy Giovanna, Cetce vagy Elena karcolta körmével a duzzadó narancs bőrére még a tava­szon az üdvözletét. Csak egy szó az egész, mégis felér egy illatos levéllel. Ez a kis szó elhozta hozzám a kék szi­cíliai ég egy darab­káját, egy fodrot a partot öblögető ten­ger hullámaiból s egy íehelletnyi for- róságot a déli ég alól* Olyan ez az üd­vözlet, mint a pa­lackba zárt s a víz hullámaira bízott, üzenet, melyet visz, forgat a hátán az ár, s ki tudja hol, de egyszer célba ér. Ennek az illatos na­rancsnak bőrére olyan szó került, melynek megfejté­séhez nem kell szó­tár, melyet ma már szerte a világon is­mernek és értenek az emberek: PACE. Béke. Egy szavas üzenet a szicíliai narancsligetek alól. Egy, tíz, vagy száz ilyen üdvözlet in- dult-e útjára? Ki tudja megmondani? De mind célba ér­nek s viszik a hírt: vigyázzatok a béké­re, őrizzétek és óv­játok! Nehéz volna vi­szonozni ezt a kará­csonyi üzenetet. De módját leltem. A narancs magjait cserépbe raktam és cserjét nevelek be­lőlük. Sarjadjanak és szökjenek szárba, hirdessék az életet, a békét. Benkö Károly A mai művész gondjai v. A szocialista realizmus él és virul Végülis mi a mai művész problémája? Látszatra az, hogy a manapság szinte már meg- számolhatatlanul sokra szapo­rodott irányzatok közül kivá­lassza az egyéniségének leg­megfelelőbbet, hogy eligazod­jon a reménytelenül összeiku- szálódott divatos áramlatok kö zött. De ez csak látszat. A va­lóságban sokkal egyszerűbben és világosabban jelentkezik a probléma: vagy egy hanyatló korszak utolsó képviselőjének a szomorú sorsát választja, vagy az úttörők, az élen ha­ladók soraiba lép és a maga tehetségével is segít előbbre vinni a fejlődő új társadalom, a szocializmus ügyét. Vagy — vagy; a mellébeszélés nem sokat ér. Nálunk ma így kell megfo­galmazni ezt a kérdést. Igaz, a szovjet művészeti körök vi­tája során nem sokat beszél­tek osztályharcról és kulturá­lis forradalomról. De a szov­jet művészek más helyzetben vitáztak. Ott a létrejött szocia­lista realizmust tanulmányoz­hatták és annak alapján tisz­tázhatták elméleti problémái­kat. A kulturális forradalom már korábban lezajlott, s a revizionizmus támadása is csak kis zökkenőt okozott. Ná­lunk a szocialista átalakulás nemcsak a kultúrában, hanem még a mezőgazdaságban is most zajlik. A régi életforma, a régi nézetek tehát még ele­venek és erősen hatnak. Ezért nem kezelhetjük csak az esz­tétikusokra tartozó elméleti kérdéseket a szocialista rea­lizmus és a modernizmus kö­zötti küzdelmet sem. A Szovjetunióban a revizio­nisták csupán annak a kér­désnek a fészegetéséig jutottak el, hogy a szocialista realizmus különbözik-e általában a rea­lizmustól, míg nálunk a revi­zionisták nemlétezőnek nyil­vánították a szocialista realiz­must és mindent el is követ­tek a megsemmisítésére. A szocialista realizmus azon­ban minden revizionista táma­dás és minden szöktás téve­dés ellenére él, virul és belát' IK IIINÍ Mu a nagy. tetteit is szerény, emberek © A felszabadulási ünnepség A meghívott külföldi ven­dégek a Kínai Kommunista Párt, az Országos Népi Gyű­lés, a Népi Tanácskozó Tes­tület és a kormány kétnapos központi nagygyűlésén vettek részt. 