Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-20 / 299. szám
4 NAPLÓ 1950. DECEMBER »E levegőjárás, mént láthatatlan birkapásztor egybe terelte a bárányfelhőiket; A falevelek remegtek, mintha a közelgő vihartól félnének. Kovács Sándor a szaladgáló felhőket nézegette, tenyeréből ellenzőt formált, hogy jobban láthassa: merre mennek, mert ha délkelet irányából, onnan a falu alól jönnek, akikor mindig baj szokott lenná; —- Az istenit! — szaladt lei a száján; — Már a szagát is érezni. Friss, esőelőtti szagot kergetett a szél. Egyszerre lehűlt a levegő; — Még jég is lesz = állapította meg Kovács, miközben rávágott a karámban álldogáló tehénre) *— Mit bámulsz! Miért nem járkálsz?! Maga sem tudta miért ütött a jószágra, meg arról sem igen volt tudomása, hogy valóságos előadást tartott a Zsömlénél: arról, hogy a karámot azért találták ki, hogy abban mászkáljon a tehén, hogy mozogjon, meg hogy friss levegőt szívjon. Egyet tudott: mérges, tömi-zúzni tudna egy idő óta. Kint van a gabona a földön; Tassai *■* Gyűléseinek! — és vadul. mintha csak biztatná magát: — gyorsabban, gyorsabban — pörgette a fcútkereket. Nagyné, született Perlaki Ilona, akit Kovács anyósnak mondott a hátamögött és anyámnak a szemébe, ott szeezmötölt valamivel a tornácon és onnan figyelte: mit műVel a veje. Tudta, nagyon jól tudta: nem ok nélküli dolog az, amit Kovács csinál; ■— Mi lelt?! Na, szólj már tesu — a végét, azt, hogy „te koszos“, már nem merte megkockáztatni a vénasszony, de Kovács így is hallani vélte. Nem szólt, csak fülig vörös arca, le-fel ugráló ádámcsutkája árulkodott arról: legszívesebben neki menne az öregasz- szonynak és széttépné, mint kutya a rongyot, A vénasszony káricált, mint égihogy állatnak való munka az, amit mi végzünk, meghogy hiába is vonultunk remeteségbe, akár földig is növeszthetjük a szakállunkat, akkor sem lehet elbújni a fejlődés elől — ismételgette magában Kovács az ágyon ülve azt, amit Pista bácsi mondott neki. — Mit törődnek ezek én velem. Azt gondolják, ha már ők beleestek a csapdába, akkor essem én is utánuk, adjam oda a földem, a jószágom, mindenem, még talán az ágyamat is a közösnek. Hát ezt nem. Ebből semmi sem lesz, mégha ezerszer is példázódnak nekem arról, hogy hiába gyújtok ón petróleumlámpát, a villany azért mégis létezik, még akkor is, ha én petróleummal világítok) eső veri, most meg majd jég öreg tojásvesztette tyúk, Ko_ , ? ________— -£.,14- w/.nrí/vknr, is jön rá, oda az egész évi munka, tehetetlen a készülő viharral szemben; — Sándor! Sándor! Gyere már! — hallotta anyósa kissé remegő hangját. Rettenetesen utálta ezt a hangot, amely, ha félt az öregasszony, olyannak tűnt, mint egy beteg kutya nyüszítése, ha meg paprikás kedvében volt, akkor meg egy veszett kutya vonításához hasonlított, — Megyek már az Istenit, megyek már, csak ne óbégas- son, mint a pendelyes gyerek! Elindult. Kezében botot lóbál va ment lefelé a kertből; Alig tett néhány lépést: megállt. Fülelt Mintha gongütést hallott volna. Nem tévedett, mert a gongütés után rekedtem. torzul már a kisbéré, vács meg dúlt-fult mérgében; Az öregasszonyra haragudott, pedig más bántotta. A seb .sokkal régebbi keletű, vérzett eddig is, de most