Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

■»59. OKTÓBER 11.

NAPLÓ

7

Jan Zsiska halálánakévfordulójára

A felvilágosodás tisztogató előszele aránylag elég korán, már a tizenötödik század elején végigsöpört Csehországon. Forgatagában egy olyan rendkívüli férfiú került a történelem színpadéra, akit a keresztény vallás hivatalos képviselőinek, a Vatikán jogara alá tartozó hierarchiának (papirend) szabados, a vallásos eszmékkel ellentétben álló élete és magatartása arra kényszerí- tett, hogy a keresztény életeszme tisztaságáért síkra szálljon és revízió alá vegye a Róma által megmásfthatatlan- nak mondott tanokat. Ez a merész férfiú, maga is katolikus pap, Húsz János volt, akit a konstanci zsinaton 1415 július 6-án tűzhalálra ítéltek és még aznap a máglyán kivégeztek. A cseh hitújító halálával az általa elindított reformmozgalom nem szűnt meg, ellenkezőleg egyre nagyobb méretet öltött és végül „huszita- háború” néven gazdagította az emberi haladásért vívott hdr- cok történetét.

Jan Zsiska elszegényedett cseh lovagi nemzedék sarja. Már serdülőkorában a királyi udvarhoz került. IV. Vaciav cseh király apród?a volt. Rátermettsége folytán gyorsan haladt előre. A híres tannen- berg—g'riinewaldi csatában

(1410) a teuton lovagrend sorai I bán harcolt magasabb katonai 1 beosztásban.

Húsz János lángoló igéje őhozzá is eljutott. A hitújító beszédei mély benyomást gyakoroltak reá. Zsiska a merész hitújító reformeszméi szolgálatába szegődött. A Prágában 1419 június 30-án kitört nemzeti felkelésben (a huszita háború kezdete) már fontos szerepet játszott. Rövidesen vezetője lett a husziták táborita csoportjának, amely a reform- mozgalom baloldali parasztplebejus elemeit fogta össze. Hadseregének zöme szegényparasztokból, városi kézművesekből és nyomorgó nincstelenekből állott. Ebből azonban nem következik, hogy — mint a reakciós történészek állítják

— Zsiska serege alvilági elemekből rekrutált fegyelmezetlen szoldateszka volt Ennek legmeggyőzőbb cáfolata maga a történelem, melynek során Zsiska serege verhetetlennek bizonyult

A tizenötödik század két lég számottevőbb tényezője1 a Vatikán (XXIII. János, XII. Gergely ellenpápája) és a németrómai császárság (Zsigmond császár, a híres konstanci zsinat értelmi szerzője) „keresztes hadjáratot” indított a huszita reformmozgalom ellen. Az eszmét megint a fegyverek erejével akarták leverni. Érthető, hogy csúfos kudarcot szenvedtek: az eszme most is

— mint annyiszor a történelemben — erősebbnek bizonyult. Zsiska serege többek között a Prága környéki Wit- kowhegyen (1420 július 14), maid Német-Brődnál (1422 január 8) megsemmisítő csapást mért a „keresztes hadakra”.

Zsiska sorozatos győzelmeinek nyitja az, hogy katonáit egytől egyig a reformeszmék tüze fűtötte, ők nem zsoldért ők a szabadságért, országuk függetlenségéért, népük jobblétéért küzdöttek. Ezért voltak legyőzhetetlenek.

Az persze nem vitás, hogy

Zsiska rendkívül tehetséges hadvezér volt, az sem,.hogy vasfegyelmet honosított meg seregében, melynek minden ka tonája szívesen alávetette magát. Szintén nem kétséges, hogy a régi, elavult harcászati módszereket elvetve, a nehézkes és nehezen mozgatható lovasságot a mozgékony, kellő fegyverekkel ellátott gyalogsággal helyettesítve, a hadászat történetében új szakaszt nyitott. Nem Ok nélkül tulajdonítják Zsiska tollának a megérdemelt sikert aratott „Katonai tanácsok” című művet.

A hadműveleteket mindig személyesen vezette. Erről akkor sem mondott le, amikor 1421-ben a harctéren szenvedett súlyos sebei következtében mindkét szemére megvakult.

A kérlelhetetlen végzet Jan Zsiskát 1424-ben a Német-Bród melletti csatában érte utol. Szeretett katonáitól a pestis- járvány ragadta el. Október 11-én halt meg. A harc még folyt. Emberei csak az ütközet utón értesültek az őket és az egész mozgalmat ért veszteségről.

Jan Zsiska nem halt meg hiába. Szelleme századokon át tovább élt és tovább erjedt népében. És amikor a cseh népnek történelme egyik legsötétebb órájában egy emberként kellett szembeszegülnie a hitleri fasiszta fenevaddal, Jan Zsiska nevét írta zászlajára. Nevével az ajkán, tüzével a szívében indult harcba, hogy szabaddá és függetlenné tegye hazája sok vér áztatta földjét.----------Ta

psvihar

a Pécsi Nemzeti Színház Ljubov Jarovája előadásán

A Pécsi Nemzeti Színház péntekien este mutatta be Ti*nyov: Ljubov Jarovája című drámáját. Az előadó; közönsége többször nyiltszini tapsviharral jutalmafzta a nagyszerű előadást. Képünk tm előadás egyik jelenetét ábrázolja: Galambos György, Korándy Dénes, Koós Olga.

Zenekari hangversenyek,

jobb műsorpolitika

Készek a MÉSZÖV tervei az öszi-iéli népművelési évadra

Bensőséges ünnepi hangú értekezlettel zárta le a Baranya megyei MÉSZÖV a földművesszövetkezeti kultúrmun- ka 1958—59. évét. Az ünnepségen megjelentek a hivatalos személyeken kívül a megye földmüvesstövetkezeti kultúr- moagalmónak legaktívabb tagjai.

Kabóca Béla, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztályvezetőjének megnyitója után Szegedi Ernő, a MÉSZÖV elnökhelyettese beszélt a földművesszövetkezeti mozgalomban folyó kulturális munkáról. Ebben az évben szabó- varró és sütő-főző tanfolyamtól a nagysikerű szimfonikus est megrendezéséig minden szerepelt, amit egy erős akarattal rendelkező és lelkes kultúrapparátus alkotni képes.

A záróünnepség után a MÉSZÖV dolgozói márte hozzáfogtak az új kultúrév megszervezéséhez.

A zenekari művek népszerűsítése terén elért igen komoly eredményeket feltétlenül tovább akarjuk fejleszteni. Október végén a pártkongresszus tiszteletére ének- és zenekari hangverseny lesz. A Mohácsi Szimfonikus Zenekar a mágocsi énekkarral együtt ¡klasszikus, valamint Kodály-, Bárdos- és Weiner-műveket ad elő. A műsoron szerepel Beethoven Prometheus nyitánya, Bach-, Haydn- és Hándel-mű- vek, köztük a Judás Makka- beus oratórium részletei. Fellép a hangversenyen a Mecsek Együttes is. A két kar februárban egy közös, azonkívül a későbbiek során két-két önálló estet ad.

A legnagyobb gondot a színjátszó csoportok műsorának

megválasztása okozza. Kilenc földművesszövetkezeti színjátszó csoport működik a megye területén, közülük igen kiemelkedően a szentlőrinci es a dunaszekcsői. Az Anna Frank naplója ég az Othelló nagy sikere után a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai osztálya olyan műsortervet akar készíteni, ami a falusi tömegek kulturális színvonalát művészeti Igénnyel, de tervszerűbben és könnyebben népszerűsíthető müvekkel emeli a part kulturális téziseinek megfelelően. Felmerült a próza terén a modern irodalom kérdése, ezzel kapcsolatosain Brecht és Max Frisch neve. Brechtiől tervezik a Félelem és rettegés birodalma, vagy a Koldusopera előadását. Külön érdekességképpen szóba került Fried- rich Dürenmatt: „Milliomosnö látogatása” című műve. A Magyar Néphadsereg Színházában „Az öreg hölgy látogatása” címen nagy sikerrel bemutatott mű modern rendezésével, különleges, a Franc— Kaffkái világban elhelyezett problémájával a Városi közönséget lenne hivatott vonzani.

A népi tánc terén az eddigi lendülettel folyik tovább a kultúrmunka. Drávátokon, Szederkényben, Bel várd gyulán, Almamelléken készül népi tán C06 műsor; a kozármis- lenyi és szederkényi lakodalmas.

A megye nyolc legjobb termelőszövetkezeténél a zárszámadáskor a kultúrcsoportok ajándétkműsort adnak a legjobb termelőszövetkezeti tagoknak. Szentlőrincen, ílágo- csoin és Mohácson pedig irodalmi estet szerveznek.

F. D.

— Péter bácsit . t

— Miért mondja nekem, hogy bácsit Olyan öregnek néz?

— Nem.

,, Hüt akkor? Maga legalább tizenöt évvel idősebb. , v

— Hatvankettedikben vagyok, kérem szépen.

— Én meg csak negyvenött. -. > Érti?;; >

Lóránt Péter művezető tagbaszakadt férfi volt, széles válla majd teljes terjedelmében elfoglalta a műhelyiroda ajtaját. Kora tavasz- *zal új köpenyt kért a raktárból, egymásután szórta vissza nevetve őket: szűk, szűk, ez is szűk! Géplakatos volt azelőtt, onnan küzdötte fel magát a megye egyik legnagyobb üzemének művezetőjévé. Nem volt afféle szép ember, de nem is visszataszító. Széles orresontú, hunyorgó szemű, mint aki mindig hegesztőlángba néz. Ha két napig nem borotválkozott, már kiütközött erős, fekete szakálla, töprengésében mindig odanyult és simogatta.

— Miért bácsiz maga engem Boros szak- társ?

Boros József kazánkovács 62 esztendővel a

vállán, öreg ember benyomását keltette. Sildes sapkája alól őszen csillogott haja. Szeme környéke, arca, mint a megrepedezett szikes föld, oly összevissza ráncolt. Őneki, Lóránt- riak, koromfekete még a haja, fogadásból egy 20 kilós súlyt végigcipelne fogával a műhelyben.

— A főnököt csak úgy hívja a melós: „az öreg”. Kérdezze csak meg Editkétől.

A csöppnyi műhelyirodában ketten ültek: Slézeli a meós, egy ugra-búgra emberke és egy cicafrizurás, szőkehajú, fiatal lány: Edit. Lóránt most feléje fordult kérdően és mikor a technikus is megerősítette a dolgot, tréfás bosszúsággal vágott vissza az öregnek.

— Nos, nagyapó, akkor mondja el, mivégből jött hozzám reszketeg lábaival?

— Nem indul meg a kompresszor, pedig már mindent megnéztünk rajta.

— Azonnal megyek.

Elindult a műhelyben Boros József után, tekintetével közben végigszaladt a hatalmas csarnokon. Tizenöt esztergagép pergette kere- keit, zümmögtek, a marógépek, zizzentek a köszörűgép szíjai, a dinamók sustorgását el-el nyomta az ajaxkalapács döngése. Lóránt fülének zene volt a gépek zúgása, a festék, vaspor, olaj szaga a legdrágább parfőmmel sem vetekedhetett. Szerette munkáját, rettentő nagyon szerette, néha kivette egy-egy munkása kezéből szerszámát és maga állt be helyette 0 megmutatás" Ürügyén. Szerették is beosztottai. becsülték szorgalmit, elismerték irányitókész-ségét, tudták, hogy az ő vérükből való ember.

Boros József és a művezető hamar eljutot- tek a műhely végébe, ahol tankba ssorUvc

állt az óriási nagy, világos-zöld burokban heverő halott, néma szerkezet. Egy új szovjet kompresszor volt ez, sürgősen összeszerelendő. Dossziéra való prospektust küldtek hozzá, ami be leírták, hogy mit hová kell és hogyan termi, játszi könnyedséggel álltak neki tegnap, ám a legjobb szakmunkások tudománya is csődöt mondott. Ismeretlen szerkezetekkel kellett megismerkedniök, új kötési módozatokkal és hiába, a tapasztalat tehetetlenül állt mellette. Lóránt szétkergetett mindenkit, maga gyürkő- zött neki a munkának, de két órai kínlódás után ott tartott, ahol a másikak tegnap, a beindítás sehogysem sikerült.

— Átnézem a rajzokat, addig bontsatok le a tekercselésig mindent — adta ki az utasítást és visszament a múhelyirodába.

Leült székébe és mélyen töprengett, fejében végigfutott az utóbbi évek összes hasonló szer kezete, melyeket álmában is össze tudott volna szerelni. Hol a megoldás, miben új a gép meghajtása? Elő kell venni a „kompresszor“ irodalmát, mely a lánynál van..» Mit is csinál ez a lány? ...

Hátrafordult és a szőke fejen keresztül rápillantott íróasztalára, ahol tussal maszatolt kis újjal egy csavarmenet műszaki rajzát alakítgatták a fehér papírlapon. Bódis Edit

technikus. Hm... tölti, a létszámot, semmi egyéb. Féléve helyezték hozzá, hogy tanuljon, sajátítsa el a gyakorlati munkát. Egres, a gyár párttitkára — akivel együtt nőttek fel még a részvénytársaság keserű idejében, — nagyon biztatgatta. Most került ki az iskolából, elméletileg tisztában van a dolgokkal, de ez nem elég. Melletted, akinek hatalmas gyakorlati tapasztalata van, hamar megismerkedett az igazi munkával.— mondta a párttitkár. — Vedd csak magadhoz.

Hát ő idevette. Nos... Itt van. Rajzolgat, apró, lényegtelen kis munkákat végez, néha kiküldi a városba vásárolni. Mit is lehet kezdeni egy ilyen fiatal lánnyal

? A géplakatosok kemény, határozott, kicsit vaskos emberek, nem szeretik az ilyen törékeny teremtéseket. Bánni sem tud az emberekkel. Egyszer felment az elektromos műhelybe, valamit piszmogott az egyik gépeii, kinevették. Sírra jött le és azt szipogta, hogy neki hárman is ajánlatot tettek. Most mit csináljon? Menjen fel rendreutasítani őket? De hogyan? Minden férfi szeme megakad hegyes kis mellein lábára simuló harisnyáján...

Szóval itt van és nem tud rendesen dolgozni vele. Utí ér m hu technikuma? SammiL Jóformán semmit. Lám, neki nincs csak S általánosa, mégis el tudja látni feladatát.

Nyílott a mühelyajtó, Lóránt Péter gondolatai, mint mikor rádiót csavarnak el, hirtelen félbeszakadtak. Dombai János, a vállalat igazgatója állt előtte.

— Jónapot, művezető elvtára. Mi van az új kompresszorral? Sietni kell az összeszereléssel, mert átszóltak a bányából, sürgetik.

— Fennakadtunk vele egy kicsit, igazgató elqtárs, új bekötések vannak ezen a gépen, de délután rendbehozzuk.

—* Igyekezzenek, mert többet is kapunk

majd az elkövetkezendő időkben. Érdemes tanulmányozni, mert más típusok is érkeznek. Hiába... fejlődik a gyárunk. A minisztériumból voltak itt elvtársak délelőtt és közölték velem, hogy a jövő negyedévben 20—25 százalékkal kell emelnünk a termelést.

— Nem. lesz semmi baj, igazgató elvtárs.

Dombai elköszönt, Lóránt pedig sietve elkérte a dossziét beosztottjától. Belenézett, átlapozta figyelmesen, de a műszaki leírás egyet részeit sehogysem értette. Olyan komplikált számítások, matematikai tételek meredtek rá a sárgás füzetből, hogy Tutenkámen sírfelirata se ijesztette volna meg jobban. Ideges lett, lecsapta az egész paksamétát az asztalra és kirohant újra a géphez.

— Egye meg a rosseb, ha belebolondulok, de a műszak végére menni kell ennek a masinának.

Lehívta az elektromos műhelyből legjobb szerelőjét, Holczert, meg az öreg, tapasztalt Boros József bácsit és hárman ugrottak neki a munkának. A művezető levetette köpenyét, szinte' belebújt a gépbe. Annyira elmerült a munkában, se látott, se hallott. Haja csupa olaj lett, sárga friss kenőcs tapadt arcára. Az egyik- kulccsal leütötte véletlenül újjárói a bőrt, oda se neki, belerúgott szájával és a véres olajat kiköpte a cementpadlóra. Mint egy megszállott, úgy dolgozott. Három órára teljesen ősz- szeszerelw állt a gép, indításra várón. Addigra már többen is odajöttek, a fél műhely ott ácsorgóit, a kompresszor körül. Lóránt felkelt térdelő helyzetéből, kifelé fordított kezével megtörölte homlokát, melyen verejtékben fürdőit szemébe lógó haja. Jelt adott az indításra.

— Krrr ... srre . ..

A kapcsoló egyet szikrázott, utána néma csend lett. Mindenki feszült figyelemmel, döbbenve állt az érlhetellensig kínzó vergődésében. A csendet egy vékony lányhang szakította megy Bódéé Kést hmmgót

“> Lóránt elvtárs ne haragudjon, d e... ha a fázist megcserélnénk... talán..;

Kilépett a sorból ée odamutatott a bekötés végeire, aztán látva, hogy mindenki egyszerre rátekint, elpirult, előbb az arca, aztán a füle, nyaka, lángokban állt zavarában.

Hatezer homlokára csapva odaugrott a géphez és ügyet kézzel végrehajtotta a cserét. A hatalmas szerelőcsarnokot majd szétvetette a dübörgés, amikor a beindítás pillanatában megindult a kompresszor.

Este, szokása ellenére, Lóránt nem ment mindjárt haza, hanem betévelygett előbb egy kiskocsmába. Három deci bort rendelt, tisz i tán, szóda nélkül. Egy hajtásra kiitta és még két decit kért. öklével majd összeroppantotta a poharat, amint tartotta a pultnál, erős markában.

Igen. Hát ezt is megérte! Huszonötéves gyakorlat után, hogy egy lány, egy tacskó, igy megszégyeníti, vagy negyven ember előtt. Mit mondhatnak most háta mögött a munkások? Biztosan kinevetik, megmosolyogják. Jó ember Lóránt, tudjátok, hogy rendes ember, de hiába, kikopott, kiöregedett. Nem Mr lépést tartani a technikával. Sajnáljuk, mert elvertük vele együtt a 100 százalékon a port minden hónapban..i

Hosszú kerülővel ment haza, otthon ellökte maga elől a vacsorát. Felesége azt hitte beteg, szelíd szóval kedveskedett neki. Erre mégjob- ban méregbe jött. Bement a szobába, le-föl járkált és szívta a cigarettákat egymás után. Az asszony el sem tudta képzelni, mi baja. Éjjel, amikor már mellette feküdt, felkapcsolta a villanyt, látta, hogy vizes férjének homloka és mintha valami láthatatlan ellenséggel birkózna, érthetetlen szavakat mormol.

Reggelre egészen megváltozott. Arca kisimult, nyugodt és jókedvű lett. Dudorászott öltözködés közben és vidáman, mosolygósán ment a gyárba. Égrest kereste, a párttilkárt. aki szobájában éppen az ötéves terv irányelveit böngészte. Meglepődött, amikor Lóránt benyitott hozzá.

— Mi szél hozott, Péter bácsi? — kérdezte kissé csipkelődő hangon.

Lóránt odament az asztalhoz és ráhajolt, oly közel, hogy szinte a leheletével érintette a férfit.

— Idefigyelj komám! Meg akarlak kérni, hogy írass be engem a gépipari technikumba. Elvégezném.

— NocsakI Mond pajtás, nem leszel te idős ehhez az iskolához?

— Én idős? Ne tréfálj velem! Koromfekete még a hajam, s fogadsz-e velem, hogy egy 20 kilóst végighordok a fogaim között a műhelyben?

SZVTS ISTVÁN