87 ország kommunista és munkáspártjának, kormá­nyainak és népi szervezetei­nek küldöttei találkoztak ift a kínai nép vezetőivel. Tíz­ezer ember egy hatalmas te­remben, melyről korábban már említés történt. Az ünnepi beszéden kívül két napon át hangzott a vi­lág minden részéből összejött küldöttek üdvözlőbeszéde. (Er­ről annak Idején részletes tu­dósítást közölt a sajtó.) A szünetekben nyolcvannál több nyelven ismerkedtek az európai, ázsiai, dél-amerikai, afrikai és egyszerű kék vá­szonruhás kínai emberek. Az ünnep előestjén részt vettünk a kínai vezetők fo­gadásán. Az Ötezer személyes, hatalma* fogadóteremben ügyes rendezéssel úgv ültet­tek t’-nnünket nyolcszemélyes kc-ek asztalokhoz, hogy min­den asztalnál kínai, és egy­két külföldi nemzet küldötte üljön. Az asztalutcá’kban a meghívón jelzett számok alap­ján igazodhattunk el, helyün­ket pedig névjegy jelezte. A fogadás fényponté» Hrus­csov elvtárs pohárköszöntője volt. Mindenki érezte annak jelentőségét, hogy úgyszólván egyenesen az Egyesült Álla­mokból érkezett ebbe a Kí­nába, amelynek létszámát a nyugatiak nem akarják tudo­másul venni. Másnap délelőtt kezdődött a felejthetetlen felvonulás. Ha igazságosak akarunk lenni, el kell mondani, hogy ez a fel­vonulás a szó szoros értelmé­ben már napokkal előbb meg­indult, hiszen a hatalmas Kína minden területe, jelentősebb üzeme, kommunája képvisel­ve volt, nem is említve a hat és félmilliós Pekinget. Az elő- zönapi fogadás éjjelén haza­térőben láttuk már a felvonu­lásra gyülekezőket, avagy a sarkukon guggoló pekingieket, amint egész éjszaka nézték a felvonulókat. Hajnali 3 órakor már szóltak a menetelők élén vonuló népi zenekarok. Azt hiszem, ezen az éjszakán tal­pon volt egész Kína. Háromnegyed 10-re benépe­sült a 20 000 személyt befoga­dó tribün. A Mennyei Nyu­galom terén — a felvonulási utat szabadon hagyva — száT ezres tömeg, rendezett sorok ban, színes ingben Húszpt cónként felváltva virágosok rőt nyújtanak a magasba melyből valamilyen jels rajzolódik ki kínai jelekből, majd a két évszám: 1949— 1959. Az előtérben 1000 tagú Pontosan 10 órakor meg­jelennek a Mennyed Nyuga­lom Kapuján Hruscsov elvtárs, Mao Ce-tung elvtárs, a párt és állami vezetők, valamint a külföldi küldöttségeik vezetői — közöttük Dobi Ietván elv­társ. A katonai díszszemle után megkezdődik és ponto­san két órán keresztül tart a színpompás felvonulás. Felvo­nulnak a hadsereg egységei, az ifjúság küldöttei, a mun­kások, a népi kommunáik kül­döttei, a népi milioia ezredei, a művészetek különböző ágai­nak képviselői, a sportolók. A menet 'színes virágáradat... Közben az új gyárak hatalmas modelljei, az állattenyésztő kommunák állatmakettjel, mozgó színpadokon a színhá­zak, operák, balettek legsike­rültebb jelenetei, népi hang­szereken játszó zenekarok, sár­kányalakú és más színes lég­gömbök erdeje. Színek, virá­gok és a győzelmes emberek hallatlanul lelkes tömegei. A felvonulás precíz, pontos, jól szervezett. Csak a főtribün előtt torpan meg néháhy pil­lanatfa minden csoport „Mao Mao” — rúgla a lelke*' rér r e'ml t* eifereíten* *s Ich*' ♦ellen ezt a képet. A tíz é\ előtti ratoesol^ák é 'obbógyo.'- az éhhaláltól. járvánnyal ér elnyomókkal viaskodó nép ma testileg, szellemileg jóltéplál- tan, szabadon ünnepelheti a pártot: az életet, a szabadságot é« a Jömöt, Két felejthetetlen óra, vég a menetnek, de nem akar moz dúlni a nép. A téren minden felé zenekarok és táncoló cso­portok. És így tart ez két na Pig. Elsején is, irtásodikán is este 8-tól 12-ig 4—4 órás tűzijáték Az ember szinte azt se tudja merre nézzen. Az állami épü letek városszerte — és ország szerte — villanyégő fűzérek kel kivilágítva. Talpon a váró* apraja, nagyja. Elféslizott Iá bú Idősebb asszonyok unokái kft vezetve tipegnek, régi ki nai viseletbe