ez a rikácsoló hangszóró még jobban felszakította. Kovács tudta, mindig jobban tudta: hiába csinál akármit, ezen csak egyféleképpen tud változtatni. Látszólag türelmesen állt a lovak előtt, és figyelte, mikor jön mér az a jellegzetes szürcsölő hang, amely azt jelzi — kifogyott a víz a vödörből, A lovak fttak, Kovács nagy zir- géssel-zörgéssel sarokba vágta a vödröket és leült a priccsre, amelyen akkor szokott aludni, ha összeveszik a feleségével vagy a gyerekekkel. Ez pedig Nem szólt, csak bólintott, pedig, hogy kikívánkozott belőle, hogy ami az övé volt. az az övé, ahhoz senkinek semmi köze. Még az Aranymezének sem. Bár tudta, hogy a föld, amit kapott, nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, mégis, amikor kiment szántani, úgy érezte magát a saját földjén, mint a kutya, akinek félreeső helyre dobták a vackát, hogy minél ritkábban láthassák. Gyakran gondolt arra is: jól van ez így, hogy ide raktak, erre legalább kevesen járnak, de amikor itt is bufogmi kezdtek a traktorok, akkor ismét fejébe szállt a vér. Szédülés fogta el a szaladgáló traktorok láttán, és mintha csak versenyre akarna. kelni velük, ostorsuh irtással, hangos szóval biztatta a lovakat. Tudta, hogy nem képesek a versenyre, de a paraszti gőg, a mindennel szembeszállni akaró tudat hajszolta. üttette vele a lovakat. Ilyen kusza, ismétlődő gondolatok gyötörték, amikor ismét a nevét hallotta. Ezúttal azonban nem az anyósa, hanem a felesége szájából; — Megyek már, mindjárt megyek! — kiáltotta vissza és kitámolygott az istállóból; — Apríts már egy kis fát, hogy vacsorát főzhessek! — kérte az asszony; Kicsit zsörtölődve elindult á favágitó felé. Kihúzott a rakásból egy botfát, rátette a göcsre és minden mérgét beA! kocsmáros rándít a vállán és tölt. A három iszogató ember összenéz, de elengedik a sértést. „Úgy tesznek, mintha nem is hallanák. — Gyere már ide hozzánk! — int Kovácsnak Kajla Nagy. — Jó lesz nekem itt is — mutat a söntés melletti asztalra Kovács. — Talán rühelsz velünk egy asztalhoz ülni? •— kel fel Kajla' Nagy.. Kovács látja, hogy villognak a szemek és enged a szónak. Leül közéjük. Ül és nézi őket. Nem szól, csak fülel, hogy azok mit beszélnek. Valamikor ő is beszédesebb volt, ivócimborái voltak ezek az emberek, de amióta az Aranymezé megalakult, mindennek vége lett. Q kitartott, ő nem hagyta magát megagitálni, pedig jártak nála is. Be ezek bedőltek az első szóra, hogy így a fejlődés, meg úgy a fejlődés:-.! “ Hát az úgy volt — vette át a szót Kajla Nagy —, hogy amikor katona voltam, egyszer kiküldtek járőrbe. Lűdöz- tek innen ia meg onnan is, de ml már rá sem hederítettünk. Megszoktuk. Hogy, hogy nem, egyszer csak eltévedtünk. Mondom a cimborámnak, a Kehi Varga Pistának, aki be- hemót nagy ember vöt: Te komám, eltévedtünk. Ugyan — mondta ő nagy bölcsen. Csak menjünk erre visszafelé, én tudom az utat. Mentünk már vágj- egy fertály órája, de csak nem találtunk vissza: Arcára girbe-gürbt: vonaiagyakran megesik; Tegnap éj- kát Bántottak a ráncok, sze- íiadva a suhintásba, lekapott Egyszeresak süllyedni kezdett ^ w jel is itt aludt. A Jutka, a na- me villogott, ha nem ég a vál- a baltával. A fa néhányat por- alattunk a talaj. Előszűr csak ÍSrga^Janá h*anglát is hallót- gyottbik lánya akárhogyan ma- feny. talán még világítót j6 “’dűlve repült a levegőben. Israsztalta, csak eknefit a lányok. volna, mint a rofkaé, homlo ta. — Figyelem, figyelem! 11harsogott a hangszóró, amit villanykisbírőnak is szoktak nevezni a falubeliek^ Az Aranymező Termelőszövetkezet értesíti tagjait, hogy ma este a kultúrházban közgyűlést tart. A közgyűlésen minden tsz-tag megjelenését elvárja a vezetőség! Figyelem, figyelem.;; —1 ismételte a villany kisbíró; Kovács Sándor előre hajolt, mintha hátba vágták volna. Pedig a mellét találta el a bejelentés. Ügy súlyosbodott a mellére valami, mintha meg akarná fojtani, mintha a lelket akarná kiszorítani belőle. — Hallotta? w. kiabált oda anyósának; — Hallottam háti Gyülekezőt fújnak a közödben. Így megy ez mindig, nem újság! Macaka dörgölödzött Kovács lábához. — Sicc az anyád istenit! *— s hogy gyorsítsa a macska isz- kolását, belerúgott az állatba. — Miért bántod azt az állatot? Mi bajod vele? Nem sül ki a szemed, az állatot bántani? — pergett az öregasz- szony nyelve, mint valami kerepelő a szőlőben. — Inkább húzz vizet és itasd meg a lovakat! Gyere ide cicuskám, na ne félj, én nem bántalak. Ci- cika, cici ka i; a Kovács köpött egyet, majd morogva a kút felé ment; — Boszorkány! — sziszegte a foga között és szabadjára engedve a kút kerekét, nagy robajjal leengedte a vödröt. A víz apró darabokra tört. a vödör, mint ügyes kacsa, víz alá bukott és magával rántotta Kovács borostás, zsíroskalapos tükörképét is rángatózó bajuszával együtt) közé. Rendben van, azelőtt eljárt, de most mi az istent keres azok között, akik más utat választottak, mint ők! ő is •lmeheitne, de nem megy sehová, se moziba, se kocsmába, de még a templomba se, mert ott is csak a tsz-tagok énekelnek erősebben; ök vannak többségben, hisz az egész falu, Kovács kivételével a szövetkezeti utat járja; Egyszerűen remete életet él; Bújik az emberek előL Tudja, érzi, mindenütt őt figyelik. Amióta tsznközség lett a faluja, nem beszélt ő mással, mént az öreg Pista bácsival; Panaszkodott, hogy kevés a gép *-i Tudtam én! — jegyezte meg ekkor Kovács; Azonban Pista bácsi is gyorsan kapcsolt. Nem azért ászült meg tisztességben, nem azért: járt a folyó partjára sokszor órákig figyelni a dugót, hogy ne tudja: melyik hal mire kap. Kovács kapott és ekkor Pista bácsi megrántotta a zsineget: — De azért mégsem dolgozunk anyát, mint te, A horog beakadt és Kovács tehetetlenül vergődött Pista bácsi lába előtt, levegő után kapkodott, mint a partra vetett hal. Ekéjéből csak arra futotta: — En is járok a magam útján, maga is járjon a maga útján. Nem kell nekem senki útbaigazítónak, prókátornak... — és ezzel kiszakította magát, de a seb ott maradt benne, és egyre jobban égetett, lüktetett) kán veríték gyöngyözött, és amikor egy rántással félrelökte mérgében a pokrócot az ágyon, úgy érezte, fel kell állnia; Felállt, le-fel sétált az istállóban, bakancsa egyhangú kopogását figyelte, és arra eszmélt, már nem is hallja a bakancsa kopogását, csak azt a zenének tűnő szénaropogtaiást, ami a lovak felől jött. Egy pillanat alatt a lovak között termett; Először a Szellő, azután a Múld nyakát ölelte meg. s ezt duruzsolta a lovak fülébe: — Nem, nem hagylak benneteket! Négy hagylak a vágóhídra vinni benneteket! Ugye ti sem akartok oda kerülni? Muki megrázta a fejét —i Ugye, nem akarsz oda kerülni?! Erez te még annyit, mint akármilyen traktor! A traktor szóra, amit még kiejteni is félt. összerezzent Arra a napra gondolt, amikor keresztbe kezdték szántani a határt; Keresztbe! ö csaikmesz- sziről nézte: a traktor keresztül tapos a régi mezsgyéken és mögötte csak felforgatott föl<j. Eltűnnek a régi határok, amit már az öregapja korában sem volt szabad másnak átlépni, mint a tulajdonosnak. Az ő földje ott van a határ szélén. az isten háta mögött; Itt adták ki neki, mert az mondták, a határban mi vagyunk többen, nem darabolhatjuk el a földet, megértheti hát... Nem szólt ellene, pedig kétszer, háromszor h megkérdezték: megelégszik-e vele. A mét suhintani akart, amikor megszólalt a hangszóró. — Figyelem! Figyelem! — hallotta a kisbíró hangját. A haiig is, a szöveg is ugyanaz volt, mint az előbb. Kovács lecsapott .a baltával, Motollaként járt a karja. Mint egy megvadult gép, ami fölött elvesztette’ az éimber az uralmát, aprította a fát; '— Elmegyek! — határozta el, és ettől* sem a felesége, sem az anyósa nem tudta eltéríteni. Úgy. ahogy volt, hetes szakállal, izzadt, piszkos ingben kiment az utcára, átvágott a túlsó sorra, és a kocsma felé tartott; kocsmában három ember üldögélt. Nagy Vine«, akinek hatalmas bajsza miatt a Kajla nevet adta a falu. Horváth Nándor, meg a Tóbiás Ferenc. Mindhárman az Aranyimezőben vannak. Egy fröccs mellett üldögélnek és beszélgetnek. Amikor meglátják Kovácsot, Kajla Nagy mindjárt odakiált neki: — Hát te is előkei-ültél? Kovács megütközik a hangon, s maga sem tudja hogyan, de kiütközik száján a kérdés: — Miért kés ded ezt? — Mert azt mondják: elköltöztél a faluból! — Nem költöztem én, de nem is költözöm — vágott vissza Kovács, és a kocsmáros felé fordul: — Kérek két tröcs- csőt! A kocsmáros körülnéz, de csak egy embert lát, Kovácsot. — Kettőt?! — Kettőt hát! — csattan Kovács hangja. — Én nem tudok egy nyomorult fröccs mellett üldögélni. Miért ne igyák kettőt is egyszerre, ha futja a pénzemből) bokáig, aztán tovább, mert amint ijedtünkben kiugrottunk az egyik lábnyomból, a másikban még mélyebbre süllyedtünk. Az volt a szerencsénk, hogy még Volt egy ág, amibe belekapaszkodhattunk. Kivert benüniket a halálveríték. Aztán amikor jó két óra késéssel jelentettük a parancsnoknak, hogy megjöttünk, az nem hogy sajnált bennünket, hanem még azt mondta: „Jegyezzék meg, mindig csak előre kell menni, nem hátra!“ — és kiküldött bennünket az első vonalba. Kajla Nagy kihúzta magát és magabiztosan odabiggyesztette a történet végére: — Azóta én núndiig előre megyek. Soha hátra. Most is előre léptem, mert jnögöttem úgy éreztem lápsziget , van, amibe előbb-utóbb belefulladok. Kovács agya lázasain dolgozott. Tudta, hogy mire megy a iáték. A célzás neki 6zólt Meghagy az 5 gazdasága, amit az üregapja meg az apja összeku- porgatott, lápsziget?! — Ne példálózzatok, hanem mondjátok meg nyíltan, amit gondoltok, ha már ti is felcsaptatok agitátornak; Mondjátok — lápsziget a Kovács birtoka és punktum: — Ezt nem mondjuk! — Aztán miért? — csattan a kérdés. — Mert még nem. az. De az lehet, és elsüllyedhetsz benne egyedüL allgattak egy verset. Lassan sötétedni kezdett, az utcán kigyúl- tak a villanyok. A kocsmában is felkattintották, és a kis égő sejtelmes fényt szórt az asztalokra, az emberek arcára) — Azért jobb, mint a peV róleumlámpa. Nem , büdös és még jobban is világít —* )P" gyezte meg Tóbiás Ferenc. Kajla Nagy Tóbiás megjegyzéséhez farolt: — És mégis vannak, akik még mo6t is petróleumot éget' nek. Azt gondolják, ha ők pet' róleummal világítanak, akkor nincs is villany. Pedig vart mindig több .van; • - • — Hagyjátok, értem én »ár ezt a példabeszédet. Látom, már ti is betanultátok. Mondjátok azt, ha már itt tartunk* széllel szemben nem lehet P1' sálni és kész. — Ami azt illeti, ezt mondhatjuk — válaszolt Kai' la Nagy. — Minek veszekedtek " szólt közbe Horváth Nándor, aki eddig nagyokat halig3' tolt. — Nem veszekszünk mj. — Nem az istent. Folyton csak srófoljátok egymást; — Miért, mert elmondjuk a véleményünket? Mondd »eg te Is, — így Kajla Nagy. Horváth a fejét vakarta, lát' szőtt rajta, hogy alaposan meg'' rágja a gondolatot, mielőtt ki' mondaná. •— Mit mondjak? Néha sí' runfc, de azért szórjuk a földet a múltra. Mert úgy va3? az, hogy az ember sem élb?1 ölűkké. Elpusztul előbb-utób0 Elsiratjuk, elhantoljuk. aztá^ megy tovább az élet: Előre "* tette hozzá. — Előre bizony- mért ha, mondjuk, most 3? öregapám felébredne, hát ^ se ismerne a falujára. Mi v°L akkor és mi van most-? ös®° se lehet hasonlítani; De indul' hmk már a kultúrba, kezdődik a gyűlés állt fel helyér01 Horváth. A többiek is feMcászálődtak— Viszontlátásra Sándor! ** búcsúztak Kovácstól. Kovács egyediül maradt 3 készülődő kocsmárossal. O az Aranymező tagja. A kocs' mát lezárják, és Kovács 'nf' hét haza: A feje most T®- jobban zúgott, mint odahaza Egyedül érezte magát. Felboly' gáttá a hangszóró, a kis'bú’0 hr-hgja és áz ffriéhti beszélge' tés. Még hogy az ő gazdaság3 lápsziget, meg hogy halott' amire földet kell szórni ** elfelejteni? — Ne haragudjon, de t*6' kém is mennem kell! — a kocsmáros Kovácsnak. — Menjen csak! Dobja ki 8 vendéget!’— állt fel Kovács05 távozott* C sendes volt a falulahol tehén bőgött, a2' tán lassan cseperké»2' ni kezdett az eső. — Éjjel esik, elmarad a v1' har, meg a jég is! — állapító1' la meg magában Kovács. meggyorsította lépteit. Mint' ha most is hallaná a H klsbír^ rekedtes hangját; „Figyelem- Figyelem! Az Aranymezé Te5”' meiőszövetkezet értesíti 3 tagjait, hogy ma este a kultúr' házban közgyűlést tart. A kí>2' gyűlésen minden tsz-tag m®®' jelenését elvárja a vezetőség A kul túrház előtt megtör' pant. Belesett az ablakon. ültek a falubeliek mind. A2 elnök, az öreg Vértesi G®1' gely beszélt. — Az elnökük tud, meg kell hagyná. Egyérí karában is a legjobb gazd3 volt! — állapította meg K0' vács. A fák nagyokat «óhajtotta^ a széltől, Kovács az ablak0'1 keresztül látta, hogy felem®1' kedik egy, kettő, három — sajt kémek az emberek. A1* ra gondolt: — Miért ne mehetnék be & is? Miért ne kérhetnék én is? — Óvatosan me^indu11 a bejárat felé. SKÁLÁI Mindenféle hirdetési ügyben keresse fel a MAGYAR HIRDETŐ pécsi kirendeltségét Boltív k o-s 4.
