Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-02 / 231. szám

2 NAPLÓ 1959. OKTOBER 2. Kötéltánc A Kamara Színház élőadása Kutas József, Petőházi Miklós, Mátray Máris, Vetró Margit Az élet jelenik meg a színpadon buktatóival, fur­csa és kiélezett helyzeteivel a Kótéltánc előadásán. S a néző visszafojtva figyeli a bonyolult jellemek nyak törő mutatvá­nyát, mely egyik oldalon a mindent elsöpörni akaró érvé­nyesülésért, másikon a becsü­letesség győzelméért folyik, Valóban kötéltánc az, amit a szerző elénk tár: veszélyes játék, amelyben menthetetle­nül elpusztul minduf, akit megszédítenek a magasságok, vagy aki elveszti erkölcsi egyensúlyát) Régen vajúdó emberi problé­mák ezek, melyeket igazán maiakká csak megoldásuk mi­kéntje tehet Maguk a szerep­lők: az egyetemi tanár, a tu­dományos kutatók s a háttér­ből irányító asszonyok is élhet­tek volna akármilyen társa­dalmi rendszerben és korban; Mégis, ahogy szenvedélyeik összecsapását, cselekvésüket figyeljük, egyre inkább mai problémáinkra Ismerünk. S végső fokon csakis mai életünk rendezhette így el sorsukat s csak ez a társadalmi rend hoz­hatta meg számukra a végső, helyes megoldást Éppen ez, az új társadalmi mondanivaló adja meg többi erénye mellett Kállai drámájá­nak igazi rangját) Nem valami mondva csinált történetről van szó, aha* a szerző patikamérlegen mén ki a nézők számára bölcsességeit. Valódi hús-vér emberek mér­kőznek egymással valószerű helyzetekben) Völgyesi, a minden hájjal megkent tudós. Iá zsonglőr! ügyességgel mások hátán tor­nássza fel magát a legmaga­sabb polcra. A két áldozat; a gyerekkori pajtás Zalai, akinek nemcsak kísérleti eredményeit, de önmagába és az életbfe ve­tett hitét is meglopja, s fiatal tanítványa, akit önös érdekből juttat Zalai kijátszásával Kos- suth-dí jhoz. A férfisorsokat irányító két asszony: a családi boldogságáért remegő Benkő- né s a számító Vera, mind, szinte típusjelekkel ellátott fi­gurák, akik mégsem tudnak egy pillanatra sem sablonná válni. S ez az öt ember, a kis­sé vontatott expositiótól s a kezdeti öncélú mozgástól el­tekintve olyan sűrített levegőt tud teremteni maga körül, ami végig felcsigázva tartja a né­zők érdeklődését) A legdrámaibb és leg­jobban megírt szerep kétség­kívül Zalaié, az ő tragédiájára épül fel a konfliktus is. Ahogy ez a mindenéből kiforgatott, megalázott ember diktátora fölé nő, ahogy rezignált böl­csességével törpévé sanyarítja Völgyesit, nagy írói bravúrra vall. Nem véletlen, hogy a színé­szi alakítások élén is az őt megformáló Padi László telje­sítménye áll. Nem csupán azért, mert az író jóvoltából meg kellett szereznie a nézők teljes magamellé állását, ha­nem elmélyült emberábrázo­lása miatt is. Már színrelépé­se is megdöbbentően tragikus 6 a későbbiek során hangüté­se, finoman árnyalt játéka, gesztusai csak fokozzák művé­szi hatását Nagyszerűen ér­zékelteti a mellőzése miatt szinte már szellemi és fizikai összeroppanás előtt álló tudós vergődését, a harmadik felvo­násban pedig a ballasztoktól szabaduló ember újjászületé- Mti Nem tudni egjréoi, »vagy rendezői ötlet volt az a kis epizódja is, midőn egykori menyasszonya előtt édesanyjá­val kapcsolatban elszólva ma­gát elégtételül arconvágja ön­magát, — annyi azonban biz­tos, hogy a szeretetnek s az önjellemzésnek rendkívül fi­nom, szavaknál is ékesebb ki« fejezését adja) Völgyesi másik eszközének, Benkőnek megszemélyesítője Kutas József, Jól érzékelteti a hirtelen siker és váratlan csa­lódás között vajúdó, az önbe­csülés visszaszerzéséért küzdő tudós belső drámáját, Játéká­ból temperamentum, fiatalos erő árad, mely néha, •— külö­nösen az első felvonás családi jeleneteinél — el is ragadja: Szerelme meggyőzőbben hatna kevésbé rikító eszközökkel: Ábrázolása különösen azoknál a jeleneteknél válik valóban hitelessé és elmélyülné, mikor cselekedetre szánva el magát, rádöbben arra, hogy egyedül maradt, élettársára nem szá­míthat a küzdelemben. Ekkori visszafojtott, majd a darab végén fellobbanó indulataival győzelemre viszi az író monda­nivalóját: érdemes a becsület mellett minden körülmények között kitartani) Völgy estnek nincsenek skiru- pulusai ha érdekeiért valaki­nek a testéin kell keresztül­gázolnia. Fölényesen blazirttá tette a siker, meg a sok tár­sadalmi szereplés. Elsősorban ez, a pozicióra alapozott maga- biztosság jellemzi Petőházy Miklós játékát Kár azonban, hogy — részben az író hibá­jából is •— túl koráin veti le álarcát s mutatja be még az oly fontos személynek is, mint Benkőnek, leplezetlen önma­gát. Hiteles külső eszközei el­nyomják azokat a belső meg- nyitakozásokat, melyek Völ­gyesi leikéből is felszínire hoz­hatnának valamit. Mindezen túl az a hanyag elegáncia, ahogy munkatársát aljasságra akar­ja bírni s az a packázó mo­dor, ahogy Zalait kezeli, sok­színű emberábrázoló tehetségét igazolja. Verával, Völgyesi nagyra- törő feleségével kissé mosto­hán bánt el az író. Kevés lehetőséget nyújtott számára annak a raffinált, ravaszan nagystílű asszonynak a bemu­tatására, ki a háttérből ké­pes irányítani a férjén túl az eseményeket is. (Erről inkább a szereplők szavaiból értesü­lünk.) Mátray Mária igyekszik becsületesen, egyszerű eszkö­zökkel megoldani a feladatát. Funkciója azonban túlságosan is egyoldalú ahhoz, hogy sok­rétű alakítást nyújthasson. így is természetes és emberi, moz­gása és hanghordozása bele­simul a dráma hangulatába. Vetró Margit üde és ked­ves a férjéért aggódó és bol­dogságát féltő fiatalasszony szerepében. Helyesen mutatja be azt a lelki fejlődést, amint a félrevezetett és férje akara­tát keresztező feleség felnő férje mellé s kész érte egyéni boldogsága árán is cselekedni. A SOdrÓ, jói felépített előadás a rendező, Dohai Vil­mos munkáját dicséri. Bár a darab Indításánál a szereplők indokolatlan ki-be járkáltatá- sánál — akár a szöveg rová­sára húzással, vagy módosítás­sal is — élénkíthette volna az ütemet s nem ártott volna a szerelmi jelenitek harsányságát sem tompítania. Mindez azon­ban mit sem von le munkája összértékéből; Mindent egybevetve értékes mai dráma sikerének és igé­nyes művészi tolmácsolásának lehetnek tanúi a Kötéltánc nézői) MppensZky István. hTrck — MA SZŐLÉSZETI és borászati bemutató lesz a Pé esi Szőlészeti Kutatóintézet elegén. A meghívottak megis­merkednek a szőlészeti kuta­tóintézet kutatóinak munkájá­val és az elért eredmények­kel, majd a borkezelésből kap­nak ízelítőt. — A BEREMENI Dózsa Tér. melőszövetkezetben csütörtö­kön megkezdték kosztromai ondókkal a tehenek mestersé­ges megtermékenyítését. Egye­lőre száz tehenet termékenyí­tettek meg kosztromai ondóval. A kísérlettől jó eredményeket várnak. — A NAGYHARSANYl Tágvári Endre Termelőszövet­kezet javában veti az őszi *rpát. A tsz vasárnapra befe­jezi az őszi árpa vetését és hét főn megkezdi a búza vetését is. — IDEGEN termelői igazol­vánnyal árusított a piacon özv. Horváth Györgyné köké­nyt lakos, ezért a szabálysér­tésért 100 forint pénzbírságot kellett fizetnie. — KÉT TAGBÓL ÁLLÓ csehszlovák pedagógusküldött­rég érkezik Pécsre október 3- án. A cseh ifjúsági vezetők tanulmányozzák a város és a megye úttörő életét, közelebb­ről a pécsi Uttörőház mun­káját. — A BÖLYI Kossuth Ter­melőszövetkezet szeptember 26-án ünnepelte megalakulá­sának tizedik évfordulóját. A kiváló termelőszövetkezet tag­sága a jubileum alkalmából kultúrműsorral egybekötött ünnepséget rendezett Gyermekeinket a munka szeretettre kelt nevelni! iVyt/f levél egy tanítónőhöz KEDVES TANITO NÉNI! Z' 1 lyan szerencsés, vagy szerencsétlen voltam, hogy ” szeptember 22-én együtt utaztunk Szentlőrinctől Szigetvár felé a reggeli, nagykanizsai személyvonattal. Eközben végighallgattam az ön és társnője fejtegetéseit a politechnikai oktatás keretében végzett, hagymaültetésről, aratásról, burgonyaszedésről, stb. Arról nem beszélek, hogy milyen benyomást tett reánk az, hogy mindezekről — saját bevallása szerint — fogalma sem volt, de az a hang, ahogy a fizikai munkáról nyilatkozott, kötelességemmé teszi, hogy néhány felvilágosító szóval forduljanak Önhöz, Ked­ves Kartársnő! A szocializmus építésének korában, a felszabadulás után 15 évvel már mindenkinek illik tudni, hogy a munka becsület és dicsőség dolga és hogy nincsen piszkos és alacsonyrendű munka és főképp, nincsen lebecsülhető mun­ka. Hiába alkotunk bármit, bármily nagyszerűt papíron, vagy elméletben, semmit sem ér, ha a teremtő munkáskéz azt meg nem valósítja. Azt, hogy élünk és egyre jobban élünk, azt a teremtő munkás- és paraszt-kezek teszik lehe­tővé. Jól értsük meg egymást. Nem a szellemi munkát akarom lebecsülni, mert a munkáskezeknek szüksége van azok alkotásaira, hogy gyorsan fejlődhessenek, de lebecsül­ni a kétkezi munkát és ezen k eresztül a munkásokat — bűn. A politechnikai oktatás egyik igen fontos életbevágó feladata, hogy már gyermekkorban tanuljuk megbecsülni a munkát és ezen keresztül a munkásokat, vagyis egész tár­sadalmunkat, melyben minden jog forrása a becsületesen végzett munka, legyen az bármilyen természetű. Jegyezze meg Kedves Kartársnö: A mi társadalmunkban mindenki annyit ér, amennyire becsületes munkáját látja el és ön­nek, mint pedagógusnak, erre kell nevelnie a mi gyerme­keinket, ha erre képtelen, nem szabad tovább gyerme­keink nevelésével foglalkoznia. Az ön jelenlegi szem­pontja szerint csak munkakerülő jampeceket és huligáno­kat nevelhet, pedig mi gyermekeinkből becsületes munkás embereket akarunk nevelni. Ezt még önnek is tudomásul kell venni. Végül a társaságukban lévő fiatal egyenruhás elv­társhoz volna néhány szavam. Fiatal kora ellenére magas rangot viselt, melyet népünk, a dolgozó nép adott neki, azzal a céllal, hogy a hozzá beosztott fiatalokat a munka és a munkások szereiére nevelje. Nem lett volna szabad megjegyzés nélkül elhallgatnia ezeket a megjegyzéseket, még akkor sem, ha azt udvariasságból tette, még kevésbé volt helyes, hogy ehhez még bolongatott is. Meg kellett volna neki védenie azokat a munkásokat, akik lehetővé tették, hogy ilyen fiatal korban ezt a rangot és munka­kört elérhesse. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni megnyilatkozásai­hoz, kedves ismeretlen tanító néni és ha ezzel jövőbeni munkájának megfelelőbb elvégzéséhez hozzá tudtam segí­teni, észrevételem már nem volt hiábavaló. Munkájának ily irányban való elvégzéséhez sok sikert kíván. KELEMEN FERENC Pécs, Tompa M. u. 4. sz. Paál László, Kutas József Több mint kétmillió forintot fordítottak eddig községfejlesztésre a mohácsi járásban A mohácsi járás a legutóbbi értékelés szerint harmadik he­lyen áll a járások közötti köz­ségfejlesztési tervteljesítésben. Az évi tervből eddig 2 millió 152 ezer 853 forintot használ­tak fel községfejlesztési célok­ra. A járás területén ez ideig 16 kilométer járdát építettek. Több községben, mint például Bólyban és Palotabozsokon 100 százalékon felül teljesítették a tervet. Borjádon 167 766 forin­tos költséggel törpevízművet létesítenek. ANNA MAR NEM A REGI ? Három héttel ezelőtt olvas­tam ezt a címet az Élet és Iro­dalomban. Sajnos kérdőjel nél küL De csak most, néhány nappal ezelőtt szereztem tudo­mást a tartalmáról is, még hozzá a címszereplő révén. Nem tudtam akkor még, hogy a „Mi Annánkról“ van szó, Czukor Annusról, a komlói gyorsfalazó brigád egyik tag­járól, a híres Maximenkó mód szer boszorkányos ügyességű, egykori ifjú hőséről. Irtunk mi is, hogyne irtunk volna annak idején Kovács Já nosról, Czukor Annáról és a többiekröl, országraszóló 2000 százalékos rekordteljesltmé- nyükről, Anna Kossuth-dijáról és c sikerek legnagyobbikáról. amikor hazahozta Harkovból a mérnöki diplomát. Akkor egy időre elhallgat­tunk. Nem azért, hogy kicsi- nyeltük talán Anna új beosz­tását, hiszen a friss mérnöki diploma még nem feltétlen jogcím arra, hogy azon minu­taban gyárakat, erőmüveket, palotákat tervezzen, teremt­sen az ember. Arról van in­kább szó, hogy a mozgalmas nagy előzmények után egyelő­re nem is vártunk újabb meg­lepő rekordokat Czukor Anna mérnöktől. Persze, tagadhatat­lan, bennünket is meglepett, hogy a mérnöki diplomából csak a műszaki ellenőri be­osztásig futotta, de úgy vél­tük, az orvosi diploma wtán sem kapnak mindjárt tanári katedrát, de még klinikai osz­tályt sem a kezdő orvosok. Éppen ezért nem is vártunk Czukor Annától sem annyit, mint a már említett írás szer­zője. Annyira nem, hogy az írás álból áradó aggodalmat is túlzottnak tartjuk. Anna, már nem a régi" — mondja a cím alatt több helyütt is. „— Azért nem a régi, mert a ta­nulatlan kőmüveslányból, ha nem is kiválóan, de jólképzett, tanult szakember, mérnök lett. Egyénisége kifejlődött, embe­riessége kiteljesedett. De az évek során — s gondoljuk csak.meg, micsoda évek voltak ezek *-r> elveszített valamit. Szeme tűzét, amellyel a kopár domboldalon is meglátta a hol nap házsorait". Később hozzá­teszi következtetésképpen. „S ha Annának most az erejéből nem futja többre, az nem fel­tétlenül az ő gyengeségét je­lenti. Hanem azt, hogy nem olyan a levegő körülötte, hiány zik abból az oxigén, ami nél­kül semmifajta égés nincsen...“ Nahát ez indított arra, hogy felkeressem az új-mecsekaljai építésvezetőséget. Sarkallt az őszinte szándék, végére járni Anna rejtélyének és ha kell, kitárni az ablakot az áradó oxigénnek. Tóth Flórián Gyözőné a régi Czukor Anna kedvességével fogadott. De nem Így a munka társai. Tímár István műszáki ellenőr, Árki Zoltán technikus. Fejér György mérnök, város­építési csoportvezető és a töb­biek. Miért szépítsem, amikor Fejér György azzal kezdte: „Az elvtárstól származik az a remekmű az Elet és Irodalom­ban? Tessék, mi vagyunk ama bizonyos levegő Anna körül, amiből hiányzik az oxigén...“ Mégsem volt indulatos. Sem 6, sem a többiek, pedig szaporán cseréltük a szót, mégsem hang zott védekezésnek, támadás­nak még kevésbé. — Munkásemberek vagyunk mi mindannyian, kérem, és ezt nem tudjuk elfelejteni ebben az új beosztásban sem. Igaz, többen mondták már, hogy a kivitelező munka az igazi, a kézzel fogható, amire azt „le­het mondani: „— Tessék itt van, ez az én müvem, én csi­náltam“ — miránk meg sok­szor mondják, hogy a műszaki ellenőr és számkukac, de nem kell komolyan vermi. Mi is tudjuk, amit tudunk. — Szép a mi munkánk és épp olyan felelősségteljes, mint a kivitelezőké. Szép-e, munka-e, a tervezési irány megszabása, a tervezés állan­dó ellenőrzése és kooperálása a jövendő üzemeltetővel? Vagy felelősséggel dönteni ah bán, hogy a tervező által el­készített tervek alkalmasak-e a kivitelezésre. Vagy ha azzal jön a kivitelező, hogy nincs anyaga, vagy nem jó minősé­gű, megint a műszaki ellenőré az intézkedés. Ki van-e hát téve közülünk bárki, akár egy fiatal mérnök is, hogy nem a tudása szive szerinti munkát végez? Ha mérnök az illető, akkor a mérnök nagyobb lá­tókörével, tapasztalatával áll a dologhoz és pillanatig sem tétovázik, mert azzal csak a kivitelezőt késlelteti. Van itt levegő kérem és benne az oxi­gén, mindenki annyit szippant hat belőle, amennyit akar, amennyit képességei szerint el bír. Anna tekintetét keresem. MH szól 6 ehhez. Szitu* faggat nőm kell, azt mondja, ő min­dent elmondott három héttel ezelőtt a pesti újságírónak és az mindent le is írt. — Mégsem hittem volna, hogy ilyen következtetéseket von le abból, amit elmondtam neki. Én nem mondtam le ar­ról, hogy valaha építést vezes­sek, de ez nem jelenti, hogy ez a beosztás nem felel meg nekem. Szeretem a munkám és — amint látják — a kör­nyezetemmel sincs semmi baj. — És az a bizonyos tíz esz­tendővel ezelőtti tűz? — Az az igazság, hogy akkor tizennyolc éves voltam, ma már huszonnyolc. Akkor leány voltam és ma már asz- szony, sőt anya. Ez pedig hamvasztja a tüzet. Mégis, amikor a kisfiáról beszélgettünk, megváltozik, elevenebb lesz a szemefénye és azt mondja: — Ha már annyit beszél­tünk tervezésről, kivitelezés­ről, hát elárulom, még egy kis lányt is tervezünk. — És tisz­ta szívvel nevet hozzá. Nem tudom hirtelenében, hogy Tóth Flórián Gyözőné komolytalankodik-e most ve­lem, vagy a tíz év előtti Czukor Annus tervező jókedve lobbant fel. Nem tudom, embere válo­gatja. Én minden esetre jó jel­nek tartom, PÁLINKÁS

Next

/
Thumbnails
Contents