öltözött öreg fér fiák mosolyogva nézik a bol dog jelent — és látják a jö vöt. A keserű múlt élő emlé kel. A piciny sárházaik mintha fényesebbek lennének Aligha alszik ma bennük va laki. A tea-, gyümölcs-, ciga rettaárasító, nyitott elejű üz letek is „üzemben” vannak Csak egy dolgot nem tapasztó lünk Pekingben és másul sem: nincs részeg ember. Ke vesen és kevés alkoholt fo­gyasztanak. A fogadísöko sem erőltették az ivart. Bőve volt narancs- és citromlé, a bort likŐrÖs pohánkákból kí- pMM’f — 'ey rpjrH'*" itr?, t ♦á-be’fh'i': nyugo '■•'•-a Mé” két napot töltöttünk PsVngben mielőtt e’índultunk a kb. 10 000 km-es közép- kínai tanulmányútra. (Folytatjuk.) Pak« Sándor hatatlanul hosszú ideig tartó irágzásnak néz elébe. Az esztétikusok vitáiban Ilyen viták a hazai irodalmi folyóiratokban is zajlottalt; történtek kísérletek arra, hog.v a szocialista realizmust meg­határozó ismérveket, követel­ményeket fogalmazzanak meg. Volt, aiki négy, volt aki öt vagy több pontban sorolta fel ezeket a „követelményeket“. Ebben a cikksorozatban a szovjet esztétikusok vitáiból le­szűrhető azt a tapasztalatot igyekeztem hangsúlyozni, hogy a szocialista realizmust káros, sőt nem is lehet a követelmé­nyek és definíciók szűk skatu­lyáiba préselni. A szocialista realizmus a marxista világnézetű művé­szek alkotó tevékenysége, amely a maga módján segíti a szocialista társadalmat ' az előrehaladásban. Szüntelenül formálódik, fejlődik, akár ma­ga a szocialista társadalom. Elmaradt, idealista nézeteket valló művész nem lehet szo­cialista realista. De a világ­nézet csak az egyik feltétel. Az alkotói módszerben rejlik a másik, sokak szerint legfon­tosabb feltétel, mert a szocia­lista realizmus a valóság sok­rétű, eleven, realista tükrözé­sével egyértelmű, sőt annál valamivel több, mert a marxis­ta szemléletű művész nem elé­gedhet meg a puszta tükrözés­sel, művében meg kell lennie a pozitív ráhatásnak is. Gor­kij Gladkovhoz írt levelében így fogalmazta ezt meg: „Ko­runk teljes joggal kívánja meg hogy az író, a művész ne huny­ja be szemét a negatív jelen­ségek előtt, viszont hangsú­lyozza, s ezzel romantizálja a pozitív jelenségeiket.“ Ebben rejlik az, amit általában a mű­vészet nevelő szerepeként szoktunk emlegetni. De ez a „román tizálás“ nem valami kiszámított alkotói fogás, ha­nem a művész legbelsőbb én­jéből kell fakadnia, abból, hogy az alkotó maga szenve­délyesen hisz a fejlődésben, az emberi haladásban. És ezt ne­vezhetjük pártosságnak is, azaz hogy ez az igazi pártos­ság. Ennek a hiányát semmi­féle „recept“ nem pótolhatja. A legnagyobb realisták min­dig is legfontosabbnak tartot­ták az eleven figurák alkotását. A hős szerepe rend­kívül fontos. De a szocialista realista módon alkotott hős­nek valóban elevenen élő em­bernek kell lennie, nem puszta lelikifolyamatokból összerakott emfcerszabású szimbólumnak, amilyeneket a nyugati „lélek- elemzők“ gyártanak, sem pe­dig Nietzsche-féle Ubermen- schnek. Lényegében a ponyva- irodalom „erős embere“ lebeg azoknak a lelki szemei előtt, akii? a szocialista realista hős­től emberfeletti jellemet ké­pességeket, akaratokat és tette­ket várnak. Az ember, s kö­vetkezésképpen az irodalmi hős is mindig összetett, sok­rétű, negatív és pozitív, tipi­kus és egyéni jegyeket hordoz; A szocialista realista pozitív hősben azonban megvan az a többlet, amely a társadalmat elöbbrevivő erőkhöz sorolja. Az alkotó világnézetből és al­kotói módszeréből pedig fel­tétlenül az következik, hogy az ilyen hőst tOkonszenvvel ábrázolja. Lehet persze nega­tív hős is, hiszen az egyik leg* nagyobb szocialista realista regény a Csendes Don főhőse, Gi'igorij Mejehov is „negatív“, s találunk számos hasonló példát. De ezesetben a szocia­lista realista művész feltétle­nül kimondatja valami módon hősével azt, amit Goethe is ki­mondatott Wertherjével: „Légy férfi és ne kövess engem!