Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-18 / 297. szám

1959. DECEMBER 18. NAPLÓ Az, ácuák U<MÁcsoH^aiü A esertoi tömegazerv ezetek elhatározták, hogy ebben az évben ők rendezik meg a csertői gyermekotthonban la­kó árvagyermekek karácso­nyát, A gyerekek megkapják ál­lamunktól az ellátást, a jó ru­hát, a szép otthont. A cser- tőiek nem is ezt, hanem a szülői szeretet érzését szeret­nék pótolni a gyermekotthon lakóinál- Eddig is, minden év­ben gondolt a társadalom az otthon lakóira- Egy-egy név- reszóló üdvözlőlappal, cse­kély ajándékkal, sok örömet szereztek a gyerekeknek. Ezt a hagyományt 'szeretnék a csertői ek az idén is felelevení­teni- Azt szeretnék, ha mind­egyik község szeretőiébe fo­gadna egy-egy kis lakót, és egy kis ajándékcsomaggal, vagy egy-egy névreszóló le­velezőlappal kedveskedne a gyerekeknek. A karácsonyt 23-án este rendezik a gyermekotthonban, akkor adják majd át a gye­rekeknek a községek ajándé­kait is. A szigetvári járás községeihez már eljuttatták kérésüket a csertőiek. Egé­szen biztos, hogy mindegyik község szívesen és szeretettel ajándékoz majd meg egy-egy kis árvát, és szerez ezzel nagy-nagy örömet a gyermek­otthon lakóinak, ée sok kis szívben kelt nagyszerű érzé­seket, amelyek ha nem is tud­ják pótolni a szülői szeretet érzését, azért boldogítanak .., ■ .................... Sa játja az öröm, a siker is! A jövő küszöbén Még ülésezett a párt VII. kongresszusa, amikor a válla­latok, ipari üzemek egymás után jelentették: folytatják a kongresszusi versenyt, Újabb erőfeszítéseket tesznek az éves terv, illetve a márciusi pártha­tározatban megjelölt feladatok teljesítése érdekében. És a fo­gadalmak — szinte kivétel nél­kül — a többtermelés mellett, az önköltség és a selejt csök­kentését, a termelékenység emelését, a minőség javítását is tartalmazták. Nézzük csak meg közelebb­ről a Sopiana dolgozóinak új felajánlását! Köztudomású, hogy a gyár teljes termelési tervét december 11-én teö esi­tet te. Az év hátralévő részé' ben mintegy 2—2,5 millió forint értéket termelnek. Nagyszerű teljesítmény, dicséretes mun­ka, hogy az éves tervet főbb mint fél hónappal előbb befe­jezték. A dolgozók azonban nem elégedtek meg ennyivel. Tovább folytatva a kongresz- szusi versenyt, újabb munka- sikerek elérésén fáradoznak. A többi között vállalták, hogy exporttervüket a felajánlott 2 százalék helyett 14,3 százalék­kal túlteljesítik. Mennyi min­den van e számadat mögött! Nemcsak az, hogy terven felül az utolsó tíz pacaltisztító­gépet december 15-re elkészí­tették, ugyancsak terven felül 75 testkopasztó-gépet készíte­nek exportra, 35 CSK 54-es gépet pedig exportkivi tőiben a MERT rendelkezésére bocsi • tanuk- Benne van az is, hogy ez a kis kollektíva eredmé­nyes és hasznos munkájával tovább növeli a magyar ’per Kitépett lap Egy szigetvári munkás naplójából December 8. Cipőgyár. mosókonyhának. . Sanyival megint össze­vesztem. Nem akarja megér­teni, hogy én nem tehetek ró­la, a vállalat a felelős, hogy kevés az öltözőszekrény. Én is szívesebben raknám a rúpiá­mat külön szekrénybe, aztán a kulcsot zsebrevágnám, de hát nem lehet. Hármunknak van egy szekrénye. A múltkor szóltam az igaz­gatónak. Csak mosolygott i Nincs rá keret. Mindig a ke­ret... ha van keret, akkor minden van, ha nincs keret, még jó gzót sem kap az em­ber. Másutt miért van elég szekrény? Erre nem tudott vá­laszolni, Később azt mondta, hogy a minisztérium az idén nem adott hitelt egészségvé­delmi és munkaegészségügyi célokra. Szép. Hogy lehet egy Vállalatot ilyen •,. célok nél­kül hagyni! Azt találtam mondani az igazgatónak, hogy neki is van „alapja’’, abból nem lehetne Ilyesmit csinálni? Nem felelt. De megtudtam, hogy az igaz­gatói alap jóléti keretéből — megint az a keret —* ilyesmire nem használtak fel egy fillért sem­Pedig kellene. Kevés a mosdó is, a fürdő is, hiába, sokan vagyunk- De hát úgy vélem, ahogyan növekedik a létszám meg a termelés, úgy keilen'» », mosdót, fürdőt is nö­velni .., valamilyen keretből­A iis/U*ág ig kifogásolható. Ezt nemcsak én állapítottam toeg. hanem a népi ellenőrök is. amikor a múltkor kiút vol­tak. Hát tegnap meg mi történt! A Juci sikqltva jön ki a für­dőből. Még szerencse, hogy rpha volt rajta. Azt mondja, hogy még mosakodni sem le­het nyugodtan műszak ut^n. Kérdem, mi a haj? Hát maid- hem pityereg, hogy a munka­ruhákat, a sportkör ruháit mossák a női mosdóban. A Karos) meg azt találta mon­dani, hogy szívesen elvállal­ná az ilyen mosást! Hát csak nevettünk, pedig ■Igen komoly a dolog. Ha egy- *»er női mosdó, akkor ne hímevét. De benne van az is, hogy a Sopiana munkása ma­gáénak vallja e kis ország minden gondját, mint ahogyan H sajátja az órém, a siker is. „Termelékenységi mutatón­kat d felajánlott 2 százalékkal szembén 5,5 százalékra telje­sítjük'’ — olvashatjuk a to­vábbiakban. Szükséges-e bi­zonygatni, milyen fontos a mi számunkra a második ötéves terv sikere szempontjából a termelékenység növekedése Foek elvtárs mondotta a kong­resszuson előadói beszédében: „A termelékenység nálunk nem alakuU megfelelten, tőt 1952—55. között egyáltalán nem fejlődött". Később így folytatta: „A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekint­ve — még ilyen hibák és hiá­nyosságok mellett is túlszár­nyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelen­tősen elmaradtunk a baráti or­szágokban elért ütem mögött“- December elsején hangzott el F«jck elvtárs beszéde, ugyan­azon a napon született meg a Sopiana dolgozóinak felaján­lása. Véletlen ez a találkozás? Lehet. De az tény, hogy a párt gazdaságpolitikája és a dolgo­zók érdélre talán még soha nem állt olyan közel egymás­hoz, mint éppen napjainkban, Persze egyesek erre azt mondhatják, mit számít orszá­gos szinten egy ilyen kis gyár termelékenységének növekedé­se? Nagyon is sokat szánul. Mert az országos adatok az ilyen kis gyárak' és üzemek egyéni eredményeiből tevőd­nek össze. A Sopiana gyár 5 százalékos termelékenység­növekedése is éppen úgy alko­tó elejne a jövő sikereinek, mint bármelyik más nagyüze­mé. Mart nézzük csak a pél­dát! „Önköltségtervünket a felajánlott egy százalékos meg­takarítással szemben két szá­zalékra teljesítjük". Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenek­előtt azt, hogy országos szin­ten is tovább javul az önkölt­ségi mutató. Jelenleg az ipar­ban egy százalékos anyagnieg- lakarítás körülbelül 900 millió forint értéket képvisel. És ha a Sopiana gyár dolgozói job­ban kihasználják a termelő­eszközöket, mélyrehatóan vizs-1 • használják Nem igaz? ' Szóval jó lenne, ha egyszer lejönnének a minisztériumból és egyetmást elmondhatnánk nekik nemcsak a termelésről, hanem az ilyen dolgokról is. Nem bánnám, ha már hol­nap jönnének.;, Satuiké gálják a különböző műszaki-) gazdasági mutatókat, a nyers-< anyagok mennyiségét, vala-1 mint a gépek és berendezések < kihasználtsági tokát, ha nem­csak az élőmunka szempontjá­ból vizsgálják a termelékeny­ség alakulását, akkor saját si- kerük mellett igen nagy smM gálatot tesznek a népgazdaság-? nak is. A Sopiana gyár dolgozói nem-? csak a jelen, hanem a jövő ieiadaiainak figyelembevételével dolgozták ki új felajánlásukat.1 íme a felajánlás egy másik? szakasza: „A vállalati ügyren-i det és szervezeti szabályzatot? nemcsak a jelenlegi helyzets rögzítéseképpen dolgozzuk fel,( hanem beépítjük azokat az ész-y szerű módosításokat is, ame-} lyek egyben szerves részét ké-y pezik az új ötéves terv célki­tűzéseinek megfelelő vállalatit ügyrend kidolgozásának". Csak) helyeselni és támogatni lehet ? ezt a törekvést. Annál is in­kább, mert jövő sikereink azt ? is megkövetelik, hogy az egyes) iparágak szerkezetileg is meg-< feleljenek a fokozottabb köve-) (élményeknek. Ismeretes, hogy < a Sopiana gyár a második öt-> éves tervben új helyre költö-< zik, ahol korszerűbb körűimé-) nyék között, magasabb műsza-) ki színvonalon, fejlettebb tech-; nológiát alkalmazva végezhetik majd munkáját. Nyilvánvaló,) hogy az új körülmények új< vállalati ügyrendet és szabály-5 zatot követelnek meg. Erre? időben felkészülni feltétlenül; helyes dolog, mert így biz to-? sítható lesz, hogy az üzem na­gyobb zavarok nélkül folytat-? hassa munkáját. Mivel magyarázható a So-? piana gyár dolgozóinak szőre) galma, igyekezete, előrelátá­sa? Mindenekelőtt azzal, hogy) megértették és helyeslik a párti gazdaságpolitikáját, és erejük,; tudásuk legjavát nyújtva kí­vánnak munkálkodni e politi­ka megvalósításán. Ezt szol-i gálja az is, hogy hazánk fel­szabadulásának 15. évforduló­ja tiszteletére, április 4-ig to-< vább folytatják a kongresszusi? versenyt. így kívánják előse-' gíteni a hároméves terv siké-< rés befejezését, a második < ötéves terv» célkitűzéseinek) megvalósítását, (Róez) < Ha egy benszülött pécsi embertől tuda­kolnánk a bosnyák- negyedet, még eképp magyarázná: A tö­rök kútnál kezdődik és a Bavihegy szik­lájáig terjed, fölül a Tettye romjai, alul a Balokány utcák ha­tárolják. De ha azt kérdez­nénk, hogy Erzsiké nénit miért nénizik, még a vele egykorú emberek ia, arra már biztosan keresgélnék a választ, Mert kez­detben Erzsiké volt, míg az élet meg nem simogatta jópárszor, a ott nem hagyta fe­hér kezenyomát ha­jában, Azóta lett Er­zsikéből nőni és az­óta hívja így ő is férjét: a papa. A kis has, amiben laknak, éppen két utcára néz, pedig csak egy szoba és konyhácska fér bele, de a bosnyák negyed­ben azelőtt nem is igen kellett több, a bútor ennyiben is elfért. Erzsiké néni fehér­neműket javítgatott otthon a varrógép mellett naphosszat, a papa pedig a gép­lakatos szakmában dolgozik vagy har­minc éve. Gyerekeik vannak ,de már még sincsenek, mert az egyik Győrből ír le­velet, másik Buda­pestről, s bizony csak nacy ünrerekre uta­zik ö,«;e a család. Erzsiké néni min­den hajnalban első­nek felkel, teát főz a parinak, áztán ki­csit ö, zepofozza a lakást, elbeszélget a virígokk 1 mi? az ósdi házacska torná­cán öntözi őket, majd i egyelj után kart kar ha 'ft'fve mennek el hazulról, a papa dcl- gozni, Erzuke .iónt r eg beváváro'ni a napi »/.'ikségletet. A itpa, Nincsevics Jó­zsef nosszú nyurga ember, Erzsiké néni cs' k a vál\áig ér. Hí 7.7.x D kicsit a bal ■'hát, mert harmine- kettőten a nagy sztrájk idején valami nézeteltérése volt, de Erzsiké néni már összehangolta vele a lépéseit, nem órai a papa egyenetlen já­rását. Csak akkor riad fel éjjel, ha a férje mo­corog, ilyenkor gyor­san kjmegy a kony­hába és a tűzhelyen lévő cementlapot hoz­za be s teszi még melegen a fájós de­rékra. Erzsiké néni jól megfogja a pénzt, amit keresnek, s terv szerű gazdálkodást folytat, Lassacskán, de azért cseréli a be­rendezést, hol egy új bútordarabbal, hol ruhával, cipővel, egy­szer egy kis rádióval lepte meg a papát. Semmi felesleges ki­adást nem tűr, csak esténként egy kis üveg sört, mert azt férje nagyon szereti. Szolidan, rendesen, munkás emberekhez illően élnek, s Erzsi néni minden este az­zal az álommal he­ver egy ideig ágyá­ban, hogy jövőre még egy szobát építtet a házhoz. A papa normában dolgozik, minden hó­napban 104 százalé­kot teljesít és ezt már nagyon tudja Erzsiké néni, hogy a papa 104 százaléka neki pontosan 1854 forintot jelent a le­vonások kivételével De mostanában olyan furcsa dolog történik, Erzsiké né­ni el sem tudja kép­zelni m> történt a papával, sokszor azon lepi, hogy csak ül az ablaknál, néz mész- sze, a kőbánya felé, aztán le-föl lépeget a szobában, mig más napokon meg folyton az újságot bújja, órá­kig hallgatja a rádi­ót. A papa azelőtt csak a zenét szerette, ha a rádióban beszél­tek, lecsavarta, mert témám­tóttá a szó. Pedig most igazán sokat beszélnek az ország­ról, a gyárakról, meg a nagy dolgokról. A papa csak behúnyja a szemét és hallgatja Mostanában, sokszor minden indok nélkül odajön hozzá és meg- pímogatja. Egyszer meg november vége felé — pedig soha nem szokott levelet írni —, betűt vetett a fiának, lányának. Aztán december 2- án hazatért a gyár­ból a szokott időben, a Tettyét már csúnya szürke köd takarta, Erzsiké néni pedig villanyt égetett a var rógép mellett. A pa­pa belépett, köszönt, és megcsókolta Erzsi­ké nénit, leült a konyhaszékre. össze- dörzsölte kezét a tűz­hely melege fölött. Miután sörét ko­mótosan megitta, be­nyúlt a zsebébe és kiterítette a papír­szalagot Erzsiké néni elé, s kiszámolt 2056 forintot. A Tettyéről leszál­ló köd rátelepedett a bosnyáknegyedben lapuló kis házakra, párával lepte be az ablakokat, melyek közül kettő szokatla­nul sokáig világított a kanyargós utcára. F aswcskán állandósul a hideg és a hajnali fagyoktól kérges földek nem ereszkednek meg attól a fagy­pont feletti néhány foktól, amely még őszről maradt itt mu­tatóban. Jól viselkedett, nem jött korán a tél, adott bőven időt az őszi munkák elvégzésere. Máskor talán ilyenkor, karácsony táján begubózatt a falu. Legfeljebb a szerszám­javítások, a ház körüli munkák, a disznóölés jelentette a ténykedést, szóval élte ősidőktől megszokott egyhangú ttVi életét a falu. Ma már másként, más arányokban jelentkezik a téli munka. De azért a tél most is csak tel maradt a falun, job­ban ráérnek az emberek, mint niás időszakban. Jobban van idő gondos tervek meg tanácskozására, az pedig bőven van most. Különösen ott, ahol még a régi utat járják, a nehezen viselt, de könnyen áttekinthető utat, amit megszoktak és amihez még sokan ragaszkodnak. Mert ragaszkodnak. Mihez? Ok ezt így ntondják: A darabka földhöz, amely­re hajnalonként kiballagtak, « amelyről késő este visszaüt - tek, annak a földnek az volt a neve: — enyém. Egyszer ezért ragaszkodnak. De ragaszkodnak azért is, amit így fogalmaznak meg: — felettem ne palléroskodjon senki, legyek én továbbra is a magam ura, a magam koldusa. Ne féltsen engem senki. Eddig is megéltem, ezután sem szorulok másra. Miért még? Azért is, mert azt a tehenet, amit ö fejt, ő vakart, azt a lovat, amely az ő kezétől fényesedéit, gömbö- lyödött, az a ló, az a tehén senki más fiát nem illetheti, Es sorolná még tovább is, de egyre többször beleszól a koma, a vő, aki mar amonnan, az út másik oldaláról hozza a ta­pasztalatokat, az ellenérveket, de őt még könnyű letorkolni rokoni alapon. Legfeljebb harag lesz a vége. De mi legyen azzal, aki nem olyan könnyen sértődik, mint a rokon és ha nem is hívják, csak eljön, csak bekopog másnap is, harmadnap is. Es türelmesebben megválaszol mindenre, mint a hamar paprikásodó vő. Aki képes arra, hogy leüljön és ott helyben papírral, ceruzával kiszámítsa, bebizonyítsa, hogy ennyivel és ennyivel könnyebb a mun­kája, s mégis jobban jár, összehasonlíthatatlanul jobban. Itt már nehéz az ellenkezés, mert ő maga is utána számolhat, maga is rájöhet, mert a számok nem csalnak. Nem csal­hatnak, mert mögötte ott van katasztrális holdakban az eké­vel, lóval és a traktormi művelt földek közötti különbség. A jövedelmek közötti különbség. Mi marad még? Ja igen: a magam ura, a magam kol­dusa. Meg a pallér, meg más minden. Aztán erre is olyanokat hall, amit ő maga is rég tudott. Olyanokat, hogy eddig a maga urasága mellett mégis olyan pallérja volt, mint a szárazság, a jégverés, a betegség és sok minden. Ez a pallér kegyetlen, mert nem nézi az egész évi verítékes munkát és hamarább nyújt koldusbotot, mint dús magtárakat, teU istállókat. Amitt meg, a másik oldalon pallér-e az az ember, akit maguk választottak, vagy maguk hívhatnak vissza, akit bizalomból állítottak a helyére, ahol velük együtt, közős beleegyezéssel vágnak neki az újnak. Es csak velük együtt érhet el szép eredményeket, nélkülük soha. Persze, maradt még fájó pont elég. A tehénke, a ló, a szekér. — Megválni tőlük? —, Tudja-e valaki mi ez, ha még nem próbálta? Tudjuk és tiszteljük est az érzést. Mégis azt mondjuk, a gyerek is lassan kicseréli a korához nem való játékot, az anya is megsiratja a lányt, amikor először köti fel a menyecske-kendőt, de tudja a gyerek, tudja az asszony, hogy az élet nem áll meg, hogy az élettel együtt kell lépni. Es ha kicsiben így van ez, nagyban még inkább megmutatkozik. Nagy méretekben, országos méretekben úgy néz ez ki, hogy a rendezett, rohamlépésben haladó ipar mellett nem maradhat meg a zilált, az egyenként próbálkozó és éppen ezért egyre jobban lemaradó az avultnál is avultabb pa­raszti életforma. Tudják ezt falun? Sokan tudják és még többen, akik még csak pedzik, akik egyelőre még vitatkoznak rajta, de már inkább előre, mint hátra néznek. így kell, hogy legyen, mert a vita érleli <a meggyőződést. A meggyőződés pedig áttöri a maradiság roskadozó falait és szerteárad mindenüvé ebben az ország­ban, hogy hirdesse a közelgő győzelmet. A győzelmet, amelyet a felvilágosult parasztság együtt hirdet majd a munkásosztállyal. A munkás-paraszt szövet­ség maradék nélküli megvalósulását, amely a szocialista mezőgazdaság jegyében született, s—gy — Mecsekrákosi esték A nap már jég lebukott a hegyek mögött, s a kis völgy­katlan felett szürke ködgomo-. lyag terpeszkedik. Sötét a de­cemberi ég, felhőik kavarognak fent a magasban, de lent a völgyök lábánál elszórtan lám­pák fényiének, mint a hunyor­gó csillagok. Karácsony Józsi bácsival be­szélgetünk, s időnként, hogy könnyebben peregjenek a sza­vak, egy-egy pohár bort is le­hajtunk. — Bizony nem sok szórakoz- nivalója van ilyenkor a falusi embernek. Napközben, ha el­végzi a ház körüli munikát a gazda, vállára akasztja a ta­risznyát, zsebre teszi a „mennyország kulcsát” és indul a hegybe. Ez a falusi ember igazi gyönyörűsége, amikor a tőke levét ízlelgeti és nótás kedve támad. így éltek a he­gyek mögött, Mecsek rákosin évszázadok óta az emberek, s az idősebbek még ma is. De a fiatalok már nem, az ő vé­rükben valami nyugtalanság vibrál, vágyódnak az új dol- igofc imént, Mecsekrákosin nincs kul túr­ház, ahol esténként össze jöhet­nének a fiatalok és széppé va­rázsolhatnák a hosszú téli es­téket. Az egyedüli szórakozás a könyv. Amikor már 'kint nem találnak munkát és leszáll az alkony, öregek, fiatalok egy­aránt felütnek egy Gárdonyi, Jókai, Móricz, Mikszáth re­gényt és a petróleumlámpa mellett ismerkednek íróink műveivel. Az elmúlt érőkben egy ván- dormozj is járta a környéket, de mostanában még a hírét sem hallották. Pedig a falu­ban mindenki örülne neki, ha megtekinthetne egy-egy mozi­előadást. A tanácsháza udvarán van egy olyan gazdasági épület, amelyre semmi szükség nincs. Születtek már olyan elgondo­lások, hogy le keü bontani ezt az épületet és az anyagból épí­teni kell egy művelődési ott­hont .Ez a terv máris vissz­hangra talált, e ha megvalósul — Meesefarákeel lg nagyot tep« hot elfte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents