Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-15-01 / 269. szám

Minden nőben az Édesanyát tiszteiiük

Talán azért éreztük meg mindketten a cselekmény

durvaságát, mert jóllehet,

hogy az ismeretlen férfinak ugyanúgy mint nekem otthon idős édesanyja van, aki egész életének küzdelmét, munkáját, szeretetét pazarolta ránk önzetlenül. Nem tehet róla, hogy ebben megöregedett. És ha valaki 75 éves lesz, akkor minden megnyilvánulásában lassúbbá válik. Ilyen volt az a nénike is, csendes szolid érdeklődőiével.

Ezért fordulok most kérelemmel a fiatal nőkhöz-, a fiatal férfiakhoz is, amikor türelmetlenek, gorombák, udvariatlanok, hogy gondoljanak arra, felettük is eljár majd az idő, az ő hajuk is megderesedik és akkor elvárják, főleg nőktől várják el a szolid, megértő hangot. Mert egy ilyen idős korban lévő édesanyát, mint a néni volt, nem szabad durva szóval megütni.

ÖHLMÜLLER MIKLÓS

November elsején, vasárnap fél tízkor szálltam fel a 18-50-es rendszámú autóbuszra, amely az állomás felé közlekedett. Az ülőkalaus 18—20 év körüli fiatal lány, vagy asszony, türelmetlenül odaszólt valakinek: t,Nem érünk rá társalogniMajdnem félénk szelíd hang volt a másiké, aki az iránt érdeklődött, hogy Ujmeszes felé hol találja az autóbuszt. A fiatal kalauznő az előbbi hangnemben csak ennyit válaszolt „Szálljon le, mi nem érünk rá gatyázni”. Az idős néni után akartam szólni, de nem tudtam, mert az ajtó becsukódott s aztán szép lassan elindult a busz is. Egy bőrkabátos férfi álll mellettem. Találkozott a tekintetünk. Mi, a sci cát szidott udvariatlan férfiak, rosszalló pillantással néztünk a kalauznő felé és társam szeméből hasonló érzéseket olvastam ki, amelyek bennem kavarogtak.

„Látni akarom a gyermekem!“

Ken vegleges elhelyezése Kér« elésében nem a gyámhatósági hanem a bíróság ítélkezik.)

Nehéz a döntés az ilyen ügyekben, nehéz igazságot tenni az indulatoktól fűtött szülők között. Rendszerint mindegyik a másikat vádolja az elválásért, még bonyolultabbak az olyan esetek, ahoi az egyik, vagy pláne mindkét szülő újabb házasságot kö« tött. Az is jellemző, hogy a gyermeket, mindegyik szülő magának akarja kisajátítani« el akarja zárni a másik szülőtől, sőt a rosszabb esetben« a másik ellen akarja nevelni« Az egymás ellen felhozott vádak sablonosaké Például« hogy a férfi nem törődött a családdal, durva volt, lvoH kereste a női társaságot. Másrészről, hogy az asszony volt a rendetlen, piszkos és a költekező. Érdemes lenne az ilyen tárgyalásokat magnetofon szalagra venni és a név kihagyásával hasonló tárgyalásoknál előre lepergetni. Bizonyára megdöbbennének a felek a lepergetett ügy és az ő ügyük közti hasonlóságon«

Hogy milyen szempontok szerint történik a döntés, mi a joggyakorlat a láthatási ügyekben, arról a következőkben lesz szó.

Or. Világfa? Gyula

hesse, illetve láthassa. A fiatalasszony ebbe nem egyezett bele. A férj tehát a gyámügyi hatósághoz fordult segítségért.

Most itt ülnek a hajdani szerelmesek, egymással szemben, mint két ellenség. Perceken belül izgatottá válik a hangulat.

— Nem adom neki a kisfiámat egy órára sem, egy percre sem — pattog az asa- szony. — Hogyne, hogy elvigye a „nőjéhez” mutogatni. Nem törődött ő soha a gyerekkel, neki mindig a társaság, meg a barát volt a fontos Hát. ne lássa ezután se! Most se azért kéri — mondja epésen — mert annyira látni akarja, hanem csak azért, hogy nekem kellemetlenkedjen, hogy zaklathasson bennünket.

— Én szeretem a kisfiámat és rendesen fizettem utána a tartásdíjat — kiált föl a férfi. — Látni akarom a gyermekemet! A rágalmakat visszautasítom és kérem a gyámhatóságot, hogy biztosítsa nekem a gyermekemhez való jogot.

Folyik tovább a szóharc, izzó a vita. íme a láthatási ügyek tipikus esete. Tárgyuk a szülők különélése esetében a nem gondviselő szülő részére a láthatási jog biztosítása. (Megjegyzem, hogy a gyermeSzenvedélyes vita folyik a gyámügyi előadó előtt. A vitatkozó fiatal, 25 éves férfi és a 20 éves anya, volt házastársak. Kétéves kisfiúkat a bíróság az anya gondozásába helyezte el, az apát pedig havi 300 forint, tartásdíj fizetésére kötelezte. Az apa rendesen fizeti is a tartásdíjat, viszont

1 kérte volt feleségét, hogy gyér mekét időnként magával viMegkezdódött a báli szezon Fiatal lányoknak ajánljuk t rajzon látható szolid manduU kivágású, derékban pásszá ré ízes, brokátból készült kises télyi ruhát.

Hói aond a „HyaUUutdi" is

taöz kizárólag sima, egyszínű nyakkendő való.

A szürke öltöny akár aprómin- tás, akár sima szövetből készült, minden alkalomra megtelelő. Estére a sötétszürke ruha fehér Inggel ajánlatos. Ha a szürkét nappal, vagy délután vtseUk az Ing lehet világoskék is. Tehát bármilyen tónusú, egyszínű szürkébe! harántcsíkos nyakkendő a kék minden árnyalatában Jó, de viselhető szürke alapon kék- és bordőcsíkozással is.

Zöld sportjellegű öltönyhöx vagy zakóhoz az ing fehér, csau, vagy vajszínű lehet. Sportöltönyökhös bordó alapon ezüst csikozású, csau alapon zöld csikozású, vagy drapp alapon barna- és bordócsikozású nyakkendőt viselhet a férfi.

Minden alkalomra finom viselet a sötétkék sima öltöny, fehér Inggel. A nyakkendő színe: ezüstszürke, de lehet középkék tónusú ezüstcsík ozással, vagy apró mintával.

Legtöbb családban az anya és a Jó feleség szivén viseli azt, hogy • férje, Uletve a fia Ízlésesen, csinosan öltözzék. Igen sokszor vesznek lányok, menyasszonyok is nyakkendőt ajándékba. A férfiak aztán, mivelhogy ajándék, felveszik, sokszor nem hozzá való ruhához Is (persze vannak kivételek Is). Mindenesetre Jó az, hogy ha a nö, a feleség ért ahhoz, meg tudja Ítélni, hogy a család férti tagjai hogyan öltözködjenek csinosan.

Az öltözködésben a ruha vonalainak és a színeknek már kialakult esztétikai szabályai vannak. Csíkos ruhához sima Ing és sima nyakkendő a helyes. A szín kiválasztását á színharmónia szabályai Írják eló. Csikós vagy kockás ruhához a szürke, egyszínű kék nyakkendő, annak minden árnyalatában jó. Sötétkék csikós ruhához ezüstszínű nyakkendő viselhető. Tehát általános szabály, hogy a csikós és kockás öltönyök-