“ A Szovjetunióban folyt vi- táíIT/an elég sok helyet kapott az a kérdés is, hogy az alkotó egyéniségének mi a szerepe az alkotásban. Az az álláspont alakult ki, hogy az egyéniség­nek feltétlenül rá kell nyomnia bélyegét a műre, kell, hogy a művésznek sajátos stílusa le­gyen. Az egyéni stílus széles skálájú változatosságot tesz lehetővé. Az sem lehetet­len, hogy a szocialista realista művész egy-egy művében a modernista kísérletezések során felbukkant vagy teljesen ere­deti új megoldást alkalmaz­zon, ha az adott téma éppen gzt kívánja. Formáik tekinte­tében a szocialista realizmus s2inte korlátlan szabadságot ad a művésznek, persze azt az általános esztétikai elvet, hogy a forma szolgálja a tartalmat és ne fordítva, nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, anél­kül, hogy a formalizmus hi­bájába ne esnénk; A szocialista realizmus te­hát sokkal átfogóbb bármely más irányzatnál. Azt a kísér­letet azonban, hogy ezert az alapon szocialista realizmusnak neveznek mindenféle művé­szeti megnyilvánulást Csak azért, meirt szocialista körül­mények között jött -létre, nem fogadhatjuk el. Gyenge dilet­táns művecskéket, igénytelen, művészieden alkotásokat, a marxista világnézettől Idegen műveket nem sorolhatunk a szocialista realista alkotások közé. A mai művész gondjai csak akkor oldódnak meg, ha rá­jön, mit jelent egy forradal­mi kor részesének lenni, ■ ha egy lesz a szocializmus építői közül, ha nemcsak látja és ésszel felfogja, milyen nagy­szerű történelmi korszak kü­szöbén állurüc, hanem szívével is érzi, s szenvedélyesen küz­deni is tud azért, Hogy a vis­szahúzó erőket önmagában és másokban legyőzve segítsen mind közelebb jutni ehhez a nagyszerű korszakhoz. MÉSZÁROS FERENC Imperialista cselszövények az irán-iralci ellentétek mögött Bagdad (TASZSZ) Az iraki sajtó Iraknak és Iránnak az utóbbi időben kiéleződött vi­szonyával kapcsolatban hang­súlyozza, hogy bár Kasszem miniszterelnök és az Iraki kül­Közlemények A Pécsi Dózsa Motor-Túrák] ub értesíti tagjait, hogy 28-án, hátion délután 18 órai kezdettel a Panno­nia Szálló Mopresszó helyiségében évadzáró közgyűlést tart. Napi­rend: 1. Beszámoló az év munká­járól és a következő ev feladatai­nak. programjának ismertetése. 2. Gazdásági beszámoló. 3. Hozzá­szólások, javaslatok, Indítványok. it Áramszünet lesz Alsó-, Felnöbá- nom, Káposztásvölgy ös KAroly- akna környékén 23, 26-án reggel 7 órától délután 16 óráig hálósat- karbantartjj miatt. ügyminisztérium szóvivője bé­kés jellegű kijelentéseket tett a határviszály kérdésében, irá­ni részről igyekeznek ferde megvilágításba helyezni aZ iraki kormány politikáját- egymásra uszítani Irán és Iralk népét. Az Ittihad as Saab című laP megállapítja: „Az Irak eile11 irányuló iráni támadások nért* "életlenek és nem fogható* fel Iszigetelt Jelenségként, V' nem egy imperialista -erves rissét alkot IV.-ra rányul hogy ön?- vést szőjjenek köztársaság ,-"5 ellen, azoknak az elgondold' soknak megfelelően, amel>'e' két a CENTO legutóbbi ért*»' kezMein dolgoztak ká.*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents